Prágai Magyar Hirlap, 1927. április (6. évfolyam, 76-99 / 1410-1433. szám)

1927-04-22 / 92. (1426.) szám

19S7 április 22. péntek. fPSSSCTJV^íSfe^-HlteBSB Eer^urrrargKjwrg?; r>.mw ZZ.--------------ZZZZ3 5 A.z osztrák Savonarolának nevezik Üde pátert, a gráei 'ónért, aki most köz­vetlenül az osztrák választások elök, olasz elődjé­hez méltó extalikussággal hirdeti az aszkétikus erkölcs szükségességét, esz eddigi világi rendszer lebontását és a puritán naivsághoz való visszaté­rést. Nos, Ausztria katolikus állam, annyira kato­likus, hogy a legfelsőbb államhatalom szintén pap kezében van: Seipel páterében és számos vi­déki vezatőszerepet ugyancsak papok töltenek be. Egyedül Becsben uralkodik a szociáldemokrata, Seidtz és Brcitner, de Bécs nem számit, Bées ném Németausztria, hanem még a régi Osztrákország és ulóvégre elképzelhetetlen, hogy egy kétmilliós, csaknem világvárosban, melyben a háború utáni nyomorban szinte automatikusan nevelődött a pro- letártömeg és az elkeseredés, ebben a irdataMan hodályban ne kerüljön hatalomra az elkeseredettek tipikus pártja, a szociáldemokrácia. De ha Bécset kikapcsoljuk, Ausztria valóbem katolikus állam maradl, valami olyasféle, mint ami az olasz re- naissa-nceban divotí, furcsa, realitás és idealizmus keverék, ahol a vallás százszázalékosan belép a közéletbe és az élet legkülsőbb jelenségeit is a saját felfogása szerint idomítja. A ka&oli-cizmm két pólusa, az idealizmus és a legegészségesebb realizmus valóságra váltnak A’zsztriában is. Az elsőt Üde páter képviseli, a másodikat Seipel. Ha üdét Savonarólánafc, neve­zik, Seipell nyugodtan Richelieunek, vagy Mazari- ninek lehetne elnevezni, sőt még inkább a modern pápai diplomaták, a Rampollák, a Merry dél Va­lók és a Ga-sparik sorozatába tartozónak. Savonar róla akkor lépett föl, amikor a pápaság modern értelemben veit világi hatalmának delelőjén állt, és olyan államot alkotott, melyben, a földi jólétre való törekvés teljes diadalt aratott, sőt mondhat­juk, hogy néha orgiákat, üli-. A katolikus realiz­mus — politikává átalakulva — sehol sem olyan, erős manapság, mint Ausztriában. Képviselője pe­dig Seipel prelálus. A hallgatag Scipel, a zárkó­zott Seipel, akinek finom, hideg arcéle, keskeny és vértelen ajka szemét elrejtő szemüvege, magas, széles, nyugodt homloka és polgárias kopaszsága éles ellentétben áll TJ dévai, nagy poíitikai áll ön­jeiével, aki lobogó, hosszai-, fekete, rajongó ha­jóval, gótikusán csontos, kiugró és vibráló arcával, forró, vonagló ajkával tényleg az- aszkéták és a forradalmárok ellentmondásos alakjai közé tar­tozik. Seipel azt a katolicizmust képviseli, melyről Che&terlon regél annyit. A nagy angol iró fajának minden tradíciójával csak egyet ismer al: a jó­zanságok Mivel pedig katolikussá vált, és a kato­licizmust a legtöbbre becsüli, mást nem tehetett, minthogy a józanságot, az egészségles emberi ér­telmet azonosította a katolicizmussal. Nem helyte­lenül. A modern katolicizmm példákat, statuál hat. Itt van éppen Seipel, aki nyugodtan lehelne Ches- f,értőn Broun pátere, a világ ügyes-bajos dolgai­ba, szerényen, igénytelenül, de annál na-gfyobb si­kerrel beavatkozó katolikus papja. Az elmúlt évek kétségtelenül bebizonyították a seipeli realizmus komolyságát. Ha sokat is küzdött az a kormány­párt, amely a vezetése alatt áll, eredményt, sokat is ért el. Ausztria szegény állam, rendkívül sze­gény, az elkeseredésre, sőt a fejetlenségre is bő­ségesen volt ok, — a sok bajon pedig tényleg csak a keresztényi megadással és szerénységgel párosult alázatos rendszer vezethette át lázongás nélkül, más, impiHzivabb és vakmerőbb pártok talán nem egyszer a meggondolatlanságaik örvé­nyéig ragadták volna. És Ausztria nem nagy ál­lam. A seipeli alázatos realizmus nagyon- használt és voltak pillanatok, amikor a hidegarcu megköze­líthetetlen, egyszerű vezető szinte a népszerűségig emelkedett, mint például akkor, amikor merény­letet köveitek el ellene. De Seipel nefrn tördksztk népszerűségre, ennél sokkal inkább politikus, s ■ tudja, hogy a népszerűség lekötelez, míg a népsze­rűtlenség szabad cselekvényt enged mindig, — szabad cselekvési legtöbbször éppen, a nép érde­kében. A katolikus államférfi a népszerűtlenséget, is keresztényi alázatossággal és szív ósággal viseli. Az első bajok elmúllak, a realizmus ma máj- nem akut szükségesség, lassan-lássan Ausztria is megengedheti magának azt a luxust, hogy idea­lista legyen és a katolikus ország kitermelhette a vallás másik pólusát: a reális Seipel—Richelieu mellett az idealista Ude—Savenarólát. A gráei páter tüzes és nem ismer kompromisszumod. A gráei páternek nem ellensége a szociáldemokrata Bécs, nem a szabadkőmivesek, a zsidók, a de- felisték, hanem ellensége Seipel, s a „korrupt14 keresztény szórtál ista párt, amely egyedül csak a világiakért dolgozik és „legjobb esetben azt mondja: a cél szentesíti az eszköztNem az a baj Udy szerint, hogy vannak ateisták, hanem ez, hogy azok, akik hívőknek vallják magukat, nem élnek a vallás alapvető parancsán szerint. Seipel katolicizmusa svindli, — dörgi, — meri kompro­misszumokat köt és örökké csak a relatív földi jóléttel törődik, bármi áron. Még meg nem en­gedett módokon is, mint a Stájer Bank esete, vagy Ahrer és Rintelen tanítják. A főellenség az ál- katolikus és a népnek össze kell szednie minden erejét, hogy ezt az ügyes kisértőt lerázza. Mind­ezt Üde vad tűzzel és akkora szuggesztiv erővel adja elő, hogy máris ezerszámra gyűjtötte kiveit. Mivel pedig Ausztriában a vallási dolgok száz százalékban lépnek be a közéletbe, a pwrifikáló mozgalomból Vde is azonnali politikát csinált és Selpellel kor kurdi 6 keresztény pártot ala,látott-. Ez már komoly ellenakció volt, különösen most, a választások előtt. A reális katolicizmust veszedelem, fenyegette az ideális katolicizmus ré­széről. Mivel azonban reális dolgokban csa-k reális eszközök számít halnak, ~ tehát a politikában is csak a reális katolicizmus, a Vatikán, ahol na­gyon tudják becsülni Seipel katolikus realitását-, eltiltóiig, üdét g, pilUikától. Mint annp tüdején Mexikói banditák fölgyujtottak egy gyorsvonat©! és száz­ötven utast brutálisan meggyilkoltak Az áldozatok között nagyon sok a gyermek és asszony — A gyilkosok mosolyogva gyilkoltak — TUNGSRAM-WESTERN Newyonk, április 21. Mexikó-Citytől aieon mesK- ssbc a guarialaiajai éjjeli gyorsvonat ellen ötszáz fclíegyrerzett mexikói bandita Lánica közelében (Yiaiise* mexikói szöveliségi államban) oly nagy­arányú és vére*? merényletet követett el, amely párját ritkítja a történelemben. A rablók nyílt pá­lyán és teljesen lakatlan területen megállásra feénjsaeritették a vonatot, hirtelen rajtaütéssel le­mészárolták az ötven katonakisésröt, majd bezár­ták az összes személykoesikoi és smrokíákl rákkal, üteg olajba mártott gyapottal felgyújtották az egész szerelvényt. Az utasok legnagyobb része aludt és esak későn vette észtre a nrerénylöfcet. Később a kocsik ablakain keresztül igyekeztek elmenekülni az égő vonalból, de a lesben álló banditák minden egyes menekülőt kegyetlen sőrtűzzel fogadtak. A mészárlás, amelynél a banditák — a megmenekült tanaik szerint. — szeinmeMtbatélag kitűnően mu­lattak, több, mint egy óra hosszat tartott, míg a vonat és a benrekedt utasok teljesen el nem égtek. A sötétben elrejtőzött haramiák senkinek sem ke­gyelmeztek és gyermekeket, asszonyokat egyaránt halomra lőttek. A határtalan bruita'Mtásu merény­letnek körülbelül 150 áldozata, van, többnyire ár­tatlan gyermekek és asszonyok. A menekültek száma harminc, közöttük sok á sebesült. Ezek el­mondották, hogy a haramiák különösen az asszo­nyokra pályáztaik, akiket valóságos szadisztikns kéjjel szúrták le, vagy bunkóztak halálra. A halot­tak között van Obregon leánya is. A mexikói hara­miák nagyon vigyáztak arra, hogy amerikai ál­lampolgárt ne bántsanak, mert tudták, hogy egyet­len amerikai halála máris kegyetlen megtorlásra vezetne. CaUes köztársasági elnök véHeménye sze­rint a merénylet a forradalmárok besszumüve volt. A kormány erős cs«p«itíes.teket rendelt ki a fegy­veres rablók üldözésére. Leégett a hermaneci papírgyár A gépterem vasbetossfödele maga alá temetett és összetört négy hatalmas papirelőáüitó gépet — Négy~hat milliónyi kár Hernwnec, április 21. Tegnap éjszaka a hermaneci papírgyárban óriási tűzvész pusz­tított Éjfélkor a papirgépefcnél foglalatoskodó munkások észrevették, hogy a kazán tetején lángok csapnak jel. A gyári tűzoltóság nem tudta a tüzet lokali­zálni s ezért a környékbeli községek tűzoltóit is mozgósították- A tűz közben a gépterem te­tejére is átcsapott. Az oltási munkálatok alatt a zólyomi helyőrség 28 katonája és a csendőr­ség tartotta fenn a rendet. A tűz egyre na­gyobb dimenziókat öltött, a gépterem nagy vasbetonfedele óriási detonációval a teremre zuhant- és maga alá temette a papír elő álUtó gépeket. A tűz reggel fél három óra tájiján érte el tető­pontját, mikor már a szomszédban levő celu- loze gyárat is veszélyeztette. A tűzoltóságnak azonban önfeláldozó munkájával sikerült meg­menteni a eelulozegyárai A tüzet reggel fél 5 órakor lokalizálták. A kárt eddig még nem lehetett megállapítani, de de az eddigi becslések szerint í—6 millió koronára rúg. Négy papír előállító gép teljesen tönkrement s a gyár most csak az ötödik géppel dolgozha­tók. Remélik, hogy nemsokára újból fölvehe- tik a munkát A hennaneci papiTgyár két évtizeddel ez­előtt részvénytársasággá alakult 6 millió ko­rona alaptőkével. Néhány hónappal ezelőtt a vállalatot a papirkartell akarta megvásárolni, hogy a gyár üzemét beszüntesse, azonban ez a munkáskérdés miatt nehézségekbe ütközött A gyár üzemben tartásáról tanácskozások folytak a minisztérium és a papirkartell kö­zött, eddig azonban nem sikerült a kérdést békésen elintézni. Pozsony, április 21. (Pozsonyi tudósítónk te le fon jelentése.) A hermaneci papírgyár égé­séről Pozsonyban is hamarosan elterjedtek a hírek- ahol a gyárnak még nemrégiben eladási irodája volt. A gyárban főként papírzacskókat s irodapapirost készítettek- De általában a pa­piroszacskók gyártásáról volt híres. A háború alatt s a konjunktúra idején ezernél több munkást foglalkoztatott, később azonban a munkások számát redukál­ták s alig 100—120 munkás maradt az egykor virágzó üzemű telepen. Legutóbb már a papír­zacskók gyártása mellett faüzletekkel is fog­lalkozott a vállalat. Nagyobb körfűrésze és ke- resztfürésze van. A tüzet minden valószínűség szerint rö­vidzárlat okozta, de arról is beszélnek, hogy gyújtogatás történt A vizsgálat fogja kideríte­ni a tűz keletkezésének valódi okát. A gyár Pozsonyban volt biztosítva, úgy­hogy a kár nagyrésze ennek révén megtérül. A munkások között óriási a kétségbe­esés. A mai nap a gyár végleg beszüntette az üzemet, de lehetséges, hogy két-három hét múlva redukált mértékben mégis üzembe he­lyezhetik. Smidt János, az önfeláldozóan dol­gozó tűzoltók egyike a kezén súlyosan meg­sebesült. Tiszta, zavartalan, erős vételt biztosit. eszméletét, hanem rövid szenvedés után meghalt. A gyilkos Sárkányt, akinek jövő héten kellett volna sorozáshoz mennie, a csendőrök rögtön letartóztatták s be fogják szállítani a pozsonyi államügyészség fogházába. A tragikus módon meghalt Kovarik in­tézőt ma délután fogják a pozsonyi kórház bonetani intézetében felboncolni s holnap te* metik el a Kecske-kapui evangeliku- teme­tőben. Kovarik pozsonyi ssőllÖmüves családból származott. Édesatyja a háborúban elesett s az Özvegy Kovarikné gondos nevelés­ben részesitetíe gyermekeit• Az elhunyt Kovánknak még hat fiú- és két- leány­testvére volt A pozsonyi kertészek és szőlloművesek körében mély részvétet váltott ki a fiatal Ko­varik tragikus esete s a holnapi temetésen testületileg vesznek részt. A magyardiószegi intézőt egy feldühödött munkás gyilkolta meg Kovarik Károly tragédiája — A gyilkost letartóztatták s a pozsonyi ügyészségre szállítják Pozsony, április 21. (Pozsonyi tudósítónk telefonjelentése.) Lapunk tegnapi számában röviden megemlékeztünk Kovarik Károly ma- gyardiőszegi gazdasági intéző titokzatos halá­láról, akit súlyos fejsebbel szállítottak be a pozsonyi állami kórházba, ahol anélkül, hogy eszméletét visszanyerte volna, meghalt. A rejtélyes haláleset ügye csak ma tisztázódott, amikor értesítés jött a diószegi csendőrségtől a pozsonyi áHamügyészségre, hogy Kovarik intéző gyilkosságnak lelt áldozata és a gyilkost Sárkány Gyula 21 éves kosu- ti napszámos személyébon sikerült is elfogni. A csendőreégi jelentés szerint Kovarik intéző húsvéthétfőjén felügyelt a földeken dol­gozó munkásokra, akik között Sárkány Gyula napszámos is foglalatoskodott ásójával. Munka közben Sárkánynak szálka ment a körm-e alá s ezért abbahagyta a munkát ! a körmét, kezdte piszkálni, Kovarik ed észrevette $ rászólt- Sárkányra, hogyha nem tuti dolgozni, hagyja ubbu a munkát, a negyednapi bérét amúgy is meg fogja kapni. Sárkány azonban tovább akart dolgozni. Az intéző figyelmeztetését Markó béres- gazda is hallotta, aki ugyancsak rászólt Sár­kányra: — Miért nem engedelmeskedik az inté­ző urnák? Ha beteg, hagyja abba a munkát s menjen haza! Sárkány a béresgazda figyelmeztetésére feldühödött s ásójával Markóra támadt. Kovarik intéző a veszélyeztetett gazda, segítségére sietett s meg akarta fékezni a feldühödött napszámost. Sárkány ekkor már vadul hadonászott maga körül ásójá­val s eközben olyan erősen sújtott Kovarik fejére, hogy ez véresen, eszmeiedét vészi­vé esett össze. A munkások azonnal összefutottak, hogy se­gélyben részesítsék a súlyosan sebesült inté­zőt, majd autóért Szaladtak, amellyel Ková­nkét beszállították a pozsonyi kórházba. Az intéző azonban a kórháziban sem nyerte vissza Csioserin autóbalesete Pária, április 21. Csieserin orosz külügyi nép­biztos, áld pillabaányilag a Riviérán tartózltoáJk, tagnap komoly, de szerencsés kimenetelű auitósne- reiiusétlenség áloozata lett. A népbiztos magánfco- csija a imanseilles—nizzai útvonalon összeütközött egy hatalmas tuxásibaiaatobusazal és pozdorjává tört. Csieserin és soffőrje egy sziklához csapódtak, de a csodálatos véletlen folytán sem Csieserin. sem a sofrőr még esak zúzó (fásokat sem szenvedett Vihar lussöíini miatt Budapest közgyűlésén Budapest, április 21. (Budapesti szerkesz­tőségünk teJefonjeíentése.) A székesfőváros törvényhatóságának tegnapi könzgyülése na­gyon viharos lefolyású volt. A közgyűlés tárgy- sorozatán a főváros költségvetése s .néhány ap­róbb ügy és interpelláció szerepelt, de a bal­oldali képviselők folytonosan személyes kér­désekkel támasztottak zavart, valamint Beth­len és Mussolini személye körül is kitört a vihar. A fővárosi egységes polgári párt ugyanis Bethlen István gróf miniszterelnöknek sike­res olaszországi útja alkalmából bizalmi nyi­latkozatot akart beterjeszteni, de az ellenzék tiltakozására az indítványtól elállóit s Ripka Ferenc főpolgármester elnöki enurciáció for­májában üdvözölte Bethlent Olaszországban, elért eredményeiért. Amikor Ripka főpolgár­mester beszédében Bethlen miniszterelnök és Mussolini nevét említette, a szocialisták heves tüntetést kezdtek Mussolini ellen. Éles közbe­kiáltások hangzottak el, amelyek természete­sen a jobboldalon óriási felháborodást váltot­tak hí. De a jobboldal sem volt egységes, mert Friedrich is tiltakozott az ellen, hogy a közgyűlés politikai kérdéseket tárgyaljon. Ripka főpolgármester beszéde közben az el­lenzék többször is elénekelte a Kossuth-ró- tát, úgyhogy a polgármester szavai teljesen el­vesztek a nagy zajban. Hosszú ideig tartott, amíg a csendet ismét helyre tudták állítani s a napirend néhány jelentéktelenebb ügyét le­tárgyalhatták. A főpolgármester referált a miniszterelnöknek A délutáni lapok jelentései szerint Rip­ka Ferenc dr. főpolgármester ma délben megjelent Bethlen István gróf miniszterel­nöknél. A főpolgármesternek a miniszterel­nökkel folytatott tárgyalásairól hivatalos kommünikét ugyan nem adtak ki, de a lapok úgy tudják, hogy Ripka a tegnapi székesfő­városi közgyűlés viharos lefolyásáról referált a miniszterelnöknek. Uj fővárosi törvény készül A főváros tegnapi közgyűlésének viha­ros eseményei kormánykörök szerint siettet­ni fogják a törvényhatóság alapos megrefor­málását és az uj fővárosi törvény megalapo­zását. A belügyminisztériumban máris dol­goznak ennek a törvénynek elkészítésén és a belügyminiszter előreláthatólag ősszel fogja beterjeszteni a javaslatot a parlamentben. Valószínűnek tartják azt is, hogy a törvény letárgyalása után feloszlatják a jelenlegi közgyűlést, és kiírják az uj törvényhatósági választásokat. Az uj törvényjavaslat lényeges változtatása az volna, hogy a kisebb jelentő­ségű ügyek többé nem a közgyűlés,, hanem egy újonnan létesítendő választmány elé ke­rülnének, 11 ászt ások alatt Seipel meg tudóit szabadulni a ve_ : szedet emlői, addig később még sok jelentős össze- I ütközésre fog sor kerülni Ausztriában a kancellár | és a gráei nagy ellenfél között. ! Savonarólát. Kétséges azonban, va jon üde alkal- ; maskodik-e, vagy pedig épp úgy frontba megy Róma ellen, mint őse és példaképe tette. Nem tudni- Csak annyi, biztos, hogy míg most, a vá-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom