Prágai Magyar Hirlap, 1927. június (6. évfolyam, 125-147 / 1459-1481. szám)
1927-06-26 / 145. (1479.) szám
4 1927 junius 26, vasárnap. Hurbán és a bécsi rendőrminisztérium LevéMári adalékok, miként szította és pénzelte a bécsi össz- mo&archtai politika a magyarellenes nemzetiségi akciókat Irta: Sfe: (Copyright 1927 P. M. H.) I. A szlovák nemzet eevák kimagasló politikusa a múlt század hat évtizedén keresztül Hurbán József Miloszláv, aki a szlovák irodalmi nvelv megteremtésében, a cseh nvelv elleni irodalmi harcban, az 1848—49-iki szlovák felkelési mozgalomban, a protestáns pátens melletti és a bécsi kormány által fizetett akcióban, az 1861-iki szlovák memorandum kérdésében, valamint az 1867 utáni politikában vezető szerepet, látszott. Munkásságéit állandó aktivitás jellemzi. Ennek az aktivitásnak hátterében azonban nemcsak nemzete iránti szemete, nasrv ambíciója állott, hanem eervéb. a külvilág által nem sejtett kö- rülménv is. Igv mindenekelőtt sulvos anyagi helyzete, melv politikai vezető szerepéhez nem méltó ösvényekre vezette. Hurbán. aki 184S—4-9-ben osztrák politikai szolgálatokat végzett és aki társaival egvütt. Becs összbiro- dalmi töveit. szolgálta és innen kapta politikájának irányelveit,, a Bach-korszakban a protestáns pátensig mint már kihasznált eszköz szerény klubokéi paróchiáiába internáltai ott és politikailag jégre tétetett. A protestáns pátens ideién ismét kivette a bécsi kormány a jégszekrényből és Hurbán elfelejtve a bécsi kormány hálátlanságát, megint az összbirodalmi terveknek kedvező rendeleteknek és a pátensnek csinált propagandát Ismét gvakori vendég volt Becsben, ahol összeköttetésbe került a rendőrminisztériummal is. Az abszolutizmus ideién a legfontosabb kormányszerv a remdőrminisztérium volt, melv a kémek és kcnfidensek százaival dol- go-'''-. A köz- és társadalmi élet hemzsegett e spicliktől, akik mindenüvé befurakodtak. A Bach-korszak kcnfidonseit a kormány leginkább a magvar emigráció és a magvar közhangulat ellenőrzésére szervezte. A konfi- densek legnervobb része arra törekedett,, hogv neves politikusok közelébe férkőzzék, sőt. hogy e megfigyelés alatt, álló táborból a minisztérium részére konfidenseket szerezzen. vág-" pedig politikai ágenseket. Egv Knaur Antal nevű volt osztrák szol- eiabirósási hivatalnok és rendőrminisztériumi konfidems 1860 óta közel tizenöt esztendőn keresztül folyton zsarolta a bécsi rendőrminisztériumot és annak helyettesítőjét, a külüsvminisztériumi Informationsbureaul. Egyetlenegy ügyből kifolyólag egv egész életre akart gondtalan megélhetést szerezni és a nagyítás és hazudozás eszközeivel vezette félre a bécsi rendőrminisztérium információs osztályának magvarellenességtől eltelt vezetőiét. Ez annál inkább sikerülhetett. mertt minden masrvar ellenes gyanúsítás és rágalmazás hálás talajba került és az aggodalmaskodó bécsi politikai fantáziában csakhamar rebelliővá. lázadássá hízott,. Különösen 1860—61-ben féltek erősen egy magyar forradalomtól. A protestáns pátens, maid a Reichsratba való meghívás elleni magvar tiltakozás és majdnem egyetemes állásfoglalás arra a téves és a reakciót, jellemző következtetésre késztette Becs államférfiait. hogv Magyarország ismét a forradalom utiára akar lépni. Több mint, valószínű, hogv az emigra- cionális politika tevékenysége indította leginkább arra. hogv mindenben forradalmi célzatot lásson. A rendőrminisztérmm forradalmat keresett és mi sem természetesebb. hoa:v a körítidensek igyekeztek reki forradalmi készülődéseket szállítani. mert különben ügyetleneknek látszottak volna. Knaur Antal konfidens túlbuzgóságot mímelő raffináltságában már a magyar forradalom ellenszerét is szállította a bécsi rendőrmiu'sztt'viumnak.— Hurbán József Miloszláv ismert szlovák politikus és irodalmár személyében, aki arra lett. volna hivatva, hogv a magyarság ellen egv esetleges ui forradalom alkalmával. az ausztriai összinonarchiai politika érdekében szlovák felkelést szítson. És a bécsi rendőrminisztérium Hurbánnal 1860 decemberében ténylegesen tárgyalt és Knaur- nak, valamint Tbun gróf közoktatásügyi miniszter ág. ev. szlovák bizalmasainak. Sze- berinvi lelkésznek közvetítése ut.ián tetemes anyagi szubvencióban is részesítette. Deák Ferenc 1861, május 13-ikán a magvar országgyűlésen a magyarországi nemzetek ervetérfésének szükségét hangoztatta és kifejezést adott annak, hogy a magvar alkotmányos élet alapja csakis a nemzetek egveniorusága lehet, melvet ismoráJni nem fognak. Kemény Zsigmond báró politikai cikkei szintén a magyarországi nemzetek eerven- ÍOiguságát hirdetnék és az egész magyar közvélemény ilven hangulatú volt. Ekkor azonban a bécsi kormány már szőtte a magyarellenes hálót. A protestáns pátens, az októberi diploma, maid a februári pátens teljesen osztrák vizekre terelte az 1848—49-iki szlovák mo7g?Jom szereplőinek vitorlásait. Hurbán 1860 decemberében tárgyalt a magyar- ellenes szlovák akció, esetleg felkelés ügyéer Lajos. ben Becsben, 1861 februárjában terjesztett j elő erre vonatkozó javaslatot. Ebben az itio-i ben már pénzt, kapóit a rendőrminisztérium-j lói. A magyar országgyűlés pedig csak ápri-; Jis 2-án nviit. meg és május 13-án hangoztatta Deák a magyar nemzetnek béke- és egyenjogúsági készségét, tehát a felliivás már Húr-bánhoz is intézhetett., aki valószínűleg a bécsi rend ő rm i nisztér rumban nvert. információk alapján befolyásolta az 1861 junius 6-án megtartott szlovák nemzetgyűlést is, melynek egyik főszónoka volt és amely a híres tu rócszent.mártóni memorandumot adta ki. A memorandumban foglalt program lényegileg. rokon a rendőnnmiszt.ériumban megbeszélt és Hurbán által Írásba lefektetett programmal. A bécsi kormány nemcsak megnehezítette a, magvar nemzetnek kibékítő politikáját hanem a nemzetiségi vezetők megvesztegetésével azt szabotálta. A bécsi politika boszorkánykonyháját élesen megvilágítják az ez ügyben folyhatott levelezések, melyek megdönthetetlen bizonyítékai annak, hogv a magyarországi népek különös megértésének útjába az összmonar- chiai politika hengexitett akadályokat. 1860— 61-ben a magvar nemzet az alkotmányért és szabadságért folytatott, küzdelmet. Nemzetiségi kérdésekről a közös elnyomatás korszakában alig volt, szó és az osztrák kormány sietett a nemzetiségeket ismét felbérelni a magyar nemzet ellen. Hurbán. aki 1848-49- be-n osztrák zsoldban szolgált és akinek alkalma volt 1850—51-ben osztrák rendőri megfigyelés alatt Bécs hálátlansága felett elmélkedni, 1860-ban ismét belebukott a régi hibába és ismét, hitt az osztrák Ígéreteknek. Csodálatos, milyen nagv ellentmondás nyilvánul Hurbánnak akkori nyilvános és bécsi magatartása között. Az abszolutizmus uóm-e- tesitő politikája meggyőzte arról, hogv kár volt neki Bécs érdekében 1848—49-ben mozgalmat, csinálnia. Ekkor irta a híres költeményt a szlovákok és magyarok egységéről, melynek egyik versszakában kérdi: „Vájjon ki bontaná szét azt. amit Isten maga egyesített, a szlovákokat, a magyarokat vájjon ki szakítaná el egymástól? Közös szabadságunk, szerencsénk és balsorsunk. közös hazánk és közös királyunk egyesített bennünket századok óta!“ Nemsokára azonban Bécsben konspirált a rendőrminisztériumban a magvar alkot- mánvtörekvések ellen. Az iratokból megállapítható az. hogv Hurbán súlyos anyagi gondokkal küzdött. melyeket a bécsi politika sietett kihasználni. Szükségesnek tartom megemlíteni. hogy mesének nyilvánították azelőtt szlovák részről azon állítást, mely szerint a nemzetiségi vezetőket gyakran az osztrák kormány pénzelte. Hurbán nehéz anyagi gondjai következtében kénytelen volt a rendőrminisztérium pénzét elfogadni. Ettől az időponttól kezdve Hurbán „Cirkevné Listy" cimü lapja részére állandó szubvenciót is kapott Bécsben. Ezt később a külügyminisztérium sajtóosztálya is folyósította részére és id. Andrássy Gyula gróf sem törölte ezt a tételt. Egv olyan agilis, tehetséges és nagyeszű férfiú, mint Hurbán. életének java részében a Becstől való függőségben tengődött, és ezért, nem volt politikája eredményes. Hurbánnak a bécsi rendőrminisztériummal való összeköttetését, bizonyítják az alábbi Welek. melyek elég összefüggően tárják elénk az egész ügyet. Knaur és Hurbán között Podhradszkv Mihály, szakoloai gimnáziumi tanár közvetített, aki Knaurt Hurbánhoz el is vezette. Knaur Hurbánnal. Podhradszky- val Hirsch miniszteri tanácsoshoz, az Infor- mationsbureau vezetőiéhez Bécsbe fel is utazott. Knaur Hurbánt Hirschhez egv mellékbejáraton át bevezette december 27-ikén. Utasítása volt. hogv Hurbánt, még a portásnak sem szabad meglátnia. Hirsch osztályfőnök a szlovákok felkeléséről tárgyalt, Hurbánnal és később úgy Knaur, mint Podhradszkv arról beszéltek, hogv nem felkelésről, hanem egv szlovák— magyar polgárháború megakadályozásáról volt sző. holott a Hurbán által beadott memorandumok a magvar forradalom esetében egv szlovák felkelést helyeznek kilátásba, ha a szlovák területet külön tartománnyá alakit iák és az összmonarchiához csatolják. Kiemelendő az. hogv cseh testvériségről, cseh egységről, csehszlovák törekvésekről szó sem volt. Hurbán csak szlovák nemzetet, ismert és csak szlovák nemzeti célokat,. (Folytatjuk.') _______________ Sy filidologe Dr. Kolb ezelőtt a prágai, frankfurti é§ berlini bőrklinikák tanársegédje és másodorvosa Prátfo BE. TodHhova 31. iiám. Wassermann vizsgálat! VMWiooofMiaoatMiooooflQOtwiftftOooaeaf PÁRISI NAPLÓ írja: MÁRAI SÁNDOR — „Köszönöm, Dalidét ur!” — Paris, júniusban. Daudet ur e pillanatban a börtönben ül, finom ebédeket és vacsoráikat eszik, mert külön kosztot kap a városból s napjait azzal tölti, hogy goromba leveleket ir, ahogy ezt már megszokta, részben Poincaré urhoz, részben Briand úrhoz, részben Herriot urhoz. Daudet ur öt hónapra vonult be a börtönbe; valószínű, hogy iuiius 14.-én, a nagy nemzeti ünnepen, kegyelmet fog kapni, mert a Köztársaság nem hajlandó megszerezni azt az örömet Daudet urnák, hogy mártír legyen belőle. Az áldatlan' és csúnya affér ben, amit minden piszkolódás és erőfeszítés dacára sem sikerült Daudet urnák Dreifuss-i magaslatokra felfújni, határozottan a^ államhatalom maradt kegyes, sze- lid és türelmes ez alkalommal — tulajdonságok, amiket általában csak ritkán lehet bármiféle államhatalom számlája javára Írni. De kétségtelen az, hogy León Daudet ma nemcsak a francia sajtó, nemcsak a francia politika, hanem általában az egész francia közélet legnagyobb piszkolódója. Leírhatatlan az a hang, elgondolhatatlan az a modor, utánozhatatlan az a találékonyság, amellyel nap-nap mellett szennyet köp, gyanúsítást okádik, mocskot dobál, vádol, kitalál, ezüstkanalakkal gyanúsít meg aktív államférfiakat, — a szerencse csak az, hogy a 30.000 emberen kívül, akik nem is annyira a személye mögött, mint inkább az elvei mögött felsorakoztak senki sem veszi ezt a Hörcsögöt komolyan Franciaországban. Most az egyszer persze komolyan kellett mégis venni, mert ismeretesen meggyanúsított szerencsétlen fia öngyilkossága ügyében, egy szegény soffőrt, hogy elpalástolta azt a politikai gyilkosságot, aminek fia szerinte áldozatul esett, öt hónapra ítélte el rágalmazás vétsége miat Daudet-t a bíróság. Ismeretesek a patétikns letartóztatás körülményei, valamint az is, hogy a francia royalisták pártjában Daudet urat sokan nem kedvelik, igy többek között határozottan utálja valaki, akinek pedig mégis van némi szerepe a mozgalomban: a Dúc de Guise, a francia trón külföldön élő, expatriált várományosa. Akik Daudet úrral tartanak, azok nem egyéni varázsa miatt tartanak még vele, hanem, mert Daudet ur is az eszmével tart. Sajnos, neki van valamennyiök között a legnagyobb szája. Akkora szája van, hogy már a Vatikán is befogja a fülét, ha Daudet kinyitja a száját. Az ,,Action Francaise", aminek házában a minap negyvennyolc óra hosszat őrizték Daudet urat a király rikkancsai, indexen van Rómában. De Daudet nem békül, nem hall, nem lát, eszelősen hörög és köpköd piszkot, valami megszállott fáradhatatlansággal, a francia kormány ellen általában, a kormány tagjai ellen részleteiben, az állam intézményei ellen nagyjában és egészében. Léon a legszerencsétlenebb örökség) amit a nagy Daudet Francia- országra hagyhatott. Most a börtönben ül, piszkolódik/ követeli Briand letartóztatását és várja, sőt elvárja a kegyelmet. * A letartóztatás részletei nagyjában ismeretesek* A francia kormány, hogy érvényt szerezzen a törvény akaratának, kénytelen volt utasítani Páris rendőrfőnökét, hogy tartóztassa le Daudet urat, aki nem volt hajlandó megkezdeni a bíróság által reászabott büntetés kitöltését. Páris rendőrfőnöke, a legudvariasabb, legelegánsabb s legfiatalabb rendőrfőnök, Ohiappe ur, a minap hajnalban fel is vonult 1000 lovas és másik 1000 gyalogos rendőrrel, továbbá tűzoltókkal és gáz- fecskendőkkel, s felszólította Daudet urat, hogy adja meg magát. Ez az egész Beszterce ostroma a Gare St. Lazareral szemben játszódott le. Az „Action Francaise1* épületének szobáit, folyosóit, pincéjét és padiását már két napja őrizték a nagy melegben Daudet ur hívei, számszerűit állítólag ezren, többnyire egészen fiatal és egészen öreg emberek, az emberi életnek abban a két végletében, amikor még egyáltalán nincs, vagy már nagyon meg van győződve az ember valamiről. A gárda fáradhatatlanul sört ivott. Chiaype ur felszólítására Daudet ur patetikusan felelt és megadta magát. Ebben része volt a gázfecskendőknek is. A tárgyalások Daudet ur és Chiappe ur között, Páris kellős közepén, az utcán folytak- Chiappe ur az erőddé átalakított bérház kapujában állt és nem volt rajta gallér. ,,Daudet ur" — mondta Chiappe ur, — „a férfihez, a francia férfihez beszélek- Adja meg magát. Az a kiöntött vér, amit Ön sirat, nem fog megtérülni akkor, ha újból francia vér fog ömleni." — „Chiappe ur" — felelte Daudet ur — „ön emberi nyelven beszél. Én sem akarom, hogy francia vér ömöljön, Megadom magam.“ Ezt mondta, s aztán ejtett még néhány zokszót a köztársaság ellen. A folyosókon, álmosan a sok sörtől, sápadtan hallgattak a rikkancsok. A tűzoltók a nagy gázpumpákkal készenlétben álltak- Daudet, aki erődöt szervezett Páris közepén s államot akart alkotni az államban, a gázpumpák láttára fölvett egy gallért és megadta magái Mindeddig az egész szomorú komédia előírás Szerint bonyolódott le. Az ostromlott megadta magát, a rendőrfőnök győzött. Annál meglepőbb, hogy a párisi rendőrfőnök ebben a pillanatban, mikor Daudet ur hajlandónak mutatkozott bevonulni a börtönbe, könnyedén megemelte a kalapját s olyan hangon, mintha valaki tüzet kér és kap az utcán, ezt mondta: „Köszönöm, Daudet ur!" „Kérem" — mondta Daudet ur. * Daudet ur közben bevonult a börtönbe, ahol egészen jól él. Látogatókat fogad, újságokat olvas, sőt, ami szomorúbb, újságot ir, vendéglőből étkezik és gorombáskodik a kormány tagjaival. Ne irigyeljük azért, mindez csak onnan van, mert Daudet ur bírókban — a Daudet név burokjában — született. Mindennek a tetejébe az egész áldatlan és Ízléstelen affér véglegesen elmúlt. Daudet ur nem mártír, jókat eszik, vér nem folyt, a franciák mulatnak rajta. v Ami visszamarad ebből az afférból, az valami sokkal érdekesebb; az az elfogatásnak az a magasiskolája, a reudőrmodornak egy uj stílusa, amivel Ohiappe ur, az elegáns és fiatal rendőrfőkapitány, ilyen szépen debütált Párisban. Mert a publikum eddig nem szokott ahhoz, hogy a rendőr megköszönje, ha a publikum engedelmeskedik. A valóságban a helyzet az, hogy a rendőr a publikumból éh Ha nem lenne betörő, nem lenne rendőr. A betörő, a gyilkos, a politikai agitátor, a sikkasztó, a leányszöktető, ők a rendőr kuncsaftjai. Ohiappe urat azért tartják, hogy alkalomadtán sikerrel fogja el Daudet urat, — mi sem természetesebb, hogy Chiappe ur egy ilyen jó kliensnek, mint Daudet ur, végzett munka után megköszöni a jó alkalmat, hogy kitüntethette magát. Tanulhatnak a főnöküktől a párisi rendőrök. Ez a Nyugat, ez a kultúra. Milyen szép lenne, ha Hosszukozü Jóskának, miután végigcsinálták vele a „passage du Tabac"-ot (mifelénk, azt hiszem, „hangfogónak" nevezik azt a szobát) — elvonulás előtt a sorban álló detektívek szép kórusban ezt mondanák: „Köszönjük uraságodnak, a viszontlátásra, legyen % Alapítva 1833. Tataion 33. díumS tök űvog, porccilán nagykeraskedéso. $ KOSECE, Fő-utca 19, Nagy válasstők. ' Jutányos árak.
