Prágai Magyar Hirlap, 1927. május (6. évfolyam, 100-124 / 1434-1458. szám)

1927-05-04 / 102. (1436.) szám

A Hradzsin Ripp van Winkléje A középeurópai politika berkei újból hangosak lettek, fontos diplomáciai esemé­nyek vannak készülőben, amelyek teljes mér­tékben lekötik az államférfiak és politikusok figyelmét. Május derekán a kisálltán! tartja konferenciáját s ennek a tanácskozásnak kü­lönösebb jelentőséget ad nemcsak az a kö­rülmény, hogy ez alkalommal első Ízben ülé­sezik a kisántánt Csehszlovákiában, hanem mert a konferenciái;' szóba kerül az olasz-ju­goszláv konfliktus ügye s ezzel kapcsolatban a magyar-olasz szerződés. Az az örvendetes tény, hogy Magyaror­szág céltudatos munkával, csodálatos erőfe­szítéssel belső viszonyainak konszolidálása után külpolitikai téren is jelentős Szerepet nyert, hogy az európai hatalmak? konzernjé- ben ma már jelentékeny tényező, amelynek barátsága egyetlen nagy hatalomra sem lehet közömbös, nagy fétékenységgel tölti el a kis- antant diplomatáit, különösen Benest, akinek egész külpolitikái rendszere Magyarország izolálására, bekerítésére alapult. A jól végzett munka büszke öntudatával nyilatkozott meg Benes, amikor a kisántánt létrehozása után Prágába visszatért s hangoztatta, hogy a kö- zépeuTÓpai politika irányítását sikerült kezé­be kaparintania. A vasgyürü akkor létre is jött Magyarország körül s a csehszlovák kül­ügyminiszter diplomáciai sikereinek mámorá­ban odáig ment, hogy arbiter Europae-nak ját­szotta ki magát. Bene-s itt, Benes ott, majd Londonban, majd Páriában, majd Rómában kopogtatott s tetszelgett magának abban a szerepben, hogy Anglia s Franciaország kö­zött ő a közvetítő, az ő vállain nyugszik az európai egyensúlyi helyzet. Ez a külpolitikai koncepció roppant egy­szerű tételen nyugodott, a német-francia el­lentéten. Benes érezte, hogy amig Franciaor­szágban a revanchetól való páni félelem ural­kodik, amig a Ruhr-vidéket gyarmati csapatok tartják megszállva, addig szükség van a ke­leteurópai vazallusokra, szükség van ő reá. De jött Locarnó és jött Thoiry és Benes kon­cepciója halomra dőlt. Az a külügyminiszter, aki az erópai államférfiak közül egyedül tud­ta megtartani pozícióját az összeomlás óta el­telt hosszú idő alatt, ma már csak azért ül a külügyminiszteri székben, mert az elnök ál­lott melléje teljes presztízsével. Politikája azonban minden vonalon vereséget szenve­dett s a Benes ellenes cseh sajtó két év óta egyebet nem tesz, mint a „nagyszabású kül­politikai koncepció*4 hibáit veti a külügymi­niszter szemére. A cseh sajtó ma már meg­látja azt, hogy Csehszlovákia valahogy egye­dül maradt, körülötte nincsenek barátai, csak ellenségei és tulajdonképpen senkire sem Számíthat. Beismerte ezt maga Benes is nem­régiben, amikor a sajtó képviselőinek előadást tartott a középeurópai helyzetről s nyíltan ki­mondotta, hogy Csehszlovákia Lengyelország­ra sohasem építhet. Ripp van Winkle felébredt s megdörz-söli a szemét. Csodálkozva tekint körül, valahogy egészen uj helyzettel találja miagát Szemközt. Még kiadja az uj jelszót: Középeurópában meg kell valósítani a Monroe-doklrinát s ezzel Olaszország visszaszorítására gondol. Az a politikus, aki ma a középeurópai politiká­ban nem enged idegen befolyást érvényesül- r-i, elfelejti, hogy éveken keresztül nem csi­nált egyebet, minthogy a Quai d‘Orsay külpo­litikájának uszályát hordta. S hu a külügymi­niszter sajtója teljes gőzzel harsogja, hogy a kisantant ma erősebb, mint valaha, mi féltjük j az angolkóros gyermeket, féltjük attól, hogy! nem éri meg a kanna®?kort. Nem hisszük, | hogy Benes komolyan számit arra, hogy Ro-, Jui©§&Sá¥la retteg a beigár-oSasi együttműködés!^ A jugoszSáv-albán határon föltűntek a bolgár kovaifáeslk, kik Macedóniában nyugtalanságot akarnak kelteni Korea (Albánia), május 3. Albán területen, Korea vidékén az utóbbi napokban ! nagy bolgár komi társi-csoportosulásokat figyeltek meg. Mig eddig csak a jugoszláv-bol- ! gár határon voltak állandó bandatámadások, most Struga és Ochrida környékén, a jugo- ! szlár-albán határon is, ily provokatív előretöréseket várnak. Beavatott körök szerint az ; itt gyülekező bolgár komitácsik szoros összeköttetésben állanak a hírhedt „macedón 1 koaiáí)ével“ és állítólag a jugoszláv határon át be akarnak törni Macedóniába, hogy ott helyi nyugtalanságokat szítsanak. Eddig több száz komitáesi érkezett Korea vidékére s mindegyikük kitűnően fel van fegyverezve. Vezetőjük egy bolgár ezredes, aki pillanat­nyilag a tiranai bolgár követségen lakik. Jugoszláv forrásokból azt hangoztatják, hogy a bolgár küBiitácsikat Olaszország pénzeli. A belgrádi lapok persze ebből is azt kövei­ket írók, hogy az olasz-bolgár együttműködés Jugoszlávia ellen máris bevégzeti tény. Tiranai diplomáciai körökben különben is csökönyösen tartja magát a hir, hogy Olasz­ország nagy engedményeket tett a macedón kérdésben Bulgáriának. Budapest, május 3. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefon jelentése.) Az egységespárt tegnap esti szokásos hétfői pártértekezletén szokatlanul, nagy számban jelentek meg a párttagok, mert erre az értekezletre volt bejelentve Bethlen István gróf miniszterelnök nagy beszéde az olasz—magyar barátsági szer­ződésről és az ezzel kapcsolatos aktuális politikai helyzetről. Az értekezleten jelenvolt többek között Vass József népjóléti, Hermann Mik­sa kereskedelmi, Major János földmivelés- iigyi és Búd János pénzügyminiszter, vala­mint Sztranyovszky Sándor államtitkár is. Kenéz Béla, az egységespárt ügyveze­tője üdvözölte a miniszterelnököt. Beszédé­ben Bethlent úgy aposztrofálta, mint akinek helyét a krónikás az országszerzők sorában fogja kijelölni. Ezután Bethlen István gróf miniszterel­nök emelkedett szólásra s a jelenlevők zajos ünneplése közben kezdte meg beszédét. — Mikor elindultam Rómába, — mond­ta a miniszterelnök — három cél vezetett engem oda. Az egyik az volt. hogy Fiume szabadki- kötöjét elérhessük, a második az volt, hogv Rómában azokat a kapcsolatokat felújíthassuk, amelyek a világháborúban megszakadtak s végül a harmadik, hogy a tradicionális barátságot lehetőleg szer­ződés formájába önthessük. Bizonyos körökben kétkedéssel fogadták a fiumei kikötőhöz fűződő reményeink ered­ményességét. De ne becsüljük le a magyar szabadkikötő ' ügyét, illetőleg ne becsüljük alá azt a 'lehetőséget, hogy mi is tengerhez juthatunk. Fiume az a biztos szelep, amelyre a magyar, közgazdasági életnek szüksége van, hogyha adott esetben a túlfűtött ] ese­mények erejétől nem akar felrobbanni. A múltban is a magyar cukor, liszt és a szesz­ipar terményeinek jelentékeny része kelet felé irányult. Ennek az útnak kapuja pedig a mi részünkre csakis Fiume lehet. Termé­szetes, hogy Fiúméba csak szárazföldi utón, Jugoszlávián keresztül juthatunk el, ezért további feladatunk, hogy a tranzitfor­galmat biztosíthassuk. További részletes tárgyalások szüksége­sek részint Olaszországgal, hogy a kereske­delmi kérdéseket egész részletességgel meg­beszéljük, másrészt pedig Jugoszláviával a tranzitoforgalomra vonatkozólag, hogy áruink ott Fiúméban versenyképesek lehes­senek. Ezután rátért a miniszterelnök azoknak a tradicionális kapcsolatoknak az ismerteté­sére, amelyek a két államot évszázadok óta összek apcsolták. — A történelem tanúságai szerint a múltban is voltak kapcsolatok a két nemzet között, — folytatta ezután Bethlen. — Mind­két állam az osztrákok befolyása alatt ál­lott. Ezek ellen a befolyások ellen küzdött évszázadokon keresztül a két nemzet. A ma­gyar parlament, már számtalan esetben adott kifejezést szimpátiájának, amelyeket a magyar nép az olaszokkal szemben érez. Be­következett azonban a világháború, amely ezeket a kapcsolatokat részben felfüggesz­tette, de ez mániát beállíthatja egy olaszellenes politika tengelyébe. Joaehimsthalban tehát konferencia lesz s a sajtó közleményeiből máris megállapíthat­juk, hogy Benes az olasz-magyar közeledést s barátsági szerződést úgy állítja oda, mint elő­készületet a Habsburgok restaurációjára, amit a kisantant okvetlenül cásus bellinek fog tekinteni. A farkasról szóló mese ismétlő­dik meg itt is, annyiszor verte félre Benes a harangokat ezzel a vészhirrel, hogy senki sem ül fel már neki. Ha erőszakosan ezt a szán­dékot igyekeznek bele magva rázni a. magyar- olasz szerződésbe, a komoly politikust meg­nyugtatja Betűien' miniszterelnöknek tegnapi komoly nyilatkozata: Ez a szerződés életerős nemzetek együttélésének kifejezője s kifeje­zője a közös érdekeknek, nem azért, hogy kalandokba boosátkóznunk s másokat megfe­nyegessünk, hanem kizárólag a két nemzet közös érdekeinek megerősítésére szolgál ez a szerződés. Ha Benesnek fáj az, hogy Magyarország barátot keresett s barátot talált az Adria álla­mában', magára vessen. Mert igaza van a ma­gyar miniszterelnöknek, mikor ezt mondja: „A trianoni békeszerződés megkötése óta Magyarország egyebet parancsszónál nem hallhatott, mert az egyenlőség megszűnt a nemietek között s nap-nap után ki voltunk té­a világháború tulajdonképpen nem köz­tünk és Olaszország között folyt le a harctereken, hanem mi osztrák érdeke­kért harcoltunk s csak becsületesen kitartottunk szövetsé­gesünk mellett. De viszont Olaszország köz­belépésének köszönhetjük, hogy Sopront megtartottuk, ugyancsak Olaszország volt az az állam, amely -a magyar rekonstrukciós kölcsönben 100 millió lírával vett részt s ez­zel akkor Magyarország talpraállitását moz­dította elő. Senkinek olyan nagy érdeke nincsen, mint egyfelől a magyar nemzetnek, hogy az Adrián, a Középtengeren erős Olasz­ország legyen s a másik oldalon Olasz­ország érdeke, hogy a Duna-völgyébon erős. fejlődésképes magyar nemzet le- - gyen. A két nemzet között teljes a har­mónia. A megkötött szerződés életerős, élniakaró nemzetek együttélésének ki­fejezője s kifejezője azok közös érdekel­ne. nem azért, hogy kalandokba bocsát­kozzunk s másokat megfenyegessünk, hanem csupán és kizárólag a két nemzet közös érdekeinek megerősítése végett íratott alá ez a szerződés. — A trianoni békeszerződés megkötése óta Magyarország egyebet parancsszónál nem hallhatott, mert az egyenlőség meg­szűnt a nemzetek között s nap-nap után ki voltunk téve annak, hogy belügyeink- be beavatkoznak. Talán egyetlenegy ál­lam sem érezte annyira megaláz oltóágá­nak súlyát, mint a magyar nemzet. Ezen megalázott helyzetünk közepette egy nagy nemzet, európai hatalom, amely­nek súlya van az európai politikában, visszaállítja a régi helyzetet, egyenlő társnak fogad, megbecsül s tiszteletet ad a magyar nemzetnek. Igenis, én azt állíthatom, hogy a tőlünk elrabolt nem­zeti becsületet adta vissza az olasz nem­zet. (Hosszan tartó viharos éljenzés.) — Legyünk azért hálával és köszönettel annak a nagy nemzetnek s annak vezető ál­lamférfidnak, aki a magyar nemzetnek be­csületét és nagy értékeit a kellő pillanatban felismerte és azt a nemzetközi életben ho­norálni is kívántai Félóra hosszat beszélt a miniszterelnök s mikor beszédét befejezte, az értekezlet tagjai szűnni nem akaró tapssal és éljenzés­sel ünnepelték. Az olasz-magyar szerződés a magyar képviselőház előtt Budapest, május 3. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefon jelentése.) A képviselőház mai ülésén Walkó Lajos külügyminiszter be­terjesztette a Rómában kötött magyar—olasz barátsági és döntőbírósági szerződést. A szerződés benyújtását a képviselőim általá­nos éljenzéssel s nagy ovációval fogadta. A képviselőház ezután áttért a költség- vetés részletes vitájának folytatására. Az igazságügyi tárca költségvetését tárgyalták ma. ve annak, hogy belügyeinkbe beavatkoznak." A magyar nemzetet lépten-nyomon megaláz­tatás érte épper- annak a gyűlölet-politikának következtében, amelynek vezetője Benes volt, a kisantant spiritus rectora. Ne csodálkozzék tehát Benes, ha a porig megalázott magyar nemzet nem hozzá fordul igazságért s méltá­nyosságért, hanem ahhoz a nemzethez apel­lál, amely visszaadta a megsebzett országnak az elrabolt nemzeti becsületet. Csak aludjon tovább Ripp van Winkle, álmodja nagyhatalmi ábrándjait. Az európai nemzetek ma komolyan akarják a békét s az életet és ezt önerejükből biztosítani is fog­ják a maguk számára 5m<skiiH3 Mai námunk 10 oldal Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, A ^jmtpn^kni Pt ni czin színi pllpnzpkl nártok Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: ^ SZlOVetlSZKOt es TUSZinSZKOl ellenzem pariOK 12 emelet. Telefon . 30311 - Kiadó­évente 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Panská ul 12/511. — Te­havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke DZURANYI LÁSZLÓ FORGACH GÉZA íefon: 30311. —Sürgönyeim: Hírlap, Praiia BethSen nagyeraeséia @ias2«>magyar •lereötíésfög H ssersődés senki ellen nem irályul, csupán egymásranlafit ’f síelt k$zös érdekeit szolgálja — Olaszország adta v>*sza Magyarországnak az elrabolt nemzeti becsületet

Next

/
Oldalképek
Tartalom