Prágai Magyar Hirlap, 1927. június (6. évfolyam, 125-147 / 1459-1481. szám)
1927-06-04 / 128. (1462.) szám
4 1927 Jiinfus ?, BzomT>r.T. A szlűvenszkói gyógyszerészek súlyos helyzete Irta: Smer ingái LajoA II. Ipolynyék, iuniius eleje. Mindenesetre a mai helyzettel szemben a gyógyszertárak régen nagy általánosságban tisztes polgári megélhetést biztosítottak, néhol úri módot is, mert a mindenkori kormányok megértéssel voltak velünk szemben. A taxa úgy volt megállapítva, hegy munkánk, ha nem is teljes mértékben, de elég megfelelően volt honorálva. A betegbiztosító pénztárak részére nem volt kötelező engedmény megállapítva, mindenki annyit adott, amennyit atott esetben adhatott, sőt ha gyenge lábon állott, nem adott engedményt egyáltalában. S .csodálatosképpen a betegsegélyzö pénztárak sem mentek tönkre. Mindez azonban a fordulat után megváltozott. A szocialista • többségű kormány, miután egy kalap alá v ft valamennyiünket s bunzsoákká nevezett ki, legelső feladatának tekintette a taxa kettéválasztását egy privát és egy betegsegélyző taxára. A privát taxa, bár nem valorizálták a munkadijakat, a maga egészében türbefőnek mondható. A betegsegélyzők részére megállapított taxa azonban minden kritikán aluli s egyenesen munkauzsoraszámba megy. 20—30 percet igénylő munkáért 50—80 fillért, legmagasabb tételben 1 koronát állapítottak meg. Ráadásul a taxát évente csali egyszer korrigálták s a nagypiaci árak folytonos emelkedése folytán a leginkább használt szerekre néha féléven át is ráfizettünk. A minisztériumban a lehető legrosszabb indulattal voltak s úgy látszik, vannak is velünk szemben. Jellemző erre egy ügyeinket intéző faktornak a nyilatkozata, aki, mikor fölhívták a figyelmét a falusi gyógyszerészek nyomorult anyagi helyzetére, azt válaszolta, hogy ,.ja kérem, de hány olyan gyógyszerész van. akinek autója is ví^i!“ Tipikus „szociális" felfogás! Nem a szegényt kell fölemelni, hanem a jómódút lerántani az p^enlőség szent elvénél fogva ! tzat Volt alkalmam tapasztalni, hogy > ha építési vállalkozó szakmunkást bocsát rendelkezésünkre, úgy az illető szakmunkás 10 korona óradijat fizettet magának, mi pedig egy órai munkáé^pa betegsegélyzőtől maximum 2, priváttól maxisaim! 5—6 koronát kapunk. Mig a munkások és íjz in- tellektuellek éjjeli munkáért kétszeres díjazást kapnak, addig nekünk, ha éjjel legjobb álmunkból felvernek, privát betegnél 3, biztosított betegnél 1.50 korona külön dijat szabad számítanunk. Tekintve azt, hogy a biztosított fél azon nézeten van, hogy neki minden körülmények között ingyen gyógyszer jár. az éjjeli dijat sem akarja megfizetni s miután olyankor a gyógyszer sürgős, a gyógyszerész kénytelen kiadni s igy bizony legtöbbször még ezt az 1.50 koronát sem kapja meg. Ráadásul meg kell még említenem, hogy a betegsegélyzők csak negyedévenként benyújtott számlákat honorálnak, azokat is csak 1—2 hónapra a benyújtás után és mindenféle önkényes retaxálások levonásával, elképzelhetjük, milyen nagyszerű „üzlet" ez. E télen volt Bécsben egy európai győgysze- részkongresszus, amelyen megállapították, hogy a csehszlovákiai, de különösen a szlovefn- szkói gyógyszerészek vannak egész Európában a legrosszabb helyzetben. A hivatalnoki és papi betegsegélyzők létesítésével is nagy csapás ért minket, mert elvesztettük privát betegeinknek körülbelül ötven százalékát. De még tűrhető lett volna a helyzet mindannak dacára, hogy kénytelenek voltunk ezen intézményeknek a privát taxából 25 százalékos engedményt adni. Azonban az sem tartott soká e folyó év április 1-től ezeknél is a kedvezményes taxát tette a minisztertanács kötelezővé, aminek „ellenértéke“-képpen a munkadijakat emelte fel 20 százalékkal. így 10 por elkészítése, becsomagolása, vagyis 15—20 percnyi munkáért 50 fillér helyett ezentúl 60 fillért kapunk, holott ezért a háború előtt 50 békefillért kaptunk, aminek mai reális equivalense 4—5 korona volna. Hogy ez az eljárás milyen katasztrófát jelent az ország gyógyszerészeire nézve, azt a következő két összehasonlító számból könnyen kiolvashatjuk, amelyek körülbelül az arány átlagát adják. 10 darab codeines aspirin por békében, a betegsegélyző pénztáraknak adott maximális 30 százalékos engedmény levonása után 1.02 aranykoronába került, ma a kedvezményes taxa szerint 2.45 cseh- ezl. korona. 50 gr. mustárkenőcs békében 1.06 aranykorona, ma 3.85 cs. korona. Természetes, hogy a gyógyszertárak teherbíró képességének óriási arányú csökkenése az alkalmazotti kart is válságba sodorta. Ahol ezelőtt a tulajdonos egy alkalmazottal dolgozott, ott ma egyedül végzi a munkát a igy a munkaalkalom megcsappanásával egyenes arányban emelkedett a munkanélküliek száma, amihez még évente 30 —50 uj okleveles jön csak Szlovenszkón, a cseh- német egyetemekről, önállósodásira kilátás nincs, mert uj jogot alig adnak, mivel nem is indokolt, másrészt pedig ilyen szűkös helyzetben senki sem mozog, igy vétel és eladás alig van. Az alkalma^ zottak teháf kénytelenek az alkalmaztatást végcélnak tekinteni s valamilyen módon biztosítani jövőjüket. Mert ma bizony úgy áll a dolog, hogy az alkalmazott, aki ilyen minőségben bármilyen okból munkaképtelenné válik, ha csak nincs irgalmas rokonsága, a szegényházba kerül. Mint minden szociális kérdés, úgy ez is harcot eredményezett, bár el kell ismernem, hogy ide Szlovenszkóra a történelmi országokból plántázték azt át, mert mi harc nélkül is meg tudtuk volna oldani a kérőé d. Az alkalmazottak célja egy kötelező korpót- lékos pénztár felállítása, amely idővel egy nyugdíjintézettel volna kibővítve. A megoldás az volna, hogy a tulajdonos nem közvetlenül fizetné az alkalmazottját hanem egy bizony^, gyógyszertárádnak forgalma arányában reá kirótt összeget fizetne be minden hó végén a pénztárba, amelyik azután az alkalmazottakat szolgálati éveik és családi állapotuk szerint honorálná é3 a fölöslegből ;,a bajbajutott, állástalanokat segélyezné. A tulaj- ' donosok természetesen, hivatkozva a lehetetlen taxa által bekövetkezett súlyos anyagi helyzetükre, ha nem is mereven, de elzárkóznak az ilyen kötelező megoldás elől, bár bizonyos hajlandóság mutatkozik egy önkéntes fizetőpénztár felállítására, amibe azonban a cseh-, napíva országbeli alkalmazottak nem akarnak belemenni. A maga szempontjából mindkét kari korporációnak igaza van, de bűnös az egészségügyi minisztérium ügyeinket intéző osztálya, amelyik velünk ilyen megalázóan bánik és anyagi romlásunkat készíti elő. Az a kar, amelyik évszázadokon keresztül híven teljesítette nehéz feladatát és közmegbecsülésnek örvendett s amelyik oly kiváló tudósokat termelt ki magából, ezt az elbánást igazán nem érdemli meg. Bár az ilyen belső kari ügyek nem tartoznak a nagy nyilvánosság elé, azért foglalkoztam velük ily aprólékosan, hogy a nagyközönség tisztán lásson, főképp pedig azért, hogy nemzetgyűlési képviselőink is tiszta képet nyerjenek mai helyzetünkről. Nagyon hálásak lennénk nekik, ha az olyan felszólalások után, mint a napokban Joha^ nis képviselőé volt, kioktathatnák az illető urat, hogy bár a gyógyszerész nem cipész, de tudása és munkája után épp olyan tisztességes é3 az előbbiekkel arányban álló megélhetést követel, mint az. Nem kívánunk mi kegyet a kormány részéről, csak igazságot! Pályázatkiírás a magyar népi kultúra ápolására Prága, június 2. A FALUIN LAKÓ DIAKOK szánnám a Szénit György Kör tudcim'ányos pályázatot ir ki. Minden egyéni hozzátoiieltól mentes .tárgyilagossággal hü és részletes leírását kell adni egy kisebbségi magyar falu teljes niépá kultúrájának. A falu eredetiségének megfigyelésében, a pályázó a következőkre terjedhet ki: I. A falu faji, vagy történelmi származású települési, gazdasági és jogi viszonyai. A kezdetleges ipar. II. Az építkezés eredetisége, a ház berendezése és az ősi jellegű használati tárgyaik. III. A népviselet és a népművészet. IV. Szokás és életmód: 1. A születéssel és a keresztelővel kapcsolatos szokások. Gyermekdolgok és játékok. 2. Legényavatás, udvarlás és lakodalom. 3. A családi élet és a rokonsági viszonyok. 4. A foglalkozással járó szokások és dalok. 5. A vallással és az időszámítással járó szokások. 6. A természet a n/éfpt felfogásban. A babona. 7. A .betegségekkel és a halállal való ősi viszony. (Paraszt orvosság, kuruzslás, temetés, -holtak tifezltelete.) V. Táj-szó!ás. Helymegnevezések és azok népi magyarázása. A mesterségek nyelvk'incse. VI. Népköltészet: népdal, ballada, színjáték, mai népköltés, 'találós mese, tréifia, gúnyolódás, közmondások és szállóigéik, hangutánzás. VÉL Mondák és mesék. A nép eredeti történelmi ismeretet. Szakszerű útbaigazítást a Szent. György Kör vezetője (Kessler Edgár, Pozsony, Duna-utca 51.) ezfivesen szolgáltat. A pályázók csak a papír egyik oldalára írjanak és munkájukat szeipltlennber hő 80-ig küldjék be a Szent György Kör pozsonyi Íródeákjának (Décsy Aladár, Pozsony, Kecske-ut-ca 14.). A pályamunkák megítélésére a Szent György Kör a magyar folklóré szakemberei közül bér fel bírálókat és a legjobb m-u-rukateljesitmenyek jutalmazására ezer koronát áldoz, A CSERKÉSZLÁNYOK számára a Szent György Kor a következő pályázatot birdlettí: kizárólag magyar népi mot'ivumdk felhasználásával eredeti kézinnunkatervezet készitendő. Elsősorban a kisebbségi magyar nyelvterület népművészetének felhasználása fontos. A pályamunkák benyújtásánál meg kell adni piontosan, hogy honnan szerezte a pályázó a felhasznált népi diszitőelemeket. Mindazok, akik a motívumokat közvetlenül a néptől szerezték, előnyben része- ülnek. A pályamunkák szeptember hó 30-iig a következő címre küldendők he: Irmán Klára, Pozsony, Véd-cölöp-ult 59. Szakértők véleménye alapján a Szent György Kör értékes elismerő dijakkal jutalmazza a legjobb megoldásokat. A díjnyertes tervezetek a pályázóik csapatainak tulajdonaiba mennek ált. Amikor a magyar népi kultúra ápolására hívjuk fel a kisebbségi m-agyar uj nemzedék figyelmét, távol áll tőlünk az a meddő tudományos gondolkozás, mely a magyar népben csak muzeális kincseit lát. Mi a nemzet jövendő jót Iá-tjuk a röghöz- kötlutt osztályban a a tudományos kutatás és megfigyelés sürgetése csupán céltudatos eszköz arra, hogy az uj nemzedékkel a falu küllőm szerves életét, békevágyó történelmi igényeit és egészséges talajosságát (a múltból való folytatódását) megils- im'ertessiiik:. Jövendő intelligenciánkat igy akarjuk 'alkalmassá tenni a magyar faj megőrzésére a természettől, a miuMőd és az emberi megtérítéstől el- Sziafcadt világvárosok elsöprő áradatával szemben. Jő munkát! A Szent György Kor vezetősége. A magyar anyák sírnak a megyeri szerb hadifoglyok sírjain A nagymegyeri fogoly-temetőben — Az utolsó szerb hadifogoly ma a községi pásztor Nagymegyer, junius eleje. Áldott magyar róna, melyet a Duna hordott ide magával. A tudósok úgy mondják, hogy százezer évekkel ezelőtt, amikor a mai nagy magyar alföld területén még tenger ringott, amikor az ember még meg sem jelent ezen a vidéken, a Duna még kis folyócska volt, amely Pozsony alatt hordta be vizét a tengerbe és itt is több ágra szakadt, mint mostan a Fekete-tengerbe való be- ömlésében. Amikor aztán a tenger vize lehuzódott, ez a deltás torkolat meghosszabbította foflyását, medrével átölelte azt a hatalmas kavics, homok és iszapréteget, amelyet évezredek és évezredek alatt maga rakott le a tengerbe torkolása előtt és igy keletkezett a Csallóköz. A durva kavics talapzatot finomabb televény töltötte fel, amely most acélos búzát ringat. Magyarság lakik ezen az óriási Duna-szigeten, amely Pozsonytól Komáromig ép el, akáclombos falvak sorakoznak egymás mellé, amelyek esténként majd elszéditenek részegítő illatukkal, magyar dalt hoz át a szellő a túlsó partról is ide, az ott már Magyarország. Itt is verejtékes magyaí élet, amelynek folytonosságát a földreformpolitika kolonizáló törekvéseivel szakította meg és a szinmagyar telepteríiletet betarkázta a Morván túlról hozott idegenekkel. A vicinális, amely Pozsony és Komárom között húsz kilométeres kényelemmel bonyolítja le a Csallóköz forgalmát, nagy zökkenővel áll meg. Velky-Meder, kiáltja a kalauz. S mert utamnak nincs semmi kimondott célja, hirtelen háborús reminiszcenciák élednek bennem, gyors elhatározással táskám után nyúlok, leszállók. Ez hát az a Nagy-megyer, amelyet annyit emlegettünk a világháború idején. Nem azzal örökítette meg nevét a véres epopeiában, mintha valami nagy hadi tény játszódott volna le mellette és mégis távoli országban ma is keserű könnyeket fakaszt* a rá való emlékezés. Mert Nagy-megyernek is sok hősi halottja van. A hadvezetőség ezt a községet választottá ki arra, hogy a szerb hadifoglyaikat elhelyezze. Az addig egészem kifijielieutőségü község életében azonban ez a tény a fejlődés uj lehetőségét nyújtotta, mert a fogolytábor parancsnoksága a kényszerű pihenésre Ítélt kitűnő munkaerőket a kultúra szolgálatába állította be és ez a produktív munka egészen átalpkiioUa, városiassá tette Nagy-megyer képét. Ahogy elhagyjuk az egyemeletes állomás Akocoktól körülölelt épületét, kedvesen összerótt járdaforma vezet be a két kilométerre elfekvő faluba. Ez a járda az első múltbeli emléke a hadifoglyok munkájának. Emléktábla figyelmeztet erre, amely a kis útvonal elején ezt hirdeti: „Épült 1916-ban Méltőságos Wallnei* * Ferenc ezredes rendeletére szerb hadifoglyok által.** A község minden utcája cement-aszfalttal borított, szerb hadifoglyok munkája. Néhol kedves parkok emlékeztetnek erre, a házak, épületek csínja is innen ered. A község lakÓsai ma is hálásan emlékeznek vissza a szelíd foglyokra, akik az akáclombo9 millíőben teljesen elfelejtették a komitácsiidők vad élményeit s amikor megnyílt szabadulásuk útja, tőiül metszett magyarsággal búcsúztak megyeri ismerőseiktől. * A vérzivataros időknek legszomorubb emléke a hadifoglyok nagy temetője. Vasráccsal kerített, gyönyörűen parkírozott terület a község szélén, 5678 ?zerb hadifogoly örök nyughelye, akiket sorsuk arra ítélt, hogy a szerb röghegyektől távol a Duna hordalékszigetén aludják álmukat. öt és félezer halott néhány száz sdrdomb alatt... „BrusnoM gyógyfürdő, a „Szlovák Karlsbad** a Zvolen, Szliács, Ba*ská-Bystrlcal vonalon — 4 erősen rádióaktív, szánsavas, glaubersós forrással, csodás gyógyhatású moortelepekkel, mindenféle gyomor-, máj-, vese-, cukor- és nó'i bajoknál, méhgyulladás, sterilitás, menstruációs zavaroknál Mérsékelt érák. Kérjen prospektust. Külsőleg kedvező hatással vannak hideg vízzel félig higitott „RLPft**- val való borogatások. „RLPR“ sósborszesz eredeti csomagolásban az összes gyógyszertárakban és drogériákban kapható. Még ma is irtőzattal beszélnek az emberek- akik tanúi voltak a tömegtemetéseknek. A háború első esztendeje szedte a hadi- foglyO'k sorából a sok-sok áldozatot. Tifusz és kolera százával gyilkolta a fáradt, meggyötört testeket s az 1915-nek datált év elején nem volt nap, amelyen legalább negyven halottat pe vittek volna a temető sáncai közé és nem volt nap, hogy újabb tömegsír halma na puposodott volna az alföldi rónára. Egy halmon jelzőtábla. Csak ennyi rajta: „1915 január 17. 127 halotti Egyetlen nap és egyetlen tömegsír. Felzokogó emlékezések sora bukkan a széles temetőben elénk. Néhány márványemlék, amiket már a háborút követő években emelt a hozzátartozók kegyelete. Az egyik szerb nyelven egy műegyetemi hallgató sirján emelkedik; „Milos J. Komandinics, elhunyt 29 éves korában. Született Beograd-Szerbiában. Technikai hallgató volt e sírban nyugvó porhüvely, aki Ajak-ban született 1891 december 18-án és Nagymegyeren halt meg harmincadmagá- vtal 1915 január 18-án. Siratják szerető, zokogó menyasszonya, az A’-ramovics és Jovanovics családok.** Január 17-én 127 halott. A rákövetkező napon 31. Itta a vért a züllött részeges föld.. Megható és megrendítő egy másik sir felirata: „Itt nyugszanak Joka Zikics 35 éves és Dóka Petár 16 éves édes testvérek.** Ez a sírkő sok-sok könnyet fakasztott fel már a lametőt látogató magyarok szeméből. Azután sok-sok száz egyes sir. Táblájuk egyetlen vezetéknév és szám. Csupa „ics‘‘-végü név, akik fölé sirató, gyászoló magyar asszonyok hullatják fájó könnyeiket. Az ő fiuk talán valahol Volhyniában pihen. Meginditóan kedves, hogy a csallóközi jóságos magyar nép olyan kegyelettel veszi körül az egyszerű sima-cementkő emlékeket s megenyhült bánattal siratják az idegen hősök hantjain, saját nagy veszteségeiket. * Rendesen öltözött jámbor parasztember tér be a korcsmába. Szóba elegyedem vele. — Ilics Jankó vagyok. Az egyetlen még itt élő szerb. Jő magyaros, csallóközi kiejtéssel beszél s röviden elmeséli az élettörténetét. — Szerbiában is pásztor voltam. Mint fogoly kerültem ide, itt dógoztam az aszfalton. Azlán megismerkedtem a mostani feleségemmel és maradtam. Azóta őrzöm a megyeriek marháit. — Nem vágyik haza? — Mán minek? Itt is úgy keresek, a kenyér meg jobb. A gyerekek már magyarul beszélnek s magyar oskolába járnak... A magyar tenger, amely beágyazza a Dunát és magába szív, magába gyúr a kenyér erejével egy messziről Idekerült szlávot! Bizalom önti el a szivemet, talán még sem pusztul ki a magyar sző az akáclombos falukból? — Jó nekem itt már. Megbecsülnek s aztán a marha Szerbiában is csak marha, a rét pedig rét, elmélkedik tovább az emberem. S igazának a tudatában komótosan elballag. Az utolsó Mohikán a szerb hegyek közül a csallóközi csillagos, nyájas júniusi 'g alatt álmodozik s csak Mindenszentek estéjén, amikor kiballag társainak 9Írhanfjához, emlékezik vissza, hogy egyszer durva darócban lövészárkok szennyében gömyedezett, és gyilkos fegyverrel célzott embertestvére szivének. Ma már hazájává lett a csallóközi végtelen mező, amelye”. ~ fii szebben nő, mint a kopá^ nisi hegyek magaslatán... (rt.) jjj időnkénti rosszullét! Ha gyöngélkedik, dörzsölje be ||j homlokát és halántékait eredeti || mentiből sóslterssasssel fi
