Prágai Magyar Hirlap, 1927. június (6. évfolyam, 125-147 / 1459-1481. szám)
1927-06-24 / 143. (1477.) szám
5 Grosavescuné és a meggyilkolt tenorista nővére szémtől-szembe a bécsi esküdtszék előtt „Nem érzek megbánást, nem tehettem róla“ mondfa a férjgyilkos asszony — Az első férj lovaglás tanúvallomása — Jogosult vagy ártatlan féltékenység? 1927 junius 24, péntek. <— A Prágai Magyar Hírlap munkatársától — Bécs, junius 23. A déli szünet után továbbfolyt az asszony vallomása. A közönségnek hátat fordítva, vaskos jegyzőkönyvet tart a kezében és sohasem ingadozik, ha feleletet kell adnia. Amikor védekezik, különben sem szép vonásai férfias kemény- ségüekké merevülnek. Egyszer nagyon hevesen rátámad a vádlóra is. Szerelmi házasság elmondja, hogy házassága szerelmi házasság volt, sőt még több annál. Részvétet érzett férje irányában, aki a háboftl idején is sokat szenvedett, amikor kémkedés gyanúja alatt 11 hónapig fogságban volt és csak később rehabilitálták. Azután elmondja, hogyan bánt vele rosszul férje, aki gyakran megverte és öklével fejére is sújtott. Másokkal is rosszul bánt, igy nagybátyját is megverte. Sok ember vette körül, akik mind befolyással voltak karrierjére. Amikor még nem volt állandó szerződése, arra is gondolt, hogy visszatér Kolozsvárra és befejezi jogi tanulmányait. Ekkor kapott szerződési a népoperához. Az asszony volt a művész mentora — Mindig arra törekedtem, hogy művészi karrierjében előbbrevigyem. Jó felesége s ami több, jó pajtám akartam lenni, Én tárgyaltam az ügynökökkel és direktorokkal s ezekről a férjem nem is tudott. De mindig alkalmazkodott megállapodásaimhoz, mert a tárgyalásokra nem volt tehetsége. Nagy tehetsége voit, de nem volt alakitóképessége és ezért összes szerepeit én tanulmányoztam át vele és ő tudta, hogy szüksége van rám, ezért a próbákra is mindig magával vitt. Én voltam a titkárja, az Írnoka és a kifutó fiúja. Minden reggel cédulát adott át nekem, amelyre napi teendőimet jegyezte, telefonbeszélgetéseket, tárgyalásokat, én voltam felelős mindenért. Házasságunk három éve alatt egy pillanatra sem voltam egyedül kávéházban, moziban, színházban, teljesen férjem szolgálatában állottam. Egyszer kíváncsiságból megszámláltam egy délelőtt telefonbeszélgetéseit, 57 telefonbeszélgetést végeztem, köztük nagyon fontos ügyekben. „Más emberré akartam gyúrni férjemet*4 Az egyenetlenségek 1924-ben kezdődtek és nagyobbrészt az okozta őket, hogy férjem nem volt egészen normális, szenvedélyeden kártyázott és ivotö. Minden törekvésem az volt, hogy ezekről a káros szenvedélyekről leszoktassam, mert ezek rá nemcsak mint művészre, hanem mint emberre is katasztrofálisakká válhattak és én azt akartam, hogy mindig magasabbra jusson. Az utóbbi időben 100 milliónál is többet keresett, de gyakran voltak anyagi gondjaim és rokonaimtól kellett pénzt kölcsönöznöm. A zöldszemü szörnyeteg Elnök: Önnek természetszerűleg hozzá kellett szoknia, hogy a művészt hölgyek vegyék körül hódolatukkal. Volt-e valakire féltékeny? Vádlott: Férjem a társaságban na,gyon szeretetreméltó ember volt és gyakran megtörtént, hogy féltékeny voltam rá, de nem emlékszem határozott esetre, amikor fél- tékenykedtem. Csak annyit tudok, hogy a férjem azt állította, hogy én féltékeny vagyok rá. Ezután azokról a civódásokról beszél, melyek első házasságából való leánya miatt keletkeztek. Gi'osavescu gyakran mondogatta, hogy gyermeket szeretne és a kisleány féltékennyé teszi első urára, ezért csak később vették magukhoz a gyermeket. Grosavescu azonban gyakran nyersen bánt mostohalányával, egy reggel oknélkül kidobta a lakásból és azt mondta, hogy semmi szüksége a fattyura. Később szégyenkezett durvái ságáért. Öngyilkossági kísérletek Az elnök ezután rátér a vádlott öngyilkossági kísérleteire. Elmondja, hogy a vádlott első gyermekének születése után zsebkendővel meg akarta magát fojtani. Vádlott: Erre nem emlékszem. 1925-ben Termállal akartam megmérgezni magam a r ''y csalódások miatt, melyeket házasé tetem, hozott. Egy szakértőnek arra a, kérdésére, hogy erotikus okokból volt-e féltékeny urára, aki rosszul bánt vele, azt felelte, hogy értékes embert akart csinálni belőle. A tárgyalás rendkívül elnyúlik. Déltájban a nézők soraiban megjelentek az a. i erikái repülők feleségei. Alapos volt-e a féltékenység? Grosavescu asszony kijelentéseiből nem tűnt ki világosan, hogy a tenoristának és az egyetemi tanár feleségének barátsága tullépte-e a megengedett keretet vagy sem. Az asszony elmondja, hogy egy alkalommal Stransky-ék hálószobájában férjét és vetélytársnöjét nagyon gyanús helyzetben találta. A Rigoletto emlékezetes előadásán, a gyilkosság előestéjén nem is fogadta páholyából az asszony üdvözlését, amiért férje szemrehányásokat is tett neki. Grosavescu úgy neki, mint atyjának és Olga nővérének megígérte, hogy megszakítja a kapcsolatokat az asszonnyal. De est nem tartotta be. „Megöltem.. Mikor idáig jutott vallomásában az asszony, megint erőt vett rajta a kimerültség, hálrahanyatloü a vádlottak padján. Az elnök egy pohár tejet hozatott be számára és mikor a vádlott kiitta, felszólította, hogy beszélje el, milyen körülmények között történt a gyilkosság. — Kezdettől fogva úgy volt, hogy én elkísérem férjemet a berlini vendégszereplésre, — mondta Grosavescuné. — Ő később megváltoztatta szándékát és csak egy vasúti és hálókocsi jegyet váltott. Én tudtán kívül kicseréltettem az I. oszályu jegyet két másodosztályú jegyre és hálókocsira. A bőröndbe a magam ruháit és fehérneműmet is becsomagoltam. Kiszedtem a dolgokat a szekrényből, sógornőm és a szobalány sigetett a szekrényből kiszedegetni a holmit és én berakosgattam a kofferbe. Férjem azt mondta, hegy nem utazom vele, csomagoljak ki. Nem akartam, mire veszekedés támadt. Kinyitotta a koffert és az én fehérneműmet kidobálta belőle. Én könyörögtem neki, hadd utazhassam vele Berlinbe, ekkor ő ököllel jött nekem. Sógornőm, aki jelen volt, igy kérlelte: — „Bubi, ne bántsd őt, ne nyúlj hozzá!“ — Én menekültem előle, a széles Íróasztal körül futkostam, hogy meg ne üssön, hirtelen megragadott és belökött a hálószobába. Hogy ezután mi töntént, azt nem tudom, nem emlékszem, csak később ébredtem tudatára annak, hogy megöltem. Az elnök: Honnan szerezte a pisztoly!-? Grosavescuné: Még első férjemé volt. A kis fekete pisztoly Az elnök kivesz a bűnjelek közül egy kis fekete revolvert és kérdezi a vádlottól: Ez volt az? Grosavescuné: Igen, ez volt, ez a kis fekete pisztoly. Én a szekrényben tartottam. Azelőtt az Íróasztalban volt, amelyhez férjem természetesen könnyen hozzájuthatott, mert a kulcsot ő tartotta magánál. Mikor a szanatóriumba bementem, féTjem azt mondta anyósomnak és sógornőmnek, hogy ha nem gyógyulok fel, . akkor azzal a pisztollyal főgja magát főbe lőni. Én erre kivettem az íróasztalból a fegyvert és elzártam a szekrénybe, nehogy férjem valami bolondságot kövessen el és gyermekeipk apátla- nok maradjanak. Egyébként revolverekkel nem tudok bánni. Az elnök: Sógornője azt vallotta, hogy mielőtt a véres tragédia történt, ön és férje dulakodott egymással a szekrénykulcsért. Grosavescuné: Ez nem felel meg a valóságnak. Különben sógornőm sok olyat mondott, ami nem igaz. Az elnök: Hát nem volt civódás a kulcs miatt? Grosavescuné: Amennyire én vissza tudok emlékezni, volt közöttünk veszekedés, de nem a szekrénykulcs, hanem a koffer kulcsa miatt. Az elnök: Előre kikészítette a revolvert? Grosavescuné: Nem, az istenért! Nem. Az elnök: Meg akarta ölni férjét? Hiszen többször mondta neki, hogy ha hűtlenségen éri, agyonlövi. Grosavescuné: Mondtam, de soha sem gondoltam komolyan. Még a dördülést se hallottam, nem emlékszem semmire. Az elnök: Megbánta, amit tett? Grosavescuné: Nem érzek bünbinást, mert én semminek sem vagyok az oka. A közönség sorain hangos morajlás fut végig. Az elnök: Meggyőződött ön arról, hogy férje szereti? Grosavescuné: Sokszor mondta nekem, hogy szeret, de ő ingadodró természetű ember volt, sohse tudta az ember, hányadán van vele. Tuppy dr. államügyész, aki a közvádai képviseli, felhívja a törvényszék és az esküdtszék figyelmét arra, hogy ebben a vallomásban sok olyan van, ami eltér a vádlott nőnek a vizsgálóbíró előtt tett töredelmes beismerésétől, A vizsgálóbíró előtt a vádlott asszony majdnem mindent bevallott, most semmire sem akar emlékezni. Az ügyész indítványára a törvényszék elnöke felolvasta! ja Grosavescunénak a vizsgálóbíró előtt tett vallomását, amely tényleg sok tekintetben eltér a mostanitól, mert a gyilkosságot a vádlott akkor pontosan vázolta. Az elnök ezután az orvosi jelentéseket olvastatta fel, amelyekből kitűnik, hogy Grosavescuné gyerekkorában egyszer merevgörcsben szenvedett és 1924-ben a kórházban az orvosok alaptalan depressziós állapotot és álmatlanságot állapítottak meg nála. Grosavescu nővérének vallomása A tanuvalomások során elsőben Grosavescu Olga kihallgatására kerül a sor. Elmondja, hogy a végzetes nap délelőttjén bátyja lakására ment. Bátyja éppen csomagolt. Először azt hitte, hogy a házastársak együtt fognak utazni, mert sógornője erről értesítette és még megbízást is adott neki. Amikor azonban fivére meghallotta, hogy az asszony az J.-osztályu hálókocsi jegyet két II.-osz- tályu kártyára cserélte, heves szemrehányásokat tett neki. Elnök: Gyanakodott-e a vádlott, hogy férje berlini útjára magával viszi Stranskynét? Tanú: Ezt emlegette, azt hitte* a azonban, hogy kierőszakolja berlini útját, hogy így az ellenkezőjéről győződjék meg. Sógornőm ugyanis ezt mondotta: „Ha csak őszinte lenne hozzám ás megmondaná, hogy viszonyt tart fenn St'dan- skynéoal, hallgatnék. De ő nem őszinte és megcsal engem“. Amikor ebédhez ültünk, férjét annyira felizgatta az asszony heves szemrehányása, hogy felkiáltott: „Nekem aztán már elég az örökös féltékenységeidből"! Követelte, hogy felesége vegye ki ruháit a csomagból, ö vonakodott, becsapta a koffert, bezárta és a kulcsot magához vette. Fivérem el akarta venni a kulcsot és a hálószobáig követte. Vissza akartam tartani és megragadtam a vállát. „Ugyan hagyd őt", mondottam. Ebben a pillanatban, amikor bátyám megfordult, dördült el a lövés és fivérem a földre bukott. Nem emlékszik arra, hogy sógornője a tett után mondott volna neki valamit. Az a gyanúja, hogy a vádlott revolverét miderében rejtette el. Elnök: Igaz-e, hogy fivére a vádlottat meg akarta ütni, amire az felkiáltott, Bubi, ne üss engem! Tanú: Ez mind nem igaz. Elnök: (a vádlotthoz) Mit szól mindehhez? Vádlott: Esküszöm mindenre, ami szent, hogy mind igaz, amit vallottam. Ha a tanú mást mond, nem mond igazat. Grosavescu Olga erre az esküdtek felé fordul és ezeket mondja: Én is esküszöm mindenre, hogy minden igaz, amit elmondottam. Közönséges bestia... Mivel a két asszony között heves vita készül kitörni, az elnök nyugalomra inti őket. Védő: Tanú kérem, mondja el, mit csinált, amikor fivérét a földön elterülni látta? Tanú: Azonnal orvosért telefonáltam, azután Trajánnak néhány barátját értesítettem, majd Stransky asszonyt hívtam telefonon és ezt kiáltottam neki: Bátyám halott, ön gz oka mindennek. Maga egy közönséges bestiái Elnök: Miért tette ezt? Tanú: Mert annak a hipnózisa alatt állottam, amit hónapokon keresztül hallottam. Elnök: Nem a saját megfigyelései alapján? Tanú: Nem. Védő: ön egyetemi hallgató és nyolc szemesztere van. Csak nem akarja velünk elhitetni, hogy egyszerűen nővére bemondására olyan súlyosan, vérig sértette volna Stranskynét? Az elnök félbeszakítja a védőt és kijelenti, hogy nem enged meg több kérdést a tanúhoz a házassági kapcsolatra vonatkozólag. Védő: A tanú azt a gyanúját fejezte ki, hogy a vádlott a miderben rejtette el revolverét. Megállapítom, hogy a vádlott akkor nem viselt midért. Nekünk elegendő az a bizonyíték, hogy a vádlott nem hordta magánál a revolvert. A vád kötelessége annak a bizonyítása, hogy a vádlott nem készitette-e elő a fegyvert valahogy másképpen. Az államügyész erre nem hozott fel bizonyítékot. Ügyész: De majd előterjesztem. Védő: Tudja ön, hogy egy ni ha szekrényben sógornőjének egy 700 márkáról szóló takarék könyve volt és hogy a revolver is ebben a szekrényben feküdt? Tanú: Igen. Védő: Tudja-e azt is, hogy ezt a takarékkönyvet később bátyja holttestének megvizsgálásakor ruhájában megtalálták? Tanú: Igen. Védő: Bátyjának tehát feltétlenül a szekrénynél kellett lennie. Lépésröl-lépési'e közeledünk az igazsághoz. A szanatóriumban Ezután a Herarszanatőrium orvosát, Theodor Michulitsch dr.-t hallgatják ki. A szülés olyan nehéz volt, hogy úgy hitte, Grosavescuné asszony nem éti túl a vér- veszteséget. Csodálatraméltóan azonban energiája győzedelmeskedett a betegségen és néhány nap alatt magához tért. Az egyik esküdt azt kérdi az orvostól, vájjon a halvaszülést nem a férfi bántalmazásai idézték-e elő? Az elnök kijelenti, hogy erre a kérdésre a szakértők később adnak feleletet. Grosavescuné a tett után nem volt eszénél A Grosavescuék háza mellett lakó Maximi- lián Wallis dr. orvos elmondja, hogy Grosavescu Olga, amikor rendelése volt, felkeresne őt s a várószobában ezt súgta neki oda: — Sógornőm agyonlőtte a fivéremet. Mikor a tett helyére érkezett s a lakásba lépett, a gazdasszony azt mondta Grosavescu kisasz* szonynak: — Úgy hiszem, a nagyságos asszony meg akarja magát... Az orvos azt gondolta, hogy az asszony Gro savescuné öngyilkosságára gondol. Az asszonnyal egy szót sem beszélt s csak’ azt állapította meg, hogy az énekes már halott. Hallotta Grosavescu kisasszonynak egy megjegyzését: Hát kellett ez, hogy őt feleségül vegyo. Az előszobában ült a kislány, aki már egy széf paciense volt és ezt kérdezte tőle, mikor már távozni akart: — Mondja doktor ur, atyám valóban halott? Nem lehet semmit sem csinálni? Springer József rend őr tiszt viselőt hallgatták ki ezután, aki az asszonyt a rendőrségre vitte. Ezt a szót „bestia'* az asszonytól hallotta. Homicek Rudolf rendőr elmondja, hogy mikor a szobába lépett, az asszony az asztalnál ült, fejét tenyerébe támasztotta s olyan benyomást tett, mintha nem volna magánál. Pittner Ernő rendőrtisztviselő szerint az asszony folyton ezt kiabálta: Megöltem az uramat, Ítéljelek el! Egyebet nem lehetett belőle kivenni. Ezt is kiáltotta: Stranskyné, ez a bestia, 6 a bűnös benne, hogy gyermekem halva született. Katusa Ferenc rendőrtanácsos elmondja, hogy ő hallgatta ki először az asszonyt. Nem lehetett semmit sem kivenni belőle. Zárt tárgyalás Ezután zárt tárgyalás következik, amelyen azokat a leveleket é9 kártyákat olvassák fel, amelyeket a művész hölgyeknek irt, vagy tőlük kapott. Nyilvános ülésre szerdán már nem került a sor és a tárgyalást csütörtökön délelőtt folytatták. A tárgyalás második napfa A tárgyalás második napja is a közönség 'óriási érdeMődése mellett kezdődött. Első tanúként; Grosarvtescuné háziorvosát, Winlkller Ferdi- náud dr.it hallgatták ki, aki az asszonyt mái* kisleány koráiban kezelte és a Köveid y-cs aládruik 1913 óta háziorvosa. — Aj asszony mindig hisztérikus természetű volt és feltűnő mértékbe® egoistái, — mondotta. — Első házasságát csak azért kötötte mteg, hogy társadalmi pozícióját megmentsiey ■ami aziért forgott veszedelemben, mert atyja katonai (fogházban üllt. Úgy első, mint második házasságában despotikus szerepet, játszott. Grosajvescut hozzáscgiitledte gyors kalrtráélnjéhej, amennyibe® néniéitől miegfrainiitottto' és üzleti ügyeit elintézte. Emellett azonban férjén® szigorúan őrködött, sőt azt sem tűrte, hogy flórfe az én várószobámban, ahol rendesen sok művésznő megfordult, hosszad,álmosabban egyedül maradjon. Grosatvescu gyakran panaszkodott emiatt, !viszont azt elismerte, hogy sikereit feleségének /köszönheti. — HaM'ott'am — (folytatta —, hogy Gros^vesou- nak hotmosaexuáli? hajlamai vannak. Meg is érni-
