Prágai Magyar Hirlap, 1927. április (6. évfolyam, 76-99 / 1410-1433. szám)
1927-04-10 / 84. (1418.) szám
6 e=— Agesz Európa a tudománypolitika jegyében áll Kiüb^-sbarg ma ,yar kultuszminiszter nyilatkozata o aszorszaji benyomásairól— „A modern irányzatokat kell követnünk, mindenesetre K magunk módja szerint** Budapest, április 9. (Budapesti szerkesztőséganklc’.) Az ola:z- országi ujáró' hazatérő Klebelsberg gróf kultusz- minL'z.er rendkívül érdekes nyilatkozatban számolt be oltani ünnepeltetéséről és benyomásairól. „Megértés és segítő készség** — Régente elég volt, — mondot'a a miniszter, — ha a kancelláriák, a kormáuyok bará'ságos viszonyt tar'ottak fönn egymással. A mi korunkban ez nem elég, mert csakis azok a nemze'ek mehetnék együtt nagy polüikai kérdésekben, amelyek egyébként is megértik egymást. Ennek a megér'esnek első és legfontosabb fe’tétele, hogy a népek rokonszenve kölcsönös legyen, ezt pedig elsősorban a külpolitikái kapcsola’ok meg'erem- tésével lehet elérni. Ezért mentem én fu'ajdon- képpen Olaszországba és örömmel mondhatom, olyan váratlan megértést és segítő készséget találtam mindenütt, hogy az minden várakozást felülmúl. Olaszországban nincs olyan centralizáció, mint nálunk, s ezért el kellett mennem a nagy,, milliós olasz váro'okba, Nápolyba, M bánóba, Firenzébe, Bc’ognába is, hogy ezekben az önál ó kulturéletet élő centrumokban is hirdessem a magyar kultúra fejlettségé1. Előadásaimat mindenü't a legnagyobb tetszés kisérte s ugv lát‘am, hogy a közfeifogás áHalában egész Olaszországban határozottan Mngvarország mellett nyilvánul meg. — Mussolini miniszterelnökkel hosszasan és behalőan ismerfettem hazánk kulturviszonyait s ő kulturális téren Olaszország teljes támogatásé’ megígérte. Találkozás Mussolinival — Az olasz miniszterelnöknél te*t lá’ogatásom ■finnepies keretek között a legszivélyesebben ment végbe. A Chigi-palota úgynevezett Galéria deila Vittoria termében történt a találkozás. Amikor a terembe léptem, Mussolini miniszterelnök felállt dolgozó- asztalétól t elém sietett, úgy, hogy a terem közepén találkoztunk és szorítottunk kezet egymással. ' 'Az olasz miniszterelnöknek átnyújtottam az általam összegyűjtött és magyarra fordított beszédeinek egy dedikált példányát, — Mussolini miniszterelnök valóban az a nagy államférfi, akinek őt eddigi teltei és megnyilatkozásai után tartani lehet. Abszolút biztos üélete, hallatlan munkabírása, páratlan emberismerete és energiája, va.amint csodá.a'os szug- gesztiv ereje hivatott vezérévé teszik az olasz népnek, amely érzi és tudja, hogy ő az az á lamférfi, akire ma Olaszországnak szüksége van, aki te jes mértékben kielógi’i a nemzet szükségleteit és igényeit s ak.i u‘án bátran menni lehet. Gazdasági reneszánsz — Szinte lenyűgöző ha ással van a külföldre az a lázas alko'ó munka, amely ma 0 aszországban folyik és a gazdasági és kulfurá'is fellendülésnek » mértéke, amelyet nem lehet észre nem venni. Olaszországban n:ncs munkanáU'üliség, hatalmas kczmvu! ák folynak mindsn'eé, de a magángazdaság is do'gozik. Róma és Nápoly közölt, va.amin. Milánó és (Jenua között most épi ik az uj gjrosvonat-sinpár. Róma és Nápo.y között az utat, amely eddig 5 óra hosszat tar.o t, egy és háromnegyed óra a att lehet majd megtenni. A Nápoly mellett mocsaras területet -latoba tóvá tették s itt most a mi alfö di tanyáinkhoz hasonló lanyatelepitést foly’atnak. Az ország zsúfoltan lakot ré zeiból idehozzák a feleslegét s igy egyenletesen osz‘ják el a lakosságot. A fudamánvoolitika jegyében — Egyik legnagyobb élménvemet és leggazdagabb tapasz’ala'omat a mi ánói 250 ágyas rák- kórház és a hozzátartozó ku’atóin!éze‘ nyújtotta, amely azt hiszem, az egész világon páratlan a maga nemében. Általában egérz Európa, a háború után a tudómé,ny- p öli tik a jegyében á’l. — A coo’ieraf'on inVr^ctuelle a, mai kuOur- pph ikának egyik vezető jelszava. Vagy le kell mondanunk arról, hogy európai érfelemben veit kultur^o’h'kát crfnálunk. vagv a modern irányzó lókat krU követnénk, mindenesetre a marjunk móA'a rzé-inl, mert nem idro''n fejtre szabott ruhát fogunk fölvenni, de e.részb'm vóvr> ir^zod-d’ kell ku^urpolkikánk- ban ahhoz, amit Európa tesz. Amerika — a népek kohója — Hegedűs Lóránt könyve: a Halhatatlanok útja — Előttem Hegedűs könyve s előttem e nagyeszű ember, Magyarország legnehezebb idejálbeai szerepeit pcl íziigymjn'szte- .rónék sokait hányaiett, érdekes múltja So kát, igen-igen nagyot: Magyarorszdgíxt akarta megmonteni s majdnem életével fizetett érte. S csodák csodája, miután megtört testtel és lélekkel három hosszú évre teljesen magányba vonult, lánQ.a kapott ismét a már-már hamvadásnak indult isteni szikra, Hegedűs Lóránt feltámadt, tündököl, sziporkázik, könyveket, cikkek százait írja. szónokol, lelkesül s Jelkeeit, lelkének kigyulladt lángra életerőt önt a beteg testbe is s a régit is túlszárnyaló nagyszerű köntösben, uj formában, uj világüáfsban, ragyogva áll előttünk a nagy politikus, a pénzügyi zsenie, a szellemes iró — Hegedűs Lóránt Hungaricus Viatcxr. Hol született a magyar? — Részlet Hegedűs könyvéből ... Úgy nézem ezt a Kárpátok medencéjét, mint áhogy most a szőlőhegyeket látom. A nagy puttonyokban mindenféle gerezdet belöszednek, ripáriát, ami Amerikából, bakatort, ami az olasz baccacToróból származott, kecskeszőlőt s mikor kitaposlak vagy kipréselték, akkor egy egységes bor lesz belőle, amelynek az izét nem lehet elfelejteni. Nem vagyok borivó ember, de behunyt szemmel is megkülönböztetem a nehéz somlait a Balaton bársonyos györg^éiő'. a homoki bortól vagy Tokaj cukros nedűiétől. Az össze-szürt. léből egy talajon egy egységes borfajta fejlődött ki. így szüV-nck a nemzetek is. A Kárpátok medencéjében született a magyar, mert a nemzetek is külön "é’e élettartamnak. Van 4000 esztendős nép, a kínai, van 7 éves nemzet, a jugosz’áv. Mi 1000 évesek vagyunk és űrnél inkább megtanuljuk azt, hogy itt termettünk a Kárpátok alján és a sokféle gerezdből egyféle bor támadt, annál erősebb lesz a nemzeti öntudatunk ,és annál biztosabb a jövő ezer esztendő, amelynek még el kell következnie. Ez nekem fontosabb, mint a születésünk előtt eltelt kóborlások. Nem állok egyedül ezzel az igazsággal. Az, akit mindeuki a legnagyobb magyarnak tart,. de senki sem olvas, Széchenyi István gróf, ugyanezt hirdette. Ha nálunk egy szónok annyira megakad, hogy már semmi, de éppen semmi nem jut az eszébe, igy fejezi be szónoklatát: — Magyarország nem volt, hanem lesz! Csak elfelejti megnézni Széchenyit, miVirágének Neved úgy őrzöm, mán* Gyógyszert a fiola, Egy messzetünt kertbe* Te vagy a viola. Bánatnak közel vagy, örömnek messze vagy, Kerteknek emléke, Emlékek kertje vagy. Falu Tamás. Lajkó aludni megy Irta : Tinhy Kálmán* Előkelőén kényeskedve yardén party“-nak íhetne mondani. Igazában amolyan jó magyaros xerti mulatság volt. Ragyogó-délután kezdődött, eötét hajnalig tartott. A délután leglényegesebb eredménye az volt, hogy a pompás kert középső rondellájának óriási puszpáng-bokrait tönkresi- lányilottuk holmi gátfutás és magasugrási gyakorlatokkal. Az egyik puszpángba a vállalkozó szellemű Manci beleesett, egész súlyával, ami ugyan mindössze sem sok, lévén ő modern vonalú hölgy, -de egy puszpáng bokornak ez is elég volt a kimúláshoz. A Manci finom gazella-bokája eközben megrándult, egy törött ág meg is vérezte, — szörnyen szerettük volna első segélyben rögződtem, de a lányok ilyen dolgokban éktelen irgv*k (különösen a kevésbé gazella-bokájuak. ►.) a fiatalemberekre. Ambulanciát rögtönözik * úgy elvitték a Mancit, hogy már csak bekö*ö‘t bokával láttuk viszont. Estefelé tüzet raktunk a bororfyin lugasnál, ami igen alkalmas kitalálás, mert a tüztől még nagyobb lesz a sö'éfség a körnvező tuja-bekrok kordonja mögött, a tüzbe rakott vadgesz*cnyével pokoli puskázást lehet rendezni s igy minden biztosítva van ahhoz, hogy akiknek eseth'g négy szem közti megbeszélni valóik vannak, azt zavartalanul e’intézhessék. Ilyesmi pedig ♦öbbnyire akad, ahol annyian vannak, min* ‘ni voltunk Olykor az is megprőbá ód'k, vaijm szur-e ug'-an a bajusz .ami fölött leányt körökben vitatkozni szokás. (Az erre vonatkozó vélemények a lám? süvem és a komisz fogkrfo közt szoktak in ga d ózni). No mikor aztán már ktnt hűvös tett, betértünk a knrt: lugasba Fa’nzott, sok ablakos, finom lugas, va’óságos kis kerfi kúria olt az! A kandallójába. úgy begyujto'tgpk, hogy a 'üst majd •) Szerzőnek saj‘6 alatt lévő kötetéből megfoj'ótt. A nagyszerű juhtúrós csuszát a távoli udvarházból küldte ki a nem is mu atkozó gondos háziasszony, de a bort magunk kezeltük, külön parancsnoka volt a denvjonnak, az apró üvegeknek és a szódás battériáknak. Ilyen előzmények után alig kell mondanom, hogy a Lajkó becsipett. Hamar. És nagyon. Aranyos, vidám íiu volt, de a bor nem maradt meg előtte. És ha már lenyelte, azon menten a fejébe szállt, min'ha nem is a gégéjén szaladt volna le az itóka, hanem valami finom kis csigalépcsőn legott felkuszott volna a Lajkó fiatal, bohókás, kótyagós fejébe, hogy onnan aztán mindenféle zavarokat intézzen. így mindjárt az történt, hogy Lackónak melege lévén a kandalló mellett, nem a tüzet okozta, hanem a belső forráságá*. talán hogy tulvastag ruhát is vett aznap? Felkapott egy szódásüveget, a csőrét az inge gallérja mögé tolta és az egész üveg szódát belevizi puskázta a nyakába, amiközben olyan ábrándos arccal nézegetett körül, mint aki egy bús szonett rímeit válogatja össze borús elméjében. A mulatságnak a demijon te1 jes kimerülése vetett, véget. Lassan szedelőzködtünk. Illendően elbúcsúztunk a kövér, fekete póktól, mely egész idő alatt a mennyezeten sétált s akkor sem ereszkedett alá a csúszás tálba, mikor erre a legszivélyesebben meginvitáltuk, — felszedtük az asztalról a vihar'ámpákat s egészen vad-nyugat ro- mantikáju menettel indultunk neki a koromsötét kertnek, udvarnak, az utcára nyíló kapuig. Laj- kőt én vezettem le a lugas öt-hat fokos vaslépcsőjén, amely aránylag egyszerű művelet az ő ellenkezései, meg egyet előre, kettőt hátra lépései miatt hosszabb ideig tartott, semmint hinné valaki A kapunál búcsúztunk a társaságtól. Lajkőt nem lehetett magára hagyni. Igaz, hogy örökké zsörtölt, szidott, gáncsolt minket s kijelentette: — Ha mán nem addog inni, irigy gugyág vagydog. Megyeg haza levegődül Zsemmi dolgom ilyen bandával. Deháf ez a hazamenés csak kétoldalú fényes segédlettel törfénhetett meg, mert Lajkónk olyan állapotban volt, hogy abban a mimikában s azon a he’yen dől el és merül az igazak álmába, ahol és mikor magára hagyjuk. A legfantasztikusabb tránygörbék leírása után értünk az ő kapujáig. Kitapogattuk zsebéből a kamikulcsot. Vagy nem illett a zárba, vagv nem jól bánunk vele: a kapu nem akart kinyílni. — Erőzsen huzrádog nehezen jár! — utas?- fo*t Lajkó. aki egyébként nem beszélt ilven moll- betűzéssel, de most mér annyira hervad* vo’t, hogy még a kemény mássalhangzók képzésére való energia sem maradt benne. — Te Lajkó, ta'án nem jó kulcsot adtál? — kérdeztem. — Dehogy nem. De nem duggyádog ginyidni. Zamarag vagydog. .Majd én g'nyidom. Ez alkalommal a sablontól eltérően a kimondott szót egészen más cselekedet követte, ameny- nyiben Lajkó nem a kapuhoz — dőlt, hanem a falnak esett és kikeresve a legközelebbi ablakot, azon akart zörgetni. Legjobb tudomása szerint zörgetett, is. De az ablak nem zörgött. Vakablak volt Mi másik két hajnali lovagok, Lajkó diszki- sérete — sem lehettünk egészen ár'a'lanok a demijon kivégzésében, mert csak jó sokára jöttünk rá hogy a kapu egészen logikusan járt el akkor, amikor a kulcsnak nem engedett, tekintettel arra, hogy egyáltalán csukva sem volt A felfedezők m:ndég önmagukat áldozzák a célért. A nyitott kapu nyifvalétének felfedezője is önmagát áldozta, .bezuhanván a hirtelen felnyílt szezámmal a kapua’jba. Sebaj. A cél végre is el volt érve. Lajkőt bevittük egészen a szobájáig, ami ugyan nem ment simán, sem zajtalanul, sem a mosdó-kancső fel- dönlése és összetörése nélkül, de mégis csak megtörtént. Lajkó az ágya szélére nyaklóit, mint egy bábszínházi hős, kinek összes zsinórjait egyszerre elvágták, de változatlanul megtartotta irán'unk érzett megvetését. Seg'teui akartunk a kabá'ját lehúzni róla. Türe’metlenül rántotta el a vállát:-- Haggyadog! Irigy gugyág vagydog. Nem barádgozog veledeg. Hát hagytuk. Minket is húzott már a kívánság a magunk odúi után. Lajkó majd eligazodik már egyedül is, hiszen otthon van. Ugyancsak eligazodott, amint másnap hallottuk. Hősünk fejében a kerti , lugas képe motoszkált. s hogy ahelyett mást láto't egyediilmaradtá- ban otthontalanul ércz*e magát, ügy találta: rossz helyre vittek hiányzik a kanda’ló, a pók a mennyezeten, a demijon, a csúszás tál, a szódás üvegek sz;nes sorfala. Az az otthon, ahol m;nd- ezek vágynak. És elindult megkeresni. Maga u*án nrndent nyitva hagyva kiment az u’cára, a főutcából egy kajla kis óldalutcába, a kertsorra Kert, kert — ez hivoga'ta, csak melyik az igazi? Az eíTvik kerítés ismerősnek lá^zot*, n^rrv nehezen felmászott reá s lovagolva ült az élén. ho<rv kiszuzzo’rfa marrá* A1r1ror e^v vi'lamos zseblámpa vakítja *ze>rnl>e s valaki rák:ált: — S'oj! LaÜ'ő beVnmréd a Tánv>*. fényébe. tv'c’o«’ n;em ér*; ,i tmlvreVt. De rnérfrA<5 á^'ozottul. Most akármiért is mérges volna, akárkim 1927 április 10, vasárnap. Szlovenszkóbán elismert legszebb lérti-feliraemfi mérték alán KALKSTEIN divatüzletében UZHOROD, kapható. ért mondta 5 ezt? Azért, mert nem a múltra, hanem a jövőre nézett. Hisz olyan kegyetlenül paskolta egész múltúnkat, hogy nem merik idézni másik mondását: — Nem bánom, ha hálósapkát tesznek is a királv fejére szent korona helyett, csak faiunk előre menjen. / A jövőben csak akkor bizhatunk, ha az* a nemzeti öntudatot, amit Széchenyi ébresztett, itt benn találjuk meg és nem egy távoli ködös múltban és nem szégyelljük azt, ami büszkeségünk, hogy több fajból szűrődtünk össze magyarrá. Az, amit mi magyarnak hívunk, bárhonnan származik ez a szá, ifí termett a Tisza-Duna közén, a Kárpátok alatt. A né keresés rettentő mellékes dolog, hiszen melyik francia fogja e'h'nni. azt, hogy ő német, már ped'g Gallia népe a frank törzstől vette fel nevét. Én ma is azt h:szem, hegy Árpád, aki hét küiön'aju törzzsel jött be, akiknek vérét előr szőr össze kellett önteni, ugor fajnak tartotta magát, mert összes szomszédaink igy hívnak. Bármint legyen is, legnagyobb büszkeségünk az legyen, hogy össze tudtunk forrni kü'ön- böző vérek .erezetéből. Hiszen Pest-P.il:s- Sol*t vármegye csakugyan nincs messze Budapesttől, mé’tóztassék egyszer végigjárni. A jászok és kunok két külön faj voltak. Ma :s egyik fehér, másik fekete fövepet visel, m^rt ezen századok nem változtatnak. Amint, ha a székelyföldet, bejárja az ember, mindjárt meglátja, ki a széke’y, ki a csángó, ki az o’áh. A székely darócnadragot visel, amit 5 harisnyának , nevez s alája fogja hímzett ingé*. Az oláh inge a nadrág felett lóg és tüszője van. A csángó már erős szláv nyomás alatt állott, mert nem az első, hanem az ulol- sóe’őtti szótagot hangsúlyozza a szóban (kisasszony helyett kis asszony-t mond), oláh módra viseli ingét, de tüszőt nem hord. Századok és századok múlnak, de a fajok megtartják ott lenn a mélyben a ruházatot. Azért, amint irodalmunk, tudományunk, építészetünk, mindenféle vér szellemi terméke, úgy az a nemzet is, amelyhez tartozunk, egy nagyszerű desztiPáció eredménye és itt született; meg, ahol lakunk. • ■ . ... Lehetnek hun mondáink, amint a németeket is nagyon érdekli a szanszkrit Mahaba- ráta, az indogermán nyelvek ősi tartálya, de sohasem jutott, eszükbe, hogy maguk között szanszkrit mozgalmat indítsanak. — Midagarz? — mordul le a fairól. — Mit keres ott fen!? — és egy kinyuj'ott kézből reá mutat a gunrbot. Lajkó pedig nem szívelheti a rendőröket. — Mi gőze hozzá, mid gerezseg? Megyeg haza levegüdni. — Na, és arra fe’é visz az uf haza? Erre hád! Ez a mi gerdüng. — Kicsoda ön? — Rendcrögneg nem zogfam bemudadgozni. Zsemmi gőze hozzám. — Ne vicceljünk, kérem. Halljam a nevét, különben bekísérem! — Azd zeredném én ládni! Duggya maga gi- vel bezél? Hogy a gezdárzsazsági haderő darda- Iégozs hadnagyával bezél? — Azt akárki mondha'ja! —- Agárgi? Magának Zirányi Lajozs hadnagy ur agárgi? — Ja? Az már más. Szóval idevaló De a hadnagy urak nem a fal tetején szoktak ám lovagolni? — Nem dardozig magára, hogy én min lova- go’og. Ha negem dedz’g, kád az Ájvel dornyon izs lovagolhadog. — Jó, jó de így soha sem jut haza, „hadnagy ur“!? — Ez nem az önök kertje. — Nem-e? Hád gié? — A Korcsák bérkocsisé. — Ejj, a ragyogőjád! Hád hogy judoddam én ide? — Hibás vá’iőra fufo‘t, hadnagy ur. Tessék Ieszáhni, majd én elvezetem hazáig. A rend tapin‘a*os őre csakugyan elin'éz’e a többit. Lajkó hazajutod, ezurfal másodszor. Végre 1« is feküdt, amin* mecngórte. Reggel — mit. reggel? — késő délelőt* kábult fejjel, orosz’ánbégésnek is beillő ás:'á°-ok közben le akarfa macáról tolni a takaró*. De takaró nem volt raüa. Meg akarfa vnknrga'ui a tal- pá*. de hiába vakargat*a: nem érzett a fa’pán semmit, csak va*ami különös, érdes erős bőr akadt a keze hírébe. Lenyúlt az ág'w műié hogy előko*orja a cipőit: és nem *udo*f hová lenvulni, a keze nem fér* el. mindiárf fö’drf ért. He’ye'eb- ben mondva: a földön frk;M*. Nemcsak a Imze, de ő rrta«a is. em^zmi. m,nd^nes*G. ruhd.s*ő’ cinőstől. azon mő^on. ahoov haze'é-t Az ágv mel« lett a fö’d"n. A szén febéren. nuhén vetet! ágy ped’,,r o** fehé-’e** fö’ö*'e érin*''*!^"! Fz minden p«e*re komnro'^>:*'á1^ 'é'^dcs vol*. vajmi d'sz'e'^n h°lvjo* a bedtvxr-a r)« ^ ?; el kel’ i......ni öle, hogy LajkŐ mind össze pár arasinvit tévedett.
