Prágai Magyar Hirlap, 1927. április (6. évfolyam, 76-99 / 1410-1433. szám)
1927-04-10 / 84. (1418.) szám
4 1927 április 10, vasárnap. Baltién romai nyilatkozatai a magyar trónk-érdésrölf Nussoltniré!« a fasdanuiró', sz osztályok esy8ttmiik5di* séröi és a szovjetpropagandöról az égés* ©3ass sajtó remcSkiuSI szlvéiyss fitaasgon ffoglalkesik BaJiSen grőí római tárgyalásaival és Magyarországi fiseSysetévei Ráma, április 8. (A f\ M. H. alkalmi tudósi tó iát ól.) Bethlen István gróf római utazása az egész olasz sajtóban nagy visszhangot váltott ki, annak fontosságát és jelentőségét valamennyi olasz lap hangsúlyozza. Nincs egyetlen olasz újság sem, amelyik ne vezércikkben foglalkoznék nap-nap után a miniszterelnök látogatásával és az ö útját mindenütt nemzetközi fontosságúnak tekintik. Különösen jelentőségteljesek és meleghangúnk a Resío dél Carlino és a Popolo d’It&lia cikkei. Az előbbiben G. M. San Giorgi, a kitűnő olasz publicista foglalkozik a magyar ügyekkel, a másikban maga a lap főszerkesztője, Arnaldo Mussolini ünnepli az Olaszországban tartózkodó magyar miniszterelnököt. Valamennyi lap megállapítja, hogy Magyarország Középkelot-Európában ma a legszámottevőbb államalakulat és ennek okát a magyar nemzet ba zártságában és a kormányzat politikai stabilitásában látják, hangsúlyozván a magyar szanálás teljes sikerét és a pénzügyi és gazdasági helyzet hatalmas megj avulását. A magyar-olasz viszonyról írva az olasz sajtó úgyszólván egyhangúlag megállapítja, hogy ez a legkitűnőbb volt a háború előtt és a tradíciók és harcok közös emlékéből táplálkozott és ezt a barátságot még az sem tudta elhomályosítani, hegy a háború alatt az olasz arditik s a magyar honvédek egymással szemben harcollak. Ellenkezőleg — árja több jelentős olasz újság — a háborúnak az volt az eredménye, hogy í a két nemzet még jobban megismerte és i tiszteletben tartotta egymás értékeit és a szörnyű várontás elmúlása után a régi barátság most fokozott erővel uj életre 9 támadt. Bethlen István gróf miniszterelnök Triesztben, Velencében és Rómában a leg- Bzivélyesebb hangon társalgóit el az olasz sajtó reprezentánsaival és előttük több érdekes nyilatkozatot tett, amelyek közül Magyar- országon különös érdeklődésre tarthat számot a miniszterelnöknek az a felfogása, amelyet a. király kérdésben és a íascizmus megítélésében hangsúlyozott. A királykérdés A torinói Gazolta dcl Popolo tu-dósilőja elölt a miniszterelnök a következő nyilaikon zatot telte: — A királykérdésben nem mondhatok mást, mint amit számtalanszor elmondottam a magyar parlamentben, ‘ A királykérdést ebben a pillanatban nem lehet és nem szabad megoldani. A kormánypárt, amelynek élén állok, teljes egészébe* * iricnarchista, ahogy monarchisla egész Magyarország. Magyarország királyság. A trón azonban nincs betöltve, mert a jelenlegi körülmények nem engedik meg a nemzetnek, hogy akarata szabadon megnyilatkozzék és mert a magyar t>/ónkérdésnek e pillanatban még nemzetközi jellege van. A kormányzóság intézménye provizórikus intézmény, amely meghatározatlan ideig tarthat Addig, amig a nemzet elérkezettnek látja az időt arra, hogy a trónkér dósban állást foglaljon. Bethlen Mussoliniról A torinói lap tudósítója ezután aziránt érdeklődött, hogy a miniszterelnök ismeri-e személyesen Mussolinit? — Ismerem — mondotta Bethlen gróf — 1923-ból, amikor Rómában jártam Magyar- ország kölese négyének támogatása céljából. Rövid, de nagyon érdekes beszélgetés volt közöttünk. Most, négy ev elmúlása után, nyugodtan állíthatom, hogy Mussolini munkájának nagyrésze máris teljes sikerrel járt. Sikerült nemzetében a legmagasabb fokra emelni a nemzeti érzést, sikerült megszüntetnie az osztálybarcot és sikerült a munkásokat és munkaadókat a közös nemzeti érdekek szolgálatába állítani. Megtörte a korrupt szocializmust és a destruktív bolsevizmust. TJj Itáliát alkotott és most uj vezető osztályt akar teremteni. Ma a világ egyetlen nemzete sem mulathat föl az erő és az élni akarás tekintetében többet Italiánál. A mi korunk egyetlen államférfi a sem ért el ilyen nagyszerű eredményt. Mussoliniban nemcsak a nagy 'államférfit csodálom, hanem a mai kor egyik legnagyobb emberét is. Mi a fascfzmns. nemzetközi jelentősébe ? Bethlen gróf a Mussoliniról való felfogását Mártó Snngiorgi a Rcsto dél Cári iné tudó- silója előtt is hangsúlyozta, akinek egyelik ént érdekes k>jelentőseket Ljtt a íascizmus'jelen tőségéről. Sangiorgi megkérdezte Bethlen grófot, hogy véleménye szerint van-e faseista- tanitásaiak nemzetközi jelentősége? — Igen — mondotta Bethlen István gróf —■ valamennyi nemzet tanulhat a fascizmus- ból. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a fascizmust egyszerűen le lehet másolni és úgy, ahogy vám, át lehet ültetni más nemzetek életébe, önöknek igazuk van, amikor azt hirdetik, hogy a íascizmus tipikus olasz alkotás. De a nemzeti érzés, amelyet ez a tanítás a legnemesebb magasságokig emelt föl, az osztályok harmóniája, a tőke és a munka együttműködése olyan eredményei a fascizmusnak, amelyek valóban nemzetközi jelentőségűek. Samgiörgi ezután a miniszterelnöknek a fascista szindikalizmusról alkotott véleményéről érdeklődött. Bethlen gróf igy válaszolt: — Valóban a munkásnak minden érdeke azt kívánja, hegy együtt dolgozzon az iparossal, mert igv növeli a produkciót és mert csak igy emelhető az általános gazdasági jólét. A téli választás alatt ezt a tanítást én is hangoztattam és ez a felfogás győzelmet is aratott. A szociáldemokrata párt a választáson csúfosan megbukott, de ezenkívül egy másik súlyos vereség is érte: a. salgótarjáni bányászok nagyrésze kivált a szociáldemokrata pártból és egy nemzeti jellegű szervezetbe tömörült. Trianon és a szovjetszerződés Bethlen gróf ezután a magyarországi viszonyokat ismertette, majd Sangiorgi kér-, d.ésére kijelentette azt is, hogy az egyes fran-i Alapítva 1833. Telefon 33. M S ^ > < r * díszmS nvég, porceflán ^ nagykereskedése. q KOSICE, Fő-utca Nagy választék. Jutányos árak. cia lapok híradásaival ellentétben, a magyar kormány e pillanatban nem szándékozik javaslatot teami a népszövetségnél a trianoni szerződés revíziójáról. — Ez — mondotta Bethlen gróf — éppen úgy nincs most szándékomban, mint ahogy nem akarom most a trónkérdést sem megoldani. Pedig Magyarország monarchista, a mi államunk királyság, Szent István koronája, a mi legnemesebb nemzeti szimbólumunk, de a mai kormány e pillanatban még sem akar olyan problémával foglalkozni, amely még nem érett meg a megoldásra. A miniszterelnök végül kijelentette, hogy Magyarország Oroszországgal is tárgyalásokat folytatott a normális viszony megteremtésére, de az orosz szovjet propagandája minden békés közeledést lehetetlenné tesz. Egyre másra tenyészti az országban a bolsevista mozgalmakat s igy nem lehet ratifikálni a már tárgyalás alatt volt egyezményt. PÁRISI NAPLÓ írja: MARÁI SÁNDOR — Aggastyánok tavasza így tavasszal nyakrafőre olvasható a francia, újságokban, hogy hetvenéves szerelmes párok féltekenységi drámákat rögtönöznek, nyolcvanéves menyasszonyokat végre oltár elé vezet a nyolcvanéves vőlegény, vagy, hogy nyolcvan négyéves diákok végre belátják és meghallják az idő sürgető szavát, s leteszik a doktorátust... Az elmúlt két hétben három ilyen kis hirt találtam a lapokban, ma reggel például azt olvastam, hogy God el Vidor ur, aki 1850 áprilisában született, oltár elé vezette Gourdon Syívia- FranQoise kisasszonyt, aki 1848-ban pillantotta meg a kerek világot. Egyszóval a menyasszony hetvenkilenc, a vőlegény hetvenhét éves. Persze, az ilyen házasságok, ahol az asszony öregebb, sok jóval soha nem biztatnak, mert most kezdetben még minden gyönyörű lesz, de bizony tiz-husz év múlva, ha az asszony már elvirult, mig a vőlegény, illetve a férj férfikora teljében virágzó százéves legény marad, könnyen úgy adódhat, hogy a férfi házon kívül keresi majd a boldogságot. De no jósoljunk, s ne zavarjuk meddő próféciákkal az ifjú pár boldogságát, akik az esti vonattal nászutra utaztak a Riviéra felé. Nagy és nyugtalan ez a francia tavasz, s amint látszik, néha furcsa lombokat hajt. Andrieux ur, a nyolcvannégyéves diák se utolsó legény: volt prefektus és képviselő, Clemenceau kortársa és barátja, s persze belátta, hogy lassan igazán ideje lesz már valami okosat kezdeni, az ő korában nem halaszthatja túlságosan a programmot az ember, s nekidurálta magát a doktorátusnak, amit szerencsésen le is tett. De a legszebb talán az a megdühödött hatvanéves hölgy, aki elmúlt héten revolverrel támadt barátja, egy hetvenéves aggastyán csábítójára, egy fiatal leányra. A hetvenéves viveur nős ember volt mellesleg persze. Olyan bonyolult katasztrófa ez, hogy illik részletesen elmondani: G. ur harminc évvel ezelőtt nősült, s huszonöt éve tartott maitresset, a szóban- forgó revolveres hölgyet, aki a törvényes feleséggel olyan jő lábon állott, hogy az elmúlt két évtizedben közös fedél alatt laktak miodahárman, valószínűleg gazdasági okokból is, mert a franciák takarékos emberek. A hármas menage harmóniában élt, míg most tavasszal a hetvenéves G. ur szaladni nem kezdett egy ifjú leány után, amit végeredményben az érdekelteken kivi.il senki nem vehet tóle rossznéven.-Erdőkés az, hogy most sem a törvényes feleség, hanem a mellőzött hatvanéves maitresse kapta kezébe a revolvert, mert a féltékenység nem ismer kort és érveket. A mi szemünkben van valami túlzott és e-lrajzolt, valami görcsösen groteszk, kellemetlenül eifffektusos e drámákban, idyl- lekíben s burleszkekben; a franciák szemében nem. A francia, aki megkérdezte a nagyanyját, hogy mikor szabadul föl az u- ber a szerelem gyötrelmeitől, az öreg hölgy Lndignált válaszán, hogy ő azt még nem tudhatja, nem is csodálkozott annyira, mint mi csodálkozunk. A hetvenéves francia, aki szorgalmasan futkos még a szerelem affhjai után, a hetvenéves francia, aki nősül, félték en y 1c ed i k, csábit, tipor és napközben nyakig ül még az üzleteiben is, aki Steinach és Vorcuofí nélkül is úgy érzi, hogy rengeteg dolga és tennivalója van még az életben, s becsületsértésnek veszi, ha a kályha mellé akarják ültetni, ő az igazi francia típus, a gyakori s a rokonszenves. Valami furcsa regényprestige az, ami szeretné elhitetni a világgal, hogy a franciák degeneráltak. Te- het, hogy azok, de amellett sehol a világon annyi egészséges aggastyán nem él, ül meg bibliai születésnapokat, s bottal se hagyja agyonverni magát. így tavasszal különösen nem lehet bírni velük. * Mert biztos az, hogy eluyühetellenek. Mi ■ennek az időtlen francia életerőnek a titka? Nem tudom. Kilencven, száz évig élnek, s amellett, kívülről nézve az életüket, egészségtelenül élnek. Mindenekelőtt itt az ital: a normálírancia, tehát az, aki hetvenéves korában még leányt szöktet, sokat iszik, túlzottan iszik, állandóan iszik, késő véncégéig. A bor talán sehol nem annyira az öregek teje, mint Franciaországban. Amit egy normálfrancia napjában összeülik, az mifelénk már iszákosságnak számit Nekik a szí ük se rebben tőle. Minden francia iszik, de talán sehol nem látni nyilvánosan olyan kevés részeg embert, mint Póriéban. Ez megint az ő titkuk, annak a különös élettúdomár^a.ak egyik finesse-e, amivel berendezték az életüket, — egy furcsa anyagiasság, aminek túlzásaiban is mérték és öntudatos belátás uralkodik. Egy nórmálifrancia délelőtt fehér borral kezdi, ebéd előtt, megiszik egy-két i húr mérges-erős abszyn th pótlékot, az ebédhez megissza a maga üveg vörös borát, délután benéz a bislroba egy pohár fehérborra, vacsora előtt újra két pohár aperitif, vacscrá-' hoz az elmaradhatatlan med-oc, s diner ut#i a kávé mellé nemcsak monsieur hajtja fel a cognaejáí, de madame is lenyakal e>g;. pohár sárga chartreuset. Vizet a francia csak altkor iszik, ha beteg. S mindezek az italok nem vin.kók ám, hanem komoly és jóféle alkoholtartalmú nedvek, — tessék összeadni, hogy valaki ezt hetven évig csinálja, s megérteni, hogy akkor még kedve van doktorálni, vagy leányokat szöktetni! Mert csinálják és birják. Nehéz megérteni, hogyan? Az egész életük valami furcsa 'keveréke a paraszti életraison- nak, a szenvedélyességnek, s a másik oldalon valami titokzatos mértéktartásnak, öníegyel- mezettségnek, s kifogyhatatlan sodru életkedvnek és életerőnek. Amellett ezt a hosszú, életet képzelhető hygiénátlamil élik le: a franciák önmegtartóztatási képesség© a fürdés terén felülmúlja a mi fogalmainkat, s XIV. Lajos példáját, aki életében egyszer fürdőit, t. i. ókor megszületett, a normál francia készséggel megérti. A fürdőszoba a francia lakásban nem mindig ritkaság, de legtöbbször luxus. Nekem egyszer egy francia, azt mondta a fürdőszobám láttán: „Mily kár! Mily szép szoba lett volna belőle!"... Franciaország az az ország, ahol ma is kopölyőznek, s ahol az orvos szerepét nagyon gyakran a patikus tölti be, aki „ad valamit" a betegség ellen... s ebben megint nekik van igazuk, mert egyrészt megspórolják a patikussal az orvost, másrészt az orvosaik között akad zseni is, de még több felcser, s ezt ők jól tudják. Egy tréfás lélek, aki régen figyeli őket, azt állította nekem, hogy a franciák hosszú életének titka két körülménnyel indokolható: az egyik, hogy sok salátát esznek, s a másik, hogy keveset fürdenek. Ezenfelül talán még az is, hogy ez a betegnek elhíresztelt francia nép a legegészségesebb fajták egyike a világon. Be tudják osztani az életüket, ahogy be tudják osztani a pénzüket. Ez a hisztériás francia nép állt egy négyesztgn- dős defensivát a világháborúban, ami a karakterének egyáltalán nem felelt meg, s megnyerte vele a háborút. Ez a francia betegségről híres francia nép százhúsz évig tud virulva élni e betegség mellett. Az isten tudja, mit csinálnak? A főzelékeik között szerepelnek olyasféle keserű füvéfe is. amiket mifelénk csak az állat eszik, az is csak akkor, ha beteg. Van valami titkos tudományuk a természet erői körül. Bukóiikus lelkek, s sokáig élnek, mert rendkívül szeretik és nagyrabecsülik az életet. Biztos, hogy ez is kell hozzá: tudnak örülni az éleinek, hisznek benne, a legkisebb dolog szórakoztatja és örömmel tölti el a lelkűket. A hetvenévesek mifelénk a virágokat már csak préselik; ők még tiporják. * Mindenütt máshol egy ilyen Ándr -ux ur, aki nyolcvannégyesztendős karában kezd el pályázni a doktori tógára, egy kicsit smokknak és snobnak hatna. Mindenütt máshol érezne a publikum valami őszintétlent az ilyen komédiában, ahogy az is. A francia publikum nem érzi ezt. „Nyilván akar vele valamit" — gondolják a ravaszabbak. S a pálya- és vetólytársak bizonyára irigyen gondolnak a karriérre, amit Andrieux ur a doktori cím birtokában még 'befuthat. A tanszék, amire pályázik, biztos kezekben lesz az ő kezében, s egy csapat fiatal még jő esztendőket elvárhat arra, hogy az újdonsült doktor nyugalomba menjen ... A tutyimutyi aggastyán nem szimpatikus a franciáknak; az aggastyánt itt nem a kora miatt tisztelik, bnem azért, mert nem ismeri el a korát. Ah, Fáris, hatvanéves Mistinguettek, .nyolcvan- éves Sarak B-ernharátok, nyolcvanéves vőlegények és diákok városa: micsoda titkát őrződ az ifjúságnak, az életnek, miféle füvek és italok, szándékok és energiák fűtik és kergetik igy tavasz felé aggastyánjaidat? Tanulni kellene tőlük; mifelénk kevesen tudják ezt utánuk csinálni, talán, mert mi fáradtabbak vagyunk, s nem szeretjük eléggé a salátát és az életet.
