Prágai Magyar Hirlap, 1927. május (6. évfolyam, 100-124 / 1434-1458. szám)

1927-05-22 / 118. (1452.) szám

1927 május 22, vasárnap

A bánáti svábok vezére,

Muth Gáspár a kisebbségi kérdésről és a bánáti svábok helyzetéről

800.000 német a balkáni államokban — Melyik kisebbségnek lég- mostohább a sorsa — A kisebbségek bámnlatraméltó összetartása

Bées, május 21.

Müíter-Guftenibruun Ádám, a Bánátból elszármazott neves német n>ó- fij-f-ypkJalapfoazé- Béne és B-éos m-egtc&tetésére 330 'bánáti és bácskai sváb érkezeit Bécebe Motlh Gáspár dí-i,' a svábok bánáti vezére, a bukaresti parlament tagja és Nen- ner dr.. meg Bilimer dr., a bán'át-báoskaii (szerbiai) svábok vezéreinek, a belgrádi sakupsHani tagjainak vezeléeévei.

Alikaiknaim volt Muth Gáspár'dr.-rail beezélge- tést folytatni a kisebbségi kérdésről -és a bánáti sváb kisebbségi kérdés részleteiről* Muth dr. a kisebbségi kérdés egyik legkitűnőbb .szakértője; egyúttal kitűnő reálpolitikus is. *•*

— ‘Melyek a román-bánáti srvábeág jefentegá hiteles stetisz-üikai adatai? ••'

— Hat települési területen az ösőZes néniét törzsek íélekszcma, körülbelül 800.000.-' Még pedig: 220.000 szász. 850.000 sváb: azután

Bf s 5 sara bi á bán vau 100.000, Bukovinában

80.000, Dobrudzsában és a Re gátban Összesen

50.000 német. ■ ■ ; "';

— Milyen a német törzsek jetenil-egá helyzete és mik a német kisebbség, aktuális 'problémát a mai Romániáiban?

— A német nép helyzetét Romániában a kisebbségek körtemért általános heílyzeite jélfemizá. „Kisebbségi fors“ — ez a mi sorsunk! És ezzel röviden minden meg van mondva. Hiszem a kisebbségi kérdés vHágproblóara, de legalább tetfröpaá probléma, amely ma már a nemzetközi viszonylatok előterében áll. Európa államai ma is messze állnak attól az ideáitól, hogy bmmök a® igaaságoz- eág hatalma, ne pedig az uralkodás, a sovinizmus hatalma -győzedeimeshed jék.

Amennyire r.s európai kisebbségek helyzetét át tudom tekinteni, nekünk, Romániában, nőiese:-! éppen a legrosszabb helyzetünk.

Hiszen összeköti eűésbart állunk Európa majd minden organizált kisebbségiével s így- ismerem a ki- eeíbbségek álfcdános helyzetképét. Persze, hogy nagyon, nagyon sok nehézséget és előitétetet keli még legyőznünk, míg. megvalőeufhalt.. a nemzetek kibékülése és az áiíiaiMnos 'megbékélés. Vannak államok Európában. amelyekben a sovinizmus viaiő- eágos orgiáit- üld, utalok például a déMrtílí németek s a lengyelországi ukránok helyzetére.

A legsötétebb középkorban sem voltak gyaJá- zafombb lelkiisineretgydlkolások, mint amilyenekkel ezt a két kisebbséget sújtják,

Mégis ki merem mondani, hogy az eszme hatalmasan tör élőre s hogy a kisebbségi kérdés megoldása nem várathat soká magára. Mi, romániai kisebbségek te. fejlődési, haladást koniSfcaiáliha'tunk a megoldás irányáb?n és a mi románcai hazánkban a román nép közvéleménye — neveseresen a regát- béii román néné is, melynek pedig azelőtt sohase volt közelebbi közé-dolga kisebbségi problémákhoz, mert hisz nem volt kisebbsége, — naprél-n&pra megértőbbé és hozzáférhetőbbé válik kíSöMszévi sorsunk és kisebbségi probléma i nk iráni yáb»n.

ReonIlijük hát a legobbat.' Persze' esetleges visszaesésekre te el kell készülve legyünk. Mert hiába, ez a mi sorunk: a Sysiphus munkája.

— Legaktuálisabb problémái a román-bánáti német törzseknek: az iskolai és ktitturabelri szabadság teljéé kifcüzdése és az egyenlő bánásmód elvének elérése népi életünk minden területen. Áitemiogi, gazdasági és kuliurkérdősek tehát- Csodálatos, hogy tükröződnek e megoldásra váró kisebbségi problémák a köznapi elet minden, apró megnyilvánulásában.

Vannak például adóhivatalnak Hí. akik rögtön nagyit»üveget osiptetuek az orrukra, mihelyst egy kisebbségi népbe* tartozó ádáalany áll előttük.

Súlyos felső feliháborodások. súlyos lelki küzdelmek szTüiőanyja az, ha a szabad pályán álló kisebbségi polgár, iparos, kereskedő, orvos, ügyvéd Sálija és érzi, hogy máskép kezelik, mint az uralkodó nép kötelékéhez tartozó pályatársát. Netm akarom azt. állítani, hogy ez a kormány körök intenciója volna ; de imindehósetr©- vannak helyi nagyságok, akik ily formában akarják érvényre

R'észítvetitem a legutóbbi genfi kisebbségi kongresszuson — és részt fogok venni valószínűleg a legközelebbi kongresszuson te — és mondhatom, oly népek fiait és képviselőit láttam ott, amely népek igen sokait nyomnak a latban, úgy belföldi súlyúk, mint külföldi vonatkozásaik tekintetében. Emellett ezeket a férfiakat oly odaadás és oly, mondhatni vallásos, meggyőződés fütötte, küzdelmük igazságosságába vetett oly törhetetlen, bif, hogy azt mondhatom: ilyesmihez hasonlót keveset mutatott fel még a türf^oéjtem.

— A kisebbségi kétuis má *.uróp» nagy, fontos kérdése. És minden, csak íélig-meddig is világosan látó államférfi tisztában kell legyen vele, hogy ax európai béke, illetve a* európai kontinens továbbélése, vagy pusztulása elsősorban a kisebbségi problémával

van szoros függésbe®..

A svábokat Becsben igazi, bécsi szívvel é& melegséggel látták és vendégelték; a romániai és szerbiai svábok felmelegedett,-; bácsi métegsággal megfutott Mfceket visznek vissza országukba.

G. J.

Az összes hangszereket, vaíesniní 1 harmonikákat és beszéiökésztttékeke*

rendűd vili előnyösen vásárolhatja a

Melnei & Herold cégnél, Marknausen 291

Sz4T»toláj »

•Eolid S msjreadsarankáért *** oeal **

Kanooaíkúk (egysoros) • • ..................... > « > 43-— K-lól

Ha

rmonikák (kétsoros) ............ 160.— „

H«<eá!ik .............. ‘ . 40.— „

Mandolinok .... ............... 58.— „

Gitárok ........... ... ...... 100.— „

Klarinétok 64.— „

Trombiták ................... 230.— „

Bosrélőkésziilékek, tölcsérek ......... 280,— „

Beszélőkészülékek, tölcsér nélkül..................135.— ^

V Kérje azonnal bérmentes árjegyzékünket! J

A XlX-ik század

Irta: Krúdy Gyula

AZ UTOLSÓ 48-.AS HONVED

PORToaesc

Elegáns lijriőhely az Isztriái Riviérán Teaserf. é nauIördöU — a»<. Wpf.r1 - Wolel

Riviéra — Penston Mán I.orcneo — Elálfranmi eüíslás Felvilágosításokat ad: COSULICH IJNE. Práí;a II , Václavské nám 67/VJ. és az 'jtaz!sr irodák.

Ki lesz ö?

Aki a sort bezárja a legendák és álmok seregében; utolsónak távozván el a földről, miután több mint hetven esztendőn át egy egész ország Szerető érdeklődése közepette vette magára piroszsinóros kávébarna atilláját és nyomta fejébe kék katona sapkáját

Ki lesz ö?

Aki után már nem következik senki, aki a saját két szemével látta volna a nagy időket, amelyek örökre felejthetetlenné teszik a magyarok XIX-ik századát, amíg a földön történelmet imák, Ki lesz ő? Aki végül bevallja, hogy gyermeksége miatt még csak dobos sem lehetett volna a seregben — mert hiszen 92 esztendősnek kellene lenni manapság annak az embernek, aki tizenhateszendős korában felcsapott honvédnek. Ki lesz ő? Aki utolsónak megy el és utána többé nem következik senki, a történelmi sírboltot lezárják, lepecsételik és a kapucinus barát, aki ugyanazt az imádságot mondja császárok és közkatonák felett, dolgavégezetten leül a históriai lépcsőre, hogy időtlen időkig virrasszon egy dicső nemzet gyönyörű élményei felett.

A múltkoriban azt olvastam, hogy még mind'g vannak öreg emberek az országban, akik magukat 48-as honvédeknek mondják, bár többé ezen a címen sem nvumi’jat, sem kvártélyt, de még csak ruházkodást sem kapnak, mert az uj, háborút visel Magvarcsvág elfelejtett gondoskodni a régi nemzeti háború esetleg életben maradott hőseiről. Nincs már nyugdijkönyvecskéje a vén hadfiiak, amelynek íe1 mutatása mellett zsoldját felvehetne a m. kir. adóhivatalnál.

Én enbákszem arra az időre, amikor Magyarországon 48-as honvédnek lenni nemcsak dicső, de megélhetéshez alkalmas állapot is volt

Már Ferenc József kezdte a honvédek pártfogását, amikor a hatvanheted‘ki koronázás után a nemzet ajándékát, a ládátiyi Szűz Máriás körmöd aranyat odaajándékozta a honvédeknek, akik valaha az ő tábornokait mégkergették- Szép volt ez a gesztus, az öregebb Andrássy Gyula gavallérosságára valló, aki nem igen adott rossz tanácsokat királyának- Elég az hozzá, hogy erre a nagy ajándékra még azok a reménytelen emberek is megmogzdultak az -országban, akik csaknem két évt'zeden át madárijesztők voltak a káposztáskertekben. tenneriföMek csőszei hangtalan tájakon, mikor már rég letörték a kukoricát, présházak lakói Szüret, elmúltával, bujdosók, loppal járók, akik mindig attól féltek, hogy 48-iki cselekedeteikért előbb-utóbb becsukják őket. (Ped’g olyan világ kezdődött már, hogy még Rózsa Sándort sem merték felakasztani elkövetett rablásai miatt, mert 48- ban valaha nemzetőr volt)

Előjöttek ezek az emberek a kiegyezés hírére, mintha a zöldséges vermekben, padlá si kéményekben rejtegetett honvéd ruhái kát vinnék végre megszellőztetni a s-abad levegőre. Kiléptek az emlékalbumokból, a családi mendemondákból, a téli esték meséiből, de még a nemzeti legendákból is. Egy élelmes ember nyomban újságot alapított a részükre, amely. Kolozsvárott jelent meg. És némelyik 48-as honvéd, aki a bujdosásban, a börtönben, az örökös rettegésben vagy a szabadság

„elárulásában" (igy hívták akkor az: elv feladását), nem hervadt őszi falevéllé: kidüles2- tett mellel, esperestepiekke1, hangoskodva, sőt ököllel fenyegetőzve kezdett járni az utcán. Feltámadt a nemzeti önérzet, a magyar büszkeség, az örökös kuruckodás még a német származású postamesterrel szemben is, aki még mindig kinyitogatta a hazafiak leveleit, hajh, de már nem volt fórum, ahová azoknak tartalmát megjelentgethette volna.

A táncoló asztalkák, amelyekkel a forradalom utáni időkben komolyan foglalkozott a magyar uritársadalom: igazat mondtak. Visz- szatért a szabadság.

*

Akkor is szerettek „egyleteket" alapítani, mert az ilyesmi barátsággal, békés szórakozással, okoskodással jár együtt Persze, hegy a 48—49-iki honvédek is egyletekig tömörültek, mert hiszen az egységben van az erő, a közös gondolatban a hatalom. Vár megy énkint alakultak meg a lionvéd-egyletek. Voltak közöttük Kossuth-pártiak, voltak Görgei-pártiak- de abban mindnyájan megegyeztek, hogy a magyar honvédeknek éppen úgy jár a zsold, a nyugdíj, mint más öreg katonáknak, a császár cserepárjaLnak, vagy akár Napóleon gránátosainak, akikről akkoriban, mint kivesző emberekről, képeket közöltek a régi újságok. Ö, hányszor hallám Öreg honvédek asztaldöngeíő vagy siránkozó kívánságait a nagyapám (id. Krúdy honvédkapitány) házánál, aki elsőbb a szabolcsmegyei honvédegylet elnöke volt, későbben az országos honvéd- menház parancsnoka lett, mert a légi öregek még vénségükre is tudtak avanzsirozui.

*

Múlt időkön és jelen napokon borongva: alig tudom elképzelni, hogy történik az utolsó 48-as honvéd távozása Magyarországról, amikor aztán már igazán nem jön sekk aki magát Kossuth honvédjének merné vallani.

A Honvédmenház tudomásom szerint még a háború alatt uj teendőhöz jutott. Ki'tudná, hova tették azokat &z öregeket, akik éppen csekélyke zsoldjuk; szegényes ellátásuk, katonás fekhelyük miatt soha sem akartak tovább menni az időben a váci csatánál vagy a branyiskói ütközetnél? A március tizenötö- diki ünnepélyeken még néha leültetnek egy őszbeborult, kávébarna aftilás öregembert a Petőfi-szobor lábához, de maga a „nagy idő" hallatlanul távolodik tőlünk, mint valamely tengerpart a kivándorló tekintete elől. Már csak egy-két kendőlobogtatá$ jelzi, hogy merre volt az 1848—49-iki honvéd bojtos sapkájában, a tisztek aranybojttal, hogy mennyi öreg Kossuth-képü ember járt-kelt' Magyar- országon, akik valamely természettant folyamat folytán a kormányzóhoz lettek hasonlatosak arcukban, a kormányához, akit egész életükben , a szivükben hordtak- Ki látna manapság visszafelé oly pontossággal, hogy maga elé idézhetné a gyermekeket, akik a negyvennyolcas honvédek térdén a Mtizeum-kert- ben lovagoltak, a bániész falusiakat, akik a soroksári-uti menház vasrostélyos kerítése mögül órákig elnézhették azokat az öreg hősöket ak'kről Gracza György füzetes regé* nyei szóltak, akik a csaták lángjából jötték vissza? Emlékezetem szerint: kevés volt ez öregek, e régi Szentek között az olyanféle ember, aki a 48-—49-iki honvédségen k*vül egyebet ne tett volna az életben. Még a régi, naiv, lelkendező Magyarországon sem lehetett egy egész emberéleten át megélni egy hősi gesztusból. Voltak közöttük csizmadiák- akik már nem bírták a sámfát, voltak kötélve- rők, akik többé nem tudtak hátrafelé menni.

Voltak komoly, időjárásnéző parasztemberek, akik otthoni, rongyos szűrüket vették fel a kincstártól kapott barna atilla fölé; voltak 11 térátus emberek, akik valamely fantasztikus célzattal reggeltől estig Írtak, amint egynémely bogaras öregembereknek a szokásuk« Bármilyen lélekzetfojtóán, szivdobogtatöan irta meg Gracza György füzetes regényeiben (amelyek a régi rémregényeket végre lehő- hérolták), a 48-iki magyar szabadságharc történetét, ezeknek a vén toliforgatóknak mindaz kevés volt Ifjúkoromban ődöngvén közöttük, elnézegettem a toll megtörléséhez való disznő- sörtéiket porzős edényeiket, ujságpapirossal bőven kibélelt karosszékeiket homokkal töltött, lábhoz készített köpőládáikat, a dohánygyári enyvtől szabadulni nem tudó szivarvégeiket, kék árkuspapirosaikat, csempénzeikeb amelyeket halálukig a mellükön viseltek, másaikat, amelyek hasonlatosak voltak a varjak lépéseihez, amelyeknek nyoma a havon marad.

— Gracza hazudik, mindenki hazudik, aki a magyar szabdságharcról eddig csak egyetlen mondatot is leirt! — kiabált ama többször említett parancsnok, aki unokájával is olyan vezényszavakban beszélt, mintha az ácsi csatában vezényelné honvédéit — Nem lehet megírni az igazat Fehérváry Géza miatt, aki, mint honvédelmi miniszter, a Men- háznak is a legfőbb felebbvaiója, Fejérváry barátja Ferenc Jószelnek. Bizonyára rosszul esne neki, ha egyszer az igazat megírnánk a 48—49-iki Szabadságharcról. Ki volt a hibás? Kossuth vagy Görgei? De majd halálunk után nyilvánosságra jön a nagy titok.

így fenyegetőzött, valamikor a negyven- nyolcas. honvédek parancsnoka. Az öreg hadfiak azóta átsétáltak a másvilági hadsereg1^ és az állítólagos titkot, amelyről a XIX-ik század második felében annyit mendemond ázott a magyarság: hogy miért veszett el a magvar szabadságharc voltaképpen, — nem falábuk meg egyetlen végrendelkezésben sem. Talán majd ha az utolsó negyvennyolca-; honvéd is elmegy Magyarországról: akkor megtudjuk a valói A legendák véget érnek„Cap Arcona.“ A Hamburg Délamerika Gő»- hajótársaságiiak, amelynek különösen a dup’a- csavaru Cap Polonio gyorsgözőse és két motor- hajója „Monté Sarmiento". valamint a „Monté Oliviá" mindazok előtt, akinek hajózással dolguk van, ismeretes, újból ünnepnapja volt. Uj hajójukat, a „Cap Arconá,“ május 14-én avatták íe! és bocsájfották vízre Hamburgban. Már a kora dei- uíáni órákban ezrekre menő tömeg gyűlt Öcsze e nem mindennapi látványosságra, száz és száz kisebb gőzhajó és motorcsónak vette útját a zászló- díszbe öltözött Blohhe és Voss hajőépPők dokkja felé, a :kikötői rendőrség által körülzárt zónáig. A hajótömb mindkét oldalán e célra felépített tribünöket a meghívott előkelőségek foglalták el. Pont négy, órakor lépett Beatrix Ansinek kisasz- szony, az m hajó keresztanyja, a virágokkal és zászlókkal díszített keresztelőszékre. Rövid beszéd után csattant el a szokásos pezsgősüveg a hajó orrán. Izgalommal telt idő múltán az utolsó tartókat is elvág’ák, mire a gigantikus hajó‘örzs a hydran- íikus nyomásnak engedve, a nézőközönség frenetikus élj en-kiáltá sával lassan megindult, majd mindjobban fokozódó gyorsasé gal lendült a vízre, ajuig-a hajó magasan felütő hullámokban meg- nem pihent. Midőn egy repü’ögép a levegőből küldött üdvözletét koszorú formáj .bán ügyesen a fedélzetre ejtette, még jobban fokozódott a közönség egetverő üdvrivalgása. A Cap Arconával a német kereskedelmi flotta lényegesen megnagyobbodott és igy a Dékmerikába utazóknak Hamburg a legmegfelelőbb állomásuk, A Hamburg Dél uj hajójának építési költsége 30 millió márkát (240 millió Ke?) emésztett fel. amelynek 27 ezer tonna űrtartalma van, 206 méter hosszú, 26 méter széles és teljes - megterhelésnél 8.40 m. mély járata lesz. Annak elképzelésére, hogy mily nagy a Cap Arcona, elég. ha rámutatunk arra, hogy a hajó 46 méterrel hosszabb,' mint Németország legmagasabb templomtornya. A hajó, amely még a '-'ivetkező hónapokban több száz kéznek ad munkát, a legkényelmesebb szemé’yszállító tesz és nem kevesebb, mint 2183 személy befogadóképességű. A beépítendő gőzturbteák 24 ezer ló- erősséget fejtenek ki és óránkénti 20 tengeri mérföld sebességet érnek el. Ezen sebesség által Rio de .laneiroba 12 nap és Buenos A; reá be 1"> nap alatt ér el,, ami rekordidőnek '.ám;t rjből bebizonyítja a német hajógyár te' i te.-te:'ka erőségét.

6

juttatni náci onts Iáni-uBuka.'t. £e ily kisebb és nagyobb védekező csatározások százával fordulnak elő' a kieebbségd eorsban, életben. A közi-gaizgatás, az agmárneforai, az. tak-olakérd-és, a gazdaságii és kulburáliis élet. tei’ütetének minden ágában.

— Hogy vélekedilc képviselő ur, a -kissb'bcé- gek nemzetközi szervezkedéséről?

— A kisebbségi népek nemzetközi szervezkedését én egy igen hatalmas történelmi miinek látóin, amelynek kihatását csak későbbi évtizedek fogják megmutatni.

wi'pw—wwm—cm——umvetnn. wrwawawir riaannüM i.vn xn j.-. r*» wmvr.t taniTam .vvm

Szloven$zkőban elismert legszebb I

férfi-fetéraeisii mérték alán

KALKSTEIN divatuzletében |

UZHOEOD, btaphatő*. . . j

Syfttidologe Dr. KoSb

tualítt a prégat, frankfurti éí.'berlini bfírklinllták

tanársegédje és másodorypsa-• ---- ,

WP

tr*(halta 10. V<»ca8Cft««B>*'<ia 31. mm4km.

War-sermann o%«gálat!

»0#VG39C 6C 030t96ff OC JF