Prágai Magyar Hirlap, 1927. június (6. évfolyam, 125-147 / 1459-1481. szám)

1927-06-19 / 139. (1473.) szám

2 •FrmTia> MMBMBKMKiEBII»<bWftragMB!ÍE!IBaBBKgE.lflftMKflKga58gBr!.'iTgavwgi.«»aM 1927 junius 19, vasárnap. tosiféka masa az élet. mint száz be nem tartott szerződés és letagadott klauzula. Ez az élet, pedig arról beszéd, hosv a nemzet vezére börtönt üilt. a szlovák népnek a szabadság különös apotbeozisaképpen vére folyt,, elkobzott lapok, egzisztenciák tönkre­tett ezrei ledőlik a ..szabadság" utiát. s szomo­rú végezetül azok a zsuffák. akiknek a min­dennapos kenyér megszerzéséért át kellett léoniök a trianoni határt... Az ui állampolitika művészete, amely a szlovák intelligencia száműzetésével vélte feltalálni a politikai alchimia tit­kát. hamar beigazolást nyert. De ez a beigazolás egyben bukása is lesz. Az intelligencia kiszorul, a nép tömegei kivándorolnak. De igv sincs megnyugvás. Liptószentmiklős felett fölvillámlott a szlovák ég. Nad Tatrou se blyska ... A nemzetek igazságát nem lehet véka alá rejteni. És Srobár jól párnázott ajtaján már ott dühöng egy felébredt nemzet életet követelő igazsága. Meghallják-e az ui hatal­masok is? Liptószentmiklős világosan beszélt. A Prágai Magyar Hírlap lerój ja. a hála és kegyelet adóját Oszkár szellemének (#) Bemard Shawnak, a nagy cinikus­nak van egy szellemes mondása: Az emberi­ségért csak élni érdemes, de meghalni nem. A hála, a szeretet, elismerés érzése azoknak jár ki, akik életben vannak, akik nagyok és hatalmasok és ckih:i.eic munkásság ától, be­folyásától, támogatásától előnyöket várhatunk, ezt akarja mondani ezekkel a szavalckal a nagy angol bölcselő. Nekünk, kisebbségi sorsba jutott magya­roknak, meg kell cáfolnunk ennek a keserű mondásnak általános érvényességét és nem szabad megengednünk, hogy gyötrő igazsággá váljék• Ahogy el kell Ítélnünk azokat, akik gyáván meghunyászkodtak, a küzdelmek és harcok elöl kitértek és önös érzésükben csak a maguk ügyeivel, a maguk boldogulásával törődtek, épenugy szivünk oltárára kell emel­nünk azoknak az emlékét, akik igazságos ügyünk szolgálatába állottak és vállalták a kisebbségi harc vezetésének súlyos kereszt­jét. Nem mindennapi erőt, buzgalmat és ki­tartást követel ez a munka és nem minden­napi karakter tudja csak vállalni nehéz már- tiriumát. önmegtagadást, saját érdekeink semmibevevés éh ernye delien munkát köve­tel ez a nemes történelmi mumus, amelyet csak az tölthet be egész emberként, akinek lelkében nemzetének szeretete, az üldözöt­tekkel, elnyomottakkal való együttérzés és az igazság utáni vágy olthatoAlanul lobog. Pet­rogalli Oszkár volt a magyar kisebbségi élet­nek ez a lángoló fárosza, akinek élete Szaka­datlan munka és küzdelem volt a kisebbségi sors Robinzon-szigetén, amelyet az eszme magvaával hintett tele, hogy a töretlen, csu­pasz szikla nekünk is meghozza gyümölcsét. Nem hétszer, hetvenhétszer tagadta meg ön­magát napjában, minden pillanata a magyar­ság ügyének szolgálata volt, minden szivrez- őMése a magyarság nagy fájdalmaira való rezonálds voR és ebben a szünettelen, meg­feszített munkában őrlődött fel szervezete. A megkínzott, agyonhajszolt, ezernyi magyar bá­nattól hasogatott nemes szive ölte meg és ki­hullott a magyarság sorsából a Legjobb, a Legnemesebb, a Legönzetlenebb harcos, aki csak a munkát, a fáradalmat, a harcot kereste, de nem törekedett semmiféle előnyre, nem kívánt elismerést és nem vágyott a vezéri po­zícióra. Akkor dolgozott érettünk rendületle­nül, amikor a legkérlelhetetlenebbül neheze­dett ránk az elnyomás, cumikor veszedelmes kockázattal járt a vorba sújtott magyarság zászlaját magasra emelni. Ö megtette. Áldas- sék az emléke érte! Anemzet peőÁg nem lehet hálátlan nagy fiának emléke iránt. Tettei a klasszikus sza­vai szerint márványba vésettek, amelyek aere perennius, ércnél marandandóbban örökítik meg nagy nevét. Legszentebb. és legfonto­sabb erkölcsi és nemzeti kötelességünk azon­ban, hogy olyan emléket állítsunk drága em­léke fölé, amely késő utódoknak is hirdetni fogja eszméi nemességét és nagyságát, ahová elzarándokolha)ssunk akkor, ha fájdalmaink vannak és ahová hálatett szívvel vonulhas­sunk végeláthatatlan menetben, ha céljaink, amelyeket 6 tűzött elénk, megvalósulnak és az igazság győzedelmeskedik. Megindult az országos gyűjtés a Pelro- galli-emlékre és a PetrogaMi-^fapra) e na­gyon sokan igyekeztek már leróni a nagy ha­lottal szemben való kötelességüket, de még mindig nem elegen. A Prágai Magyar Hírlap, amelynek Petrogalli Oszkár alapítója, szelle­mi irányitója, első főszerkesztöje volt, most ötezer koronát ajánl fel az emlékmű és az alap céljaira. Mi is ott akarunk lenni a íkö­bén, az ércben, amely sírja felett hirdeti esz­méinek örök igazságát. És állandóan vigasz­taló vallomás akarunk lenni megdicsöült lel­kének: Vezér, prágai nagy idegenségünkben a Te szellemed vezet és irányit. A Te esz­méidnek tikárunk tántoríthatatlan szócsöve lenni és a Te nagy ideálodat, a magyarság lelki egységét, nagy gyönyörű testvéri egybe- ölelkezését kívánjuk munkánkkal előrevinni. A Te munkádra, nemes példádra emléke­zünk és nem fogunk csüggedni, nem fogunk megalkudni, amíg diadalra nem visszük a nagy ügyet, a magyarság jogainak kiharcolá­sát, a boldog magyar jövendőt. Isten minket úgy segéljen! Az alkotmányjogi bizottság megfeledkezett a kassai expozituráról Prága, junius 18. Az alkotmányjogi bi­zottság tegnap letárgyalta az országos és já­rási képviselőtestületekre vonatkozó rész tizenöt paragrafusát. Amint már jelentettük, a koalíció módosítása alapján Ruszi.nszkó közigazgatási székhelye nem Munkács, ha­nem Ungvár lesz. Jellemző, hogy az országos képviselőtestületre vonatkozó szakasz tár­gyalása alkalmával egyetlen szlovák bizottsági tag sem tol­mácsolta Kassa város és vidékének kí­vánságát, hogy a pozsonyi országos köz- igazgatás kassai expozituráiának fölállí­tását törvényben biztosítsák. De nemcsak hogy törvény utján nem bizto­sítják, hanem még határozati javaslat formá­jában sem. A parlamentarizmusnak valósá­gos a.rculcsapása az az eljárás, hogy a kor­mánytöbbség lépten-nyomon újabb és újabb fölhatalmazásokat ad a kormánynak és a törvény utján való rendezés helyett minden egyes kényesebb kérdést kormányrendeleti utón akar elintéztetni. Az alkotmányjogi bizottság tegnap letár­gyalta azokat a paragrafusokat is, melyek a kinevezési rendszerre vonatkoznak. Ez alka­lommal elfogadta a többség azt a módosítást, hogy az országos képviselőtestület tagjainál: számát Csehországban kilencvenhatról száz­húszra, Morvaországban Sziléziával egyliU ötvennégyről hatvanra és Szlovenszkón öt­venegyről ötvennégyre emelik, mig a ruszin - szkói országos képviselőtestület tagjainak száma változatlanul tizennyolc marad. A kormány a tagok egy harmadát kinevezi és pedig az illető ország gazdasági, kulturális, nemzetiségi és szociális viszonyainak tekin­tetbevételével. j Plpner Testférek nrgonagyára J^erüdOFÍ Szliéria t Brucknac Ríeger-féle orgonáján Világhírű tem­plomi orgonák, protpsktelpck, villamos fujtsié- szerkezsi. Kitűnő ajánlú le­velek elsűrencú szaktekintélyek­től. 54 éves tepaiz- tálát. 1827-ig 2270 éj orgoná' szereltünk. Játszik. ^Komáromi 3áno$ ^Reménytelen szerelem Stegény (28) Diskuráltak kisebb csoportokban, egye­sek vitatkoztak s a legnagyobb kör hamaro­san a Béni bácsié lett, aki — miután politi­káról volt .sző — elemébe került. De bár­mekkora előzékenységet sikerült is elárulni mindenkinek, nem kerülte el figyelmemet másodszor sem, hogy valami burkolt feszé- lyeziettség bontja meg az összhangot. Erre is rájöttem rövidesen. Először egy átlátavállu alak húzott félre a sarokba. Félhangon szólt, miközben meg­fogta a kabátom gombját: — Egy bizalmas szóra, szerkesztő ur ... Lóránttól tudtam meg, hogy ez az ember foglalkozása szerint utbiztos s meglehetősen labilis exisztenciává csúszott l'e. Amikor ugyanis — három évvel előbb — szanálni kezdték Magyarországot s divaitbajött a vég­kielégítéssel kapcsolatos elbocsátás, az ut­biztos, akit Csecsotkának hívtak egyébként, maga alá szedte a teljes összeget s most vagy soha '.-felkiáltással a tőzsdébe feküdt bele. Hat hét alatt készen volt s mivel betevő- falatja nem maradt, végső szükségében az egyik fővárosi klinikának eladta a csontvá­zát. Természetesen halál esetére. Azóta egy- re-tőbbször úgy kezdte érezni, hogy komoly­talan kótyavetyére bocsátotta saját csontszer- ikezetét, idegennek érezte magában s emiatt fokozódó melankólia lett fölötte úrrá. Miután pénze nem volt, fascistának csapott föl s Mussolinit tekintette vezérének. Most is, miközben a kabátom gombjával játszadozott, a jeleni evőkre hívta föl figyel­memet: —1 Csak tájékoztatásul közlöm önnel, szerkesztő ur, hogy bizalmasabb természetű dolgokat ne próbáljon elejteni e banda lelőtt. Zagyva összevisszaság ez, kérem: ahány alak, ugyanannyi köpenyegiforgató. Az elvek tiszte­letének régen pássz ebben a vármegyében. Legtöbbje tipikus kaméleon erkölcs: a háború ellőtt vakolók voltak a páholyokban, ma a fcereszbény-keresztyén-nemzeti-kisgazda világ­nézet intranzigens előharcosai. Bázisuk az, mint Tóth Jóskáé. Hallott valamit Tóth Jós­káról, szerkesztő ur? — Nem, —< válaszoltam kissé meg­lepetten. Csecsotka felvillanyozva kezdte: — Nos, hát érdemes meghallgatni. Akár meg is Írhatja, szerkesztő ur. A kommün •alatt, amikor facér-állapotban voltam magam is, több ízben meglátogattam Budapesten a fiamat s olyankor egy kis tojást, lisztlet, túrót csempésztem be a lakásukba. E gyakori út­jaim alkalmával föltűnt egy jóképű vörös­altiszt a füzesabonyi állomáson, amint nagy­hangon intézkedett a perronon: „hurzsujok mars be a harmadosztályú váróterembe, majd adok 'én nektek urizálni! Vége már a naplopő-világnak!" A begyulladt polgári-ele­mek persze eszük nélkül tódultak a harmad­osztályú várótereimbe. Mivel Füzesabonyban jóidéig áll a vonat, én is leszálltam rend­szerint egy kis sétára s összeismerkedtem a vörös-ougszfirerrel, akit Tóth Jóskának hív­tak. Nem volt rossz ember, csak szerette adni kicsit a bankot, ahogy mondani szokás. Előttem is kifejtette sokszor sok hány.ivetiség közt: „most egyenlőség van, ntbiztos-elvtársl" —■ Azért kergette az urakat a harmadik­ba, — mosolyoditam el a akaratlanul. Csecsat­ka feltartotta a 'mutatóujját: — Csak kis türelmet, szerkesztő ur, most jön a fordulat Vége lett egyszer a komünnek s azokat, akik sokat találtak szájaim a bolse­vista-éra alatt, csendőrök és katonák fogdos- lák össze. Hazafelé tartok egyszer Budapest­ről — késő-november volt már — s a füzes­abonyi állomáson kiszállok, hogy valami ha- rapnivaiőt veszek a büffében. A perronon ‘egy csomó behuzotf-nyakú, didergő és toipiron- igyos alakot látok, akiket öt-hat katona kisér felfűzött szuronnyal egy tehervonat felé. Leg­nagyobb meglepetésemre észreveszem Tóth Jóskát iis a nemzeti hadsereg egyenruhájá­ban, sastollal a sapkája mellett, ugyancsak firer.i sarzsiban. Dali legény volt, mond­hatom. Abban a szempillantásban, amikor megláttam, éppen a katonák felé kiáltott ke­ményen, mint parancsnok: „csak be a marha- szalon kocsiba ezzel a'sok bitang kommunistá­val! Ott aztán pofázhatnak a disznók!" — Jó, — jegyeztem meg mosolyogva. Csecsotka utbiztos intett: — Csak most jön a java, szerkesztő ur! Miután magaimhozt értem s a saját kiélt sze­memmel győződtem meg, hogy a vitéz ougsz- fürer ur csakugyan Tóth Jóska és senki más, odaléptem hozzá. Nagy-nagy örömmel szorí­totta meg a kezemet, minit régi ismerősét: „hogy van, hogy vau, kedves utbiztos ur?" Én azonban megakasztottam: „nem értem, Jóska, hisz imaga meggyőz ődéses elvtárs volt!" De Tóth Jóska legyintett rá: „ugyan, ugyan, kedves utbiztos ur, csak nem veszi komolyan?" S mivel értetlenül néztem rá, bizonyos rezigmációval folytatta: „voltaim én i már, kérem, Tisza.párti, voltam Wekerle-| 1 párlti, voltam Károlyi-párti, voltam Kun tBéla- párti, most a kereszténypárttal tartok. Mert nézze, utbiztos ur, annyi Magyarországon a párt s oly kevés a lélekszám, hogy neim telik minden párthoz uj ember. Ezért hazafias kötelességeim támogatni minden pártot", — fejezte íbe Tóth Jóska nagyon komolyan. Nevetnem kellett: — Engedjen meg, utbiztos ur, de én úgy látom, hogy Tóth Jóskának volt némi igaza... — Ezt én sem vonom kétségbe, — foly­tatta ingerülten Csecsotka. — Annál kevésbé, merít legutóbb velem egy politikai néző­pontot vallott. Az elmúlt hónapban ugyanis dolgom akadt Salgótarjánban s otlt égész véletlenül összebotlottam vele. Abban az idő­ben feketeinget viselt, mint fascista s az ottani „Sasok"-nak volt vezérlőbizoiltsági tagja. Elmondta, hogy jelvényük a buzogány s legsürgősebb célkitűzésük, hogy egyszer már leszámolhassanak a hazátlan nemzet­közi elemekkel. — Egészen kifogástalan legény lehet, mondtam az ntbiztosnak. Csecsotka ingerülten szakit ott közbe: — Nem is aiz éremnek erről az oldaláréi van szó, szerkesztő ur. Mert magam is meg vagyok győződve, hogy Tóth Jóska minden alkalommal őszinte fanatizmustól sarkalva cselekedett De nézze ezt a bandát! — és a társaság tagjaira mutatott. — Valamennyi a konjunktúra egy-egy lovagja. Óvakodjon tőlük, uram! A nagyobbik házikisasszony zavart meg. hogy kész a vacsora. A társasáig az ebédlő felé nyomult, amikor egyszerre faldörgetü éljen és taps viharzott fel. Akkor érkezett meg Módú ró. Neki szólt a hevenyészett tüntetés. (Folytatjuk-) megtisztítja a szervezetet a belekben képződő rothadásos anyagoktól, élénkíti a mirigyek működését, felfrissíti a vérkeringést, megelőzi az érelmeszesedés és az öregségi elváltozások kifejlődését. 1Í; ptiuiú itta- és naf^Ovcglicn. Sjeéílc!HdUí«! helyt Ignándl liesrorivl* íorrőmvállalal Uonnícom. Árjegyzék lMnélelatl6li:iah klv. natrn bírmenl e. ^öri-Rüm^ikorg^r.^-’AÖZ -NAVA* ■ Mandarin • Cacaö • Dló-Crémo « Cherry Triple-Sec — Curacao — Karlsbadi keserű „Késmárki kiállításon arany éremmel kitüntetve1' ,,A Nemzetközi Dunakiállításon arany éremmel kitüntetve"

Next

/
Oldalképek
Tartalom