Prágai Magyar Hirlap, 1927. június (6. évfolyam, 125-147 / 1459-1481. szám)
1927-06-25 / 144. (1478.) szám
1927 Jimrus 20, OTWirtmi, 4 Grosavescu-pörfőszereplője Becs. iu.ni.us 24. Az egyik főhőse a drámának hatott. A másikat. a*z élő főhőst, szemtől-szembe láthattuk. Rettenetes, délvidéki hőséi örvényében fuldokló emberek beringni ód összenrésellt tömege hegyezi füleit a nagyteremben és tárogatja nagyra szemeit: bele akar látni a főhős, illetve hősnő legtitkosabb leikébe. Nehéz dolog, mert mindjárt az első. legközvetlenebb benyomás az. hogy kitűnő színésznő ül előttem, a vádlottak nádján. A közönség — kilencven százalékban nők — mohó szenzáoióéhséggel várja a „nagy jeleneteket" és összekoccanásokat, melyek minden bizonnyal nem fognak elmaradni. Az első napon is volt már belőle kettő-három. Nos: a fogházőr bevezeti a vádlott Groza- vescnnét. Magas, joggal csúnyának mondható asszotnv. de csak köznapi értelemben csúnya. Van valami szellemiség és szellemiHtség az arcán, személyiség a hangjában, mely az embert, meghökkenti és nem engedi meg neki, hogy csúnyának mondja. Legalább is ez jár az ember ajkán: gyönyörűen csunva; vagy: okosan csukva; zseniálisan csúnya: szellemesen csunva. Szinészkedik: az első benyomás. Minden mozdulatára és minden reszketősére, minden könnyére és sírására gondosan vigyáz. A frizura hanyagul egybeesőm ózva. a ruha keresetten egyszerű gyászruha. látszik, hogy ez ugv van rendezve: nem akar elegáns benyomást tenni, hanem tört és beteg benyomást, aki már nem érdeklődik oly hiú földi dolgok iránt, mint. ruha. frizura, exte- Tieur. Az arcszine vérszegény, a tartása hajlott, de ezt a bajtottságot. és lábai gyengeségét, minduntalan kihangsúlyozza és kormányozza. Gyászruhát hord. holott nyíltan hangoztatja, hogy az urát utóbb már nem szerette és nem is gyászolja; a gyász ruhával tehát,, ugvlátszik. azt akarja szuggerálni az embereknek. hogy a saját életét, a saját tragikumát gyászolja. 31 éves, tehát még jól innen van a „veszedelmes életkoron", de a hisztériája — semmiesetre tűin agy mértékben azonban — feltétlenül ielenvaló. Mindjárt az első mondatokban fólreis- merh eteti énül szinészkedik: miután határozott. szinte férfias hangon kijelenti, hogy egyáltalán nem érzi magát bűnösnek, ezt mondja: „Engem ez a pöt már nem érdekel. Egyetlen érdekem az. hogy az igazat valliam. hogy két. gyermekem, ha megnő.' láthassa és megítélhesse, hogy nem bűnös, hanem szerencsétlenségbe' sodort anyja van!" A végén sírásba .torkol a szava. Az ügyész azt kérdi tőle: „Érezte-e valaha és rosszul eeett-e és nvomta-e ez az érzés, hogy nem szép?" Mire ezt feleli fjól meggondolja és tudja, hogy az ügyész a féltékenységből eredő bosszuérzést akarja ebiből esetleg levezetni): Nem. soha sem esett iez nekem rosszul, sohasem hatott rám nyomasztólag. sohase néztem magam tükörben stb. Elhiszi-e ezt valaki? Hanem kétségtelenül okos nő. Az a típus, melyről az emberek azt mondják: „sok esze van". Fölényesen okos lehetett az életben. ha ilyen okos a vádlottak padján. Ez. ez, az ész. a szellemi fölénye bilincselhette le a férfiait. Szellemi fölényével nincs ellentmondásban az, hogy csaknem kizárólag szennyből és szemétből, detektivregénvekből állt a kózikönyvtára; nem műveltségről van szó. hanem szellemi fölényről. Azután feltétlenül uraskodó. szinte masz- kulin energiájú, határozott akaratú nő. aki mindenki fölött trónolni akar. mindenki fölött uralkodni és különösen azok fölött — térdre kényszeríti őket — akiket, szeret, vagy akik őt szeretik. De ugyanakkor — ezt az egvet biztosan el lehet neki hinni — teljes odaadással szolgálja egyúttal a szeretett férfi érdekeit. Azt mondja: „Teljesen az uram szolgálatában álltam. Mindent, én csináltam érette és körötte. Még kritikákat is helyeztem el róla. Egy nap például 57 telefonbeszélgetést intéztem el az ő szolgálatában; minden levelét, minden apró ügyét én intéztem el. Titkár, irógépkisasszony, kifutófiu voltam egy személyben. Azonkívül tanítottam és csiszoltam. Mert gyönyörű szép hangja vollt neki. de rossz hallása és kissé gyenge ábrázolóképessége. Én igyekeztem ezen javítani, csiszolni." Aztán ezt mondja: „Éti egy saját felfogásom szerint, értékes embert akartam belőle faragni, ez a törekvésem azonban csütörtököt mondott**- Aztán: „Mindjárt az első időkben rájöttem, hogy kártyás, volt, és ivott. Válásra gondoltam emiatt, ő azonban azt felelte: Az istenért. hogy juthat eszedbe egy elválás, hisz Te vagy az én lelkiismeretem; Te vagy a támaszom; Te vagy a jobbik énem!" A leghatározottabban állítja, hogy ura állandó bánásmódja volt a verés s hogy egyszer szemrehányások után azt mondta neki az ura: „Egy román közmondás szerint csak akkor szereti a férfi az asszonyát,, ha veri!" (Aminek, mellesleg, a magyarban is van egy rokonvariációja: „Az asszony verje jó"). Az erejét a legékesebben mutatja, hogy nemcsak védekezik életre-halálra. de hallatlan tímadókedvben van. A Groza vescu bugát, a koronatanút, aki persze ellene vall, letromfolja és ilyeneket mond neki: „Ha megesküszik ezekre, az hamis eskü lesz." (Pedig már vallomása elején megeskeitték!) De Olga sem marad adós és esvszer ezt kiáltja a vádlott, felé: „Ha ez az első hazugsága, akkor Isten bocsássa meg neki ezt a hazugságot!" Egyáltalán nem érez bünbánatot. Vallomásának leglényegesebb része is az. hogy ma is ugyanazt tenné, nem tehetne mást. mint február 15-én, a gyilkosság napján. Azt mondja: „Reue habé ich kelne. weil ich keinen Schuld fühle" („Nem érzek bünbánatot, mert nem érzem, hogy bűnös lennék!") De persze azt. hogy ma is igy cselekedne, ezt, nem mondja ki szóról-szóra, csak érezteti. mert ki nem mondhatja: hiszen nem akar tudni arról, hogy gyilkolt. Azt, mondja, a lövésről egyáltalán nem tud és amikor az elnök azt kérdi: ..Azt sem ismeri el, hogy ön lőtte lőtte agyon?" ő ezt a jellemző választ adta: „Meglehet, hogy én lőttem, de nem tudok róla!" És amikor az elnök ezt, kérdi: „Tud-e ezzel a fegyverrel bánni?" (a gyilkos fegyverre mutat; az asztalon hever) ő ezt ezt feleli: „Meg kellene próbálnom!" Szóval, nemcsak azt állitia. hogy teljes önkívületben lőtte agyon az urát, (ha ugyan ő lőtte agyon, mert még ezt is csak bizonyos fenntartással ismeri el), de még egy merőben ui elméletet is állít fel, tudniillik azt, hogy valaki. I aki egyébként nem tud bánni fegyverrel. I önkívületben tudhat vele bánni! Ez körülbelül ugyanannyi, mintha valaki azt, mondj,a: én nem beszélek angolul, de önkívületi állapotban kitünően beszélek. Egv bizonyos: Ez a gyilkosság nemcsak féltékenységből (csak kis százalékban ebből) robbant ki. de bosszúból is és a bosszúval rokon emberi indulatok egész skálájából... G. J. Grosavescune es vetelytarsnoje szemtől-szembe az esküdtszék előtt A csinos Stranskyné csak jót mond a férjgyilkos asszonyról — „Egyedül ön az oka gyermekem és férjem halálának" — A nagy pór harmadik napja Bées, junius 24. Csütörtökön délután elsőnek Erhard müncheni zenetanárt, Grosavescu intim barátját hallgatták ki. .Rét é^Jél-,;;,éve ismerte a művészt és .úgy .is, mint embert, úgy is,, imtet művészt rendkívül nagyra becsülte. Grosavescu gyakran panaszkodott feleségének féltékenysége miatt és azít mondta,, hogy az élete gyötrelem a féHékenységi jelene* ek miatt. Tanú nagyon csodálkozott rajta, hogy feleségének nehéz szülése utón milyen megindulteággal é»s szeretettel nyilatkozott az énekes asszonyáról. Egyszer megkérdezte Grosavescut, miért nem támad fel feleségének igája ellen. A tenor ista ezt felelte: ön nem ismeri a& asszonyt, többször megmondotta, hogy akkor meg fog ölni emgieln. Azt felélte rá a tanú, hogy ezt csak nem szabad komolyan venni, Grosavescu azonban komolyan ismételgette: Jól tudom, ha védekezőm, e® a hallálomjat jedemti. Az asszony is gyakran úgy nyilatkozott, hogy sohasem bocsát meg urának, ha hütJlemségteh éri rajttá, e® a halála leiz. A februári berlini vendégjátékra vonatkozólag azt tanácsolta a tanú Grosavescunak, hogy egyedül menjen Berlinbe, hogy ebből a borzalmas millió- bői legalább rövid időre megszabaduljon. Grosavescu kijelentette, hogy meg fogja kísérelni. Két •és félévi ismeretségük alatt nem vette észrés hogy Grosavescu iszákos lett volna. Védő: Grosavescu az utolsó időkben a Good Templar-egyeeület tagja volt és ez mutatja, hogy egykor iszákos volt és később felesége szoktatta le az alkoholizmusról. Giiovanni Scarseo, Grosavescu berlini ének- professzora következik a 'tanuk sorában. — Mindig az volt a benyomásom, hogy az énekesit leigázza a felesége. Meg voltam győződve, hogy az asszony viselkedése áTt a művész karrierjének. Ha Grosavescu néha háromórás pTÓbát tartott nálam, az asszony a mellékszobában ült és formálisan felügyelt rá. Elnök: Mi volt a benyomása az asszonyról? Tanú: Uralomra vágyó nő 'benyomását tette. Maga beszélte nekem', hogy cselédjét verni szokta. Grosavescuné megtámadja az ügyészt Ügyész: Tény, hogy állandóan őrködött felette. Grosavescuné idegesen felpattan: Államügyósz ur, ön. nem volt szemtanúja a házaséi etemnek, ha tanúja lett volna azolmak a jeleneteknek és gyötrelmeknek, amelyeken átestem, ön. volna az utolsó, aki vádat emelne ellenem. Ezekre a szavakra heves zokogásban tör ki. A védő kérésére az elnök szünetet rendel el. A neve’őnő mentővaüomása Szünet után a 29 éves Leopoldine Gross gyermekleány kihallgatása követkéziik, aki hosszú — A Prágai Mágyar Hírlap munkatársától — ideig szolgált az asszony mellett úgy első, mint második házassága idején. Nem 'tud semmit az első férj ellen megkísérelt re völ ver merényi etr ől. Ügyész: Az ön mai vallomása ellentétben ál a vizsgálat idején telit vallomásával. ' Ön akkor egész sor fél'tékenySégi jelenetről beszélt és pontosan elmondta, hogy gyakran szóttépett leveleket látott a földön, amelyeket Grosavescu női tisztelőitől kapott. Az asszony maga vette át ura postáját is. A tanú vállat von és azt mondja, hogy ez általában igaz. Ügyész: ön azt mondta akkor, hogy első férjét az asszony gyalázta, második férjét nemcsak gyalázta, hanem meg is verte, úgy, hogy Grosavescu még segítségért is kiáltott. Védő (ironikusan): Tehát a tölgyfaerős Grosavescu ezt a gyenge lányi hívta segítségül? Elnök: Nem látok ellentmondást a két vallomás között, Tanú azt mondta, hogy gyakran dulakodásra került a sor. A dulakodáshoz pedig kettő kell. (Tanúhoz:) Láttádé, hogy az asszony támadott volna először urára? Tanú: Mindig az ura kezdte. Egyszer Grosavescu maga jelentette a rendőrségen, hogy feleségét megverte. Ügyész (elcsodálkozva): Ez aztán érdekes! ő maga ment a rendőrségre! Hát nincs erre vonatkozólag valami gondolata, hogy a férfi ment el1 a rendőrségre jelentést tenni? Tanú: Nem tűnt fel, borzalmasan ideges volt, ha aztán valamit felindult lelkiállapotában elkövetett, maga bánta meg a legjobban. Védő: Látott-e az asszonyon kék foltokat, a verések nyomait? Tanú: Persze, persze, hiszen mellette teljesítettem szolgálatot. Védő: Emlékszik-e arra a jelenetre, amikor Grosavescu raegtragta. feleségéit? Tanú: Igen, az én jelenlétemben rontott rá. Közbevetettem magam és szétválasztottam őket. Velem szemben sohasem volt durva és goromba, hanem mindig szeretetreméltó 'és udvarias. Mintán a vádlott láthatólag kimerült és fáradtsága látszik testtartásán^ arcvonásain, a védő újból szünetet kér. Elnöl^: No, még egy tanút! Ezt talán még kibírja. Ezután a 49 éves Marié Gébét varrónő kihallgatása következik. Az asszony házában gyakran dolgozott első házasságának idején. Kijelenti, hogy sohasem tapasztalt egyenetlenséget a házastársak között. Az asszony ugyan állandóan nagyon ideges volt, nem tűrt ellentmondást és minden szó, ami nem tetszett neki, valósággal diühöngővé tette, felindulása után azonban mindig megbánta hevességét és hibáját igyekezett jóvátenni. Elnök: Megütötte-e önt Grosavescuné, ha dülh- kiförése volt ? Tanú: Néha, egy kicsit-, ilyenkor kaptam egy párat. Minden kis dolog felizgatta. Nagyon gyakran panaszkodott fejfájásról s ilyenkor egész apafikus volt. Védő: Kérem a szakértő urakat, móltóztassa- nak ezt a vallomást megfontolásuk tárgyává tenni1. Elnök: Mit vett észre ilyenkor az asszonyon? Tianu: Nagyon panaszkodott fejfájása miatt, órák hosszat csendben ült és mereven bámult maga elé. „Szegény férjem, olyan nagy gyerek.. A szünet után Getles akdémiai festő került sorra. — Tizennégy nappal a borzalmas tragédia előtt ismertem meg a házaspárt. Néhány nappal később Grosavescu meghívott páholyába és ott voltam az Álarcosbál előadásán. Feltűnt az asz- ezony nyugtalan viselkedése. Folyton helyét változtatta és rövidesen elhagyta a páholyt- Előadás után elmentek a Ratskellerbe és aztán a Ratskel- ler-barba. Az asztalnál egyszerre csak megszólalt a mellette ülő asszony: „Nem különös-e, hogy két héttől ezelőtt az orvosok fetadtalk eiíglcim és most itt ülök, mintha semmi sem történt volna?" fis ekkor hirtelen ezzel a kérdéssel fordultam hozzá: „Mondja, nagyságos asszonyom, mi volt az utolsó gondolata, amikor oly közel állott a halálhoz?" Ezt felelte: „Az én szegény uram! Egyedül marad hátira, hiszen még olyan mag}' gyerek. Nézzen csak rá!" — Néhány nappal a tragikus eset előtt ebedre hivott a Grosavescu-házaspár. Ebéd közben heves vita fejlődött a féltékenység miatt, amelyben azonban az asszony nem vett részt. Megkérdeztem tőle, hogy ő nem féltékeny-e? Grimaszt vágott, de hallgatott. Egy nappal rá Grosavescu- val Sturdza hercegnél voltam. Az asszony később megkérdezte tőlem, hogy az ura nem szórakozott-e hölgyekkel? Elnök: Nem találkozott Grosavescuék társaságában a Stranskydiázaspárr al? Tanú: Igen. Például az Álarcosbál után a Rat* hauekellerben. Ez azonban véletlenség volt. Grosavescu az én ajánlatomra választotta ezt a helyet. Vádlott: Meg kell állapitanom, hogy a művész ur csak az utolsó két hétben ismert bennünket, amikor már férjem megígérte, hogy szakit Stranskyn'éval. Gelles tanú: Feltűnt nekem, hogy Grosaves- euné külsejében társadalmi állásához mérten feltűnő elhanyagoltság mutatkozik. Hasonló megfigyelést tett két. más tanú is, akik csak az utóbbi 'időidben ismerkedtek meg a müvészpárral. Az esküdt, aki eskilfét megszegi Az elnök ezután bejelenti, hogy egy esküdt a védővel tárgyalt. Felszólítja az esküdtet, nyilatkozzék, hogyan szeghette meg esküjét. Az esküdt kijelenti, hogy valóban tárgyalt a védiőveű. Erre azonban nem volt szüksége, mert JSB5V Ilii a biztos hatású amerikai féregiriószer * MEGÖL | '! tegyél, szúnyogot, bolhát, poloskát, || ' átüt, molyt, sv&bbogarat, hangyát,út j ív | Emberre és állatra 1 v Hatásáért szavatolunk I i Egy drb. 7* 1 üveg szájfujtatóval . ... Ke 24*— j| P Bódogkanna kb 2 I tartalommal ................... 160*— | jj O Lwe -35-1 Egy drb-kézi permetező (nagyon gazdaságos) „ 30'— L i ^1 Mindenütt kapható. Vezérképviselet Csehszlovákiában; á j PRÁGA I., Kfiáovnická 3. H*---—-----■---------—--------------------Al 5
