Prágai Magyar Hirlap, 1927. június (6. évfolyam, 125-147 / 1459-1481. szám)

1927-06-18 / 138. (1472.) szám

A kisebbségi magyar ifjúság tudományos hivatása Vécsey Zoltán (Ír. előadása Briinnben A brünni Magyar Szabadegyetem Vécsey Zol­tán dr., a P. M. lí. belső munkatársa nagyjelentő­ségű előadást tartott. Az előadás magvakénf az előadó a főiskolás cserkészek Szent György Kö­rének ama pályázatkiírását kezelte, mely a népi kultúra és a falun való tudományos kutatás ápo­lására hívta fel a szlovenszkói és ruszinszkói magyar ifjúság figyelmét. Az elmúlt nyolc eszten­dő kulturális eredménye korántsem mutatja azt az ésszerű fejlődést, a -it a magyarságtól a ben­ne rejlő értékek nagyságára hivaJ1-ozva joggal elvárhatnánk. Az irodalomban és művészetben megkísérelt megmozdulásokkal szemben tudomá­nyos téren semmi komoly megmozdulás nem töx*- tént. Pedig a magyar közélet szempontjából a tu­domány úgy jelentőségében, mint értékében túl­szárnyalja a művészet és irodalom fontosságát is. A tudományos élet hiánya annál szembéötlőbb, mert egykori és mai tudósaink tekintélyes há­nyada, mondhatnák: java, a mai Szlovenszkó és Ruszinszkó területéről származik. Ez a stagnálás bizonyos mértékben a pozsonyi magyar egyetem megszüntetésének, a magyar tudományos élet szűk korlátok közé szorításának és a magyarság függvényes helyzetének tudható be. A tudomá­nyos életben is meg kell indulnia az uj mun­kásságnak. A komoly kutatásoknak csak egy szilárd bázison, a legszélásebbkörii pontos és hü adatgyűjtés alapján van jelentőségük. S e munkához tömörülnie kell az egész magyar intelligenciának s dolgoznia keli főleg a magyar ifjúságnak. A külföld keveset tud rólunk. Ez természetesen a. mi hibánk, mert a külföld nem kapott tőlünk megfelelő adatokat, forrásmunkát. A nemzeti kisebbségek életében roppant fontos dokumen­tum az adatokat felsorakoztató tudományos munka. Még össze sem gyűjtöttük az exakt ada­tokat A magyar karakterisztikum helyes feltárása­kor az első fontos lépés az adatgyűjtés. Ezt meg­előzni feltevésekre alapított munkával céltalan. S e fontos lépést a Szent György Kör tette meg a falun lakó diákok számára kiirt pályázatával. Tekintetét a népi kultúrára, a falura, a népiség- re irányozva megtalálta a jövőépítés egyedül he­lyes útját. Anyagi és szellemi jövőnk a falura bazi- rozódik. Kultúránk — agrikultura. A falu a gyökér, a tő, az ősforrás, 8 csak innen indulhat ki a magyar népi erőre épített uj jövő. Az iparosság s a városi lakosság állatéban áthofiosull osztály, inkább ma- gyarmitott, mint eredeti. Mindazok, akik az idők folyamán a magyarság szellemi, gazdasági és pOMikai vezérei lesznek, kell, hogy megismerjék e viszonyok lé­nyeget s kell, hogy örök mottóként írják ütjük elé a falut és a magyar-magot. Az előadó ezután a Szent György Kör pályázat­kiírásának egyes pontjait ismertette. A kutatás nem kíván külön szaktudást az egyszerű adat- gyéjtésnél. Kezdeni kell a falu nevén és környé­kének földrajzi elnevezésein. A helyrajzi elneve­zéseknek igen nagy fontossága van, mert a tele­pülés korára és faji származására nyitnak ki­látást. A mi neveink java a topográfiában bírja eredetét. A primitív ember mindég szívesen ne­vez el a külső sajátosság szerint. Tehát a hely­rajzi formák adják a nevet. Az előadó részletesen foglalkozott a történelmi földrajz tanulságaival: különösen a mi vidékünkön váltották fel egymást sokszor a szláv, német, magyar telepesek. A vál­tozások a patak, a hegyek, a dűlők elnevezései­ből is kitűnnek, melyeket az egyik nép a másik­től többnyire átvett és átidomitott. A kutatásnál különös súly fektendő a falu formájának: az utak elrendezésének megfigyelésére. Szlovenszkó és Ruszinszkó határai táján van az átmenet a nyu­gati kétszobás kultúra és a keleti egykamrás la^ kás között. Érdekes az érintkező vonal megálla­pítása: ez majdnem azonos az Eperjes—Tokaji Hegylánccal. A falusi nép megélhetése szoros kapcso­latban van a birtokviszonyokkal. A kutató fiatalság figyelmét ne kerülje el a birlák- kérdése sem, mert ez a legfőbb problé­mája a történdlemnek éis a politikának. Áttanulmdnyozandók a telekkönyvek ét a statisztikák. Össaehasonlitáis téendő a nagybirtokon fekvő falvak és a. kisgaz­daközségek között. A folklóré legkézenfekvőbb tárgya a szokások, mondók, mesék, népköltészet. De ez a munka mái nehezebb, az eredetiséget nagyon nehéz meg­állapítani A pályázó diákoknak itt a legszigo­Sgy fiatalít és szépít a a tesll-crénie €oraIl~puder testi-szappan Főlarnknt R £, 5, r, 8 \ Vörös Rák gyógytár, BraUsSava. 1 f ______ ___----------------------------------------------inimma limP rubb tárgyilagosággal kell eljárniuk s meg kell t nevezni mindenütt az adatok forrását az esetleg utólagosan megejtendő szaktudós ellenőrzés vé­gett Vécsey Zoltán dr. az ifjúsági mozgalomban rendkívül jelentős helyet betöltő előadását azzal a kívánsággal fejezte be, bárcsak a kisebbségi if­júság tudományos hivatásának öntudatára éb­redne s hasznos adatgyűjtéssel szolgálna már ezen a nyáron is a magyar népi kultúra ügyét. Az előadást, mely a brünni Magyar Szabad- egyetem évadzáró előadása volt, a diákság osz­tatlan lelkesedéssel hálálta meg. íí. Miklós cár a játékban nem tudta elviselni a vereséget Fáradhatatlan gyalogoló, kitűnő evezős és jó vadász volt — „A cár vizet hozott hitvesének, hogy megmoshassa a kezét“ — „A Romanovok fénykora és bukása” Irta: A. A. Vyrubova 4. Asszonynak nehezére esik a házasságról beszélni, ha az a házasság kezdettől fogva sze­rencsétlen volt. Csak annyit mondok, hogy fér­jem öröklött betegségben szenvedett. Idegrend­szerét a japán háború, a flotta csuzimai pusztu­lása után erős megrázkódtatás érte. Voltak pilla­natok, amelyekben környezete semmiképp sem boldogult vele. Napokig elfeküdt az ágyban úgy, ' hogy senkivel nem váltott egyetlen szót sem. Em­lékszem, egyik ilyen rohama alkalmával annyira | megdöbbentem szánalmas látványán, hogy át tel e- j fonáltam a császárnénak, aki hirtelenében kö- | penyt vetett a vállára és gyalog átsietett hozzánk, j Teljes egy óra hosszat ült nálam és addig el nem hagyott, amíg egészen meg nem nyugodtam. A cár jachtjának titokzatos szerencsétlensége Augusztusban a felségek felszólítottak ben­nünket, kisérjük el finnországi hajőutjukra a Standard-on. Útközben olyan szerencsétlenség történt, amelynek oka föl nem f derült soha. Cso­dálatosképpen szép napfényes idő volt. Négy óra­kor valamennyien összegyülekeztünk a fedélzeten álló teásasztalnál. Hirtelen erős lökést éíeztünk, — a csészék és a tányérok csörömpöltek. az aszta­lon, némelyik edény fölborult és gurulni kez­dett. A császárné fölkiáltott, valamennyien föl­ugrottunk — aa jacht lassan jobboldalra kezdett hajolni. A jacht egész személyzete nyomban ko­ránk sereglett és a felségek s a császári gyermekek segítségére sietett. Dervenkó matróz karjára vette a trónörököst és a jacht tatjához igyekezett, mert kazánrobba­nástól tartott. A jachtot kisérő torpedőnaszádok úgyszólván pillanatok alatt ott voltak a jacht körül és a gyermekeket dajkájukkal együtt átvitték egy finn hajóra. A császárné meg én a kajütökbe siettünk és a fehérneműt, ruhákat és egyéb hasz­nálati eszközöket ágylepedőkbe kötöttük. Mi hagytuk ét utolsóknak a jachtot, hogy utánuk menjünk a császári gyermekeknek az „Ázsia" nevű szállitógözösre. A gőzösön a nagy kajütöt rendezték be a gyer­mekek számára, — a császárné a trónörökössel együtt a közvetlenül szomszédos helyiséget fog­lalta el. A császár és kísérete pedig a fedélka- jütöt. Mindegyik helyiség leirhatatlanul piszkos volt. Emlékszem, a császár hitvesének és nekem vizet hozott egy edényben, hogy megmoshassuk a kezünket. Kubát, az udvari szakács a kezdetle­ges konyhaberendezés dacára is összeügyeske­dett egy ebédet és éjféltájban und asztalhoz ül­A livádiai 1909 őszén voltam először Livádiában, őfel­ségéik kedvenc feketeMengeri tartózkodási he­lyén. Livádiát észak felől magas hegyek oltal­mazzák s igy éghajlata szinte tropikusan meleg. A császár nem akarta, hogy vasút zavarja ennek a paradicsomi helynek a csöndjét, azért elutar silott minden olyan tervet, amely Livádiának a birodalommal való vasutösszeköttetését célozta. Nehéz volna leimi ennek a helynek a szépségét, — hátterében a süni erdők borította hegyekkel, amelyek tetejét nagyrészt örökös hó borítja, a színek tüzében pompázó kertekkel és szőlőhe­gyekkel. Ősszel tömérdek a szőllő és mindenféle egyéb gyümölcs. Tavasszal ezerféle virágzó fa és bokor bűvöli el az ember tekintetét, mindenekfölött azonban a szebbnél-szebb, a mindenféle szinü és fajtájú rózsák sokasága. Rózsák borítják a házak falait, a hegyek oldalát, a parkokat és lugasokat. A rózsák közül pedig glyciniák világítanak, illatos ibolyák egész mezői húzódnak, sétányok áraszta­nak aranyesőt. Néha olyan erős, mámoritó a vi­rágillat, hogy az embernek szédül belé a feje. És mindenek fölött a sugárzó, a tenger kékjében tükröző Napi Nincs az a lángoló képzelet, amely méltó képet tudna alkotni a Krim-félsziget va­rázslatos szépségéről, amelyet még fokoz a tatá­rok festői viseleté, a nők arannyal szőtt ruhá­zatán a mindenfelől feltoronyló mehetek fehér j látványa. 1 A császári palota 1909-bon lek/ntólyes faépit­tünk. Másnap megjelent az Alexandria nevű jacht, amely fölvett bennünket és amelyen két he­tet töltöttünk aztán, félelmetesen összezsúfolva, mígnem a ^Sarkcsillag" megváltott bennünket. A kiséret, amelyben férjem is ott volt, a finn ha­jón maradt. A szegény Standard oldalt feküdt és sok fáradságba került, amig éjjel-nappal tartó szakadatlan munkával néhány nap múlva el lehe­tett szabadítani arról a kőről, amelyen elakadt. Az égő kandalló mellett*.. Visszatér lsünk után férjem állapota roszabb- ra fordult. Orvosa tanácsára Svájcba utazott, de a hegyi levegő nem vált éppen javára, sőt in­kább fokozta szenvedéseit s velük tőle való félel­memet is... Tavaszai egy hadihajón kapott pa­rancsnokságot. Egy esztendő elmondhatatlan szen­vedései és megaláztatásai után végérvényesen fölbontották házasságunkat. Én ott maradtam lak­ni a carszkoje-szelói kis házacskában, amelyet házasságunk megkötésekor béreltünk. A ház na­gyon hideg volt, nem lévén fundamentuma, ami különösen télen vált érezhetővé, mert a padlón át folyton jéghideg levegő áramlott. A császárné hat széket adott nászajándékba, a székek huzatá­nak szép csipkehimzéseit ő maga készítette, — azután megajándékozott néhány viztfestmónnyel és egy teásasztallal is. így hát elég kényelmes volt az otthonom berendezése. Ha őfelségéik este átlátogattak hozzám teázni, a császárné gyümöl­csöt és süteményt hozott nekem, a császár pedig olykor egy üveg Cherry Brandyt. Ilyenkor ülés közben fölhúztuk a lábunkat, hogy ne kelljen a hideg padlót érintenünk. őfelségéik a vidámabb oldalát nézték kezdetle­ges életmódomnak. Az égő kandalló mellett ül­ve, iddogáltuk teánkat, hozzá apró süteménye­ket ettünk, amelyeket Bercsik, boldogult Tol­sztoj nagyapámnak egykori komornyika hor­dott körül. Emlékszem, a császár egyszer nevetve azt mondta, ezek után az esték után csak forró fürdővel tudja újból fölmelegiteni magát. A következő évben, szokásos tengeri uta^ zásunk alkalmával, elhagyott bennünket Orlov tá­bornok is, mert tüdővésze miatt Egyiptomba kel­lett mennie. Kevéssel odaérkezése után meg­halt Carszkoje-Szeloban temették el és a cárné gyakran elment oda. virággal díszíteni sír­ját. Ezek körül a látogatások körül, amelyek a kazáni temetőben levő sárnak szóltak, tömérdek rágalom keletkezett a fővárosban. A szegény generális — akár csak jó magam — sokat szenvedett az udvari személyzet irigysége miatt, amely úgy fújta ki mérgét, hogy a csá­szárné és a tábornok jó viszonyát a maga mód­ja szerint magyarázta. A császári párnak a tábor­nok miatt való gyásza őszinte és mély volt. szép napok meny volt, 9zámos erkéllyel, úgy, hogy a szobák mindig homályosak és nedvesek voltak, különö­sen Mária Feodorovna császárné egykori szobái a földszinten, selyemmel bevont bútoraikkal és a tömérdek csecsebecsével. A császár és a gyer­mekek együtt reggeliztek az udvari kísérettel, még pedig a földszinti nagy, fehér ebédlőterem­ben, a palota egyetlen világos helyiségében. A császárné az első emeleten lévé szobájában reg­gelizett egyedül, vagy a trónörökössel. Utóbbi időkben >a császárné rohamai ag­gasztó módon ismétlődlek. ő maga azonban nem akart tudni erről és ko­molyan meg tudott haragudni, ha hideg, kékes kezére és rövid, szaggatott lélekzetvótelére fi­gyelmeztettem. — Nem akarom, hogy megtudják, — mon­dotta. Emlékszem, mennyire megkönnyebbedett a szivem, amikor végre orvost hivatott magához. Botkin doktort választotta, akit a japán háború idején ismert meg. Úgynevezett hírességekről hal­lani sem akart. Botkin doktor olyan orvos volt, akinek esze ágába sem jutott a nagykópüsködő föllépés. Híradásomat aggódva és nyugtalankodva hallgatta. Azzal kezdte meg a kúrát, hogy a csá­szárnénak három teljes hónapot ágyban kellett töltenie, a három hónap leteltével pedig megtiltotta neki a járási, úgy, hogy Mó- szélcben hordozlak végig a kerten. Az orvos kijelentette, hogy betegségének elhall­gatásával csak súlyosabbá engedte a betegséget őfelségéik nem lehettek betegek, mint más, egy­szerű halandók. Minden lépésüket, minden kije­lentésüket nyomban észrevették és néha a leg­nagyobb önfeláldozásukba került, hogy a regge­lin, vagy az ebéden résztvegyenek vagy hivatalos alkalmakon megjelenjenek. Livádiában a lehető legegyszerűbb volt az élet. Sétákat tettünk, lovagoltunk, vagy megfü- rödtünk a tengerben. A császár lelkesedett a ter­mészetért és láthatólag megelevenedett. Órák- hosszat bolyongtunk a hegyekben és az erdők­ben. Az ilyen utakra csak teát és süteményt vit­tünk magunkkal és hirtelenében gyújtott tűsön megsütöttük a magunkszedte gombát. A császár mindennap hosszabb lovaglóutra ment. A tenniszjátékot is buzgón gyakorolta, — amig a nagyhercegnők kicsinyek voltak, 'én is - állandó partnere voltam. A játék mindig nagyon fölizga­tott, mert a császár kitünően játszott és nem tudta elviselni a vereséget. Annyira komolyan vette a tenniszjátékot, hogy közben még a társalgást sem engedte meg magának. A császár egyáltalán minden sportot szeretett, — kitűnő evezős és vadász, fáradhatatlan gyalogló volt. Livádiai tartózkodásunk idején egyszer meg­látogatott bennünket a bokharai epnr. Minden­féle elképzelhető ajándékokkal kedveskedett őfelségéiknek: nyakláncokkal, brilliáns és rubin- ékitette karkötőkkel. Az udvartartás hivatalnokai drágakövekkel dúsan diszitett érdemrendeket kaptak tőle. A népszövetség tanácsa szeptemberre halasztotta a magyar-román birtokper tárgyalását Géni, junius 17. (Saját tudósítónk távimi jelentése.) Af népszövetség tanácsa szerdán foglalkozott a magyar—román birtokper ügyével. Chamberlain referátumában elmon­dotta. hogv a, népszövetség kiküldte hármas bizottság Londonban május 31-én és junius elsején megbeszéléseket folytatott, a két. ál­lam delegátusaival. Ezeket a tárgyalásokat Genfben most folytatták, az eszméket kicse­rélték s arra hívták fel a delegátusokat, te­gyenek kormányaiknak javaslatot, hogy ui tárgyalásokat vezessenek be az ügyben. Ép­pen ezért, a népszövetség tanácsa csak szep­temberi ülésén foglalkozik az egész kérdés- komplexummal. amikor is végleges döntést, fog hozni. ítéletidő Rakamaz felett Nyíregyháza, junius 17. (Saját tudósi tónk távirati jelentése.) Szerdán este ítéletidő vtlt Rakamaz felett s a környéket valósággal vil- lámzuhatag árasztotta el. Tiz percig nappali világítás áradt a megrémült községre s leg­alább 200 villámcsapást számláltak meg, amelyek főleg a táviróoszlopokba s a vezeték­be sújtottak. Negyven táviróoszlop szénné s hamuvá porladt, a rézhuzalok pedig teljesen összeolvadtak. A javítási munkálatokat gyor­san elvégezték s most már a táviró- és tele­fonforgalom zavartalan. A london-singaporei repülik Budapesten Budapest, junius 17. (Saját tudósítónk távirati jelentése.) A kedden Londonból megindult keletázsiai repülők szerdán érkez­tek a magvar fővárosba s csütörtök reggel in­dultak tovább. Nyolc napra tervezett repülő- útink állomásai: Konstantinápoly. Aleppo, Bagdad, Delhi. Allahabad, Kalkutta. Bangkok és Singapore lesznek. % XiJtJí j umua JtOj ^MtiiTiirrrMi^MnninrrnBmiwwrBiira«f«aa^MBiMwapii!|pm mn 11 m11 iri*T~riTinnw‘gwwBMr"THTTriMWMiwnBrBTi—nCTirnr"**™—"—1——p—rammm^ Traha 1L, Jindfisská 16., szállítja Önnek az igazi kézzel varrott budapesti cipőt. fiiwu n wi mi ...... n—iiiMTfifm irriiiinniK uimiu mii—wii mi n i mii ■iiijíiiii mi i n m r '»*»■—mura

Next

/
Oldalképek
Tartalom