Prágai Magyar Hirlap, 1927. május (6. évfolyam, 100-124 / 1434-1458. szám)
1927-05-29 / 123. (1457.) szám
1927 május 29, vasárnap. Kisebbségi magyar élet A merkantilizmus lázában Bizonyos, hogy a régi Magyarország íel- aarabólása révén előállott uj állami helyze- lek magyar életének szellemi téren legizga- tóbb problémája azoknak a különös jegyeknek a felderítése, amelyeket, a katasztrófa jellegével biró változás hozott a változásokra nem éppen hajlamos magyar lélekbe. Tudósoknak, művészeknek, íróknak lett izgató terület mindaz a föld, ahol idegen fenható- ságok alatt magyarok laknak. Nem lehet egyiknek sem nagyobb vágya, mint hogy felderítse a kisebbségi magyar élet biztató és elszomorító, de lényeges tulajdonságait, a letört és megvert emberi sorsnak azt a végtelensok szemű láncát, amely nehezen csordái! lépéseink nyomán. Ha egy művészi alkotás összehozó erejével valaki egyetlen hatalmas boltozatba tudná építeni az uj magyar életet, annak a müve bizonyára a Divi- na Commedia nacionáiis szempontokkal megszüld tett pandaníja volna és vetekedne Zola Összeomlásával. S ha vetekedne is, igen kevés történne ezzel! A ma művészének. írójának nem lehet azt képzetbe, hogy túlsók részt vehet az élet intézésében. A mai élet magára dobta a technika, a forgalom és a verseny hajtószij- jait s a fizikai aktivitásra képtelen embert, az ábrándozó lelket bekapja a szijj és roncs- csá zúzzák a kerekek, amelyek közé bevágódik. Az a háború utáni szellemi mozgalom, amely az aktivizmus jelszavával követelt tetteket vagy ahhoz hasonlókat művészetben, irodalomban, véglegesen megbukott. Külső események, forradalmak, változtatásra törekvő politikai és társadalmi mozgalmak hatásai voltak ezek művészetben és irodalomban egyaránt. Nem is azért sültek ki javarészt bolondságok belőlük, mert nem művészek csinálták (akadt közöttük az is), hanem azért, mert az irodalmi és művészeti akti- vizmus követelői túllépték azt a területet, ahol mozogni ok szabad volt. Aktívnek ezeknek a törekvéseknek a szellem ében csak a reális dolgok nevezhetők olyan állapotukban, amikor bizonyos célból mozgást, még pedig lehetőleg előrehaladó mozgást végeznek. Minden igaz művészetnek, tiszta irodalomnak is megvan ez a jellege, hogy fejlődést, előrehaladást, megmozdulásokat hoz létre az emberi életben, de mihelyt ez a spontán és önmagától előálló eredmény a létrehozatalnál főtendenciává válik, előáll a művészetnek és irodalomnak saját magával, értékével, hivatásával való összeütközése. A művészet ilyenkor belekontárkodik az életibe, anélkül, hogy abban akár a legapróbb mozgó holmit, egy teherautó kerekét vagy egy kalapács nyelét is helyettesíteni tudná. De a művészeknek, íróknak ez a törekvése, hogy így szóljanak bele az életbe, mégis magyarázatot nyer. A művészet, mely a kis bánatok idején vigasztalni, az irodalom, amely az apró nehézségek idején eligazítani tudott, nem szívesen mond le erről a szerepéről. A nagy bánatok idején is vigasztalni, az óriás-nehézségek idején is eligazítani szeretne. A megváltozott uj helyzetnek megfelelő uj módokat keresi. Igaz ugyan, hogy az ócskapiac irodalma, Courths- Mahler, Lehne, Heimburg vigasztal manapság is, de csak a varróleánykákat és Istenem! a varróleánykák mit sem változtak az utóbbi ezer esztendőben. A fizikai aktivizmus, amely az árviz tetején, a megrendülő föld hátán is arra kényszeri ti az embereket, hogy lázas tempóval siettessék üzleti érdekeik kielégülését, ez az egész merkantil jellegű uj élet, melyben a kínálat és a kereslet már nem is alkuszik, hanem az egyik fél leütésével végződő boxmeccset viv, tényleg rányomta bélyegét a mai életre. Aki nem boxol, bújjon el, mert ha mégis kiáll, váratlan ütést kap és eldől. Ezért főjellemvonása a kisebbségi magyar életnek is a kinemállás, az aktív merkantil izmustól való húzódás, a szűkös falat kenyér reszkető őrizése és — mint egy .tatai közgazdász mondotta — a „nyugdíj mjá- lis tisztelete". Annál is inkább, mert ez a hajlam egyébként is régi örökség. Ha ez gúny volna, akkor is olyan gúny lenne, amellyel a rosszulparirozott Sors nevetett megvágott arcunkba. Az igazság nem köszvény, amely fáj ugyan, de bujdókol. Az igazság éles tőrrel, vagy ha tetszik, szeggel vert seb, amely ki virít a felszcgzett Lélek tenyerén. A megváltozott helyzet folytán hivatalainkból kicseppent városi -magyar intelligencia nem volt képes a merkantilizmus akti vizmusára: az igazság ennyi. Azt a próbát sem kísérelte meg,' amelyet megkísérelt megmagyarázott alkalmazkodás sál a művészet és irodalom. Az életérdek szemelőfct tartása tette volna pedig kívánatossá ezt a próbát. Alig tudunk olyan esetet, mint kivételes barátomé, aki városi főjegyző volt s ma — lókupec. Az uj idők eltörülték az összeférhetetlenség fogalmának régi, snájdig gyarázatát Az idősebb generáció lesújtva állt félre és odavetett nyugdijak szűkös falatjait fogyasztja már-már egykedvűen. A féríife-’lerántó fiatalabb részének nagy hányada, a világháború katonái javarészt otthagyták az uj államokat, mert a régitől vártak és csodálatosan többnyire kaptak is kenyeret. Itt vagy tehát most egyedül, magadban, saját erődre hagyva: Kisebbségi Magyar Ifjúság. Akit felnevel az uj élet, amely nem négy lábon álló szilárd íróasztalt, öregségre biztosított nyugdijat igér Neked, hanem ígér rohanó hajszát, üzleti boxviadalt, a merkantil forgalom láz- őrült aktivizmusát. A „szabad pályákat", ahogyan hívni szokás. ügy látszik, hogy meg fogsz felelni ennek az uj életnek. Talán megérdemelt nagyobb falat kenyér, kiharcolt több lehetőség birtokosává válsz! Bizonyos, hogy erre kell törekedned! Minden erőddel ezt kell akarnod, ez bizonyos! Mindenfelől, mindenki ezt csinál- iinészkodás itt már egyenlő a halállal. ja* * a De mi lesz akkor, ba az uj éleibe való beállásod a legteljesebb mértékben s.kerül és azt az árat kell fizetned érte, amelytől úgy fél a lélek, úgy retteg ,a sziv?! Ha megkeményedsz, ha számításaid páncélja alatt kialszik a hit lángja és csak a Láz fogja fűteni, izzítani és lendületre küldeni aktívvá vált lényedet?! Ha azt a lelki formát veszed föl, amelyet a modern üzleti élet faji és minden más korlát ledöntésével egységessé képezett ki a maga számára?! Nem volnja más mód a menekülésre, mint beállani a merkantilizmus gépezetébe, de közben megőrizni, a szellem és lélek igényeit is. Kiszabott sietséggel, miméit forrósággal, láz nélkül, rohanni a lázvertek csapatával, de esti órákban jólellát ott család körében — mint nagyapáink tették —, régi, bölcs, naiv és nyugodalmas dolgokról olvasgatni és beszélgetni. Darkó István. A XlX-ikszázad vizitkártyái Irta: Krúdy Gyula PODMANICZKY, AZ UTOLSÓ MAGYAR LION ...Miközben Frigyes báró emlékiratait írogatta, nem pihent a diósgyőri ivek lud- tollal való ro végállásában, amely mindig olyan peroegést idézett elő magányos, asz- szonytálán kvártélyán, mintha még éjfélkor is nagy társaság mulatozna körülötte: az egész tizenkilencedik század;, amelyet volt szerencséje ismerhetni dámástól, urastól, királyostul és császár őstől együtt. De néha szünetet tartott a. toll, mintha elakadt volna a hangja az egész századnak; Frigyes bárót hirtelen huszadik századbeli és még pedig más napi gondok lepték meg, amikor is hirtelen az emlékirat margójára különböző számjegyeket rajzolt, a mosónő, a cseléd, a liáziur számláját, váltócskák kamatait és az örökös szabót, aki még Pest legnevezetesebb dandiiétől is merészelte pénzét kérni. Frigyes báró, mint rendes ember: nyomban megszakította a memóriabeli érintkezést tündérszép emlékeivel és a ma és a holnap gondjának szentelte magát, mert nem . viselhette volna el, hogy a városban csak egyetlen forinttal is adósa valakinek. Az emlékiratok tiz kötetben azonban mégis csak elkészültek, ott vannak a Nemzeti Muzeum levéltárában, piros, aranynyomásu, szalagos [kötetekbe rakva, amint egy tizenkilencedik századbeli finom úriember megírhatta a maga memoárjait születésétől kezdve késő öregségéig. És miután a fiz kötetre Frigyes báró rákötötte a nőies, 'vörös szalagokat olyan csokor formájában, ahogyan azidőtájt a 'harisnyakötőjüket cifrázták a hölgyek: Frigyes báró külön levélben Intézkedést 'irt a 'Nemzeti Muzeum igazgatójához, hogy a gondjaira bizott könyveket az 1925-iki esztendő előtt senkinek sem szabad. felnyitni. Ez az 1925-iki esztendő az, amikor Podmaniezky Frigyes százesztendős lett volna. — Nem akarok Ferenc Józseffel ellentétbe kerülni, — mormogta Frigyes báró, -d- kor az utolsó kötetre is felkötötte a bűvös kétágú csokrot, amelyet leteven ember nem oldhat meg a száz esztendős évfordulóig. Azt hiszem, hogy a tavalyi esztendőben én voltam az első, aki a Tégen elfelejtett báró hátrahagyott memoárjait, e szent lelkesedéssel és tizenkilencedik századbeli ábránddal, mélázással, magányos gordon- kázással, úri nobilissággal Írott emlékiratokat a múzeumi igazgató jelenlétében felnyitottam, A rendben rakott, számozott egyformára nyesett, margóval ellátott diósgyőri lapok már az első pillantásra megmutatták az agglegény báró figuráját, aki mindenkori inasától voltaképpen nem követelt mást, mint csak annyit, hogy nadrágjait, ezeket a „kimondhatatlanokat", mint az ő idejében mondja vala a hölgyvilág, minden este présbe helyezze, továbbá piros szekfüjének való pohár víz ott várjon az éjjeli szekrényen... Ez írói pedantéria mellett feltűnnek nekem azok az összeadások, kivonások, amelyek soha se tettek ki többet száz vagy ezer forintnál, amelyeket nyilván akkor vetett fel emlékiratai margójára Frigyes báró, midőn a csendes éjszakai órában napi penzumával végzett. Ilyenformán a százesztendős siHon- iá sn ál kénytelen-kelletlen legelőször a híres báró mosónő- és szabőszámláiról kellett értesülnöm. Itt-ott utánaolvastam a bárónak: vájjon nem tévedt-e a váci-utcai virágkereskedés vagy a fehérnemüvarrónő tételei1 ~n? A nagy biztosítótársaság elnöke mindig jól adott össze. * És most nézzük az emlékiratokat, amelyek kitalálásuk óta arra voltak hivatva, hogy a másvilágra költözött urakat és hölgyeket kellő igazsággal megmutassák az utókornak. Egy- egy keserű memoárból néha sokkal többet megtudhatunk bizonyos korról, mint akár az állami okiratokból. Podmaniczky Frigyes abban a kerepesi- uti házban, agglegényi szállásán, ahol a Hattyúhoz címzett régimódi fogadó kapujában mindig egy félelmetesen kisuvikszoit, kontrás-képü pincér várta a kvártély után szemér inét esen tudakozódó vidékieket; a ház Károlynköruti oldalán mindig oly gondossággal irta memoárjait, mintha azt valahol máris nagy érdeklődéssel várná Ferenc József, aki bizonyára mindenkit túlél a jelen és a jövő nemzedékből, aminthogy a múltat is átélte. De ha Ferenc József nem is tudná végigolvasni az ő öregasszonyosnak mondható, szálkás, itt-ott a pongyola-stílust erős tollvonásokkal korrigált írását, mert hisz az uralkodónak a trónbeszédet évröi-évre nagyobb betűkkel Írták az udvari írnokok, — itt marad valaki a régi emberek közül, az öreg Tisza vagy Sváb Károly, vagy talán maga a főkalefaktor, a poéta Jókai, aki annyi memoárból csinált már regényt, miután a mendemonda szerint ruháskosarakban viszik hozzá mindazokat az emlékiratokat, amelyeket a régi emberek a vénség lugasaiban, vagy a présházak csendességeiben valamilyen okból leirogatíak, — itt marad valaki, aki a kortársak közül 1925-ben ellenőrzi Podmaniczky Frigyes igazmondását. Kár volna a síri nyugalomért, ba idefent a földön szóbak er ülhet ne, hogy igazat irt-e Podmaniczky memoárjaiban, amelyeket bizonyára életében is nyilvánosságra hozhatott volna, mert az emlékiratokban szereplő és mindig kényes hölgyek, akik a harmincas években a nagy árvíz, vagy a nagy kolera idején Frigyesnek játszótársnői voltak a füvészkert- ben, még ezek a csaknem százesztendős leánykák is csupán neveik kezdőbetűivel szerepelnek a drágalátos történetben. Frigyes báró irói foglalkozása mellett, — mert hiába, mégis csak erre volt a legbüszkébb minden állása mellett, amellyel a megtért 48-as honvédet az uj, ferencjózseíi-világ kitüntette, — annak a szabadelvű pártnak is elnöke volt, amelynél jobban megszervezett társaság n ég nem kormányozott Magyarországon. Talán nem sok rábeszélésébe kerül vala a szabadelvű párt. elnökének, hogy emőkei Emich Gusztávot, aki amúgy is a hivataloslap nyomdásza volt: rábírja munkái újonnan való kiadására. De nem, Frigyes báxó nem szólt a nyomdásznak és ugyanezért kéziratban maradtak reánk a memoárok, valamint elfogyta nak a báró régebbi regényei is. A kékszemüveges hölgy, az Alföldi vadászok tanyáján stb. cimüek. Szerencsére, Frp. os báró a regények kézirat! példányait is, — miután a hosszú éjszakákon a fogyatkozó nyomtatott könyvekből újonnan lemásolta őket, — a Nemzeti Múzeumnak hagyományozta. Nehéz elhinni, hogy mai korunkban ilyen szemé rmetes, szinte megfoghatatlan irói lény akadna, aki a mindennapi turbulens dicsőségek, irodalmi lármák, hízelkedő hozzászólások vagy izgalmas könyvsikerek helyett megelégedne azzal, hogy születésének századik esztendejében majd valaki fellapozva emlékiratait egy íütetlen könyv társzó bábán és a tréfa kedvéért elsősorban azt akarja megállapítani, hogy milyen számlája volt a ,/kockás bárónak" a koronaherceg-utcai kalaposnál, mert a kalapját sem vette készen, hanem a fejéhez szabafva, megfelelő formában, egyéni gusztus szerint csináltatta azokat. (Amely szokásuk csak az igazán nagyfejü embereknek, igy Polónyi Gézának volt a városban.) * Frigyes bárónak nem volt nagy feje, bár kalapjait: ezeket a dinny éhé jformáju máskor szürke cilindereket külön korongon forgatták a kalaposok. Hosszúkás alakú feje volt, igy semmi igyekezettel sem lehetett hasonlatossá a kerekfejü Ferenc Józsefhez, akihez azidő- tájt nemcsak a várkulcsárok és más többé nem található emberlények, akik udvari szolgálat nélkül már többé nem is képzelhették el életüket: szerettek volna hasonlítani, hanem mindazok az öregebb úri emberek, akik a monarchia különböző országaiban Ferenc József akaratából lettek valamik. így Födni a niezlky Frigyes is felejtetni igyekezett kalandos ifjúságát, rebeMisségét. összeesküvéseit, amelyeket atyja, az egykori bányagróf példájára megkisérlett a kor uj Martinovicsaival. Az emlékiratok (miután titkon F. J.-nek Íródtak, egy-egy öreg piagyar idealista édeskés, de körül tekintő felfogásával), nem sokat mondanak Frigyes báró kűrivívódásairól. Nézzük a bárót abban az időben, amikor a történelmi szóllásmondás szerint már tailpraállott Magyarország, „a liusosíazckaAlapitva 1833. T ele tón 33. \J S > ^ < diszmfi uvogr, porcelán Kfefrjfry nagykereskedése. ® K O S I C E, FS-uica 19a j Nagy választék. Jutányos árak. 4 „Brusno“ gyógyfürdő, a „Szlovák Karlsbad“ a Zvolen, Szlsács, Barská-BtysftoicaS vonalon — 4 erősen rádióaktív, szénsavas, gfaubersós forrással, csodás gyógyhatású moortclcpekkel, mindenféle gyomor-, máj-, vese-, cukor- és női bajoknál, méhgyulladás, sterilitás, menstruációs zavaroknál Mérsékelt árak. Kérjen prospektust. _________________________ . ________________________
