Prágai Magyar Hirlap, 1927. április (6. évfolyam, 76-99 / 1410-1433. szám)

1927-04-24 / 94. (1428.) szám

fi

1927 április 24, vasárnap.

Az orvostudomány nagy haladása

Magyar egyetemi tanárok, tudósok, kólrházi főorvosok és gyakorló o. vosok ismertetik az orvostudományok nagyarányú fej-őwését

Misiden betegségnek van egy öröklött komponense

Irta: Kőrösy Kornél, egyetemi c. rk. tanár.

A kísérleti örök éstan-nak, a legújabb és egyben an első exakt b o.ógial tulo.náuyn-ak alapjai! Maiidéit vetette meg. Mendel bránni szerzetes, a ko.oslor magányában csak magának do gocot; igy tör énbe'ett meg az, hogy a hatvanas éhekben közölt kúér.etei évtAei-exen át is marét Lenek maradtak. A ki.érleli örök ös lanának mai napig fo.y- ton szélesbedő m'áve ése az ő munkáinak újból va ó felfedezésére indult meg 19J0-ban. Mai felfogásunk szerint az ívarsejiek, melyek egyesüléséből indul ki minden élő lénynek kifejlődése-, legyen az növény vagy á.la\ belá'ha'atlan omegeit -tarta maizzák az egymis'ól különböző öröklési egységeknek, melyeke' mindezek szerint a kémiai molekulákhoz ha onló képle'eknek kell képzelnünk. Egy ilyen öröklési egységnek, durván szólva, egy tulajdonságegység fe el meg amilyen pé Iául a borsóvirág színe, vagy az egér szőrének hossza, vagy az ember szemének színe. Ha a szülők öszzes örökösi egységeikben megegyeznek egymással, akkor az ulódok teljesen azonosak lesznek velük. Ha azonban egy vagy több öröklési egység más alakban fordu. elő az apában mint az anyában, amint ez a háziállatoknál vagy az embernél minőig igy van, akkor az uódok böbbé-kevé.bó el fognak térni szüleiktől és egymástól is. Egy-egy ilyen tulajdonság illetve öröklés-egység csak cél- iuda’os s keresztezési kísérletek segítségével ismerhető fel. A legjobban ismert kisérle'i állatban, a banánlégyben, a Nobel-dij íysr'es Morgan vizsgála'ai által már közel ezer ilyen öröklési egységet ismerünk. Sőt ismerjük ezeknek egy.niesal vaó kapcsoő'ását és egymásra kifej'ett hatásait is. Egy ilyen jól ismer' kísérleti áttanít e őre meg tudjuk mondani számszerűen, a va'ószinüróg számítása alapján egy addig még soha meg nem kísérelt keresztezés eredményét.

A kifejlett szervezet tulajdonságai azonban nemcsak a ve’.eszü1 etett öröklési szervezettől függőek. hanem azokra befolyással vannak a legtágabb élelemben vett környezet hatásai is. A jobban táplált gyermek magasabbra nő, az izmait sokat feaszná’ó atléta izmai erősebbek, a gyermek szel- lemi képességeit csak a megfelelő tanítás fejlesztheti ki teljes mér'ékben. Ezek az egyéni életben szerzett tulajdonságok azonban az ez Irányú kísérletek eredményei szerint nem öröklődnek át az utódokra. Kivételt e tekintetben csak az olyan környezethatás tesz, amely egyenesen befolyásolja a szervezetben kifejlődött ivarsejteket, amilyen például az alkohol, mely nemcsak az ille‘0 alkohol’stának szervezetét mérgezi meg, hanem annak ivarsejtjei utján a következő nemzedékekét is.

Ami már most az emberi á’öröklés kérdését illeti, ezirányu tudásunk természetszerűen öisze- hasonlühatatianul ki-ebb. mint a kísérleti növényekről és állatokról való tudásunk: hiszen emberrel nem végezhetünk tervszerű keresztezési kísérleteket. E tekintetben elsősorban betegségek ütőre" Iődésének mechanizmusát szeretnék megismerni. Mert hiszen valamely betegsége* épp oly tulajdonságoknak, illetőleg helyesebben éop úgy sok tulajdonság egységö^zességének kell tek:n- teniink, m'nt né'dául a bázmvul bőrének ra’zola- tát. A kóros örökléstan számára az ideg-, bőr- és sze™beveg~égek nyújtották még a legjobban értékesíthető anyagot; az örökölhető idegbefegségek vizsgá'Va körül igen sokat lrö^zönh°tünk ké* ma- ipar tudornak: a nemrég ethunyt Jendrássik Ernőnek és Schaffer Káro^-mak, a budapesti egyetemi idegklinika igazgatójának. De az egves betegségek ötömése típusának felismerésénél is. melynek alapján

előre megmond^ a* juk, hogy a következő

generációban milyen arámiban fognak beteg gyermekek szil'élni,

jontosabb az a körülmény, melyei éppen azt az örökléstani vizsgálatot hozta kellő világításba, hogy tudniillik majdnem

minden betegségnek van egy öröklött

komponense, melyet diszpozíciónak nevezünk és egy környezeti, vagyis szerzett komponense.

Ez a megállapítás még a fertőzőbetegségekre is áld, melyeknél a baktériumos fertőzés mellett csak újabban helyeznek kellő súlyt a diszpozícióra is. E körülmény felismerését meg'nt egy magyar tudósnak köszönhetjük Szontagh Félixnek, a debreceni gyermekgvógvász-'anárnak.

Amig az átöröklés mechanizmusáról nem tudtunk magunknak képet alkotni, ad lig valami egyenesen ijesztő végzetszerüséget érezttink az öröklődés je’enségében. Amióta az öröklődés mechanizmusa lega ább elvben érthetővé vá,lt, azóta at'ől a kínzó érzés'ől meg-zabadultunlk; emberi ■rcomnontbó’ talán ebben kell Wnunk a kísérleti örökléstan uj tudományának legfontosabb hatását Egy beteg szülő gyermekeinek általában csak egy ré’ze lesz be'eg, ha egv betegség té*rejöttélhez íövb őrök’ésf egység 1elOTd4te szükséges, akkor Zsák env k’s ré«ze. Megtör*énheMk. hogv két be- (pn fjO’rnoV e^'zeé^es fri7<.rmr.ke vég’^g elvesz- -e*te pz öe'^vség öröklőd egv-ségé*, ugv.

üo'tv n Vő a 1 <s evőszoézesek lösznek. De vi'zaer- t**’Ő le h.Ogv a legtöbb ^ete,VJér,,1k

r,z Mrin“ ^érkézét me’Iett a környezet hatása is hozzájárulj

Mindez vigasztaló a bcíeg családhoz származó egyén sorsára nézve, más kérdés azo íban az, hogy kivárna‘os-e, hogy ilyen egyén csa áio alapítson és u'óiokat hozzon ló re. Hiszen tudjuk hogy a környezet ha'ása alatt létrejött tulajdon á- ,gok, — ebben az ese’ben a gvógyu'á? — nem örök’é.kenyek: az örö'-’ési eg-&ég szerkezedé'

megváitoztatni nem tudjuk. Ezért minden beteg

ember .e Kús.aerő:d3en gonJo.jn meg, nűeiő i. családot alap.t és beszé.je meg. orvo iá/al, vagy fordu jón oiyan házassági tanácsadó in'ézmény- hez, am lyeneket Budapes.en a Teleia és a Gyermekbarát Egyesület tartanak fenn. Igaz hogy az orvos is csak ritkán fog tudásunk mai állása mellett exakt a'ápon álló tanácsot adha'ni, de a tapasz'al* és okos orvos mindig meg fogja ta'álni annak mértékét, hogy kit beszéljen le csaJáiahv piíá ró .

A kísérleti örck’és'an ered nénvének az emberre való alkalmazásával az eugenika gyako-'att tudománya foglalkozik me'y az emberi faj tökéletes! ését tűzte ki céljául. Ez a probléma Vébégte'énül egyike az emberiség jöv'je szemzőn.járöl lemfon'osabb kérdéseknek, melyhez azonba i mai íránvos tudásunk mel’et* csak n b’ir’ mbb k lő- vig,rázafo.c-ávgal szabad köze'ednünk. Az mve- nika első feladhat annak b‘z‘o-i'áfában kell ’á'nrnk. hogy a kö”elkb-ő n',mz'dávek á'^rö ’^e és í‘ö'*"lr’th°tő Fz^rk^e’o Pgé zség szempon jábó' minél tökéletesebbé vá’jók.

A XlX-ik század vizitkáríuái

1/

lita: Krúdy Gyula

JÓKAI KOKNÁL

A FÜREDI URADALOMBAN

— Itthon van Mikhelini ur? — kérdezgette egy fáradozó, másvilágiasan szelíd, vándormadár halk kiáltásához hasonlatos hang a veszprémi piacon, eigy szennyes függönnyel takant üveges irodaajíó elölt, a me'y irodac-jtóra az volt festve, hogy M'khelini t-erménykereakedése talá'iható mögötte. De bármily szelíd és kérődző volt is hepehupás piacról beszűrődő hang, a tér mányiké resikedő egyetlen segédje, aki az irodád asztal mellett bizonyára olyan életuntán üldögélt, mint a legtöbb magáTa hagyatott, dologtalan írnok, akinek nincs otthon a főnöke, hogy 'legalább annak szidalmait hallhatná: — az Írnok minden alkalommal kénytelen volt ily választ adni a kérő hangra:

— Mikhelini ur a kávéházban van. Sürgős üzleti ügyek miatt.

Vagy;

— Mikhelini ur vidékre utazott. EI- halaszthatatlan üzleti teendőkben.

Pedig a terménykereskedő-irnok talán nem is volt rossz ember (mint általában Gerooge és Marley dickensi írnoka óta nem is tudjuk gonoszom bereknek elképzelni ezeket az irodai alakokat), bizonyára azít is tudta az Írnok, hogy a szelidhangu úriember, aki balatonfüredi fiákeren érkezett mog a boltocska elé, mindig reá nézve fontos, szinte kétségbeejtő ügyeikben kereste Mikhelini urat, nem csupán a búza ára érdekli látogatásai alatt, hanem egyéb, fontosabb dolgok is, — mégis az Írnoknak engedelmeskedni kellett főnöke parancsának, amely főnöki parancs szerint a balatonfüredi Jókai Mór ur előtt mindig le kell tagadni a termény- kereskedő jelenlétét. Ez a rövidnyaku, vézna arculatú, őszbajuszu, borivásra hajlamos talián volt az egyetlen ember tán Magyar- országon, aki veszprémi boltocskájában mindig elrejtőizött a nagynevű vendég elől. Ámde az olasz hiába bujkált, apránkinst, kispénzűkért, apró kölcsönökért, el múl a szíthat® tlan fizetnivalóik vállalásáért mégis csak előbb- utóbb kénytelen volt birtokába venni Jókaii Mór füredi nyaralóját. A költő túljárt a terménykereskedő eszén, ha egyszer megrendelte a fiákért és a pénzre szüksége volt.

— A „bankáromtól" jövök, — mondogatta elégedetten, mikor Mikhelini urat sikerült előkotorászni a fás vagy szenesládá- ban, A tél ez évben hosszúra nyulott, mácius- bán Is zord natpok jártak, Jókai pedig az egész telet csaknem egymagában töltötte füredi villájában. Ekkor irta az Aranyember ci-mü regényét, — nem csoda, hogy adósságai márciusban már nagyon fojtogatták. A balatoni halászoknak is tartozott a legutóbbi halküldeményért, nem beszélve Kollerröl, a fűszeresről, Horváthról, a veszprémi kőművesről, akinek villája felépitéséért részletekben kellett volna fizetnie.

De ha estefelé feltűnt a veszprémi utón a füredi fiákéra: máT a faluban, amelyen át kellett hajtatná a villáig, mnegtuidtr mindenki, hogy Jókai ur „bankárjától" jön holnap nem lesz bufelejtető, zártajték mögöt1 halkan végzett regényírás a füredi villábar a tegaliattomosatbb hitelező is minden furfar gosság nélkül bejuthat a kÖMő dolgozószoba jába, — nem beiszélve a jámborzibb hitelezőiről, akiknek maga a költő sietett elébüik ki? nőtt házi kabátjában, papucsaiban a bar ír begyü vadgesztenye fák alatt, amikor :

diáktól. Ne kérdezze a veszprémi Mikhelini urat és ne kérdezze Tímár Mihályt Komáromból, akinek élettörténete lassan úgy kidagasztotta mindenféle papirosaival a Róza asszony által adott bársony-útitáskát, hogy a gőzhajó indulása előtt kisfiút kellett fogadni, aki a táskát a kikötőig cipeli. — Tél elején, mikor a költő bús szaké1 lal, halvány arccal, éjszakánkint nyugtalanul kérdezősködő sziwel a magányba megérkezett:' sovány volt a táska, legfeljebb Róza asszony orvosságai tölték meg zápult fenekét. Most, tavasszal, ama régi tavasszal duzzadt volt a tálka, csak a szív kérdezgette még a hajó dobogásával együtt, hovy vájjon mi lesz ezentúl M'khelini ur nélkül? A komáromi arany ember leverte a veszprémi gabonást, — Jókai e szonvedéses, kínban, magányban, ha1-álr:készülődésben és kábító regényírásban töltött tél után, amelynek csupán e báz poros áikácvirághoz hason'lai'o's zsrdugáiVrei és sárgára meszelt falai voltak tanúi: többé soha sem kérdezte életében, hogy:

— Itthon van Mikhelini ur?

Egyszerre minden jórafordult, nrtrt a me-.semondásban, — -amint ez a jóságos nagy mesemondó annyi csodáit tett maga és reg ón y- . hőseivel.

*

Jókai, elfeledte a szenvedések télé4 és aMg némi reménnyel beköszöntő tavaszát, a füredi ház árván maradt, miután a K'sfaludy gőzös átvágott a még mindig télies Balatonon, hogy a legnagyobb magyar regényíróként hozza vissz-a ismét a vi’ágba azt a szelíd, ha’kszavú férfiút, akinek az öröm, bánat, betegség poharát nyujtogatá. A költőt magával ragadta végzete, mielőtt a vad re sztori pofák gumói megmu'atták vo’n-a értékes taralmúk "t, az é’-et aranyszmü kttiötői felé rö- . 'Öpött el a KisV-udy a kövér bársonyba kával és a lesoványodott ködővel. De itt a kertben, amely az egykori Jéfeai-vidát körülvevő, mint mondják, néha oly őstermészeti bő- ségeseéggel, hogy a regényírónak csak kicsinyt kellett felnyitni a zsalugáter valamely lezárt széniét, hogy müveiben a legszebb kerteket leírhassa: itt a kertben még soká emlegették őt a magányos esték, a kifizetett hitelezők, sőt maga a veszprémi ^arany- ember" is, aki miután többé nem bujkálhatott se kávéházba, se vidéki városba a pénzért. járogatő költő elöl:, hirtelen ..szeren- csétlen ember lett. Az ősi mondákban, a mesemondó hagyományokban vannak ilyen- féle történetek. A veszprémi gabonás miután potom áron hozzájutott Jókai füredi házához, (igaz, hagy nem akarta szegény feje), egyszerre otthon lett volna most már mindenki számára, de többé, jődarabideig nem kereste senki, A veszprémi irodában az irnokivk nem kellett többé számontartani a murka- szünetes napokat, amint már ez ember- emlékezet szoikása minden terményüzleti Írnoknak, — mindennap munkaszünet volt. Senilri nem nyitott be a boltocskába, hory Mikhelini urat a papírkosárból előbutta^sa és nagy bugyellárisa után tudakozódjék. Az írnok körmeit farigcsáVa elgondolhatta, hogy mily izgalmas napok is voltak azok, amikor Jókai ur fiákeren érkezett meg ez eiőljárósági intéssel, amely szerint másnapra árverést tűznek ki lakára! Vapon, vo’tak Mikhelini urnák is ilyenfajta gondolatai, amikor nyáron elmenekedett Veszprémből az üzlettelenség és pangás elől s fiÍTedi házába

fé’énlc hitelező á ker'fkr-pu kilincsét próbálgatta.

&

— Itthon ven MtkbeTni ur? — kér-A'zget'-k fejem felélt most is, a márciusi, estén szelíd (másvilági hangek, amikor Jókai egykori „uradalma" előtt álldogálok, nézegetem a megkisebbedett kertté, a megnagyobbodott épületet és a szememmel azt a szürke zsa- lueáítoros ablakot keresem, anvelyben va'liaha a ház egyetlen kályhába ál1ott, hogy a hosszú téli estéken maga matté szokatta az eíryedhivatássá got kereső Jókait. (Róza asszony e télen Pesten mr.rrdt, egyébként is inkább szeretőit lökni a Stá1'-utcában vagy ° fb- begyen, ahol barátnőit mindennap meg- kiná1 háttá kávéval, mint a füredi téli zordon- ságban.) j

— Itthon van Mikhelini ur? — kérdezik

beköltözött? Vájjon, figyelt-e valaha is a kert felett -elrepülő vándormadarak kiáltására, a kerti kavicsok csokord-utasára, a gesztenye- bimbók kioatttnására, a kémény hangja'ra, 1 amely egész télen egymagában mulattatta a költőt és bizonyára ezen az utón jártak be hozzá az Aranyember-beli ismerősök is? N-em, akárbory nézegetem ennek a ta^'án búzákereskedőnek az emlékét, — nem tudom róla feltételezni, hogy wttaha is oondolt többet Jókaira, miután házába beköltözött.

Pedig azután is felhangzottak hangok a : ház előtt, amelyek Mikhelini ur felől tudako- 1 zódtek. Persze nem oly angyali szelidsérniek, mint egjilíor ott a veszprémi bo^ib-'n és nem is látihatallanok, mint a vándormadár ik hangjai:

— Itthon van Mikhelini ur? — kérdő-' 'ik fontos, ropogós, po-rzós, stemrplis hangok a

, kapu előtt, amikor a különböző ügyvédek, f bai-ósáeok megjeleneett-sik a szelid kapu e’ő-tt.

I Öreg fiskálisok krákovtak, vén végrehajtók í gondo1koztak a-zon, hol ebédednek, de a ka- I punok egyszer mégis csak fel kellett nyílni a szűk ölködők előtt.

— Bezzeg, a rótt gazda időjében mm^en számlát kifizettek ebben a házban, — morogták a hite1 ezek -a veszurémi „arenvembor" fülébe, amelyet vénsézóre, temetői utazásáig hiába dunaszott. be vrtttával. Azt morftáík, hogy a komáromi Az^'^nnbeirrel végkép elmieut a szerencse a háziól.

a másvilágias hangok az egykori kémény felett, amelynek füstölgése többé nem jelenti, hogy a költő a zsalugáterok mögül hosszan, öntudatosan nézdegé-li a téli Balatonit, ha munkáját darabidőre abbanhagyta. A tó felé igyekeznek a vadlibáik az ország minden tája felől e márciusi borongón bús estéken, láthatatlan abból, mint a felhők fátylai, amelyeket tudvalevőleg ily estéken ‘eregetnek ki fehérre vagy feketére; — a gesztenye- fákat szinte megérintve alacsonyodé repülésükben, amikor immár harminc lépésnyire feltűnik előttük a magyar mitológia, mint egy elhomályosodott ezüstpáncél valamely ez-erévek óta eltemetett vitézen. Csak n-em a háztető kopadozó, Tégi udvarházra emlékeztető, barna zsindelyfedelét érintik az est vándorai, amikor az árva kéménybe hu- uzódott mesemanóktól is megkérdezik:

— Itthon van Mikhelini ur?

Mintha a másvilágról kérdeztetné ezt a ház egykori gazdája, arról a túlvilágról, ahonnan a láthatatlan madarak csupán fantáziájukat (vagy mondjuk: ösztönüket) követve eltalálnak ide a nagy tó környékére, a Jókai-kert csendes, emberhangtalan sűrűségeire még ötven esztendő múlva is emlékezve, — ahol mindig bátrabban, hangosabban, szinte -megkönnyebbülten adnak hárt utazásukról, mint ahogy némely állomás mellett a legtfélénkebb utazók is felvidámodnrk, — ahol zengő, klárinétos hangon kérdezgetik:

— Itthon van Mikhelini ut?

Mintha csak azt hinnék, hogy még álldogál valamely gömbölyűdé vadgesztenyefa alatt Jókai ur, akivel ilyenformán dévajkod- nak az vándorló diákjai, lekiáltan-ak kertjébe, hogy gyorsan tovább szárijának, — ki-; csalogatják a költőt, a maguk megkeresésére a csillagítalam tavaszi éjbe, mint ez a tréfás kis szellemieknek szokása, hogy hagyjon már fel buskomollyá sáp-pasztó gondolataival, j (ebben az évben Jókai azt hitte, ifjúkori | tüdőbetegségéhez szívbetegség is járult),1 amelyek miatt a füredi remeteséget válaszr totfa és Mikhelini ur holnap bizonyosan tőzséri komptoárjában lesz, amikor a költőnek már ideje sem lesz többé megkérdezni | a jőszivű írnokot, az ál-Brazovicsmak nincs dolga sem a kávéházban, sem vidéken, hanem nagy hairmónifcás bugyeHárissal siet ki a vaskályhából (vagy más rejtekhelyről) a költő elé, megnyálazza a bankákat, mi közben hátukra fordítva el rakosgatja őket Jókai ur elé, mintha tudná előre, hogy menyeire is van -szüksége a költőnek, aki egész ;Len át nem „keresett", csak „dolgozott" és lelki és testi betegségekhez két Arany- 1 '-"■•'V é, komárominak és a veszpréminek) fs kellett, jönni erre a világra, hogy a - i tavasz jölűiével végre ne kérdezzen ibbé semmit a kertje felett (kiáltozó vadlu-