Prágai Magyar Hirlap, 1927. június (6. évfolyam, 125-147 / 1459-1481. szám)
1927-06-19 / 139. (1473.) szám
2 •FrmTia> MMBMBKMKiEBII»<bWftragMB!ÍE!IBaBBKgE.lflftMKflKga58gBr!.'iTgavwgi.«»aM 1927 junius 19, vasárnap. tosiféka masa az élet. mint száz be nem tartott szerződés és letagadott klauzula. Ez az élet, pedig arról beszéd, hosv a nemzet vezére börtönt üilt. a szlovák népnek a szabadság különös apotbeozisaképpen vére folyt,, elkobzott lapok, egzisztenciák tönkretett ezrei ledőlik a ..szabadság" utiát. s szomorú végezetül azok a zsuffák. akiknek a mindennapos kenyér megszerzéséért át kellett léoniök a trianoni határt... Az ui állampolitika művészete, amely a szlovák intelligencia száműzetésével vélte feltalálni a politikai alchimia titkát. hamar beigazolást nyert. De ez a beigazolás egyben bukása is lesz. Az intelligencia kiszorul, a nép tömegei kivándorolnak. De igv sincs megnyugvás. Liptószentmiklős felett fölvillámlott a szlovák ég. Nad Tatrou se blyska ... A nemzetek igazságát nem lehet véka alá rejteni. És Srobár jól párnázott ajtaján már ott dühöng egy felébredt nemzet életet követelő igazsága. Meghallják-e az ui hatalmasok is? Liptószentmiklős világosan beszélt. A Prágai Magyar Hírlap lerój ja. a hála és kegyelet adóját Oszkár szellemének (#) Bemard Shawnak, a nagy cinikusnak van egy szellemes mondása: Az emberiségért csak élni érdemes, de meghalni nem. A hála, a szeretet, elismerés érzése azoknak jár ki, akik életben vannak, akik nagyok és hatalmasok és ckih:i.eic munkásság ától, befolyásától, támogatásától előnyöket várhatunk, ezt akarja mondani ezekkel a szavalckal a nagy angol bölcselő. Nekünk, kisebbségi sorsba jutott magyaroknak, meg kell cáfolnunk ennek a keserű mondásnak általános érvényességét és nem szabad megengednünk, hogy gyötrő igazsággá váljék• Ahogy el kell Ítélnünk azokat, akik gyáván meghunyászkodtak, a küzdelmek és harcok elöl kitértek és önös érzésükben csak a maguk ügyeivel, a maguk boldogulásával törődtek, épenugy szivünk oltárára kell emelnünk azoknak az emlékét, akik igazságos ügyünk szolgálatába állottak és vállalták a kisebbségi harc vezetésének súlyos keresztjét. Nem mindennapi erőt, buzgalmat és kitartást követel ez a munka és nem mindennapi karakter tudja csak vállalni nehéz már- tiriumát. önmegtagadást, saját érdekeink semmibevevés éh ernye delien munkát követel ez a nemes történelmi mumus, amelyet csak az tölthet be egész emberként, akinek lelkében nemzetének szeretete, az üldözöttekkel, elnyomottakkal való együttérzés és az igazság utáni vágy olthatoAlanul lobog. Petrogalli Oszkár volt a magyar kisebbségi életnek ez a lángoló fárosza, akinek élete Szakadatlan munka és küzdelem volt a kisebbségi sors Robinzon-szigetén, amelyet az eszme magvaával hintett tele, hogy a töretlen, csupasz szikla nekünk is meghozza gyümölcsét. Nem hétszer, hetvenhétszer tagadta meg önmagát napjában, minden pillanata a magyarság ügyének szolgálata volt, minden szivrez- őMése a magyarság nagy fájdalmaira való rezonálds voR és ebben a szünettelen, megfeszített munkában őrlődött fel szervezete. A megkínzott, agyonhajszolt, ezernyi magyar bánattól hasogatott nemes szive ölte meg és kihullott a magyarság sorsából a Legjobb, a Legnemesebb, a Legönzetlenebb harcos, aki csak a munkát, a fáradalmat, a harcot kereste, de nem törekedett semmiféle előnyre, nem kívánt elismerést és nem vágyott a vezéri pozícióra. Akkor dolgozott érettünk rendületlenül, amikor a legkérlelhetetlenebbül nehezedett ránk az elnyomás, cumikor veszedelmes kockázattal járt a vorba sújtott magyarság zászlaját magasra emelni. Ö megtette. Áldas- sék az emléke érte! Anemzet peőÁg nem lehet hálátlan nagy fiának emléke iránt. Tettei a klasszikus szavai szerint márványba vésettek, amelyek aere perennius, ércnél marandandóbban örökítik meg nagy nevét. Legszentebb. és legfontosabb erkölcsi és nemzeti kötelességünk azonban, hogy olyan emléket állítsunk drága emléke fölé, amely késő utódoknak is hirdetni fogja eszméi nemességét és nagyságát, ahová elzarándokolha)ssunk akkor, ha fájdalmaink vannak és ahová hálatett szívvel vonulhassunk végeláthatatlan menetben, ha céljaink, amelyeket 6 tűzött elénk, megvalósulnak és az igazság győzedelmeskedik. Megindult az országos gyűjtés a Pelro- galli-emlékre és a PetrogaMi-^fapra) e nagyon sokan igyekeztek már leróni a nagy halottal szemben való kötelességüket, de még mindig nem elegen. A Prágai Magyar Hírlap, amelynek Petrogalli Oszkár alapítója, szellemi irányitója, első főszerkesztöje volt, most ötezer koronát ajánl fel az emlékmű és az alap céljaira. Mi is ott akarunk lenni a íköbén, az ércben, amely sírja felett hirdeti eszméinek örök igazságát. És állandóan vigasztaló vallomás akarunk lenni megdicsöült lelkének: Vezér, prágai nagy idegenségünkben a Te szellemed vezet és irányit. A Te eszméidnek tikárunk tántoríthatatlan szócsöve lenni és a Te nagy ideálodat, a magyarság lelki egységét, nagy gyönyörű testvéri egybe- ölelkezését kívánjuk munkánkkal előrevinni. A Te munkádra, nemes példádra emlékezünk és nem fogunk csüggedni, nem fogunk megalkudni, amíg diadalra nem visszük a nagy ügyet, a magyarság jogainak kiharcolását, a boldog magyar jövendőt. Isten minket úgy segéljen! Az alkotmányjogi bizottság megfeledkezett a kassai expozituráról Prága, junius 18. Az alkotmányjogi bizottság tegnap letárgyalta az országos és járási képviselőtestületekre vonatkozó rész tizenöt paragrafusát. Amint már jelentettük, a koalíció módosítása alapján Ruszi.nszkó közigazgatási székhelye nem Munkács, hanem Ungvár lesz. Jellemző, hogy az országos képviselőtestületre vonatkozó szakasz tárgyalása alkalmával egyetlen szlovák bizottsági tag sem tolmácsolta Kassa város és vidékének kívánságát, hogy a pozsonyi országos köz- igazgatás kassai expozituráiának fölállítását törvényben biztosítsák. De nemcsak hogy törvény utján nem biztosítják, hanem még határozati javaslat formájában sem. A parlamentarizmusnak valóságos a.rculcsapása az az eljárás, hogy a kormánytöbbség lépten-nyomon újabb és újabb fölhatalmazásokat ad a kormánynak és a törvény utján való rendezés helyett minden egyes kényesebb kérdést kormányrendeleti utón akar elintéztetni. Az alkotmányjogi bizottság tegnap letárgyalta azokat a paragrafusokat is, melyek a kinevezési rendszerre vonatkoznak. Ez alkalommal elfogadta a többség azt a módosítást, hogy az országos képviselőtestület tagjainál: számát Csehországban kilencvenhatról százhúszra, Morvaországban Sziléziával egyliU ötvennégyről hatvanra és Szlovenszkón ötvenegyről ötvennégyre emelik, mig a ruszin - szkói országos képviselőtestület tagjainak száma változatlanul tizennyolc marad. A kormány a tagok egy harmadát kinevezi és pedig az illető ország gazdasági, kulturális, nemzetiségi és szociális viszonyainak tekintetbevételével. j Plpner Testférek nrgonagyára J^erüdOFÍ Szliéria t Brucknac Ríeger-féle orgonáján Világhírű templomi orgonák, protpsktelpck, villamos fujtsié- szerkezsi. Kitűnő ajánlú levelek elsűrencú szaktekintélyektől. 54 éves tepaiz- tálát. 1827-ig 2270 éj orgoná' szereltünk. Játszik. ^Komáromi 3áno$ ^Reménytelen szerelem Stegény (28) Diskuráltak kisebb csoportokban, egyesek vitatkoztak s a legnagyobb kör hamarosan a Béni bácsié lett, aki — miután politikáról volt .sző — elemébe került. De bármekkora előzékenységet sikerült is elárulni mindenkinek, nem kerülte el figyelmemet másodszor sem, hogy valami burkolt feszé- lyeziettség bontja meg az összhangot. Erre is rájöttem rövidesen. Először egy átlátavállu alak húzott félre a sarokba. Félhangon szólt, miközben megfogta a kabátom gombját: — Egy bizalmas szóra, szerkesztő ur ... Lóránttól tudtam meg, hogy ez az ember foglalkozása szerint utbiztos s meglehetősen labilis exisztenciává csúszott l'e. Amikor ugyanis — három évvel előbb — szanálni kezdték Magyarországot s divaitbajött a végkielégítéssel kapcsolatos elbocsátás, az utbiztos, akit Csecsotkának hívtak egyébként, maga alá szedte a teljes összeget s most vagy soha '.-felkiáltással a tőzsdébe feküdt bele. Hat hét alatt készen volt s mivel betevő- falatja nem maradt, végső szükségében az egyik fővárosi klinikának eladta a csontvázát. Természetesen halál esetére. Azóta egy- re-tőbbször úgy kezdte érezni, hogy komolytalan kótyavetyére bocsátotta saját csontszer- ikezetét, idegennek érezte magában s emiatt fokozódó melankólia lett fölötte úrrá. Miután pénze nem volt, fascistának csapott föl s Mussolinit tekintette vezérének. Most is, miközben a kabátom gombjával játszadozott, a jeleni evőkre hívta föl figyelmemet: —1 Csak tájékoztatásul közlöm önnel, szerkesztő ur, hogy bizalmasabb természetű dolgokat ne próbáljon elejteni e banda lelőtt. Zagyva összevisszaság ez, kérem: ahány alak, ugyanannyi köpenyegiforgató. Az elvek tiszteletének régen pássz ebben a vármegyében. Legtöbbje tipikus kaméleon erkölcs: a háború ellőtt vakolók voltak a páholyokban, ma a fcereszbény-keresztyén-nemzeti-kisgazda világnézet intranzigens előharcosai. Bázisuk az, mint Tóth Jóskáé. Hallott valamit Tóth Jóskáról, szerkesztő ur? — Nem, —< válaszoltam kissé meglepetten. Csecsotka felvillanyozva kezdte: — Nos, hát érdemes meghallgatni. Akár meg is Írhatja, szerkesztő ur. A kommün •alatt, amikor facér-állapotban voltam magam is, több ízben meglátogattam Budapesten a fiamat s olyankor egy kis tojást, lisztlet, túrót csempésztem be a lakásukba. E gyakori útjaim alkalmával föltűnt egy jóképű vörösaltiszt a füzesabonyi állomáson, amint nagyhangon intézkedett a perronon: „hurzsujok mars be a harmadosztályú váróterembe, majd adok 'én nektek urizálni! Vége már a naplopő-világnak!" A begyulladt polgári-elemek persze eszük nélkül tódultak a harmadosztályú várótereimbe. Mivel Füzesabonyban jóidéig áll a vonat, én is leszálltam rendszerint egy kis sétára s összeismerkedtem a vörös-ougszfirerrel, akit Tóth Jóskának hívtak. Nem volt rossz ember, csak szerette adni kicsit a bankot, ahogy mondani szokás. Előttem is kifejtette sokszor sok hány.ivetiség közt: „most egyenlőség van, ntbiztos-elvtársl" —■ Azért kergette az urakat a harmadikba, — mosolyoditam el a akaratlanul. Csecsatka feltartotta a 'mutatóujját: — Csak kis türelmet, szerkesztő ur, most jön a fordulat Vége lett egyszer a komünnek s azokat, akik sokat találtak szájaim a bolsevista-éra alatt, csendőrök és katonák fogdos- lák össze. Hazafelé tartok egyszer Budapestről — késő-november volt már — s a füzesabonyi állomáson kiszállok, hogy valami ha- rapnivaiőt veszek a büffében. A perronon ‘egy csomó behuzotf-nyakú, didergő és toipiron- igyos alakot látok, akiket öt-hat katona kisér felfűzött szuronnyal egy tehervonat felé. Legnagyobb meglepetésemre észreveszem Tóth Jóskát iis a nemzeti hadsereg egyenruhájában, sastollal a sapkája mellett, ugyancsak firer.i sarzsiban. Dali legény volt, mondhatom. Abban a szempillantásban, amikor megláttam, éppen a katonák felé kiáltott keményen, mint parancsnok: „csak be a marha- szalon kocsiba ezzel a'sok bitang kommunistával! Ott aztán pofázhatnak a disznók!" — Jó, — jegyeztem meg mosolyogva. Csecsotka utbiztos intett: — Csak most jön a java, szerkesztő ur! Miután magaimhozt értem s a saját kiélt szememmel győződtem meg, hogy a vitéz ougsz- fürer ur csakugyan Tóth Jóska és senki más, odaléptem hozzá. Nagy-nagy örömmel szorította meg a kezemet, minit régi ismerősét: „hogy van, hogy vau, kedves utbiztos ur?" Én azonban megakasztottam: „nem értem, Jóska, hisz imaga meggyőz ődéses elvtárs volt!" De Tóth Jóska legyintett rá: „ugyan, ugyan, kedves utbiztos ur, csak nem veszi komolyan?" S mivel értetlenül néztem rá, bizonyos rezigmációval folytatta: „voltaim én i már, kérem, Tisza.párti, voltam Wekerle-| 1 párlti, voltam Károlyi-párti, voltam Kun tBéla- párti, most a kereszténypárttal tartok. Mert nézze, utbiztos ur, annyi Magyarországon a párt s oly kevés a lélekszám, hogy neim telik minden párthoz uj ember. Ezért hazafias kötelességeim támogatni minden pártot", — fejezte íbe Tóth Jóska nagyon komolyan. Nevetnem kellett: — Engedjen meg, utbiztos ur, de én úgy látom, hogy Tóth Jóskának volt némi igaza... — Ezt én sem vonom kétségbe, — folytatta ingerülten Csecsotka. — Annál kevésbé, merít legutóbb velem egy politikai nézőpontot vallott. Az elmúlt hónapban ugyanis dolgom akadt Salgótarjánban s otlt égész véletlenül összebotlottam vele. Abban az időben feketeinget viselt, mint fascista s az ottani „Sasok"-nak volt vezérlőbizoiltsági tagja. Elmondta, hogy jelvényük a buzogány s legsürgősebb célkitűzésük, hogy egyszer már leszámolhassanak a hazátlan nemzetközi elemekkel. — Egészen kifogástalan legény lehet, mondtam az ntbiztosnak. Csecsotka ingerülten szakit ott közbe: — Nem is aiz éremnek erről az oldaláréi van szó, szerkesztő ur. Mert magam is meg vagyok győződve, hogy Tóth Jóska minden alkalommal őszinte fanatizmustól sarkalva cselekedett De nézze ezt a bandát! — és a társaság tagjaira mutatott. — Valamennyi a konjunktúra egy-egy lovagja. Óvakodjon tőlük, uram! A nagyobbik házikisasszony zavart meg. hogy kész a vacsora. A társasáig az ebédlő felé nyomult, amikor egyszerre faldörgetü éljen és taps viharzott fel. Akkor érkezett meg Módú ró. Neki szólt a hevenyészett tüntetés. (Folytatjuk-) megtisztítja a szervezetet a belekben képződő rothadásos anyagoktól, élénkíti a mirigyek működését, felfrissíti a vérkeringést, megelőzi az érelmeszesedés és az öregségi elváltozások kifejlődését. 1Í; ptiuiú itta- és naf^Ovcglicn. Sjeéílc!HdUí«! helyt Ignándl liesrorivl* íorrőmvállalal Uonnícom. Árjegyzék lMnélelatl6li:iah klv. natrn bírmenl e. ^öri-Rüm^ikorg^r.^-’AÖZ -NAVA* ■ Mandarin • Cacaö • Dló-Crémo « Cherry Triple-Sec — Curacao — Karlsbadi keserű „Késmárki kiállításon arany éremmel kitüntetve1' ,,A Nemzetközi Dunakiállításon arany éremmel kitüntetve"
