Prágai Magyar Hirlap, 1927. április (6. évfolyam, 76-99 / 1410-1433. szám)

1927-04-21 / 91. (1425.) szám

A szocializmus fejlődése és főbb irányai Irta: Fleischmann Gyula dr. 1927 április 21, csütörtök. Számol ezz^l a kereszténység is, amikor az embert gyarló, tökéletlen lénynek veszi, aki rászorul arra, hogy az Isten segítségére le­gyen az általa alapított Egyház utján a földi életben. A szocializmus sokáig utópia volt, mert eleinte olyan tanokat hirdetett, amelyekről azt állította, hogy ezek megvalósulásával a földöri tartós nyugalmat, jólétet, állandó bol­dogságot és minden baj megszűnését lehet elérni. Minden kornak és igy a mienknek is meg vannak a maga sajátos problémái, amelyek megoldására törekszenek az élő generációk. Mi szociális problémáknak nevezzük őket, mert ezt az elnevezést általában elfogadják­Három társadalmi erőtényező törekszik a megoldásukra rapjainkban. A kereszténység, a nacionalizmus és a szocializmus. A legátfo­góbb és leggrandiózusabb kétségtelenül a ke­reszténység, amely ma csak azért nem tud kel­lő eredményt felmutatni, mert a gyakorlati, mindennapi életbe nem képes belevinni azt a magasztos idealizmust, amely isteni tanaiból kisugárzik­A nacionalizmus sem képes a gazdasági problémák megldására — sőt szaporítja őket! — és az osztályellentétek megszürtetésére. Nem tud gátat emelni a kapitalizmus mohó­ságának, nem tudja tanaival fékezni az egyéni önzést, megjavítani az egyént Azt látjuk ma, hogy minden nemzeti államban egyaránt dúl­nak gazdasági és társadalmi harcok. Az indi­vidualizmus tana, amely végeredményben a gyengébb kizsákmányolását célozza — a na­cionalisták előtt igen rokonszenves. A szocializmus elméleti és gyakorlati utón igyekszik megoldani korunk egyre súlyosab­bá váló gazdasági, társadalmi, politikai problémáit. A szoeializmus jelentősége Mit jélért ez a szó „szocializmus", amely­től visszhangzik ma az egész földgolyó? Mi a célja a szociális mozgalomnak, amelyhez na­ponta újabb és újabb tömegek csatlakoznak? Mert kétségtelen, hogy a szocializmus ta­nára ma százezrek esküsznek és a szocializ­mustól milliók és milliók várják a földön a megváltást. Akárcsak 2000 év előtt a keresz­ténységtől. A mi századunkban a szocializmusnak különösen nagy jelentősége és fontossága var-, mert hiszen nem is kell különös jóstehetség, csak egy kis józan előrelátás annak a megál­lapítására, hogy a XX. Század a társadalmi harcok, nagy társadalmi átalakulások százada lesz, amelyben nem is annyira a nemzetek, mint inkább az egyes társadalmi osztályok fognak egymással szemben állani. Minden nagy kultúra hanyatlása társadal­mi harcokkal járt együtt és nem minden alap nélkül lehet ma az európai kultúra hanyatlá­sáról is beszélni, amelynek nyomai mcg a múlt századhoz vezetnek vissza, amelyeket csak siettetett a világháború mérhetetlen pusztítása, a békeszerződések, amelyek az elvérzett és elszegényedett Európát össze-visz- sza darabolták s a nemzeti és osztáiygyülölet magját úgy elvetették, hogy az ebből nőtt bur­jánt talán senki, sem lesz képes kigyomlálni Európa beteg testéről. Maga a „szocializmus" mint elnevezés újabb keletű, amelyet a múlt század harmin­cas éveiben kezdenek először használni an­gol és francia társadalompolitikusok és írók. A szocializmus mint társadalmi törek­vés persze igen régi, amelynek nyomaival már Plátó ókori görög bölcs Az állam cimü filozófiai munkájában találkozunk. Mi a szocializmus? A szocializmus fogalmát igen sokféle­képpen definiálják. Proudhou szerint „szo­cialista mindenki, aki a társadalmi viszo­nyok megjavítására törekszik". Diehl német professzor azt mondja „A szocializmusról" szóló munkájában, hogy „a szocializmus az az irány, amely a termelő­eszközöknél a magántulajdon megszünteté­sét kívánatosnak tartja és az a felfogása, hogy a fejlődés útja ezen társadalmi rend­szer felé irányul". Som bárt híres munkájának, A szocializ­mus-nnk bevezetésében ezeket irja: „A szocializmus a modern szociális moz­galom szellemi lesziürődése. A szociális moz­galom elnevezése alatt pedig a proletariá­tusnak, vagyis korunk egyik társadalmi osz­tályának minden föl szabadulási törekvését foglaljuk össze. Szociális osztály a társada­lom egy csoportja, am^ly eszméje szerint egy bizonyos gazdasági rendszeri képvisel. Gazdasági rendszer pedig egy határozott gazdasági berendezkedés, amelyben bizo­nyos gazdasági elvek uralkodnak." Macdonald szerint pedig „a szocializmus azoknak a hite, akik felismerve, hogy a tár­sadalom célja az egyén sorsának megjavítá­sa, egy olyan társadalmi szervezetet akar­nak felépíteni, amely tevékenységi körébe vonja a földet és az ipari tőkét, amelyek Dorpai (Észtország), április hó. A kicsiny észt köztársaság, amely a világhá­ború után kivált az orosz birodalom testéből és az úgynevezett szegé! yállamok (Randstaaten, éiats limitrophes) közé tartozik, a nemzeti kisebbségi kérdés rendezésével 1925 február 12-én élére ál­lott az európai államoknak. Most azonban egy lépéssel még ezen is túl ment. Arról van szó, hogy végrehajtsa az európai nemzeti kisebbségeik legutóbbi genfi kongresszu­sának egyhangú határozatát, amely azt a követel­ményt állította fel. hogy az egyes személyek nemzetiségi bevallásá­nak, h maiwrtoaandóságának szabadságát büntetőjogi védelem alá ka fi helyebni. Az 1920 junius 15-iki észt alaptörvénynek, az alkotmánynak 20. cikke, a következő alapelvet tartalmazza: „Észtország minden polgárának szabad­ságában áll nemzetiségét megállapítani. Azok­ban az esetekben, amelyekben a személyes megállapítás nem lehetséges, ez a törvényben meghatározott módon történik.** így például a nyilvános elemi és középisko­lákról szóló törvények szerint a tanulók anyanyel­ve nemzetiségük szerint igazodik. Ha a szülők vegyes nemzetiségűek, rákkor a gyermekét a szülök hatátgrzsdlk mng. Meg nem egyezés esetén az less a gyer­mek elismert anyanyelne, amelyól otthon használnak és a melyet legjobban éfl. Épp Ilyen önkéntes az autonómia-törvény ér­telmében a részvétel valamely nemzeti kisebbség kulturális önkormányzatában, ami jegyzékbe fog­lalás utján történik. A kulturális önkormrhiyzat tagjaiból fó­kát katasztert vezetnek^ amelybe Es$tPr- szágnak valamennyi, az illető nemzetiség­hez tartozó polgára felvétetheti magéit, ha a 18. életévét bótöftölfo. A jegyzékbe foglaltak 18 éven aluli gyermekei a szülők nemzetiségét követik. Ha a szülők külön­Prága, április 20. (Kiküldött munkatársunktól.) „Béka az iskola állal“: ennek a nemes jelszónak a je­gyében zajlott le a „Bureau Internationale d‘ Éducation" (Géni) által Prágába egybehívott nemzetközi pedagógiai konferencia. A koi> ferencia védnökségét Masaryk elnök vállalta, a hétfői ünnepélyes megnyitáson megjelentek Benes és Hodzsa miniszterek, a konferencia diszelnökei, akik a kongresszust igen melegen üdvözöltek. Beces a csehszlovák köztársaság népének békés tradicióit hangoztatta. Hodzsa közvetlen hangú beszédének vezérmotiyuma az volt, hogy a köztársaság közoktatásügyi po­litikája őszintén törekszik a békés megértés szellemének szolgálatára. A megnyitó ülésen a prágai magyar királyi követség is képvisel­tette magát A konferencia, amelyen Pierre Bővet genfi egyetemi tanár, a Jean-J. Rosseau-inté- zet igazgatója és a rendező egyesület elnöke prezidált, körültekintő, gazdag és érdekes munkát végzett, amelynek eredményét külö­nösen a gyakorlati pedagógia fogja hasznosí­tani. így érdekes beszámolók hangzottak el arra vonatkozóan, hogy a különböző államokban maguk a,z iskolás gyermekek hogyan gondolkoznak és érez­nek a háborúnak, a békének-,« katonaság- nak, a nemzetek egymásra utaltságának problémáiról. A konferencia vizsgálta azokat a tudományos módszereket, amelyek alapján e vizsgálatok megejtendők és eredményeik értékesítendők s azokat a módokat^ amelyekkel a gyermek lel­nem hagyhatók biztonságosan magánosok kezében. A szocializmus végcélja a szabad­ság, amelynek előfeltétele a szociális szer­vezkedés." Mielőtt áttérnék további fejtegetéseimre, még néhány alapvető fogalmat akarok az olvasó emlékezetébe idézni, A modern társadalomban általában négy szociális osztályt különböztetünk meg: Ezek: 1. a feudális földbirtokosság; 2. a burzsoázia, vagyis a kapitalista gazda­sági rendszer képviselői és hozzátartozói; 3. a kispolgárság; 4. a proletariátus, azaz a munkásság. (Folytatjuk.) bözö nemzetiségűek, a gyermek nemzetiségét a szülők közös megegyezése állapítja meg, ha pe­dig ilyen nem jönne létre, a gyermek az apa nemzetiségét követi. Már az uj észt bün'etőtöiVénykönyv általános parlamenti tárgyalása során kifejtette Werner Has- selblatt képviselő, az észt nemzetgyűlés német- balti frakciójának vezére, hogy gondoskodni kell egy fontos szabadságjognak, nevezetesen a nem­zetiségi hovatartozás szabad és befolyástól men­tes bevallásának büntetőjogi védelméről. Az alkot­mány fentebb idézett 20. cikkébe foglalt szabad­ságjog igy válik csak valóban a polgár alanyi közjogává. Az uj büntetőtörvénykönyv javaslatának tár­gyalására kiküldött parlamenti bizottság utolsó ülésén Hasselbiatt képviselő javaslatára harmadik olvasásban el is határozta, hogy a 25. fejezetbe („A személyes szabadság ellen elkövetett bűncse­lekmények") egy uj, 4591. cikket iktat be, amely a következőképpen hangzik: „Azt, aki azt a bűncselekményt követi el, hogy erőszakkal, büntetendő fenyegetésekkel, hatalmi visszaéléssel vagy a gazdasági függőség kihasználásával egy teljes korú polgári befolyá­sol, hogy nemzetiségét, valamint a törvényben meghatározott esetekben az illető gyermeked­nek nemzetiségét a maga akarata ellenére vallja be, vagy a bevallást elmulassza, ha az illető személy nemzetiségi bevallása a maga akarata ellenére valóban megtörtént, 6 hónapig terjed­hető fogházzal büntethető". A bizottság határozatát ugyan a kormány el­lenére, de egyhangúlag hozta és igy a nemzet gyű­lés azt feltétlenül megszavazza. (A kormány lesza­vazása nem idéz elő kormányválságot, hanem csak a kifejezett bizalmatlansági határozat) így azután az uj észt büntetőtörvénykönyv lesz az első, arae y olyan szent szabadságjogot, mint a nemzetiség be­vallásának szabadsága, büntetőjogi oltalomban ré­szesít. ki világa harmónikus nemzetközi együttmű­ködés érdekében fejleszthető. Jelentős szerephez jutott az a kérdés, hogy az egyes iskolai tantárgyak múlá­sában hogyan volna érvényesíthető a bé­kés kulturális együttműködés eszméje. A konferencia sokat foglalkozott a tanköny­vek ellenőrzésének és a háborúra usziló vagy történeti és egyéb hamisításokat tar­talmazó iskolakönyvek kiküszöbölésének kérdésével is. Az ily iráryu mozgalmak — érdekes jelen­ségeként az uj időknek — máris Szembetűnő eredményekhez vezettek pld. éppen Francia- és Németországban. A tanulók jobb lélektani kiképzésének szüksége, a különféle államok iskoláiban tanított tananyagnak összhangba hozása, diákesereakciók, különböző államok­beli gyermekek egymásközötti levelezése és Számtalan egyéb gyakorlati pedagógiai jelen­tőségű probléma foglalkoztatta a kongresszust, amelyik még a főiskolások, a felnőttek számá­ra rendezett tanfolyamok idekapcsolódó prob­lémáival is foglalkozott és amelynek eredmé­nyességét a ma délelőtti záróülésen elfogadott határozatok is szépen kidomborítják. A konferencián több magyar egyesület is képviseltette magát, közöttük — Magyar- ország ÖszJMe békepolitikájának uj doku­mentálására — a Magyar Külügyi Társa­ság is. Jól esett a konferenciát megelőző vasár­nap esti ismerkedési estéj yen a különböző angol, francia, német nyelvi! üdvözlések között magyar nyelvű üdvözlést is hallanunk, ame­lyik hangoztatta, hogy az igazi béke nem a kényszer, de csak a kölcsönös megértés békéje lehet, mert csak ez alkalmas az ellentétek át­hidalására és a hamis békék által okozott ká­rok reparálására. Nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy a konferencián meglepő sikerrel Szere­pelt mint nemzetközi közvetítő nyelv (és mint az egyik hivatalos nyelv is) az eszperantó. Különösen Privát doktor (genfi egyetem) bo­szorkányos gyorsaságú precíz fordításai kel­tettek méltó csodálatot. De a többi szónokok és fordítók is e nyelv igen eredményes hasz­nosíthatóságát bizonyították akkor is, amikor pld. a lélektani szekciói vitaülésén angol és francia nyelvű vitatkozók állottak egymással szemben, a vita az eszperantó közvetítésével minden akadály és félreértés nélkül folyha­tott le. * A konferencia több tagja, közöttük F. Boda István budapesti kereskedelmi akadé­miai tanár, intézetének és a külügyi társaság­nak képviselője, aki tevékeny és sikeres* részt vett a lélektani bizottság munkájában, ma d. u. teára a Spolecsensky-klubba hivatalos. A kongresszus komolyan, őszirtén, jól végezte el feladatát. A tanulókon, tanárokon — és a politikusokon múlik, hogy az emberi­ség valóban jelentős lépéssel jusson-e köze­lebb a nagyszerű eszmény: a kölcsönös meg­értésen alapuló harmonikus együttműködés eszménye felé. Ferenc József unokája az osztrák szociáldemokrata párt választási agitátora Beszélgetés néhai Rudolf trónörökös kányával, Erzsébet főhercegnővel Becs, április 20. (A P. M.H. bécsi tudósítójától.) 1883 szep­tember 2-án 21 ágyulövés adta hírül a bécsi Hof- iburgban ós a budai várban, hogy néhai Rudolf trónörökösnek és feleségének, Stefánia trónörökös­nőnek, a jelenlegi Lónyai Elemér hercegnének leánya, a kettős monarchia hatalmas uralkodójá­nak, I. Ferenc Józsefnek, unokája született. A császár unokája. Windischgraetz Ottó her­ceg elvált felesége, ma az osztrák szociáldemokrata párt harcos katonája és buzgó választási agitátora, aki gyakran látható a szocialisták választási gyű­lésein. A főhercegnő-elvtárs, aki egyébként az in­terjúért jövő újságírókat elutasítja, most fogadta az egyik bécsi újság munkatársát és érdekes nyi­latkozatot tett előtte arról, hogy miért lépett be a szociáldemokrata pártba? Valószínű ugyan, hogy a főhercegnő most azért tért el szokásától és azért nyilatkozott a nyilvánosság számára, hogy igy is propagandát csináljon a szociáldemokra­táknak és nyilatkozata csupán hangulatkeltő kor­teskedésnek tekinthető, ez azonban nem változtat a tény érdekességén és ezért a következőkben kö­zöljük a főhercegnő-elvtárs nyilatkozatát: — Különböző utakon lehet a szocializmushoz eljutni, — mondotta Erzsébet főhercegnő. — Bele lehet születni éa a párthoz való tartozást igy az élettel magával együtt magára venni. Ez az ut bi­zonyára a legboldogabb ós azok Tészére való, akik a szabadságban születtek és azt nem később kel­lett kikikdeniök. Nekem előbb meg kellett járnom »z élet iskoláját, tapasztalatokat kellett szerez­nem azoknak a köröknek életfelfogásáról, ame­lyekben házasságom után voltam kényteleu élni. Ehhez járult még nehéz küzdelmem gyermekeim megtartásáért elválásom után, amit főként azért vezettem, hogy az én szellememben nevelhessem fel őket. Ez az ügy — sajnos — elég sokáig fog­lak oztatta a nyilvánosságot. Úgy látszott, hogy az összes erők összefogtak ellenem, amikor onnan érkezett segítség, ahonnan legkevésbé vártam: a szociáldemokráciától. Mi voltam akkor? Ha sze­mély szerint szakítottam is a múlttal, a szociálde­mokrácia számára mégis csak a legyőzött régi rendszer számos reprezentánsainak egyikét je­lenthettem. A szociáldemokraták azonban közbe­léptek érettem, segítettek és megszerezték szá­momra legszentebb jogomat: az anya jogát. És az aggodalomnak és küzdelemnek azon zűrzavarában, amelyben akkor éltem, ez nem volt a legjelenték- télénebb tapasztalni, hogy tudniillik, ha egy asz- iszonyt megbántanak jogaiban, egy anyát érzelmei­ben, akkor a szociáldemokrácia áll oldalára. — Olyan nő vagyok, aki szeret tovább gondol­kodni. Hol lennénk mi asszonyok, mondottam ma­gamban, ha nem lennének meg az uj republiká­nus vívmányok?! Az én élményem talán más vál­tozatokban sok nő, talán az összes asszonyok él­ménye. Minden asszonynak, minden anyának küz­denie kell otthon és a külvilágban egyaránt. Mi­vel .segítik a többi világnézetek az asszonyokat ebben a harcban? Vigasztalással, intésekkel és a lemondás eszközeivel. Egyedül a szociáldemokra­ták segítettek az asszonyoknak tettekkel és mégis gyakran éppen az asszonyok részéről nem talál­nak megértésre. Amit például Bécs városa csele­kedett az uto’só években az asszonyokért és a gyermek ékért, már annak magának minden gon­dolkodó asszonyt közelebb kellene hoznia a szo­cialista városházához. — Szilárd meggyőződ égem — fejezte be nyi­latkozatát Erzsébet főhercegnő, — hogy a jövő a szocializmusé és ezért épp oly feszült érioklődés- seJ várom az április 24-iki választások eredmé­nyét, mint bármely más elvlársarm wmmmaammmmssmumMmmissmmmummammmmnmsasammmmmmmmmmmmmammmmmmmmBmmmmmmmmmmi A kisebbségek paradicsomában, Észtországban büntetik az elnemzeflenitésfi Irta: Csekey István dr., a dorp atá tudományegyetem tanára. Nemzetközi pedagógiai kongresszus Prágában a béke jegyében A kiilturnemzetek pedagógusainak szine-java az iskolát a nemzetközi béke szolgálatába kívánja állítani — Magyarország képviselője a kölcsönös megértés békéjéről — Fontos határozatok a tankönyvek ellen­őrzésének és a történelemhanusitások kiküszöbölésének kérdéseiben 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom