Prágai Magyar Hirlap, 1927. május (6. évfolyam, 100-124 / 1434-1458. szám)

1927-05-06 / 104. (1438.) szám

1927 máj a 9 6, péntek. Hegedűs Lóránt közös frontra szólítja Csehszlovákiát Jugoszláviát és Magyarországot az uj osztrák vámtarifa ellen — Hegedűs Lóránt nyilatkozata — Budapest, május 5. Á vámszerződési tárgyalások CseiliSzlo­vákia és Ausztria kormányai között tudva­levőleg megakadtak. Ezt az időpontot alkal­masnak tartottuk, hogy Ausztria vámpoliti- kájára vonatkozólag kérdést intézzünk He­gedűs Lóránt nyug. magyar pénzügyminisz­terhez, a magyarországi bankok és takarék­pénztárak egyesületének elnökéhez és ki­váló publicistához, akinek szava döntő suly- üyal brr Magyarország gazdasági és pénzügy­politikai közvéleményének kialakulásában. Hegedűs Lóránt a következőkben volt szi­ves nyilatkozni a Prágai Tud ősi tó számára: — Egymást követő három cikkben fej­tettem ki, micsoda károkat okoz Ausztria uj vámpolitikája a nyerstermelő Magyaror­szágra és Jugoszláviára nézve. Rámutattam, hogy Ausztria kormánya és politikai pártjai a választások előtt a parasztszavazatok elnyerése végett dobták bele a közvéle­ménybe a védő vámos mezőgazdasági jelszót, amellyel Magyarország és Jugo­szlávia termény- és állatexportját akar­ják megbénítani. Magyarország 1926-ban 343 millió, Jugoszlá­via 134 millió aranykoronával szerepel az osztrák kivitelben. És jellemző, hogy még a szociáldemokraták is beálltak Bécsben gabona- és állatvámemelőknek, tehát képesek az ipari munkásság élel­mezését megdrágítani. Haszna természetesen nem lesz ebből Auszr triónak, mert az államok rendszerint azért védik magukat vámokkal, hogy belső ter­melésüket fokozzák. De ki hiszi el, hogy az osztrák Alpokon valaha is búza fog teremni? — E pillanatban nem áll rendelkezésemre a Csehszlovákiának Ausztriába irányuló ki­viteléről széló pontos kimutatás. De fejből is megmondhatom, hogy az uj osztrák vámtarifa épp oly káros és veszedelmes Csehszlovákia termelé­sére és piacaira, mint akár Jugoszláviá­ra vagy Magyarországra nézve. Ausztria magatartását már régebben figye­lemmel kisérem. Kifelé egyre azt hangoztat­ta, hogy ő az a „Durchgangsstaat“, amely Középeurópának a nagyhatalmak által any- nyiTa követelt szabad vérkeringését meg fogja teremteni. Igen ám, de valahányszor Ausztria a Németor­szághoz való csatlakozást követeli, soha­sem ezt akarja, hanem ennek fejében vagy Géniben, vagy Parisban, vagy Prágában eszközöl ki magának valamit. Ezt tette akkor, amikor a szabadság vám­politikáját hirdette, most pedig önkénykedő módon akarja gazdaságilag elnyomni a szomszédos államokat. — Nagyon tanulságos, ha most, mikor az osztrákok igy fenyegetődznek, elővesszük Zimmermannak, az osztrák pénzügyi ellen­őrnek 41. és 42. számú jelentését, amelyeket 1926-ban adott át a Népszövetségnek. A má­sodik rész 6., 7. és 8. szakaszaiban azt olvas­suk, hogy csak a vámakadályok ledöntésével lehet Középeurópában egészséges életet te­remteni és hogy különösen Ansztria ér­deke (igy mondja a 9., 10. és 11. sza­kasz), hogy a kereskedelem szabadon mozoghasson. Mikor pedig az osztrákok mindent megkap­tak a Népszövetségtől, azzal állanak elő, hogy uj vámtarifájukkal egész Európa sza­bad kereskedelmét támadják. Most egyszer­re elég volt nekik a szabadságból, amit tő­lünk és másoktól kaptak és gazdasági rab­ságba akarják a Duna völgyét verni. — Ebben a fontos kérdésben Magyaror­szágon nincs és nem lehet nézeteltérés párt és párt között. Maga az a tény, hogy Ausz­tria egy hónapra mindenkor felmondhatja azt a kereskedelmi szerződést, amelyet a Népszövetség nyomása alatt a magyar érde­kek háttérbeszoritusával adtunk neki, alkal­mas arra, hogy a nyugtalanság érzetét állan­dósítsa bennünk. | — Az osztrák közgazdasági politikának ez a végzetes fordulata nemcsak a magyaro­kat sújtja, hanem Csehszlovákia és Jugo­szlávia népeit is. Ausztria gazdasági ön- kónykedése közös frontra szólítja ezt a há­rom országot A SASFIÓK 7I7KA AZ ANYÁNAK SÜRGŐS FIA HALÁLA A bécsi titkos udvari levéltár anya­gából közzéteszi: Ernst Ottó dr. Az anya ... Az udvari krónika ezután igy ir: Vasárnap, junius 24 délután félhat órakor megérkezett Schönbrunnba őfelsége Mária Lujza főhercegnő (Triesztből). A Reichstadti hercegnek, sajnos, mindinkább rosszabbodó egészségi álla­pota volt Főméltóságu Édesanyja látogatásának oka. Mária Lujzáról nagyon sok rosszat írtak és nagyon sok rosszat mondtak. A mindig megis­métlődő vádak között a legsúlyosabb, a legna­gyobb vád, amit egyáltalán egy asszony ellen emelni lehet, hogy rossz anya volt. Ez a vád oly borzalmas, hogy már ezért is sok lojális és lovar gias védő állott a „boldogtalan anya" oldalára. Az az okmány, amelyet alább közlünk, lesújtó bizonyítéka annak, hogy a vádlóknak volt iga­zuk. Mária Lujza türelmetlenül várta a pillana­tot, hogy mikor térhet vissza hívei közé és mikor az „elháríthatatlan esemény" — ami alatt fiának halála értendő, — végre bekövetkezett, egyetlen veszteni való órája sem volt többé. Nem rettent vissza attól sem, hogy már egy héttel a fia halála előtt érdeklődjék a kezelőorvosok honoráriuma felől. Ez a gyalázatos bizonyíték igy hangzik: „A cs. k. főudvarmesteri hivatal kezelési igazgatójának, Anton v. Settelle urnák Nagyságos. A cs. k. Udvarmestert hivatalban Bécsben. Rendkívül sürgős! A tanácsos urnák utólag jelentendő. Mária Lujza főhercegnő asszony tudni kí­vánja, hogy a Reichstadti herceg urnák halála esetére, más hasonló ügyekben mily összeget tett ki az orvosi honorárium, amelyet neki kell fizetnie? És pedig: a) dr. Malfatti kezelőorvosnak? b) dr. Wierernek, aki dr. Malfattit néha helyettesítette? és e) azoknak az orvosoknak, akik a megtartott konzíliumokban résztvettek, mint dr. Reimann, Vivenot, stb. stb? Goess gróf őexcellenciája magára vállalta, hogy érdeklődik ebben a dologban és a cs. k. főudvarmesteri hivatal közreműködését kívánja abban az irányban, hogy amennyiben a főud­varmesteri hivatalnál fekvő aktákból nem le­hetne felvilágosítást kapni, a legmagasabb ud­vari hivatal érdeklődjék a legmagasabb magán- pénztárnál. A herceg egészségi állapota felette ag­gasztó, annyira, hogy a kedvezőtlen fordulat már a legközelebbi jövőben megtörténhetik. Mária Lujza főhercegnő asszony ebben az eset­ben azonnal el akar utazni. Goess gróf a felvi­lágosítások megadását ezért rendkívül sürgő­sen kéri és az érdeklődéseket azonnal fogana­tosítani kell. A gróf még mára kért választ, amit azonban én lehetetlennek mondottam. Amennyiben mégis sikerülne a felvilágosítá­sokat megszerezni, úgy azok az udvari lovas szolgával azonnal ide Schönbrunnba külden­dők. Úgy emlékszem, hogy egyszer már előfor­dult hasonló kérdés és igy az aktákban bizo­nyos útmutatások föllelhetők lesznek. Schönbrunn, 1832 julius 16. írnom kell nyílt parancsot is a futár szá­mára, aki Őfelségéhez utazik. Ehhez szükségem volna a főudvarmesteri hivatal pecsétjére, os­tyára. Kérem tehát nekem holnap egy fel­ragasztható lenyomatot küldeni. Esetleg, hogy a dolgot tekintélyesebbé tegyük, a nagy pecsét is lehet." Mária Lujzát nem vádolták ártatlanul, látni fogjuk, hogy annak az asszonynak, akinek oly sürgősek voltak az orvosi számlák, a boldog ha­zatérés még sietősebb volt. Még a fia temetése előtt elhagyta Bécset. Az udvari krónika erről igy ir: Vasárnap, julius 22. A julius 21-ikéröl 22-ikére virradó éjszakán a Reichstadti herceg, — akmek egészségi ál­lapota schönbrunn! tartózkodása alatt látha­tólag rosszabbodott, — oly gyenge lett, hogy az éppen Schönbrunnba helyezett Scheiner ud­vari plébánost hivatták. A herceg a plébános vigasztaló szavai mellett, az utolsó kenet fel­vétele után, főkegyelmességü Édesanyja je­lenlétében, reggel pontban öt órakor elhalá­lozott. A lojális jegyzőkönyvvezető nem a való ese­ményeket irta le, hanem úgy adja elő a dolgo­kat, ahogy azoknak az ő érzése szerint történ­niük kellett volna. Az igazság az, hogy a főméltó- ságos anya csak hosszú rábeszélésre és miután már többször hívták, csakis az utolsó hetekben határozta el magát arra, hogy meglátogatja hal­dokló fiát. Állítólag a kolerától félt. Bécsbe való megérkezése után is napjában csak egy-kétszer látogatta meg a herceget, akkor is szertartásosan, rövid időre, és úgy viselkedett, hogy Moll báró kapitány, a herceg adjutánsa és a szolgálatot tel­jesítő lakáj az utolsó hajnalon, a katasztrófa közvetlen bekövetkezése előtt sem merték az iga­zak álmát alvó Mária Lujzát felkelteni. Ez caak akkor történt meg, mikor a halállal vívódó utolsó erőfeszítésével igy kiáltott: „Az anyámat hivni! Elvesztem!* Csak most értesítették az anyát és néhány perc múlva már mindennek vége volt. „Ezzel a szomorú hírrel Moll kapitány, a herceg kamarása, mint futár, azonnal Linzbe küldetett, ő cs. k. Felségének legmagasabb tar­tózkodási helyére. Ugyanennek, hogy utjából minden esetleges akadály elhárittassék, a cs. k. Főudvarmesteri hivatal nyílt parancsot adott ki. Moll báró ezenkívül magával vitte a főudvar­mesteri hivatal jelentését, amelyben őfelségé­nek összesítve felterjesztetett, mely rendszabá­lyok lesznek a temetésnél' és az udvari gyászra vonatkozóan foganatositandók. Az elhunyt herceg teste a boncolásig a ha­lottas ágyban maradt. Emellé két égő gyertyát, közéjük feszületet és szenteltviztartót állítottak. Udvari egyének állandóan a halottas szobában maradtak. A kastély lakóinak megengedtetett megtekinteni a holttestet" „Már ma délelőtt, szokás szerint, a herceg apartmanjában foganatosították a zárlatot." „Végrendelet nem találtatott." Ezt az utóbbi mondatot inkább igy kellett vol-r na fogalmazni: „Végrendeletet nem veit szabad találni" Metternich félt már attól a gondolattól is, hogy Napoelon fia talán még mondani akar valamit az utókornak. Valószínűnek tarthatta a kancellár, hogy ebben az esetben az ő személye nem kerül túlságosan kedvező megvilágításba. Ezért azonnal elrendelte, hogy egy külön bizottság azonnal fog­lalja le a herceg összes Írásait. Ferenc császár, aki akkor Linzben tartózko­dott, leányának Moll báró által átadott leveléből értesült a herceg haláláról. „Szegény fiam ebben a percben, 5 óra 10 perckor elköltözött az élők sorából. Az Ég meg­hallgatta könyörgésemet és a halála enyhe volt. Kedves Papa, sokszor csókolom a kezét és sok­szor köszönöm a kegyet és szeretet et, amelyben egész élete folyamán részesítette." Metternich herceget a következő jellegzetes iratban informálta: „Metternich hercegnek 1832. 6. 281/2. Mostan, reggel 5 órakor, meghalt a Reich- stádti herceg. A holttestet holnap este szállítják Bécsbe, a temetés kedden lesz. Az udvari gyászjelentések mellékelve van­nak. Vigíliák stb. ügyében Magasságod szüksé­gesnek fogja találni, hogy az udvari plébánost . meghallgassuk arra vonatkozólag, hogy az — mint a gyászjelentésben írva van — szerdán és csütörtökön tartassák meg. Moll bárót azonnal útnak indítottam. A további alázatos jelentés azonnal elkül­detik, mihelyt Kegyelmességed azt kívánja. A legsürgősebbnek a zárlat elrendelése látszik. Schönbrunn, 1832. julius 22. Draexler. praes. 1832 julius 22. 1748. R. 6—281/2. 1832. 6. 281/2. A Főceremóniamester ur őkegyelmessége az éjszakai zavarás után ismét lefeküdt. Azon­nal, mihelyt reggel azután a kegyelmes ur fel­kelt, a gróf úrhoz rendelt, hogy vele mindent megbeszéljünk. A megbeszélés eredménye a következő: a) A herceget Semlitsch holnap fogja itt boncolni. Stifft báró két udvari orvost fog kijelölni, akik szintén jelen lesznek Malfattin, stb.-n kívül. b) A Bécsbe való átszállítás este tiz órakor történik. c) őexcellenciájának az volna kellemes, hogy ha a zárlatot itt már ma délelőtt foganato- sitanák. Bécsben ez későbben is történhetik. A végrendelet felnyitásáról egyelőre ne es­sék sző, mert valószínűleg nincs is végrendelet. A legsürgősebben! Schönbrunn, 1832. julius 22. Draexler. 1832. 6. 281/2. A zárlat foganatositám Megboldogult főraélióságos Reichstadti herceg ur­nái, aki mint született főherceg kezeltetett Schön- brunnban az ottani nyári kastély halálozási apart­manjában, vasárnap, 1832 jul. 22. déli 12 órakor. Jelen vannak: Őfelsége Mária Lujza pármai hercegnő, a leg­magasabb megboldogult édesanyjának részéről: Marschall báró vezérőrnagy. A herceg (megboldogult) részéről: Hartmann gróf. A cs. k. udvarmesteri hivatal részéről: v. Löhr báró valóságos kamarás és udvari tanácsos és Set- tele kezelési igazgató. A cs. k. főudvarnagyi hivatal részéről: Diller báró belső titkos tanácsos kincstárnok; Sedelma- yer kezelési igazgató, udvari titkár; Möser cs. és k. elsőosztályu hivatalnok. A cs. Ó3 k. titkos udvari állami iroda részé­ről: Springer udvari titkár (Lebzeltem tanácsos távollétében). Bécsben. A bécsi Burg apartmanjaiban 1832 julius 23 délelőtt 11 órakor. Jelen vannak: Az előbb nevezett urak Mar­schall báró kivételével. A zárlatot foganatosították. Itt következnek a különböző hivatalok és sze­mélyiségek pecsétjei egymás után. OOOOOOOOOOöOOOOOOOOOSOOOOOOOOOOO : Gárdonyi Géza | § válogatott müvei g © © O A halhatatlan nagy iró és magyar el- O © beszélő egyértékii a magyar irodalom g g két nagy klasszikusának: Jókainak és g g Mikszáthnak nevével. Mestere a ma- © © gyár gondolatnak, mestere a magyar g g érzésnek és páratlan művésze a ma- g g gyár nyelvnek. Az itt felsorolt müveit g © minden irodalmat szerető * embernek © g meg kell vennie: g § A báró lelke.................. 26.- K g g Messze van odáig .... 31.20 K g § A kapitány ................. 39.— K © Tizenkét novella .... 26.— K g § Annuska ................. 26.— K ^ Vallomás ................. 39.— K © q Zivatar pékéknél .... 31.20 K g g Az én falum. 2 kötet . . 83.— K g O Isten rabjai ................. 52.— K © O E gri csillagok. 2 kötet. . 83.20 K g 0 Két katicabogár ..... BliO K g O Pöhölyék ................. 13.- K o O Fehér Anna ................. 13.— K g § Falusi verebek ............ 13.— K g g Megrendelhetők a P. M. H. kia.Akiva- g ö tálánál. Nagyobb rendelésnél rész- O 6 letlizetési kedvezményt nyújtunk, g O © SWiCiriOSZiOQQQ OQOQOOOOOSOfMSiWg r-. j 5 millió Remington Írógépet készítettünk eddig. Ötvennégyéves tapasztalattal rendelkezünk. ^EMBNOTON SCHREBBMASCHINEN GISEUSCHAFT m b. H. Praha a., Celetná 35. Brünn, teská 34. PIBsen, Bratislava, Grössllnsova 24., Relchenberg. Eladási helyek minden nagyobb városban. 4 így fiatalít és szépít a t Gorall-créme Corall-puder Gorali -szappan Ffilerakat a C. S. R. tátaitai Vörös Rák gyógytár, Bratislava. ni ...-..... .......... — —

Next

/
Oldalképek
Tartalom