Prágai Magyar Hirlap, 1927. június (6. évfolyam, 125-147 / 1459-1481. szám)

1927-06-28 / 146. (1480.) szám

4 1927 }unius 28, kedd. Hurbán és a bécsi rendőrminisztérium Levéltári adalékok, miként szította és pénzelte a bécsi Össz­maaarc'5 ai poétika a magyarellenes nemzetiségi akciókat Irta: Steier Lajos. Kérésemre megengedte, hogy e helyze­tet Méltóságoddal közöljem és annak a szükségét ecseteljen:, hogy pénzbeli se­gítség nélkül. — melynek gyorsan kelle­ne jönnie, hogy hatása legyen. — ö tel­jesen elbukik és családjával együtt nagy életveszélyeknek van alávetve, ennek következtében céljai részére, melyek cselekvésre hívják, meg sem mozdulhat és talán borzalmas halál áldozata lesz. Ezért egv pillanatig sem késlekedem, hogy e helyzetet ne ecseteljem, amivel Mél­tóságod saját szemét, és fülét, — hűséges oda­adással — pótolom. Midőn az összes körülményt és viszony­latot tekintetbe veszem, arra kérem Méltósá­godat alázatosain, hogy móltéztassék segítséget nyújtani, hogy a becsület ezen férfiúnak nyakáról minde­nekelőtt személyi gondjai levétessenek és jgy saját szívélyes részvéte, valamint ma­gas és messzeágazó hivatali állása szem­pontjától indíttatva, odahatni, hogy neki ogy 2000 forint összegű pillanatnyi elő­leg mint veszteségeiért és veszedelmei­ért iáró kis kárpótlás kegyesen engedé­lyeztessék és késedelem nélkül elküldes­sék. Minthogy ő már Innen elutazott, hogv hi­vatása veszélyeinek macát szentelhesse, te­hát. személyesen a jelzett összeget át nem ve­heti. — bátorkodom Méltóságodnak tisztelet- teljesen javasolni, hogy. e pénzbeli segítsé­get egv itt tartózkodó, általam a titkos szol­II. I gálát részére felesketett és teljesen megbiz- ‘ ható férfiú által, aki arról a vidékről^való és aki vasárnap, e hó 29-én elutazik és akit mint e tiszteletteljes levél átadóját alázato­san bemutatok. — elküldeni és ezáltal neki veszteséged, érdemei és eddigi hűsége iránti ■ kegyes és magas elismerésnek jelét adni mél- tóztassék. • Fenti adataim igaz voltáért, szándékaim tisztaságáért Isten előtt letett ünnepélyes hivatali eskümmel kezeskedem. Minthogy ál­lomáshelyemre. — honnan teljes becsületben távoztam. — visszatérni már nincsen módom­ban, igv ezzel az alázatos levéllel befejezem titkos szolgálati működésemet és helyemre e levélnek megbízható átadóiát ajánlom. Kitűnő tisztelettel. Méltóságodnak hűsé­ges odaadással A. K.“ Hirseh miniszteri tanácsos a 2000 forin­tot kiutalta Hurbánnak. aki azt 1861 február 2,3-ikán a következő le­vélben köszönte meg: A levél Mecsérv rendőr miniszterhez van intézve. „Excelíenciád! Úgy az én. mint nagyszámú családom ne­vében legmélyebb hálával köszönöm meg Excellenciádnak a 2000 o. é. forintból álló és nekem juttatott támogatást; most már vi­dáman gondolok azokra a nélkülözésekre, melyeket el kellett viselnem és azokra a megalázásokra, melyek reám vártak. Ebben az ünnepélyes pillanatban, mi­dőn családom könnyei fel vannak szárítva és a holnap elöli gon ((teljes félelem száműzve látszik, midőn kicsinyeim hálát adnak Isten­nek. hogy ismét ruhájuk és cipőjük van. Ex- cellenciádat hűségesen csakis arról biztosít­hatom. hogy ebben a jótéteményben nem ér- demetlent részesített. örömteljes bátorsággal akarom az 1848. és 1849. évek forradalmi anarchiájában jónak bizonyult és tiz évi részint megvetésben, ré­szint elfeledotfségben sokszorosan próbárar tett meggyőződésemet ezekben a valameny- nyiünkre váró áramlatokban és viharokban is megőrizni és összes szellemi erőmet az egységes összállam javára, Ő Felsége szent trónusának erősítésére és végül sokszorosan veszélyeztetett népem t ja vára fordítani. Midőn magamait Excelíenciád kegyébe és jóakaratába ajánlom, maradok kiváló tiszte­lettel és ngvrabeesüléssel Excellenciádnak Bécs. 1861 február 23. hálásan odaadó szolgája Hurbán J. M. dr. m. p.“ A fenti két levél tárgyilagos bírálóia a következő megállapításokat teheti: Hurbán Hirseh miniszteri tanácsossal tárgyalt. A tár­gyalások során a kérdés kényességét tekintve csakis politikáról volt szó. Pénzről, mint a politikai akció feltéte­léről, Hurbán a rendőrminisztérium bi­zalmi emberével. Knaurral tárgyalt, aki a temperamentumának megfelelő módon, túlzó természetéhez híven rajzolta le helyze­tét. Politikusok, politikai ágensek, konfiden- sek stb. rendszerint helyzetük, munkájuk, érdemeik rajzában, különösen, ha ez anyagi támogatások elérése érdekében történik, a fantáziát erősen igénybe veszik. Levéltári kutatással foglalkozók iól ismerik e beadvá­nyok, jelentések értékét, melv csakis az iró fantáziája által adott jelentőség nagy restrin- gálásából adódhat. A Knaur jelentésében fog­lalt, adatok Hurbán anyagi ügyeit a -politika díszleteivel igyekeznek igzolttá tenni. E dísz­letek között szerepel a trónért és az összbi- rodaiomért való feláldozás, a császárért való folytonos expón ál, tság, harc és a halál, mely az ellenség részéről fenyeget, holott ezeknek semmilyen vonatkozásúit nem volt és nem le­hetett az eladósodással. A végrehajtó, különösen a Hurbán nyom­dászai által küldött végrehajtó a Bach- korszakban. nem nézte a politikát, ha- i nem csak a pénzt kérte, mert hiszen azok a nyomdák, melyek Hurbán dolgait nyomták. Iiurbán pártjához tartoztak. A lényeg az, hogy a bécsi kormány az ■; anvagi szorultságban levő Hurbánfelkeres- .■ te, megfizette, felhasználta az alkotmányáért ( küzdő magyarság ellen, mely nem akart geT- j manizáló, egységes összbirodalmat. < (Folytatjuk) Gros&vesctinét felmentették Az esküdtek verdiktje szerint pillanatnyi elmezavarában követte el a férjgyilkosságot — Tüntet az utca Bécs, június 27. (#) A nagy per befejeződött, az Ítélet el­hangzott és felmentő volt a férgyilkossággal vádolt Grosavescunéra, aiki már el is hagyta a törvényszék épületét, hogy összetört életének roncsaiból uj életet próbáljon felépíteni. Ta-' gadhatatlan, hogy az ítélet nem nyugtatja meg erkölcsi igazságérzetünkét, amely azt diktál­ja, hogy a bűn büntetést érdemel. Az ötödik parancsolat: „Ne ölj!“ örök törvény, az em­beri társadalom alapja, amelynek megindu­lása minden erkölcsi értékünket veszélyezteti. A háborús pszihózis visszavetett bennünket a barbárság korába s éppen ezért a társadalmi rend őreinek minden eréllyel őrködniük kell azon, hogy a megbomlott idegzetek kártevé­seit visszaszorítsák, hogy a legnagyobb szi­gorral torolják meg az erkölcsi rend ellen el­követett deiiktumokat. A Grosavescu-tragé- d iának két áldozata van: az egyik már némán fekszik a sírban, vádolni nem tud, de vére bosszulatlanul ömlött ki és ez a kiomlott vér az égbek iáit. A másik az idegbeteg asszony, akit a bíróság felmentett ugyan, de saját lel­kiismerete nem adhatja meg a felmentést é® élete végéig kell éreznie bűnös cselekedetének következményeit. A bírói Ítélet az emberiség törvénybefog­lalt lelki ismeretének enunciációja. Éppen az­ért ad aggodalomra okot, ha nem elégíti ki er­kölcsi felfogásunkat. Hogy milyen megdöbben­tő következményekkel járhat az ilyen felmen­tő ítélet, a máhrisch-ostiraui halálos dráma a végzettragédiák döbbenetes erejével mutatja, meg. A gyilkosság sohasem kaphat felmentést, még kevésbé gloriolát. A társadalmat csak úgy menthetjük meg, ha visszaállítjuk a csalá­di élet szentségét s tisztaságát. * Szöuliról délután. már gyorsan következett a tragédia vég kifejtése. Mire megnyitották a dél­utánt tárgyalást, az elnök közölte a bíróság hatá­rozatát az esküdtekhez intézendő kérdésekre vo­natkozóan. Az első fökérdés gytiillkoesátgirél szól, a második fők ér (lés emberölésről. Az első pófkérdés elimebáborodottságról, a máso­dik pótkérdée pillán® tnyi elmezavarról szól. Az emberölésre vonatkozó kérdést a (bíróság nem en­gedd föltenni, noha a vádlott erre vonatkozóan neon védekezett. A tárgyalás eddigi eredményei azon­ban alapot szolgáltatnak lennek a kérdésnek föl tevésére ta. Az elnök ezután fölszólította Tuppy álilam- - ügyészt, hogy mondja el vádbeszédéi. Az ügyész 1 azzal kezdte 'beszédét, hogy a merényiéi előtti ma- ( pon a Rigóiét tóiban lépett fel a boldogtalan áldo- . aat Talán.a legnagyobb hatást az operának azzal , a híres áriájával aratta: „A* eszony Ingatag..." Ez a mondat az eskiüdbbirőság alatta dráma mot- ' tója és kulcs lehetne, ha nem is az egyetlen kulcs ■ annak az asszonynak a jelleméhez, aki megölte férjét. Vájjon sejtette-e az énekes — kérdi az ■ ügyész —, hogy végzetének dalát énekelte ekkor? Ez a nagyhírű, fényes keresetű, sikert sikerre arató ember voltakéjppen nagyon elfcinzo'tt, nagyon boldogtalan lélek volt. Másnap a Rigoletto előadása után Groeavesauinak Berlinbe kellett volna utaznia, ahol uj és talán még szebb jövő felé nyii'lt számára ut. Indulása előtt egy órával leteuitette egy gyilkos lövés. Ne­gyedórával később egy székbe roskadva tilt a gyil­kos asszony, a szalon sarkában pedig reszketve Icuporgotfc valaki:, aki a szörnyű eset tanúja volt. Az ügyész ezután rátér arra, ezt aas esetet csak különös taipietajjtail és a tisztaság iránti fokozott érzékikéi lehet meg­ítélni, nem pedlig az agresszív elutasítás érzésével. Az eset szenzációssá hangosodon. Az esküdteknek azonban nem szabad magukat ezzel megtéviesztet- ni'ök. ök csali a tényékre, a® emb eriesség érzés éro és a törtvényélcro hajllga/tíhaitnialk. Ezután azt törekszik ibizonyitani a vád képvi­selője, hogy a vádlott előre megfontolt szándékkal követte el tettét. Mindjárt a tragédia megtörtént© után nyíltan miegmondobta a gyilkosság sainhelyén megjelent rendőröknek: „Agyonlőttem őt, ítéljetek el lengem!" A tárgyalóteremben aztán már más- képpien védekezett. Már nem vállalta tettét és min­denfajta igazolással próbálkozott. Tujppy dr. ezután részletesen megrajzolja a vádlott jellemét. Ebből a jellemből (kifolyóan a tettet a vádlottnak csak azzal a határozott szándé­kával lehet megmagyarázni, hogy férjét meg akarta ölni. A legközelebbről az áldozat fejébe leadott lövés mást igazán nem jelenthet. A vádlott azzal véde­kezik, hogy az ölés pillanatában nem tudta, mit cselekszik, törvényszéki szakértők azonban azt mondják, (liogy az emlékezés hiányára via/ló hiralkosta nem áll | helyt. A vádlott öntudata nem volt korlátozva. Pontosan tudta, mit cselekszik. Hiszen elég motívum van ■már régóta, amely előkészített© ezt a szerencsét- n len tettet. A tragédia a apj án Luuterslein tanú óva 1 (intette minden meggondolatlanságtól a vádlottat, akii így felelt: „Szó nélkül lelövöm/1 — Esküdt uraim — folytatta az ügyész —, önökre bízom, hogy hisznek-© Lauterstein vallo­másában. Igaz, hogy ez a tanú a vizsgálóbíró előtt elfelejtett erről nyilatkozni. Véleményem szerint lélektanilag érthető, hogy nagy izgalmak köze­pette az ember gyakran megfeledkezik a legfon­tosabbról ia. De hiszen más tanuk is ugyanezt mondották. A vádlott Berlinben Erhardt tanú előtt is és itt, Bécsiben Neumann tanú előtt szintén azzal fenyegetőzött, hogy agyonlövi férjét. Olyan asz- szony, amilyen a vádlott egykönnyen nem mond valamit. Annit mond, mi akarja is. Amikor látta, hogy Grosavescu Éráján igazán nem akarja Berlinbe magával vinni, a maga sajátos lelki beállítottsága szerint, ezt a tényt úgy fogta fel, mint férjén való uralmának végét, vagy legalább is annak komoly megingását. — Azzal a tervvel — hangoztatja az ügyész —, hogy meggyilkolja urát, már hónapok óta foglalkozott a vádlott, aki mindent előre megfontolt. Most látta, hogy el­következett a döntő pillanat. Ehhez járult fékte­len dühe ás A férfi, slx ő teremtménye, fel alkart lázadni. Az automata önáMógitanai akarta mágiát. Ezt nem bírta el a vádlott, akit niem is valódi szerelem fűzött sem első, sem második férjéhez. Amikor a két férfi képét egymás mellé’ állította, azt latolgatta, hogy kti nyújthat neki többet és azárt választotta az énékest, mert ez több leherőséggel kecsegtette. — Esküdt uraim — kérdezi az ügyész —, váj­jon az egész tárgyalás során az anyaszeretetnek csak egy hangjait is hallot­ták-e a vádlott ajkáról? Nem ismeri a szénái­mét sem, éneikül pedig igazi féltékenység sincs. Nála nem szerepelt egyéb, mint a per voltál t hatalmi vágy. Mit mondjak a Stransky-esetről? Átengedem önök­nek a vélemény alkotását. Amit azonban a vádlott erről beszélt, az bizonyára nem igaz. Saját maga részére szüksége volt egy hazugságra és ezért konstruálta az egészet. Ha a maga fenyegetett ha­talmi szférájával állott volna elő, akkor semmiféle megértésre nálunk nem talált volna. De a meg­kínzott és megcsalt asszony — úgy vélte — min­dig megértésre talál. — Ami a vádlott veleszületett idegességét és a nehéz szülés következtében fellépett fokozott ér­zékenységet illeti, ón vagyok a legutolsó, aki ezt nem iram az ő javára. Erről azonban később be­szélhetünk. Most csak arról van sző, vétkes-e a vádlott, vagy sem? Én megtettem a magam kötelességét, nemcsak mint vádló, hanem mint ember is szólottám önök­höz. Lelkemben meg vagyok győződve arról, hogy Grog a veecamé bűnös. Vétkezett az ellen az elv el­len ia, hogy a halottakról csak jót beszéljünk. A szennynek egész tömegét szórta halott fér­jének fejére. A halott itt másképpen neon be­szélhet, mint az én szájamon keresztül De a halotton kívül itt áll Grosavescu édesanyja és gyermeke ta, akinek önökkel szemben, esküdt uraim, joguk van az igazságra. A vádlott úgy nyi­latkozott, hogy Ausztriában azt az asszonyt, aki féltékenységből lelövi férjét, nem ítélhetik el. Ez a gondolat az ő agyában egy láncszem volt abban a láncolatban, amely mellett ejutott a tetthez. Ka ezt nem gondolta volna, talán még ma ás életben van a férje. Ausztria szegény ország lett, de egy megmaradt nekünk: az a hitünk és az a bizal­munk, hogy Ausztriában vannak m'ég bírák. Az á'llamügyész vádbeszéde után Prepinger dr. szólalt fel a sértettek nevében. Rámutatott arra, hogy az áldozat édesanyja és nővére nem, mint a hosszú istennői jeSieutaek meg a tárgyaló­teremben. Ők tanúvallomásaikban előkelő felfogásról lettek bizonyságot. Nem akarnak egyebet, mint hogy hn- lotfruk becsületét megvédjék. A nagy művésznek román bazárjában díszsírt adtak, itt is. a tárgyaló­tereimben vissza kell adni becsületét. Ez vigaszta­lásul fog szolgálni lesújtott családjának. Védőbeszéd Ezután Steger dr. kormánytanácsos emelke­dett szólásra, hogy elmondja védőbeezédét. Arra emlékezteti az esküdteket, hogy ő ötven esztendő­vel ezelőtt beszélt először ebben a teremben. Az­óta mindmáig hii maradt hivatásának ideáljaihoz. Neim pénzért vállalta a védelmet, nem a tisztelet- dij kedvéért, hanem azért, mert bontsöleg meg van győződve a vádlott ár taiílaoiságáró 1. Az ügyész beszéde kitűnő szónoki munka. De a vád képviselője nem gondolt arra az intelemre, melyet az osztrák büntetőtörvény nagy alkotója, Glaser dr. adóit az ügyészeknek, amikor azt mon­dotta, hogy miindiemit ol kell keriilnliök, ami hangulatkeltés az esküdtek előtt. A vádbeszéd pedig, bármilyen hangzatos a reto­rikája, nemi egyéb, mint hangulatkeltés. A védő ezután kifejti, hogy nem a tettről kell ezúttal itédkezaii, hanoin a tettesről. Anni a tettet illeti, a vele kapcsolatos első esküdti fökérdésre csak igennel lehet válaszolni. A bün­tetőjognak azonban főelve, hogy amikor caak a legkisebb kétség is lehetséges a vádlott beszámít­hat ósága dolgában, akkor nem szabad marasztaló ítéletet hozni. Az ügyész a vádbeszedben teljesen mellőzte a szakértők véleményét. Bár ez a véle­mény a maga teljességében nem egyezik a véde­lemi felfogásával, mégis, az ügyésszel szemben reá ez eszközt adott a kezembe, hogy nyílt- ssiviiségre reábirjam. Bevallotta nekem (rábeszélésemre), hogy a jelzett módon 1800 osztrák értékű forint passzívákig jutott mint a magas kormánynak hűséges híve eddigi exiszfenciájáíól mindeneset­re megíosztatni fog. ingó vagyonát már most másodszor elveszti és személyileg is veszélyeztetik, anélkül, hogv képes lenne legalább jó hírét és nagy nevének tiszta csengését megőrizhetni. Nem szükséges tovább is bizonyítani, hogy ez a helyzet egy ilyen érdemes férfiú részére rendkívül fájdalmas, mert ez a sors felebarátjait is borzalommal és részvéttel tölti el. Miután Hurbán Hirscli osztályfőnökké megegyezett, Knaur utján előterjesztett1 pénzbeli igényeit. Knaur 20ÖÜ forintot kért Hurbán részére. Az erre vonatkozó levél igv hangzik: „Méltóságos Uram! Ezek a sorok egv olyan férfiúról beszél nek, aki a harctéren a magas kormány vé delmében nagy érdemeket szerzett, és valószínűleg ismét hivatva lesz mint fon­tos államérdekek védőié a szintérre lép­ni. Öt Méltóságod is már ismeri. Ezzel feleslegessé válik annak a szűk' sége. hogy ezen tisztelet,teljes jelentésemet körülményes bevezetéssel ellássam. Hogy ezen. a legmagasabb állam részére s pillanatban olv fontos férfiú felhasználható legyen. mint azt a körülmények kívánni fogják, min­denekelőtt szükségesnek látszik őt. mindazon bilincsektől még kellő időben megszabadita- ni. melyek őt lekötik és ellenfeleinek. milliókra rúg a számuk — kiszolgáltatják. Midőn a háború befejezése után a ma­gánéletbe visszavonult, hivatalának lelkiis­meretes betöltése mellett irodalommal fog­lalkozott. — több munkát irt, melyek a ma­gas cs. és k. kormány javát célozzák; kinyo- matásukat mindig saiát, költségén és saját számlájára eszközölte, (egyik müve most, is sajtó alatt van) minek következtében történt, hogv ez a tudós, vitéz és liü férfiú. — vissza­vonulva. de mégis megélhetési gondoktól megterhelve. -- adósságok és — ezért, két­szeresen megbántva. — személyi viszonyai által leigázva és lekötve él; — emellett, a je­lenlegi viszonyok ió hírneve részére vesze­delmet rejtegetnek és meghiúsítják azt. hogy irodalmi munkáinak bevételeiből a költsége­ket és nagy adósságait, fedezhesse és nyilvá­nos ió híréit továbbra is fen tarthassa. Eddig tetterejének öntudatára támaszko­dott, remélvén, hegy fáradozása gyümölcseit előbb vagy később arathatja. — különleges személyi viszonyaira nézve zárkózott és ti­toktartó volt. Még most is ió neve ebben a tekintetben feddhetetlen. Mindennap azon­ban a veszedelmet, közelebb hozza, hogv ő: magát és családját megmentendő, vagy hogy a magas kormány iránti ragaszkodásának, elszántságának és bátorságának bizonvitékait szolgáltassa, — lakóhelyét, elhelyezni és adós­ságait megfizetni lesz kénytelen, nehogy a közvélemény őt igaztalanul elítélje. Ez a nép képviselete, valamint bizonyos körülmények között a magas kormány részére is kiszámít­hatatlan hátránnyal járna. Csak ma sikerült Méltóságodnak az ő bizalmát. — mely a csá­szári kormányszervek iránt csökkent. — megnyerni és

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom