Prágai Magyar Hirlap, 1927. május (6. évfolyam, 100-124 / 1434-1458. szám)
1927-05-15 / 112. (1446.) szám
Í9Z7 május 15, vasárnap. VriSrtrtiWi J£GYZci£K Írta: Scköpllin Aladár. A magyar bor Mostanában a íöldmivelés kö’tségvetését tárgyalták a parlamentben és ismét sok szó esett a magyar borról Nem mintha nem vők na olyan jó, mint valaha, nem is mintha kevesebb volna, inkább az a baj, hogy sok van belőle, több, mint amennyit el lehet, adni belőle. Magunk nem birjuk mind meginni a borunkat, ami terem, — Isten ments, hogy annyit úrvanak a magvarok. isznak ugvis eleget — a külföldön meg nehéz eladni. Minden állam védi a saját bortermését, a nagy bortermelő államok, főképp Francia- és Olaszország kedvezőbb viszonyok mellett termelnek és árulnak, jobban be tudnak férkőzni a külföldi piacokra s a magyar bor nagy része eladatlan marad, vagy nagyon is olcsó áron kótyavetyéledik el Próbá'nak ezen segíteni mindenféle módokon, némi sikerrel is, de a baj megvan még mindig A nehézségek nagyok. Könnyű a francoknak, ők a maguk óriási bortermelő vidékeikről óriási tömegekben tudják piacra' dobni a bort, megvannak az ősi piacaik, például az angol b'roda- lom, ezekhez politikai barátságok révén, részben a mi rovásunkra is- uj piacokat szereztek. könnyen tudnak egységes bőrtípusukat előállítani és nem veszik olyan tu’komo- lyan a bor hamisitatlanságát, mint mi a mi szigorú bortörvényeink mellett, ők elárasztják borukkal a világot, amelyet, már réges- régi idők óta el tudták Irtetni boraik kü’ön- leges kiválóságát. Nem tagadom, a íranc:a borok közölt vannak kivá’ók, sőt, nagyszerűek, a Chablé, vagy a Médoc például, ba jó, valóban nagyon jó. De viszont állítom és ebben igazát fog adni nekem mindenki, ak; Parisban csak némi borizléssel iszogatott k"ze- pes módú vagy' szegény emberi hc'yeken át- iaeborocskákat, lvcr-y ritkán kapott a mi fo- ga’ma’nk szerint hamisitat lan italt, Vagy a színe szokott némi ártalmatlan festékkel, v.agy az ize némi vegyi szerrel,..vagy. az alkoholtartalma némi spiritusszal megtoldva lenni Hosszabb és komplikáltabb utat tesz meg a francia bor a magyarnál, mg a mustos kádból a borivó vendég elé kerül Ez nem is lehet másképpen, ahol arról van szó, i hogy óriási bortömegeket kereskedelmileg alkalmas, tehát mindig egyforma minőségben akarnak forgalomban tartani. Ilyenkor segíteni kell a természet szeszélyén egy kis kémiával Mi nekünk nincsenek a franciák éhőz mérhető bortőmegeink, még a sok és szapora homoki borokból 'sem, " á'bőr' tisztaságát rigó- rózusabban veszik a hatóságok, az illúzió sincs annyira segítségünkre. Hogy ez az utóbbi tényező is mennyire fontos, azt magam is tapasztaltam. Egy kitűnő barátom beszélte, hogy ő a magyar borokat nem tudja uay inni, mint a francia borokat s a vacsoránál drága pénzen beszerzett burundit tetetett az asztalra. Hát b:zony nrnden vendé.gi udvariasság me’lett is meg keT1ett mondanunk, hogy bizony a jőravaló szekszárdi sokkal finomabb, nemesebb és tisztább minő.é- rii ihat ennél, harmndreszovi ár mellett. Csl- ná’tunk is összghasctilitő profét és a végén a barátunk is kénvtclen volt elismerni, horv igazunk van. De a francia bort ősi nemzetközi prészFzs védi s ennrk, tekintve, hogv az emberek túlnyomó része gyenge szakértő bor dolgában, nagy szerepe van a fogyasztásban. Én nem tagadom a mai a’koholellenes tendenciájú világban sem, h.ogv szeretem a jó bort: módjával és nem is tartom magamat egészen tompa i nyűnek. Kóstoltam rajnai borokat, kitünőcket, ittam a leghíresebb francia és olasz borfajtákból Elismerem, hogy ezek között vannak csodásán írnom izü és illatú italok és elismerem azt is, hogy a bor ku1 túrája dolgában a franc1'ák é=; németek e’őbbre vannak, mint mi. Főleg tömeekubu- ra dolgában. De azt mondhatom, hosrv leszámítva az egészen spec'ális aszú és más é^es borokat, melvek más lapra tartoznak, olyan nagyszerű izü és illatú bort. mint a mi som- lamk, nem ittam se^ol és soha. Asztali bornak pedig a jó gyöngyösi vaov sopronvidéki bornál n:ncs kbünőbb. Konstatáiom azt is, hogy például a közepes budapesti vendégekben biztosabban kapok ham’sitatlan borokat, mint bármely más nagy városában a világnak. ' Csakhogy az a baj, hogy a somlaiból nincs olyan sok, hogy világmárkát lehessen belőle csiná’ni, s hason’óképp vagyunk a badacsonyival a neszmélyivel, szekszárdival és többi nemes borainkkal (A tokaji külön számit, mint kü-Önleges specialitás). Ha például egy nagy sváioi szá’loda bevezeti a somlait és sikerübie belőle nagy forgalmat csinálni, nem számíthat biztosan arra, hogy bármikor, bármekkora mennyiséget kaphat belőle mindig azonos minőségbe. A nagy fogyasztóhelyeken pedig ez a döntő fontosságú. Alkalmi árucikkel nem szívesen fodalkoznak oft, ahol az állandó nagy fogyasztás a tődolog. A ma'-yar kormánv most. uyr mondják, szép sikerrel ugv nrőbá1 seg’ten' a magyar bor baján, hogy klPönböző küFöldi városokban bor- házakat létesít s igy népszerűsíti a magyar bort.. Egy ilyen helyen történt, meg, mint az Újságokban olvasom, hogy Sf borháznak elfogyott a készlete egy bizonyos fajta borból, amelyet sikerült népszerűvé tenni. írtak Budapestre egy újabb szállítmányért s azt a.választ kapták, hogy ebből bizony nem szolgálhatnak, nincs, elfogyott. Ilyeneknek nem volna szabad megtörténni. Inkább kevesebb fajtát kellene megtartani, de azokból mindig legyen megfelelő készlet megfelelő meny- nyiségbeu. Jártasabb vagyok a borfogyasztásban, mint a termelésben és kereskedésben, tehát nem tudom a törvény és a kereskedelmi érdek mennyire engedi meg, de ugv képzelem, nem volna sem megvalósíthatatlan, som hamisitás, ha megtartanánk néhány különösen jófajtát speciaitágnak, a több borokból pedig nem veevi eljárással, hanem tiszta és becsü'et-es keverés mán. mondtuk. háromfajta bort állítanánk elő; -kfiFöldön igy hoznák forgalomba magyar bor néven. Ehhez aztán idővel hozzá idomul na a termelés is.-Egy baj persze megmaradna: a világ alkoholellenes tendeocája. Ez azonban a háború utáni felbuzdulás után nvntha csökkenőben volna. Az ahszo’ut alkohol tilalom, a hol behozták, mindenütt ennyi bajt okoz és o’van harcot idéz elő az állam és a lakosság alkoho1 kedvelő része között, hogy aligha lesz sokáig tartható. Norvégia már meg is szüntette az alkoholtilalmai Szövi^^Oroszország ^nn-edHt a tiVdóm radikalziru^ából és az ErTvesü!t Államokban is sek jel mutat arra, hogy az alkoholtilalom nem sokáig fog már tartani. Az emberek Noé apánk óta mindig ittak alkoholtartalmú italokat; nem lehet úgy egyszerre kiirtani egy évezredes szokást s ha az emberek visszaéhíek az alkohollal, — hát Istenem, mivel, nem élnek vissza az emberek? A szerelem csak szép és mellőzhetetlen dolog és mivel élnek jobban1 visz- sza, mint a szerelemmel? Áz alkoholizmus ellen küzdeni fontos társadalmi feladat, de alig hiszem, hogy belátható időn belül le lehetne szoktatni az embereket a mértékletes alkoholélvezésről, amely végre is az életnek nem túlságos nagyszámú örömei közé tartozik. Speciálisan pedig a bor nem is arra való, hogy baromi módon zabáiják, az az igazi, borivó, .aki izléssél, mértékkel, szeretettel fogyasztja szerény • kis, borocskáját Az persze szintén túlzás, amit egy magyar képviselő ajánlott, hogy emelje az állam á belföldi borfogyasztást azzal, hogy buzdítsa a lakosságot mennél több bor fogyasztására, — erre igazán semmi szükség, de azt hiszem, a fanatikusokon kívül minden, józan ember egyetért v^’em, ha azt mondom, hogy legjobb, ha az állam ezen a téren ;is a jóindulatú pártatlanság álláspontján áll, vagyis..engedi az .életet a ihaga természetes törvényei szerint érvé- nvesülni. csak arra igyekezzék, hogy a kinövéseket okos és célravezető intézkedésekkel T enyesegesse. A XlX-ik század vizitkártyái Irta: Krúdy Gyula lahia. a jveszprémieknek mondott volna mc.'ét, holott regéléseiben csaknek minden embert felemlegetett Veszprémből. (Ámbátor egy Írónál [há nem éppen a maga memoárjait irja ’ meg] nem is olyan nagyon fontos, hogy csupán igazat írjon azokról, akik amúgy is a temetőbe költöztek.) A VAJDA ...Nem irja róla egyetlen lexikon sem, én mégis úgy nézem alakját a tőle mindinkább távolodó Magyarországból, mint az utolsó Háry Jánosét vagy a holdbéli Klimius Mikusót, akit utoljára elevenen láttunk a magyar mondavilág fantasztikus alakjai közül Nem olyan szertelen, mint e németek Möjichausen bárója, nem is olyan diabolikus, mint a d.ebreoeni Hatvani professzor; nem forgószélben röpködő kóbordíák, még csak eszelős, spanyol Don Kihóte sem: mégis valamennyinek atyafia szürke, bő pantallójában, mikor a Deák Ferenc-korabeli táblabirák véglegesen lehúzták már lábukról a kuruc- kodó, sarkantyúé csizmát, de a viíézköíést a cugoscipőjük felett viselték. R. Eötvös Károly, a messzeségből, mindinkább hasonlatossá leend, ama régi magyar figurákhoz, akik Kossuth elimdása után más híján mesemon- dá'ból, fantasztikumból történe’mi anekdotáiul szép hazugságokból éltek. De az ő igazi kora már a század vécére esik, amikor nem lehet többé vizitbe járni azzal a nesszel, hogy Tiirr István- vagy Garibaldi ágyúinak dörgését hallották az elmúlt nedves éjszakán ... Reá’isabb alapra, közelebb, a valósághoz kelleti helyezni mondanivalóinkat, ha azt "kartuk, hogy azok hitelre találjanak. R. Eöivös Károly mondanivalóiban, irodalmi munkáiban, ügyvédi és politikai működésében tartotta magát a realitások divatjához: mindig előkeresett a valóságból egy mustár- magnyi igazságot, amelyhez hozzákötözte magyaros, táblábirós fantázia pókfonálait, — ámenek, mind sűrűbbek lettek az éjét őszi mezőin, — mindig kikeresett a történelemből (leginkább' az ő élete közelmúltjából) egy va'lóban feltalá1 ható, — néhá már a kamrában rozsdásodó járomszöget, — amelyhez dunántúli fantáziájával mesebeli kocsikat és a kocsikon ülő legendás utasokat épített, mint akár a garabonciás diák, aki azzal állított be a vendéglátó házakhoz, hogy a távoli szekér- zörgés va’éban tündérek utazását jelenti... Azt mondják, hogy az a Földi ember a. maga délibábjai révén érti leginkább a fantasztikus mondanivalókat. R. Eötvös Károly bizonyságot tett arról, hogy a dunántúliak tudják jobban a legendák, mcsemoudások kicifrá- zását, kFaravását, kihimzését, mert á’modozó tájaikon több’az olyan emlék, amelyhez hímzést lehet varrni. A vajda, amint közönségesen nevezték öt társaságában azok a pestiek, akik már nem elégednek meg vala a Vig Cimbora című kalendáriom százesztendős ékeivel, se.m a bolthajtásos pesti kiskorcsmáfo fokhagymásrostélyoshoz való anekdotáival, akik már a kávéházi cikőriaszagért, valamint a kab"nosz-szivar füstiéért szívesebben töltik napjaikat a kávéfőző h^yon: voMakémpr-n ezek a hlszékenv pestiek voltak az okozói annak, hogy R. Eö‘vös, — a v?;da, — rn’ndig kedvet (kapjon a mesemondáslioz, amikor a kerekasztal közepén elfoglalta helyét. A vajda hallgatósága leginkább olyan emberekből tellett, ki, akik a kávéháziban, Eötvös Károly szájából akartak magyar történelmet tanulni, mert ez mindennél könnyebben ment ama anekdoták, történétkék, mesemönÖásók révén, amelyekkel Eötvös KároÍvnák telve volt minden bő zsebe. Memorizált a vájd a 3 kávéházi karosszékben, mint akár a régi ma gye rak az emlékezetes nagy fák alá helyezett ülőkében, mikor családjuk körében vissza emlékeznek életük nevezetesebb eseményeire. Eötvös Károly mesemondásainak az óvóit a titka, mint ahogyan egy öreg magyar tekintetes ur elgondolja, hogyan is kellett volna élnie. Vén pesti kályhagyáros-.ült a jobboldalán és a vajda lappadó szempillái alól a: Báláién tavát látta, amelynek rege-beli tájain gyermekkorát töltötte. Itt, a kávéhizban, persze, már úgy mondta-el történetét, mintha Gyulai a híres kritikus is csak egész életében a Balaton körül utazgatott volna, mert Gyulai Pál híres gorombaember volt és ezért bizonyos népszerűség övezte. „Perl öcsém" tömögette a vajda csibuk- ját és az ördöngös Károlyi Gábor emlékiratairól mesélgetett, amelyeket a hagyomány szerint soha sem irt. Károlyi .Gábor, Pesti városatyáknak Sobri Jóskáról a bakonyi betyárról mondogatott történetekét, holott. már régen csak hírből maradt meg ennek a romantikus alaknak; az emléke. Nem, a csendőrség jöttével többé senki sem félt attól, hogy élevén betyárral találkozik.: mégis hosszú téli. éjszakák teltek el a .poéhadt kávéházi levegőben édesded mesemondássai, amikor, persze, nem beszélt senki más, mint a vajda, ■ . '• , ." ' . .. ... Azt lehetne mondani, hogy. Eötvös Károly volt az utosó kávéházi ‘ mesemondó, aki elvonatkoztatta magát a maga korától, kis báránysipkáját a fejére huzva. Karosszékéhén elterülve, álmosan hunyorítva:' még késő éjjelen is azt tudta mondani hogy bip, höp, ugorjunk vissza megy;en-ötven esztendőt az időben . . . Hiába kezdte történeteit olyanformán, mintha veszprémi ' fiskuskorábáh történtek volna. Eötvös meserhondásaiban sok olyan legenda volt, amelyekét valaha ö is. csak hallhatott' a magához hasonlatos, mesemondó régi magyaroktól, akik már iénj’-esitenl kezdték a meséket Mesekincstár volt a vajda memóriája, a fantáziája, át éjszakázó kedve révén. Az asztalnál üldögélő hallgató odakópzelte magát,, ahová . á vaj ja vitte magával a tarisznyájában: cséndiílás dunántúli szüretekre, - bakonyi utazásokra, összeboruló erdei utakra, ahol őskori .• !.e ruhájában mutatkozik a disznópásztor, a balatoni partokra, amelyeken, persze, hiába kereste volna a jámbor utazó 'a megfelelő helyeket, ha Eötvös mesemondásai alapjáp utrakel Mert talán éppen azért mesélgetett a pesti kávéházban R. Eötvös, nem pedig valahol egy várpalotai szüreten, ahol a vén szilvafák parazsát olyan emberék is körülülik, akik maguk1 is emlékeznek a múlt - idők történeteire, mert itt, a kávéház dohányfüstjében senkinek se jutott eszébe kételkedni a céh mester-külsejű, feketekávéval és borral táplá’közó öregember - mesemondásai bán. Soha sem hallottam .arrálj hogy R. Eötvös iva-. Ám egyszer csak, elhagyta regék or- szágutjaival behintett Dunántúlt, az ősrenge- teg kiismerhetetlenségében zugó Bakonyer- dőí halpikkely módjára fénylő Balatont, a kávéházi mesemondó és a Tisza mellé ereszkedett a fantáziájával, ama Eszlár kornyékére, amely kisközség a múlt század végén világhirü lett Nevezetes napok voltak azok, amikor a dunántúli yajda székhelyét a pesti kávéházból „a nyíregyházi Betyár-kávéházba tette át, holott az ittep divó lármás össze jövetelek miatt nem nagyon lehetett sző békesséres mesemondásokról. (R. Eötvös, a tiszaeszlári Zsidók védője ezért inkább magánházaknál tartózkodott, ahoírbékességei családi lámpások alatt nyugodlabban lehetett diskurálai langyos múlt idők és forrőságos jelenek felől) Akkoriban láncokkal volt elkerítve a nyíregyházi piacon álló törvényház, mint a Dogé-palota Velencében. Erre bizony szükség, is volt mert izgatott tömegek kiáltoztak'a láncokon túlról a megyei pandúrokra, akik Hón tér várnagy vezérletével még javában feszültek betyáros ruházataikban. A piactér közelében állott ama földszintes - nádtetős vendégfogadó, (amelyhez annyi legenda fűződött mint valami Jókai-regénybeli fogadóhoz, itt folytak le ama hires kártyacsaták, amelyek az adásvételen kívül a nyirvidéki nemes'urak alatt megmozgatták a földét,* — de itt csördtiltek el messze hangzó kongatá- sokkal a különböző megyei bálok, amelyeknek egyik tragikus eseménye volt ama Stadion gróf, az osztrák miniszter fiának az esete, akit főhadnagy létére a vendéglősné arculütött,) — a vendégfogadóban a tiszaeszlári por idején olyan tarka-barka társaság gyülekezett össze, amilyent még őszi nagy- vásárkor sem láttak a meszelt falak. Pesti és külföldi hírlapírók tanyáztak itt, akik nem is voltak mindig olyanformáinak, amint a közönség a képes élclapokból elképzelte a skriblerekeí, sőt volt közöttük olyan tűrhető megjelenésű úriember is, akivel bátran lehetett volna négyest táncolni bármely vidéki kisasszonynak... De a nagyvend églőben ütötték fel tanyájukat azok az urak, akiket a közvélemény a tiszaeszlári por vezéreinek ismert, őszi falevél-szinü felöltőjében ide toppant be az ecetvirág-areulaiu Ónodi Géza, akinek húgai (az egyik későbben Zaikurecz- kyiié lett) csaknem egész vagyonukat feláldozták azért, hogy a tiszaeszlári port dűlőre vigyék. A férfias kisasszonyok lovaglóostór- ral jártak és .azzal fenyegetőztek, hogy ágy alá kergetik mindazokat az urakat, akik. a tiszaeszlári pörben ellenük vannak, — igy R. Eötvös Károlyt is. Végeredményben azonban a fel paprikázott hölgyek nem követtek e! semmi , nevezeteset, csak ' a hozományukat költötték el a bátruk, Ónodi Géza, Verhovay és a többiek segítségére, .öregségükre igén erős, fekete szivarokat szivíak és csendem mosollyal, beszélgettek akkori ismerősükről, a hebegő Tóth Béláról, -akinek az anyja Májthéhyi baronész volt. “ l .persze, az utcákon, ezeken a’térdigporos, akácfákkal szegélyezett, nádié delü házajs girbegurba,-falusias, utcákon, ahol még. mindig aszerint építették a bázakal hogy. ellenségének' ragy komájának tekintette a gazda a tőszomszédját:' az utcákon már mozgalmasabb világ volt, mikor a1 nagyszakállu zsidókat- az úgynevezett „Kisbörtöhiből“ {amelyből később finánckaszárnya lett) a börlönőrök reggelenliintá törvénybázba yezették. Lármg, káromkodás, • jajveszékelés,- imádkozás kisérte ezeknek a falusi vadlibáknak, a, lépteit, aszerint, ki milyen párthoz tartozott az utcai járókelők közül. A legenda 'szerint jöttek még Amwikából üs, -r- ami akkor'néni volt olyan mindennapi utazás, — kiváncsiak, akik a Kis- bör,yn táján várták- a rabok felvonulását, de voltak'itt eókan 'Palesztinából és Galíciából is. A kis; 'nyíregyházi könyvnyomdában, amelyet ezelőtt negyven esztendővel „Ébred- jünk!‘‘-nyomdánák neveztek: Ónodi Géza irta a röpiratajt... A1 vármegyeháza felől Hentér várnagy vezette kézenfogva- a nagypőr- koronatanúját, a kis Soharff Móricot. •' •' ..."' ' ■ .. ... . R. Eötvös. Károly bármiként beszélt is későbben a . pesti kávéházban: néni igen 'érezte jól magát a felfordult városban, ahová már a1 tanyasi tirpákokat is. behajtotta a ki- váncsiság, ané’küi; hogy vasárnap 1 éti volna és nagy .imakönyveiket magukkal hozták Volna. A bokor-ianyákra is elszivárgót} a Ilire • > "t. ’ m l.‘
