Prágai Magyar Hirlap, 1927. április (6. évfolyam, 76-99 / 1410-1433. szám)

1927-04-03 / 78. (1412.) szám

Hal számunk 16 oldal

VI. évf. 78. (1412) szím a Vasárnap ■ 1927 április 3

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 K£;külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ki. Egyes szám ára 1 * *20 Ke

A szlovenszkói es ruszinszkói ellenzéki pártok

Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő:

DZURANYI LÁSZLÓ FORGACE GÉZA

Szerkesztőség: Prága II., Panská ulicé 12, II. emelet. Telefon: 30311 ■— Kiadó- <. hivatal: Prága II., Panská ul 12/III. —Te- , lefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha

Gondolatok a kulturális szolidaritásról

(fi.) Prága, április 2.

Néhány nappal ezelőtt a csehszlovák állam képviseletében Hodza Milán is rászív éti a bécsi ünnepségeken, amelyeket Beethoven. A zeneművészet legnagyobb héroszának tiszteletére rendeztek és igen szép beszédei mondott az emberi szolidaritásról, a szellem hatalmáról, a demokrácia kulturális feladatairól és egyéb fen költ eszmékről. Mint Co- menius Amos János nemzetének kultur- kővete ő is áldozatot mutatott be Bécsb-a az emberi művelődés géniuszának, amely nem ismer országhatárokat és nem különböztet meg fa.jókat, hanem az emberiség minden egyes tagjának szánja azokat a pazar kincseket, amelyeket a bölcsek és tudósok, az irók ég művészek utján szór le a földre.

Vájjon eszébe jutott-e akkor Hodza Milánnak, hogy az emberiség kulturális szolidaritásával mennyire összeférhetetlen az a bánásmód, amellyel az ő vezetése alatt álló minisztérium a csehszlovákiai nemzeti kisebbségeket, de főként a magyarságot részeiéit! ?„ Vájjon gondolt-e arra, hogy milyen furcsán iratnak mézédes frázisai akkor, amikor a csehszlovák köztársaságban élő magyarságot valósággal kínai fallal zárták el a* anyaország kultúrájától, fejlődésének természetes kutforrásától, amely nélkül sohasem fejtheti ki tökéletesen a- béníne . rejlő erőket? Lehet-e, szabad-e komolyan vennünk Hodza szavait mindaddig, amíg a kulturális h~tár- aár fennáll és érvényben marad a pozsonyi minisztériumnak az a kegyetlen rendelet©, amely szerint a forradalom után Magyarországon megjelent könyveket csak előzetes cenzúra után szabad behozni az országba?

*

Nemcsak az említett rendelet,. de egyéb esetek is szomorú fényt vetnek a haiódófél- ben levő minisztérium szellemére. Micsoda lehetetlen rendszer az, amely Eperjesre vagy Iglóra nem engedi be a magyaT színészeket és amely minden módon megakadá- 3yoTza a magyarság kulturális szervezkedését! Csak egy esetet akarunk megemlíteni. A magyar társadalom minden erejét összeszedve több, szép reményekre jogosító Hil- turális egyesületet alakított. Ezek között a legnagyobb hivatás vár a Szlovenszkói Magyar Közművelődési Egyesületre. amely! majdnem szór ól-szóra átvett alapszabályai-j bán ugyanazokat a célokat tűzte ki maga elé, j jnint a Dentsoher Kulturverband. De ami a németeknek szabad, nem szabad a magyaroknak. A negyedfél millió lelket számláló németeknek nem tilthatták meg, hogy kultúrájuk szellemi és anyagi eszközeinek megteremtése végett hatalmas egyesületben szervezkedjenek, hát legalább a kisebb számú magyarságnak akarják elvenni a kedvét, hogy 'kultúráját ápolja és fejlessze. Kerek két esztendővel ezelőtt nyújtottuk be az egyesület alapszabályait; akkor is, később is ismételten megígérték, hogy a legrövidebb j időn belül meghozzák a döntést. De az akta I még ma is valamely rejtett kuckóban he-ver;, A minisztérium bürokratái, mindéi) bizony-J nyal feljebbvalóik hallgatólagos jóváhagyó-, pávai, úgy el akarlak temetni, hogy talán ité-| let napján se támadhasson fel többé. A minisztérium első főtisztviselője mindazonáltal váltig szokta hangoztatni, hogy még soha, de pojha nem fordult elő eset, amikor a magyar Pgyesületek alapszabályait készakarattal he- írertették volna.

Ha Hodza komolyan veszi, amit Becsben 1 mondott, úgy azonnal meg kell engednie a I magyar könyvek behozatalát, lehetővé kell |

Szent-lvány

a magyar nemzeti párt politikájáról és eredményeiről

„A magyarság nagy kérdéseinek megoldását célzó és a nemzeti élet gyakorlati feltételeinek megszerzésére Irányuló munkát nem leket dogmaszerü programok korlátái közé szorítani, még

kevésbé a politikai taktika martalékául dobni*1

Prága, április 2.

Szent-lvány József nemzetgyűlési képviselő a magyar nemzeti párt törvényhozói működéséről s az aktivista irány eddigi eredményeiről a következő nyilatkozatot tette:

— A reálpolitika sikertelenségének vádja nem először és nem utoljára ér bennünket s ez, bárhonnan történjék is, nem zavarhatja meg nagyon egyszerűen megérthető munkánkat. Midőn a kormánytöbbségbe való belépésre és az ellenzéki álláspont felhagyására felhivattunk, feltételeket szabtunk, melyek lényege ismeretes a közönség előtt s ezek teljesítése, vagy biztosítása esetén kapesolédhatunk be szervezetileg a többségbe. Mindaddig, mig ez meg nem történik, ellenzékben vagyunk és csak esetről-esetre ellenszolgáltatásokért támogatjuk a kormányt. .

— Legutóbb az építkezési mozgalomról szóló törvény tető alá hozásánál és az azzal kapcsolatos technikai szavazásoknál támogattuk a többséget.

— A 18 havi katonai szolgálati idő fen tartásáról szóló törvény ellen szavaztunk. Megszavaztuk az eddig nem létezett póttartalékos kedvezményt biztosító törvényt, ugyancsak támogattuk a katonák szavazati jogának eltörléséről szóló törvény megalkotását Előreláthatólag meg fogjuk szavazni, ha az kívánságainknak megfelelő lesz, a nociális biztosítás novelláiésát. A közigazgatási reformot csak az esetben támogatjuk, ha e tárgyban beadott módosításaink, melyeket már ismertettünk a közvéleménnyel, elfogadtatnak. És igy tovább.

Eredményeink eddig igy foglalhatók egybe: ; !

— A. református egyház összes vitás kérdései elintézést nyertek, érvénybe'csupán azért nem léptek még, mert a református zsinatnak összehívása szükséges hozzá. Ez időbe kerül.

— Az állampolgársági kérvények tekintélyes száma kedvező elintézéssel kikézbesítés alatt áll.

— Az elbocsátott tisztviselők és nyugdíjasok mintegy 2000 főnyi tömegéből 100-nál több nyert kielégítő elintézést a legközelebbi múltban s ez ügyben állandó érintkezést tartunk fenn az illetékes miniszterekkel.

— A magyar tanítóképző felállítása biztosítva van 192" szeptember 1-re. A szloven- srkói és ruszinszkói iskolatanács qk ügye kedvező irányban halad.

— A földreform kérdésében kollektív megoldást követelünk s a magyar igénylések honorálását Számos esetben pozitív eredményekkel számolhatunk. Ezirányu követeléseink igen alapos és szorgos tárgyalás alatt vannak éppen most a legilletékesebb politikai faktorokkal és hatóságokkal.

— Végül — ezt maga a velünk ellenséges magyar sajtó is elismeri — legtöbb helyen megállóit az a folyamat, mely a magyarság clnemzetictlenitéscre tört hét éven keresztül, s hogy mi még nem vagyunk tagjai a kormánykoalíciónak, azért van, mert az állami igazgatás sok ágában még mindig felüti sárkányfejét a magyarfaló forradalom szelleme.

— Mindezeken kívül számtalan kérdés van a tárgyalás stádiumában, melyekről nyilatkozni még nem áll módomban.

— Meg vagyok róla. győződve, hogy politikai ellenfeleink sohasem fogják elegendőnek tartani eredményeinkét és munkánkat sokszor a demagógia mértékére szabott támadásokkal fogják kísérni, bennünket azonban megzavarni nem fognak, mert nem az irányítja politikánkat, amit a ker.-szoc. párt vezére állít, hogy „elhibázott lépésünket takargassuk", de az, melyik cél biztosítja leginkább a magyar szellemi és gazdasági nyomor enyhítését és megszüntetését.

— Ez a felfogás vezeti minden lépésünket és az, hogy a szlovenszkói és ruszinszkói magyarság nagy kérdéseinek megoldását célzó és a nemzeti élet gyakorlati feltételeinek megszerzésére irányuló munkát nem lehet — alapvető elvektől eltekintve — dogma- szerű programok korlátái közé szorítani, még kevésbé a politikai taktika martalékául dobni oda.

— A józan magyar közönség meg fogja érteni a mi munkánkat

tennie, hogy a magyar színészek mindenüvé •©lmehessenek, ahol közönségük van és intéz,- kednie kell, hogy a magyar kulturális egyesületek alapszabályait minél előbb jóváhagyják. Ez módjában áll, eilyégre ő az iskolaügyí miniszter és a pozsonyi minisztérium egyik likvidátora. Amíg ez meg nem történik, kár az emberiség kulturális szolidaritásáról beszélni.

*

A magyar kultúra egységes és oszthatatlan. Aki a politikai határokat a nemzeti kultúra szétdarabolásának eszközéül akarja felhasználni, az emberiség ellen vétkezik- Mi kulturális tekintetben igenis együtt akarunk működni valamennyi magyar testvérünkkel,

A nagyhatalmak kollektív jegyzéket intéznek Olaszországhoz?

London, április 2. A Daily Telegraiph jelentése szerint a nagyhatalmak egy csoportja a közeli napokban jegyzéket intéz Olaszországhoz, amelyben felszólítja a római kormányt, hogy nyilatkozzék adriai politikájáról és azokról a célokról, melyeket Albániában követ. Hir szerint Róma és Belgrád között csakhamar megindulnak a közvetlen diplomáciai tárgyalások az albániai konfliktus likvidálására, A nemzetközi állandó határol! on- örzőbdzottság is megalakul. Ennek a bizottságnak egy angol és egy francia tiszt lesz a tagja, mig Németország nem katonát, hanem diplomatát delegál bele.

de különösen az utódállamokban élő sorstársainkkal és ezt senki nem tilthatja meg nekünk.

Az utódállamokbeli magyarság kulturális j együttműködésének első konkrét terve két évvel ezelőtt Genfben fogamzott meg, amikor egy nemzetközi fórum előtt a magyar kisebb- j ségek elsőizbeu találkoztak egymással Akkor határoztuk el, hogy először Szlovenszkón, I majd Erdélyben turnékat rendezünk, hogy a mi közönségünkkel az erdélyi, a romániai magyar publikummal pedig az itteni magyar irodalmat megismertessük. El is készítettük már a programot, amikor az a hir érkezett Kolozsvárról, hogy az erdélyi irók nem kezdhetik meg az előkészített körutat

Reméljük, hogy ez a szépnek Ígérkező akció nem temetődik el a feledésben és hamarosan ismét aktuálissá válik* Erdélyből ismételten azt a kívánságot küldték el hozzánk, hogy a szlovenszkói magyarság szellemi reprezentánsai ránduljanak le az ö gyönyörű országukba, viszonzásul pedig Ők is elküldik hozzánk legjobb íróikat és költőiket Bánffy Miklós gróf és Kemény János báró, akik az erdélyi Helikon élén állanak, nyilvánosan is kijelentették, hogy irodalmi körük S-loven- szkpra is exkurziőra készül és ily irányban hamarosan meg is. fogják tenni a kezdeipényező lépesekét. A szlovenszkói ‘ magyarság lelkes örömmel várja az erdélyi írókat, akik a legmelegebb fogadtatásra számíthatnak* Ez volna az első pozitív lépés az utódállamok magyar kisebbségéinek kulturális együttműködése felé.

(Apropos: miért nem követik a mi íróink a Helikon s^ép példáját és miért nem alkotnak végre egy közös szervezetet? És miért nem utánozza minálunk senki a Bánffy Miklós, vágj7 Kemény János nagyszerű példaadását?)

*

Közel egy évtized telt el már azóta, hogy határok választják el a magyart a magyartól. Elérkezett az idő. hogy a kulturális kapcsolatokat újból felvegyük nemcsak az utódállamokban, de az anyaországban élő testvéreinkkel is. Ma, egy évtized leforgása után talán mégsem lehet ebbe irredenta törekvéseket bele- magyarázni, hiszen Hodzsa M:lán is hirdeti a kultúrának országhatárokat áthidaló szerepét* Mint ahogy az itteni németektől és lengyelektől senki sem veszi rossz néven, hogy Németországban és Ausztriában, illetőleg Lengyel- országban élő fajtestvéreikkel állandó kulturális érintkezést tartanak fenn, úgy tőlünk sem lehet megkövetelni, hogy önmagunkba zárkózva örökre kikapcsolódjunk az egyetemes magyar kultúra vérkeringéséből. Apponyi AJbert, Berzeviczy Albert és Pethő Sándor nyilatkoztak nemrégen erről a kérdésről, mely egyre aktuálisabbá kezd válni. Móricz Zsigmord, a magyar irodalom egyik büszkesége éppen e napokban kezdi meg körútját, amelyet a magyar főiskolai hallgatók egyesülete rendezett és szervezett meg. Gondolkoznunk kell a^on, hogy az eddigi rendszertelen és gyér érintkezést —- természetesen teljesen politikamentes alapon — mikért lehetne kimélyiteni és szervesebbé tenni. Egy évtized’’g majdnem egészen el voltunk Szigetelve, aminek sok rossz következménye mellett egv jó oldala is volt: a szlovenszkói magyar kultúra megtanult a maga lábán járni és nem egy elsőrendű értékkel gazdagította egyetemes művelődésünket. Az úgynevezett kulturális decentralizáció azonban nem lehet öncél, hanem csak egyik eszköze az általános magyar művelődés gazdagításának. A Szlovensz.kóhan kialakult kis magyar kultúrkört most már szervesen bele kell illeszteni a magyar kultúra egyetemébe.