Prágai Magyar Hirlap, 1927. június (6. évfolyam, 125-147 / 1459-1481. szám)

1927-06-22 / 141. (1475.) szám

_____ <3 Komárom magyarsága síkra szállott a magyar egység megteremtéséért A keresztényszocEaEisia párt körzeti választmányának Ülésén szenvedélyes vággyal lobbant a magyar egység megteremtése — Komárom összes magyar partjai egy zászBé alatt indulnak a község: választásokra — A komáromi magyarok egységes párt­ban kívánják tudni magukat — A Prágai Magyar Hírlap munkatársától — Mindenki biztosítsa választófogát Már csak néhány hónap választ el ben­nünket a községi választásoktól, amikor ílzlovenszkó és Ruszinszkó őslakosságának egységes föllépésével kell fokoznia erejét, mert ettől a választástól függ a városok és községek gazdálkodásának jövője. A múlt­ban számos helyen egy-két elveszett szava­laton múlt, hogy a magyar és német pártok elestek egy-egy mandátumtól. Junius 15-től 23-ig az egész köztársaság őrületén Í9mét közszemlére teszik a válasz- t >i névjegyzékeket. Ezen választói jegyzékek ; lapján fogják végrehajtani októberben a I özségi választásokat. Figyelmeztetjük olvasóinkat, hogy min­denki nézze meg a választók névjegyzékét, nert igen gyakran megtörtént, hogy épp a magyar pártok tagjait szándékosan kihagy­ok a választói névjegyzékből. Aki junius 5-től 23-ig választójogát nem biztosítja, az r.z ezévi választásokon nem szavazhat, sőt még a hatóságokkal is meggyűlhetik a baja. Ki kérje a válassfó! névjegyzékbe való felvételét? 1. Mindenki, aki elérte 21. életévét s egy helyen legalább három hónapja lakik, de ed­dig nem szerepelt a névjegyzékekben; 2. mindenki, aki 1926 december 25-ike éta más helyre költözött; 3. mindenki, akit bármely címen ki­hagytak a választói névjegyzékből. Hogyan reklamálftmk? Akinek a neve nincs benne a választói névjegyzékben, az elmegy a község vagy vá­rosi hivatalhoz, magával viszi lakásbcjelentő lapjának szelvényét s kitölt egy reklamációs nyomtatványt. Ha valamely községben ilyen reklamációs nyomtatványok nem volnának, úgy az illető az alábbi formában nyújthatja he felebbezését: „Óvást emelek a választói névjegyzék ellen és kérem, hogy abba fölvegyék (vagy töröljék, avagy helyesbitsék) a következő adatokat: Családi s elönév . . . Születési év és nap . . . Lakás cime . . . Hol lakott előbb . . . Kelt 1927 . . . napján. Aláírás. Melléklet: rendőri vagy hivatalos bizonylat a tartózkodási helyéről. Az érdekelt szlovenszkói és ruszinszkói magyar és német lakosok keressék fel a ma­gyar nemzeti párt vagy a keresztényszocia­lista párt helyi titkárságait is, ahol a válasz­tói névjegyzék ügyében részletes fölvilágosi- tást kapnak. xx Szebb és olcsóbb ajándékot nem vehet gyer­mekének, mint a Tapsifüles nyuszika. Komárom, junius 21. Komárom, ez ,a halálraítélt magyar ha- tárváros, mindenkor tudott meglepetéssel szolgálni az országos politikában is és nem egy nagy moizgálom itten csírázott ki és nem egv eszme innen indult ki a magyarság tábo­rában hóditó körút,iára. Itt, alakult meg az el­ső magyar nemzeti párt az 1920-ik évben, amelyet akkor fogvacogva tiltottak be a po- zsonvi dunaparti teljhatalmú miniszteri palotában, hogy a magyar egvség valahogy meg ne alakuljon az első nemzetgyűlési vá­lasztásokra. Ezután itt bontották ki a ma­gvar kisgazdapárt zászlaját. Füssv Kálmán és Mohácsy János dr. a komáromi szekeresgaz­dák élén. Itt kezdeményezték a magvar or­szágos kultúrszövetséget a magyar kultúra összekovácsolására. Komárom volt az első, amely felemelte szavát a LeHei-féle pártve­zetés ellen és követelte Lelteinek lemondá­sát. A magvar egység gondolata tehát Ko­máromban született meg és itt él a lelkekben most is a legintenzíveb­ben az óhajtás a magvar politika útiad­nak összekovácsolására. Ezt bizonyltja, hogv a keresziénvszocialista és a magvar nemzeti párt helyi elnökei a múlt év őszén együtt kérték a két. párt el­nökeit az egységes párt sürgős megalakítá­sára. Az utolsó idők politikai harcai megmu­tatták, hogy különváltam egymással szembenállva a magyarság csak erejét gyengiti és ott. ahol az szükséges, nem tudja kellő erővel reprezenátlni a ma­gyarság egyetemes kívánságait. Ez az erős meggyőződés váltotta ki a ma­gvar pártok komáromi vezetőiből, akik kö­zött nemzetgyűlési képviselők s ugv a ke­resztén vszo cialista. mint a magvar nemzeti párt. országos yezetői is vannak, azt a gondo­latot. hogy az elkövetkezendő teljes egység el nem hallgatható óhajára való tekintettel is egyelőre a községi választásokra hozzák össze a magvar pártokat. Most ifi. Koczor Gyula magyar nemzeti párti képviselő fogott hozzá eltökélt akarat­tal. hogv az egységet végre megteremtse. Felhívó szavát a magvar nemzeti párt, a keresztényszo­cialista párt. a magyar jogpárt és a zsidó­nárt komáromi tagjai örömmel fogadták és delegátusaik értekezleteiken tárgyal­ták meg a községi választásokban való egységes részvételük feltételeit. A komáromi kerasziénvszociallsta párt, választmánya Dosztál Jakab nagyiparos, kör­zeti elnök vezetése a,lant vasárnapon tartott ülésén foglalkozott, a komáromi nemzeti párt­tal történt megállapodással. A nagy számban összegyűlt választmányi tagok minden felszólalásából az a már el nem hallgatható kívánság jutott kifejezésre, hogv a községi választásokra teljes egvség te­remtődjék meg a pártok között. A komá­romi koreszténvszocialsifa pártboli veze­tőségi tagok egyhangúan álmák a véle­ményüknek adtak kifejezést, hogv a ma­gyar egvség megteremtésére célzó moz­galmat nemcsak a városi (községi! vá­lasztásokkal kapcsolatban kívánják, ha­nem országos viszonylatban is ennek a régóhaitott és a lelkeket végre megnvug- tató egység megteremtésére törekszenek. Az egység gondolata ma olv erővel él a lelkekben, hogv azt ismét visszaszorítani csak kárt jelentene s a magyarság szá­mára ismét csak a pártvillongások ujra- felidézését mozdítaná elő. A keresztény- szocialista párt komáromi választmánya abban a szent meggyőződésben van s e meggyőződését a tömegek részéről állan­dóan felhangzó kívánságból meríti, hogv a magvar nemzeti kisebbség jogainak megvédése csakis egy tömör s minden magyart magába foglaló egységes keret­ben lehetséges és kívánatos. A keresz- tényszocialisfa párt komáromi tagjai, akik nagy számban járultak szavazataikkal a keroszténvszocialista párt erőgyűjtésé­hez. akiknek tehát szavuk és joguk van a maguk sorsának intézésénél, teljes bi­zalommal viseltetnek a párt vezetői iránt, nem engedhetik azonban elaltatni azt a szivek mélvén élő és minden alka­lommal hangot is találó, minden ma­gyart eltöltő kívánságot, hogv egységes pártban akarja tudni magát, hol nem néznek vallás, foglalkozás gyiilölséget mutató szemüvegén keresztül egymásra, hanem teljesen egymást megértő össz­hangban védhetik egymásért közös nem­zeti fogaikat s kereshetik boldogulásuk útjait Az a teljes anyagi leromlás. : mórom! ciános ^Reménytelen szerelem ^Regény (30) Szólt, villáját beledöfte a céklába s tovább evett. Az -egyes alakok nem voltak különösebb meglepetés a számomra, mert Lóránt már előző napon leírta előttem a 'legtöbbet. Ér­deklődésemet mégis az az aprótermeüü em­ber fogta le elsősorban, aki vacsora ellőtt Lóránttal állt vitában s akinek minden tagja mintha rugószerkezetire pattogott volna. Most ás Lóránt oldalán ült s minden igyekezettel azon volt, hogy minél,hamarabb végezzen a vacsorával. Úgy látszik, az éjszaka fen maradó részét további vitára akarta felhasználni, az­ért sietett annyira. Egyelőre csak azt tudtam róla, hogy nápidijas a megyei levéltárban, ámde odabent csupán télben található, külön­ben a határban ás huszonkét esztendő óta. Árpád sirját keresi e tájon. Vaczuliiknak hívták. Vacsora vége felé egyre emelkedett a hangulat, minélfogva lanyhult a feszélyezett- ség. Időközben a szomszéd szoba sarkába besurrantak a cigányok, a faluvégi vályog­vetőkből alakult hangászi-kar tagjai s ke ser g'őt kezdtek játszani. Szivetszomoritón, már amennyire Isten engedte nekik. Az asztalion akkorára egy kis udvar alakult lei Mádiuró és Béni bácsi fejtegetései nyomán s ameny- nyire megfigyeltem, nagyon jól érezte magát az öiregur. E pillanatban éppen MáduVó vitte a szót s félifülM kivettem, hogy a magyarok, zűrjének, csuvasok és szamojédek testvér- irodalmi kooperációjának szükségességét fej­tegette ezúttal is, persze részvénytársasági alapon. Azok, akik kört formáltak körülötte, szüntelenül bólogattak, noha látszott az arcu­kon, hogy príma tükfilkónak tartják ezt a Mádurót. Vacsora végével, a szokásos kézfogások után, a társaság tagjai csoportokba széledtek a szobákban s már nem méregették egymást olyan sandán, mint az első félórában. Sok világfelfogásbeii válaszfalat ledönt a bornak ereje, ha egyszer szopogatni kezdi az embep Itt pedig azt cselekedtek. Szakadatlanul htk- ták a morék s most imár a két házikisasszony is belevegyült a társaságba. Egyszer csak felállít 'Mádruró s pohárral a kezében köszön­tőt kezdett mondani Kánya szerkesztőre, ün­nepelvén őt elsősorban, mint a tisztes fegy­verekkel küzdő sajtó egyik érdemes volt pionírját. Kánya az első mondatnál lesütötte szerényen a szemét... A méltató diikciót nem hallgathattam vé­gig, mert váratlanul elém pattant Vaczulik s belémkarolt fesztelenül: — Remélem, szerkesztő ur, nem tulajdo­nit különösebb fontosságot ennek a szél­tolónak ! S Máduró felé intett a szemével. — Ahogy vesszük — mondtam óvatosan. Mert figyelmeztettek már, hogy e helyen ta­nácsos megválogatni a szavakat. Vaczulik, • noha alig ért föl a hónomig, húzni kezdett a karomnál: * — Egy-két bizalmas szóra, szerkesztő ur. Velementem a második szobába s ott fotelbe-ereszkedtünk a legtávolabbi sarok­ban. Egymást néztük, kissé zavartan. Hogy elüssem a kényelmetlen érzést, azt kér­deztem: — Ha nem lennék indiszkrét, miért mondta nekem az az időísebb ur, aki mellet­tem ült a vacsoránál, hogy a megyei székvá­ros csak Timbuktu után következik a kultú­rában? Az apró ember felhorkant: —• Ki mondta azt? — Az a korosabb ur, aki, úgy tudom, pomológus és Carlyle-t is olvasta. — Ja? — ocsúdott föl verhetetlen guny- nyal Vaczulik. — Nagy szélhámnak mondhat­nám az öreget, de nem bántom, hadd éljen. Más a baja szegénynek, szerkesztő ur. Egy­szer végigolvasta Carlyle-t, ez azért is való­színű, mert mindennap idéz belőle vagy tíz­szer s azóta kifogásolja a hazai közművelő­dést. Fegyelmezetlen agy, kérem, mint min­den esett alak, aki a faiskolánál nem tudott magasabb képesítést szerezni. Hallottam va­lamikor egy Írónkról, aki ifjú éveiben elol­vasott egy Zola-regényt s attól kezdve natu­ralistának csapott fel. És az maradt rogyásig, szegény. A két eset közt van némi analógia. Elhallgatott félpillanatra. Én pedig, mintha csak történetesen jutott volna az eszembe, azzal a kérdéssel fordultam hozzá: — Ugyebár, ön az, aki a nagy honalapító hamvai után kutat? — Énl — vágott vissza ingerülten. — Mert nem az ütölt-kopott kultúra a mi gyen­ge oldalunk, uram, hanem az a veszett köriil­1927 junius 22, szerda. amelynek kiáltó uéldái valamennyien masunk vaeryunk. ránkparancsolja. de rá­parancsolja a vezetőkre is, hogy az erők összegyűjtésével s nem azok szétforgácso- lásával állják a ránk kényszeritett nem­zetmentő harcot. Ez a komáromi keresztény magyarság­nak az országos kereszt,énvszocialista párt­ban levő tagjainak, a szavazók ezreinek a kí­vánsága. A komáromi megmozdulás ma — a jelek szerint, — olv erővel bir. hogv azt megállí­tani nem fog sikerülni semmiféle taktiká­zással s nem fogia az egvség megteremtését meghiúsítani egv pár szűklátókörű égvén, akik nem tanulták még meg. hogv csakis a nagv egységek bírnak átütő erővel s apró személyi hiúságok legvezgetésére tízezrek tömegeit felhasználni ma már nem lehet. Komárom, a magyarság végvára várja, hogy az egész országon végigvonul a most már évek óta melengetett kívánság szó­zata. melvnek hangoztatott nem vezet semmi más cél. önös érdek, csak egv óhaj: minden magyar testvéri Összefogásban adjon hatalmas táborával erőt azoknak a vezetőinek, akik a magyarság sorsának javítására eddig is munkásságukat ál­dozták. Komárom városa a magyarságnak hosszú időkön keresztül volt zászlóhordozóia és min­denkor szószólója volt hosszú évek sulvos küz­delmeiben is. Ez a határozata ismét felé irá­nyi tia a közfigyelmet, és a nagy kézfogás hire bizonyára a ió példa eleven ereiével fog hat­ni mindenfelé, ahol széthúzó magyarok van­nak, mert azoknak odadörsi a tizenkettedik órában a szózatot: ..Egységben az erő!“ Fascista kongresszus Turósszenimártonkars Pozsony, junius 21. A fás Ásták junius 25. és 26-ára Tuiróoszeuttoártonba szilovenszíkői és rueain- szkói kongresszust tovtlak egybe. Ezen a kongiresz- saueon, Gajdéval élükön, a cseh faseistavezetők is részit vesznek. Érdekes, hogy a fasAsták a kon­gresszus megtartására Túr ócszent márt ont válasz­tották, ahol a velük félig-meddig szimpatizáló szílovák nemzett pártiak között nagyobb biztonság­ban érzik magúikat, mint Pozsonyban. A szlovák néppárt ma már egyáltalában nem szimpatizál a -cseh fasAstá’ikak mivel azt hisz/i róluk, hogy szlo- •vensdkói mozgalmukat HlinkáJék’ ellen lábasa, a cseh néppárt támogatja. Miiven idő várható? Nyugatról újabb magas légnyomási! terület érke­zett, amely a* időjárás átmeneti javulására vehe­tett. Az esőzések megszűnteik, a hőmérséklet maxi­muma Losoncon és Pozsonyban 22 folt Celsiusra csökkent. — IdőprogmóEis: Félig derült, csekély csapadékkal, meleg délnyugati szét! el. g—im—TB1—™—“* ■iwwwrmiww mény, hogy sutbadobunk minden tradíciót. Ezért pász itt a nemzeti jövőnek! Én, kérem, huszonkét esztendő óta minden márciustól novemberig forgatom a talajt s ha nincs se­géderő, a saját két karommal lapátolok. Ki­ástam eddig négyezerötszázhatvanegy sirt: csupa hun, avar és magyar lovast... — És szarmatát? — szóltam közbe nem minden szándék nélkül. — Azt nem! — s feltartotta a mutató­ujját. — Fütyülök a szarmatákra! Én csak harci-elődeink csontvázait ismerem ... Majd kifejtem később, miféle komoly meggondo­lás késztetett erre az elhatározásra, hogy ki­zárólag nemzeti hagyományokra fektessem a lényeget. Ezzel kapcsolatban kitéphetetlen hitem, hogy Árpád sirját én fogom megtalál­ni. Addig nem halok meg, szerkesztő ur! Annyit mondtam rá s lehet talán, hogy mosolyogtam is: — Dehiszen tekintélyes tudósaink sze­rint Árpád valahol Óbuda fölött pihen! — Tekintélyes tudósaink? — kérdezte Vaczulik, marcangoló gúnnyal. — Szósz ez, uram, keverve a legkómikusabb nagyképű­séggel. Az úgynevezett hisztérikus-tekinté­lyek behunyt szemmel tapogatóznak a sötét­ben, ezzel szemben az én iránytűm a szimat Különben rátérek rövidesen, micsoda hosz- szas megfontolás érlelte ki bennem a meg­győződést, hogy csak ezen a tájon van értel­me az ásásnak. Mindenekelőtt azonbam tisztá- zandónak vélek egy kézenfekvő kérdést... Fújt egy nagyot, úgy folytatta: (Folytatjuk.) ií „Nyelvében él a nemzet** l! Magyar sxaiök. magyar Iskolába írassátok gyermekeiteket I — Csak as anyanyelven sxerxett tudás biztosit nekik lövet, életrevalösá90tl

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom