Prágai Magyar Hirlap, 1927. június (6. évfolyam, 125-147 / 1459-1481. szám)

1927-06-16 / 137. (1471.) szám

1927 junius 16, csütörtök. Törköly József dr. nagy sísnátuil beszédben mondott mlwm krit3kát az adóreformról Nem az adóreform az első teendő, hanem az egészséges termelés biztosítása — üz adóreform hátrányos intézkedé­sei a mostanival szemben rosszabbra fordulást Jelentenek Prága, 'június 15. A asemitus tegnapi ülésén Törköly József dr. magyar nemzeti párti szenátor hatalmas beszédben foglalta össze pártijának állásfoglalását a reform- tervezettel szemben. Abból a helyes megállapítás­ból indult M, hogy a pénzügyi konszolidáció elő­feltétele neon a reform, hanem az egészséges ter­melés fel tételeinek biztosítása. Beszédének ebben a részéiben markáns összefoglalását adta annak a leromlott gazdasági helyzetnek, amely nyolc esz­tendeje fojtogatja Szlovenselkó lakosságát, azután az* adóreform objektív kritikájára tért át s annak (különösé® a büntető eljárásra vonatkozó antide­mokratikus részéit ostorozta, amely a demokrácia modern állama helyett a rendőrállaim vezet. ,r, . t... j, ^ A nagyjelientőeégix ©eeaAiei az alábbiakban ismertetjük: Az adóreform kicsiny tapasza Mélyen 'tisztelt Szenátus! Az adóreform napi­rendre tiüZéise azt jelenti, hogy az adózás terén bajok vannak, amiket M kell küszöbölni. A törek­vés mindenesetre helyes. De kérdem, hogy vájjon a törekvés sikere eloszlat-e minden bajt, ami a köztársaságban szenvedést és pusztulást idéz élő? Hát el' lesz-e ezzel intézve a köztársaság gazdasági' válsága? A szlovenszkói gazdasági temetőbe el­jut-e ezáltal a feltámadás? Haladunk-e ezzel a kö- zópeurőpái béke felé? Ezekre a kérdésekre ,aiean“ a félédéit és ez a nem azt jeleníti, hogy hiú törekvés az aldóite- Eorm kicsi tapaszával meggyógyítani akartai az égész gazdasági ételt halálos összeomlását. Középeurópa betegsége A világbamfkárok konferenciája nemrégen azt kiáltotta a világiba* hogy Európa é6 különösen Középeurópa betegségét az összetartozó terüle­tek szétdahaíb olása és vámsorompókkad valló szétválasztása okozta. ,i mostanában lezajlott világgazdasági kougresz- szus elfogulatlan szakemberei hasonlóképpen nyi­latkoztak. Jogosult tehát az a kérdés, hogy niern a főibetegség okát megszüntető orvosságokat kelle­ne-© mindenekelőtt használatba venni? Egységes termelést Ettől eltekintve állítom, hogy aetm az az edső teendő, hogy aj^ adótörvényeket egységesítsük és adóreformokat létesíts iimk, hanem mindetndkeílőtt a<z, hogy az eredményes termelés feltételeit tefltemtsük meg. Mert hiába minden, ha az eredményes termelés feltételei hiányoznak, akkor még a legkisebb adó is a gazdasági válság egyik előidéző tényezője, mert a termelési költségek 'tétele alatt szintén a termelés rentabilitását támadja. Ha a term'előn'ek nem érdemes termelni, akkor hiába minden jő ki­vetési eljárási szabály, mert a termelési munka eredménytelensége azt jelenti, hogy nincs kire és mire adót kivetni, illetve nincs kin és min még a szenzációsan kicsi adót sem behajtani. A kormánynak tehált először a mezőgazdasági és ipari termelés eredményességét kellene biztosi- tan! és azután kellene csak az adóreformmal elő­jönni. tFokozotosam áll ez, ha Szlovemszkóna és Ru- szinszkóra gondolunk. A magyarok s németek képviselőinek mellőzése a gazdasági tárgyalásokon Nemrégen a stuJbnyai gyűlésen, ahol a cseh­szlovák agrárpárt, a cseh nemzeti demokrata párt é>s a szlovák néppárt tagjai, tehát a kormiányzó pártok tagjai voltak jelen, egyhangúlag leszögez­ték, hogy Szlovenszfiíó és RuisZinszfcó gazdasági helyzete tarthatatlan és uj Bofoud is akadt, aki nagy igazságának csak most érzett hevületében horrlbile diictu Prága kapuinak megdöngetiését is kilátásba helyezte. Minket, miagyarokat és mJéme- teiket, nem ifcávtiak meg erre a gyűlésre, sem az azt követő ankétre, mert bizonnyal úgy gondolták, hogy az már sok volna a jóból, ha g magyarok <és németek is alátámasztanák a csehszlovák 'és 'szlo­vák elégedetlenek igazát a saját elégedetlenségük okainak igazolt adataival. Talán attól ítéltek, hogy még a beteg Európa is meg fogja 'ekkor az elége­detlenség hangját hallani és komoly intézkedések is fakadhatnak a panaszok nyomában. Vagy talán úgy gondolták, hogy nem jó azt demonstratíve ki­mutatni, hogy Szlcvenszkón Ó3 Rúg zánszk óban nincs már egyetlen őslakó sem, aki meg volna diégodve ős éppen minket akartak abba a kellemes világí­tásiba helyezni, hogy mi, szlovenszkói és rasziiin- szkód! magyarok és mérnetek meg vagyunk elé­gedve Szlovenszkő és Rtusziinszfcó mai állapotával ? Ki tudja, miiért történt a mi eknellőzésümk? Egy bizonyos azonban és ez az, hogy a mi ada­taink mlég jobban ^domborították volna annak az állításnak az igazságát, hogy Szlovenszkő és Ru- szimszikó csak mint gyarmat jön számba, hogy az államkormányzat ezeket az országrészeket, mint fogyasztási terüietefeeft kezeli, hogy ezek oly országrészek, amelyek csak méri fon­tosak, mert adóit fizetnek és a töiiténjéhníi or­szágiok ipart cikkéinek magas áron kényszerült vásárlói és a vasúti tarüapoti'iika névén még megkülönböztetett extra adófizetői az ál­lamnak. Szlovenszkő és Ruszinszkó mezőgazdasági válsága Amaz adatokon kívül, amelyek a szlovenszkói és ruszkurtkói ipar és kereskedelem katasztrofális válságát jelentük és amelyeket Stubnyán elmon­dottak, de amelyeket megelőzőleg a magyar és né­met törvényhozók a parlamentben és parlamenten kívül' hangoztattak, borzasztóan jelentősek azok az adatok, amelyek a szflovenszkói és ruszinszkói me­zőgazdasági válság i^daibai. Tagadhatatlan és minden kétséget kizárólag igazolható, hogy Szlovteniazfcó és Ruszinszkó mező­gazdasági válságban szenved, hogy a mezőgazda- sági termények árai nem olyanok, amelyek meg­felelnek a termelés költségeinek, hogy semmi gondoskodás nem történik a termelés jobb orgtamizálására, a termelési költségek csökkentésére, a mezőgazda­sági munka kelő megszervezésére, a kellő mező­gazdasági szakoktatás megteremtésére és fejlesz­tésére, a mezőgazdasági hitel kelő megépítésére, a mezőgazdasági termlények kellő 1 értékesítésének megszervezésébe, a szövetkezeti hálózat megterem­tésére, a szállítási dijak, illetékek és (kamatok megfelelő csökkentésére és a közvetátő kereskede­lem spekulatív nyerészkedésének a megakadályo­zására. 1 1 -i;. 1 ; -! ■ ’í;;"i SZlovemEzkón és Ruszánszkóban a mezőgazda­ság mostohagyermek. Nem történnek állami beruházások, a kormányzat a mezőgazdasági fejlődés 'haladását nem igen viseli szivén. A magyarságnak nincs gazdasági szakiskolája, az ő mezőgazdáik szakokta­tásával a kormányzat egyáltalán nem törődiik és ez igazolni látszik azt a tendenciát, hogy a ma­gyar mezőgazdák ezelemi fejlődéséit el kel 'ha­nyagolná. Pedig a köztársasági elnök ur most mondta a maöifesZtumában, hogy a demokrácia az erőszak végét és valamennyi vallási, kulturális, politikai, nemzeti, gazdasági és szociális előjog megszűnését jelenti. Pedig Szlovenszkő lakosainak 70 százaléka földművelő és ezek jórésze magyar és német. Te­rülete a mezőgazdasági termelésre van predeszti­nálva és ennek a termelésnek az elmaradottsága azt jelenti, hogy a mezőgazdasági termelés még Szlovemszkó betezüksőgletét sem képes fedetend, holott megfelelő beruházások, megfelelő termelési módok, a többtermelés kellő előkészítése révén annyit termelhetne, hogy még exportra is jutna. Egy megfelelői©# előkészített mezőgazdasági ter- •mielés oly többletet jeleníthet, hogy a mezőgazdasági bevételek tételét évi 500—600 millióval képes csak a szesztermelés révén emelni. Hót miég az állattenyésztés felemelhető bevételei? Ezek már valóságos adótforrások volnának és igénybevételük a termelés rentabilitását nem érintené. Ezeken a bajokon kellene elsősorban segíteni. Ilit kellene a parlament munkájának kelőképpen érvényesülni, mert a fejlett mezőgazdasági termelés az aldózóké- pesség emelkedését jelenti •és az államháztartás helyzetét igazán javitólag be­folyásolja. Miért keli azadóreform ellesi fordulnunk De, úgy látszik, a mái kormányzat hiába hir­det nemzeti egyenjogúságot, a gazdasági elnyomás rendszerén neon akar változtatni. Ne kívánja tehát senki Szlovenszkó és Ruszinszkó öntudatos őslakosságától, hogy addig, amig a kor­mányzat ezen káros irányzata meg nem szűnik, adóreformot szó nélkül szavazzon meg. Hiszen meggondolandó, hogy ez a® adórtefortra is neon-e eszköz az eredményes termelés íélté tetteinek biztosítása nélkül a gaz­dasági elnyomás keresztülvitelére. Aztán van miég egy szempont, ami visszatart minket attól, hogy az adóreform törvényjávaslátát általánosságban megszavazzuk és ez az, hogy a legagazságfcalatualhb adó, a forgalmi áldó el­törlése még csak szóban sincs, pedig ez egymaga többet jelentene az egész adő- reformtöirvénynél. Ez az adó, mint a hínár kapasz­kodik a termelés éle tereibe és elisenyvesziti azokat. De az igazságtalanul, fikttiv értékemelkedések alapján kivetett Vagyondézsma ás a 3, illetve 6 élvre visszamenőleg igazságtalanul követett jöve­delmi adók és azok kényszerbehajtása ott fojtogatja ma is a szlovenszkói és ruszimszíkói őslakosokat. 'Műért nem siet a kormányzat ebből a halálos foj- togatásból kiszabadítani Szlovenszkó és RusZimszikó lakosait, hiszen ha a fojtogatás halállal végződik, az adóreform már nem hozhatja vissza az életet éls az állam gazdasági Végromlását idézheti elő. Ezek után kénytelen vagyok, mélyen tisztelt szenátus, pártom, a magyar nemzeti párt nevében kijelenteni, hogy a® előttünk fekvő adóbeforimtorvényjartaíslatot általánosságban neon szavazzuk meg. Az adóreform valamelyes előnyei Nem mondom, hogy a törvényjavaslatnak nin­csenek jó részei. Tagadhatatlan előnye a® egységesítés. Előnyei továbbá azok a javítások, amelyek a múlt­tal szemben a földadónál, a jövedelmi adónál, a házadónál és a járadékadőnái adva vannak. Eze­ket a rendelkezéseit a törvényjavaslatnak termé­szetszerűleg megezvazzufc, de mindjárt kijelentjük azt is, hogy ezek az előnyök valósággal Oltörpülnek azok­kal a hátrányokkal szemben, amelyekéit az adóretfoiimítörvémyjaivaílsát eljárási szabályai tartalmaznak és amelyek jórésze a jelemmel szemben az in peius reform fogalma alá von­hatók, mivel rosszaJbbitják, nemhogy javítanák a helyzetet. A büntető eljárás Törköly szenátor ezután a büntetések nagysá­gának kérdésével, a súlyosbító és enyhítő körül­mények fogalmazásával, a bűnrészessé# meghatá­rozásával foglalkozott, majd ellenezte azt, hogy az adákivetőhizottságok tagjait, ha működésükben mulasztást követnek el, fogházbüntetéssel is bün­tethessék. Szerinte a nobile ©ffiemui és a fogház nem férhet össze. Terjedelmesen foglalkozott a büntetőeljárással s ebben a pontban azt követelte, hogy a® itélethozaitalt a törvényszékeknél alkalma­zott egyes bírákra bízzák és hogy a® adóid vető hatóságokra ne ruházzák a büntetöbirói hata­lom gyakorlását. Majd így folytatta: Az adóbizottságok s az elnök hatásköre Foglalkozni kívánok még a tervezetnek az adóbizottságokra és az adóbizottság elnökére vo­natkozó rendelkezéseivel. Az adóbizottság az adóre­form törvényjavaslatainak indokolása szerint az adókötelesek autonóm testületé, amelynek pontos közreműködése a legfontosabb adók kivetésénél biztosítva van. Az indokolásnak ez a megállapí­tása azonban csak a javaslatban lerögzített lát­szatra illik, a valóságra azonban nem. \ való­ság ugyanis az, hogy a fiskus érdekképviseleté­nek túlsúlya az adókötelesek rovására biztosítva van. Az elnök az I.-foku pénzügyi hatóság elöljá­rója, helyettese az, akit az elnök kinevez. Az adőkivetö bizottságok eddigi praxisából tudjuk, hogy az elnöknek milyen hatalom van a kezében és hogy a tárgyalás elnöki irányítása sokszor a bizottsági tagok erkölcsi presszionálá- sának fogalma alá vonható. Ezt az álláspontot fenntartani lehetetlen, különösen akkor, amikor a törvény,javaslat még csak meg sem kísérti a gondoskodást arról, hogy a hív aflaílnok-öblök - neík az adózók érdekében való éliogulaltlansá­gát és pártatlanságát törvényes előírásokkal biztosítsa. A törvényjavaslat az elnökre nézve á 241. §-ban csak a következő megállapítást tartalmazza: „A bizottsági elnök vezeti a bizottsági munkálatokat, felelős a törvény helyes alkalmazásáért és köte­les az adóbizottságnak nyilvánvalóan a törvény ellen hozott határozatát felfüggeszteni". Azonban azt, hogy a törvényen kívüli eljárásában a legfel­sőbb közigazgatási bíróság döntvényét, valamint az államkincstár és az adózók jogos érdekeit, egyaránt köteles lesz szem előtt tartani, expres- sis verbis nem írja elő. Oly tilalom sem foglal­tatik benne, amely expressis verbis eltiltja az el­nököt attól, hogy bármi módon erkölcsi nyomást, gyakoroljon a tagok szabad véleménynyilvánításá­ra, ami persze nem zárja ki azt, ami kötelessége is az elnöknek, hogy felhívja a tagok figyelmét oly körülményekre, amelyeket lényegeseknek tart arra nézve, hogy a határozat a törvénynek és az igazságnak megfeleljen. Ily tág jogkörű meghatározás mellett még egy nem állami hivatalnokelnök is veszedelmesen kezelheti az elnöki hatalmat, hát még az az ál- lamhivatalnok-elnök, aki a törvényből csak art olvashatja ki, hogy 6 a törvény szertant főképp és egyoldaluam a fiskus érdekeit kell, hogy szolgálja. Ez a veszedelem még nagyobb lesz, ha azokat a jogokat vizsgáljuk, amelyeket a törvényjavaslat az elnöknek ad. Mindenesetre nem hagyható fi­gyelmen kívül az a tény sem, hogy a javaslat szertárt a® elnöknek, mert állaahhi- valtallnok, esküt nem' kell tennie, pedig a® ál- laMbivatalnioíki eskü nem szói a® adózók jogos érdekeinek figyelembevételéről és a® erkölcsi presztízs tilalmáról. Az elnök joga annak a határozatnak, amelyet el­nöklete alatt hoz a bizottság, a törvényesség szempontjából elsősorban való felülvizsgálata és esetleges felfüggesztése. Az előadókat ő nevezi ki, albizottságot küldhet ki, amelynek tagjait a bi­zottság tagjaiból ő jelöli ki, amely bizottság az adóbizottságon kívül álló személyeket is bevon­hat tanácskozási joggal a tárgyalásokba. Az el­nök állapítja meg az albizottságra váró feladato­kat. Javaslatot tehet, hogy azon adókötelesek ügyében, akik 50.000 korona jövedelmet meg nem haladó adó alá eső jövedelemmel bírnak, egyet­len határozattal döntsön. Felterjesztést tehet arra, hogy az adóbizottság hatásköre az I.-foku pénzügyi hatóságra ruháztassék, mivel az általa adott kitanitások ellenére a bizottság a törvény ellenére jár el, vagy az együttmunkálkodást meg­tagadja. Ha most már a tisztviselői függetlenség hiá­nyát is figyelembe vesszük és azt, hogy ta® előadó úgyszólván art tartozik teamtí, amit a® elnök parancsol, továbbá azt, hogy az előadó egyúttal szavazó bizottsági tag is lehet, azt, hogy a bizottságban egy-két kinevezett állami hivatalnok is részt ve­het mint szavazótag és végül, ha azt mérlegel­jük, hogy a bizottság összes tagjait a IL-foku pénzügyi hatóság nevezi ki és pedig a felét a mezőgazdasági tanács és a kereskedelmi és iparkamara által ajánlott adókötelesek sorá­ból, a másik felét pedig ajánlat nélkül azok kö­zül, akik közül akarja, akkor tisztában lehetünk azzal, hogy az adóügyi közigazgaltás tetrén a nép résrtvé- teíle egyáltalában jelentéktelen statisztálsz foto - pet és nem önkormányzatot jelcint. Az adóvégrehajtás módja támadás a személyes szabadság ellen Foglalkozni kell még mélyen tisztelt Szená­tus a törvénytervezetnek az adóvégrehajtásra vo­natkozó azon szakaszaival, amelyek a személyes 75a •«? a jő cipőt még jobbá tcsxi! .3 ■MMM.MMIllMWlWMMMBMMmaiF.ani I mi | ,| ,||| III

Next

/
Oldalképek
Tartalom