Prágai Magyar Hirlap, 1927. május (6. évfolyam, 100-124 / 1434-1458. szám)
1927-05-25 / 120. (1454.) szám
^J^<iAl-i'»tAfiÍÍAK.HIRLAE 1927 május 25, szerda. fanyaven üdvözli Lindbergliet. Mindenki ron mosolyog, ő is, a szerkesztő ... Hátul, a mező végében, fantasztikus kép. Az igazgatósági iroda minden ablaka világos. A tömeg felmászott az építtetek pá.bányaira, a nádtetőkre, a lila reflektorfényben olyan az egész, mint egy mozielőadás. Ko- lumbust várják a benszülöttek ... Egy operatőr ágál az egyik háztetőn. Mozdulatlanul állunk, száz méternyire a kordontól, a nagy, kivilágított órát nézzük, ami 10 óra 22 percet mutat a ház homlokzatán. A legjobb esetben egy félóra múlva lehet itt... — morogják. Fönn a sötét égben halkan zug valami. Egy gép? Nem látni semmit. Lámpája nincsen. Valami sötét test zug a levegőben, egészen alacsonyan... Irtózatos a csönd. ■Egy gép? Senki nem hiszi el. A reflektorok fényében alacsonyan földereng a gép, csak a körvonalai látszanak. Gyönyörű, szabályos Ívben körülrepül a sötét tér fölött. Egyszer, azután rnégegys/.er. Mindenki nyugodtan nézi, mert felfoghatatlan, érthetetlen, nem lehet ő az, nem lehet. „Demi-tour”-t csinál, jó messzire elszáll, a pálya legvégire, ahol már nincsen ember. Korrekten, lassan leereszkedik. Mi len reflektor az ő mozdulatait kiséri. A gép már a földön van, lassan fordul még egyet, szembehelyezkedik a hangárokkal. Vagy négyszáz méternyire lehet tőlünk. A csavarja jár még. Aztán az is megáll. Egy rakéta fölrepül. Most tisztán látni a gépet: alumíniumból van és monoplán. Lindbergh, az outsider, megérkezett. * Egy pillanatig nem mozdul senki. Aztán j fölfordul minden. Szaladni kezdünk a gép \ felé, bukdácsolva, a fotográfusok a nehéz apparátusokkal, s a messziből kezdődik az a zugás, amiből néhány perc múlva egyetlen, másfélóra hosszat tartó szakadatlan hurrá lesz. A gép áll, itt van egészen közel. Már odaértünk, megérintettük a szárnyakat. A gép magas, a fedele csulivá vau. Hárman feltornásznak a tetőre, föllépik a kabin fedőlapját. Három pár kar nyúl be a kabinba, kiemelnek egy lestet, először egy bőrsapkát, aztán egy fejet, aztán egy hosszú testet. Ez Lindbergh. Kelten tartják. Födetlen fejjel áll. Az arcát nem látni jól. Nem bir állni. Háborúi arra, aki tartja, » a két karja úgy esik végig a másik testen, mint a régi képeken, amiknek ez a cime: „Levétel a Keresztről”. Nem bir mozdulni. A másik ember az arcát csókolja. Mindenkinek feljön valami a torkába. Ez pillanatokig tart, aztán Lind- bergh összeszedi magát és fölegyenesedik. Már tud állni, az első rohamnak vége. (Egy újság később schneidig „első szavakat” adott a szájába, mint: „Én vagyok Lindbergh! Bourget-ban vagyok? All right.“ Ez nem igaz. Nem szólt semmit.) De már magánál van, visszahajol a kabin fölé és egy szalmakalapot emel ki onnan, egy girardi- kalapot, amit lassú mozdulattal a fejébe tesz. Ez az első mozdulata Párisban. Ezt láttam. A ezaimakalapot Newyorkból hozta magával, számolva minden eshetőségre. Rádiót nem hozott; se ejtőernyőt. Csak szalmakalapot hozott és egy iránytűt. Egy perc múlva tiz és tízezer ember rohan ordítva a gép felé. Menekülni kell. A tömeg áttörte a kordont, ledöntötte a vaskerítést, ömlik ide, életveszélyesen, vakon, magánkívül. Lindberghet még egy pillanatig látom, a reflektor most idetalált, huszonöt- évesnek se néz ki. Teljesen gyermekes az arca. Nem finom arc, még nem szenvedett előzőleg sokat, elszánt, természetes emberi és fiatal arca van. Olyan az arca, mint Amerikáé. Már száz kar nyúl utána, az enyém is, hogy megérintsük, megsimogassuk. Szerencséje van, eltűnik a tömegben (egy őrmester a karjailia vette és elrohant vele). Mindenki a gépre veti magát. Az igazgatósági iroda ablakában Myron T. Herick áll. könnyek vannak a szemében, a kalapjával integet a tömegnek. Olyan széles és boldog gesztusokkal, mintha nem is Lindbergh, hanem ő repülte volna át az Óceánt. Tizenegy óra, mikor az útra kiérek. Éjijei félháromkor még Páris és Bourget között ülök egy autóban, reménytelenül megrekedve tízezer vonító, tehetetlen, rekedt (szirénákkal bőgő automobil között. Márai Sánd r. Beszélgetés Lindbergh-gel a párisi amerikai követség épületében A P. M. H. munkatársától — űpüsbrin Sok 1000 méter mélységből törnek felszínre a vulk. kénes iszapforrások, melyek CSŰZ, KÖSZVÉNY, ISCHl- A-S IZZADMÁNYOK eseteiben páratlan hatásúak. Ideális elhelyezés (Thermia Palace Szálló la, Pro Patria Ha) Ke 45-től feljebb. Százados fürdőpark, strandsétányok. A tavaszi kúra a legelőnyösebb. Felvilágosítás, prospektus: Fürdőigazgatóság, Pöstyén (Piesfany). Speciális szanatórium gyógyintézete éa legideálisabb ellátása mérsékelt árakon. Tel|es komfort. Ősztizea qyóqytényezttk a házban. Dlétlkus és souártyító- kurók. Felvilágosítások, orvosi vezetőség : Dr. 5 C B m I D T i. és Dr. Ul E I 5 Z E. Páris, május 24. Többszöri eredménytelen kísérlet után ma délelőtt végre sikerült bejutnom Lind- berghhez, a népszerűség zenitjén álló amerikai repülőhöz. Félóráig beszélhettem a nap hősével. Reggel 9 órakor az Avennue de Jenán, az amerikai nagykövetség palotája körül már ezrekre menő tömeg ácsorog. A párisiak tudják, hogy Lindbergh Herrick nagykövet vendége s ezért ott táboroznak az épület, kijáratai előtt, mert egyetlen alkalmat sem akarnak elszalasztani, hogv Lindberghet lássák. Minden szem az első emelőt egyik ablaka felé tekint. Ez Lindbergh hálószobájának ablaka. Tiz óra körül az ablakot kinyitják. Lindbergh tehát felébredt, A nagy vaskapu előtt minduntalan táviratkihordók, virágárusleányok és a nagy áruházak hivatalnokai jelennek meg óriási csokrokkal, le- vélözönnel és csomagokkal, negyed tizenegykor pedig egv szabó is jön azzal a ruhával, amit Lindbergh rendelt. Tudvalevő ugyanis, hogy a pilóta egyetlen könnyű nyári öltözetben jött át az óceánon. A kapualjban titkos rendőrök állnak és lelkiismeretesen átvizsgálják a bebocsátást kérők iratait. A vizsgálat nagvon szigorú s alig néhányan tudunk csak a kordon mögé kerülni. Féltize négykor végre rám kerüli a sor. A portás, aki a kétnapos roham dacára nem vesztette el jókedvét, jelt. ad és fölmehetek a palota széles, márványos, szabad lépcsőjén. Kis, zöld selyemtapétás fogadóterembe vezetnék, ahol az egyik kényelmes székbe ülök. A kandalló fölött Herrick nagykövet arcképe lóg, mig a falakon szerteszét régi németalföldi mesterek festményei. A rok- kokó-iróasztalon Coolidge elnök fényképe áll. Néhány pillanat múlva kinyílik az ajtó és megjelenik Herrick nagykorét, aki mögül kiváncsi arccal áll Lindbergh magas, erős, szőke és kékszemü alakja. Az első pillanatban úgy tűnik, mintha Lindbergh Herrick fia lenne, oly kedvesen s oly atyailag bánik a valóban gyerek benyomását keltő fiatal amerikaival. A gyermekes arcvonások mögött azonban rögtön észrevenni a komoly tréninget végzett sportembert. Lindbergh arca is elárulja, hogy a fiatalember megszokta a viharokkal és szelekkel való dacolást. A. pilóta még mindig öreg, szürke ruháját hordja, ebben a ruhában jelent meg a köztársasági elnöknél, Poincarénél is, az összes díszvacsorákon, mert a szürke ruhán és a sárga cipőn kívül nem hozott magával mást az óceántulról. Lindbergh fesztelenül társalog s állandó barátságos mosoly van ajka körül. Csak kezének nyugtalan játéka árulja el kétnapos állandó izgalmát. Rendkívül egyszerű és naiv ember. Rokonszenves amerikai, aki mindenben fáradhatatlan. Az örök udvariasságban, mosolyban és féléiéit,adásban épp olyan fáradhatatlan, mint, a sportteljesitnié- nyekben. a volán mellett és az óceán viharaival dacolva. Az interjú kedves beszélgetéssé változik. melybe a jóhumoru amerikai nagykövet is többször beleszólt,. Azt kérdezem Lind- berghtől, hogy mik a tervei. — Szombaton este Brüsszelbe repülök — felelte —, majd hétfőn tovább szállók London felé. Már megnéztem repülőgépemet, amely szerencsére nincs úgy összeron- csolva, mint azt az első pillanatban gondoltam. Holnapig kijavítják. — És milyen soká marad Londonban? — Nem sokáig. Egyáltalán semmiféle kötelezettséget sem vállalok, mielőtt, nem térek vissza Amerikába. Már nagyon szeretnék visszamenni. A repülést nem azért vállaltam. mert pénzt, akartam keresni. Az ajánlatok nem izgatnak. Csak a repülés iránti nagv lelkesedés ösztönzött az útra. Be akartam bizonyítani a világnak, hogv a repülőgép ma már csakneni tökéletes. Meg vagyok győződve arról, hogy a repülés lehetőségei határtalanok. — Az egyetlen kérdés csak az, vájjon egymotoros, vagy többmótoros gép szükséges-e az óceán átrepülésére. — Nem fog Páris fölött egyszer-kétszer el repülni ? — Igen. Szerdán látványos repülést tervezek. Szeretném a párisiakat, akik olyan lelkesen fogadtak, a levegőből is üdvözölni.-r- Amerikába való visszatérése után nem kezd újabb nagy repülésbe? Talán a Pa- cific-utat is megteszi? — Nem. Egyelőre csendben maradok. NeWyórkból Párisba repültem, most néhány hónapig pihenni akarok. — Hogy tarthatta meg repülésének irányát? A szakemberek mind csodálkozva beszélnek erről a problémáról. — Igazán csodálom, miként válhatott ez a kérdés problémává. Műszereim, a két iránytű, köztük az indukciós iránytű, teljesen kielégítettek. Azt az utat követtem, amelyet otthon már pontosan kícirkalmaz- tam. Alig három mérfölddel tévesztettem el Írország közelében az útirányt. Minden^ száz mérföldön ellenőriztem utamat az iránytű segítségével. — Hogy állapította meg, hogy pont. száz mérföldet, repült? — Egyszerűen az órámmal. Egy órára 100 angol mérföldet, számítottam, mert. Ismertem gépem teljesítőképességét. Azt már elmondottam, hogy az első ezer mérföld alatt, az idő rendkívül kedvezőtlen volt. Az újságok igazságtalanok velem szemben, ha azt mondják, hogv a repülést csak a szép idő tette lehetővé. Minden a gépem érdeme, amely a hó és a jég dacára pompásan és egyenletesen repült. Lindbergh ideje pontosan kimért. 12 órára a párisi amerikai klub d-ezsönéjére várják. Elbúcsúzom tőle. Mielőtt elmennék, a következő angol nyelvű nyilatkozatot nyújtja át: „Parisba érkezésem óta a figyelem any- nyi barátságos jelével halmoztak el. annyi táviratot és levelet kaptam, hogy az amerikai nagykövetség személyzete és a követ személyes hivatalnoki kara sem győzik elvégezni a hirtelen rájuk háramlóit nagy munkát. Magam személyesen, még ha egész nap olvasnék is, a leveleknek alig egv ti- zedrészét tudnám átolvasni. Éppen ezért felkértem a Bankers Trust Comp.-ot. hogy európai tartózkodásom alatt vegye kezébe személyes és üzleti ügyeim intézését. Minden közleményt, levelet és ajánlatot tehát ezentúl a bank párisi irodájához kell címezni. Felhasználom az alkalmat, hogy megköszöntem a sok szerencsekivánatot és remélem. hogv később valamiképpen személyesen is kezet szoríthatok azokkal, akik most üdvözöltek. Charles A. Lindbergh." Kint a palota előtt a reudőjség még miudig csak nagynehezen tudja távoltartani a kiváncsiakat, akik Lindbergh megjelenésére várnak. Lindbergh az óceánfölötti rendes repülőforgalomról Páris. május 24. Lindbergh a Matiubanl ma folytatja nyilatkozatát. Véleménye szerint Newyorkból Párisba sukkal könnyebb átrepülni, mint megfordítva. Az óceán fölött az általános szélirány nyugatról kelet, felé halad. Ha ez az irány megváltozik, akkor a legveszedelmesebb viharok várhatók. Őt magát is csaknem elkapta egy ilyen keletről nyugatra haladó áramlat. Lindbergh hangsúlyozza, hogv vállalkozása nem volt inprovizált. Repülőgépét a gyár február 2-án kezdte építeni és a mérnökök a legkisebb apróság megvitatására is kitér jes»kedtek. Az óceánon túli repülés legalkalmasabb gépe a monoplán, Lindbergh most kíváncsian várja, hogy az uj hatalmas három motoros Fokker-gépek mily eredménnyel fognak bemutatkozni. Szerinte ezek a gépek könnyedén elrepülhetnek Párisból Newyorkba. Ha egyszer Európa és Amerika között állandósulnak a repülőgépjáratok, akkor sokkal nagyobb gondot kell fordítani az időjelcntésekre. Lindbergh maga is csaknem áldozata lett a tökéletlen meteorológiának. Gépének nagyszerűen elhelyezett ka- binja, a hires „halálzárka” szintén hozzájárult a sikerhez, mert a mélvenfekvő vezető- helyre nem ért, el a hideg és a fagy. A repülés alatt Lindbergh alig étkezett. Két-három korty vizet ivott,. Az öt sonkáskemyeréből csak másfelet fogyasztott el. Viszont megérkezése után irtózatos szomjúságot érzett és az első éjszaka hihetetlen mennyiségű vizet meg telet ivott. A Maiin még egy-két részletet közöl az útról: Lindbergh nem hozott pénzt. Megérkezése utáni napon az Equitable Trust Co. párisi fiókjának egv 12.755 frankról szóló csekket mutatott be. Bizonyos, hogv ez a csekk a világtörténelemben a leggyorsabb, amely eddig Newyorkból Párisba érkezett. Amerikai hadihajó megy Lindberghért Newyork, május 24. Newyorkban minden előkészületet megtettek Lindbergh fogadtatására. Baltimoréban mozgalom indult meg, hogv a tengerészeti hivatal egy hadihajót küldjön ki. Lindberghet. Amerika hősét méltóképpen csak egy amerikai hadihajó hozhatja vissza Amerikába. A mozgalom villámgyorsan terjed és valószínűleg eredményre is fog vezetni. A newyorki Központi Csarnok, amelyben egy évtized óta minden nagyobb fogadtatást rendeznek, valószínűleg kicsi lesz Lindbergh fogadtatására. így hát kénytelenek lesznek a repülőt, vagy a Yankee Stadionban, vagy a Polo Ground-on fogadni, mert, csak ezek a sportterek felelhetnek meg a célnak. Briften képviselő már bejelentette, hogy a kongresszus megadja Lindberghnek a nagy becsületérmet, amelyet Amerikában eddig csak 10—15 ember kapott meg. Valószínűleg magas katonai rangot is adományoznak neki. A pilóta anyját, tegnap egy film társaság felszólította, hogy százezer dollárért vállaljon szerepet egy filmben. A társaság Lindbergh asszonyt, mint a „tipikus amerikai anyát” akarta bemutatni Amerika közönségének. Az öregasszony azonban visz- szaut,ásított,a az ajánlatot. A magyar képviselőház üdvözli Lindberghet Budapest, május 24. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelentése.) A képviselőim mai ülésén Kéthly Anna felszólaló sában kérte az elnököt, hogy a törvényhozás is keressen alkalmat örömének kl- fevezésére Lindbergh sikere fölött. Kéthly beszéde után Hermán n Miksa kereskedelmi miniszter állott fel szólásra. A magyar törvényhozás — úgymond — meghajtja a® elismerés zászlaját Lindbergh előtt. A tudás, az akarat és a nemzetszeretet a legnagyobb tényekre is képesít. Ml, visszatartva a fejlődésben, csak szerény tagjai vagyunk az aviatikának, de csodálattal nézzük a fejlődés ekkora lehetőségeit, és csak annyit kivánimk, hogy nekünk is megadassanak a lehetőségek, követni a többi nemzeteket a levegő békés meghódításának utján. Ezután Huszár Károly elnök emelkedett hangon mondotta a következőket: — A törvényhozás elismerését fejezi M Lind- bergíhnek, megemlékezve egyúttal azokról az úttörőkről is, akik ugyanerre a feladatra vállalkoztak, de célt nem értek. Üdvözli az amerikai törvényhozást, mint a faji öntudat és nemzeti becsvágy gyönyörű példáját s azon kívánságának ad kifejezést, hogy’ e-z a nagy teljesítmény minden idők békéjének teljesítménye legyen. Az egész ház fölállva, tapssal fogadta az elnöki szózatot. Budapest, május 24. A városi képviselő- testület tegnap esti ülésén Ripka főpolgármester meleg szavakkal emlékezett meg Lindbergh sikeres repüléséről, majd bejelentette, hogv a képviselőtestület megbízásából Budapest városa nevében szerencsét,ki- vánó táviratot intéz Washington város képviselőtestület, éhez, — A diákságot eltiltották a népgyülések látó-. gátasától. A prágai rendőrigazgatóság Bniinn példájára hirdetményben megtiltotta az iskolai ifjúságnak nópgyüléseken, felvonulásokon való részvételét, mivel ez vétség az iskolai fegyelem ellen. Értesülésünk szerint, ezt a rendelkezést az egész köztársaság területére kiterjesztik. „■ i QQQQ0QQQQQQW3QQQe,QQQC>0<2ÍX2 $ Darnay Kálmán: | Testőr szer elmek | o KISFALUDY SÁNDOR és SZEGEDY 8 g RÓZA REGÉNYE § g Történelem, korrajz és egy édes-bús R § szerelem romantikus története ez a k könyv. Aki olvasta, nem felejti el. O 0 Kiállítása, főképpen a megelevenítő R g színes illusztrációk méltók a tar fa- O lomhoz. 2% oldal. O $ Kcs 36.40. R ó 6 OQQQQQQOQQQQQQZiOQOQQQQVQCiQOGQöOO % 4
