Prágai Magyar Hirlap, 1927. június (6. évfolyam, 125-147 / 1459-1481. szám)
1927-06-21 / 140. (1474.) szám
■r^<ai-VVVA<SVAP--HIRIrAJ> 1927 junius 21, kedd. bontakozott ki, a ílulir-megszállás véres- szájú politikusa, aki a hétröl-hétre esedékes szoborleleplezési beszédekben mást sem tett, csak Németországot becsmérelte. Poincaré régi módszere szerint bírálta a háború utáni német politikát, amely szerinte még mindig tele van rosszakarattal. A francia miniszterelnök még a német flotta lisszaboni látogatásában is háborús csirát lát és kinyilvánítja, hogy a németek ma épp úgy készülnek a háborúra, mint készültek 1913-ban. A Lisszabonba ellátogató német hadihajó neve „Elsatss" volt s már ez a megtartott név is szimbóluma lehet annak, hogy a birodalom sohasem mond le Elzász-Lotharingiáról. — Lemondhat-e Németország Elzász- Lotiharingiáról? — kérdi Poincaré. — Csak akkor, ha a nagykövetek konferenciájának február 10-iki határozata értelmében végre letfegyverzi rendőrségét, föloszlatja katonai szervezeteit, lerombolja kaszárnyáit s a földdel egyenlővé teszi erődjeit. A bizalmatlanság még nem oszlott el és semmi sincs, ami a német-francia közeledést elősegítené. A beszéd végén Poincaré ugylátszik kötelességének tartotta, hogy egy-két szép mondatban letompitsa mondatainak élét. Patétikus hangon hitvallást tett a béke politikája mellett, kijelentette, hogy Franciaország nem szomjazik bosszúra, — de ezek a szép szavak éppen az előbb mondottak után sehol sem találnak hitelre. A francia sajtó sincs megelégedve Párig, junius 20. Poincaré lunevillei háborús beszéde érthető módon heves ellentmondásra talált a francia baloldali sajtóban. A Volonté például igy ir: „Sok háborús szobor. leleplezése van még hátra? Nyolc évvel a háború után a béke érdekében azt reméljük, hogy nem. Ha az ember Poincaré lunevillei beszédét olvassa, azt hiszi, hogy az idő kereke visszafelé fut és Németország belépése a népszövetségbe, a locarnói szerződés, Brianid külpolitikája csak álmok voltak. Poincaré Briand politikájának kerékkötője. Az ilyen uszító beszédek nem múlhatnak el kellemetlen következmények nélkül. Poincaré külpolitikai uszításai a nemzetközi fórumokon bizalmatlanságot keltenek Franciaország iránt.'* A szocialista Populaire néhány irónikus szóval intézi el Poincarét: „A tegnapi nap mást sem hozott, csak katasztrófákat: viharokat, tüzeket, autószerencsétlenségeket és Poincaré beszédét, amely a legborzalmasabb villámcsapásokhoz hasonlatos." — Ezekkel a pesszimista hangokkal szemben a szélsőséges jobboldal sajtója megelégedetten veszi tudomásul „a régi bátorság újjáéledő-! séí“. Az Avenir szerint Poincaré hivatalosan megállapította, hogy a német-francia közeledés nem hozott semmit s értékét veszítette. Régóta fontos volt, hogy ezt valaki francia részről megállapítsa A német parlament Poincaré ellen Berlin, junius 20. Beavatott körök szerint a német nemzeti párt a birodalmi gyűlés pénteken kezdődő külpolitikai vitáján nem Stresemann külügyminisztert, támadja meg, hanem Franciaországot, elsősorban Poincarét, lunevillei beszéde miatt. Azt, hogy a külügyminiszter újabb engedményeket tett Franciaországnak a keleti erődök lerombolása tekintetében, a nemzeti párt elfelejti, mert sokkal súlyosabb a Poincaré nyilatkozata következtében támadt külpolitikai helyzet. A Berliner Lokalanzeiger szerint a francia miniszterelnök a legféktelenebbül nszit s ezt az utszéli hangot a megerősödött Németország nem viselheti el. Stresemannt annál inkább nem éri bántódás, mert beavatott körök szerint elutazása előtt megegyezett Wiestarp gróffal az engedmények kérdésében. Komoly krizis most a külpolitikai vitában nem keletkezhet, csak később a vám kérdésben, amikor a jobboldal és a baloldal ismét élesen ellentétbe kerül. Briand betegsége Páris, junius 20. Ma reggel hivatalos bulletint adtak ki Briand egészségi állapotáról. Az orvosok szerint a gyulladás normális lefolyást vett, de a beteg még néhány napig föltétlenül nyugalmat kíván. Apápainunciusősszel visszatérPrágába A cssfo sajtó megegyező híradásai a Vatikánnal f©iyó tárgyalások kedvező alakulásáról — Az állam fönntartja tulajdon- jogigényét az egyházi birtokokra, de elismeri az egyház csorbítatlan haszonélvezeti jogát —Ezzel a megállapodással elesik az egyházi birtokok parcellázásának kérdése Prága, junius 10. Megírtuk, hogy a Lido- vé Noviiny értesülése szerint a Vatikán és a csehszlovák kormány közötti tárgyalások rövidesen eredményesen befejeződnek. A Re- forma most azt írja, hogy a tárgyalások még mindig a szlovenszkói érsekség fölállítása és a magyar hercegprímás szlovenszkói birtokainak felosztása körül forognak. Az eszmecsere azonban még mindig nem lépte túl az előkészitési stádiumot. Mértékadó helyen kijelentették, hogy mindkét részről megvan a jóakarat az egyezség megkötésére, úgy hogy az egyházpolitikai kérdéseknél az egyezmény rövidesen mégis létre fog jönni. Kahánek dr. a Pondélni Listyben ezzel kapcsolatosan sajnálattal állapítja meg, hogy Csehszlovákia haladó irányú politikája az elmúlt két évben lényegesen visszaesett. A most folyó tárgyalások szerinte kettős vonat- kozásuak: belpolitikaiak és nemzetköziek. A legnehezebb föladat az egyházi birtokok kérdése. Az egyházi földbirtokok tulajdonjogára nézve mindkét fél teiljesen ellentétes jogi álláspontot foglal el. Most úgy hirlik, hogy az egyházi birtokok az állam tulajdonát fogják ugyan képezni, de a használati jog csorbítatlanul az egyházé marad. Ez gyakorlatilag az egyházi birtokok parcellázásának a végét jelenti. Ezzel összefüggésben van a felekezeti iskolák kérdése is. Az egyházi birtokok jövedelmeit elsősorban a felekezeti iskolák föntaT- tására fogják fordítani. Ez annyit jelent — fejtegeti tovább Kaliánek —, hogy ezzel a tanítóknak az egyházi tényezőktől való függését növelik és az állami felügyeletet csökkentik. Ami az egyházi kerületek határait illeti, ezt mindkét fél békésen kívánja elintézni. A püspökök kinevezése a jövőben csak a kormány beleegyezésével történik. A szlovenszkói érsekség fölállítására az egyháznak van szüksége. A Húsz-ünnepélyt illetőleg a Vatikánnak nincsenek már nagyobb követelései, mert hiszen a kormány, éppen úgy, mint tavaly, ez évben sem fog hivatalosan résztvenni a Húsz-ünnepélyen. Az egyezmény formai részét illetően ma már bizonyos az, hogy csehszlovák részről ezt nem akarják konkordátumnak nevezni, azonban a tárgyalások szövege és tartalma ugyanaz, mint a konkordátumoké, Az egyezményt diplomáciai jegyzékkel fogják megerösiteqj, amivel az állaim és a Vatikán kölcsönösen elismerik egymást államhatalomnak. A végleges megegyezés őszre meglesz s ugyanakkor kinevezik a követeket, vagyis Prágába két év múltán ismét visszaköltözik a pápai nuncius. Ezzel meghiúsul Benesnek az az Ígérete, hogy Prága nem lát többé nunciust — fejezi be Kahánek — és a diplomáciai kar doyenje újból a pápai nuncius lesz. [[Komáromi ciános ^Reménytelen szerelem Stegény (29) Nadrágja ezúttal is lötyögött a fenék- részen s széles pecekkel jött, ami az abszolút lelkiharmónia jele volt nála. Pillanatnyilag tehát semmi baj sem lehetet a kerületben. Jött, teljes-talpra hágva és somolygott a savó- bajusz alatt: — Szervusztok, szervusztok, lelkes barátim! Mindenfelől igyekeztek minélhamarabb kezet szorítani vele. Máduró otthonosan fényelgett a régi ismerősök között, csak akkor lepődött meg némileg, amikor Béni bácsival került szembe. Az öregur ugyanis igy kezdte: — Ugyan képviselő ur, hogy nem Testell kormánypártinak lenni! — Kérem, kénem, — hebegett Máduró, — nekem meggyőződésem, hogy a konszolidációt csakis e módszer révén valósíthatjuk meg. Béni bácsi sajnálkozva csóváJlgaitita a fejét, hogy kár egy ilyen egészséges emberért. Máduró viszont rövidesen összeszedte a hidegvért s azzal a méltósággal próbált véleményt leadni, amely kell, hogy minden körülmények között sajátja legyen egy képviselőinek. Mielőtt még vacsorához ültünk volna, észrevettem, hogy Lóránt egy vékonydongáju emberrel áll vitában, akinek úgy pattogott keze-lába, mintha rugóra járt volna valamennyi tagja. Nagy hév és sok elszántság látszott ezen a fökmag-emberen. Még szem- ügyre se vehettem alaposabban, amikor belémkarott valaki a társaságból s félrehúzott. Újból megmondta a nevét. Az egykori polgármester volt, ki még a tényleges királyság napjaiban állt a város élén. Mivel az uj rezsim az első negyedórában nyugdíjba küldte, föltettem róla, hogy legitimista lesz. Kiderült, hogy csalódtam. Emberem őszintén beszélt: — Remélem, szerkesztő ur, mi kelten legaláb egy politikai nézetet vallunk ... — Az már attól függ, hogy mitől, — Mellem némi zavarral. A nyugdíjba csapott polgármester egy mélyet sóhajtott: — Én tudniillik, hosszas megfontolás után, rájöttem, hogy csak összmonarhMa lehetek. A legitimizmus ugyanis semmitsem mond, fából-vaskarika államszemlélet s nem is őszinte mai formájában. Én nyíltan beszélek. Mi bajunk volt nekünk a Habsburgok jogara alatt, szerkesztő ur? Urak voltunk, a jóléttől lötyögött a hasunk s emiatt zsörtölődtünk szakadatlanul. Más itt a baj, szerkesző ur! Nem lévén uraikodőház, nincs kit 'ócsárolni. Csakhogy nem talál itt egyetlen karaktert, aki ezt meg is merné vallani férfiasán. Továbbmegyek, uraim s kijelentem (mert nekem nincs takargatni-valóm), hogy némely szépséghibáktól eltekintve, még Haynaut is vállalom. Öntsünk végül tiszta bort a pohárba: vagy-vagy! Térjünk vissza őseink gravá- minális módszeréhez, a Habsburg-Lotha- ringiai-Házzal persze, avagy elő azzal a nyílt diktatúrával! Becsukni az országgyűlést, de akkor aztán minden pofa befogva! Mit szól hozzá, szerkesztő ur? De áperte kivágni a véleményt! — Mindenesetre eredeti felfogás, — próbáltam elütni a dolgot. Embereim rámrántotta a szemöldökét: — Többet mondok: becsületes felfogás. Ezzel szemben nézzen csak körül ebben az úgynevezett elit-körben, szerkesztő ur, mely a középosztály krémjének Í9 nevezhető bátran: ahány alak, annyi világnézet, minden gyökér nélkül. Csupán egyben ért érvét a többség: hogy a befagyott Dunáról akar királyt kikiáltani. Remek kis társaság! Hogy ne tartsam vissza hosszasan, mindössze any- nyit még, hogy az 'intézményes királyság idejében arcátlan vakoló volt minden második firma a páholyokban. Ma a kurzus támaszai. Ha holnapután visszatérne váratlanul a fiatal király, egymást taposnák agyon, hogy melyik akasszon föl több svarcgelb-szal- lagot. A Gotterhaltét fújnák lelkes karban s szemtelen besúgó lenne valamennyi. Csak ennyit akartam, kérem ... Mosolyogtam: — Talán mégsem ... — Szerkesztő ur, — s fel rántotta a szemöldökét, — csak egytől nem győzöm óvni eléggé: legyen elővigyázatos és ne kockáztasson meg véleményt'. Nem ismeri ezeket a cseszlett alakokat! Az egész vonalon nem talál itt egy gerincet! Abban a pillanatban másodszor szólítottak már vacsorához. Vagy harmincán foglaltunk helyet a A magyarság négy képviselőre számit a jugoszláviai választásokon Belgrád. junius 20. A jugoszláviai magyar párt a választásokon, mint ismeretes, a Vuki- csevics miniszterelnök vezetése alatt, álló úgynevezett, jogszerű radikális párt listáján vesz részt. A magyarság ugyanis ettől pártfrakciótól várja sérelmeinek orvoslását, és igén veinek kielégítését,. A magvar párt és a miniszter elnök között lefolvt. tárgyalások eredményeképpen valószínű, hogy a jugoszláviai magyarságnak legalább négy képviselője fog bejutni az uj parlamentbe. Erre a négy legbiztosabbnak látszó helyre a magyarság vezetői közül Váradi Imre dr. nagvbecskereki ügyvédet, volt Justh-párti képviselőt. Sztreliczkv Dénes dr. szabadkai ügyvédet, és lapszerkesztőt. Deák Leó dr. zombori ügyvédet és Gráber László dr. pan- csovai ügyvédet jelölték. A miniszterelnök és a magvar párt vezetői között folyt, tárgyalások óriási feltűnést keltettek Belgrádban s különösen Pribicse- vics. a demokrata Párt vezére támadta élesen a miniszterelnököt és a magyarságot a tárgyalások miatt. Pribicsevics lapja, a Rjecs mai számában „Vukicsevios és a magyarok" elmen hosszabb cikket közöl, amely ugyancsak támadó rohamot, intéz a magyarság és a miniszterelnök ellen a megkötött, paktum miatt ismét összeomlott egy „nagy kémkedési affér" Prága, junius 20. Néhány héttel ezelőtt jelentettük, • hogy Északosehországban több német nemzeti szocialista pártembert letartóztattak kémkedés gyanúja miatt. A Montags- blatt értesülése szerint most az egyik letartóztatottat, Mülíer Rudolf tanítót szabadlábra helyezték, mert a vád minden alapot nélkülözött. A többi letartóztatottak szabadlábrahe- lyezése megtörténik. A letartóztatások egy Berlinből érkezett denuncációra vezethetők vissza. Ezzel tehát ismét egy „nagy kémkedési affér" zsugorogott össze rémlátomássá. A kommunista párt züllése Prága, junius 20. Az elégedetlenség a kommunista pártban Skála dr., Prága város alpolgármesterének a pártból való kizárása miatt egyre nő. A pártvezetőség kénytelen volt a fölzúdulás elnémitása végett egyes szervezeteket feloszlatni. Számos renitens párttagot kizártak. Skála dr. maga köré gyűjti az elégedetleneket s fölveszi a harcot a pártvezetőség ellen. Eddigi kijelentései szerint azonban uj pártot nem alakit. Skála dr.: különben továbbra is működik a polgármesteri hivatalban. bosszú asztalnál, az asztalfőn — szorosan egymás mellett — Máduró é.s Béni bácsi, akik, szemlátomást, szokatlanul összemelegedtek. Szemközt velem Lóránt ült s intett a szemével. Megértettem, mire céloz: hogy nézzek körül kissé a társaságon! Akik ott voltak, a nemzetfőnt ártó réteg elemei valamennyien, a mai estére a még-megmaradit egyetlen-szál tartósabb ruhájukat öltötték fel. Könyökben fényes, hátban fényes, térdben a nadrág előreugró, mintha felhorkanva e szörnyű pénztelenségen le akart volna szökni a gazdájáról. A két háaikisasszony nem ült le, bármennyire udvariaskodták is a vendégek: ők kelten a felszolgálásnál ügyeskedtek. Kánya szerkesztő az asztal végében ült jókedvűen, a ruha csaknem repedt a hasán, ő valóban elmondhatta magáról, hogy meglett napjaira tisztelet és megbecsülés környezi. Balról-meHetiem egy idősebb és szőtlan ur evett. Rossz hangulatban ült ott, legalább is úgy láttáim. Mint később kiderült szóközben, iktató volt a városban, olvasta Carljde-t és Maeaulay-t s mellesleg az ország egyik tekintélyes po.mológusa volt. Mivel illett, hogy valamivel megkezdjem a társalgást, ártatlanul azit kérdeztem tőle: — Mi újság a városban? Fölszegte erre a fejét s ugv nézett rám, mintha háibavágta volna valaki: —- Hát város ez, kérem? Timbuktu ez! Értetlenül ülhettem mellette. A pomoló- gus ugyanis olyan dühben tört kn, hogy a bajusza is beleborzolóöott: — T'imbuhtuban ugyanis több kultúra van, mint ezen az alpári vidéken! % 2 il „Nyelvében él a nemzet" II Magyar szülök, magyar IskoB&foa írassátok gyernrackeifltelsafi I — Csak az anyamyalvem szerzett tudás toBztotlfi nekik £&v«t, életrevalésásotl | | |n,, n l|IIM|| -y,,—nim—i—i— «nn—i hm ,,1!) Él % *
