Prágai Magyar Hirlap, 1927. május (6. évfolyam, 100-124 / 1434-1458. szám)

1927-05-01 / 100. (1434.) szám

'£R8G®/VlA!C^ Hindi bei a balkáni Locarnő megteremtésén fáradozik Jugoszlávia szívesen látja a török szövetséget, mert az olasz gyiirü széttörését várja tőle Belgrád, április 30. A Politika konstantinápolyi jelentése szerint Rusdi bej török külügyminiszter hosszabb idő óta azon fáradozik, hogy megteremtse a Balkán Locarnó- ját. Az utóbbi időben igyekezete meglehetősen konkrét formát öltött. Rusdi bej min­denekelőtt Jugoszláviával akar megegyezni, majd később Bulgáriával és Görögország­gal is s később meg akarja alakítani a balkáni szövetséget. Jugoszlávia szívesen fogadta a törők külügyminiszter ajánlatát, mert azt reméli, hogy a balkáni egységgel áttöri az olasz gyűrűt. Jugoszlávia belpolitikai krízise miatt az elmúlt hónapokban megszakadtak a tárgyalások, de most Sándor király maga vette kezébe az ügyet, úgy hogy komoly re­mény van a gyors megegyezésre. Jugoszlávia keleti politikáját a francia szövetség és a Németországgal való baráti viszony fogja kiegészíteni. Mióta Bulgária nyíltan az olaszok pártjára szegődött, Jugoszlávia nem lát többé megfelelő katonai és politikai védelmet a kisantantban s érdekeit más módon kénytelen megóvni. A lapnak e nyilatkozata nagy­jelentőségű, mert a Politika közel áll a mai vezető körökhöz. A román katonai szerző­dés elvesztette minden jelentőségét s a jugoszláv külpolitikának okvetlenül más felé kell orientálódnia. Ilyen körülmények között éppen kapóra jött a török ajánlat, amelyet a közeli napokban Belgrádban okvetlenül el fognak fogadni. A kommunisták külön elnökjelöltöt állítanak, án Kramár, Srámsk vagy Svohla jelölése esetén iasarykra szavaznak Kommunista törvényjavaslat az elnöknek népszavazás utján való választása tár^yáPan Podiialsky hadsas egfelilsyelö Pró,ga, április 30. A Národni Politika ér­tesülése szerint Udrzsal nemzetvédelmi mi­niszter Podhajsky tábornok, briinni hadtest­parancsnokot a csehszlovák véderő hadsereg- felügyelőjének nevezte ki. Ezt az állást a for­radalom után Machár cseh költő részére kre­álták. Machár azonban különböző hivatalos és egyéni nézeteltérések miatt visszavonult s a hadseregfelügyelői állás 1923 óta betöltetlen maradt. Podhajsky tábornok régi, még az osztrák-magyar hadseregből átvett tényleges tiszt. Amikor az elnök Syrovy tábornokot a második hivatalnokkormányba nemzetvédel­mi miniszternek nevezte ki s Gajdét eltávolí­tották a vezérkar éléről, Podhajsky volt az ideiglenes vezérkari főnök. Ez a kinevezés élénken dokumentálja, hogy a nemzetvédelmi miniszter teljesen mentesíteni akarja a hadse­reget a politikától. Mussolini Londonba küldött válasza nem elégíti ki Belgrádot Belgrád, április 30. A külügyminszté- riumhoz közelálló Pravda reggeli száma írja, hogy Mussolini válasza, amelyet a londoni olasz követ nyújtott át Chamberlainnek, nem elegendő ahhoz, hogy lehetővé tegye a köz­vetlen tárgyalásokat Jugoszlávia és Olaszor­szág között. A belgrádi kormány tehát már eleve elhárít magától minden felelősséget, ha további komplikációk állnának be. Magyarország beruházási programja Budapest, április 30. (Budapesti szer­kesztőségünk telefon jelentése.) A kormány tegnap délután Bethlen István gróf minisz­terelnök vezetésével minisztertanácsot tar­tott, amelyen részletesen letárgyalták a 100 millió pengőt meghaladó beruházási progra­mot. A beruházási összegek fedezetéül a népszövetségi kölcsön felszabadított marad­ványa, a költségvetési, valamint az állami üzemek feleslegei és a beruházásokra eddig adott kölcsönök visszatérített részletei szol­gálnak. Május elseje Budapesten r Budapest, április 30. Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) Májug 1-ére a budapesti rend őri őka pitányság széleskörű intézkedéseket tett. A holnapi napon a fővá­rosban mindennemű felvonulás, gyűlés és tüntetés a legszigorúbban tilos. Tilos a piros színnek feltörő módon való viselése, vagy az ezdel való tüntetés. A főkapitányság ma este fél hét órától kezdve permanenoiába lép és holnap reggel hat órától kezdve az államrend­őrség egész őrszemélyzete és tisztikara perma­nens szolgálatot tart. Ez a permanens szolgá­lat május 1 reggel hat órától május 2. reggel hat óráig tart. Prága, április 30. A kommunista párt képviselői klubja a tegnapi nap folyamán egy javaslatot nyújtott be a képviselőháznak az elnökválasztásra vonatkozó alkotmány­törvény paragrafusainak a módosítására. A kommunista párt javasolja, hogy az 56. §-át az alkotni án ytör vényn ek változt a ssák m eg a következőképpen: 1. A köztársasági elnököt népszavazás utján választják. 2. Szavazati joga van mindenkinek, aki a nemzetgyűlési válasz­tásokban szavazati joggal bír. 3. Megvá­lasztható az a csehszlovák köztársasági ál­lampolgár, aki a nemzetgyűlés tagjává választható. Az aíkotmánytörvény 57. §-át pedig a következőiképpen kívánják módosíttatni: 1. A végleges megválasztáshoz a le­adott szavazatok abszolút többsége szüksé­ges. 2. Ha az első menetben egyetlen je­lölt sem éri el az abszolút többséget, úgy három napon belül sziikebb választás ej­tendő meg azon jelöltek között, akik a legtöbb szavazatot érték el. Egyenlő sza­vazatarány esetében sorshúzás dönt. A kommunista párt az alkotmány-tör­vény ezen szakaszainak módosítását azzal indokolja, hogy a mai viszonyok között az elnökválasztásnak népszavazás utján való megejtése föltétien javulást jelentene. Az elnökjelölteik kénytelenek volnának közvet­lenül a lakossághoz fordulni, programjukat előterjeszteni és a néppel szemben bizonyos kötelezettségeket is vállalni. A javaslatnak másik indokolása pedig az, hogy a polgári és szocialista pártok képviselői és szenáto­rai — a kommunisták véleménye szerint — nem érvényesítik választóik kívánságait és akaratát. A népellenes törvényeket az elnök aláírta, anélkül, hogy köteles lenne az uj vá­lasztásnál a nép itélőszéke elé állani. A mai viszonyok szerint az elnökválasztás nem más, mint kulisszaniogötti haudlirozások eredménye. A kommunista Rudé Práva vezércikk­ben is foglalkozik az elnökválasztással ki­fejti a kommunista párt álláspontját az el­nökválasztás kérdésében. A párt az elnök- választással szemben is elutasító álláspontra helyezkedik, éppen úgy, mint egyáltalában a polgári állaim parlamentarizmusával szem­ben. A parlamentbe a kommunisták csak azért mennek, hogy a polgáriakat és a szo­cialista pártokat olyan helyzetbe kergessék, mely világosan bebizonyítja a tömegek előtt, 3 9 hogy a parlamentarizmus és a demokrácia nem a munkásosztály érdekében való. A kommunistáknak a parlament csak eszköz a parlamenten kivüli harc erősítésére. Csak ilyen okból vesznek részt az elnökválasztá­son, jóllehet a kommunista párt tudja, hogy az elnökválasztás is a pszeudodemokrácia leple alatt a burzsoádiktatura megvalósítása. Az alkotmány szerint minden hatalom a nép­től ered, azonban a burzsoázia a szociál- patriotákkal együtt nem engedi meg, hogy az elnökválasztásnál maga a nép döntsön. Éppen ezért tartotta szükségesnek a párt a módosító javaslat benyújtását. Kötelessége volna a szocialista pártnak is magáévá lenni ezt a módosító javaslatot. Masaryk teljesen eltért a washingtoni deklaráció szellemétől és céljától, segítette a burzsoázia megerősödését, a munkásosztály elnyomását, segédkezet nyújtott a kapita­lista állam konszolidálásához és stabilizálá­sához. Éppen ezért a kommunista párt az elnökválasztáson külön jelöltet állít. Ha olyan helyzet áll­na elő, hogy Masaryk megválasztása kö­rül harc állna elő a kapitalista reakció és a baloldali blokk között, ngv a kom­munista párt a szőkébb választásnál iuasaryifcra fog szavazni, de csakis azért, hogy a szélső reakció jelöltjének meg­választását lehetetlenné tegye. A párt ugyanis tekintetbe veszi, hogy ha a szőkébb választáson Kramárt, Srámeket vagy Svehlát választanák meg, úgy a mun­kásosztály még jobban volna kiszolgáltatva a kisplogári ideológia befolyásának, —int ma s a szocialisták is azzal érvelhetnének, hogy a kommunisták hiusitották meg Masaryk megválasztását. A kommunisták mindamel­lett és abban az esetben is, ha a szükebb vá­lasztásnál Masaryk mellett szavaznának, harcolni fognak a masarykizmus ellen s mindent megtesznek arra nézve, hogy meg­győzzék a tömeget arról, hogy a proletárfor­radalmat csakis a munkásosztály szocialista kormánya vezetheti győzelemre. — Személyi változások a prágai magyar követségen. A hivatalos lap mai száma közli: Tiszahegyesi Bogdán Iván követségi titkárt a prágai magyar követségtől a berlini ma­gyar követséghez helyezték át. ltudnék (költeni? — szólt Aranysisak. — Kü­lönben is az öreg kátrányisizagu amerikai rettentően fukaT. Nálatok pedig a rendőr- prefekturán egy kis zsák arany van, ame­lyet cserébe szeretnék Carvalko fejéért — Megcsalt téged Carvalko? — Megcsalt a gazember! — felelte Ararnysisak és szeméből bosszú tüze csillo­gott. — Megcsalt Colette La Dodue-vel. — Colette La Dodue — súgta nekem a detektív — nagy ellenfele Aranyisisaknak, szintén monitmartrei táncosnő. Petitpois fölugrott: — Menjünk! Aranyisisak nagyot fújt a levegőbe. — Jó! De egy föltétellel... Egyedül ikell jönnöd! — Miért? — Mert olyan helyre megyünk, ahol nagy feltűnést keltenél, ha magaddal cipel­néd legényeidet. Eszükbe ne jusson, hogy alkáT lopózva is jöjjenek utánad! Nagyon megbánhatnák és ami fő: veszélyeztetnék az eredményt. — Hát mit akarsz csinálni? — Carvalkot olyan helyre akarom csal­ni, ahol könnyen fog menni letartóztatása. Én téged apámnak foglak kiadni. Carvaiko velünk fog jönni, mert vakon bízik bennem. — Hiszen megcsalt! — szólt Petitpois. — De én sohase csaltam meg! — Egyszer se? — A kátrányszagu amerikai nem számit — Hogy fogunk menni? — kérdezte Petitpois. — A Porté Maillot-ig autón — felelte Aranysisak —, ott leszállónk és onnan én foglak tovább vezetni gyalog. Petitpois fejébe nyomta sipkáját lezárta az „Anardiie“ szerkesztőségét és Arany- sisakkal együtt távozott... A detektív izgatottan megfogta kezemet: — Jöjjön! Utánuk fogunk menni! , . . Most kezdődik az én szerepem! Mindenütt nyomában voltunk a különös párnak. A Porté Maillot-ig autón, azontúl gyalog követtük őket. Aranysisak a város falain kívül lévő egyik utcába vezette Pefát- pois-t. Akkorára már leszállt a sötét este. A detektív kezembe adott egy pisztolyt (kettő volt neki). — Vágja zsebre. Esetleg hasznát veheti. A sötét kültelki utcában Aranysisak és Petitpois egy kis zugkorcsma elé értek. A korcsma ajtaján miég ódivatú csengettyű volt, amely a vendégek érkezését vagy távo­zását jelezte. Egy-egy részeg ember botor­kált ki az uooára és ilyenkor vad zene hang­ja és absynthe illata ömlött ki az ajtón. Aranysisak és Petitpois bementek a le­bujba. A detektív hozzám fordult: — Ismerem ezt a guinguette-et (kis­korosán át) . Két héttel ezelőtt halt meg tu­lajdonosa, Boulot apó. JeteiS orgazda volt a derék öreg. Kiváncsi vagyok, ki lett az utódja ... Mindenesetre bemegyünk. Bementünk. A iebuj épp oly förtelmes volt, mint a többi párisi Iebuj, ahol szines pálinkáikat, hamis bort, romlott sört adnak a vendégek­nek, akiknek az arcán mintha a fegyház bélyegei vagy emlékei volnának ráragadva, mint sokat utazott kofferre a hotelcédulák. Én meglehetősen nyugtalanul foglaltam he­lyet a detektiwel együtt egy sarokban, ahonnan az egész terepet könnyen át lehe­tett tekinteni. Bizalmam csak a vak zené­szekben vo]|t4 akik intézeti egyenruhájukban mint ártatlan angyalok ültek az őrjöngő, mámoros, táncoló tömegben. Semmi gyanúsat nem vettünk észre. Petitpois előtt egy pohár ásványvíz volt. Halkam beszélgetett Aranysisakkal. Hogy mit, azt nem hallottuk. Aranysisak felé gya­núsan hunyorgatott néhány ittas ember, de nem szóltak hozzá és nem bántották. A detektív egyszerre megragadta ke­zemet: — Nézze csak — mondta halkan. — Aranyosak valami fehér port öntött Pefit- pois ásványvizébe. A szamáT nem is vette észre!... Bele van kótyagosodva a szép nőbe. A következő pillanatban Petitpois ajká­hoz emelte a poharát, ivott belőle, mosoly­gott és visszatette a poharat az asztalra. — Micsoda poshadt viz ez! — csak eny- nyit hallottunk szájából. Petitpois szemmel láthatólag jól érezte miagát. Mosolyogva simogatta asztal alatt Aranysisak kezét, amely térdén pihent. — Azt hiszem — súgtam a detektív fü­lébe —, Aranysisak megmérgezte Petit- pois-t. Menjünk orvosért, amig nem késő. — Hallgasson! — súgta vissza a detek­tív. — Inkább fogja meg jól a zsebében a pisztoly csövét... Nézzen oda! Petitpoisra néztem. A szerencsétlen em­ber elmerengő, szerelmes szemmiéi nézte Aranysdsakot, mialatt ajka elífebéredett és arca szine folyton változott. — Petitpois meg van mérgezve — súg­tam. — De észre sem veszi. Különös méreg lehet... — Feszt! — intett le engem a detektív. A következő pillanatban Petitpois lefor­dult a székéről. Úgy terült el a földön, mint valami darab fa. Egy kukkot nem szód? A táncolók tovább táncoltak. Aranysisak nyomtalanul eltűnt. Egy holttest feküdt a padlón, de senkise törődött vele. A vihánoo- lás, ziene, ének, tánc tovább kavargóit. A vak zenészek nem láttak semmit. — Értesiteni kellene a rendőrséget — súgtam a detektív fülébe. A detektiv keserűn mosolygott. — Kelepcébe jutottunk — mondta hal­kan. — Már csak a bátorság segít. Szeren­csére elég közel van az ajtó. Pisztolyt sze­gezve magunk elé fogunk kimenni. Ha vala­ki ránk afcaT rohanni vagy utánunk jön: lőni! Elsápadtam. — Most egyszerre álljunk föl... — ren­delkezett a detektív. — Bátorság! Előre! Menekülés közben a detektiv pisztolya elsült Senkise törődött vele. Bámtódás nél­kül jutottunk ki az utcára. Néhányszor bele­lőttünk a levegőbe. Az utca csöndjét fölriasz­tották lövéseink, aztán megint a fekete, né­ma éj borult az utcára. Osak jó néhány perc múlva találkoztunk rendőrőrjárattai. Addig alaposan vacogott a fogunk. A rendŐTCsapattal óvatosan visszalopóz- tunk a korcsmához. A korosma ajtaja zárva volt, benne koronusötétség honolt. Az a szí­nes, kavargó látvány, amelyet néhány perc- oel a piszkos, füstös falak közt láttunk, el­tűnt mintegy varázsszóra. — Szegény Petitpois! — sóhajtott föl a detektiv. — Ez se fog keresztény sírba jutni! — Miért? ' — Nem marad még annyi nyoma se, mint a kámfornak... Ismerem az anarkis- táik keze munkáját Alaposan dolgoznak!... Uram, csipjen a karomba! Hadd érezzem boldogan, hogy még élek!,.. 1927 május 1, vasárnap. tr—l--mm i in. ■■ II I

Next

/
Oldalképek
Tartalom