Prágai Magyar Hirlap, 1927. június (6. évfolyam, 125-147 / 1459-1481. szám)
1927-06-09 / 131. (1465.) szám
f i Mal Slámynk W oldal évf. 131. (1465) szám a CStttÖrtOk « 1927 junius 9 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ke. Ejvyes szám ára 1#20 Ke A szlovenszkói es ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai nCLpilo.pi CL Felelős szerkesztő: DZURANYI LÁSZLÓ FORGACH GÉZA Szerkesztőség: Prága 11., Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/III. “— Telefon: 30311.— Sürgönyeim: Hírlap, Pratía Lindbergh vagy Chamberlin, ez most Erisz almája Paris és Berlin között. Melyik volt nagyobb, melyiknek a tette jelentősebb s kit szerencséltetett inkább az Amerikából jövő dicsőség, a francíákat-e a Spirit of St. Louis, vagy a németeket a Miss Columbia képében? — ez itten a kérdés, örök riválisok Berlin és Paris, ismét okot találtaik a veszekedésre, de valljuk be, ez az ellentét megnyugtatóbb és veszélytelenebb, mint az évek, évtizedek, sőt évszázadok óta dühöngő másik nagy ellentét, melyet csak a közelmúltban éreztünk éppen epidermiszünk teljes kínjával. Elvégre mindeddig fegyveresen intézték el a nézetel- téréseket, vagy legjobb esetben unalmas konferenciákon, inig az ügy most rendkívül hasonlít althoz a szolid versengéshez, mely valaha Hellaszban dúlt Homérosz miatt és hét város között Nem, nem akarunk „pártoskodni" ebben a „fölöttébb fontos'* kérdésben s a bölcshöz illő hangon csak azt jegyezzük meg, amit Johann Wolfgang Goethe mondott, amikor néhány széplélek a nagy költő fülé hallatára azon vitatkozott, hogy ki nagyobb, Goethe, vagy Friedrich Schiller: „Ne vitatkozzatok, hanem örüljetek^ hogy egyszerre két ilyen helyre legényetek van." Charles Lindbergh, Olarence Chamberlin, egyre megy. Mindketten az emberi teljesítő- képesség határai fölött lebegtek, mindketten tettükben zengték az emberi akarat és erő himnuszát, mindketten kiengesztelték azokat a szomorúakat, akik csak sivárságot látnak a lelkesedésből kivetkezett emberiségben. Ha Lindbergh az első, a gyorsabb, a pontosabb és a szemcsésebb, akkor Chamberlin a nagyobb utat tette meg, borzalmasabb viharokkal dacolt, jóval tovább maradt a levegőben, azaz nagyobb kitartásról tehetett tanúbizonyságot s ami a fő: utast vitt magával s igy bebizonyította a transzóceáni repülések praktikus voltál Lindbergh a fiatalember meggondolatlanságával indult útnak és bátorságát, mely már- már a vakmerőség határán mozgott, átütő szerencse kisérte, — ©z rokonszenves dolog, nemes dolog. De valahogy csak a szerencséje volt nagy, — vélik a német birodalomban — a siker a puszta véletlennek tulajdonítható. Lindbergh úgy kúszott a dühöngő óceán fölött, mint a holdkóros a háztető fokán, halálos, (vérfagyasztó biztonsággal, mindent eltalálva, rendületlenül — de nem tudatosan, aludva, transzban és természetfölöttien. Nem emberi értelem vezette, hanem felsőbb hatalmak fogták a kezükben, a fiatalos szerencse hajtotta, egyszerű véletlen, hasonlatos ahhoz, mintha valaki puszta kézzel megfojt egy oroszlánt. Ez kivétel, ebből az esetből nem szabad törvényszerűséget levonni s a tulajdonképpeni erőpróba Chamberlin volt, aki teljes férfiúi tudatossággal, pontossággal, mindent megfontolva, mindent meggondolva, az ut praktikus részleteit szem előtt tartva indult, a lehető legrosz- szabb időben röpült, nem volt szerencséje, sőt ellenkezőleg, csupa balszerencse kísérte, mégis győzött, elérte célját, a legtöbbet repült, amennyit eddig ember tett, és utast is hozott magával! Lindbergh a véletlen, Chamberlin a biztos. így érvelnek Németországban, de Franciaországban sem maradnak nyugton. Ki volt Lindbergh? A fiatal isten, a zsenialitás, aki oda jutott, ahová akart, pontosan és könnyedén, aki csodálatosan rövid idő alatt érte el célját és egyedül, aki nem sokat teketóriázott, hanem útnak indult számítások, pepecselések és logaritmustábla nélkül. Ki volt Chamberlin? Unalmas fráter, aki sohasem találta el azt, amit akart, aki lekésett, aki a sárba pottyant — s akinek a legnagyobb bűne az, hogy Berlint választotta céljának- .Mert ez a Chamber• Chamberlin és Lenin® Hindanbwg elraöknél Berlinben wesn csekken a lelkesedés — Húsz snosioperalör és száz fényképész kereszttüzében — Lindbergh a „nagy1* ffeg&dfiatés előtt Berlin, iunius 8. Hindenburg köztársasági elnök ma délben 12 érakor fogadta Chamberlint és Lérinél. A két óceánrepüiöt az amerikai nagykövet mutatta be. A két repülő az elnök kérésére részletesen beszámolj útjáról, Hindenburg ezután kifejezte szerencsekivánatait: — Remélem, hogy ez az ut kedvező előjel a német és az amerikai nép további közeledése számára. — mondotta. Emlékként Hindenburg saját aláírásával ellátott fényképet ajándékozott Chamber- linnek és Lennének. kora volt, hogy Chamberlin meg Levine vagy húszszor volt kénytelen megjelenni az ablakban. A tömeg látni akarta a repülőket s az előzékeny amerikaiak az ablakpárkányra másztak, hogy mindenki betelhessék látásukkal. Mit telefonált Chamberlin anyjának ? Berlin, junius 8. A berliniek lelkesedése Chamberlin megérkezésekor oly nagyarányú, bogv egyáltalában nem tartoznék a csodák közé, ha az „ő“ óceánrépülőjük tiszteleChaunbeTfliin Cottbusbam a Columbiát javítja Ma már a kora reggeli órákban sok ezer ember ácsorgóit az amerikai nagykövetség palotája előtt. A tömeg az eső dacára türelmesen várt. Fél tizenkettőkor az amerikai nagykövet autóját hatalmas hurrákiáltások fogadták. A köztársasági elnök Palotája és a követség közti útvonalon a. rendőrség tartotta fenn a rendet. Az elnöki palota udvarán húsz mozioperatör és több mint száz fényképész helyezkedett el félkörben, s a húsz perc mulya ismét megjelenő repülőkről számtalan fölvételt készítettek. Chamberlin, Levine és Shurmann nagykövet kénytelen volt lassú léptekkel elvonulni a gépek előtt, hogy a fényképészek minden vágyát kielégíthesse. Amint a repülők elhagyták az elnöki palotát, a közönség áttörte a rendőri kordont és csaknem elsodorta az automobilt. A nagykövetség előtt ismét több ezer ember tüntetett s a lelkes tüntetés zaja aklin-f éle „á Berlin" csöppet sem kellemes a pá- risiaknak. (Pedig röpülhetett máshová Chamberlin, mint Berlinbe? Hiszen már a nevében is ott van: Cham—Berlin.) Chamberlin rosz- szul számított, Chamberlin lassan ment, Chamberlin lekésett, Chamberlin másodmagával röpült, Chamberlin gépe eltörött, — hogy szabad összehasonlítani ezt a szerencsétlen flótást és utasát, a kalap és kabát nélküli zsidó impresz- Száriót a fiatalság és a szerencse fényéhen fürdő mosolygó, bájos, kedves, naiv és huszonöt- éves Lindberghel? A vita áll, néni szólunk bele. Valahogy a két nemzet megkapta azt, amit érdemel. Emlékezetes még a háborúból a repülőgépnyilakra vésett Szimbolikus mondás: „invention francaise, íabirication aliemande", francia ötlet, francia; ta]#mány, francia zsenialitás, német té Berlin nevét, Chamberlinné változtatnák. A tegnapi lelkesedés ni a sem szűnt, meg. Az a 48 óra. amié' a berliniek hiába várták a repülőt nem csökkentette az örömet. Tegnap délután 4 órakor már százezer ember tolongott a tempelhofi repülőtéren és vária a gépet. Az esti órákban az egész város tombolt és Chamberlin meg Levine autója az>esti órákban alig tudott utat vágni a tömegben. Mielőtt Chamberlin a repülőtérről a városba jött volna. — mint tegnapi számunkban röviden már jelentettük, — a birodalmi postaminisztérium kellemes meglepetéssel szolgált neki. Chamberlin egv percig beszélhetett telefonon anyjával Londonon keresztül. Ez volt az első magánbeszélgetés New- vork és Berlin között. Az első pillanatban nem igen lehetett érteni a hangokat, de a zavarok azonnal elmúltak, s később a new- vorki hang egész tisztán volt hallható. Chamberlin maga egész halkan beszélt, mintha csak a szomszéd utcába telefonált volna. Szemtanuk szerint Chamberlint nagyon meghatotta a figyelem s alig Palástolhatta megindultságát. amikor meghallotta. anyjának hangját. A beszélgetés a tempelhofi repü 1 őtoronyból történt. Chamberlin arra kérte a lelkesedő és éljenző tömeget, hogy legyen egv pillanatig csöndben, mert különben nem hallhatja anyja, banriát. A tömeg mintegy varázsütésre elhallgatott s az óceán repülő nyugodtan beszélhetett Amerikával. —Halló, itt Oliama. — jelentette az óceán túli hivatalnok. Maid Chamberlin anvia szólalt meg: — Hier is moiher! — Édesanyám, szerencsésen megérkeztem, — mondta Chamberlin. — Gyönyörű fogadtatásom volt, s nagyon csodálkozom a berlini közönség óriási lelkesedésén. Édesanyja ezután valószínűleg azt kérdezte. hogv miiven sokáig marad Berlinben és mik a tervei. — Eg\relőre nem tudom és azt sem mondhatom még meg. hogy müven utón kerülök vissza Amerikába. Néhány nap múlva minden eldől. Erről különben táviratozom még. Good bay — mother! A perc elmúlt és a beszélgetést be kellett fejezni. Az amerikai nagykövet szintén beszélni akart, de az összeköttetés már megszakadt. A második nagy öröm. amely Chamberlint érte, az az ötven üveg valódi pilseni sör volt. amelyet Chvalkovskv csehszlovák követ küldött a repülőtérre s amelyből egv poharat Chamberlin érkezése után tényleg jóízűen el is fagyasztott. A repülők az amerikai nagykövetségen laknak. A tömeg nem tudott betelni Chamberlin látásával és minduntalan az ablakhoz kérte a repülőt. Amikor már körülbelül fél óra hosszat nem mutatkoztak, egv diák a közeli postahivatalból táviratot intézett hozzá, melyben arra kérte, hogy iöiiön még egyszer az ablakhoz. Az amerikai mosolyogva tett eleget a felszólításnak. A tömeg csak a késő éjjeli órákban oszlott szét. Százezer dollár a visszafelé való repülésért Berlin, junius 8. Chamberlin az United Press tudósítója előtt kijelentette, hogy százezer dolláros ajánlatot kapott arra az esetre, ha utiát visszafelé szintén repülőgépen teszi meg. Ez az összeg nagyon nagy és Leninével most állandóan azon gondolkoznak. vájjon tényleg: a Miss Columbián tegyék-e meg: a visszafelé vezető utat. Végleges döntést nem hoztak. — Egyelőre öt-hat napig Berlinben maradunk. — mondotta Chamberlin —. azután Bécsbe röpülünk, hogy meglátogassuk az osztrák fővárost. Azt tervezzük, hogy innét Rómába. Parisba és Londonba megyünk. Esetleg Moszkvába is elszállunk s közben kikötünk Varsóban, de ez még nem biztos. Édesanyámmal Londonban találkozunk, mert édesanyám különben is angol asszony s gyártmány, német kivitel, német szolidság. Nos, most is úgy veit. Az első, a zseniális Franciaországba szállt, a praktikus, a Szolid Németországba. — Ámde nem nevetséges a franciák és a németek közötti vita, amikor a két veszekedő között amúgy is a harmadik nyeri? Az érdem teljessége Amerikáé. Ez a két repülő, akárhogy vesszük, a dolgot, megmagyarázhatatlan amerikai lendülettel, köny- nyedén, fölényesen indult útnak. Egyszerűen, európai cécóik nélkül. Berhard Kelle rm ann, az „Alagút" írója ezt a mondatot adja egyik hőse Szájába, amikor a, nagy alagút Európa és Amerika között elkészült és a-z első vonat indulásra készen áll: „I hope- yon will have a nice trip", remélem, szép kirándulás lesz- Egész Amerika egyszerűsége, fiatalsága, energiája hepp van etyften a mondatba]?, uep sokat kérdezni, tenni, tenni, tenni- szentimenta- lizmus nélkül, magátólértetődően. A „nice trip‘‘ volt Amerikának ez a két ut, hiába vitatkoznak róla nagy garral az európai nemzetek- Minek is, hiszen Lindbergh és Chamberlin sem „invention francaise", sem „fabrication aliemande", hanem amerikai „nice trip". Üssünk homlokunkra s inkább azon szomorkodjunk, hogy nekünk nem sikerült, — hogy Nungessernek nem sikerült, de Levine-nek igen, — hogy a franciák is elismerik, hogy az amerikai gépek jobbak, mint az európaiak, hogy Amerika nekiindul és mindig győz, Európa pedig egyszerűen lemarad. A német-francia vita kakasviadal, bolhaverseny s ba már ellentétre, versengésre kerül sor, inkább hasonlítsuk össze —• szomorúan — Európát Amerikával.
