Prágai Magyar Hirlap, 1927. április (6. évfolyam, 76-99 / 1410-1433. szám)
1927-04-23 / 93. (1427.) szám
1927 április 23, szombat. AZ UJ GENERÁCIÓ Irta: Móricz Zsigmondi A nagy magyar irő Szlovén szikéból való visszatérése után a következő cikket irta a „Pesti Napló “-bán az itteni uj magyar generációról, az uj körülmények között megváltozott nevelésről és arról az uj szellemi struktúráról, mely a szlovenszkói magyar diákok között mindinkább kezd kifejlődni. Husvét előtt két hetet a szlovenszkói magyar ifjúság között töltöttem s néhány szót akarok mondani arról, amit tapasztaltam: a magyar ifjúságnak. Nekünk, akik immár kenyerünk javát megettük, csak az a fontos, hogy milyen lesz az a fiatal generáció, amely utánunk jön. Mert mindig a jövő a fontos. Ha már az ember elrontotta a maga életét, szeretné átadni a tanúságait a gyerekeinek, hogy azok vegyék hasznát. A mi generációnk pedig alaposan elrontotta az életét. Talán nem is csak mi magunk vagyunk az okai, hiszen sok időknek a konklúziója mindig, ami történik. De a szüleinket nem vonhatjuk felelősségre, nincs is az elmúlt bajokon való kesergésnek más értelme, csak az, hogyha esetleg segítséget tudnánk venni belőle a jövő számára. A szlovenszkói magyar ifjúság valami oly példátlan nehéz körülmények közt él, amilyenről a régi időkben sejtelme sem lehetett az embernek. Idegen nyelven kell tanulnia, ugv hogy előbb a nyelv nehézségeivel kell megbirkóznia. Pedig, hogy ez mi, azt jól tudja mindenki, aki nyolc évig tanulta a latint, munkájának legjelentékenyebb nászét ennek a nyelvnek a vergődése foglalta le s mégsem jutott el közülünk senki odáig, hogy a maga szavaival el tudja mondani latinul a legegyszerűbb eseményt, ami vele történt. Hogy tudtuk volna latinul megtanulni a fizikát vagy bármely tudományt? S most ezeknek a gyerekeknek egy uj nyelven kell tökéletesen kifejezni masaikat... Ehhez járul, hogy gazdasági s politikai okok miatt az egész magyarság elszegényedett, különösen az a középosztály, amely már tradíciói miatt is szellemi munkára adja a gyermekeit. Ez a fiatalság felsőbb képzésre, egyetemre leginkább Prágába kerül, ahol aztán elenyésző vizcsöppé válik a nyelvek és fajo K 1 tengerében. Az ember azt hinné, hogy elve-! sabban s megbízhatóbban végezte azt a sok apró elintéznivalót, ami egy ilyen útnál elő fordul, mint egy impresszárió. Soha nem fogadott el tőlem semmit. Volt egy eset, hogy az ő szobaszámláját az enyémhez csatolta a szálloda s természetesen kifizettem: visszatérítette. Akkor megkérdeztem tőle, ő hogy számolja el költségeit a körút jövedelmeiből? Kiderült, hogy ő egy nagyon szerény átalányösszeget kapott az egész útra, a két hétre. Egy olyan összeget, hogy csak akkor tudott kijönni belőle, ha nem használt szállodát, csak végső esetben, lehetőleg égy-egy helybeli barátjánál szállott meg. Semmi pénzkezeléssel nem foglalkozott. Imponált nekem. Eszembe jutott az a vidéki egyetemi küldöttség, amely a fiatal főherceget hívta meg védnöknek s mikor ezt elintézni depufáció- ban eljöttek a főherceghez s a főhercegnő azt mondta, — hogy valami udvariasságot mondjon: — „Nehéz volt az ut?“ azt felelte: „Dehogy, kérem, mi első osztályon utazunk". Ez volt a régi úri stílus. Ezek a szlovenszkói fink azonban nem utaznak első osztályon. Sőt egész Szlovenszkón senki sem utazik első osztályon, úgy hogy személyvonaton másodosztályú jeggyel szabad elsőbe ülni épp úgy, mint másodikba, annyira nem reflektál a közönség az első osztályra. Bárhol, bármiféle tárgyalásban volt részem a fiukkal, kivétel nélkül minden városban ugyanazt az egyszerű s komoly társaságot találtam magammal szemben. Egyszer valami nagyon komoly s magasabbfajta tárgyalásról volt szó. Azt mondja egy fiatalember: — Vigyázni kell az öreg urakra, mindenkivel egyformán kell bánni, mert ők folyton megsértődnek. S egyszerre kialakult előttem azoknak a fiuknak az egységes gondolkozásmódja, akik apáiknak a kezelői... Tekintettel voltak az összes pártokra; számukra nincs felekezeti s pártbeli elfogultság: ők az egységes érdeket veszik szem- ügyre s nem restéinek egyformán vizitelni az egymással szemben levő pártoknál. Ebben magában valami oly hatalmas fölény nyilvánul meg, amit csak az élet termelhetett ki. Ezek a fiatalemberek az élet egyetemleges súlya alatt tűrnek és dolgoznak. Az apák a régi ideológiáknak a rabjai: a fiuk a modern reálpolitikusok. Magyarok s knlturemberek. Dolgoznak s tanulnak s alkotnak. A szlovenszkói magyar ifjúság az ottani magyarságnak legmegbízhatóbb rétege. Ha tárgyalásba akar valaki kezdeni egy teljesen komoly és kemény elemmel: a fiatalsággal kell kezdenie. Legnagyobb emlék s legszebb eredmény számomra, hogy ezzel az ifjúsággal megis- m etrke dh e He m. Az apák szinte álomvilágban élnek, a régi emlékek regősei és lovagjai: a fiuk a mai élet, egyszerű, komoly munkásad. Az orvostudomány nagy haladása Magyar egyetemi tanárok, tudósok, kórházi főorvosok és gyakorló orvosok ismertetik a* orvostudományok nagyarányú fejlődését Megszűnt az emberek idegenkedése az operációktól, a sebészet nagy sikereire M. U, Or. Pour nőorvos PraLa II., Jongmamiová 4. Telefon; 30902. — Rendel d. a. 4-6-ig. — 'Telefon: 30902. szitik erejüket, ellenáilóképességüket s kitartásukat. S nem úgy van. Sok fiatalemberrel voltam együtt s eleinte meg voltam lepve, hogy a sarjadzó ifjú lelkek mint komoly s megbízható férfiak tárgyaltak velem, aztán megszoktam s egyszer csak ott tartottam, hogy már csak azt kezdtem komolyan venni, amit ifjak jelentettek ki... A fiatal fiukat kénytelen voltam tisztelettel kezelni. Ellenben az öregeiket, a szüleiket bizonyos sajnálkozással. Ha az öregek közt voltam, oly jól ismertem őket. Kortársaim. Azon a nyelven beszélnek, amit én megszoktam tőlük az egyetemen, az életben, a hivatalokban, a fehér és a zöld asztalnál. Tele vannak ábránddal, lendületes érzéssel és frázissal. Jószándéku, de teljesen libegő élet- s világnézettel. Olyanok. amilyenek voltak diákkorukban. Csupa kezdés, csupa remény, csupa vágy, csupa óletrenemvalóság. A fiuk egyszerűek s komolyak. Megbízhatók. Nem mennek túl a lehetőség határain, de azt ki is használják. Már első nap, mikor találkoztunk, feltűnt nekem, hogy a diákok nem lármáznak, nem éljeneznek s nem tüntetnek. Sob.se fogom elfelejteni a legelső diákcsoportot, amely kocsival várt az érkezésnél. Ott állottak a kocsi körül, minket beültettek, ők ott maradtak. Szó nélkül kezet fogtak velem, és nyugodt, komoly szemmel néztek rám. Vártam egy kis külső lelkesedést. Voltak vagy tizenöten, húszán. Egy sem volt köztük, aki kendőt lobogtatott vagy kart felemelt, ujjongott vagy a szeme különösebben csillogott volna. Kedves, csöndes fiuk. Visszanéztem rájuk s a szememben maradt, a csoport. Nagyon szerényen voltak öltözve, bizony szabad úgy mondani, hogy szegényül. S ott állottak egy csoportban s gyalog jöttek be az állomástól a városba. Nem szóltam egy szót sem, tűnődtem, nem értettem. Aztán lassan közelebb jutottam a mentalitásukhoz. A felolvasó körutamat ugyanis a Prágában tanuló diákok menzája javára a diákok rendezték. Nem is bíztam benne, hogy sikerülni fog. Anyagilag. Mert én a magunk diákkorának majálisaira gondoltam, ahol a költségek mindig felemésztették a kiadásokat s ha maradt valami, az rendesen egy éjfélutáni hordó sörre alakult át. S aztán egyszer csak látom, a leszámolásnál, hogy ezek a fiuk mint komoly üzletemberek végzik a számadást. Minden városban volt, egy háromtagú bizottság, amely a jövedelmet beküldi a központba. Hozzánk be volt osztva egy fiatal diák, aki végigkísért, mint a központ kiküldöttje%.i sokkal ponbeírta: Ádám Lajos, egyetemi A sebészet terén az utolsó évtizedben igazán uj korszakalkotó semmi sincs. Ha azonban valaki tiz évvel ezelőtti, ismereteivel átaludta volna ezt az időt és ma egy modern sebészeti intézetbe kerülne, alig ismerné ki magát. A technikai rész nem sokat változott. Tipikus műtétek ma is úgy végeztetnek, mint tiz évvel ezelőtt. A technika azoban akkor is, ma is csak mesterség volt, a diagnosztika, a beteggel való bánás a beteg kon- stituciójának ismerete, a beteg teherbírásának megítélése, a műtét idejének, a műtét nemének meghatározása, a beteg utókezelése, művészet. Mindezek elbírálása, illetőleg eldöntése sokszor nemcsak a sebész feladata. A sebészetet ugyanis nem lehet elkülöníteni a többi orvosi ágaktól, nem egy diagnózis helyes felállítása, más speciális szakmák képviselőinek vállvetett munkájával, -tudásával lehetséges csalc. Az egyes látszólag elkülönített szakok haladása mindenkor kihatással van a többi ágakra is. Épp ezért nincs igaza a közönségnek, amikor folyton a sebészet nagy haladásán ról beszél és szidja a belgyógyászatot, hogy nem halad versenyt a sebészettel. A sebészet nagy és a közönség előtt jobban észrevehető eredményeit csak úgy érhette el, hogy a Röntgen és a belgyógyászati diagnosztika oly fokot ért el, amilyent még egy pár évtizeddel ezelőtt elgondolni se tudtunk. Az agysebészet az ideggyógyászokkal való együttműködés mellett azóta vett nagyobb lendületet. mióta bizonyos anyagoknak az agy-gyomro- osokba való befecskendezés által egyes agydaganatok helyének pontos meghatározása lehetségessé vált, amelyeknek helyét azelőtt semmi módon meghatározni nem lehetett. A mellkas sebészete, ideértve a nyelőcső szűkületeit, tágulatát, daganatait, mely eddig legnehezebb s legmegoldhatatla- nabb fejezetet képezte a sebészetnek, a Röntgen segítségével megállapított elváltozások pontos ismeretevei, részint megfelelő pótlásokkal, plasztikai műtétekkel, sőt a nyelőcső egyes részeinek eltávolításával a sebészet oly területeket hódított meg, amelyen azelőtt teljesen meddő volt. Sokkal nagyobb horderejű az a haladás, amit) a sebészet a tüdősebészet terén elért, Egy-két évtizeddel ezelőtt csak a mellhártya savős, vagy gennyes ixzadmá- myainak lecsapolása volt az egyerien ténykedése a sebészeknek a tüdömegbetegedések terén, ma pedig a tüdő'nirugalombahelyezése Q’Ml, levegő vapy nitrogén befuvdsa által vyigy a rekeszideg megbénításával, a lüdővész olpan stádiumában is, amikor a. baj mn.jdnem aö egész egyik tildéi mágiára,adta, s csak idő kérdése, hogy mikor terjed át a •másik oldalra is, ma aktív sebészi beava.1hozásaikkal ismét rruunhaképessé tudjuk len,ni. Tekintve a fűdővésa nagy elterjedését, a tüdő- és a, mellkassebészet intenzivebb kifejlődésével az eddig elért igen szép biztató eredmények azt mutatják, hogy igen sok sínylődő embertársunkat sikerülni fog az életnek megmenteni. Csak megemlítem, hogy a sebészei ma a szív organikus elváltozásainál ol/t területire merészkedik, amely azelőtt elképzelhet ellem, volt,. Ezalatt nemcsak a sikerrel végzett szív varratokat és a saivburok izzadmányaínak lecsapolását értem, hanem ba emberen még nem is írbe! jó eredményre] beszámolni, de állatokon folynak kísértelek, logy a szív száj ad ék a inak szűkületét, vagy a szív nyilvános rendkívüli tanár. billentyűinek elégtelenségét sebészeti utón korrigálják. Tudott dolog, hogy a Röntgen-sugarakkal eddig csak a vese- és hólyagköveket tudtuk láthatóvá lenni, az epeköveket azonban nem. Az epekövek diagnózisánál csak egyes klinikai tünetekre,, a beteg panaszaira voltunk utalva. Néha a kép annyira zavaros volt, hogy csak egyéb megdiagnosztizálható betegségek kizárásával jutottunk el az epekődiagnózishoz. Korszoibalkolónak keli tékát mondanunk ai! a felfedezést, hogy bizonyos anyagok etetésiével •vagy <a vérbe fecskendezéstével az epehólyagot, iltbiőlcg az epeulakbcm lévő köveket láthatóvá tudjuk tenni. Tekintve, hogy majdnem minden hetedik ember epekőben szenved, akik rendesen csak akkor kerülnek mütő kézéire, ha már valami súlyos komplikáció állott be, ez eljárás segítségével idejében kézzelfoghate'ag megállapíthatjuk az epeköveket s bizonyára sokezer ember évekig tartó szenvedésektől kiméit étik meg az idejében végzett komplüiációmentes. aránylag veszélytelen műtét által. Nem kisebb jelentőségűnek kell mondanom az insulin felfedezését és a sebészetbe Való bevezetését. Ismeretes ugyanis, hogy cukorbajosoknál sokszor aránylag kis sebészeti beavatkozás is, ha nem volt elég időnk megfelelő diétával a beteget cukormejitesiteni, halálos kimenetellel járt. Ma az insulin segítségével gyorsan cukormentessé tudjuk a beteget tenni és az egész gyógytartain alatt cukormentesen tartani, miáltal oly műtétek is elvégezhetek cukorbajos embereken, amikre azelőtt egy sebész se vállalkozott A tiz év álmából felébredt sebész nem igen ismerné ki magát a széliében az egész világon dívó gyomorfekély sebészeti kezelésében sem, sokezerre megy azoknak a gyomorfekélyben szenvedő embereknek száma, akiket évekig tartó szenvedéstől, sebészeti beavatkozással mentettünk meg. E kérdés sok részlete azonban még jelenleg nincsen tisztázva. Vannak eltérések a műtét idejének meghatározásában, a műtét radikális, vagy kevésbé radikális voltában, de hogy igen sok gyomorfekélyben szenvedő beteg, kik gyötrelMes fájdalmaik miatt életuntak, munkaképtelenek voltak, miitét által megszabadíthatok, az kétségtelen. Különösen á.ll ez azokra a nagyszámú betegekre. kiknek szociális helyzete nem engedi meg, •hogy időnként kellő kúrának vessék alá magukat, hogy állandóan megfelelő diétán éTjenek. Nagy lendületet vett a vérátömlesztés is. Az első vérátömlesztést állítólag VIII. Innozenz pápán végezték 1492-ben, minthogy azonban a vérke- iringést csak 100 évvel később fedezte fel Hervey, valószínűleg nem volt direkt áfömtesztés, telán csak a vért megitat iák vele. azóta is sokszor megkísérelték állatvérrel is, embervévrel is, die mivel sokszor halálos kimenetellel járt, megint elhagyták. Ma már jól tudjuk, hogy az egész emberiséget a vérük alkata szerint négy csoportra oszthatjuk be. Jól tudjuk, hogy vannak olyan csoportba tartozók, kik mindenkinek adhatnak vért. Ezek ismerete és az átömleszfés technikájának tökelete- sitése vezetett oda, hogy különösen Amerikában az egyes kórházaknak megvannak a maguk pontosan meghatározott csoportú nyilvántartott embereik, akik szükség szerint bármely pillanatban rendelkezésre állanak. A sebészet nagy sikerei. — különösen mióta a narkózis veszélyei a minimumra redukálódtak. — másrészt a helybeli érzéstelenítésben végzett fájdalommentes operációk annyira megszüntették a nagyközönség idegenkedését a sebészet iránt, hogy ma már nemcsak a feltétlenül szükséges műtétre szánja könnyebben rá magát, hanem szinte a közönség kényszeríti a sebészt, hogv bizonyos kozmetikai műtéteket is hajtson rajta végre. Frontharcosok az orvosok a betegségek megelőzése terén Irta: Gerlóczy Zsigmond dr. egy etemi tanár, a felsőház tagja. Angliában, Németországban és általában a művelt Nyugaton már régóta kellő méltatásban részesül a közegészségügy, nálunk azonban csak az újabb időben vehető észre a nemzet életében nagy- fontosságú egészségügyi kérdések kánt való érdeklődés. Azt mondhatom, hogy a mostani kormányzat, nevezetesen pedig Vass József népjóléti miniszter nemcsak nagy érdeklődéssel kisér mindent, ami az általános közegészségügyi viszonyok megjavítására vonatkozik, hanem olyan, szinte lázasnak mondható munka folyik minisztériumában, amely a legszebb reményekre jogosítja mindazokat, akik évtizedek óta harcolnak elmaradott közegészségügyi viszonyaink megjavításáért. Az orvosi tudomány minden ágazatában észlelhető fejlődésinek az emberiségre való haszna valóban csak az alig néhány évtized óla külön tudományszakká nőtt hygióna tanításai ée útmutatásai alapján nyilvánulhat meg. A hygiéna abszolút igazságainak megállapításai kell, hogy alkalmazott hygíéne formájában, amit röviden szociális hygiónek nevezhetünk, érvényesüljenek. így tehát a közegészségtan tudományának célkitűzése, a betegségek megelőzése, még soha sem volt annyira, szinte égetően időszerű, mint napjainkban, amikor a világháború pusztításaival kapcsolatban nemcsak az elveszett emberanyag pótlásáról kell gondoskodnunk, hanem a megmarad ott altnak a sok mindenféle bajok következtében tetemesen meggyöngült ellent álló ere^ jének növelésével azok megmentéséről ifi. Ezért kerül előtérbe a prevenció kérdése, vagyis a betegségek megelőzésének nagy feladata. Elsősorban természetesen a népbetegségek ellen, minők a tuberkulózis, a vaneriás betegségek és a többi fertőző betegségek terjedése ellen folyik a küzdelem. E küzdelemben az államhatalom törvényes intézkedései mellett nagy szerep jut. a társadalmi tevékenységnek is, főképpen abban az irányban, hogy a népesség minél szélesebb rétege fölvilágosító oktatást nyerjen az egészség védelme érdekében szükséges magatartására nézve. E munkában természetszerűen az orvosok veszik ki legjobban a részüket, ügy tekinthetők az orvosok a betegség megelőzése kérdésében, miül frontharcosok. Igazán nagy tájékozatlanság kell ahhoz, ha bárki részéről is olyan felfogás hangoz- tatik, amely az orvosi kart ellenérzéssel, vagy akár csak közömbösséggel vádolja, hogy nem támogatja a betegségek megelőzésére irányuló szociális gondoskodás törvényhozási rendezését. Ennek a föltevésnek jogosulatlanságát és igaztalan voltát maga Vass József miniszter ur utast- , tolta vissza a' legarélyesebb hangon. Az orvosok készek a legmesszebbmenő támogatásban részesíteni az államnak a közegészségügy megjavítására vonatkozó minden igyekezetét, de természetesen senki sem veheti rossznéven az orvosi kartól azt, ha oly intézkedések, illetőleg törekvések ellen védekezik, amelyek az ő megélhetésüket alapjában ingatják meg. A kötelező baleseti és betegség elleni biztosítási törvényjavaslat némely pontoznia okozott izgalmat az orvosi karban, amely csak az ellen tiltakozik, hogy arra jogosulatlanok ne vehessék igénybe az orvos munkáját olyan formában, mint amilyenben a szegények arra mindenképpen érdemesek. Mindenkit érdekel az adóreform, mely uj alapokra helyezi az adózást és uj eljárási módokat léptet majd életbe. A Magyar Nemzeti Párt az adóreform törvényének megszavazása után kiadja könyvalakban az adóreform népszerű ismertetését Akik a könyvre igényt tnrtanak, jelentsék be szükségletüket a Prágai Magyar Hírlap kiadóhivatalánál, Praha II., Panská 12., TIT. Az, árát a Magyar Nemzeli Párt az önköltségi árnak megfelelően szabja meg. 4
