Prágai Magyar Hirlap, 1927. április (6. évfolyam, 76-99 / 1410-1433. szám)

1927-04-26 / 95. (1429.) szám

4 1927 április 26, kedd. UJ MAGYAR IRODALMAK Irta: Móricz Zsigmond Budapest, április 25. A magyar irodalom decentralizálódva in­dult meg. A múlt század közepéig egyáltalán nem is volt centrális sodra az irodalmi élet­nek s törekvéseknek. Tinódi Sebestyén az egész országban egy­formán élt, de Balassa Bálint, Zrínyi Miklós, Gyöngyösi s a többiek, kiesik s nagyok, mind nem is gordoltak, nem is gondolhattak irodal­mi központra. Bessenyei György Bécsiben tanulta meg mi az irodalom, az uj szellemi küzdőtér, de hazament Biharba s onnan végezte itthon a munkáját. S Kazinczy Széphalomról refor­málta meg az egész magyar írói világot. Petőfi, Jókai voltak az elsők, akik már abban a szerencsés korban születtek, mikor a fiatal iró valahova, haza, szellemi központ­ba, Pestre vágyott s ide törekedett. De még Arany vidéken kuporgott s Tom­pa sose jutott fel Pestre . . . Egyszer csak készen volt a pesti élet s akkor mint a raj rohantak ide az írók, költők, művészek s a végén itt volt bizony Arany János is s szen­tesítette azt a magyar sorsot, hogy szellemi munkás csak a fővárosban találhat ebben az országban elhelyezést. Ez igy volt ew fél Századon át: valahogy az egész ország csak külterülete volt Buda­pestnek. Mindenki vidékről jött s mindenki Budapestre szorult, aki a szellemélet terén élt. Ennek a túlzott centralizációnak az a kö­vetkezménye lett, hogy a vidék kikapcsoló­dott Debrecen, amely hajdan szellemi cent­rum volt, civis várossá közönyösödött: egy festő meg nem tudott benne élűi, egy iró el nem tudott volna helyezkedni, egy könyvet ki nem lehetett volna ott adni. Legfeljebb Bu­gyi Sándort. Adomákat a debreceni talyi- gásról. S valamennyi vidéki városunk így élt. Talán Kolozsvár tartott meg valamennyire kulturális öntudatot. De ez is csak függvénye volt a budapesti irodalomnak. * Erre jött Trianon s szétdarabolta az or­szágot Az egyik kis magyarságból csinált öt kis magyarságot S ime, a legelső szembetűnő jelensége az uj megmozdulásnak az volt, hogy az elsza­kított területeken mindenütt irók jelentkez­tek; vensirók s prózamunkások s egyszerre csak zsibongott a világ északon és keleten és délen. Az irodalom kényszerűségből decent­ralizál ódott Ezek az uj könyvek .eleinte semmi egyéni karaktert nem mutattak. Olyanok voltak, mintha Budapestnek írták volna Kiskunfélegy­házán. A budapesti irói törekvéseknek kissé vidéki izü visszhangjai voltak- Egyáltalán nem revelálódott bennük az a vidék, az az or­szágrész, amelyben készültek, csak esetleges­ségnek látszott, hogy éppen Kolozsvárott nyomtatták ki, vagy Kassán. S eltelt további öt-hat esztendő s íme óriási átalakulás látszik. Azzal, hogy az ott élő magyarság magára maradt s egy egészen speciális politikai, gaz­dasági s kulturális helyzetbe szorult, megszü­letett a saját életének az érzése, tudata s hangja. S ma Erdély irodalmi élete azon a ponton van, hogy elszakadjon a budapesti kultúra köldökzsinórjától s önálló életet kezdjen. Olvasom, hogy Erdélyben a,z utolsó négy év alatt ezer kötet jelent meg. Ezt átlag ezer példánnyal számítva, egy­millió példányt jelent s Erdély egész magyar­sága alig több kétmillió léleknél. S ugyanez folyik Szlovenszkóban s a ve­le összekapcsolt Ruszinszkóban is. Iróembereknek egész serege jelent meg, akik az írás minden lehetőségét felhasználják arra, hogy az emberekhez Szóljanak: viszont ma már nem is gondolnak arra, hogy ezt Bu­dapesten át tegyék­Mi lehet a sorsa s rendeltetése egy ilyen külön magyar irodalomnak? Makkai Sándor erdélyi református püs­pöknek egy igen kitűnő cikke jelent meg egy kolozsvári újság húsvéti számában, erről a kérdésről. Kitűnő dolgokat mond: „Minden ország kultúrája szükségképpen alkalmazkodik a po- likai érdekhez, ellenben a isebbségek kultú­ráját ilyen érdek nem kötvén, nemzeti jelle­mét és sajátságait midig egyetemesen emberi ideálok szolgálatába állíthatja s kultúrájában keresheti és megközelítheti a nemzeteket ösz- szekötő nagy közös értékek csúcsait,,. Ugyanez a gondolat az, amit az egész ma­gyarságra szoktunk felállítani: hogyha a fa­jok s az emberiség világversenyéiben meg akarjuk állarn a helyünket, akkor az egész emberiség számára kell teremtenünk ... De lehetoéges-e az, hogy egy kis nemzet az emberiség legnagyobb nemzeteivel vegye fel a versenyt? s lelietséges-e az, hogy egy ki­sebbség el tudjon vonatkozni az egész állam politikai érdekeitől? Egy kis nemzet tudósának, de Írójának állhat-e rendelkezésére az a nagy tudományos és szellemi fegyvertár, amely egy nagy nem­zet közéletében jelen van s azonbelül a szám­beli tények miatt válogattatódik-e ki a tízmil­liós népből annyi s akkora talentum, mint a hat van m ill i ósból. Viszont egy kisebbség egy pillanatra is feledkezhetik-e meg arról, hogy gazdaságilag s szellemileg mily alárendelt helyzetben van. Nem könnyebb-e a hatalmon levő nemzetnek szabad s fennen repülő fiakat produkálni, akik szembeszállanak az elnyomottak lelki érde­keiért, mint magának a kisebbségnek ? S mégis ezek az álmok növelik az ember önérzetét s feszítik az akaratát. * Én úgy érzem, az elszakított magyar szi­getek irodalmának ugyanaz a sorsa s rendel­tetése, ami az egész magyar irodalomnak. A magyarság is el van szakadva, S nem ie tudjuk honnan s nem is tudjuk, mitől. És ime, ezer év alatt egy szép, terebélyes, lombos, nagy kultúrát termelt ki. Egy ezred­éves nagy gyümölcsfát, amelynek ágai átnyúl­nak a határokon s gyökerei átfutnak a mes- gyék alatt. Ennek a fának gyökérhajtásából sarjai tá­madtak- Ezeknek a fiatal sarjaknak ugyanaz a karaktere lehet csak, ami az anyatörzsnek volt: de engedni kell, hogy a fiatal fák saját életüket éljék­* Ezt a képet mondtam Szlovenszkóban azoknak, akik megkérdeztek, hogy van-e le­hetősége annak, hogy a szlcrvenszkói fiatal irók nagy serege uj irodalmat teremtsen. Van rá remény, sőt több: természeti tör­vény, hogy az következzék be. Teremtsék meg a maguk fórumát minél előbb s pedig po­litikai függés nélkül. Mert jaj annak az iro­dalomnak, amely a politika bilincseit engedi magára kapcsolni: az az irodalom csupán a po­litikusok szócsöve lehet. És az iró nem tűr diktatúrát, mert ő maga is diktátor: fantáziája s érzelmei világának diktátora. Az orvostudomány nagy haladása Magyar egyetemi tanárok, tudósok, kórházi főorvosok és gyakorló orvosok ismertetik az orvostudományok nagyarányú fejlődését Kuiturországhan emelkedni fog az emberek középéletfartama Irta: Hasenleld Artúr dr., egyetemi Az orvosi tudomány egyes szakmái egymással elválaszthatatlan szerves összefüggésben vannak. Ezért az egyik ágban elért haladás termékenyitő- leg hat a, másikra is. Az orvostudomány az el­múlt évtizedekben óriásit haladt. Ez a haladás a őzív- és érbetegségek megelőzése, gyorsabb és biztosabb felismerése, valamint gyógyítása terén is kell tehát, hogy gyógyító hatását ér estesse. A szív-patológia újabb kérdései nemcsak az orvost, de a laikus közönséget is nagymértékben érdekli és foglalkoztatja. Még a legkönnyelmübb is féltő gonddal őrzi és figyeli szivét Sőt sok embert állandóan és fokozatosan izgalomban tart a szív épségéért való aggodalmaskodás. Ezért találko­zunk az éledben nágyon gyakran úgynevezett sziv- bypochonderekkel. A szív- és érbajok ellen való eredményesebb védekezés az emberiség egyik legfontosabb prob­lémája. A sziveket és ereket megtámadó számos ártalmak között csak azokat akarom röviden emlí­teni, amelyek a szivet a leggyakrabban betegitik meg, illetőleg okoznak korán rokkantságokat és (amelyek ellen az orvosi tudomány az utóbbi évek­ben fokozottan vette fel a küzdelmei Ezekhez tartoznak elsősorban a reumás betegségek. Nagy jelentőségüket legjobban bizonyítja az a tény, 'hogy ennek a betegségnek leküzdésére egy nem­zetközi szövetség, az .,International Comitee oo Rbeumatison" alakult meg. Amerikában és Angliában pedig óriási dijakat tűztek ki a reumás bajok okozta .szív, mellb'ártyagyulifadások ered­ményesebb gyógyítására irányuló kutatások ösz­tönzésére. A szív- és érrendszer másik hatalmas ellen­sége, a vérbaj ellen is megindult a tudományos világ nagy harca. Ezeknek a bajokifak korai és intenzív gyógyítása a még igen nagyszámú vér- megbetegedések számának csökkenését biztosan eredményezni fogja. Egy harmadik ellenség, amely felől a vérke- ringési szerveket veszély fenyegeti, a szervezet belső elvátaaztását szolgáló különböző mirigyek megbetegedése. Még nemrégen tudjuk, hogy ezek működése, illetve egyensúlyzavara milyen veszé­lyes módon hat a szív és erek egészségi állapotá­ra. E mirigyek között a pajzsmirigyek, mellék­vese és petefészkek azok, amelyek megbetegedése a vérkeringési szervek épségét legjobban veszé­lyeztetik, azok korai elfaj ul ágálhoz vezetnek. A vérkeringési szervek működési zavarainak, illetve azok megbetegedésének korai felismerése azok eredményesebb gyógyításának legelső fel­tétele. A tudományos technika haladása nap* jainkban óriási. Ezt a haladást a vérkeringést szolgáló szervek hibái korai felismerésének szolgágatába állítottuk. Néhány évtized előtt úgy­szólván csak a szív megkopogtatága, illetve meg­hallgatási által győződhetett meg az orvos lég­magántanár, közkórházi főorvos. fontosabb szervünk állapotáról és ezért fogalma sem, lehetett azokról! a finomabb működési zava­rokról, amelyeknek korai felismerését és érték- I lését épp ezek az újabb, illetve legújabb vizsgá­lati eljárások teszik Lehetővé. A laikus azért ne gondolja, hogy az orvos individualitása most már háttérbe szorul, hogy a laboratóriumok min­dent el tudnak végezni. Ezek csak megkönnyítik a betegségek felismerését. Az orvos feladata a jövőben is mindenkor az lesz, hogy nemcsak a betegséget, de igazában a beteget gyógyítsa. A gyógyszeres kémia óriási haladása a szívre ható megbízható orvosságok számát lényegesen gyarapította és azoknak olyan módon való alkal­mazását teszi lehetővé, amely mellett sokszor sikert még valóban kétségbeesett helyzetekben is elérünk. Nagy eredmény például, hogy a szívre ható orvosságok egy résaót közvetlen© a karba fecskendezhetjük be, sőt a vérkeringés hirtelen beálló súlyos zavaránál (például narkózis, súlyos mérgezések esetén) azokat például magiba a szívbe fecskendezhetjük be. Sőt laboratóriumok­ban, állatkísérlet éknél sor került már a halottnak vélt szív feltámasztására is. A jövő fogja megmutatni, hogy a Haberlandt innsbrucki professzor által felfedezett sziv- horrnon a gyakorlatban alkalmasnak fog-e bizo­nyulni súlyosabb keringési zavarok eJhárifására, illetőleg megelőzésére. Meg kell említenem ezen a helyen, hogy a szívbajok, de legfőképp az érel­meszesedés elhárítására és gyógyítására ajánlott, az emberek naiv hiszékenységét kihasználó rek­lám- és csodaszerek (foghagyma, japán gomba *stb.) sok bajnak okozói, mert a betegek ezret, aki különösen hajlamos a babonára, azt hiszik, hogy ezek használata fölöslegessé teszi a bajok ellen egyébkénti komoly védekezést, illetve gyó­gyítást. Remélhető, hogy a kulturta haladásával itt is javulás fog bekövetkezni. Nem a kalendárium, hanem a szív és az erek álapota szabja meg az emberek korát A magas életkorhoz csak egészséges Vagy legalább is ke­vésbé elhasznált szív és ér mellett lehet eljutni. Az emberek sorsa tehát szivük, illetve érrendsze­rük állapotától függ. A szív- és érbajok biztosabb elhárítása, azok gyorsabb és finomabb diagnosz­tizálása, végül a nagy haladás azok gyógyítása terén, jogosulttá teszik azt a reményt, hogy a kuRurorezágokban az emberiség középólettartama emelkedő irányt fog követni. Az örök élet titkát megoldani nem fogjuk soha. Minden élő generá­ciónak helyt kell adni egy jövő nemzedék számára. Az orvosi tudományok főtörekvését az képezi, hogy a szenvedésekkel járó betegségek mind rit­kábbá váljanak és ne a betegek ezreit pusztít­sák el, hanem az emberek földi léiének a fizioló­giai halál vessen végei A nőgyógyászatból a nő megismerésének tana lett Irta: Mansfeld Ottó dr„ egyetemi magán tanár, közkórházi főorvos. A nőgyógyászat fejlődésében igen érdekes szakaszokat vehetünk észre. Harminc-negyven évvel ezelőtt a nőgyógyászat nem volt egyéb, mint a többi kis szakma, például a gégészet vagy az urológia. Ez a része a szakmának ma „kis gynáco- ]ogia“ néven ismeretes. A második szakban a gynacologia ragadta magához a női hasi sebészetet. Ma, mikor női kli­nikáink és nagy kórházi osztályaink mindegyike évente 2.SOO hasi műtétet végez, elenyészően csekély halálozási százalékkal, alig tudjuk elkép­zelni, micsoda bátorság kellett ahhoz, hogy az el­ső méhkiirtást megkíséreljék. A petefészkek és a méh jó és rosszindulatú daganatainak kiirtása, a fertőzések okozta tályo­gok és összenövések gyógyítása ma oly tökéletesen kifejlődött technikával történnek, annyira külön­böznek az egyéb sebészeti eljárásoktól;, hogy a gynácologiai-sebészet vagy a „nagy gynacologia" egyrészt fejlődésének tetőfokára jutott, másrészt teljesen elszakadt a sebészek egyébb részeitől. Az operatív-működés ezen magaslatán ismer­ték fel a Röntgen- és rád'iumsugaraknak gyógyítő hatását és azon tulajdonságokat, hogy a petefé­szek sejtjeire, épp úgy, mint a ráksejtekre, már oly sugáradagok pusztitóan hatnak, mely adagok a test egyéb sejtjeit még nem támadják meg. E megismerés folytán a sugaraskezelés egy­szerre bevonult a nőgyógyászat gyógyító eljárásai közé. A nagy lelkesedés, amellyel ezt az eljárást fogadták, az a reménység, hogy a méh jó és rossz­indulatú daganatait a műtét veszélyei nélkül su­garakkal lehet majd végleg gyógyítani, csök­kenőben van és ma ismét az a felfogás uralkodik, hogyha csak a műtétet valamely szövődmény — szívbaj sfb. — nem gátolja, az idejében való ope­rálás, jobb eredményeket ad, mint a sugarazás. A petefészekmüködésnek sugarakkal való el­pusztítása, mely szükséges következménye volt a Röntgen-, rádiumkezeléseknek, domborította ki egész jelentőségében a petefészek értékét a nő testi és lelki jólétét illetőleg. Ezek az észlelések vezették a nőorvoslást a petefészkek belső elválasztó-hivatásának gondos tanulmányozására. Kitűnt, hogy a petefészek he­lyes elválasztásától függ a menstruáció sima vagy kóros lefolyása, a fogamzás vagy a meddőség, a nemi érzés csökkent vagy fokozott volta éppúgy, mint a nőnél oly gyakori teljes hiánya ezeknek az érzéseknek. Sőt, mondhatjuk, hogy a női alkat, a közérzet és a testi és lelki jelleg is elsősorban a petefészek™ üköd és uralma alatt állanak. A petefészek belső váladékát legújabban már tisztán tudjuk előállítani és ott, a^ol arra szükség van, azt a szervezetbe be tudjuk vinni épp úgy, mint ahogy egészséges petefészekrészeket sikere­sen tudunk átültetni. A pel©fészekelválaszitás tanulmányozása ve­zette a gynacologiát a többi belsőelválasztó-miri­gyek tanulmányozására, mert ezek a mirigyek vá­ladékai egymást részben erősitik, részben ellensú­lyozzák. Minthogy pedig ezek a mirigyváladékok a belső idegekre épp úgy, mint a központi ideg- rendszerre is hatnak, a beidegzés tanulmányozása következett. A „kis gynacologiá“-ból lett a nagy sebészetet űző gynacologia. Ez utóbbi kibővült a sugaras ke­zeléssel, a belsőelválasztás utján való gyógyítással, vég© felkarolta a női testi és lelki alkatának meg­ismerését és befolyásolását. Ezzel a nőgyógyászaiból a nőről való ismere­tek tana, németül: Frauesnkunde lett. A szakmának ez a hallatlan és páratlan fejlő­dése nem véletlen és nem egyes emberek müve. Szükségszerűen ide kellett fejlődnie annak a meg­ismerésnek alapján, hogy a nő egész élete, szerve­zetének és lelki berendezésének mikéntje a hit­vesi, szerelmi és anyai hivatásnak van szentelve. Ha történtek is átmenetileg próbálkozások ennek az igazságnak megdöntésére, a nőorvoslás éppúgy, mint a nők saját titkos legbelsőbb énje, tudják, hogy ez az igazság örökéletü és a nógyógyitásnak ebből a tételből kell kiindulnia. A nőgyógyászat legnagyobb vívmányának az ebben a helyes irányban való fejlődését kell tartanunk. — Vass József magyar miniszter ötven­éves. Budapesti szerkesztőségünk jelenti: Vass József dr., Magyarország népjóléti és munkaügyi minisztere, s a kalocsai székeskáp­talan nagyprépostja ma tölti be életének öt­venedik esztendejét. A magyar közélet égjük legkiemelkedőbb jelentőségű egyénisége ere­jének, tehetségének és munkabírásának tel­jességében érte meg ezt az életkort, amely szinte kevésnek látszik arra, hogy valaki olyan ragyogó pályát futhasson meg, amilyent Vass József ezalatt az idő alatt megfutott Vass Jó­zsef 1877 április 25-én Született Sárvárott, Vasmegyében régi katolikus iproscsaládból. Középiskolai tanulmányait a Szent Benedek- rend győri főgimnázánmáhan és a Cisztercita­rend székesfehérvári kollégiumában végezte el. Mint teológus a római Collegium Germani- co Hungáriáim hallgatója volt s ugyancsak Rómában szentelték pappá 1904-ben. Másfél- évig Adonyban káplánkodott, ahol közelebbi összeköttetésbe került Zichy Nándor gróffal. Másfélév után Székesféhén7árra került Vass József, ahol hamarosan irányitója lett az otta­ni sajtónak és társadalmi mozgalmaknak. Pest­re néhány év múlva már mint országos hirü szónok került fel, itt megépítette a pesti Szent Imre Kollégiumot s mint kollégiumi igazgató egész a foradalomig úttörő és irányí­tó szerepet töltött be nemcsak az egyetemi hallgatók közéletében, hanem a magyar kato­licizmus országos szervezkedése terén is. A forradalom idején menekülnie kellett. A kom­munizmus bukása után már az első nemzet- gyűlésen nagy szerepet játszott. 1920 augusz­tusában a Teleki-kormány közélelmezési rni- risztfere lett s azóta mint kultuszminiszter, majd mint népjóléti miniszter megszakítás nélkül tagja a magyar kormánynak- Mint nép­jóléti miniszter valósággal korszakalkotó je­lentőségű munkát végzett s mint a miniszter- elnök állandó helyettese is döntő szerepet töl­tött és tölt be a magyar politikai éleiben. Szü­letése félszázadik évfordulója alkalmából ma az egész ország ünnepli Vass Józsefet, mint a szakadatlan munka és az eredményes alkotá­sok emberét s mint a magyar megújhodás egyik nagy vezérlő Szellemét, %

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom