Prágai Magyar Hirlap, 1927. május (6. évfolyam, 100-124 / 1434-1458. szám)
1927-05-18 / 114. (1448.) szám
2 1927 május íí, s*er«aMegalakult a Kazinczy Társaság írói Szakosztálya 'Jelentős fordulat a szlovenszkói és ruszinszkói magyar irodalmi életben 9 Tátraszéplak, május 17. (Kiküldött tudósítónktól.) Május 15-én tartotta alakuló ülését a Kazinczy Társaság írói Szakosztálya Tátraszéplakon. A szép számban megjelent írók meghatalmazással a szlovenszkói és ruszinszkói Írók legnagyobb részét képviselték. A gyűlés lefolyása a megértés és a komoly munka jegyében folyt le s igy biztos lehet a remény arra, hogy ez a régóta megoldásra váró kérdés helyes irányba terelődik. Az ülést a Kazinczy Társaság választmányának megbízásából Sziklay Ferenc dr. titkár nyitotta meg. Ismertette a szlovenszkói és ruszinszkói ijók szervezkedésének történetét. A szlovenszkói irodalmi élet Önállóvá fejlődését úgy állította be, mint egy természetes evolúció eredményét, mint , az egységes magyar irodalmi élet évtizedek óta óhajtott decentralizációjának egyik fázisát, melyet az államjogi változás siettetett. Majd áttért a legutóbbi évek eseményeinek ismertetésére, az írók szervezkedésének eddigi kísérleteire s kimutatta, hogy több eredménytelen próbálkozás után a Kazinczy Társaság azért ajánlotta fel segítségét az íróknak, azért ad keretet az irói szervezethez, mert a mai körülmények közt ez az egyetlen megoldási lehetőség. Célkitűzését a következőkben foglalta össze: A tagadhatatlanul meglévő szlovenszkói magyar irodalom alapján irodalmi életét ieremíeni. Biztosítani az Íróknak, ha nemi is mindjárt, a kenyereti, de a fehérebb kenyeret. Megtisztítani az eddig gazdátlanul, szabadjára nőtt irodalmat az iliro- dalmiságtól, annak minden megnyitatUozúsi formájától, a dilettantizmuson kezdve a politikai propagandáig. Közönségei, nevelni az irodalom alá, megértő, müveit, elfogultságtól ment közönséget, összhangot teremteni az irodalmi étet két nagy összetevője: az írók ék a közönség közt. Majd visszautasította azokat a vádakat, melyek a Kazinczy Társaságot egyes irók részéről érték, mintha a Társaság elfogult, retrográd, maradi szellemű volna.-•— A „Rázinczy“ nevet Társaságunk címében tabunak tisztelem, - úgymond, — de nem azt a Kazinczyt rajzolom szemem elé, mikor a Társaságot irányítom, ami a nagy Mester ma: patinás régiség, egy darab jórészt elavult múlt, — hanem azt, aki az 6 korában volt. Az ujitó, a forradalmár, a haladásért vértanuságot szenvedő, a magyar tehetetlen őserőt nyugat szellemével felfrissítő, a pihenő magyar irodalmat kelesztő, a kritikus, a biztató, a mindenkivel levelező, mindenre figyelő, az irodalomból irodalmi életet szervező Kazinczy az ideálom, vezérem, aki nem talajtalan a múltban, de néni akar megrögzeni benne, mert a történelem mindenek előtt arra való, hogy magunkra ismerjünk benne, gyökérnek érezzük magunkat általa a mában s okuljunk belőle a jövőre! Az ligásaimban lehetek egy irány híve, de vagyok any- nyira objektív, hogy el tudjam választani magamban az írót az irodalmi szervezőtől. Mint irodalmi szervező előtt egyformán kedves előttem az u. n. „jobb"- vagy „bal“-oldal, a mások irodalmi alkotásaiban egy, amit értékelek, az abszolút irodal- miság, a művészet! A lendületes megnyitó beszéd mély hatást tett a megjelentekre, a felajánlott megoldási módot: az írók országos megszervezését a Kazinczy Társaság írói Szakosztálya gyanánt egyhangúlag elhatározták, megvitatták s elfogadták a szervezet működésének alapját képező ügyrendi szabályokat. Majd az előkészítő munkálatokról számolt be a főtitkár, mely hónapok óta tartó levelezés utján folyt le. Ennek során 47 irót keresett föl az előkészítő bizottság, akik közül a levelekre többszöri sürgetésre sem válaszolt 5, nem csatlakozását bejelentette 3 irő (Dienes Adorján, Földes Sándor és Jankovics Marcell), csatlakozását bejelentette 39 irő. A teljes ülés ezután az ügyrendi szabályok alapján megválasztotta a Szakosztály tagjait. Az előzetes rostáláson 44 irő jutott át, avval a határozattal, hogy ez a szám az ősszel megtartandó rendes szakosztály teljes ülésen a tagok részéről történő ajánlás alapján kiegészíthető, míg a következő években a szakosztály évente, szintén a tagok ajánlása folytán csak 2—2 tagot fog megválasztani az időközben feltűnő irók sorából. Majd a tisztviselők megválasztására került a sor, ami egyelőre ideiglenesen, az őszi teljes ülésig terjedő hatállyal történi meg. Az elnöki széket a gyűlés nyitva hagyta. Ügyvezető elnök Sziklay Ferenc, titkár Darkó István, pénztáros Schalkház Sára lettek. Az intézőbizottság tagjaiul Rács Pált (Ungvár), Keller Imrét (Kassa), Győri/ Dezsőt (Rimaszombat), Simándy Pált (Losonc), Darvas Jánost (Prága), Alapy Gyulát (Komárom) és Kázmér Ernőt (Pozsony) választották meg. Az irói szervezkedés ez alakulással oly kerethez jutott, mely föltétlenül biztosítja a további fejlődés lehetőségét, teljesen az írókon múlik, hogy ezt a keretet hogy töltik ki munkával és egymás, megbecsülésével. Az ellenzék tüntetőén kivonult a szenátus költségvetési bizottságának üléséről Prága, május 17. A szenátus költségvetési bizottsága ma délelőtt kezdte meg az adóreform tárgyalását. A részletes vita megkezdése előtt az ellenzék azt javasolta, hogy a bizottság tárgyalásairól gyorsírói jegyzőkönyveket vezessenek. A többség a javaslatot elutasította, mire az ellenzéki pártok bizottsági tagjai testületileg elhagyták a tárgyalótermet. A bizottság elnöke most kísérletet tesz arranézve, hogy az ellenzéket az adóreform vitájában aktív munkára bírja. A vita folyamán Eiiglis dr. pénzügyminiszter felszólalt s több mint egy óra hosszat beszélt. A következő ülés holnap délelőtt 9 órakor lesz. TUNGSRAM-WESTERN Tiszta, zavartalan, erős vételt biztosít. A népszövetségi ligák berlini kongresszusa Berlin, május 17. A népszövetségi ligák nemzetközi Uniója a német liga meghívására május 21. és 31. közölt Berlinben tartja meg ezidei kongresszusát, amelyen 45 államból több mint 300 delegátus vesz részt. A kongresszus napirendjén a népszövetség valamennyi aktuális -problémája megvitatás aló kerül. A Kassa-oderbergi vasút utolsó közgyűlése Magyarországon Budapest, május 17. A Kassa—oderbergi vasút május 20-án közgyűlést tart, ez lesz a társaság utolsó közgyűlése Magyarországon. Ebből az alkalomból Szigeti János, felsőházi tag, a vasút vezérigazgatója a következő nyilatkozatot tette: Ellentétes hírek Nuíígefser resülögépének megtalálásáról A Max Wsicifmann nevű gőzös egy repülőgéproncsot talált Anglia partvidékén — London szerint ez csak Nungesser gépe lehet — Páris cáfol London, május 17. A „Max Weidfmann“ nevű német gőzös *egna,D amerikai útjában a Lynn Wel-1 világitóhajó és Hunstanton között a Notfolk grófság vizein egy ismeretlen francia repülőgénroncsot talált. Az első pillanatban a hajó legénysége azt hitte, hogy angol repülőgépről van szó. később azonban az angol léghajózásügyi minisztériumból jelentés érkezett, amely szerint a repülőgép csakis francia lehet. Jelzése: „W. T. 512 324/04 N.“ Egyes körök azt hiszik, hogy Nungesser repülőgépéről van szó. Páris, május 17. A francia sajtó véleménye szerint az a repülőgép, amelyet a Max Weidtmann nevű német gőzös Anglia keleti partjain talált, a londoni lapok híradása dacára nem lehet azonos Nungesser repülőgépével. mert ennek az utóbbinak nem volt száma. Valószínűbb, hogy nem francia, hanem hollandiai repülőgépről van szó, mivel a francia gépek nem viselik az N kezdőbetűt. hanem az F betűt. Az N csak holland gépeken szerepel. A német hajó legénysége megkísérelte, hogy a repülőgépet kihalász- sza. de az erős áramlás és a növekvő szél miatt ez nem sikerült. Azt sem látták, vájjon a repülőgép legénysége még a fedélzeten van-e, vagy sem. A repülögéproncsot az ár a világitó hajó felé terelte. Az amerikai repülők előkészületei Newyork, május 17. Acosta repülő, aki röviddel ezelőtt Chamberlainnel együtt felállította a távolságrepülés világrekordját, az Amerika nevű Focker-monoplánt választotta ki Newyorkból Párisba való repüléséhez. Az Amerika legénységét már összeállították. Navigátor Byrd lett, pilóták Acosta és Novile hadnagy. Ezenkívül egy mechanikust is visznek magukkal. A francia főkonzul már láttam ózta a repülök útleveleit. Páris. május 17. A New Héráid értesülése szerint az óceántuli repülés rendezői é* Chamberlin pilóta között elsimultak azok a nézeteltérések, amelyek a repülést mindeddig késleltették. A pilóták most már csak a kedvező időt várják. A nézeteltérések a repülők feleségeinek biztosítási összegei körül támadtak. — A társaság május 20-iki közgyűlésének napirendjén szerepel az alapszabályok módosítása, ami összefüggésben van a társaság székhelyének Budapestről Kassára való áthelyezésével. Ez következménye annak az egyezménynek, amelyet a társaság és a magyar kormány a csehszlovák kormánnyal április hó 22-én kötött. Ez az egyezmény rendezi a garanciális és egyéb financiális ügyeket, továbbá a menekültek és a magyarországi nyugdíjasok ügyét is. — Á nyugdijrendezés nem a MÁV szabályai szerint történik, hanem abban a mértékben, amelyben a Ksod alkalmazottak nyugdija a vonalon rendeztetett. Ennek a lényege az, hogy az úgynevezett lakbérnyugdij a nyugdijilletménynek fix tétele, holott a MÁV-rendezés a mindenkori magyarországi lakásbérekhez igazodik. Maga a törzsnyugdij is csekélyebb kiszabásu, mint a MÁV-nál. A menekült alkalmazottak vagy vég- kielégítést, vagy a többi nyugdíjasokkal egyenlő végellátási: kapnak. — Az egyezménynek és a közgyűlési határozatnak lebonyolítása még huzamosabb, időt igényel, mert nem csupán, a cégtŐrlés, hanem a központi telekkönyvnek rendezése is szükséges. Az intézet székhaza ugyanis, melyet a magyar kincstár fog átvenni, kihasítandó a központi telekkönyvből. Mindezeknek megtörténte után kerülhet csak sor az 1926 január hó 1-étöl számított felemelt nyugdijaknak tényleges kifizetésére. — Mac Donald hazautazott: Amerikából. Londonból jelentik: Raitnsay Mac Donald volt angol miniszterelnök, aki most Amerikában volt tanulmányúton, súlyos betegségéből a napokban fék épült, úgy, hogy tegnap már haza is utazhatott a Berengaria nevű gőzösön. [^Komáromi 3<5nós ^Reménytelen szerelem legény — Nagyon a lelkem re kötötte, hogy egy Ígéret nélkül ne próbáljak hazamenni. Ezt az ígéretet öntől kell kicsikarnom s úgy fog szólni, hogy meglátogat bennünket. Mihelyt ideje engedd. Mivel nem feleltem mindjárt, a magános ember kérlelni kezdett: — Talán nem is bánná meg. Sok-mindent lehet látni a Felső-Tdszárnál. Aztán épp most kezd tavaszodni. Azonfelül Hedvig is megnyugodnék valamit. Mert igy tavaszelőn csaknem kiszámíthatatlan ... — Elmegyek — mondtam aztán. A magános ember fölállt s hálásan nézett rám. Kezet fogtunk, miután másodszor is megígértem neki, hogy rövidesem uíra- fcelek. Előbb azonban táviratozni fogok, hogy kocsit küldhessenek elém. Kikisértem, odakint mégegyszer kezet fogtunk. Ahogy visszajöttem, eloltottam a villanyt. A szörnyű csöndben ülni kezdtem az Íróasztalom előtt, egyedül. Előszíör eltöprengtem a szokatlan találkozáson, később a faliórára figyeltem föl, melynek ingája leng- zve szeld este az időt a szomszéd1 szobában. Arra gondoltam, hogy minden lengés halálom közeledését jelenti. Régen-régen nem leszek már a földön s az inga tovább fog járni akkor is ... n. Elutazom a* idegen leányhoz Pontosan egy héttel az után a látogatás j után a miskolci gyorsvonta egyik fülkéjében j ültem. Az idegen leány meghívását igazán nem utasíthattam vissza. Hét napig készülődtem az útra, mert sejtettem, hogy ezúttal alighanem hosszabb ideig maradok távol hazulról. Két bőrönddel indultam el. Vittem turista-fölszerelést, még sátorlapot is, mert leírásból ismerve az idegen leány • nyughatatlan természetét, föltettem, hogy egy-két kirándulásban is lesz részünk. Csizma is volt a bőröndben, miutáin ismerem a vidéki sarat. Rohant-rohant a vonat s odakint tavaszi szél járt. Messziről felsötétlett már a Bükk- rengeteg, jobbról zöldben nyúlt el az alföldi lapály, melynek síkjából csak itt-ott szökött ki egy-egy torony s az ég gyengekékje alatt sávosfelhők álltak. Olykor egy utas ment végig a folyosón, pillanatra bekukkantott a fülkémbe is és akkor továbbhaladt. Talán az étkezők öcsit kereste. [És amint egymagámban üldögéltem igy, mind-többszőr gondoltam a különös életű fiatal párra, akiknek szívesen látott vendége leszek bizonyára. Szokatlan dolgok foglalkoztattak magamat is. És ez érthető volt. Addig, ha könyvet Írtam, az volt a módszerem, hogy először regényem alakjait válogattam ki s ha készen voltam velők, némi laza mesét bogoztam köréjük. Ezúttal fordítva történt. Kész történetet kaptam a tavalyi esztendőben, amelyet átsimitva adtam közre aztán, de amelynek szereplőit nem ismertem. Azért lepett meg annyira, mikor váratlanul betoppant hozzám a regénybeli magános ember. Azóta tehát személyesen is ösmertem futólag. De az idegen leányt, ki a felesége lett .azóta, a mai napon kellett meglátnom először. S ahogy fogyott az ui, mind- nyugtaktnabb lettem. Hiszen már a regényben is annyira-lefogott •kiszámithatatlan ter- j rnészete, hogy szinte rosszulesett megválnom tőle, mikor végeszakadt a magános ember föl jegyzéseinek. Ma tehát látni fogom. Már elhagytuk Miskolcot s félóra múlva történelmi tájak következnek, mert a Hegyal- jával együtt Zemplén (földje rohan szembe a gyorsvonattal. Itt már minden állomáson meg kell állni: ‘nagy urak élnek errefelé, akiknek szeszélyeit a kereskedelmi miniszter is respektálni köteles. (Mert a kastélyokból nagyon ritkán mozdulnak ki ugyan, de azért a gyorsvonat mindennap kétszer áll meg az apró állomásokon. Az egyik nagyúri park kőfalán át mutattak nekem egyszer valami öregurat (azt hiszem, gróf volt s nagy oligarcha), aki túl volt már a százharmadik esztendőn s fél század óta nem lépett ki a faluba. Vén komornyik tologotta egy kiskeTekü székben. Ez az összeasszott öreg .még mindig abban a hiszemben élt, hogy Magyarországon jobbágyviliág van és ha néha felmotyogott a komornyikhoz, állandóan arra volt kiváncsi, hogy a felséges császárnak sikerült-e már vasraveretni Kossuthot? S mikor a vén cseléd — titkos utasításra — már vagy kétszázadkor azt felelte, hogy Olmützben ül a lázadó fiskális, az öreg főur reszketve bólogatott maga leié, hogy nagyon jól van. Aztán to v ábbk öli écs elgetett. Ebédádötájban át kellett szállítom az egyik hegyaljai állomáson s vicinálison folytattam az utat. Három Óra Után megérkeztem. Barátom, a magános ember, várt reám a magános őrháznál. <3azdász-ruhában, csizmáiban, zergetollas kalapban sietett elém, mialatt odaszólt egy inaskülsejü fickónak, hogy vegye át a bőröndjeimet. Messziről nyújtottam (feléje a kezemet: — Szervusz! Mikor kaptátok meg a táviratot? — Még tegnap este, — s annyira meg- j örült, hogy 'átkapott a két karjával. — Hedvig rámparancsolt, hogy nélküled ne próbáljak hazamenni. Képzeld csak, barátom, reggel óta egyre azon sopánkodott, milyen ruhában fogadjon majd? Amikor már untam a dolgot >s azt találtam mondani neki, hogy. egy szál szoknyában is ellenállhatatlan lesz, úgy rámcsattant, hogy olyat ise hallottál! Hogy mit ütöm az orromat olyan dolgokba, amelyekhez nem értek! Jó, jó, de akkor minek kérdezett? Karomba öltötte a karját, az őrház mögé vezetett s olyan öröme volt, mint egy gyereknek: — Csakhogy megjöttél! A bakterház hátában csinos hricska várt reánk. A kocsis kalapja karimájához érttette az ostornyelet. Köszönt. Ahogy fölrakták a bőröndöket, barátom előreszólt, a kocsis nekieresztette a gyeplőt s a vékonyláibu két ló kiugrott.... Repülni kezdtünk, mint a szélt — Milyen messze a tanyátok? — kérdeztem. Annyit mondott: — így, hogy most negyünk, húsz perc. Amoda látszik, ni! S egy kerek nyárfásra mutatott. Kövesuton táncolt velünk a könnyű kocsi, a két. ló kinyúlva hasította a levegőt: sörényük visszafelé repült. Az ut féloldalán szintén nyárfák álltak őrt, ritkás menetben. Alkonyodon. Házigazdám még mindig belémkarolva ült mellettem s látszott rajta, hogy igazán örül: —- No, csakhogy ittvagy már egyszer: Hedvignek jó néhány hete lesz mostan. Mert remélem, nem sietsz vissza egyhamar. Nem szóltam semmit, mert egészen lefogott a vidék (Folytatjuk-).
