Prágai Magyar Hirlap, 1927. április (6. évfolyam, 76-99 / 1410-1433. szám)
1927-04-08 / 82. (1416.) szám
1927 április 8, péntek. ^RKGMVVYAfx1?A»-HlRMT> 3 A szenátus véderővitáiéban Richter és CSroischmid szenátorok hatalmas beszédben feltették ki a magvar álláspontot „A legjobb honvédelem: A nemzetiségi kérdés megoldása1* — „A katonai javaslatok ellen szavazni a magyarság részéről a nemzeti önérzetből folyó köteleze.tség" Prága, április 7. (x) A szenátus mai ülésén, amelyet délelőtt féltizenegy órakor nyitott meg Hruban elnök, folytatták a katonai javaslatok vitáját. A vitát megelőzőleg az előadók beszédei alapjár- elfogadták második olvadásban is az építkezési mozgalom fejlesztéséről szóló törvényjavaslatot, majd Karas előadó terjesztette be a véderőbizottság jelentését a póttar- talékosságról szóló törvényjavaslatról. Ezután Hruban elnök indítványozza, hogy á póttartalékosságról szóló javaslat vitáját kapcsolják egybe a többi katonai javaslatok vitájával s azt együtt folytassák le. A ház magáévá teszi az elnök napirendi indítványát s megindul a vita. Teschner német nemzeti párti szenátor beszédében Jcikel azok ellen a horribilis katonai kiadások ellen, amelyeket teljesen céltalanoknak tart, mert a legkevésbbé szolgálják a békét s a kibékülést a szomszéd államokkal, elsősorban Magyarországgal és Németországgal. A hadsereg védelmi Szempontokat a köztársaság mai határalakulata mellett egyáltalában nem szolgálhat; az állam érdekeit kizárólag csakis a szigorú semlegesség szolgálhatja s erre a célra elegendő volna kisebb számú zsoldos hadsereg is, mint amilyen Svájcban van. Beszél még a magyar-olasz barátsági szerződésről, amelynek igen nagy jelentőséget tulajdonit főkép abból a szem,pontból, hogy Németország részére is igen megfelelő ez a megegyezés s végeredményben arra fog vezetni, hogy az Ausztriával egyesült Németország hasonló barátsági szerződést fog kötni Olaszországgal. Filipinszky cseh szociáldemokrata a 18 hónapos katonai szolgálati idő és a katonák választójogának megvonása ellen szólal föl. Teljesen feleslegesnek tartja, hogy az ifjúság idejét 18 hónapos katonai szolgálattal lekössék- A cseh szociáldemokrata párt nevében kijelenti, hogy az összes katonai javaslatok ellen fog szavazni, mert ezek a javaslatok a de- dokrácia megcsúfolását jelentik. Fiala kommunista kifogásolja a folytonos fegyverkezést s ellene van a katonák választójoga megvonásának. Fel panaszolja a hadseregben tapasztalható rossz bánásmódot, amely már számos közkatonának okozta halálát. Stat’sztikai adatokkal támogatja kijelentését s kimutatja, hogy 1925-ben 116 közkatona követelt el öngyilkosságot a rossz bánásmód miatt. A javaslatot nem fogadja el. Ezután az elnök a vitát félbeszakítja s az ülést egy órára felfüggeszti. Szünet után Dyk nemzeti demokrata, Nórák cseh szodáld'emokra>ta, Kahler német agTárius és Hartl német nemzeti szocialista felszólalása után emelkedett szólásra Richter János, magyar nemzeti párti szenátor és általános figyelem közepette a következő nagyszabású beszédet mondotta el: Richter János szenátor beszéde Tisztelt Szenátus! A véderőjavaslatok, katonai ügyek, fegyverkezés nem tartoznak egyáltalán egy lelkész .munkakörébe, ha ennek ellenére mégis szét emelek a véderőjavaslatoknál, egyedül és kizárólag abból az okból teszem azt, h gy az egyes — szerény nézetem szerint esztelen, sőt könnyű argumentumokat éles és objektív kritika tárgyává ♦egyem s azokat a kellő értékükre száMiitféaim le, amelyekkel egyes szónokok, sőt maga a képviselő- házi előadó ur, Spacsek képviselő is jónak látta a javaslatokat támogatni, amelyek azonban csak arra voltak jók, hogy a neracsehszlovák lakosság köreiben rossz vért szüljenek. 150.000 bajonett egy himnusz ellen Mindenekelőtt egy rövid megjegyzésem van a szlovák néppárthoz tartozó Kubis dr. képviselő ur főargumentumához, melyet ő egyébként pártja illusztris vezérétől, Hlinka Andrástól vett át, hogy t L i csehszlovák köztársaságnak azért van szüksége nagy és jól felszerelt hadseregre, mert a magyarok mindenütt és mindenkor ezt a politikai hitvallást hangortatják: „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek egy isteni örök igazságban, hiszek Magyarország feltámadásában." A komolyan és értelmesen gondolkozó emberre igazán a kőmikum erejével hat, s csaknem Dortxihotte-szerüséggel határos, ha valaki ezzel az ártatlan politikai hitvallással szemben — amilyet elvégre az állam minden polgára szerkeszthet magának — 150:000 bajonettet s egy a modern harcászati technika minden vívmányával felszerelt hadsereget állít ügy gondolom, hogy teljesen elegendő ezzel a magyar politikai hitvallással szemben a szlovák himnuszt állítani, főleg annak befejező akkordját: Hrom a peklo mérne vasé proli nam su vzteky. Ha az én szlovák testvéreim mennijkövel, villámmal, sőt a pokollal fenyegetik az ellenségeik, az ő nézetük szerint tehát a magyarok haragkitöréseit is, akkor teljesen nyugodtan aludhatunk a magyarok ártatlan politikai hitvallása miatt, mert hiszen ismeretes, hogy a haragos indulat kitörése nem hatol az égig. Ezen kívül van még egy igen komoly szavam a szlovák néppárt illusztris vezéréhez, Hlinka András képviselő úrhoz, aki tulhevitett temperamentumától elragadtatva oly szavakat ejtett ki, hogy a magyarok fájdalma a szlovákok öröme s a magyarok öröme a szlovákoknak a fájdalma. Amidőn Hlinka képviselő ur a szegedi csiY.agbörlönbcn sínylődött, akkor az ő fájdalma, az én fájdalmam is volt s mindent megtettem, — még pedig sikerrel, — hogy a fogságból megszabadítsam. így gondolkozott és gondolkozik ma is a magyar és szlovák nép és ez a nép elitéi! pártvezérének ilyen kirohanásait, mert a kél nép egy évezred ő'a élt egi/más melleit békében a az eg; :i:nek a fájdalma fájt a másiknak la és u egyik őrömének örült a másik is, | ennek a változott viszonyok mellett is igy kell maradnia. A tőhk -szélére juttatott. Magyarországot gyalázni egyet jelent azzal, amit Goethe mond: „Das Tier gibt nur den Tód, aber seines Opfers spotten, so freveln Menschen nur." (Az állat csak a halált adja, de az áldozatot kigunyolni: csak ember vétkezhet igy.) Spacseki Kramár visszhangja Ami engem s nemzetemet illet, azt hiszem, nem tévedek, ha megállapítom, hogy a köztársaságban élő német nemzetiséget is a leginkább az hangolta le s az okozott elkeseredést, hogy Németország és Magyarország a köztársaság legnagyobb ellenségeiként lettek feltüntetve s ezzel volt indokolva a nagy hadsereg fentartá- sának a szükségessége. Ennek az indokolásnak a súlypontja nézetem szerint abban a körülményben rejlik, hogy az előadó ur ahhoz a politikai párthoz tartozik, amely közismerten a csehszlovák pártoknak az elitjét alkotja s amelynek élén a köztársaság első miniszterelnöke, dr. Kramár képviselő ur áll, akit én, annak ellenére, hogy ő önmagát a magyar és a német nén legnagyobb politikai el’enfele gyanánt tünteti fel s állítja be, figyelembe véve a régi jő közmondást: Virtus etiam in inimico laudanda — a köztársaság jelenleg élő államférfiad közül a legnagyobbnak és legpurilánabb- nak tartok. Maga az a körülmény, hogy pártjának nem sok tagja van a nemzetgyűlésben, engem nem vezet félre, mert demokrácia ide, demokrácia oda, annak a régi bölcs közmondásnak az igazsága nem homályosulhat el, hogy: Vota non numerantur séd ponderantur — és bizony napról-napra tapasztaljuk, hogy a nemzeti demokrata párt illusztris vezérének csaknem minden politikai megnyilatkozását forró viták követüt s ezért szavai mindig súlyosan esnek latba a csehszlovák politika^ mérlegén. Ilyen súlyosan latbaeső megnyilatkozásnak tartom Spacsek képviselő ur indokolását is, amelyet,tulajdonképpen csak az illusztris pártvezér visszhangjának tekinthetünk, az én nézetem szerint azonban a ma uralkodó politikai viszonyok között súlyos hibának kell minősíteni azt, ami egyébként az okos politikai taktika ellen is van s amit emellett teljesen tarthatatlannak is kell bélyegeznünk. Teljesein távol áll tőlem, sőt hiba volna részemről, ha egy olyan régi és rutinirozott politikusnak, mint amilyennek Kramár dr.-t ismerem, a politikai taktikáról előadásit tartsak. Ennek ellenére mégis megpróbálom a legkomolyabban bebizonyitani, hogy az előadó ur kijefl-dntése nemi nezctfiattt a mai poütiikaJi rezsim megerősítés éne, hanem legalább is kinos hangulatot s bizonyos kényelmetlen szituációt teremtett a polgári b’okk egy csoportjában, amit nem lehet jóvátenni utólagos rabulisztikus nyilatkozatokkal és magyarázatokkal. A gyanú fullánkja nagyon mélyre hatolt s az alig behegedt seb újra felszakadt s a fájdalmat nem tompíthatja semmiféle szép:égtapasz. A polgári többség s az abból .alkotott kormány nemcsak csehszlovák pártokból áll, hanem németekből is, a kabinetben két német minisz'er is ül és ezek számára lehetetlen, hogy közömbös legyen, hogy mit mond a hivatalos előadó coram publico, min'egy annak a kormánynak a nevében, amelyben ők maguk is bent ülnek. A magyar nemzeti párt orientációja Ami a pártomat, a magyar nemzed pártot illeti, felelősségem teljes tudatában mindazon gyanúsítások ellenére, amelyekkel bennünket bizonyos demagógia elhalmoz, bá’ran kijelelem itt, ezen a bek en, hogy bizonyos feltételek ©setén — amelyek azonban a körtársaság alkotmányával egyáltalán nem ellenkeznek, — hajlandók vagyunk a polgári biok e az arra támaszkodó polgári és parlamenti kormány támogatására. Sajnos, Spaeok előadó ur ama bijeőemtóse, hogy Magyarország a köztársaságnak olyannyira esküdt ellensége, hogy efliene állandóan fegyverkezni kell, óva int benniin- kett, sőt kényszerít is arra, hogy erseftfleg uj ©rlantájoiót keressünk s magatartásunkat revízió alá vegyük. A következményekért mi nem vállalhatjuk a felelősséget, miután aktivizmusunk és együttműködésünk alfája és ómegája ahhoz a feltét elhez fűződik, hogy a csehszlovák köztársaság Magyarországhoz való békés kapcsolatait semmi ürügy alatt sem fogja megszakítani. Az előadó ur ugyan — propter certum quo- niam — Németországgal szemben tett kijelentéseit revízió alá vette, miután éppen Prágában nem lehet má3 külpolitikát folytatni, mint Berlinben és miután a Németország elleni fegyvercsörte‘és mégis kissé kémikusán hat, még ha figyelmen kívül is hagyjuk, hogy a köztársaságban három és félmillió német lakik, — Magyarországgal szombem azonban csak megi&méJta/Iífce s megcrősiiífiotte a mondottakat azzal a megjegyzéssel, hogy elsőizben is tiszta igazságot közölt, amelyet — nézete szerint — a magyarországi sajtó is nap-nap után megerősít. Ha egyes ellenzéki s talán a zavarosban halászni akaró lapok néhanapján meg is pendítenek ilyen húrokat, egy komoly politikusnak sohasem szabad abból oly tragikus következtetéseket levonnia, mintha az a kormánytényezők hivatalos nézete, illetve az egész lakosság véleménye volna. Nem egyszer, hanem igen sokszor olvastam a konzervatív cseh lapokban a kemény kátói szentenciát: Ceterum autem censeo Hungáriám esse de- Iendam, anélkül, hogy a legkevésbé is felindulfam volna s a magyar kormány egyáltalában nem fogta fel tragikusan ezeket s a hozzájuk hasonló kirohanásokat. A bolsevik betörés Hogy a magyar kormány s főleg annak elnöke, Bethlen gróf, — akinek háta megett rendkívül erős kormányzőtöbbség álk — külpolitikai nyilatkozataiban mindig betartotta a korrekt és elfogulatlan hangot, azt a legutóbb is megerősítette s nyugtázta Benes Ede dr. külügyminiszter. Jól tudom s erről minden jóindulatú ember köny- nyen meggyőződést szerezhet, hogy a komoly magyar sajtó a szomszédokkal va’ó békét az állam konszolidációja feltétlen követelményeként állítja fel s mindaz, ami ezzel szemben bizonyos forró vértíek részéről történik, közönséges kalandnak bélyegeztetik meg. Ha pedig Spacsek ur az 1919. évi szomorú emlékezetű bolseviki betörésre hivatkozik. úgy .r a leghatározottabban óvást lseit em)einem az ellen, hogy ezt a magyar nép rovására írja, illetve azt fcieiössé tegye. A bolsevizmus csak megpecséte.te Magyarország szomorú sorsát s ami a köztársaságba va.ó betörés borzalmas fejezeté1, különösképpen pedig Kun Béla bolseviki vezérrel fo ylátott bizonyos tárgya- lá-okat illeti, erről talán Srobár Lőrinc dr., az első szlovenszkói mini szer és jelenlegi szenátor adhatna közelebbi felvilágosításokat, mely dogokat én jól ismerem s amelyek egyszer talán a csehszlovák ’ özvéleménynek a tudomására is jutnak, m'nden értelmes és becsületesen gondolkodó cseh és sz.ovák igazi ámulatára és borzalmára. Sapienti sat. Én csak röviden akartam erre rár mulatni. Heller ezortéMemoikrata közbefciójlit: Mii vem a frankhamisítással? ■' Richter: Kérem, menjen Irku irakiba s bárdiéra© meg ott, hogy ki haimiiéiitatf ott rubeleket szegény Oroszország végtelen kómáira. Magyarország nem támadhat A múlt évben tartott első beszédemben az u. n. -agyar irredentizmust oly mumusnak tüntettem fel, amely csak arra jő, hogy bizonyos nagykorú gyermekeket ijesztgessen és sakkban tartson és történelmi ada' okkal bizonyítottam, hogy a mai Magyarországban nem akad egyetlen értelmesen gondolkodó államférfiu sem, aki az országot háborús kalandba vezetni akarná, különben a magyar nép kényszerzubbonyt huzna rá. Most csak az alábbiakat akarnám hozzáfűzni. A -lehszlovák vezérkar a köztársaságnak stratégiai szempontból lehetetlen habáraira hivatkozik, erre később még visszatérek. Elég egy pillantás a mai Magyarország határaira s minden stratégi- kus és nem stratégikus fő kénytelen igazat adni abban, hogy .i Magyarország részéről minden támadás ki van zárva azért, mert lehetetlen. A Budapestről elinduló vonatok al:g 60 km.-nyi, egy óra hosszat tartó ut után a csehszlovák határon állnak meg, ahonnan a csehszlovák hadirepülők néhány perc alatt megjelenhetnek Budapest feleit s az egész fővárost rombadönthelik. Magyarországnak nincs bányája, nincs fémje s ha a lakosság kenyerét megsózni akarja, úgy a köztársaságtól vagy Romániától kénytelen sót vásárolná Magyarországnak alig 30.000 főnyi zsoldos hadserege még a belső rend és nyugalom fent art ásóra is alig elég. Magyarországot a forradalom, a bolsevizmus csaknem teljesen tönkre tette. A legnagyobb erőmeg- feszitóssel s a legnagyobb áldozatokkal sikerült végre rendeznie egy bölcs és lelkiismeretes kormánynak az ország valutáját s bármiféle háborús kaland katasztrofálisan ha'na a magyar közgazdaságra s az állam teljes romlását okozná. Mir© való tehát az örökös kardesörtetés, mire való az örökös uszítás a szomszédos állam etilen, miért kell újra feltépni a régi sebeket?! Ne felejtsék el uraim, hogy három milliónál több magyart szakítottak el akaratuk ellenére az anyaállamtól, akiknek szemében bizony egyáltalán nem közömbös — még ha az uj államnak olyannyira lojális polgárai is, — hogy az örökös gyűlölet hangja, sőt a katonai szolgálati szabályzat a fegyverben levő magyar fiuk előtt a magyarországi testvéreiket a legnagyobb ellenségeikként állítja be. Uraim, mondják meg már egyszer igaz becsületük és lelkiismeretük szerint, ha figyelembe vesz- szük azt, ami a borzalmas bábom idején az osztrák-magyar hadseregben lejátszódott, mit gondoljon a csehszlovák hadseregben szolgáló német .katona, milyen érzelmeket kell szivében foltét-.
