Prágai Magyar Hirlap, 1927. április (6. évfolyam, 76-99 / 1410-1433. szám)

1927-04-29 / 98. (1432.) szám

1927 április 29, péntek.

mmmmm

A szocializmus fejlődése és főbb irányai

Irta: Fieischmann Gyula dr.

(Befejező közlemény.)

A koalíciós kormányzás a legjobb bizonyíték arra, hogy a társadalmi osztályok együttműködése lehetséges.

Nacionalizmus és szocializmus

És az a bizonyos szocialista internacionalizmus sem veszedelmes. Nézzük csak a francia, angol, német vagy cseh szocialistákat. Miijén jó patrióták és nacionalisták azok! Mennyire szeretik a hazájukat '<s a földet, amely kenyeret és megélhetést nyújt nekiík. Az nem baj, sőt szükséges, hogy a saját osztályuk érdekeit, különösen a gazdaságiakat védelmezzék. A munkásság maga, mint társadalmi osztály, a nemzetközi mun- kásszolidaritás mellett is — mindenütt hazafias. Hiszen a kapitalistákban is sok a nemzetközi vonás, különösen ahol profitról van szó.

Az mindenesetre nagy baj, hogy ma a társadalmi ellentétek annyira kiéleződtök, hogy a proletariátus — különösen ennek bolsevista része nyíltan vallja programjául a polgári társadalom megsemmisítését, amivel szemben természetesen a polgári társadalom kénytelen védekezni.

Mindig megvoltak a társadalmi ellentétek, de olyan nagyok, mint a mostaniak, talán a római birodalom bukása óta nem voltak soha.

És gondoljunk csak arra, hogy hová fog ez 10—20 év alatt fajulni, ha ez igy fog menni tovább!

Ennek a problémának megoldása mindnyájunkat érdekel.

A szocializmus mint világprobléma

És ezzel vált a szocializmus problémája korunk világproblémájává.

Visszatérek a munkám elején kifejtett gondolathoz, hogy tudniillik három nagy tényező keresi ina a szociális probléma megoldását: a kereszténység, a szocializmus és a nacionalizmus. í&ffe

Én azt hiszem, hogy abban mindnyájan egyetértünk, hogy a modern társadalmi élet kereteit csakis a nemzeti állam alkothatja és adhatja, melyben egy nemzet fiai egy kulturközösségfbeu élnek. Egy nemzetiségi állam, vagy különböző nemzetek szövetkezése, társulása — csakis az önrendelkezési jog alapján alakulhat.

A nacionalizmust mint állameszmét azonban keresztény és szociális tartalommal kell megtölteni, mert csakis igy képes ösz- szetartani a nemzet különböző rétegeit, csakis igy lesz életerős, amely életerő befelé abban nyilvánul, hogy a nemzet minden fia egyenlő jogokat élvez és egyforma kötelességeket is visel,

kifelé pedig megvédi a nemzetet minden kívülről jövő ellenséges, imperialiszti- kus támadás ellen.

De hogyan tudja az a nemzet megvédeni hazáját külső ellenséggel szemben, hogyan boldogulhat az egyén olyan országban, ahol a legvadabb belső társadalmi harcok dúlnak, ahol egyazon nép fiai a legnagyobb gyűlölettel viseltetnek egymással szemben?

Amint a kereszténység, úgy a szocializmus is államalkotó erő lesz minden egyes keresztény és szociális szellemmel áthatott társadalomban, országban.

Aböl egy nemzet minden tagját keresztény és szociális szellem hatja át, ott a nemzeti eszme nagy alkotásokra lesz képes és ott nem kell félni a bolsevisták forradalmo- sitó munkájától, mert ott nem lesz ennek talaja.

A szocializmus mint nemzeti probléma

A munkásságot pedig be kell vonni a nemzeti életbe, a munkáshoz megértéssel és szeretettel kell közeledni s részesíteni kell őt az anyagi javakban és a nemzeti kultúrában.

Ha a munkásba beleneveljük a nemzeti érzést, a társadalmi szolidaritást, részesévé tesszük a termelésnek és az üzleti haszonnak, ha a politikai életben együtt küzdünk vele a nemzeti jogokért és a szociális követelésekért,

akkor meg fog változni gondolkodása, a

társadalmi életről való felfogása.

Akkor nem lesz bolsevik! forradalmár, hanem annak a nemzetnek egyenrangú és egyenjogú tagja, amely neki kenyeret, kultúrát és hazát ad.

És ez a jövő nagy nemzeti és társadalmi problémája.

A nagy feladat a társadalmi harcok, forradalmak korában a társadalmi szolidaritás, a kiegyenlítődés, a harmónia megteremtése, a munkásságnak a nemzeti életbe való bevonása — az uj nemzedék feladata, amelyben a vezető szerepet az intelligenciának, a fiatal polgári generációnak kell vállalnia.

Ez a feladat különösen a szílovenszkói magyarságra nézve bír nagy fontossággal. Éppen itt nem szabad engednünk, hogy a számra olyan tekintélyed, értékében olyan számottevő munkásrétege az itt élő magyar kisebbségnek elvesszen a magyarságra nézve s idegen eszmék forgassák ki nemzeti érzéséből, idegen fajok szívják fel, asszimilálják magukhoz.

A szocializmus problémája — amint láttuk — nemzetközi, de adott esetben nemzeti, sőt kisebbségi probléma is lehet.

Befejezés

Ha ezen munkámmal tágítottam némileg az érdeklődők ismeretkörét és sikerült felhívnom a felvetett problémákra figyelmüket, akkor elértem egyelőre a célomat.

A sikert és eredményt csak a lassú és céltudatos munka hozza meg.

Volna még néhány szavam a szlovenszkói jövendő magyar intelligenciához, a magyar ifjúsághoz és a magyar munkássághoz.

A jövő nemzedék hivatása

Én azt hiszem, hogy helyes utón járok, amikor azt mondom, hogy a jövő magyar generációnak nemzeti érzéssel telítve, szociális és demokratikus szelleműnek kell lennie, amely nem zárkózik el a társadalmi osztályok szűk keretei közé, hanem lerontja a társadalmi válaszfalakat és a magyarság minden rétegét megnyeri a nemzeti munkának és megteremti a magyarság szellemi, kulturális és — talán — politikai egységéiig.

Én azt hiszem, hogy ez olyan program,

amelyért a legsötétebb korban, a legnehezebb viszonyok között is érdemes élni, dolgozni, s ha kell — szenvedni is.

A szlovenszkói magyarság sérelmei

a nemzetközi demokratikus békeszövetség francia' országi kongresszusa előtt

LásxSó dr. nagyszabású beszédben irányította rá a kongresszus figyelmét a msgfar kisebbség szóméra beSyzetés'ö — Francia rokonszenw & sziovensskéi magyarság Jogos követeléseivel szemben

Magyar, román útlevél vízumok megszerzését, valamint idegen állampolgárok lejáré útleveleinek meghosszabbítását t. előfizetőink és olvasóink részére a rendes költségek megtérítés etilénében készséggel eszközli a Prágai Magyar Hírlap kiadóhivatala

Páris, április 28.

(A P. M. H. párisi, tudósítójától.) A „Combé International d‘Action Demokratique pour la Paix“, ez a közvetlenül a háború után megalakult demokratikus békeszövetség, amelynek élén Marc Saugnier francia képviselő, a „La Jeune Republique“ szerkesztője áll és amelynek az elmúlt években Londonban, Fribourgban, Becsben és Páris- ban lefolyt nagy kongresszusai az egész világ osztatlan érdeklődése mellett foglalkoztak a lelkek mégbékülésánek nagy gondolatával, idei kongresszusát a franciaországi Bierville- ben tartották meg. E kongresszus a magyarság szempontjából igen nagy jelentőséggel bir, mert

azon a kisebbségi kérdés is szóba került, amelynek csehszlovákiai vonatkozásait Ölvedi László dr., a jól ismert szlovenszkói magyar iró adta elő az előkelő nemzetközi hallgatóságnak.

A kongresszus előadói a többi között Paul G email ling, a strassburgi egyetem s Louis Roliend, a Sorbonne tanára, Gaston Tessier, a legfelsőbb munkaügyi bizottság elnöki tanácsosa, Pópy, a grenoblei egyetemi tanára, Royer Soltan leedsi professzor, Gui- do Miglioni olasz képviselő és Duóiig Gioo, a keleti intézet kormányzója voltak, akik egyöntetűen megállapították, hogy a jelenlegi béke teljesen ingatag alapokra van fölépítve. E kiválóságok után lépett az előadói emel- ményre Ölvedi László, aki több mint egyórás beszédben ismertette a szlovenszkói és ru- szinszkói magyarság helyzetiét.

— Valóban igaz — mondotta ölvedi — a nagy olasz államférfinak, Francesco Nitti- nek megdöbbentő kijelentése: „Európa sen- za pace“ — nincs béke Európában, mert a háború utáni szerződések valóságos káoszt teremtettek a müveit világ középpontjában. Nem hiszem, hogy a kongresszusnak az lenne a célja, hogy szép és hangzatos szólamokat mondjon a világbókéről; ezek elkeseredést és csalódást keltenének azok szivében, akik a müveit európai közvélemény beavatkozásától várják szomorú sorsuk jobbrafordulá- sák

— Úgy érzem, hogy ma a vergődő Európa betegágyánál állunk. Életről és halálról van szó; frázisokkal nem lehet beteget gyógyítani: a kérlelhetetlen, perdöntő igazságra és őszinteségre van szükség. Ne takargassuk tehát sebeinket, hanem igyekezzünk mindinkább meggyógyítani azokat- Ne szőmokoljunk a békéről, hanem keressük az okokat, amelyek a békét megakadályozzák és a jog szellemében igyekezzünk megfelelő megoldást találni.

A háború utáni Európa legfontosabb problémái között ott találjuk a kisebbségi kérdést, amelynek megoldatlansága számtalan viszálynak, elégedetlenségnek a szülőoka.

— A háború után negyedlfélmillió magyart leszakítottak az ezeréves anyaország testéről és olyan államokhoz csatolták őket, amelyeknek legfőbb céljuk, hogy ennek a ne- gyedfötmillió magyarnak nemzeti jellegét, nyelvét, kultúráját megsemmisítsék és ezáltal

I őket a hatalmon levő nemzethez asszimilálják. A győztes államok, amikor megkötötték a békeszerződéseket, a kisebbségeket bekebelező uj államokkal külön szerződéseket kötöttek, amelyeket a Nemzetek Szövetségének védelme alá helyeztek, hogy ezáltal némileg, legalább elméletben biztosítsák a kisebbségek jogait-..

Részletesen ismerteti azután az előadó a Csehszlovákiával Saint-Germain-en-Laye-ben, 1919 szeptember 10-én kötött kisebbségi szerződést, valamint a Nemzetek Szövetségének garanciájával kapcsolatban a Tittoni-féle magyarázatot, majd igy folytatja beszédét:

— A saint-germaini szerződésben biztosított jogok, bér nem elégíthetik ki a magyarságot, mégis némi biztosítékot nyújtanak arra, hogy nemzeti nyelvünket és jellegünket megőrizhessük.

A szlovenszkói magyarsás komolv nyugalommal és mélíóságtoéies fájdalommal tűrte a megaláztatást és a szenvedést.

— Törvényes jogaiért folytatott küzdelme az életösztön haTca, mint Bluntschli Írja: „Ila egy nemzetet erkölcsi létében támad meg az állam, az természetszerűleg erélyes ellenállásra kényszerül

Ezután részletesen ismerteti a szlovenszkói magyarság helyzetét, a csehszlovák kormányzatnak a magyar kisebbséggel szemben követett politikáját, amely közigazgatási, gazdasági, kulturális téren egyaránt, végpusztulással fenyegeti a szlovenszkói kisebbségeket. Ismertette az uj közigazgatási reformtervezetet, amely a saint-germaini szerződéssel több pontban ellenkezik. Foglalkozott a kormány választási eljárásával, a választási geometriával, a nyelvtörvénnyel és annak végrehajtási rendeletével stb. Részletesen beszámolt a magyar iskolák ügyéről, majd az illetőségi hajszáról, amelynek az a célja, hogy a magyar intelligenciát kiszorítsa Szloyenszkóról.

ölvedi László a következő szavakkal fejezte be beszédét:

— Égő seb ez a kérdés, amelynek üszkösödése beláthatatlan veszélyt jelent egész Európára nézve. Nem haladhatunk el mellette behunyt szemmel; meg kell ismerni és minél előbb segíteni rajta. Vergilius szavai szerint: „Non ignaro mali, miseris succur- reTe disco“. (Ha ismerem a bajt, segíteni tudok a szerencsétleneken.)

A szlovenszkói magyarság magua chartája a st.-germaini kisebbségi szerződés. Ennek alapján áll és erélyesen szembehelyezkedik minden olyan törekvéssel, amely ezen szerződés kijátszásával meg- aikarja semmisítem a Nemzetek Szövetsége Által garantál* jogait. A csehszlovák kormány eljárásával szemben nem marad más hátra, minthogy a rendelkezésünkre álló minden törvényes eszközzel tiltakozunk ellene, mert ez nemcsak az emberi ioggal ellenkezik, de ellenkezik a kisebbségi szerződéssel is. amelynek betartására a szövetséges hatalmak Csehszlovákiát kötelezték.

— Az erőszak elnyomhat ideig-óráig, azonban és ilyenkor Rousseau szavaira gondolok: „Az erőszak fizikai hatalom, nem tudom, miféle erkölcsi eredménye lehet ennek. Kényszerűségből, nem pedig önakaratból engedtünk az erőszaknak/1

— Az 1871-es „annóe terrible11 megfosztotta Franciaországot Elszásztól. A francia szellem, a francia" hűség azonban ott élt ki- tépbetetlenül Elszász lakóinak szivében.

— Uraim, úgy tekintsenek ma rám, mint ahogy a müveit emberiség tekintett 1871 után egy elszászi franciára. Kérdem önöktől,

bün-e az. hogv hűek maradtunk nemzetünk becsületéhez, anyanyelvűnkhöz és kultúránkhoz? Biin-e az. ha emberi és polgári jogainkat követeljük?

— Hiszem, hogy Európa közvéleménye be fogja látni nemsokára a mai helyzet tarthatatlanságát. A fegyveres béke nem hozhat nyugalmat és engeszfcelődést. Az erőszak erőszakot szül, ennek pedig az egyetemes civilizáció vallja kárát. El kell jönnie a jog- és igazság uralmának, a nemzetek közötti valódi egyetértésnek. Hivatás vár ttt elsősorban a Nemzetek Szövetségére, ezt azonban csak akkor fogja tudni teljesíteni, ha lesz elóg bátorsága ahhoz, hogy elfogulatlanul, egyedül a jogot tartva szem előtt, igazságot szolgáltasson a háború utáni Európa nemzeti kisebbségeinek.

— Uraim, mi teljes erővel segíteni akarjuk az önök munkáját. Ne feledjék el, hogy él valahol, messze, Középeurópában egy ke- resztrefeszitett nemzet és ennek elszakított része, a szerencsétlen szlovenszkói magyar nép, amely minden szenvedés ellenére is rendületlenül hisz az igazság diadalában. Megmutatja sebeit a világnak és reméli, hogy Európa ráeszmél tévedéseire, meggyógyítja ezeket a sebeket, a méltányosság szellemében rendezi a kisebbségi kérdést, amelynek megoldatlansága a müveit világ szégyene.

Ölvedi László beszédét a kongresszus tagjai feszült figyelemmel hallgatták és meleg ovációkban részesítették a szónokot, akinek Marc Saugnier javaslatára jegyzőkönyvi köszönetét szavaztak. Egyúttal elismerésüket fejezték ki azért, hogy a kongresszus figjrel- mét ráirányította a világbékét legjobban fenyegető veszélyre: a nemzeti kisebbségek nehéz helyzetére és kimondották, hogy a kisebbségi kérdést napirenden tartják és állandóan foglalkozni fognak vele.

Érdekesnek tartjuk megemlíteni, mint az idők jelét, hogy

éppen francia részről szólaltaik fel legtöbben Ölvedi László mellett és élénken helyeselték előadását.

Az a nézet alakult ki, hogy a mai hety- zet Csehszlovákiában tarthatatlan, a magyaroknak meg kell adni azokat a jogokat, amelyek őket megilletik. Nagyon fontos a kongresszusnak az a határozata is, hogy a kormányok figyelmét felhívja a magyar kisebbségekkel szemben elkövetett igazságtalanságokra. Vass Béla dr.

Hogyan került a Bodrogköz Csehszlovákiához ?

A P. M. H. párilis 21-iki számában egy érdekes történeti dokumentum jelent meg arról, hogy mikép került a Bodrogköz , továbbá Ur.g és Bereg magyarlakta vidéke a csehszlovák köztársasághoz- A cikk a lelkiismeretes tudósitő hűségére vallóan leplezi le azt a geográfiában, etnográfiában, közgazdaságban és a népek pszichologiáiában való tökéletes járatlanságot, mely az antantot Trianon megalkotásában vezette.

A cikkíró elmondja, hogy a Bodrogköz s a többi szinmagjrar vidékek Csehszlovákiához való csatolását azzal okolták meg, mert Ru- szüiszkóhoz nem vezetett más vasút az Uj- heljT—csapi vonalon kívül s a francia térképről valahogy kifelejtették, a már mindjárt kezdetben kiépített Vaján—ungvári vasútvonalat

A jelentés ebben a formájában tökéletesen igaz, de hogy az eset minden részletében fel legyen tüntetve, hozzáadom, szintén a történeti igazságnak megfelelőleg, a következőket

Tény, hogy a francia tábornok térképéről hiányzott az Ungvár—vajáni vasút, ellenben, hogy a stratégiai és a kereskedelmi érdek egészen ki legyen domborítva és a Ruszin- szkóval való összeköttetés szüksége meg lc- gyen okolva egészen:

a francia tábornok térképén a Ponyva, azaz a Sátoralja mellett elhúzódó kicsiny patakocska, — oly kicsiny, hogy a nyári időben bárhol száraz lábbal átléphető — úgy van feltüntetve, mint hajózható folyó.

S miután ez, a tárgyaláskor,, természetesen kétségbe vonatott, helyszíni szemle vált szükségessé, amelynek eredménye igazán frap- pirozó volt a nagyhatalmak kiküldötteire.

Ez, no meg aztán Szlavik dr. akkori zempléni zsupán azon állítása, hogy az Ungvár— vajáni vasútvonalat a sok mocsár és homok miatt nem lehetett kiépíteni, szükségessé tette, hogy a küldöttség azt a vasútvonalat is megtekintse és mondani se kell>hogy a vasai elejétől végig mindenütt már évek óta készen volt. Tme egy kicsiket szöglet Trianon. Kistiik léből. " i (e. á.)

2