Prágai Magyar Hirlap, 1927. június (6. évfolyam, 125-147 / 1459-1481. szám)

1927-06-21 / 140. (1474.) szám

2 bontakozott ki, a Ruhr-megszállás véres- szájú politikusa, aki a hétről-hétre ese­dékes szoborleleplezési beszédekben mást sem tett, csak Németországot becs­mérelte. Poinearé régi módszere szerint bírálta a há­ború utáni német politikát, amely szerinte még mindig tele van rosszakarattal. A fran­cia miniszterelnök még a német flotta lissza­boni látogatásában is háborús csirát lát és kinyilvánítja, hogy a németek ma épp úgy készülnek a há­borúra, mint készültek 1913-ban. A Lisszabonba ellátogató német hadihajó neve „Elsass" volt s már ez a megtartott név is szimbóluma lehet annak, hogy a birodalom sohasem mond le Elzász-Lotharingiáről. — Lemondhat-e Németország Elzász- Lotharingiáról? — kérdi Poinearé. — Csak ■akkor, ha a nagykövetek konferenciájának február 10-iki határozata értelmében végre leifegyverzi rendőrségét, föloszlatja katonai szervezeteit, lerombolja kaszárnyáit s a föld­del egyenlővé teszi erődjeit. A bizalmatlanság még nem oszlott el és semmi sincs, ami a német-francia köze­ledést elősegítené. A beszéd végén Poinearé úgy lát szik köteles­ségének tartotta, hogy egy-két szép mondat­ban letompitsa mondatainak élét. Patétikus hangon hitvallást tett a béke politikája mel­lett, kijelentette, hogy Franciaország nem szomjazik bosszúra, — de ezek a szép szavak éppen az előbb mondottak után sehol sem találnak hitelre. A francia sajtó sincs megelégedve Paris, junius 20. Poinearé lunevillei há­borús beszélte érthető módon heves ellent­mondásra talált a francia baloldali sajtóban. A Volonté például igy ír: „Sok háborús szo­bor . leleplezése van még hátra? Nyolc évvel a háború után a béke érdekében azt remél­jük, hogy nem. Ha az ember Poinearé lune­villei beszédét olvassa, azt hiszi, hogy az idő kereke visszafelé fut és Németország belépé­se a népszövetségbe, a locarnói szerződés, Briand külpolitikája csak álmok voltak. Poinearé Briand politikájának kerék­kötője. Az ilyen uszító beszédek nem múlhatnak el kellemetlen következmények nélkül. Poin- caré külpolitikai uszításai a nemzetközi fóru­mokon bizalmatlanságot keltenek Franciaor­szág .iránt." A szocialista Populaire néhány irónikus szóval intézi el Poincarét: „A teg­napi nap mást sem hozott, csak katasztrófá­kat: viharokat, tüzeket, autószerencsétlensé­geket és Poinearé beszédét, amely a legbor­zalmasabb villámcsapásokhoz hasonlatos." — Ezekkel a pesszimista hangokkal szemben a szélsőséges jobboldal sajtója megelégedetten veszi tudomásul „a régi bátorság ujjáéledé­fKomáromi ciános Reménytelen szerelem Segény (29) Nadrágja ezúttal is lötyögött a fenék- részen s széles pecekkel jött, ami az abszolút lelkiharmónia jele volt nála. Pillanatnyilag tehát semmi baj sem lehetet a kerületben. Jött, teljes-talpra hágva és somolygott a savó- bajusz alatt: — Szervusztok, szervusztok, lelkes ba­rátim ! Mindenfelől igyekeztek minélhamarabb kezet szorítani vele. Máduró otthonosan fényelgettt a régi ismerősök között, csak akkor lepődött meg némileg, amikor Béni bácsival került szembe. Az öregur ugyanis igy kezdte: —■ Ugyan képviselő ur, hogy nem restell kormánypártinak lenni! — Kérem, kérem, — hebegett Máduró, — nekem meggyőződésem, hogy a konszoli­dációt csakis e módszer révén valósíthatjuk meg. Béni bácsi sajnálkozva csóváJlgatita a fejét, hogy kár egy ilyen egészséges ember­ért. Máduró viszont rövidesen összeszedte a hidegvért s azzal a méltósággal próbált véle­ményt leadni, amely kell, hogy mindén körül­mények között sajátja legyen egy kép­viselőnek. Mielőtt még vacsorához ültünk volna, észrevettem, hogy Lóránt egy vékonydongváju emberrel áll vitában, akinek úgy pattogott keze-lába, mintha rugóra járt volna vala­1927 junius 21, kedd. sét“. Az Avenir szerint Poinearé hivatalosan megállapitotta, hogy a német-francia közele­dés nem hozott semmit s értékét veszítette. Régóta fontos volt, hogy ezt valaki francia részről megállapitsa A német parlament Poinearé ellen Berlin, junius 20. Beavatott körök sze­rint a német nemzeti párt a birodalmi gyűlés pénteken kezdődő külpolitikai vitáján nem Stresemann külügyminisztert támadja meg, hanem Franciaországot, elsősorban Poinca­rét, lunevillei beszéde miatt. Azt, hogy a külügyminiszter újabb engedményeket tett Franciaországnak a keleti erődök lerombolá­sa tekintetében, a nemzeti párt elfelejti, mert sokkal súlyosabb a Poinearé nyilatkozata kö­vetkeztében támadt külpolitikai helyzet. A Berliner Lokalanzeiger szerint a francia miniszterelnök a Legf éktelen ebbül uszít s ezt az utiszéli hangot a megerősödött Németor­szág nem viselheti el. Stresemanmt annál in­kább nem éri bántódás, mert beavatott kö­rök szerint elutazása előtt megegyezett Westa.rp gróffal az engedmények kérdésé­ben. Komoly krízis most a külpolitikai vitá­ban nem keletkezhet, csak később a vámkér­désben, amikor a jobboldal és a baloldal is­mét élesen ellentétbe kerül. Briand betegsége Páris, junius 20. Ma reggel hivatalos bulletint adtak ki Briand egészségi állapotá­ról. Az orvosok szerint a gyulladás normális lefolyást vett, de a beteg még néhány napig föltétlenül nyugalmat kíván. A pápai nuncius ősszel visszatér Prágába A cseh sajtó megegyező híradásai a Vatikánnal folyó tárgya­lások kedvező alakulásáról /— Az állam fönntartja tulajdon- jogigényét az egyházi birtokokra, de elismeri az egyház csorhstatian haszonélvezeti jogát — Ezzel a megállapodással elesik az egyházi birtokok parcellázásának kérdés© Prága, junius 10. Megírtuk, hogy a Lido- meit elsősorban a felekezeti iskolák föntar- vé Noviny értesülése szerint a Vatikán és a tására fogják fordítani. Ez annyit jelent — csehszlovák kormány közötti tárgyalások rö­videsen eredményesen befejeződnek. A Re- forma most azt írja, hogy a tárgyalások még mindig a szlovenszkói érsekség fölállítása és a magyar herceg­prímás szlovenszkói birtokainak felosztá­sa körül forognak. Az eszmecsere azonban még mindig nem lépte túl az előkészítési stádiumot. Mérték­adó helyen kijelentették, hogy mindkét rész­ről megvan a jóakarat az egyezség megköté­sére, úgy hogy az egyházpolitikai kérdéseknél az egyez­mény rövidesen mégis létre fog jönni. Kaháuek dr. a Pondélni Listyben ezzel kapcsolatosan sajnálattal állapítja meg, hogy Csehszlovákia haladó irányú politikája az el­múlt két évben lényegesen visszaesett. A most folyó tárgyalások szerinte kettős vonat- kozásuak: belpolitikaiak és nemzetköziek. A legnehezebb föladat az egyházi birtokok kér­dése. Az egyházi földbirtokok tulajdonjogára nézve mindkét fél teljesen ellentétes jogi álláspontot foglal el. Most úgy hírlik, hogy az egyházi birtokok az állam tulajdonát fogják ugyan képezni, de a használati jog csorbítatlanul az egyházé marad. Ez gyakorlatilag az egyházi birtokok par­cellázásának a végét jelenti. Ezzel összefüggésben van a felekezeti isko­lák kérdése is. Az egyházi birtokok jövedel­fejtegeti tovább Kaliánek —, hogy ezzel a tanítóknak az egyházi tényezőktől való függé­sét növelik és az állami felügyeletet csök­kentik. Ami az egyházi kerületek határait illeti, ezt mindkét fél békésen kívánja elintézni. A püspökök kinevezése a jövőben csak a kor­mány beleegyezésével történik. A szlovensz­kói érsekség fölállítására az egyháznak van szüksége. A Húsz-ünnepélyt illetőleg a Vati­kánnak nincsenek már nagyobb követelései, mert hiszen a kormány, éppen úgy, mint tavaly, ez évben sem fog hivatalosan résztvenni a Husz-ünnepélyen. Az egyezmény formai részét illetően ma már bizonyos az, hogy csehszlovák részről ezt nem akarják konkordátumnak nevezni, azonban a tárgyalások szövege és tartalma ugyanaz, mint a konkordátumoké, Az egyezményt diplomáciai jegyzékkel fogják megerősiteqj, amivel az állam és a Vatikán kölcsönösen elismerik egymást államhatalomnak. A vég­leges megegyezés őszre meglesz s ugyanak­kor kinevezik a követeket, vagyis Prágába két év múltán ismét visszaköltözik a pápai nuncius. Ezzel meghiúsul Benesnek az az ígérete, hogy Prága nem lát többé nunciust — fejezi be Kahánek — és a diplomáciai kar doyenje újból a pápai nuncius lesz. A magyarság négy képviselőre számit a jugoszláviai válasz­tásokon Belgrád. junius 20. A jugoszláviai magyar párt a választásokon, mint ismeretes, a Vuki- csevics miniszterelnök vezetése alatt, álló úgynevezett. jogszerű radikális párt listáján vesz részt. A masrvarsásr ugvanis ettől a párt­frakciótól várja sérelmeinek orvoslását és igényeinek kielégítését. A magyar párt és a miniszterelnök között lefolvt. tárgyalások eredményeképpen valószinü. hogv a jugoszláviai magyarságnak legalább négy képviselője fog bejutni az uj parla­mentbe. Erre a négy legbiztosabbnak látszó hely­re a magyarság vezetői közül Varadi Imre dr. nagvbecskereki ügyvédet, volt Justh-párti képviselőt. Sztreliczkv Dénes dr. szabadkai ügyvédet és lapszerkesztőt. Deák Leó dr. zombori ügyvédet és Gráber László dr. pan- csovai ügyvédet jelölték. A miniszterelnök és a magyar párt ve­zetői között folyt, tárgyal ások óriási feltűnést keltettek Belgrádban s különösen Pribicse- vics. a demokrata párt vezére támadja éle­sen a miniszterelnököt és a magyarságot, a tárgyalások miatt. Pribicsevics lapja, a Rjecs mai számában „Vukicsevios és a magyarok" címen hosszabb cikket közöl, amelv ugyan­csak támadó rohamot intéz a magyarság és a miniszterelnök ellen a megkötött paktum miatt. Ismét összeomlott egy „nagy kémkedési affér" Prága, junius 20. Néhány héttel ezelőtt jelentettük, • hogy Északcsehorszagban több német nemzeti szocialista pártembert letartóz­tattak kémkedés gyanúja miatt. A Montags- blatt értesülése szerint most az egyik letar­tóztatottat, Mülier Rudolf tanitót Szabadlábra helyezték, mert a vád minden alapot nélkü­lözött. A többi letartóztatottak szabadlábrahe- lyezése megtörténik. A letartóztatások egy Berlinből érkezett denuncációra vezethetők vissza. Ezzel tehát ismét egy „nagy kémke­dési affér" zsugorogott össze rémlátomássá. A kommunista párt züllése Prága, junius 20. Az elégedetlenség a kommunista pártban Skála dr., Prága város alpolgármesterének a pártból való kizárása miatt egyre nő. A pártvezetőség kénytelen volt a fölzúdulás élnémitása végett egyes szervezeteket feloszlatni. Számos renitens párttagot kizártak. Skála dr. maga köré gyűj­ti az elégedetleneket s fölveszi a harcot a pártvezetőség ellen. Eddigi kijelentései sze­rint azonban uj pártot nem alakit. Skála dr.; különben továbbra is működik a polgármes­teri hivatalban. mennyi tagja. Nagy hév és sok elszántság látszott ezen a tökm ag-emberen. Meg szem­ügyre se vehettem alaposabban, amikor beliéimkarolt valaki a társaságból s félrehú­zott. Újból megunondiba a nevét. Az egykori polgármester volt, ki még a tényleges ki­rályság napjaiban állt a város télén. Mivel az uj rezsim az első negyedórában nyugdíjba küldte, föltettem róla, hogy legitimista lesz. Kiderült, hogy csalódtam. Emberem őszintén beszélt: — Remiélem, szerkesztő ur, mi kelten legaláb egy politikai nézetet vallunk ... — Az már attól függ, hogy mitől, — feleltem némi zavarral. A nyugdíjba csapott polgár mester egy mélyet sóhajtott: — Én tudniillik, hosszas megfontolás után, rájöttem, hogy csak összinonarhisita le­hetek. A legitimizmus ugyanis semmitsem mond, fából-vaskardka állam szemlélet s nem is őszinte mai formájában. Én nyíltan beszé­lek. Mi bajunk volt nekünk a Habsburgok jogara alatt, szerkesztő ur? Urak voltunk, a jóléttől lötyögött a hasunk s emiatt zsörtölőd­tünk szakadatlanul. Más itt a baj, szerkeszd ur! Nem lévén uralkodóház, nincs kit 'ócsárol­ni. Csakhogy nem talál itt egyetlen karaktert, aki ezt meg is merné vallani férfiasán. Továbbmegyek, uraim s kijelentem (mert nekem nincs takargatni-valóm), hogy némely szépséghibáktól eltekintve, még Haynaut is vállalom. Öntsünk végül tiszta bort a pohár­ba: vagy-vagy! Térjünk vissza őseink gravá- m in ál is módszeréhez, a Habsburg-Loflha- ningdai-Házzal persze, avagy élő azzal a nyílt diktatúrával! Bee suli ni az országgyűlést, de akkor aztán minden pofa befogva! Mit szól hozzá, szerkesztő ur? De áperte kivágni a véleményt! — Mindenesetre eredeti felfogás, — pró­báltam elülni a dolgot. Emberem rámráintofta a szemöldökét: — Többet mondok: becsületes felfogás. Ezzel szemben nézzen csak körül ebben az úgynevezett elit-körben, szerkesztő uir, mely a középosztály krémjének is nevezhető bátran: ahány alak, annyi világnézet, minden gyökér nélkül. Csupán egyben ért egyet a többség: hogy a befagyott Dunáról akair királyt kikiáltani. Remek kis társaság! Hogy ne tartsam vissza hosszasan, mindössze any- nyiit még, hogy az intézményes királyság idejében arcátlan vakoló volt minden máso­dik firma -a páholyokban. Ma a kurzus tá­maszai. Ha holnapután visszatérne várat­lanul a fiatal király, egymást taposnák agyon, hogy melyik akasszon föl több svarcgelb-szal- lagot. A Gotterhaltét fújnák lelkes karban s szemtelen besúgó lenne valamennyi. Csak ennyit akartam, kiérem ... Mosolyogtam: — Talán mégsem ... — Szerkesztő ur, — s felrántotta a szem­öldökét, — csak egytől nem győzöm óvni eléggé: legyen elővigyázatos és ne kockáz­tasson meg véleményt. Nem ismeri ezeket a cseszliett alakokat! Az egész vonalon nem talál itt egy gerincet! Abban a pillanatban másodszor szólítot­tak már vacsorához. Vagy harmincán foglaltunk helyet a hosszú asztalnál, az asztalifőn — szorosan egy­más mellett — Máduró és Béni bácsi, akik, szemlátomást, szokatlanul összemelegedtek. Szemközt velem Lóránt ült s intett a szemé­vel. Megértettem, mire céloz: hogy nézzek körül kissé a társaságon! Akik ottvoltak, a ne mzetfön tartó réteg elemei valamennyiem, a mai estére a még-megmaradit egyetlen-szál tartósabb ruhájukat öltötték fel. Könyökben fényes, hátban fényes, térdben a nadrág előreugró, mintha felhorkanva e szörnyű pénztelenségen le akart volna szökni a gaz­dájáról. A két házi kisasszony nem ült le, bár­mennyire udvariaskodták is a vendégek: ők ketten a felszolgálásnál ügyeskedtek. Kánya szerkesztő az asztal végében ült jókedvűen, a ruha csaknem repedt a hasán, ő valóban elmondhatta magáról, hogy meglett napjaira tisztelet és megbecsülés környezi. Bal r ól -mellettiem egy idősebb és szőtlan ur evett. Rossz hangulatban ült ott, legalább is úgy láttam. Mint később kiderült szóköz­ben, iktató volt a városban, olvasta Carlyle-t és Macautay-t s mellesleg az ország egyik tekintélyes po.mológusa volt. Mivel illett, hogy valamivel megkezdjem a társalgást, ártatlanul azit kérdeztem tőle: — Mi újság a városban? Fölszegte erre a fejét s ugv nézett rám, mintha hátbavágta volna valaki: —■ Hát város ez, kérem? Timbuktu ez! Értetlenül ülhettem mellette. A pornoló- gus ugyanis olyan dühben tört ki, hogy a bajusza is beleborzolódott: — Timbuktuban ugyanis több kultúra van, mint ezen az alpári vidéken! I! él a nemzet” !! Maaysr saöíifck, masv^r l»k©8á&»a írassál®Bt g*erets©S*ei4®&s«£ * — as ®Bvan»elveEí szerzett tusSás «a!3fCk 2&vttt« <6íeírevalösösiotl

Next

/
Oldalképek
Tartalom