Prágai Magyar Hirlap, 1927. május (6. évfolyam, 100-124 / 1434-1458. szám)
1927-05-31 / 124. (1458.) szám
5 1927 május 31, kedd. íjBtoHTwmra'n ■nat. amelyben éreekuivári dohányt dolgoztak fel A gazdasági konferencia A mi fellépésünkre a szakminiszterek (június 4-én gazdasági konferenciát tartanak. (Végre meghallották, hogy Szlovenszkón baj ivan. Vájjon meghallják-e a nagy nemzetközi genfi gazdasági konferencia megállaiM- t tását, hogy minden nyomornak az az oka. hogy Közéü-Európát szétdarabolták. Ide kellett vezetnie annak a ténynek, hogy ezer éves gazdasági testeket azétszaggattak. Lelkes taps honorálta Nitsbh Andor mé- Iven szántó beszédété amely után Koczor Gyula képviselő foglalkozott a magyar egység kérdésével és a földreform ügyével. A nagyfontosságu beszédet az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük. Koczor Gyula beszéde Magyar Testvéreim! Eljöttünk a kalászt ringató róna szivébe, melynek minden röge magyar múltról és magyar jövőről beszél, hol az első pillantásra mindent feltár a végtelen róna, mely olyan mint a magyar természet, hogy magyaros őszinteséggel beszéljünk népünk előtt. A magyarság helyzete Nemzetünk történetében az elmúlt néhány év a kálváriajárás végtelen sorozata- Letiportattunk s minden bűn, mely a nagy világégés felidézéséért valakit is terhel, a mi rovásunkra íratott. Történelmi okmányok alapján már bebizonyosodott, hogy mi ártatlanok voltunk, hogy nem akartuk, sőt akaratunk ellenére történt a tvagy háború, de már késő volt, az ítélet akkor már meghozatott — s a perújítás mindig nehéz lábon jár. Elítéltettünk s 3 int a kipusztitásra ítélt duvad, mindenkinek szabad prédája lettünk. A csehszlovák köztársasághoz csatolt magyarság is ennek az ítéletnek átka alatt görnyed. A magyar veszedelem ellen mindent szabad, mindent lehet, volt a jelszó, igyekeztek tehát mindlen magyar értékkel, lett légyen az nemzeti, gazdasági, tagi/ kulturális, megsemmisiteni, hogy az itt élő magyarság is megsemmisíthető legyen. Ennek a szándéknak többen is kifejezést adtak, amikor azt mondották, hogy a köztársaságban néhány év múlva nem lesz magyar kérdés, ami csak finomabb formában való kifejezése annak, hogy mi el fogunk tűnni, meg fogunk sem- misittetni. Nem tartom szükségesnek ezen irtó hadjárat részleteibe bocsátkozni, hisz azt mindnyájan ismerjük, amint szemünk előtt történik a magyarság érdekében folytatott önvédelmi harcunk is. Utak keresése Természetes, hogy ezen megsemmisítésünkre törő szándékkal keményen szembehelyeztük élni és lenni akarásunk sok véres évszázadban kipróbált szivÓ3 erejét s minden nehézség, balsors dacára is ki- irthatatlanul él bennünk a jobb magyar jövő hite. 'A legodaadóbb küzdelem dacára sem csökkent azonban a ránk nehezedő nyomás. A szélső csehszlovák nacionalisták csak a mi megsemmisítésünkben látták a köztársaság üdvét, a külföldön pedig süket fülekre találtak panaszaink. Ezen megállapítások közben talált bennünket az a körülmény, hogy a csehszlovák belpolitika szélső szocialista irányából folyó anyagi túlterhelés következtében a csehszlovák lakosság is elviselhetetlennek találta, a helyzetet e legalább is más gazdaságpolitikai irányt követelt. így született meg a német pártok legnagyobb részének bevonásával az úgynevezett polgári többség, melyek hivatása a lakosság minden rétegé1 egyenlően szolgáló gazdasági politika és a nemzetek egyenjogúságának és megértésének megvalósítása volna. A német gazdapárttal és a német iparospárttal szövetségben lévén, mi is felhívást kaptunk ezen többség támogatására. Válaszképpen kidolgoztuk a magyarság követeléseit is azok teljesítése esetén kilátásba helyeztük a többség támogatását, majd megindultak az erre vonatkozó tárgyalások. Tagadhatatlan, hogy a hivatalos körökben bizonyos megértés és jóakarat mutatkozik, viszont az is tény, hogy még mindig nagyon erősen ülnek nyeregben a túlzó nacionalisták, kik az egyik napon elértet a másik napra sokszor lerombolják. Felelősségünk tudatában ezt a lépést kötelességünknek tartottuk, mert meggyőződésünk szerint minden módot meg kell próbálnunk, ami népünk helyzetének javulásához vezethet, hisz a reánk nehezedő nyomás enyhítésével, helyzetünk javulásával é3 ebből folyólag gazdasági megerősödésünkkel csak céljainkat, mozdítanánk elő és a magyarság érdekében folytatott küzdelemnek csak újabb erőforrásokat nyitnánk meg. Soha sem hagytunk azonban senkit kétségbe afelől, hogy a többséget csak abbdn az esetben vagyunk hajlandók támogatni, ha követeléseinkdt teljesítik, vissza kell tehát utasítanunk a keresztényszocialista párt részéről az utóbbi időben támasztott azon vádat, hogy mi a kormánykoalíciónak tagjai volnánk, mert ha a mezőgazdaság védelméről és a kongruáról szóló törvények megszavazása, — melyeket elíogadandónak tartottunk — már kormánypártiság, úgy a keresztényszocialista párt is kctmáiiypá-rti, mert Szintén megszavazta a kongVuártŐtvényt. r . ., ■ -• Pártunk szenároraitól, képviselőitől, vagy bármely funkcionáriusától soha sem hallották és nem fogják hallani a keíesztényszocialista párt lekicsinylését, amikor tehát a keresztény-szocialista párttal foglalkozom, ezt nem ilyen szándékkal teszem, mert minden lépést, minden szót, mely ma,gyár és magyar között éMeniéfeket támaszt, bűnnek tarlók, de teszem azért, mert annak vezető férfiai az utóbbi időben többször foglalkoztak velünk és teszem azért, mert azt remélem, hogy ez is közelebb hozza az itt élő magyarság megértését és egységét. ■Tagadhatatlan, hogy közlünk és a keriesztényszqcküi&ia párt között ellentétek vannak. Ezek « politikai irány eltérő felfogásából erednek. A polgári többség megalakulásakor nekünk az volt az álláspontunk, hogy alkotó munkára való hajlandóságukat be kell bizonyítani s a kormánynyal tárgyalnunk kell, egyrészt, hogy ezzel megszüntessük a magyarság ellen állandóan hangoztatott államellenesség vádját és ha a magyar kívánságokat legalább elfogadható mértékben magukévá teszik, úgy levegyük népünkről, ha csak részben is, a Teája nehezedő nyomást és megköny- nyitsük nemzeti, gazdasági és kulturális erőinek kifejtését, vagy pedig, ha a fogás magyar kívánságok visszautasításra találnák, bizonyságát szalgálfoémk annak, hogy a koéményfyM a magyarság megsemmisítéséit célzó pfo- liliwával nem akar felhagyni, nekünk tehát nemzetünk éketekében csak egy kötelességünk lehet: a minden eszköv.isl folytatandó önvédelmi harc. Ezzel a felfogással szemben a keresztényszocialista párt azt a felfogást vallotta, hogy minden tárgyalás fölösleges és célra nem vezető, mi pedig előbb elmondott indokaink alapján azt áz álláspontot képviseltük, hogy ha nem is vezetnének eredményre tárgyalásaink, mégis kötelességünk azokat lefolytatni. Nemzeti kisebbségi, vagy nemzeti, gazdasági és kultúrpolitika Bizonyos ellentét származott közöttünk politikánk főbb irányvonalainak felfogásából is, amit Szüllő Géza képviselőtársam, a keresztényszociálist a párt általam igen tisztelt elnöke rimaszombati beszédében nagyon határozottan kifejezésre is juttat, amikor azt mondja: nekünk itt nemzeti kisebbségi politikát kell folytatnunk s nem gazdasági politikát. jNgm vonjuk kétségbe, a n&paeti Meebbségi politika fontosságát s 'ennek szükségtelenségét soha nem is áMhotMk, de semmi sem tud azon meggyőződésünktől eltántorítani, hogy kizárólag nemzeti kisebbségit politika folytatása hiba lenne 9 egy hajszálnyival sem szabad kisebb súlyt helyeznünk a gazdasági és kulturális politikára, mint amarra, é/s ezeknek kar- ' öltve kell haladniuk. A mai rohamos fejlődő korban gazdasági megerősödésünk és haladásunk talán egyúttal létünk feltétele s félő, hogy elmaradásunk, melyet többé nem lehetne behozni, végzetes lehet. A történelem azt tanítja, hogy a gazdaságilag és a kultúrában előrehaladott népek jobban ellent tudnak állani a megsemmisítési kísérletnek. Ez természetes Is, mert a gazdasági és kulturális erő önbizalmat, kitartást ad és rendelkezésre álló anyagi eszközei folytán, melyek nélkül a harc nem folytatható, lehetővé teszi a küzdelmet. Ha a múltban igy volt ez, úgy fokozott mértékben áll ez ma, mikor az a veszély fenyeget, hogy a gazdaságilag nem erősödd, sőt leromló magyarság tömegéi az intemmionálii szocktlisla bolsevizmusban keresnek menedéket és örökre elvesznek a nemzéti estimének ás a nemzeti célodnak. Egyedül helyesnek tehát csak az egyenlő fontosságúnak tekintett és egyenlő mértékben felkarolt nemzeti kisebbségi, gazdasági, és kulturális politikát tarthatjuk. A magyarság egysége A kéresztényiszocialdeta párt legutóbbi na- gyobbszabásü gyűlésén annak elnöke a legnagyobb barátsággal felajánlotta, hogy pártjaink függetlenségének megóvásával alkotunk közös klubot; Jab- ionicaky János dr. képviselőtársaim pedig azt mondottá: „Hogy az itteni magyarság lesz-e egységbe olvasztható, vagy legalább is egységes frontba állítható, azt nem lehet megjósolni, de azon munkálkodni minden jóérzésü magyarnak kötelessége." Egész munkánk, minden politikai ténykedésünk érek óta a magyarság egységének megteremtéséért, mint az eredményes küzdelem biztosítékáért folyt. Ezt mindenki tudja, aki figyelőmmel kieste tevékenységünket. Ezért ma is mindenre hajlandók vagyunk ég hálát adnánk az Istennek, ha a pártjaink között támadt ellentétekből a magyar egység áldása fakadna. E tekintetben azonban sem Szüllő, sem Jablo-1 niczky képviselőtársam nyilatkozata nem nyugtat meg. Az előbbi nem nyugtat meg azért, mert a közös klub nem jelenti a magyarság egységét s épp a uplt tapasztalatai alapján még arra sem elegendő, hogy jelentéktelen pár tel len té t ek et megszüntessen, nemhogy nagyfontosságu kérdésekben egyöntetű fellépést biztosítson; az utóbbi pedig nagyon is diplomatikus és igy bármerre fordítható. A politikában, ha valamire azt mondják, hogy „azon munkálkodni kell“, sokszor csak a felelősség elhárítását s azt jelenti, hogy azt nem fogom megcsinálni. Épp ezért Jabloniczky képviselőtársam helyében — bár távol áll tőlem jószándékát kéfségbevonni, ©őt erről meg Vagyok győződve — azt mondtam volna: A magyarság egységét meg kell valósítani s azt, aki ennek útjában áll, félre kell tenni. Ha helyes a magyarság egységének megteremtése, ha egyedül csak ez vezethet célhoz — amint hogy helyes és egyedül célravezető' —, úgy a helyes teendő is csak ez lehet. Jabloniczky dr. képviselőtársam felhozta a nyilvánosság ellenőrzésének szükségességét. A magyarság egységének • megteremtésével kapcsolatban bátorkodom tehát azt az eszmét felvetni: vegye fel a két párt az egység létesítésére vonatkozó tárgyalásokat S kötelezze magát, hogy minden részéről felmerülő dolgot írásban közöl a másik párttal, úgy, hogy ha az egység megteremtése nem volna lehetséges, az egész a nyilván osság elé legyen terjesztendő. így azután nem kell majd vitatkozni azon. hogy melyik fél volt a hibás, melyik akadályozta meg az egységet, hanem magyar népünk önmaga alkothatja meg Ítéletét. E»E€W előnyös részletre Kérjen árjegyzéket (2 KC. bélyeg ellenében Eladási igazgatóság: DKW, Praha ll„ JurnT° •• bolta e ami elvi formában ki elégi tett volna bennünket, az részleteiben ismét csak a telepítések szörnyképét mutatta s bár a csehszlovák politikusok józanabb része belátni, látszik a magyar néppel szemben eddig követett eljárás helytelenségét, a túlnyomó rész benyomásunk szerint A magyarság tönkretételét és megsemmisítését célzó telepítések minden áron való keresztülvitelét erőlteti s legfeljebb arra hajlandó, hogy a telepítésre nem alkalmas területeket a magyarság lecsillapítására és megosztására, itt-ott néhány elcsábítható magyarnak odadobja. Nos hát elég volt már ebből a játékból! E helyről utoljára figyelmeztetjük a hatalom birtokosait, hogy nem türjilk a földbirtokreform eddigi formában való végrehajtását és követeljük, hogy magyarlakta területen csak magyarnak adjanak földet. Elég volt már s ne tovább! Az ezer éve magyar verejtékkel, magyar könnyel és vérrel áztatott föld, amelyet, magunkénak vallunk s mely isteni és emberi törvények szerint egyedül a mienk, csak akkor veszett el számunkra, ha azt mi is elveszettnek tekintjük. Ha ma erőhatalommal, az igazság csúffá tételével azt ki is húzzák a lábunk alól, abba mi soha bele nem nyugszunk, arról mi soha le nem mondunk, azt mindig a magunkénak tekintjük és visszaszerezzük! Fogadjuk, hogy visszaszerezzük! Esküszünk, hogy visszaszerezzük' Határozati javaslat Koczor Gyula szavai tomboló lelkesedést váltottak ki. A zaj elcsendesülésével Koczor Gyula a következő nagyfontosságu határozati javaslatot terjesztette elő: — A magyar nemzeti pártnak Duna- szerdahelyen május 29-én tartott nagygyűlése a következő határozatot hozta: A magyar nemzeti párt forduljon felirattal Masaryk G. Tamás köztársasági elnökhöz, tárja fel a földbirtokreiorm végrehajtása során a ma- ar Sággal szemben elkövetett igazságtalanságokat és a magyarság teljes mellőzését a földek felosztásánál. Tiltakozzék a telepítési rendszer ellen és kívánja annak beszüntetését és a magyarlakta területeken felosztásra kerülő földeknek a magyar lakosság között való szétosztását. A nagygyűlés felkéri a párt törvényhozóit, hogy ha ezen lépésük nem visz eredményre, forduljanak panasszal á népszövetséghez. A határozati javaslatot egyhangúlag 'elfogadták. A földbirtokreform A szenátor és képviselőtársaim között létesített munkabeosztás folytán reám hárult az az egyrészt megtisztelő, másrészt azonban- óriási feladat, hogy a földbirtökreiorrmigyeket vezessem. Erről kívánok tehát lehető röviden szólni, — hisz annyit irtunk és beszéltünk már erről a kérdésről, — hisz itt minden egyes szó maga is sokat beszél. A földbirtokreiorm törvényt, amint jól tudják és tapasztalják, nem azért alkották meg, hogy a helytelen bírtokmegoszlásokát jóvátegye és a "szociális helyzeten javítson, hanem egyedül azért — amint annak több vezető állásban levő csehszlovák (férfi is kifejezést adott —, hogy amagyar kezekben levő földet elvegyék és csehszlovákoknak juttassák. Ez a cél vonul végig a földbirtokreform egész végrehajtási módján. Feleslegesnek tartom felsorolni mindazt, ami ilyen irányban történt, szükségtelennek tartom elmondani, hogy hányféle és hol történitek telepítések, hányfelé és hol vették el a magyar földmives elől az egyedül őt megillető földet, hányfelé és hol tették tönkre, kenyér tel enné a magyar mezőgazdasági munkások tízezreit. Amerre járnak, 'ahol megfordulnak mindenütt telepes falvakba ütköznek, mindenütt csak azt látják, hogy az a föld, mélyet az Isten is nekünk teremtett, másnak ad kenyeret és mellette nyomorognak népünk ezrei. • ; ; A többséggel folytatott tárgyalásaink ” legfőbb pontjá a föMbirtokreförin volt. Azt követeltük, hogy szüntessék be a magyar területek betelepítését s a magyar vidéken felosztásra kerülő földeket kizárólag magyaroknak adják. Nem állíthatjuk, hogy nem tapasztaltunk bizonyos megegyezésre való hajlandóságot, de sajnálattal kell 'megállapítanunk, hogy 'amit az egyik (fél megadott, azt a másik másnapra sokszor leróniHolota: Bizalomra bizalommal, bizalmatlanságra bizalmatlansággal felelünk Ezután Holota János dr. mondotta el nagyhatású beszédét, amely szellemes fordulataival mindvégig lekötötte a hallgatóság figyelmét és helyenként viharos helyeslését váltotta ki. — Több mint 1000 kilométerről, Prágából jöttünk közzétek, magyar testvéreim — kezdette a képviselő. — Nagyfontosságu közjogi esemény zajlott le Prágában. Ez az 1000 kilométer jellemzi viszonyunkat az uralkodó többséghez, mert a térbeli távolság mellett lelki távolság is van. A megnemértés nem rajtunk fordul meg. Mi bizalomra bizalommal, bizalmatlansági* a bizalmatlansággal felelünk. Ez az ezerkilométeres lelki távolság eredményezte azt, hogy Szlovenszkő 99 törvényhozója közül 70 Masaryk ellen szavazott. Az osztrákszellemtt adóreform — A belpolitika legfontosabb kérdéseivel kell foglalkoznunk. A parlament asztalán van az a törvény, amely 8 esztendő óta legfontosabb alkotása a törvényhozásnak, az adóreform. Ez a törvény nem a mi szivünkből fakad, sőt olyan részei vannak, melyek a magyar jogász mentalitásával merőben ellentétesek. Ezt a törvényt is az az osztrák szellem hozta közénk, amely nem számol a mi külön, közjogi fejlődésünkkel. Olyan intézkedéseket tartalmaz, melyeket a magyar ember szabadságszeretete nem érthet meg soha. i ' — Az adóreform dicséretére azt hozzák ■fel, hogy 'megszünteti az anarchiát. Megszünteti annyiban, hogy most már tudjuk, mit kell fizetnünk, de mit ér ezzel az adózó közönség, ha az adó magasságát nem tudja elviselni. Olyan drákói rendszabályokat, büfttető rendelkezéseket tartalmaz, amelyekbe soha bele nem nyugodhatunk és ezért a törvényjavaslat ellen szavaztunk. Vége a községek gazdasági autonómiájának — Az adóreformnak másik része, amely a községek adóztatásáról szól, épp annyira rossz, mint az egyenes adókról szóló rész. Megállapítja a törvény, hogy 200%-nál magasabb pótadót nem szabad szedni. Ezzel szemben a jól gazdálkodó község, amelynek pőtadója 150%-nái kisebb, vagy nincs is, köteles földadóját, házadóját a tartományi pénztárba beszállítani. Ez a vérátömiesztési módszer teljes ellentétben áll a magángazdálkodás elvével, amely azt tartja, hogy aki dolgozik, az megérdemli keresményét és a magyarságot az a nagy veszedelem fenyegeti, hogy a magyar községek adóját más nemzetiségű, rosszul gazdálkodó községek segélyezésére fordítják. Englis szerint azért van nagy adó, mert a (községek nagy pótadót szednek. Abban a községben is görnyednek az emberek az adóterhek alatt, ahol egyáltalán nincs pótadó, mert mindenkit földhöz sújtott a vagyondezs- ma, a hat évre visszamenőleg kivetett jövedelemadó. Vagyonokat szedtek el tőlünk, de ezt a hatalmas erőforrást nem a mi helyzetünk javítására fordították, hanem idegenbe vitték. — Kiterjesztik a járási hivataloknak a községek feletti ellenőrzését. A felsőbb hatóságoknak szuverén joga lesz a községek költségvetésének megállapításában. Nemcsak egyes költség- vetési tételeket dobhat ki a költség* rétégből* u^abb iktathat A keresztényszocialista párttal való viszony
