Prágai Magyar Hirlap, 1927. április (6. évfolyam, 76-99 / 1410-1433. szám)
1927-04-28 / 97. (1431.) szám
Mai szántani* fO oldal VL évf. 97. (1431) szám « Csütörtök • 1927 április 28 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ké. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszköi es ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: DZURANY1 LÁSZLÓ FORGACH GÉZA Szerkesztőség: Prága II., Panská ulica 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/III. — Telefon: 30311.— Sürgönyeim: Hírlap, Praha Páris ünnepli a Jubiláló Briandt Egyesien hang sem rontja az ünnepi hangulatot — Az örök „deus ex machina" és a „béke embere16 — Még sokat bárnak a tízszeres miniszterelnöktől — Briand jelleme, pályája és eredményei Páris, április 27. Briand francia külügyminiszter ma ünnepli parlamenti működésének huszonötödik évfordulóját. A francia fővár's ebből az alkalomból meleg ünneplésben részesiti a kétségtelenül mindenfelé népszerű politikust. A nap szinte a francia géniusz ünneplésévé vált. mert még a jobboldali lapok sem tagadhatják, hogv Briandban a gall népszellem és zseniális eszprit találta meg egyik legtökéletesebb inkarnációját. Az ünnepi hangulatot egv disszonáns hang sem zavarja s a lapok egyhangú véleménye szerint Briand tagadhatatlanul a jelenkori francia politikusok legreprezentatívabb alakja. Egy-két szélsőséges jobboldali orgánum hallgat ugyan, de ellenséges hang erről az oldalról sem hallatszik. Briand eddigi legnagyobb ellenségeitől is csak kellemes és udvarias nyilatkozatokat hall. ami végtelenül jellemző a francia politikai élet objektivitására és nyíltságára nézve. A lapok hosszú cikkekben foglalkoznak Briand pályájával, jellemével és eredményeivel. Legnagyobbszerü tulajdonságaiként bölcsességét és ügyességét méltatlak, de ió szivének is igen sok magaszta- lója akad. A legérdekesebb cikk talán Marcell Rav ciltke a Petit Journalban. „Ennek az embernek — úgymond — megingathatatlan ereje van és minden gondolata azonnal tettekké formálódik. Nyugalma, hajthafatlan- sága és türelme páratlan. A leghihetetlenebb dolgokat is valószínűvé tudja varázsolni, mindig ui. bátor gondolatokat talál és az elképzelhető legnagyobb ügyességgel változtatja azokat realitássá. A letűnt és az eljövendő világ körött Franciaország is meg fogja találni méltó helyét s hogyha megtalálja, ezt elsősorban Briandnak köszönheti44. — A Petit Párisién szerint Briand pályája még jó sokáig nem fejeződik be. Még nagyon sok nagy dolog várható tőle. — A baloldali sajtó leginkább Briand múltjának tetteivel foglalkozik. A Volontá szerint Briand a francia politikában mindig a deus ex maeliina szerepét játszotta. „Megbukott a kormány? Uj kérdés, ui áthidalhatatlan probléma merül föl? Briand akcióba lép!44 Majd igy folytatja a lap: „Briand ugv fog a történelemben élni, mint Locarnó megteremtője. Az lesz elmos- hatatian érdeme, hogy ritka szenvedélyességgel állt a háborút ellenzők pártiának élére és páratlan ügyességgel elévülhetetlen érdemeket szerzett a béke előidézésének munkájában44. Az Éré Nouvelle szerint a legszebb és legmagasztosabb érzés a jubiláns számára kétségtelenül az. hogv a közvélemény ma nvugodtan nevezheti őt „a béke emberének44. A csodálatos pályafutás Briand sokkal később került a francia parlamenti arénába, mint Franciaországban általában szokásos. Már a negyvenen túl járt, amikor szőkébb hazájának, a Hanté Loiré- nek szocialista választói a parlamentbe küldték. Az államférfin fiatalsága kemény és örömtelen volt. Mint, egyszerű szegény emberek gyermeke évekig tartó nélkülözések között fejezte be Parisban jogi tanulmányait. Végre a révbe érkezett és ügyvéd lett, de egy fiatalos meggondolatlan cselekedete máris konfliktusba keverte a hatóságokkal, ugv hogv nagynehezen kivívott állását kénytelen volt azonnal az első évben elhagyni, Franciaországban ebben az időben indult meg a szakszervezeti mozgalom és az érzéseiben izzóan forradalmár fiatalember, aki semélyes balszerencséje miatt is gyűlölte a polgári társadalmi rendet, meleg fogadtatást talált a szocialistáknál. A fésükészi+ök szindikátusának titkára lett s kis külvárosi népsrvüleseken kezdte politikai pálvafu+ását. Azonnal feltűnést k'Ut'rit nagy demokratikus szenvedélye, agitátor! lendülete, függetlensége. A párt kongresszusán szokatlan szónoki tehetségével aratott sikert- Rábeszélő tehetsége már ekkor nagy volt és a „Lan- terne“ szerkesztőségében az ugyancsak szocialistának induló Viviani meg Millerand mellett ő volt a legtehetségesebb publicista. A párt mindezekért az érdemekért 1902-ben a kamarai választásokra jelölte Briand-t. Agitátor! ügyességének valóban nem volt probléma a választókerület megnyerése. Az eddig túlnyomó polgári többségű departementet néhány tüzes beszéddel a szocialisták oldalára hozta. Az átorlentáiódás folyamata Alighogy Briand belépett a parlamentbe, azonnal megkezdődött benne az átoideatáJódás folyamata. A kis szocialista frakció tagja lett, de csakhamar saját egyéni útjaim kezdett haladni. Szüzbeszédét egy bányAszsztrájk alkalmával mondotta s mindenki forradalmi frázisokat várt a fiatal politikustól, aki azonban meglepetésszerűen mérsékelni tudta hangját és a. .gyón kmciliánean nyilatkozott; a munkaadókról. Úgy látszik, állandóan Millerand és Viviani példája lebegett szeme előtt, mert ahogy ez a két másik államférfin lassan-1 ásson a polgári pártok felé orientálódott, úgy haladt Briand is mindinkább jobb félé. Akkoriban az egyház és az állam elválasztásának harca dühöngött a francia * 1 2 belpolitikai életben. 1905-ben Briand lett ennek a problémának parlamenti előadója s ekkor nyílt meg előtte a politikai érvényesülés útja. Ismét csak mérséklete és békitgető magatartása volt az, ami tekintélyt szerzett neki még politikai ellenségeinél is. Ügyesen szerelte le a nagy küzdelem mérgezett lándzsahegyeit és a nyugodt politikai diiskusszió medrébe terelte a néha-néha szinte forradalommal fenyegető problémát. Az atheista Briand-t a katolikusak is megszerették ebben az időben s azóta mindmáig meleg kapcsolatok fűzik Briand-t a. francia katolicizmushoz. Ilyen előfeltételek után szinte magátólértetődőnek látszott, hogy Sarrien miniszterelnök uj kormányában felkínálta Briandnak a kultuszminiszteri tárcát, amit a szocialista képviselő el is fogadott. Mint miniszter, Briand csak növelte azt a rokon- szeniyet, amelyet máris élvezett. Megint csak ügyes mérsékelte égé diadalmaskodott és a jobboldal, meg a baloldal egyaránt meg voltak elégedve a kiváló közoktatásügyi miniszterrel. A tuagy vasutassztrájk likvidálása 1905 tehát döntő év volt Briand politikai pályafutásában. Ekkor kezdődött tüneményes útja, amelynek ragyogása és rendkívül isége még Franciaországban is párját ritkítja. 1905 ót alig volt kormány Franciaországban, amelynek Briand ne lett volna tagja. Ezenkívül tízszer volt Franciaország miniszterelnöke. Ez a szám olyan rekordot jelent, melyet sehol, még a külföldön sem szárnyaltak túl. 1910-re, Briand első miniszterelnökségének idejére esett a nagy francia vasúti sztrájk, melynek kényes és elmérgesedett problémáit minden erőszak nélkül, tüneményes államférfiad ügyességgel tudta '.megoldani. Ennek a sztrájknak leszerelése volt | legnagyobb belpolitikai sikere. Sok francia polititfüSSOliiBi Ausztriáit áf afsar Jng©giiÉwia alléit vonulni? Fantasstikus belgrádi Jelentés — A németek belgiumi betörésének megismétlődésétől félnek Belgrádiján — Bécs cáfol Becs, április 27. A Vossisehe Zeitung belgrádi tudósítója szerint Ausztriában érthető feltűnést keltett egy Jugoszláviából származó jelentés, mely szerint a várható olasz- jugoszláv konflilttusban az olaszok csapataikat a Dráva völgyén és Karintián át akarják Jugoszlávia ellen küldeni. A jelentés szerint Mussolini máris ajánlatot tett Bécsben, hogy Ausztria engedje meg ezt az átvonulást. Az engedékenység fejében Olaszország a dél- tiroli német kisebbségek sorsának enyhítését helyezte kilátásba. Az osztrák hivatalos körök magától értetődően már a közeli napokban meg fogják cáfolni ezt a hirt, mely különben sem hangzik valószínűnek. Még ha az olasz vezérkar tényleg foglalkozik is az Ausztrián való átvonulás gondolatával, úgy tervét kétségtelenül nem hozná nyilvánosságra, hanem titokban tartaná, mert sikert csak igy lehetne garantálni. A jugoszláv hímek valószínűleg csak az a feladata, hogy a nagyhatalmak „figyelmét felhívja44 olyan eshetőségekre, melyek a jugoszláv-olasz konfliktus esetén tényleg bekövetkezhetnek. A vüággaidasde! konferencia hármas programja Vámunió, karlellízálás, áruklcserélés— Részleteredmények várhatók Páris, április 27. A Maiin ma hosszú cikkben foglalkozik a május 4-én kezdődő népszövetségi világgazdasági konferencia várható eredményeivel. A lap a következő pontokat jelöli meg a konferencia kívánatos céljainak: 1. Az európai vámunió; 2. az összes iparágak kartellizálása; 8. rendszeres árukicserélés az általános racionális törvényeknek megfelelően. A Maiin azonban nem optimista. Szerinte e célokat aligha fog sikerülni elérni, például már csak azért sem, mert Európa ma 7000 km-rel több vámhatárral rendelkezik, mint a veTsaillesi béke előtt. A vámokat pedig egy nemzet sem fogja szívesen eltörölni — s Amerika és Európa vámuniójára pedig még kevésbé szabad gondolni. Mindennek dacára a világgazdasági konferencia sok praktikus eredményt érhet el, igy például egységesítheti a vámtarifát s egységes rendszert állapíthat meg a kereskedelmi szerződések számára. Továbbá, ha a konferencia nem is éri el az ipar kartellizálá- sát, mindenesetre lényegesen elősegítheti azt. Végül olyan szervezetet teremthet, mely megfelelő módon rendezheti az áru- és terméskicserélés problémáit. Elérhetné, hogy a jövőben nem fordulhatnának elő olyan esetek, mint a múltban, amikor például Argentínában piac Iiijján kénytelenek voltak sok- ezer vagon gabonát elégetni ugyanakkor, amikor Oroszországban százezrek és százezrek éhínséggel küzdöttek. A konferencia továbbá „nemzetközi gazdasági minisztériumokat44 teremthet, amelyek nem a gazdasági katasztrófák után lépne akcióba, mint az most szokásos, hanem már előre megakadályozhatná a bajokat. kusmak még ma is emlékezetében van az a pillanat, amikor a vasúti forgalom ujraf elvételének napján Briand felemelt kézzel jelent meg a kamarában éö a következő mondattal kezdhette meg híres beszédét: — Uraim, egyetlen csepp vér sem tapad a kezemhez! Amikor Poincaré lett a francia köztársaság elnöke, azonnal Briand-t bízta meg a kormány megalakításával. Ő vezette be nagy küzdelmek után a hároméves katonai szolgálatot, a világháború egyik előfeltételét, amely nélkül a franciák i sohasem nyerték volna meg a háborút- A világháború alatt Briand másfél éviig állt a francia kormány élén. Viviani visszalépése után, 1915 október 29-én Briand teremtette meg a nemzeti egység minisztériumát, amely páratlan energiával hívta ismét életbe a franciák hanyatló nemzeti lelkesedését. 1916 december S-án újra miniszterelnök lett s csak az 1917 tavaszán oly szerencsétlenül végződött francia offenziva után mondott le. A jó hazafi és a szaJoniki front Briand legnagyobb érdemének tekintik, hogy ő határozta el a szalonikii expedíciót és az úgynevezett harmadik frontnak, a balkáni frontnak megteremtését. A katonai tényezők akkoriban nagyon ellenezték ezt az erőmegoszlást, de a történelem Briandnak adott igazat s a balkáni francia front volt az, mely megadta a kegyelemdöfést a központi hatalmak hadseregeinek. A bomlás a Balkánon kezdődött. Mindannak darára, hogy Briand bebizonyította jó hazafi voltát, mégis ellensége volt a háborúnak, különösen a bosszúálló háborúnak, annak, amit Francia-országban „guerre á Tout- nancenek44 neveznek. 1817-ben békeakciót is kezdeményezett, ami annak idején majdnem kitörte nyakát s amit a francia nacionalisták még ma sem felejtenek el neki. Locariso, Geaf, Tboiry A háború befejezése után célja a múlt gyors likvidálása lett. A francia parlament háború utáni összetétele gyakran kényszerrtették arra, hogy Németország ellen éles szavakat használjon és ő volt az, aki a londoni jóvátételi határozatok elfogadásakor Düsseldorf, Duisburg és Ruhrort megszállását követelte, vagy aki jelszónak használta a hírhedt néanetelleoes kifejezést: „Kezünk Németország torkán legyen44, — de e háborús hangot csak a körülmények diktálták s amint alkalom kínálkozott, Briand azonnal bebizonyította békeakaratát. Mindenekelőtt a jóvátételi probléma rendezésén fáradozott és Cannesben már majdnem eredményt ért el, amikor a túlzó nacionalisták 1922-ben Millerand és Poincaré segítségével megbuktatták. A francia nacionalizmust Poincaré miniszterelnöksége alatt ad absurdum terelték s csak amikor a francia soviniszták holtpontra jutottak a Rnhr-kaland következtében, kerülhetett sor ismét Briand békepolitikájára Herriot túlzó kartelkniniszlériuma uián ismét 5 jutott a francia külpolitika élére, melyet mindmáig vezet. Ennek a nagyszerű politikának három útjelzője: Genf. Locarno és Thoirv. A német— francia viszony javulása és az európai béke fokozott konszolidálása valóban csak az ő munkája. Németországban talán gyorsabban vártak eredményt Briand tevékenységétől, mint az valójában bekövetkezett, de a nagy francia államférfit! örök életében óvatos ember volt, akinek éppen óvatossága idézte elő sikereit,
