Prágai Magyar Hirlap, 1927. május (6. évfolyam, 100-124 / 1434-1458. szám)

1927-05-12 / 109. (1443.) szám

Angol népballadák örökitik meg Szent István király leányának emlékét

Fischerné Szilágyi Ágota dr. történelemtudóst a tudományos pályán működő angol nők hat hétre meghívták vendégül klubházukba — Nagy- britannia történelmének egyik ragyogó alakja, a magyar királykisasszonyból angol hercegasszonnyá lett Ágota — Alig tudott valamit róla eddig a magyar história

Budapest, május 10.

" A3 elmúlt hétén Budapesten járt Ellen Gle- ditsch asszony, Mme Curie asszisztense, aki a Fő* iskolát és Egyetemet Végzett Nők Szellemi Együttműködése Nemzetközi Szövetségének megbízásából az egyes országokban működő szövetségi szervezetek munkásságát tanulmányozza-. Ellen Gle- ditsch különös nagy elismeréssel adózott a tudományos pályákon működő magyar nőknek. Ennek az elismerésnek kifejező jelét is adta, mert átnyújtotta Fischemé dr. Szilágyi Ágotának a Nemzetközi Szellemi Együttműködés Szövetsége angliai szervezetének meghívóját.

Szilágyi Ágota asszony ugyanis egészen különös stúdiummal foglalkozik. Megállapította és további kutatások során teljesen

tisztázni akarja azokat a kapcsolatokat, amelyek Szent István király idejében a: angol és a magyar nemzet közölt fennállottak.

Erre vonatkozó munkásságáról már jelentést is tett a Nők Nemzetközi Szőve'ségének és a kutatások további folytatására akar a londoni szövetség alka’mat adni, amikor Miss Ellen Gleditsch utján Fischemé Szilágyi Ágotát a tudományos pél yán működő angol hölgyek londoni klubházába hat hétre vendégül meghívta.

Szilágyi a következőkben mondta el, amit a Szent István korabeli angol-magyar összeköttetésekről megállapított:

— Szent István királynak volt a leánya Ágota hercegkisasszony, akit Eadgard angol herceg vett feleségül. Eadgard herceg Eadűiund herceggel együtt menekült Angliából abban a korbau, amikor a Szigetországban a dán királyi családból származó hét király uralkodott. Állandó harcok és vetélkedések folytak, ennek folyamán az egyes dinasztiák tagjainak menekülniük kellett ellenfeleik bosszúja elől. így került a két angol herceg a kontinensre és itteni vándorlásaik közben jutottak el Szent István birodalmába, ahol megismerkedtek Ágota hsrcegkisasszonnyal. Eadgard herceg feleségül vetle s amennyire eddig nyomon tudtam követni a hercegi pár élete folyásét, Ágota hercegasszony röviddel utóbb, azután, hogy két fia született, özvegységre jutott. Azt, sajnos, eddig nem sikerült megállapítani, hogy Eadgard herceg melyik dinasztiának volt a tagja é3 melyik királyságnak volt a feje, pusztán azt tudjuk az angolok történetéből, hogy

amikor hóditó Vilmos győzelmesen lő- nyomult az angol szigeten és a kis fejedelmeket sorra leigázta, Ágota herceg- asszony volt az utolsó, aki meghódolt előtte, várában végsőkig ellenállott és tí’.yan hősiességgel védekezett, hogy azt az angol népballadják meg örökít ették és még ma is közszájon forognak azok az énekek, amelyek hősiességéről szólnak.

— Minden történelmi forrást, amely itthon rendelkezése áll, végigkutattam,. hogy Ágota hercegasszonyra vonatkozóan adatokhoz jussak, azonban ezek alig nyújtottak valamilyen támpontot és igy határoztam el, hogy ott a British Múzeumban végig!anulmányozzam a XI., XII. és XIII. század népballadáit, amelyek tudnak Ágota hercegasszonyról és valószínűleg annyi adatot tartalmaznak, hogy élettörténete rekonstruálható

le3Z.

ni és megállapítottam, hogy Xafltus János, a Századok cimü folyóirat 1878-as évfolyamában több tanulmányt irt róla. Amikor mindezeket az adatokat összegyűjtöttem, folytattam tovább kutatásaimat, különösén az angol irodalomban és tudományos munkákban és igy állapítottam meg, hogy Angliában már egész korai időkben tudtak Szent Istvánról, még pedig leányának révén.

Ennek a nyilván különlegesen nagyszerű asszonynak az emlékét számos népballada és népmonda megörökítette, sőt vau az angoloknak egy betlehemi énekük is, amely olyan népszerű és közismert, mint nálunk a Mennyből az angyal cimü ének, amely Ágota hercegasszonyról szól. Bizonyosra veszem, hogy a British Múzeumban összegyűjtött népballadák között, amelyek sorában számos olyan van, amelyet eddig nyomtatásban ki sem adtak, nagyon értékes anyagot fogok A hercegasszony életére és múltjára vonatkozóan találni.

A magyar nemzet történelmének tisztázása során igen fontos és nagyon érdekes szerepe lesz Ágota hercegasszony kilétének és életének a megállapítása. Fischemé Szilágyi Ágota, aki több esztendeje foglalkozik ezzel a stúdiummal, már eddig is rengeteg munkát fejtett ki, htgv megállapítsa életének hiteles történetét.

Komáromi János:

REMÉNYTELEN

— A Prágai Magyar Hírlap uj regénye —

Komáromi János a fiatal magyar irógenerádó tagja. Regényei és elbeszélései — Esze Tamás, Zug a fenyves, A régi szerető, Hé kozákok! Pataki dióJcok, Az idegen leány — a magyarországi olvasóközönség legkedvesebb olvasmányai közé tartoznak, mert a nagyszerű iró valami csodálatraméltó közvetlenséggel férkőzik a magyar emberek szivéhez■ Senki úgy nem érti és érzi a magyaros, Ősi szüajságot, a kúráékor bíboros ragyogását, a magyar vidék mimózaleikét, a megszelídült zsentriosztály gondjait és töprengéseit, mint ö. Talán csak Krúdy Gyulához hasonlítható ennek az egészen különös magyar vidéki urioszíáiynak megértésében. Komáromi János nyelvezete a legtisztább, patinás magyar nyelv, mely soha nem válik gyökértelenné. Ismeri a vidékek külön-külön hangszerelését, melyet páratlan tehetséggel fog egységbe és megteremti azt a forró plasztikus, erős ritmusú stílust, mely immár az újabb magyar irodalom egyik legnagyobb értékévé vált.

Uj regénye, a Reménytelen Szerelem, legutóbbi hatalmas sikert ért miivéhez, az Idegen Leányhoz kapcsolódik s mintegy szerves folytatása, — de teljesen független és önálló folytatása — ennek- Az Idegen Leány szenzációja volt a magyar könyvpiacnak, kiadást kiadásra ért el és különösen a Mátra aljában élő ésxcRcmagyaronzági közönségnek lett kedves olvasmánya.

A Reménytelen Szerelem szintén erre a. vidékre vezet, oda, ahonnét látszik a Vi- hori át, ahol a hegyekről el-ellátni Kassáig, Eperjesig, ahol a Kárpátok összöölelkez- nek a nagy magyar Alfölddel. A Bodrogköz, Miskolc, Sárospatak, Sátoraljaújhely, gazdag és bölcs kornyéke adják meg a kellő miliőt az ügyesen megfont töténethez. Egy pesti iró, aki talált följegyzések nyomóm megírta az idegen leány történetét; most véletlenül abba a helyzetbe jut, hogy megismerheti a nőt és annak férjét, sőt meg is látogathatja őket bodrogközi kúriájukban. Oliartózkodúm alaf.t bonyolódik le a finom és érdekes cselekmény. A nő és a férfi boldogan élnek, csa-k néha vesz erőt az asszonyon valami nosztalgia, mely mágikusan vonzza ismeretlen ősei felé, föl, északra, Litvániába. Ez a nosztalgia csaknem katasztrófához vezet, amikor végre jön a megoldás, a kibékMés :a gyermek. Ezt az alapeszmét nagyszerű mellék események és mellék- alakok kisérik: a boldog és tisztességes álkirlapiró, a turániéin, óvatosan kormány- párti képviselő, aki berúg és mámorában vad ellenzékivé válik, amit haldiáig bán — egy igazi- magyar dáridó leírása, kirándulás a hegyekbe, a■ magyar kúriák élete, — csupa nagyszerű, közvetlen, igaz történés, alak és kép, minden elsőrendű művészettel rendezve és megírva,

A P. M. H. -ebben a műben eddigi regényeinek egyik legértékesebbét és legérdekesebbét nyújt hatja olvasóinak.

umsmmsisssmi

A SASFIÓKTITKA

NAPÓLEON FIÁT MEGVESSZŐZTÉK

Arra- a kérdésre, hogy Szilágyi Ágola dr. miképpen jutott Ágota hercegasszonynak a nyomára, a következőket mondotta el:

— A magam nevének eredete vezetett rá. Gondolkodni kezdtem ugyanis, miként van az, hogy az Ágota névnek a magyar szókincsben semmiféle nyoma nincsen és csak mint keresztnév használatos, holott a név a görög ABC „ága" szavából származik, amelyet a legtöbb nyelv a német, francia, latin, angol átvett és különböző fogalmak megjelölésére felhasznált. Ezek a filo’ógiai modulációk keltették fel a figyelmemet és kutatásaimhoz akkor kezdtem komolyan hozzáfogni, amikor

Iiingslay több regényében utalást találtam Ágota hercegasszonyra, akiről hol Agaiét of Hungárián, hol pedig Princess of Hungárián névvel emlékezik meg. Tu’ajdonképpen ezekből a regényekből jöttem rá Ágota hercegasszony létezésére s azután He-ck Jakab angol történettudós munkájában is nyomát találtam. Ennek a két nyomnak a birtokában kezdtem a magyar történelmi irodalomban kutatLudwig i,ajos

llzhorcd-Ungvár

Sodrony-fonat kerítések, udvarok, kertek, tern plomok bekerítése a legdisr e :ebb kivitelben. Miilakatos, vasrács, vaskapu, vasszerkezeti munkálatok, kavicskosár, ágybetét, menyezet- nád cs tűzhelygyára.

A Sasfiók élete Becsben

1814 március 20-án ünnepelték Parisban harmadszor a Római király születésnapját. Ez volt az utolsó születésnap, amelyet francia földön ült meg a Sasfiók. Most már gyors tempóban következik az összeomlás, Napóleon bukása és fia javára való lemondása. Mária Lujza a kis királlyal Becsbe indul és május 21-én meg is érkezik •Schönbrunnba.

A lojális bécsiek nagy örömére a kis herceg Bécsben marad, mig Mária Lujza Aix les Balns- be utazóit üdülésre. Kísérőül és oltalmazóu! a délceg Neippergt Ádám grófot rendelték ki méllé •és az ellenállhatatlan tiszt gyorsan meghódította a fiatalasszony szivét. Napóleon emléke egy-kettőre eltűnt. Neipperg tudvalevőleg Mária Lujza férje lett. (BombeLles gróf volt a harmadik.)

„Őfelsége a Főhercegnő", csak szeptemberben tért vissza Bitesbe, azonban nemsokára ismét elhagyta fiát és az osztrák fővárost. Uralkodóhercegnő lett Pármában, a párisi béke értelmében, fia jogán volt igénye erre a hercegségre.

A kis herceget, egy óriási, szinte hihetetlenül elágazott szervezet őrizte. Az óriási birodalom minden hivatala, különösen a határőrségek, állandóan kapták az utasításokat, hogy különösen ügyeljenek, nehogy Napóleon fiát. ál öltözőiben kicsempészhessék a birodalomból. Ennek megfelelően növekedésével állandóan változó külsejéről és ruházatáról állandóan szeméi yleirásokat adtak ki.

Annak a lehetőségét is ki akarták zárni, hogy a Sasfiókot megszöktessek és ezért a rendőrmi- niszter utasítására kipróbált, megbízható őrökkel vették körül. Annyira mentek az óvatossággal, hogy Schönbrunnból, ahol a hercegre mégis nehezebben lehetett, felügyelni, a bécsi Hofburgba vitték. Természetes, hogy el távoli tolták mellőle francia környezetét, még Monfesquiou grófnőt, a kis herceg szeretett. „Mánián Quiou"-ját, aki születése

óta szinte az anvm szerepét töltötte be Napóleon fiánál és hallatlan hozzáértéssel és nagy gonddal vezette nevelését, hazájába küldték vissza. Még csak szolga sem letetett a környezetében, akinek valami köze is volt Franciaországhoz.

Montesquiou grófnő helyébe, aki testestől- lelkestől francia és Napóleonnak föltétien hive volt, a császár és még inkább Maetternich kiván- ságára egy „német gavallért", Dieírichstein Móric grófot, nevezték ki a herceg mellé. Ez a rendkívül müveit arisztokrata, aki többek között az udvari könyvtár igazgatója és Beethovennek áldozatkész és odaadó mecénása volt, a kis Napóleon nevelését azonnal kíméletlen szigorral vette a kezébe. így a fiatal gyermeknél nagy ellenállásra és erős antipátiára akadt. Dietríchsteinnek főtörekvése az volt, hogy a fiúból kipusztitsa a múltnak minden emlékét és minden francia vonást. Elvette a gyermeknek Parisból hozott játékszereit és a napóleoni sassal diszitett képeskönyveit és végül eltávolította még a Páriából jött játszótársát, Emilé Gobereaut is. A gróf munkatársai Foresti ny. százados és Matháus von Collín udvari hivatalnok, a bécsi egyetem filozófiai professzora voltak. Ennek a három embernek a kezébe volt letéve a négyéves gyermek nevelése.

A Sasfiók eleinte semmi áron sem akart németül tanulni. A föl jegyzés ékből az tűnik ki, hogy a Sasfiók nem volt jó tanuló ós nem volt túlságosan szorgalmas.

Mikor egyszer Ferenc császárnak jelentést tettek a herceg rossz előmeneteléről, az állítólag dühösen csapott az asztalra.

— Szóval lusta és buta *— mondotta a császár. — Mindig mondtam, hogy az apjára ütött!

A Sasfiók csnk egyetlen egy téma iránt, mulatóit óriási érdeklődést. Minden apró részletet tudni akart az apjáról és soha sem fáradt ki a kérdezésbe, —- ha Napóleonról kérdezhetett.

Nem lehet megállapítani, hogy ezért, vagy

más okokból voltak vele olyan szigorúak. Diet- richstein gróf naplójából azonban kitűnik, hogy Napóleon fiát, aki elfogulatlan kortársainak leírása szerint szép, kedves ós okos gyerek volt, ismételten vesszővel verték meg.

Megállapítható, hogy a Sasfiók kora ifjúságától kezdve’ különös érdeklődést mutatott minden iránt, ami katonáskodással függött össze. 1820 i elején a kis herceg — mpst már a Reichstadti herceg —Császári nagyapja jelenlétében letette az ! elémiiskolai vizsgát és hozzálátott középiskolai | tanulmányaihoz. A gyermek korához képest feltűnően okos, müveit és gyakran meglepően ironikus, szinte keserű és koraérett volt, 1825-ben Weiss vezérőrnagy adott elő neki matematikát és — Maitre Podevín és Barthelmy de St.-Hilaire báró tani!o!iák a francia nyelvre. II. Napóleon ekkor már szinté teljesen elfelejtette anyanyelvét.

Valószínűleg apjától örökölte azt a nagy érdeklődést a történelem és a katonai tudományok iránt, amelyet egész életében mutatott. Obenaus kormánytanácsosnak, a történelem tanárának, a történelmet azonban csak a XVII. század közepéig volt szabad előadnia.

A Sasfiók egyre nőtt és egyre növekedett az őt kisérő politikai érdeklődés. Mindinkább súlyos tényezője a legküiönbözőbb politikai kombinációknak és egész Franciaország nyílt karokkal fogadta volna mint urát és parancso’óját. 1820-ban Gourgaud tábornokot küldték ki, hogy kész'tse elő a Sasfiók megszöktetését és 1821-ben és 1828- ban is összeesküvéseket lepleztek le, amelyek ugyancsak a Sasfióknak Franciaországba va’ó menekülését készítették elő. 1823-ban Rácbard és Lobéi nevű francia tisztek jöttek ebből a célból Becsbe, 1826-ban Joseph Romáin DoudeuLl francia festő próbá'kozott a herceget a persenbeugi kastélyból hazatérésre bírni. A festőnek sikerült egy levelet csempészni a herceg kocsijába, amelyben le volt írva a menekülés terve. Az affér akkor óriási feltűnést keltett és a bécsi levéilárban még ma is többszáz aktát Őriznek, amelyek mind élénken tükrözik vissza a legmagasabb körök ijedtségét az eset miatt. A szöktetési tervekkel párhuzamosan állandóan gyilkos merényleteket derítettek fel. A herceg óriási népszerűsége miatt már régen szálka volt Franciaország urai szemében és mostan határozottan veszélyes kezdett lenni.(i

A Sasfiók helyzete nagyon kényes volt és igy : maga a bécsi udvar se látta tisztán, hogy mihez ' kezdjen vele. Átmenetileg arról is volt ?zó, hogy egy kolostorban helyezik el. Végre is az osztrák hercegeknél szokásos katonai pálya mellett döntöttek. Hétéves korában káplár lett és 1823-ban őrmesterré nevezték ki. Tizenötéves korában édesanyja kívánságára, mint ez a Habsburg-ház férfi-tagjainál szokásban volt, tisztté kellett volna kinevezni. A császári nagyapa azonban ezt a szinte hivatalos születésnapi ajándékot egy feltételhez fűzte: Ditrichstein grófnak beleegyezését kellett adnia a kinevezéshez. A gróf azonban nem volt hajlandó javasolni az előléptetést és igy a herceg nagy csalódására elmaradt a kinevezés. Ditrichstein csak két évvel később engedte meg, hogy teljesítsék tanítványának kívánságát és a Sasfiók nemsokára kapitány lett a császárvadászoknál. Akkor tizenhét éves volt. A tisz’i ranggal a házitörvények értelmében (amint az a Habsburgoknál ugyancsak szokásban volt) meg kellett volna kapnia, önállóságát is, — ha Ditrichstein ez ellen nem tiltakozik.

Két évvel később a herceg a Károly főherceg gyalogezred őrnagya és az 1830. év őszén ugyanennek az ezrednek alezredese leit.

A katonai rang azonban nem szabadította meg Őreitől, az uniformis és az aranygallér nem jelentette nála az önállóságot és még kevésbé a szabadságot. Ebben az időben, mint katonai felügyelőt, Prokop Hartmann gróf ezredest osztották be mellé- Hartmann még kevésbé értette meg a herceget, mint Ditrichstein és nem is birt Ditrichstein nagy műveltségével. így’ lelkileg még távolabb állott Napóleon fiától, mint elődei

Mikor Hartmann gróf átvette hivatalát, külön utasításokat kapott a császártól, amelyből kiderült, hogy a gróf missziója nem volt más, mint leplezett őrszolgálat. így például előírták neki, hogy a Reichstadti hercegnek soha kíséret nélkül nem szabad sétára mennie. Nemcsak azért ügyeltek rá ilyen nagyon, mert ő volt a franciák reménye, hanem mert. Lengyelországban is erős mozgalom mutatkozott, hogy7 Napóleon fiát Lengyelország királyává proklamálják.

Az 1830-as júliusi forradalom kitörésénél Paris utcái visszhangzottak II. Napóleon nevétől. Ugyanebben az időben II. Napóleon, a Reichstadti herceg, a tábornokká előléptetett Hartmann gróf és két adjutánsának felügyelete alatt csapat- szolgálatot teljesített Wasa herceg gyalogezredében. Érezte, hogy ez a fog’alkozás üres és méltatlan hozzá. Barátjához, Prokeseh-hez intézett megjegyzései arról a nehéz belső harcról tanúskodnak, amely a, feltétlen engedelmességre nevelt császári unoka kötelességérzete és Napóleon fkának még egészen meg nem ölt tettvágya között lelkében dúlt.

Ezt a belső ellentétel a fiatal herceg kezdődő társadalmi élete sem tüntette el egészen és a fár- sasáfílbau még inkább kitűnt ferde és különös helyzete. Egy császár fia volt ós egy császár unokája és mégsem volt császári herceg. Akik velő beszéltek, azok kiváncsiak voltak — és féltek tőle. A nőknek kétségtelenül tetszett n szép és annyira romantikus sorsú fiatal herceg, de minden mendemonda dacára, a Sasfiók é’e** ebben az irányban is homályos és elmosódott. Úgy' látszik, nem adatott meg neki megérni a nagy szerelmet és az a legenda, amely a Reichstadti herceget F.onny Előtérré!, a híres fiatal táncosnővel hozza összefüggésbe. nem más, — mint legenda. A Sasfiók valószínűleg úgy halt meg, hogy soha életében nem tudta meg, hogy mi az asszony. (Vége.)

%

«±