Prágai Magyar Hirlap, 1927. június (6. évfolyam, 125-147 / 1459-1481. szám)
1927-06-01 / 125. (1459.) szám
1927 június 1, szerda<EBSCHt/VVAfife^HÍtó»AE 1 Ballag már a vén diák... Olvadom, hogy a bányászati és erdésziati főiskola hallgatói Sopronban megtiartatitIk a sztiká- &os ballagást a város közönségének vagy liviektő- dése mellett. A tudósító megjegyzi, hagy ezuMal elsőkben sikerült a komoly és talán egy kissé hideg soproni palrioiicsők jái-ndufafoi figyeömét ráirányítani a bányász- és erdéfzdiákríjk saját,áfa életére és mély tradícióikban gyökerező szokásaira. Bezzeg, ez valamikor mákképpen voM, ott az öreg Szitnya alatt, az\ ódón városka zeg-zujfos utcáin, ahol él a geniws loci, ahol minden kő, minden szöglet és minden ablak a szépség, ifjúság és szemelem harmatos, il kutas ró.rmnU kéj áréi mesél. De azért So\pronba>n is bizonyosan .szép volt, megható volt, bizonyosan ott is kicsordult a szemekből egy boldog, vagy fájdalmon könny, de azért az a másik, az a regi ballagás mégis csak szebb volt, meri mi is otl voltunk, mert azóta megöregedtünk ős — Istenem — most a szélak- nai kapu mellett a selmeci kisasszOnykálc egyedül szedik az ibolyát • • - Vajjön mire. gondolnak? Selmecbánya... Letessem az újságot ép, egy pillanatra behunyom a szemem. Felszakad a régi emlékek betemetett árka, látom a kömoly re’álor- professzorl hossm, lengő szakádéval, hajtom a lclipacska lángját, amely a Leányvár felöl Hofiv- pán, kísértetiesen suhan el az alvó várok fedett éjféli tizenkettőkor, milcor a vézna, sápnál bányászok lámpájukat lóbálva bebújnak a titokö/jr- tos földbe és azt mújulják egymAmak, hogjy „jó szerencséik* Végigballagok a Honvéd-utcán, ahol a Cikius-kamara válogatott kőrhelyei, élükön a mindig ágyban heverő, pipázó és Kantát olvasó Ilykovils Lacival, uborkásüvegből isstiák a sört... Elrémlenelc előttem az óvári néha véres, legtöbbször azonban vértelen párba jói', hallom a májxbsi éjszakán felsíró hegedüsZól ügy bizonyán erkély alatt és elmosolyodom azon a hórihorgas akadémikuson, aki tíz lépéssel odébb, ágy oszlop mögé húzódva, kopott Grubenröckban, szemére kiűzött sipkájával és hatalmas markotatu kardjával úgy nézi ki, mint egy összeesküvő, halott nyilvánvaló, hogy ebben a pillanatban üemmi sem érdekeli jobban annál a kérdésnél, vajjön felébred-e, vájjon haltja-e Ágnesbe a zokogó hegedűt: Szomorú a nyárfaépdö, fodrával a futó felhő bevonta... Természetesen Ágnesbe felébredt, niegiáb- berd a finom, fehér függöny, égy piUanafM fényt villant meg az erkélyen, a horihorgas legény föld- hözvágta sipkáját, aztán teásán, egy klisé ingadozó léptekkel elindult a Hibalka apró hátai felé. Haza is ért szerencsésen, ha dák összeütközése nem támadt a rend valamelyik dlmtis őrével, akikbe belekötni egyidöben a legkellemesebb és legolcsóbb sportok kö"é tartozott. Közben mig- megállt, felnézett .a csillagokkal pazarul dekorált égre és imigyen sóhajtozott.. — Agneském, Agneském, szivem piiypalaitya . . . A ballagást végignézte az egész város, sőt messzeföldröl is jöttek emberek, akik htillMak valamit arról a különös varázsról, amelyet én az édesen fájdalmas ünnep árasztott. Ezen a napon búcsúznak ugyanis a végzett akadémikusok a várostól, a diákélettől, az édes, dkrrüs, bolondos ifjúságtól, a komoly professzor tiktól és rendszerint még valakitől... Hogy ez a buceuzás örökre szől-e vagy csak rövid időre, amelyet a bdfdog viszontlátás követ, azt mindig egy bizonyos sel\neci leányka szeméből leheteti kiolvadni, Jut az ember ismerte az összefüggéeétlcet. Az bizonyos, ho#ty a balingák igen nagy résszé nem ballagott el végképpen és Selmecbánya akadémiImsai révén rokonságba került fél Magyarkor^zággd. A menetben elől haladt a cigányzenekor, mögötte négyes sorokban a balingák összeöfcl- heizve, h 1 pagjukon annyi vékOpy setyjemarMlag- gal, ahány szemesztert töltöttek aZ akafléfnián. Bizony volt olyan öreg diák is, akinek a szjelcg- jaiból egy rendes kis zászlót lehetett volna varrni. Ez azonban nem minden esetben jeHentetl hanyagságot vagy könnyelműséget, mert akadt olyan fiú is, aki elvégezte az össcet fakultchscS:át (öss- szesen négy volt), hogy ne kelljen megválnia Sel- mectől. A valetánsok mögött az egépz akadémiai ifjúság. Tömérdek virág, kurjofigatáe étí hárpmr száz fiatal torokból zengett a dél: Ballag már a vén diák tovább, tovább... Isten veletek cimborák, tovább, tovább ... Ez ut hazámba visszavisz, FiliszteT leszek magam is, Tovább, tovább, tovább, Fel bucsucsókra cimborák. , v Végeredményében pedig mindannyian valp- lánsok vagyunk és búcsúzunk a fiatalságtól, talán a férfikarunktól, vagy már az élettől. Ballagnunk, ballagunk és talán észre sem vesszük, hogy nnégr alkony odik és vár ránk az a kis porcéit a a fteme- főkertben, amelyhez földbvrttikrefortm nélküJ is hozzájuthat mindenki. — A magyar nemzeti párt szervezkedése. A magyar nemzeti párt helyi szervezeteinek újjáalakulásai során a legutóbbi napokban sikerült tisztújító pártgyüléseket tartottak Alsószeli, Helemba és Kisuj'alu községekben. Alsószelibem helyi pártelnöknek Szabó Nándort (kétsori), alelnököknek Takács Sándort és Dóra Lajost, ügyvezető elnöknek Rajos Károlyt választották meg. He- lembán elnök lett Zsibrita László, ügyvezető elnök Dutka Péter, Kisfalun elnök Udvardy István, ügyvezető elnök Fodor Mihály. xx A ponyvairodalom mételyező hatásától óvja meg gyermrVt't, ha jó olvasmánnyal látja él. AoadéUa -mm e Taxwiflilea mniszikát Életfogytiglani fegyházra Ítélték a peticsei kéjgyilkost A mai zárt tárgyaláson rábizonyult, hogy ő ölte meg a tizenhárom- éves peticsei gyermekleányt Kassa, május 31. (Kassai tudósítónk Jé- lefönjelentése.) A kassai törvényszék esküdtszéke ma tárgyalta zárt ülésen Kniz István 26 esztendős peticsei lakos gyilkossági ügyét, aki ellen az volt a vád, hogy az elmúlt év októberében borzalmas módon meggyilkolt egy tizenhárom esztendős kisleányt s a holttestet azután a község határában folyó patakba dobta. A borzalmas lelet 1926 októberében a homonnai járáshoz tartozó Peticse község határában borzalmas leletre bukkantak a mezei munkások- A patak partján levő füzesben egy fejletlen, 13 éves leányka holttestét találták meg. Körülötte nagy vérnyomok s a föld is fel volt törve, ami hevesebb dulakodás jeleit mutatta. A nyomozó hatóságok azonnal kéjgyilkosságra gondoltak s ebben az irányban is indult meg a bestiális gyilkos megkeresése. Rövid nyomozás után sikerült is a tettest kézrekeriteni Kniz István 23 esztendős peticsei lakos személyében. Kniz családos ember, letartóztatták, de kihallgatása alkalmával tagadta, hogy ő követte volna el a borzalmas gyilkosságot. Annyit bevallott, hogy utoljára ő volt a leánnyal a füzesben. A nyomozás azonban számos olyan adatot tárt fel, amelyek megerősítették a feltevést, hogy a bűntényt csak Kniz követhette el. Az esküdtszék mai zárt tárgyalását Móricz dr. táblabiró vezette, szavazóbirák Kris- kó és Sturza doktorok voltak, a vádat Czicz- varek államügyész képviselte, a vádlottat Ká- szonyi dr. ügyvéd védte. Az esküdtszék hosszabb tárgyalás után ma hirdette ki Ítéletét. Az esküdtek verdiktje marasztaló volt s ennek alapján a bíróság Kniz Istvánt életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélte. Az Ítélet ellen a védő semmiségi panaszt jelentett be. ismerősök és rokonok. Chariie le nem vette szemét a gyönyörű leányról. A sapk.iját is megemelte, hogy jobban lásson — Hát nem csodaszép? — jegyezte meg. — És olyan boldognak látszik! Mikor elhaladtunk mellettük, az emberek egymásnak súgták: Ez Chaplin Chariie! Néhányat személyesen is ismerték és egyszerre ordították: — Halló, Chariie! Chariie elpirult, megzavarodott, levette sapkáját és udvariasan hajlongott. Sohasem láttam még ilyen boldog kifejezést az arcán. — Nem akar ön is a képre kerülni, Chaplin? ~- kérdezte a menyasszony. — örömmel! — felelte ő. — Ki tudna ilyen gyönyörű menyasszonynak ellentmondani? Ezzel a íelvevőgép elé lépett, méltóságteljes pózba vágta magát, sapkáját ügyetlenül tartva a kezében. Mindenki nevetett. Azután a vőlegénnyel és a menyasszonnyal, majd a többiekkel együtt vétette le magát. Egy kis leány berontott a közeli házba, újra „megtöltötte" a gépet és visszaszaladt s a jelenlévők nevetése közben ujavb és újabb felvételeket csinált Ohar- lieről. Én magam csak szemlélője voltam a jelenetnek, de meghatott miudannyiuk öröme és vigsága. Továbbmenet Chariie egészen elkomolyodotf. — Micsoda sajátszerü dolog a házasság. Nem is értem, hogy kerülnek ezek ketten össze. A leány gyönyörű, a férfi köznapi kis ember. Ezután csendesen sétáltunk tovább. A fiatal menyasszony jövőjére gondoltam — a Chariie gondolatait nem tudtam volna kitalálni. — A házasság komoly dolog — szólalt meg végre, mintha saját véget ért regényére emlékeznék Mildred Harris-szal. (Itt megjegyzem, hogy soha egy rossz szót nem szólt volt feleségéről előttem. Kü’önben is nagyon megértő természet és ritkán beszél azokról, akik megbántották.) Mikor a Montmar’ '-Café-hoz közeledtünk, eszembe jutott az a kis papirosdarab, amire a megelőző napon Chariie definícióját írtam le a zseniről. — Mit csináljak vele Chariie? — kérdeztem. — Tépd össze. De én eltettem. Azzal a szándékkal, hogy majd valahol valamikor felhasználom. Frischfeld járta ki a klinikai szénszállítást a vesztegető Esztergomvidéki Gazdasági és Kereskedelmi r. t. részére A vállalat igazgatójának harmincoldalas vallomása —- Steril igazgató az éjszakát a rendőrségen töltötte Bxídapest, május 31. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A klinikai szállítási botrány ügyében újabb fordulat állott be. Bartha Gyula dr. rendőrtanácsos tegnap la pótnyomoizás során kihallgatta Stern Jenőt, az Esztergomvidéki Gazdasági és Kereskedelmi R. T. igazgatóját, aki ugyancsak több ízben Szállított szenet a budapesti egyetemi klinikák számára. A kihallgatás több órán keresztül' tartott s csaknem harminc oldalt, kitevő jegyzőkönyvet vettek fel róla. A kihallgatással ugyanis a rendőrség tisztázni akarja, hogy milyen összeköttetésben állott Stern vállalata a klinikákkal s kik voltak azok a protektorok, akik a vállalat részére a klinikai szénezállitásokat megszerezték, holott a vállalatnak sem szénbányái, sem pedig szénraktárai nem voltak- A kihallgatás további feladata volt tisztázni, hogy kik és mekkora ajándékokban részesüllek a vállalat részéről a kétségtelenül rossz minőségit szén átvételéért. Stern az utóbbira voantkozólag megtagadta a választ és a felvilágosítást. Annyit azonban elismert, hogy a szerinte szokásos ajándékozási a vállalat is követte a klinikai szállüások során. A kihallgatás végén Bartha rendőrtanácsos referált a kihallgatás eredményéről Ma- rinovich rendőrfőkapitánynak, majd közölte Stern igazgatóval, hogy éjszakára őrizetbe veszik. Stern igazgató az éjszakát a rendőrségen egy pádon töltötte, majd ma reggel újból Bartha rendőrtanácsos elé vezették, aki újból kihallgatta őt. A kihallgatásról részletek ugyan nem szivárogtak ki, annyit azonban sikerült megtudnunk, hogy Stern mai kihallgatásakor megállapították, hogy az Esztergomvidéki Gazdasági és Kereskedelmi R. T. Frischfeld Tivadarral állott összeköttetésben, aki, mint ismeretes, a letartóztatottak között van a Markó-utcai fogházban. Frischfeldnek Vilmos császár-ut 46. szám alatt volt hivatalos helyisége, amely úgy szerepelt, mint az Esztergomvidéki irodája. Valószínű, hogy éppen Frischfeld volt az Esztergomvidéki pro- tektora a klinikai szénszállítások során. Siegescu dr. egyetemi tanár tegnap beadványt intézett az ügyészégre a klinikai szállítási ügyekre vonatkozó megbizatásairóL Tanukénti kihallgatására eddig még nem került a sor, de valószínűnek tartják, hegy hamarosan ez is meg fog történni. CHARL1E IGAZI ÉLETE — mi TULLY-■* - v V. Mint sok más zseni, Chariie sem tud rendesen írni, de nagyszerű kifejezései vannak és igen bő a szókincse. Néha azonban a terminus technikus-ókkal meg van akadva. Egy napon a hypochondria szó bukkant fél köztünk beszélgetés közben. Amikor kimondtam, Chariie el nevette magát. — Ojjé! — szólt. — Remélem, a jelentősége nem olyan rettenetes, mint a szó maga. — Nagyon sok zseni hypochondrikus volt — válaszoltam. Chariie indulót vert az asztalon karcsú ujjaival: — Ki törődik a zsenikkel? — kérdezte. Sapkáját behúzta a fejébe és nagy léptekkel le s fel sétált a szobában. Egyszerre csettent ujjával és rámszólt: — írd le ezt Jim, gyorsan, gyorsan ... Aztán diktálta: „A műremek a művész lelkében rejlő szépség és nagyság józan kifejezése.** — Na, mit szólsz hozzá, Jim? — kérdezte Mosolyogtam. — Nagyon jó, Chariie. Chaplin elgondolkozott. Majd ezzel a megdöbbentő kérdéssel fordult hozzám: — Tulajdonképpen mi is az a zseni, Jim? v — Nem tudom, Chariie — feleltem. — Azt hiszem, hogy Hollywoodban hiába keresnéd — ha nem &nnuuiwUwn. — Géniusz, géniusz, géniusz —- mormogta Chariie. Levette sapkáját és hosszú fekete fürtjeit, melyekben már itt-ott fehér szálak látszottak, ös&- szeborzolta az ujjaival. — Majd én megmondom neked, mi a zseni A zseni egy neme az őrületnek. — Talán nem, Chariie. Lehet, hogy ez a normális. Lehet, hogy az egész faj. odáig kell fejleszteni, hogy csupa zseni legyen. Tegyük fel, hogy olyan nagyszerű kvalitású egyénekből állana az emberiség, hogy Anatole Francé és Thomas Hardy zsenialitása lenne a legalacsonyabb fokon! Képzeld el Anatole France-ot, amint cipőt tisztit és HaTdyt, amint az Armstrong-étteremben felszolgál, mint pincér. Chariie nevetett. Az ötlet nagyon tetszett neki. — Ez nagyszerű volna! — szGt, — de oh, be sok embernek meg keüene előbb halni Hollywoodban. Újra sétálni kezdett, aztán megállt előttem. — Igen, igen, Anatole Francé mint csizma- tisxtitó és — (ezzel megnevezett egy hollywoodi nagyságot), — az meg a piszok lenne a cipő talpán! * Egy ízben Hollywood mellékutcáin sétáltunk. A kalíomia-í nap forrón tűzött az égen. Egy tisztásra értünk, ahol egy nászközönség éppen 1 efén yk ép ezt et t e magát. A menyasszony crvönvöril sxéo volt. Férje mellette állt. körben az Chariie otthonában Sokáig kellett várnom, mig a kis komédiás otthonába, Beverley Hillsre meghívott. Mintegy négy mérföldre van a stúdiótól és egy magaslaton fekszik. Legközelebbi szomszédjai Douglas Fairbanks és Mary Pickford. A Chariie otthona egyszerű stucoénűVít cse- rópfedéllel, stílusa a spanyol és az olasz között van. Gyönyörű kilátás nyílik a Csendes-óceánra. A hall teteje olyan magas, hogy első impresz- sziónk az, mintha kápolnában volnánk. Az illúziót még fokozza, hogy egy nagyszerű orgona van benne. Chaplin megkívánta, hogy filmvászon is legyen a szobában barátai mulattatására, de mivel ez rontotta volna a szoba stílusának középkori jellegét, a plafonon rejtették el. Onnan lehet leereszteni, ha szükség van reá. A nappali szoba a legvidámabb. Ez már teljesen angol Sok nagy ablaka nemcsak világossá teszi, de gyönyörű küátást is biztosit a tengerre. A szoba színezete azonban Chaplin cigányizlésé- ről tesz tanúságot. Minden konvencionális színharmónia sutbadobásával keverte össze a vöröset, zöldet, kéket és a sárgának egész skáláját. Délutáni két óra volt, midőn odaérkeztünk, Chaplin még nem kelt fel. Még pyjamában találtuk. Hárman voltunk: Reisner, Bergmann és én. A nagy színész bocsánatot kért, hogy még nincs felöltözve. — Az este az Orfeum-Színházban voltam —- szólt. — Nagyszerű darabot adtak és igen ké9Őn értem haza. Később kimentünk a kertbe és ChaTlie egy nagy varangyosbékát látott a kiszáradt tóban ülni. A mesterséges tónak lépcsői voltak, Chariie lement a békához és mi néztük, hogy mit fog csinálni. — Béka pajtás! — szólt hozzá s a nagy szónokok pózát utánozta — nem tudod, te pettyes csoda, hogy Hollywoodban nélküled is eleget ku- nittyolnak? A béka nem változtatott helyzetén, komoly szemekkel nézett Charliera. A nyáron át többször kirándultam a Chariie otthonába. Mindig azzal az ürüggyel hívott oda bennünket, hogy „beszéljük meg az ügyeket". Ehelyett azonban mindig csupa haszontalanságról volt szó közöttünk. Már kezdtem belátni, hogy a Oharlienél levő alkalmaztatásomnak nincsen semmi célja. Nem tudtam számottevő szolgálatot tenni neki és amellett magam sem bírtam megtakarítani valamit. De az a vágy tartott mellette^ hogy egykor majd irok róla egy könyvet és egyelőre tanulmányozom a karakterét. Amikor Chaplin nem volt abban a hangulatban, hogy konferenciázzék velünk, akkor semmi más dolgunk nem volt a stúdióban, mint az ácsci'gás. Talán el is lehetett volna hagyni a stúdiót, de Chaplinnak az a szokása, hogy mindig akkor akar az illetővel beszélni, amikor véletlenül távol van. így hát ott kellett várnunk őráról-őrá- ra, hogy bejön-e. Ha aztán mégis megjelent, egyszerre megélénkült a stúdió. Soha zsarnok nem uralkodott úgy alattvalóin, mint Chaplin a maga kis társasága fölött. Mindenki az ő nézetét tette magáévá és csendes megvetéssel viseltetett a film többi szereplői iránt. Hiszen Chaplin a világ legnagyobb filmszínésze és a legnagyszerűbb direktor, akit el lehet képzelni! Egyizben egy felsőbb iskola mellett mentünk' el, ahol a fiatalemberek sportgyakoriatokat. végeztek. — Halló, Chariie! — ordították reá, amint észrevették. Chariie elpirult az örömtőL r~ ___ummmwww.. ÍFnLvtatink.l «w
