Prágai Magyar Hirlap, 1927. április (6. évfolyam, 76-99 / 1410-1433. szám)
1927-04-07 / 81. (1415.) szám
4 p°° 1927 április 7, estTKfrtök. „Semmi — csak vér!“ Zümmögő méhkas a Lucerna nagyterme. Négyezer ember szorul össze benne s fenn az állóhely tölcsérkörében izgatott, ütemes taps csattog, követelődző zsongás, rekedt kiabálás forr, sus- torog: nyolo óra, mindjárt kezdődik a nemzetközi boxviadal... Csehek, magyarok és németek küzdenek ma. A harmóniára épült márványterem közepén dobogóra szerelt kötélkorlátos ring áll, körülötte a rendezőség sürög-forog, a meneteket indító bíró asztala mellett kicsi mérleg áll, fönn a vitorlavászonnal takart ring két átelleni sarkában egy-egy szék, a székek mögött vödör pirosló fertőtlenítő oldattal. Egyszerre megszűnik a türelmetlen taps és izgatott várakozás tölti be a termet. Hirtelen uj s már határozottabb taps csattan. 'Mérik az első küzdő pár tagjait. Egész fiatal emberek, kezük körül van pótyázva. hogy a boxkez- tyü alatt na törjön és ne roncsoljon a kemény ököl. Beperdülnek a ringbe, trénerek keztyüt húznak rájuk, kiveszik a dobogóról a székeket, vödröket s már mutatja is be őket a vezető bíró. A következő pillanatban egymásnak mennek ... Előttem a páholykörben a hölgyek remegnek, sápadtak az izgalomtól s a rozs sikoltva rikit az ajkukon. Arra kell gondolni, hogy a vértől reszketnek, a vértől, ami folyni fog... De akkor miért jönnek boxviadalt nézni? A férfiakon is izgalom ül, de az ő izgalmuk inkább klubfanatizmus és idegizgalom. Mert idegsport a box. Idegütések, idegmozdulatok. roppant idegjáték ez: nem az izomerő dönt — fürgeség, állóképes szív és ideg dominál- Ideg, ideg! Az igazi jó ütések rövidek, mint a villám s amint kinyúltak, rögtön visszarándulnak, védekezésbe, hogy a következő tizedmásodpercben megint az ellenfél busába villanjanak. Meg-megsza- kadó csapások csattognak, mint a váltóáram, szemen, orron, állkapcson, halántékon, szivén, gyomron, olykor a hason is sőt... de ilyenkor a biró int: szabálytalan. A nagy szabálytalanságban van szabály. Dobog a pódium, feszülnek a kötelek, liheg a mérkőző pár, vörös foltok fütik át a bőr fehérségét s talán már 150-et is ver a szivük, mikor a harang kondul: lement egy menet. Két menet között a szünet álomrövid: álomgyorsan kell tehát dolgozni. Felrepülnek a székek s a vödrök, a küzdő felek lerogynak, mindegyiket két-három tréner üdíti, egyik kendővel szelet hajt rá, másik szivaccsal mossa, harmadik alkoholos vizet ad a lihegő szájába 9 nyomban vörösen ivei a kiköpött viz: vér! Egyetlen nagy, meredt szem a nagyterem nézőtere. Kondul a harang. Lerepülnek a székek, vödrök, vad iramban indult a második menet — barátságos keztyüfogás után; mert a küzdők minden menet előtt összedörgölik keztyüs kezeiket, ál int az eszkimók az orrukat... Aztán kíméletlen, nyers tusa, sziszegő csapások, döngő pádimen- tum... Hörgés. — Lesz knock aut? — kérdezi tőlem egy tti- pesszemü szópasszony és remeg, A férfi vállat von jmellette, hogy nem tudja. Tehát leütés kellene. Mi a leütés: a knock aut? Az, aki az ütést kapta, elterül a ringben s eszméletlenül, vagy fél eszméletlenül hever, míg a vezetőbiró rá nem számlál tizet. H-i a leütött a kiszámlált tiz másodpercen belül nem bit felkelni, komolyan le van ütve. Ez a knock aut Ilyenkor rendszerint hordágyra kerül az áldozat s orvos téríti eszméletre. Filmszerűen peregnek a menetek, uj párok jönnek, egyre jobbak, egyre vadabb, veszekedet- tebb az ökölharc, egyre több vér folyik, csattognak a felhasadt szájak, szemhéjak, vérlucskos orrok, vériszamos testek, bőrkezíyük — s knock aut ninc3. Nincs, nincs leütés, pedig ezért szorong a nagyterem, ezért remegnek a nők, némelyik fel- sikolt s „horogütés“-t javasol, más beéri .,egyenessel, csak hozná meg a kivánt szenzációt. Az előttem ülő sportlady határozottan elégedetlen. — Ez a box? A hires box? Ez semmi! — Hát mi legyen? — kérdező. mellette a férfi. — Mit akarsz még? — Többet! — hangzik a válasz. — Ez kevés. jMi ez? Ez semmi — csak vér! Már-már spanyol ize kezd lenni a dolognak, amikor végre megtörténik a várva-várt knock aut. A győzőt lepihenni sem hagyják, a fanatikus tömeg a vállára emelten viszi az öltözőbe. A leütött ellenfélllel pedig senki sem törődik, folyik a vére; a vér folyhat: a boxsporf, ellenáU- 'halatlanul hódit. Hogy is mondta csak a szép asszony: csak vér — s talán igaza is van: a vér, az embervér, az semmi. Knock aut kell, leütés minden vonalon. Nem 5 találta ki, ő csak örökölte és megtanulta. Cifra ötvözött tükör ő, kiből a világ rettenetes ciklopszi szeme tekint ránk, amelyben őrökön bentviláglik a: „Panem el cireensest“ Nyilatkozat 'A Pozsonyban megjelenő „Magyar Újság" 1925 május 16-iki számában közölt „Téglapanama a nvitrai szegényház építésénél. A városi mérnök leleplezte a panamát*' eimii tudósításomra vonatkozólag kijelentem, hogy azt téves információ alapján írtam és meggyőződtem a cikkben foglalt állítások helytelenségéről. Kijelentem ezt annál is inkább. mert az információval szolgáló városi mérnök állításait megcáfolta a kiküldött hivat,a’o-s bizottság, mely a vizsgálat során megállapította, hogy semmi néven nevezendő szabálytalanság nem történt az építkezésnél. Nyílra, 1927 április^Dallos István, hírlapi ró. Hogy dolgozik az amerikai sajtó? Bepillantás az amerikai hirlapirás boszorkánykonyhájába — A sajtó* irodák és riporterek munkája — A hivatalos helyeken a legnagyobb megértéssel találkozik az amerikai hírlapíró — Az elnök a sajtó szolgálatában Gyakran hallhatjuk mostanában, hogy a sajtó amerikanizálódik. Akik ezt a frázist hasz- náiják, maguk sem tudják, mit gondolnak vele. A sajtó fejlődése nem önálló jelenség, hanem a gazdasági és társadalmi fejlődés függvénye. A forgalom fejlődése (közlekedés, telefon, táviró, rádió) és a grafikai iparok fejlődése külső megjelenési formáiban, frisseségében döntő befolyással van a sajtó fejlődésére, a sajtó ereje és hatalma, pozíciója azonban csak az ország gazdasági, erejének, külső hatalmának, jelentőségének, pozi- ciójának fejlődésével változhat. Az amerikai sajtót éppen ez jellemzi. Ilyen értelemben az európai sajtó nem amerikanizálódhat, ahhoz előbb a köznek kellene amerikanizálődnia. Könnyen megérthetjük ezt, ha egy pillantást vetünk az amerikai sajtóra. A méretek jellemzik ezt a sajtót, a nagyvonalúság, az óriási arányokban való berendezkedés. Ha egy amerikai marnmut ujságpéldányt a kezünkbe veszünk, önkéntelenül felmerül a kérdés, hogyan jön létre egy ilyen újságírás? A hírszolgálat Az első, ami nélkül az újság el nem lehet, a hírszolgálat. .,Un jouroal sans nouvelles, c‘est une béllé sans cheveux", — mondta már igen régen Honoró de Balzac. Hírek szerzése minden újságnak az első és fő feladata. Hírek szerzése magától értetődően azt is jelenti, hogy a híreknek mindenki másnál előbb való megszerzése. Ez a törekvés jellemzi régi, régi idők óla az amerikai sajtót, amely, mikor táviró, telefon és rádió még nem volt, a legkülönbözőbb módokon igyekezett minél frissebb híreket szerezni. Topliif. az első riporter Sámuel Topliff az amerikai hirszo'gálat megalapítója. Ez az ember, ha Európából hajó érkezett, csónakot bérelt, a hajó elé ment és a kapitánytól a hajósinasig mindenkit kikérdezett európai dolgokról és ha európai újságot hozolt valaki magával, azt is elkérte. Azzal visszasietett csónakján, mielőtt még a hajó kiköthetett volna, hírekkel megrakodva. Híranyagát nem egy lapnak adta el, hanem az egyik bostoni kávéházban „News room" néven néhány helyiséget bérelt és ott egy „News book“-ba beírta a legújabb híreket. Ezt a könyvet Boston valamennyi újságja használta díjazás ellenében. Topliff ötlete más kikötővárosokban is hódított. Newyorkban több lap összeállt és evezős yachfot küldött az érkező hajók elé. Két bostoni újságíró ugyancsak yachtot küldött és az érkező híreket optikai telegráffal továbbították a ezár razföldre. Philadelphia és Newyork között ponnv- expresszjáratot rendeztek be, amely az akkori viszonyok között igen gyorsan közvetített híreket, sőt mikor a járatokat Washingtonig kiterjesztették, akárhányszor megelőzték a kormány hivatalos futárszolgálatát. Amint látjuk, minden törekvés arra irányait, hogy a hírek közvetítése minél gyorsabb legyen. A legkülönbözőbb ötleteket termelte ki a lapok ejjTnásközti versenye. Szinte hihetetlen az, amit a newyorki Tribüné csinált. Newyork állam székhelyén. Albanyban fontos parlamenti beszéd volt várható. Paymond, hírlapíró, akit tudósítóul kiküldtek, hajóra, tétetett néhány szedőt betüszek- rényekkel együtt. Amikor a beszéd elhangzott, rögtön a hajóra sietett, átírta a jegyzeteit és kis részletekben rögtön kiadta a szedőknek. Egész éjjel szedtek a nyomdászok és mikor visszaérkeztek Newyorkba, már ki volt az egész beszéd szedve, úgyhogy mire mások munkához fogtak, a Tribüné kiadása már megjelent. Túlságosan ismeretes már egy másik anekdota, amikor egy amerikai hírlapíró a boxer-lázadás idején tudó- • sitását leadván, utána lesürgönyözte még a biblia néhány fejezetét, hogy kollégája táviratát késleltesse. Amint látjuk, a lapok minden erejüket megfeszítették. hogy minél gyorsabban juthassanak a hírekhez és egymást megelőzzék. A nagy verseny azonban óriási összegeket emésztett föl s csakhamar belátták a legnagyobb vállalatok is, hogy egyedül nem birják az iramot, összeálltak tehát olyan lapok, am,dereknek érdeket nem ütköznek össze (egymástól távoleső helyeken jelennek meg, vagy nem ugyanabban az időben, például reggeli lapok és esti lapok) s elhatározták, hogy közösen fogják ellátni a hírszolgálatot. így született meg az A&socáaf&d Press Főként a táviró alkalmazása hívta életre az Associated PreSst, mert az uj találmány nagyon drága volt. 1848 óta működik az Associated Press konzorcionális alapon. Nem dolgozik nyereségre, költségeit az Associated Pre89ben tömörült lapok példányszámúk arányában viselik. Az Associated Press teljesen függetlenül mindenkitől és csak objektív híreket közöl. Teljes pártatlansár gát garantálja, hogy állandó ellenőrzés alatt, áll, mert a legkülönbözőbb pártállásu lapok vesznek részt benne. Az Associated Presshez tartozó lapok a saját híranyagukat át. is adják az ügynökség központ járnak. Ezenfelül külön munkatársakat küld az Associated Press a fontosabb helyekre. Érdekes, hogy milyen konzervatív az Associated Press. Ma, amikor Európában telefonnal és rádióval dolgoznak és a, hallgatóvá'] gyorsíró jegyez, az Associated, Press megmarad, a, távírónál. ki egyik legnagyobb lávirőtársaságtól kibérel 3—5 fővonalat, ebeken ömlik a rengeteg hir a világ minden tájáról. Hogy az Associated Press a téviróhoz ragaszkodik, annak is megvan az értelme. A híranyag sokkal kevesebb kézen .megy át, nem kell tehát tartani attól, hogy az értékes anyagot illetéktelen kezek megszerzik. Sokkal olcsóbb is a táviró és egyszerűbb a kezelése. Hogy az arányokról fogalmunk legyen, ideírjuk, hogy a.z Associated Press 93.000 mérföld telefonvonalai bérel s 1000 távvrászt foglalkoztat. 47 külföldi levelezője van s 26 egyéb külföldi sajtóügynökséggel van szerződése. 50.000 szót közvetít naponta, ami az amerikai újságok óriás formátumában is 4—5 oldalt tesz ki. 1925-ben 7 millió dollár volt a költsége g ez 1250 lapra oszlott szét. Az Associated Press oly kitünően dolgozik, hogy folytonosan jelentkeznek uj meg uj tagok. Uj tag felvételéhez azonban négyötöd szótöbbség szükséges és a régi lapok nem szívesen vesznek föl fiatal konkurenseket. Gyakran megtörténik, hogy tönkrement lapvállalatokat jó áron megvesznek, pusztán azért, mert tagja az Associated Pressnek. A visszautasított konkurencia mit tehetett volna? Szintén összefogott s igy alakult meg az United Press a világ második nagyobb hírszolgálati szerve Az United Press ugyanúgy dolgozik, mint az Associated Press s arányaiban alig marad mögötte. Csak az Egyesült-Államokban 900 lap van a kötelékében, 60.000 mérföld távir óvonalat. bérel, 2500 munkatársa van az Egy esült-Álla,mákban és külföldön és 45.000 szót ad le naponta. (Az A. P. 50.000 szót). Hearst, a legnagyobb újságkiadó zseni saját hírszolgálati ügynökséget rendezett be lapja részére. Neki is vannak az egész világon képviselői. Ki'encszáz lap csatlakozott eddig hozzá. E három nagy hírszolgálati ügynökség mellett möködik egy sereg kisebb, jelentéktelen vállalat s néhány nagy lap, mint a Newyork Times, a Word, Chicago Tribüné külön hírszolgálatot tart fenn. Ezek a vállalatok ellátják a lapokat az Egyesült-Államok és a külföld híreivel. Képzelhető, mennyi embert foglalkoztat ennek az óriás híranyagnak rendezése, szortírozása, kiselejtezése (hiszen rengeteg jelentéktelen hir is belekerül, naponta néhány száz boxmérkőzésről, base-ball- mérkőzé?rol és lóversenyekről, amelyek többnyire lokális érdeküek) és a megfelelő módon való megírása, kommentálása. Mindezt a híranyagot kiegészíti és a lap tulajdonképpeni tartalmát megadja a helyi hírek tömege. Ezt az anyagot szolgáltatja a riporterek munkája. Két-háromszáz riportere van egy-egy nagyobb lapnak s ez a valóságos hadsereg egy embernek, a helyi hírek szerkesztőjének (City Editor) keze alatt van. A city editor osztja ki a munkát és küldözi szét a riportereket, ha valami történik. Igen ám, de honnan tudja meg, hogy hol mi történt? Egy nagy amerikai lapnak a vár ros minden fontosabb pontján vannak őrszemei, figyelői, akik rendes fizetést húznak s akiknek kötelességük minden eseményről azonnal értesíteni a lapjukat. Ilyen figyelő van minden hivatalban. Ilyen kiterjedt hálózat révén persze mindenről pillanatok alatt értesül a city editor. Az előkelő riporter az ilyen kis riporterek sorából kerül ki. Ha Írni tud és jó föllépése van, lesz belőle külföldi tudósitó, utazási riporter, hires emberek interjuvo- lója, különleges megbízatással kiküldött tudósitő, haditudósító stb., ha pedig rendőri nyomozáshoz van érzéke, megmarad továbbra is bűneseteknél, persze a bonyolultabbaknál, ahol a riporter munkája egyenlő értékű a detektívek munkájával. 1891-ben bombamerényletet követtek el Russell Sage, a hires börzespekuláns ellen. A bomba azonban a merénylőt szaggatta szét, úgyhogy az arca teljesen felismerhetetlen lett. A World egyik riportere talált véletlenül egy nadrággombot. Ennek a nyomán kikutatta a szabót, aki a ruhát csinálta, megállapította a merénvlő nevét, lakását, élete körülményeit és részletes tudósítással jelent meg a World, amikor más lapok semmit sem tudtak a merénylőről. Ez volt a legnagyobb „sláger" az amerikai sajtó történetében. A „sláger" pedig rendkívül fontos az amerikai sajtóban, hiszen egy-egy „sláger" tartósan fölemeli tizezrekkel az illető lap példányszámát. A legelőkelőbb riporter termé- szetesen a külföldi tudósító, hiszen ezeket úgy kezelik, mint a diplomatákat. Társadalmi állásuk elsőrendű és reprezentációra bőven kapnak pénzt a lapjuktól. Meg kell még emlékeznünk valamiről, amiben elsősorban kellene viszonyainknak amerika- nizálódni és ez a hivatalos hírszolgálat Nálunk hivafalos helyeken — enyhén szólva — nem szeretik a sajtót. Elzárkóznak előle, nem szívesen adnak felvilágosítást, bürokrata formaságokkal nehezifik az újságíró munkáját. Amerikában ellenkező a helyzet. Olt a hivatalos apparátus támaszkodik a sajtóra és igen nagy stílusban folyik a hivatalos információ. Előljdr o jó példával az Egyesült Államok elnöke, aki heten- kint kétszer személyesen informálja a sajtót. Washingtonban, a Fehér Házban minden héten kétszer van sajtókonferencia, egyszerre a külföldi és a belföldi sajtó részére. Igen közvetlenül folynak le ezek a sajtókonferenciák. Az elnök dolgozószobájában ül, egy kerek Íróasztalnál s fesztelenül csoportosulnak körülötte a hírlapírók, akiit már a konferencia előtt Írásban benyújtják esetleges kérdéseiket. Amikor az összes hírlapírók együtt vannak, feláll az elnök és kérdésről kérdésre menve, mindenkinek válaszol. Megesik természetesen, hogy egyik-másik kérdésre nem ad feleletet, vagy olyan általános frázisokat, amelyeknek semmi magvuk sincs. Nem kell azt hinni, hogy ez csupán reprezentatív formalizmus, mert nem mindegy az, hogy az elnököt hallja az a hirlapiró, vagy valamilyen miniszteri tanácsost. Egyébként is mindenütt megnyilvánul az Egyesült Államokban az a törekvés, hogy a politika vezérei és a hirlapirók közé senkit be ne ékeljenek. Az egyes minisztériumok vezetői, az államtitkárok szintén mindig személyesen fogadják a sajtót, ugyancsak együttesen a belföldi és a külföldi sajtót. A külügyi államtitkár (megfelel a mi külügyminiszterünknek) hetenként négyszer tart sajtókonferenciát. Ez a konferencia még közvetlenebb és szabadabb, mint az elnöknél és gyakran élénk viták is fejlődnek ki. Az amerikai hatóságok különben is régen felhagytak a bürokrata ostobaságokkal. Minden nagyobb hivatal mindennap jelentéseket ad ki a sajtó részére, nem egyszer óriási terjedelemben. A kereskedelmi minisztérium mintegy húsz folio ivet naponta. Minden minisztériumban két vagy még több dolgozószoba van a hirlapirók részére írógéppel és telefonnal. A nagy sajtóügynökségek állandó munkatársat tartanak a nagyobb hivatalokban. Az egyes hivatalok vezetői telefonhívásra is készséggel állnak a sajtó rendelkezésére. Az Associated Press és az United Press munkatársának állandó helye van a pariament üléstereiében, a piénumban, az elnöki asztalnál jobbra és balra. Az angol szocialisták megtagadják az osztályharcot és ipari békét hirdetnek PMlipp Snowden-nek, a munkáskormány volt miniszterének szenzációs beszéde Dcrbyben London, április 5. (iA P. M. H. londoni levelezőjétől.) Philipp Snowden, a Maedonald-fcormány volt pénzügyani- nfezteres a Labour Party és egyben az egész európai szociáldemokrata mozgalom egyik legképzettebb és legtekimiéi yesebb vezére, a napokban szenzációs és az európai mun'kásmozgalomiban talán korszakalkotó beszédet mondott Derbyben. Snowden beszéde bejelenti, begy a® angol szo- ráati zmus szakit az osztályharc politikájával, a marxizmus rideg interpretálásával és uj utakon kísérli meg a szocializmus progmnn- ponftjainak megvalósítását. Bizonyos, hogy Snowden beszéde fedi az angol munkásság álláspontját és a többi angol munkás- vezérek, elsősorban Macdonaid és Henderson, egyetértenek vele. Kérdés azonban, hogy a kontó.- mentális államok szocialista pártjai követik^e majd az angol útmutatást, vagy pedig a Labour Party bejelentett uj orientációja szakadást fog-e előidézni a kontinentális és a brit munkásmozgalom között. Snowden említett beszédlében többek közíött a következőket fejtette M: — Már kipróbáltuk az ipairi osziályharc összes formáit. Az eredményt már láttuk: a munkabérek stagnálnak, a munkanélküliek száma meghaladja az egy milliót, a kereskedelem helyzete rosszabbodott, a szociális haladás megszűnt. Aki ebben a helyzetben visszautasít olyan javasliajtckat, amelyek alkalmalsakmaik látszanak a jelenlegi helyzet javítására, az örüílit. — Az iparú munkásság számára igen fontos volt annak megallapátáisía, hogy vájjon a más időkből származó politikai: eszmék és metódusok ura is sikerrel alkalmazhat ók-e? Felmerül tehát a kérdés, vájjon a sz/trájk, eredményeit tekmitelíbe véve, (kivárna tosne? Erre csak az lehet a válasz, hogy a sztrájk olyan, mint a háború: mindkét oldalon csak legyőzőitek vannak. — Vannak olyanok, akik azt állítják, hogy az ipari béke a kapitalizmus uralma alatt lehetetlen, hogy a munkásság helyzete csak a kapitalizmus megsemmisítése és a szocializmus megvalósítása esetén javulhat meg. Műre való azonban akkor az egész szakszervezeti mozgalom, amelynek célja a kaipátailisz- tikus rendszer keretén belül magasabb munkabérek és jobb munkaviszonyok kivívása?! Talán nem szerencsés az „ipari béke" kifejezés, azonban az ipari béke háivei nem a jelenlegi béreket és munkaviszonyokat akarják stabilizálni. A szocializmus szellemiével semmi sincsen olyan éles ellentétben, mint az osztályharc mellett való makacs kitartás. Hiszen a szocializmus végcélja az összes osztályok megszüntetése. — Sohasem építhetjük fel a szocializmus államait, ha e nép egyes rétegeit nem győztük meg arról, hogy egymáshoz tartoznak és érdekeik közösek. Igen sok olyan munkaadó van, akik törekednek kielégíteni munkásaikat, mert tudják, hogy az osztályban; káros a termelésre és az iparra, tehát a közre nézve. Az intelligens szocialista politikájának abban kél! állania, hogy a kapi talista rendszert segítse erősíteni és fejleszteni, hogy ha elérkezik az ideje, a szocializmus ne tönkrement, hanem életerős szervezeteket vehessen át. A kapitalizmus elleni botor harc épp oly ártalmas és veszélyes a nép jólétre és a közre nézve, mint a® egyes országok közötti háború.
