Prágai Magyar Hirlap, 1927. május (6. évfolyam, 100-124 / 1434-1458. szám)
1927-05-14 / 111. (1445.) szám
A jövő ágyúja az elektromos ágyú A németek hir szerint már megcsinálták — Kétszázötven kilométerre hord ? A párisi újságok nemrégiben némi ijedelemmel adtak 'hirt arról, hogy a németek megsze rk eszfettek egy olyan elektromos ágyút, amely kétszázötven kilométerre hord. A világháborúban, mint emlékezetes, elég nagy meglepetés volt a németek Párist bombázó m esszékor dó ágyúja s igy érthető, ha izgalmat keltett a franciák közt ez az állítólagos nj német felfedezés. Egyelőre, természetesen, egyáltalán nem lehet ellenőrizni, hogy mi igaz belőle, de az bizonyos, hogy a gondolat már régóta foglalkoztatta a feltalálókat s hogy minden tekintetben rendkívül n ágyjelent ős égé lenne, ha megcsinálnák az elektromos ágyút, melyhez nem kell lőpor, mert az elektromos erő maga röpíti ki a lövedéket. Az elektromos ágyút elvben az az egyszerű és ismert fizikai kísérlet adja meg,! melynél azt látjuk, hogyha egy dróttekercsbe áramot eresztünk, akkor a tekercs pontosan úgy viselkedik, mint a mágnes, vagyis a lágy vasat a belsejébe vonzza. A vonzás ereje függ az áram erősségétől, irányától, feszültségétől s el lehet képzelni, hogyha a kezdő impulzus elég nagy, akkor a tekercs oly erőivel szívja be a vasmagot, hegy- az áram hirtelen megszűnése után a vasmag .^irepül a tekercs túlsó nyílásán. Ezen az .alapon az elektromos ágyú nem lenne egyéb, mint egy belül üres dróttekercs, melynek belsejében mozogna a vasból való gránát s az áram bekapcsolásával kirepülne a megfelelő irányba. Mindamellett ezen az utón egyáltalán nem lehet eredményt elérni. Az elv helyes, de a tekercsből kirepülő gránát sebessége nagyon kicsiny s amellett nem is leltet szó nagyobbsulyu lövedékekről. Lehetnek azonban más megoldások is, mint azt éppen egy francia mérnök. Fauchon- Villeplée mutatta meg pár évvel ezelőtt. A franciák nem foglalkoztak akkor tovább az ő kísérletével s nem lehetetlen, hogy a németek ezen az utón haladtak. Fauchon-Villeplée elektromos ágyújának modellje egy 50 gr a mos lövedéket röpített ki 200 méter másodpercenkénti kezdő sebességgel. A lövedéknek két szárnya van s fizikai szavakkal szólva, ,az ágyúnak az az alap- gondolata, hogy erős mágneses mezőt létesítenek, mélynek erővonalai merőlegesek a lövedék szárnyainak síkjára. Maga a szárnyas ,gránát" két sínen fekszik s rajtuk csúszik a szárnyaival. A síneken kívül két-két rézrud vonul párhuzamosan s az elektromos áramot maga a lövedék zárja szárnyaival. Ha áramot bocsátanak a furcsa szerkezetbe, akkor előáll óz a mágneses mező, mely előre mozgatja a lövedéket a sínen s kiröpiti a beállítás irányában. A sebesség arányos az áram feszültségével, tehát a feszültség növelésével emelni lehet a hordtávolságot s mennél nagyobbak a szárnyfelületek, annál kevesebb áramerősség szükséges. Az a kis ágyú, melyet Fauchon-Villeplée készített ezen az alapon, mint említettük, 200 méteres kezdősebességgel röpítette ki az 50 gramos nyilat s a nyíl huszonöt méterről még átütött egy nyolccentiméteres (fenyőfadeszkát. A lövéshez egy 5000 ampéres és 20 volt feszültségű áram .adta az impulzust, két századmásodpercnyi működés alatt. Kezdetnek nagyon biztató' ez a kísérlet, de azért egyáltalán nem bizonyos, hogy nagyobb méretekben is ugyanolyan sikerrel valósítható meg. Az elektromosság mindig a legfurcsább meglepetéseket tartogatja a kísérletezők számára s nagyon sokszor megesik, hogy a gyönge áram engedelmesen végzi az előirt munkát a vezetékben, de ha erősebbet használunk, akkor az már nem eng- :li magát belekényszeríteni a kiszabott bilincsekbe, hanem egyszerre csak otthagyja a vezetéket « más utat keres magának. Az önindukciós tünemények is sokszor egészen meglepő eredményekhez vezetnek, úgyhogy nem lehet egy elektromos berendezést egyszerűen megnagyitani mértani arányokban. A franciák nem is bíztak Fouchon-Vil- leplée ötletének gyakorlati kiképzésében s abbahagyták a kísérletezést. Kiszámították, hegy egy nehéz gránát eEövéséhez többmillió ampéres, többezervoltos áram lenne szükséges, vagyis minden ágyú mellé egy- egy külön, hatalmas áramfejlesztő-telepet kellene csatolni, ami kivihetetlen. Nem lehetetlen, hogy a németek szivő- sabbak voltak és akár ezen az utón, akár valami máson mégis folytatták a kísérleteket, talán eredménnyel is. Valószínű, hogy, egyelőre, csak a franciák rém látásában van meg a 250 kilométerre hordó eleklromos ágvu, mert még a németekről ásom tesszük föl; hogy egyszerre elérték a maximumot. Technikailag biztosan van megoldása a problémának s olyan nagy lenne a jelentősége, hogy bizonyára nem is nyugszanak meg, amíg meg nem találják. A régi lőporos- ágyu valóban nagyon elavult fegyver a mai korszakban s illendő lenne egy újfajtát kitalálni. Az ágyugyártás nagyon bonyolult és drága. Egy me-sszehordő ágyú hosszú csövén egy hónapig dolgoznak az esztergán s egy- egy lövés rengeteg pénzbe kerül. A legjobb ágyuk is gyorsan tönkremennek a robbanó lőpor hatalmas feszültsége következtében s egy-egy 25—30 milliárd koronába kerülő measzehordó ágyú 60— 80 lövés után használhatatlanná lesz. Az elektromos ágyú mindenesetre sokkal olcsóbb lesz s amellett megvan az a hatalmas előnye, hogy hangtalanul működik. Nem kell hozzá a legjobb acélból, aprólékos gonddal megcsinált cső, nem kell hozzá mázsányi lőpor minden gránáthoz, csak egykét századmásodpercig működő erős elektromos-áram. Igaz, hogy még nagyon sok kérdés vár megoldásra, de úgy a katonák, mint az elektrotechnikusok biztosak abban, hogy elérik a céljukat s fc-ogy a jövő ágyúja az elektro- moságyu lesz. 1927 május 14, szombat. gény Nungessert és Colit. Hajnalban indultak, egy" cof félni n-je-kci óval a testükben és mérhetetlen, megható bátorsággal a szivükben. Hat gép kisérte őket a csatornáig és intett búcsút nekik; aztán nem látta őket többé senki... Vasárnap este egy gőzös, a „Republik" látta utoljára a fehér madarat, 320 kilométernyire Irlandtól, — ez az utolsó precíz információ, ami megfelel az útirány félté teleinek és a gép teljesítőképességeinek is. Ettől a pillanattól senki nem látta őket többé, illetve a hétfői nap folyamán megjelent összes táviratok, amik hisztérikus és mámoros örömmel töltötték el egész Francia- országot, légből kapott kacsák é9 kivétel nélkül szemenszedett hazugságok voltak. Délután háromkor a délutáni lapok azt jelentették kábelhírek nyomán, hogy Nun- gesser átrepült az Uj-Föld fölött és este hat órára Newyorkban lesz. A legnagyobb esti- lapok, mint az Intransigeant és a Paris Soir este félhatkor szenzációs különkiadásokban jelentették, hogy a „Fehér madár" öt órakor átrepült Boston fölött. Este hétkor teljes volt a mámoros lelkesedés, mert az Intransigeant, a La Presse, a Paris Soir s kivétel nélkül az összes esti lapok Newvorki félhivatalos rádiójelentés alapján, amit azonban a francia hadi-, belügyi- és tengerészeti-minisztérium megér ősitettek, jelentették, hogy pontosan 6 óra 45 perckor Nungesser és Coli megérkeztek Newyork kikötőjébe. Ebből, valamint az előző hírekből egy szó nem volt igaz. A bluff Egyelőre elfoglalja a közvéleményt a fájdalmas érdeklődés Nungesser és Coli sorsa iránt. Rövidesen sor fog azonban kerülni annak a tisztázására is, hogy miféle ismeretlen forrásból misztifikálták az egész világ közvéleményét, a hivatalos helyeket, s sajtót és az ügynökségeket? Egyes lapok hétfő este megengedték maguknak azt a megdöbbentő arcátlanságot, hogy interjúkat közöltök a Newyorkba megérkezett Nungesserrel, ugyanakkor, amikor az talán már a halállal vívódott társával együtt valahol az Atlanti óceánban. Az egyik estilap például, a párisi „La Presse" igy irta le Nungesser megérkezését: „Pontosan 6 óra 45 perckor tűnt föl a „Fehér Madár" a Hudson fölött. A parton százezrekre menő tömeg, a kormány és az ösz- szes hatóságok és testületek képviselői várakoztak. Az Avion megjelenésekor az amerikai csatahajók üdvlövéseket küldtek a levegőbe. A gép simán ereszkedett alá és megállt a vizen. Nungesser és Coli a leszáüás után percekig mozdulatlanul, mintegy /nullán és dermedten ültek még a gépben. Aztán lassan felállottak és megölelték egymást. A motorcsónakban, ami az embertömeg leírhatatlan lelkesedése közben (miért leírhatatlan? ezzel a fáradsággal már azt is leírhatná a tudósitó! — m. s.) partrahozta őket. a kormány egy kiküldöttje is helyet foglalt. Nun- gesser partraszállva nem volt hajlandó interjút adni (nem? különös! — ni. s.). csak azt jelentette ki, hogy nagyon boldog az ut sikere fölött s most. pihenésre van szüksége ..." Errv háromsoros hamis távirat nyomán az egész héttő esti sajtó hasonló hírekkel traktálta a fékevesztett publikumot. A parlamentben felfüggesztették az ülést Nunsresss- rék ünneplésére. Painlevé hadügyminiszter a legforróbb szavakkal üdvözlő táviratot menesztett Amerikába a két hősnek. A város fölött egy repülő cirkált és vörös fénnyel jelezte a hamis örömhírt. A nagy lapok kirakatai reflektorfényben úsztak. A tömeg nem birt eloszlani a boule-vardon ... ... mig éjjel egy órakor, -mikor a nemzeti -ünnep tetőpontját érte el, a következő távirat érkezett hivatalosan Ne-wyorkból: „Nungesser és Coli nem érkeztek meg. Összes hírek hamisak. Az idő nagyon rossz." S pillanatok alatt megdermedt az egész város. Nungesser és Coli... Nungesser harmincöt éves. Kapitány. Párisi. A háborúban félelmes és verhetetlen repülő. Coli marseilles-i. Békében tengerész volt, bosszujáratu kapitány, a tengerészeti kérdések egyik legalaposabb és legpraktikusabb ismerője. Nungesser vezette a gének Coli szabta meg az irányt. Az iránytű, amit magukkal vittek, úgy felfüggesztés, mint vonzási hatások iránti függetlenségében a legtökéletesebb volt. Néhány banánt vittek magukkal, egy félliter rumot. Benzinjük negyven órára volt. Hatvan órája nem tudni róluk semmit... A legutolsó liirek szerint Chamberlain kapitány, a „Bellimen" pilótája. Mitchei- Fiéldbői indul; át akarja repülni az óceánt. Páris valami süket csöndben él napok óta. Belülről nézve úgy hat az egész, mintha nemzeti szerencsétlenség történt volna. ( 9 Márai Sándor, Nungesser és Coli... Páris lázas hétfője — Diadal mámor este a városban — Csak éjfél után derült ki az amerikai bíuff — Kedd reggelre kétségbeesett csalódás és levertség fogta el az egész Franciaországot — A P. !M. H. párisi tudósítójától — Páris, májas 13. j A fegyverszünet napja óla, kilenc észtén-1 d-eje nem volt Parisnak olyan lázas, hisztérikus napja, mint, az e heti hétfő, s régen nem ébredt Páris olyan fájdalmas, keserves csalódásra, mint a keddi reggel. A két név. amit címnek ideirtunk, huszonnégy óra hosz- szat úgy zúgott keresztül Franciaországon, mint a francia gloire legdiadalmasabb kiáltása, mint egy himnusz kezdőszavai, könnyes szemek olvasták a friss újsághíreket és rekedt torkok ordították a diadalt. Huszonnégy óra hosszat azt hitte Páris, azt hitte az egész világ, hogy Nungesser és Coli legyőzték az Atlanti óceánt. Huszonnégy óra hosszat nem sistergőit egyebet a rádió az egész világon, mint ezt. a két nevet, s Páris ujjongott, ünnepelt, ismeretlen emberek ölelkeztek az utcán, a Bourget-i repülőtelep egy avionia tüzes fénycsóvát szórt el az öröm jeléül Páris fölött, a mozikban és színházakban abbaszakadt az előadás, a zenekar a Marséillaiset játszotta -s a publikum állva hallgatta végig a francia himnuszt és rekedt lelkesedéssel kiáltozta ezt a két nevet. Vive Nungesser!... — kiáltotta mindenki, idegen és francia, aki ezen a napon Páriában volt. Nem lehetett megismerni ezt a hűvös, tartózkodó, sokat- látott várost. S mindenki szívesen kiáltotta ezt a hurrát, mert íme egy győzelem ünnepéről volt szó, a legszimpatikusabb győzelem ünnepéről, az emberi akarat, tudás, bátorság egy meginditóan szép, kiszámíthatatlan tudományos és praktikus jelentőségű teljesítményéről, — s mindezen fediül egy kis boldog féltékenységről is, Európa féltékenységéről, a francia aviatika féltékenységéről, mert odaát, Mitóhel Fieldben, Amerikában, hasonlóan útra készen áll egy nagy madár, amit repülésében megelőztünk... A várakozás, a túlfeszített idegesség krízise után a győzelmet jelentő táviratra Páris boldog és büszke megnyugvással pihent el. Kevésszer ünnepelt még ez a város több meggyőződéssel, jogosultabb büszkeséggel, mámorosabb odaadással. Kedd reggel megállt az emberek lélegzete. Kedd reggel kiderült, hogy minden hir, a hivatalos és félhivatalos táviratok, az ügynökségek rádiójelentései, a nagyszerűen leirt megérkezés Newyorkba, a beszédek, az összes részletek hamisak voltak. Egy óriási bluff tartotta huszonnégy óra hosszat ön- kivületben Párist és az egész világsajtót. Nungesser és Coli nem érkeztek meg Newyorkba. Kiderült, hogy minden hir hamis volt, hogy nem látták őket se Hali-faxban, se Új-Földön, se Boston fölött, hogy negyven- nyolc órája, mióta átrepültek a La Manche fölött egyáltalán nem látta őket senki. Kiderült, hogy most már meg sem érkezhetnek, mert a „Fehér nnuhk" csak negyven órára való benzint vitt magával, kiderült, hogy Nugesser és Coli a legjobb esetben üres motorral vergődnek valahol az Óceánban, s a megmentésük teljesen problematikus: kiderüli, hogy az összes táviratokból, amik fokozatosan érkezésüket, leszállásukat, első szavaikat jelentették Newyorkból egy árva szó nem volt igaz. Vasárnap reggeltől hétfő estig Nungesser és Coli gépe. a „Fehér madár", vasárnap reggel öt órakor indult el B our gélből, többbonapos előkészület után, azzal a csodálatos programmal, hogy leszállás nélkül átrepülik az óceánt. Az indulás pillanatát utolsó óráig titokban tartották. A nagy publikum tudta, hogy a start nem késhet már soká, de a részletekről Nungesser és hívei nem Informáltak senkit. A vállalkozás problémája kettős volt: egyrészt technikai. másrészt aviatikái. Szakértők a döntő súlyt a technikai probléma megoldására helyezték, t. i. arra, hogy az 5000 kilogramm súlyú gép. ami a 6000 kilométeres úthoz szükséges 3800 liter benzint vitte magával, egyáltalán fői bir-e emelkedni a startnál a levegőbe? Óránkénti 170 kilométeres sebesség mellett (amit a 4-50 lóerős Levasseur motor megerőltetés nélkül bírt teljesíteni) legalább negyven órát kellett az átkelésre számítani, negyven órát szakadatlanul a levegőben, az óceán és az -égbolt között, T. S. F. (rádió) nélkül, mert a túlterhelt gép nem bírta volna el még egy rádió-leadóállomás terhét is, elvágva az emberektől, kizárólag önmagukra, az iránytűre és a motorra bizva. Nungesser és Coli ugv indultak el, hogy negyven óra múlva vagy diadalmasan partraszállanak Newyorkban. vagy elpusztulnak. Ebben a pillanatban tizennyolc cirkáló keresi őket az Atlanti óceán végtelen horizontján (ahol, mint a meteorológiai jelentések károgják, nagy vihar tombol), — de megkeresni egy „Fehér madarat" az Atlanti óceánban körülbelül annyit jelent, mint tudni a legfájdalmasabb bizonyosságot. Jelt nem tudnak adni, 3 az apró gép, aminek uszófelülete nagyon bizonytalan, a feldühödött tenger kegyére bizva hánykolódik a nagy hajókat is könnyű szerrel táncoltató hullámokon. Élelmet (néhány banánt, rumot) négy napra valót vittek magukkaL Ivóvizet filtráló apparátusuk van. Ezek az utolsó reménykedések, amikre minden pillanatban meghozhatja a táviró a választ. De ha *na, keddtől számított negyven- nyolc órán belül nincs bizonyosság, akkor Nungessert és Colit, a legnagyobb, legtisztább, legszebb emberi vállalkozások egyikének két hősét elveszettnek kell tekinteni... Vasárnap hajnalban indult el meglepetésszerűen Nungesser, s a start sikerült: -a „Fehér madár" gyönyörűen indult, nem robbant föl és 5000 kiló súlyát a 450 lóerős motor könnyűszerrel emelte föl a levegőbe s egyenes ívben repült, a La Manche felé... A vállalkozás ebben a pillanatban, a start sikeres pillanatában „technikai szempontból", ahogy Levasseur igazgató, a motor építője mondotta, már sikerült. A probléma az Óceán átrepülésénél mindeddig a start volt: ismeretes, hogy már kétizben nem bírta hasonló esetben önsúlyát a gép s az indulás pillanatában kigyulladt. De a „Fehér madár"., repült, néhány francia pilótától övezve, akik büszkén adtak neki kíséretet néhány kilométernyire, az Óceán felé, óriási súlyával könnyedén lebegve a levegőben, s a francia motor „technikai szempontból" föl tétlen győzelmet aratott ... Maradt az „aviatikái probléma" t. i. az ut maga, az átkelés ezer apró és nagy veszélye, a motor kifogástalan funkciója, az atmoszférikus és meteorológiai helyzet, -az irány betartása, a pilóták idegeinek ébersége, a szél járása, a köd, a hó, a viharok elkerülése, — másszóval a küzdelem emberfölötti hatalmakkal, amire két ember vállakozott. Meglepetésszerűen indullak el, miután bevárták az utolsó időjárás-jelentéseket az óceán felöl, amik nem voltak teljesen megnyugtatóak. Hogy mégis elindultak, abban talán része volt. annak az izgatottságnak is, amivel hetek óta néznek farkasszemet egymással az Óceán két partján a francia és az amerikai aviatikusok, — ahogy egy legutolsó távirat jelenti, „most, hogy Nungessernek nem sikerül az útja, Chamberlain, az amerikai, föltétlenül indul, cöute que couie, mert nem akarja, hogy a túlsó partról mégegyszer elébe kerüljenek ...“ Ez a sportambició, ez a hazafias rekordláz volt talán az, ami a kedvezőtlen időjelentések dacára is siettette sze4 Szövet-, seiyemujdonságok It]. KLEIN SÁNDOR-nál nagy választékiján KoSice, Fö-utca 9. Mintaküldés vidékre. „Brusno41 gyógyfürdő, a „Szlovák Karlsbad“ a Zvolen, Sxlüécs,; Baflská-Bystrícai vonalon — 4 erősen rádióaktív, szénsavas, glsuhersós forrással, csodás jjyójryhatásii moortolepcklccl, mindenfele gyomor-, máj-, vese-, c.ukor- cs női hajoknál, mehgyuiladás, sterilitás, menstruációs zavaroknál * Mérsékelt árak. Kérlelt prospektust.
