Prágai Magyar Hirlap, 1927. június (6. évfolyam, 125-147 / 1459-1481. szám)
1927-06-19 / 139. (1473.) szám
1927 junius 19, vasárnap. Horthy kormányzót festi egy szlovenszkói származású magyar festő — Beszélgetés Kukán Gézával — UJ KÖNYVEK Simon Menyhért: Életünk lényege Munkács, Welber Sándor nyomdája. 72 1. (A szerző kiadása.) Simon Menyhértnek ez már a negyedik körete s egyúttal legltudat.osabb kiformálódása Simon eddig is 'ismeri poétikai elveinek. Simon ugyanis verseiben viilágjavitó buzdításokat igyekszik adná s a költészet az ő szemlében tisztára propaganda- eszköz az ember-testvérek józan belátásának megnyerésére. Épp azért nem igyekszik másra, minit eiilusvalágosságula. „A szent lényegnek adunk oly formát, mely minden testvérihez utat keres", — írja önmaga. „Színes szartak El vetetek: Ma lényeg, erő kell, Bátorság, emberhit, Kemiény tett, kemlény szó", — mondja másutt. A nyelve emiaittt az értekezések legijózanabb, legszárazabb, legszür- kébb prózai nyelve. Értelmet buzdító tanlköltészeit. Az érzelem lekötéséről eleve lemond akkor, amikor elveti a költészet mísatikusiabban ható eszközeit : a szemet, fület, képzeletet csiklandozó szűnt és zeniét. A tegijózánabb puritanizmus köOtiéeaete ez, mely aztán szükségképpen hijijával van a lendületnek. Simon Rend-költészetnek nevezi ezt az apoátoikodó „vaslogikáiju" műfajt. Ment hogy műfaját a legvégső konzekvenciákig kialakította, ez letagadhatatlan. El is dicsekszik vele egyik „költeményében" : „iMla már több irónágyság Küldte nekem meleg testvéri szavait Érezte át 6 értékelt-e. költészetemet Ami engem megerősít hitemben és akarásomban". Simon Rend-költészete a Rend és a ‘Káosz világrendjeinek különbségét hangsúlyozza. 'Hogy mi ez a Rend: ezt csak wagy-on általánosan yeZéroikkezi meg verseiben. Nagyjában a technika diadalától várja az ember fölszabaduláisált, á „Káioszítió'l". A Rend és a Káosz dualizmusát nem azonosítja a szocializmus és kapitalizmus harcával, hanem valami határozatlan Emberhitet hirdet, melynek programja a humanizmus pacifista célkitűzései. „Csak az elemek, a betegségeik, a nyomor, A kultur-hiányok dühiöngéise elten, Azok megifékezhet'éséérit, koirmányozihatásáért Volna szabad küzdenünk Testvérien, emberül! — Nem pedig ágyú-óriásokat, Kézigránátokat, több száz kilométeren Minden lényt megfojtó gázt S hasonló őrültségeket Kellene produkálnunk." Ebben a célkitűzésben bizony igaza van Simon Menyhértnek. De ugyanoly igaza volt annak a néhány százezer Cikkírónak is, akik ezt a gondolatot hasonló egyszerűséggel és világossággal megve- z ér Cikkez tők a háború óta egész Európáiban. Csakhogy azok a cikkírók nem is sejtették, hogy cikkük költemény, már mimtt Simon Menyhért értelmezése szerint- Mindenesetre tiszteletreméltó Simon elhatározottsága, mellyel erre az egyhuru, józan, száraz vez'ércikkpoézisne határozta el magáit és hősiesen ki is tart mleltette, dle ez a véleménye mégis különvélemény, elszigetelt, téves különVélemlény. Remélhetőleg maga is be fogja látni, hogy a költés lényege nem a „vaslogika", mely a képzeletet kikapcsolja az esztétikái, él- mlényből. Az egyszerű olvasóra nézve a költészet élvezése ott. kezdődik, ahol a képzeletét foglalkoztatják. Az ilyen kínosan logikus, értekező liráblan pedig a képzelet vajmi kevés táplálékot kap. (d.) Csodálatos kor küszöbén Mit tudta azt Marx és mii tudjuk azt mi, Mily formákat fog ölteni a Lét? Már a tudósok arról értekeznek, Rágy nemsokára semmi testi munkát Nem végez az ember: Gép gyárt gépet. Gép végez el minden munkát. Tény lesz az, amiről Wilde álmodott: Felszabadítja a technika az embert! A felszabadult ember meghosszabbodott léte ne- TisztvM szerelemben, [mes a^ko'ásban, Erős és csodás utódok nevelésében, Elmélyedésben, dalban, örömben Virul el! Már a halál okát és megakadályozásáé kutatják! Már a teremtés misztériumaiba hatolnak! Mit tudjuk mi, hogy mikor jön Váraitaniil a felfedezés, Amely ingyen-energiával Fogja táplálni a gépeket? Testvérek, ahelyett, hogy bután tépjük egymást, Távolitsaiok el már minden Kicsinyes önzést, Ami egybefapásunk akadálya! Legyünk méltók a Titok-Teremtőhös, A Lét fenségéhez, Gazdagságához Mélyítsük ki lényünket Nemes l •Itekkel, nemes gondolat,okkal, tpilsük n Rendet! Simon Menyhért. * Mutatvány a szerző Életünk lényege című verskötetéből. Budapest, junius 18. A Ferenc József-biddal szemben, hirtelen sürgés-forgós támad. Egy rendőr fut előre s felemelt kezekkel hirtelen megállítja a forgalmat. A villa- nrosiok az ut közepén -egyszeri'© megtorpannak, alig egy perc alatt lő—00 autó sorakozik egymás mögött. Hint ók, kocsik, miindenfáijtia jármüvek azon a ponton maradnak, ahol- akkor álltak, amidőn a köztekedléöi rendőrök f-ehérfeeztyüs keze tíl- tólag emelkedett fel. A kormányzó autója hihetetlen csendességgel, zajtalanul fordul be a monumentális Géllérf-iszáliló mellett a Relenbegyi-iuit felé. Szinte némáin rugaszkodik neki a hirtelen meredek útnak, a motor nem zug, teljes sebességgel fúródik fel a Művész- ház felé, ahol hefordul egy szűk kapun s megáld. A Kelenhegyi-uti Művészbálban Az egész útvonalat rendőrök és detektívek figyelik, de tűrik, hogy kis kiváncsi tömeg képződjék a Müvészház kerítése mentén, akik érdeklődve figyelik, amint a ház különíbejáratáinM K-ukáu Géza festőművész fogadja korrekt meghajlással Magyarország kormányzóját, akinek Horthy barátságosan nyújtja a kezét és hangosan üdvözli: — Jó napot, mester! S miár el is tűnnek a becsukódó ajtó mögött. A kormányzó s a k isiér etében levő Magasházv alezredes, szárnysegéd. Ettől a pillanattól kezdve már senki sem léphet két órán keresztül a műterembe. Az ajtókban mindenütt őrök állanak, akik vigyáznak arra, hogy senki és semmi ne zavarhassa sem a kormányzót, sem a müVészk miközben Magyarország kormányzójának portréja készül... Merít az idő rövid. A miagya-r államfőnek minden perce beosztott s most már, hatodszor áll modellt a nagynevű festőművésznek, minden alkalommal két-két órát töltve a műteremben, hihetetlen türelemmel, katonás fegyelmezettséggel-. Állókép s Horthy kormányzó minden alkalommal. csak egyszer száll le az emelvényről, egyébként egy-egy órán át, mozdntaifcláauil, feszesem áll abban a pózbam, amiben megállapodtak. Kukán Géza műtermében Egy ilyen látogatás után felkerestem a kiváló festőművészt otthonában. Szflove-nszkő közönségét érdekelni fogja Kukáin Géza személye, Kukán Géza karrierje, mert a konzervatív művészi életnek ez az aránylag fiatal s nagy karriiért befutott mestere szlovenszkói származású, érs okú jvára fiú. Édesanyja-,, néhai ■ Kukán Imre, -érsekűjivári polgármester volt, Kukán Béla dlr. érsekuijv-ári: ügyvéd pedig, a miagyar nemzeti párt országos elnöke-, testvéribátyja. Mindössze 36 éves. Érsekujvárott járta iskoláit, az érsekujvári főgimnáziumban érettségizett (ahol osztálytársa s gyerekkori jóbaráltja volt Hoilo-fca János dr. nemzetgyűlési képviselő) s itt kezdett először festegetni. Később külföldre került, München, Párig. Olaszország s hamarosan haladt Ígéretes pályáján. Mla a magyar főváros egyik legelőkelőbb por- tréfestője. A Horthy-portré előzményei Kérdezem tőle, miképpen jutott ahhoz a megtisztelő megbízatáshoz, hogy őt szemelték ki a kormányzó lel estesére ? — Teljesen Váratlanul ért ez a megtiszteltetés. Semmiről sem vált tudomásom, amidőn egyszer csak ajánlott levelet hoz a postás és a borítékon a kormányzóság monogramját látom. Megdöbbentem, miit akarhatnak vájjon én tőlem', aki nem politizálok, nem élek közéleti életet, csakis 1 a művészetemnek s azt is otthon, folyton otthon, ; e négy fái között. — Ezt a leveleit kaptam — s mutatja a finom, meráitett papirosa levelet, amelyet a kormányzó kabinétiiródájának főnöke int alá — s csak ebiből tudtam meg — folytatja —, hogy JáSzdNágy-Kun- 'Szolnok vármegye meg óhajtja- fesítítetmi szülöttjének, a magyar kormányzónak a portréját s a vármegye őfőimlélitóS'ágát kérte meg arra, hogy ő válassza ki azt a művészit, akit az éleltmiagyságu portré elkészítésiével meg kíván bízni. A kormányzóság! kabinetiroda ebben a levélben közülibe velem, hogy a kormányzó engem szemelt; ki s mo-dt, miután meg akar ismerni, audienciára hiv meg. — Az audiencia után hamarosan megkaptam j a vármegye alispánjának levelét is, amelyben is- i miételten felkért, hogy a munkát, kezdjem meg. Nézem a megbízólevelet. Halán nem nyilvánosságra való, de mégsem érdektelen s jellemző Kukán művészi jelentőségére, hogy a portré honoráriuma 8000 pengő, száz millió korona, ami csaknem 50.000 csehszlovák koronának felel- meg. A kép Nézem a hatalmas, • művészi alkotási). A fej már többé-fcéviésbé kidolgozott- Nyugodt, kemény tekintet, kelt keze a kardja markolatára tá-maszr kod.ik, a váltán pelerio, amely hullámosán megtörve esik, ami még az egyelőire nyers kidolgozásban is pompás anyagszerüsiéggel hat. A háttérben a Vár egy drapériával borított oszlopa 8 et- m-osódó kilátás a Vár teraszáról tekintve a Dunáira, a Lánchidra s a parlamentre. Mindez finom, tompa színeivel rendkívül lágy összhatást kelt, a régi, nagy történelmi képek klasszikus nyugalmával hat ... Horthy kormányzó, mint modell — A kormányzó — beszélte Kukán — rua-gy érdeklődéssel kíséri a munkát s többször megjegyezte, milyen szórakoztató mulatság számára, hogy megfigyelheti, hogyan „nő a kép ...“ Egyébként nem teljesen laikus, annyira nem, hogy maga is sokat festegetett fiatalabb korában, sőt egyszer, amidőn Ferenc József szárnysegédje volt, meg is festette a néhai király portréját... — Piil-lamíatra sem veszi le a szemét a képről, folytonosan figyeli a munkát s nem egyszer megjegyzéseket is tesz hozzá. Egyszer például, amidőn a hajóit színeztem, kedves epizódra került a sor. A kormányzónak ugyanis fekete haja oldalit már erősen szürkül s éppen a halánték táján, a haját festettem. A festésnek a technikája ugyebár az, hogy a festő először a legsötétebb tónusa szint rakja fel s azt világosít ja később. Így tettem én is. Felraktam a fekete alapszint s az első eesetvonások után egészen feketének látszott a haj. A kormányzó elmosolyodott s odaszólt: 1 — Aztán ne csaljon!... Miikor aztán rákerültek a szürke szinek is a halántékára s látta, ho-gy nem akarok „csalni", nem akarom megfiatalítani az örökkévalóság számára, m égj egyest e: — Maguk, művészek mégis emberfeletti hatalommal rendelkeznek. Úgy járnak el, mint maga a természet. A természet is először e fekete nmeket rakja a palettájáról az ember fejére, csak aztán, fokozatosan szórja be szürke festékkel... Egy művészi impresszió A mester beszélgetés köziben folyton a képet nézi. Percekig nem veszi te róla a szemét, nézi Vizsgáló szemekkel, elmélyedőn, kritikus szemekkel s bizonyosan mindig uj kifejezési módokat keres. Amikor az előbbi epizódot beszélte el, egyszerre idegesen befejezte a mondatot, hirtelen kö- zel'huzta az emelvényt a képhez, előszedte palettáját, pár pillanatig kevert rajta, kipróbálta a szint, aZtán szinte feszült transzban feteieteft az emelvényre s könnyed vonásokkal a' szem fényét kezdte színezni. S egyszerre, mintha uj tekintetet kapott az arc. Könnyedebbet- Lágyalbbat. Mintha Valami enyhe mosoly suhant volna belé, nyíltabb lett a .tekintet, valami mosolyos fölény surrant bele... — Bocsásson meg — szólalt meg néhány perces szünet utáim a művész, miután leugrott az emelvényről s néhány lépésről eléged elten mustrálta a friss munkát —, bocsásson meg, hogy most végeztem ezt a munkát, de amint beszéltem önnek arról a kis epizódról, egyszerre mintegy Vízióként jelent meg előttem a kormányzó, azzal a könnyed mosollyal a szemei körűi, amivel ezt az apróságot elmondotta. Olyan intenziven láttam s olyan jellemzőnek éreztem, hogy hirtelen fel kellett használnom ezt a kedvező inspirációt... A művészetnek is kenyeret kell adnia ... = Az utóbbi időben sotk portrét készít. Talán Specializálja magát erre? A bányásZtlém'álk már nem érdeklik annyira, mint azelőtt?... — kérdeztem. — Érdekelnek, éppienugy érdekelnek minit azelőtt. Hogy érdekelnek, azt bizonyítja, hogy mostani) nagy elfoglaltságom mellett is szikitok magamnak mellékesen időt egy-egy ilyen téma feldolgozására. Azonban nagyképűség nélkül, őszinte teszek. Megrendeléseim vamn'ak állandóan portréra s élnem kell. A portrét jobban megfizetik sőt csak azt fizetik meg jól, igy hát nem tehetek mást, miint hogy igyekszem intenzív portlr'émiunkákkal anyagilag magamat annyira függetleníteni, hogy egyszer miajd tán kedvem s hangulatom szerint fogom be-osZthaltni az időimet... — Távoliról sem akarom kisebbíteni ezzel a portrélesítés jelentőségét — folytatta —, mint ahogy azt senkisem csökkentheti, mert a jó portré- munka nemcsak a 1 eg,magasahbrendii pdktruijával egyenrangú, hanem az, amelyhez a pikturábau a legtöbb tudás, elméleti tudás kell. — Egyébként a poxtlréfestiés az igazi próbálja minden mester kvalitásának. Itt nincs experiimen- tálás. Ennél hiába, többé-kevésbé a legmodernebbek is osák a MassZicités iskoláján keltett, hogy keresztülmeinjemek. Ennél mindenkinek az ideálja a klasszikus festők tökéletességét megközelíteni. Mert a zöldfülű és kékorru arcok miég furcsábbak, mint a termlészet más megnyilvánulásánák hipermodern ábr ázolásai... Konzervatív művész a modern pikfuráról —' Egyébként már többször és sokhelyütt kifejtettem véleményemet a művészet uj irányairól. Modernség nincsen és időhozkötöttség sincsen a művészetben. Csak jó kép van és rossz kép ,.. Én jól ismerem s nagyon tisztelem a magyar plikt.u- rának úgynevezett modern mestereit. Kétségtelen, hogy van közöttük nem egy, aki nagy festő. Amikor a tehetségük viszi őket, az invenciójuk csábítja akármilyen bizonytalan uitinm, ösztönös kutatásukkal jó szolgálatokat tesznek a művészet kétségtelenül szükséges haladásának. De amikor ennek a művészi forrongásnak során a tudomány terére kalandozik a pikfcuna, akkor nam tdkmithe- tem már művészetnek. A tudomány és művészet, az kettő. Az expresszi onizmus, a futur izmus a ikubizmus s a modern és hipermodern művészi irányok bizonyos megnyilatkozásukban csak tudományos elméletek, melyeknek, mint művészeteknek éppen az a legnagyobb fogyatékosságúik, hogy az értelem domináló bennük. Ez pedig eltérés a művészet lényegétől, mert a művészet lényege az intuíció és az érzés ... Ez az álláspont az úgynevezett konzervatív művészvilág felfogása, amelyre a modern irányok minden hívének sok mondanivalója tenne. De annyira nem fontos, hogy a művészet frontjain milyen érvekkel küzdenek a szemben álló s fölfogásban egymással ellentétes felek! Az egészben csak a munka fontos és a művészet. S ezért: dolgozik minden igazi művész. Legyen modern, vagy alkar konzervatív. Legyen békés, vagy harcot kereső. A művészi alkotás, ha igazi művész munkája, a művészeti irányviták 1éghetőbb 'eszköze. S ha csak ilyen eszközökkel folyik a harc, akkor mi is a harcok barátjai vagyunk ... Sándor Dezső. Jaszusch festőművész atelierjében (Junius 15-én nyílt meg tátrai kiáffiitása) Kór, hogy itt él közöttünk. Hogy ismerjük őt, lépten-nyomon találkozunk vele, hogy a képei minden „jobb" családban képviselve vannak (holmi illedelmes csendélet mellett sikoltoznak segítségért.) — bizony ez nagy kár. A zseni elbatáróltságot kivan, bizonyos meszi- rőLjöttséget, melyre áhítattal nézünk, lélegzief- fojtva. Ez a főhibája Jaszuschhak, hogy úgy beleragadt a kisvárosba, bogy niem Münchenből toppant ide, mint valami előkelő idegen, holland festőket nevezve meg mesteréül, hogy nem ágál, nem reklamiir'oz, nem interjúvol tatja magát, csak üü csendesen malomutcai műtermében és festi azo kát a csodálatos tájakat, melyek előtt megdöbbenve állnak meg az emberek: — Létezik ilyen fa? Láttál te már ilyen színű erdőt? Arról, amit Természetnek nevezünk, nem minden embernek Van emlékében megőrzött képe, határozott víziója — aki egy tájkép elé kerül. A legtöbben egy bokrot, vagy egy felhőt sem tudnak képzeletben életre kelteni s az emlékképek közvetítői régebbi művészek alkotásai, azokó a „bevált" márkáké, kiket az idő és a közvélemény a halhatatlanok közé sorozott. Jaszusch abban az időben, miikor az egész művelt Európán végigviharzott az Impresszionizmus utáni művészeti törekvések szele, orosz fogságban sínylődött, elbóötyázva mindentől, amit életnek hívnak. S most 40 éven túl. őszülő halántékkal, éli Stunn und Drang periódusát, s technikája tulajdonképpen a rendszertelenség, a Virtuózán uralt bizonytalanság. Ahány képe, annyi Iránjai, de minden alkotásában legsajátosabb saját magát adja töretlenül, maradék nélkül, fezért mindegyik telítve van tiszta harmóniával és mélységgel. Egyik képién az expr esszi onizmus el ementáris erővel robban ki: az elragadtatás, anyagszerütől való el vonatkozóig. Impresszionista dolgai megin- ditóan bensőségesek, szinte elvesztik képhatásu- kfat, oly életteljesiek. A Tátrát i g y bizonyára miég senki sem festette meg. Csupa frissesség, újszerűség, pedig bőven lett volna alkalma ennél a témánál banálissá válni. De Jaszusch a tátrai hegyet, fenyvest ezerféleképpen ' variálja, gondolkodik ... teremt... művészi koncepcióját az intellektus dinamójával füti. A „Tátra születése" című koncepciója monumentális, minden ecset búzásán meglátszik szilaj ereje, lüktető temperamentuma. Téli tájain a fehér színnek oly gazdagságát ünnepli, mely szinte valószínűtlen. A fehérnek, ennek a halott szinmek ilyen világitó árnjiallatai vannak? „Hegytömeg" című képén a felhőket átfúró hegycsúcs, ahogy ragyog és szikrázik a nap sugarában, elől két szál suta kis fenyő Más árnyékban — ez annyira ja'sznsrihi. ez a fény-árnyék- kezelés, mely a főeleme s melyet egétez egyénien old meg. Kompozíciói közül a „Kakas" című a legmeglepőbb, in vénei ózus és ötletes. Egy roppant kakas hátán lovagoló, o#enziv pózban berzenkedő férfi s előtte boldog szégyenkezéssel a nő, ki még habozik enyhén .. •? Vidám grOtesziksiég, nyeri tő érzékiség, csúfolod ó humor találkozik e vásznon kellemes adagolásiban. Aztán uj és uj képek jönnek, a műterem tele ram velük, „ez a tátrai kiállítás anyaga", „ez a kárlsbadié", „őszre Parisba megyek, ezek odia készültek!" meséli boldog lelkesedéssel. Dacára, hogy Jaszusch ily produktív, semmi elhasználtság, semmi ismétlődő nincs benne, ő az örök Ifjú, kiniek szárnya nő észrevétlenül, már bontja, bontogatja s egy napon elrepül messze, messze, a Beteljesedés felé... Berkes né Pal otai Boris. 11 „Nyelvében él a nemzet11 8! Magyar sxaiftk, magyar iskolába írassátok gyermekeiteket! — Csak ax anyanyelvűm ssepseí! tudás biztosit nekik lövdl, é!e(reval«sisot!
