Prágai Magyar Hirlap, 1927. április (6. évfolyam, 76-99 / 1410-1433. szám)
1927-04-17 / 89. (1423.) szám
1927 április 17, vasárnap. bm f\ Tájfun és a japánok Beszélgetés Lengyel Menyhérttel —A mozi és a színház harca Amerikában — Nyolc kassai év — A berlini japánok— A legközelebbi színdarab — Budapest, április 16. A budai Városmajorban ezen a Jucslkas, esős, bűvös tavasai napon ás énekelnek a madarak. Reszketve röpd'öisnek egyik ágiról a másikra, de a dal.uk floifögytóta'tla'naibib. Talán még szila ja bt), minit nyáron. Valahogy az jutott, az eszembe, amidőn Lengyel Menyhérttel, az Amerikából nemrég visszatért magyar drámaíróval, az amerikai irodalomról beszélve, ezeket hallottam: i . A művészet láp virág ... — Amerikában. alig húsz esztendővel kezdődött meg a művészetek fejlődése. Egyszerre, hihetetlen 3 endü* t tel. Amióta megsokasodeftt a problémák szánip ebben a nagy, kereső foTgaitagiban, amióta nehezebb ott is az élet. Mert a művészet lápvirág, mely csak beteg konstrukcióból jön, melynek dlőíeltétcile az élért komplikált volta, a nehéz harc a kenyérért, nyomorúságos küzdelem a megéli!étéiért, küzdés a függetlenségért, szabadságért, emberi jogokért. Ott, ahol ez megvan, ahol az éleit nem nagy szenvedés, ott nem is oly szükséglet a szórakozás,, ott nem is olyan fejlett a művészet, különösen nem a .színpadi művészet. y • — Anglia népe talán a 1 egkiullturáltabbja' a mai kornak. S még sincs fejlett'színpadi kultúrája T,ondonnák, még ctsak megközelítőleg sem olyan fejlett, mint a kicsiny s elmaradott Magyarország Budapestiének. Ezzel széniben Oroszország, még a cári Oroszország is a Ségkifinomodotíiabb szin- p idl kultúrát teremtette meg. Nem a eárrfk áldozatkészsége teremtette ezt meg, mdntahogy ma nem a szovjet gavallériája farmén ki a legítök él etcs ebb színpadi kultúrát, ' hanem egyesegyediill a mai orosz élet s a mindenkori orosz élet pszichéié. Ami a művészeteit fejleszti — A művészet nem más, mint levezetése, át- t ét ele más élményeknek. Az a nagy nyomás, ami Oroszországban van politikailag, az a rettenetes bajsza, ami Amerikában van az élet kiis és nagy lehetőségeiért, az a nagy lelki depresszió, am!i Olaszországban van a diktatúra alatt, mind alkalmasak ama, hogy kinyílni, kivirá- goztatni engedjék a művészetet. Faluhelyen: — Kérem szépen, melyik utón érhetek leghamarabb az állomáshoz? — A legrövidebb utón. A színház és a mozi harca — Es a színpadi művészetet nem kell félteni, semmitől. A mozitól, ettől a sokat emlegetett mumustól sem. A filmkultúra fejlődése gigantikus méretű. Épp most olvasom, hogy Newyorkban egyszerre két palotákéiosszust építettek mozinak. Mindegyikbe- hatezer néző fér be. A heti bevétele mindegyiknek meghaladja a százezer dollárt. — Hogy ez konkurrencia a színház számára?... Nem konkurrencia, mert más. Felénk, kis országban, ahol a közönség szükebb körű, persze veszedelmesebb ez a verseny s jobban ás félnek tőle, mint Amerikában,. ahol ina. is vannak színházak, mel vek három-négy esztendeig játszanak egyetlen darabot. Nálunk egyetlen módszere van a színházi szuverenitás megmentésének, mindig, csak egy picivel jobbat produkálni, mint a film produkálhat a maga. eszközeivel... Valami abszolút okos, nyugodt tárgyilagosság van abban, amit Lengyel Menyhért .mondott s ahogy mondotta. Az éüeissaemü megfigyelő biztos ítélete. Valóban, amint itt. ül. végigdőlve fatötjén, végtelen kényelemmel elnyújt, ózva, kissé fáradtan, enerváltan, inkább kelti egy nagy idegmunfcát végző gazdag nagyiparos benyomását, mint a nagy Íróét, aki a magyar drámairodalom egyik legnagyobb nemzetközi valőrje. A szájában vastag, gyűrűs szivar, egyszerűen, különösebb hangsúlyozás nélkül, de amikor a régi idők kerülnek sorra, amikor az ifjú koráról kezd beszélni, megélénkül a hangja, a kellemes visszaemlékezés könnyed de- rüje ömlik szét rajta; látszik, erről beszél a - legszívesebben. Több, mint húsz esztendővel ezelőtt indult el sikereikkel gazdag pályáján' Lengyel Menyhért. A kezdő évek emlékei a'mái Szlovenszkóhoz kötik: Lengyel Jlenyhért Kassán — Nyolc esztendeig éltem valamikor régen Kassán. Kezdetben, fanijtaszta, tápaisziaifalt'liaia huszesztendös ifjú koromban, amikor először kerültem fel Pestre, azt hittem, költő leszek s az húsaimból fogok megélni. Versekből. Persze még éhezni sem lehetett. Egy esztendős, igen zivataros exlsztálás után átmenetileg felfüggesztettem költői asmbicióimat s Kassára mentem hivatalnoknak. Az Első Magyar Biztosító Társaság praktikánsa voltam, egyúttal persze roppant aktív többé-te- vésbé amatőr újságíró. Akkoriban még nem igen voltak hivatásos Mrlapcsinátók. Legfeljebb egy volt egy olyan, kis ..yidéki napilapnál,a többi munkát ambiciózus k&lmunfcalártsak végezték — dicsőségért .".. — Most azítán érzem, hogy enínek az ingyemmnnikánák igen-igen nagy hasznai, ngy is mondhatom, hogy anyagi hasznai voltaik. Sok mindent, amit életemben elértem, •körülbelül ennek köszönhetem. A. kassai színház hatása az Íróra — Nagyszerű iskola volt nekem a kassai színház. Mint szorgalmas színházi kritikus, mondanom sem kell, hogy minden este a nézőtéren, vagy — a színfalak mögött voltam. Sokszáz darabot ismertem meg, egész közelről megláttam az ilyen vidéki interpretációt, . beleláttam a darabokba. Kellett, hogy a vérébe menjen át az embernek ez a mesterség. Az első siker — Persze korán kezd lem az irodalmi bűnözéseket. Nem is beszélve számos nagyon ifjúkori kísérletemről, amelyek -visszavezetnének, mint operett-, dráma-, népszínmű- és fragédiaszerzőt egészen apró gyermekkoromig, írtam 22 éves koromban egy drámát, melyet három esztendeig kellett hevertetuem a fiókomban. Nem akarta egy színház sem előadni. Végre a -Tliália-sain.pad előadta. A Thália, melyet akkor a fiatal, lelkes Hevesi Sándor alapított s amely a magyar modem színpadi költészet egyik megteremtője. Az egyik orfeum helyiségében gyűjtötte össze vasárnap 'délutánonként ez a színpad azokat a pesti embereket, akik irodalmi .értékű darabokat akartak megismerni. Sok nagy külföldi szerző után m én „Nagvfc- jedcüem“ című darlabom volt az első eredeti magyar darab, amit ez a színpad bemutatott. Sok sikerre vezető küzdésnek a megindítója volt ez a Thália, moly kitűnő színészeket is '■ adott a magyar művészetnek, olyanokat, minit Törzs Jenő, aki, emlékszem, az én darahoni- - bán is szerepéit, 18 esztendős korában egy aggastyánt alakítva. — Ez 1906 tavaszán volt. Sikerem volt. Ösz- szel már a Nemzeti Szintóz mutatta be „Hálás utókor“ cirnü vígjátékomat A Taifun r= Hogyan jutott író ur a Taiíún témájához? — kérdeztem. — Annyira távol áll ez a téma az európai ember Világától s Ön sohasem volt még Japánban. Stúdiumokat végzett, vagy invencióval icsiinálta? — Berlinben'éttem s a véletlen közelembe hozott egy japán kolóniát. Ezek mindig csak csoportosan élnek s nagyon összetartanak. Érdekeltek. Először csak figyelni kezdtem őket, később kerestem a társaságukat,, de japánokhoz közelférkőznie egy idegennek lehetetlen. így hát kérdésére azt mondhatom, hogy studirozíam őket, de a meglátásokhoz inkább segített az invencióm, mint az ő őszinteségük. A dráma témájának a magva a valóságban megtörtént. Ez a kis-mese mozgásba hozta a fantáziámat és sokkok küzködés után írtam meg ezt a darabomat. Egyike volt a legnehezebb munkáimnak. Mert idegen területen tapogatóztam. De érzem, sikerült a témát olyan világossá tenni a magam számára, mint hogyha köztük éltem volna, valami messze japán városkában .., A Taifun és a japánok Igaz-e az — tettem fel a kiesé kényes kér-. d‘§st. —hogy a japánok idegjenkedve ismerték meg a darabot s jellemük meghamisításának tekintik? ... —■ Szó sincs róla, — hangzott a határozott válasz. — S ezt nem annak az alapján állítom, mert egyes japán 'ismerőseim megdicsérték a darabot s elragadtatottan nyilatkoztak róla. Erre nem lehetne adni. A japánok kínosan udvarias emberek,' átláthat a liánul alázatosak, akik nem kritizálnak Azonban, ha arra hivatkozom, hogy gróf Muishakoii, a legjelentékenyebb japán írók egyike, lefordította a darabot és Sesuju Ha vai- kaka, a legnagyobb japán jellemsziiiész, százas sorozatban játszotta Tokióban, akkor feltételezhető, hogy a darab nem áill messze a japán néptől sem, mint ahogy a világ minden részében nagy érdeklődés nyilvánult meg iránta. Londonban eredeti japán statisztákkal játszották a darabot... Előkerülnek a régi fényképek, többek között a londoni ensemble érdekes felvétele, amelyen a valódi japánokat nem is lehetett megkülönböztetni a nagyszerűen maszkirozott angolszász' színészektől ... Min dolgozik Lengyel 3Ienyhérfc? A falak egyébként is fele vannak dedikált fényképekkel, régi szerepfelivételieikked, melyek .mind a.sikerekben gazdag Írói pálya egy-egy állomását jelentik. Vájjon mit hoz Lengyel Menyhért számára a jövő? Min dolgozik? ... — A Vigszinházban kerül színre a legközelebbi darabom, azt hiszem, már csak ősszel. Lehet is, hogy7 nyáron még bizonyos simításokat végzek rajta. A főszerepet Varsányi Irénnek szán lám. Szép szerep, neki való szerep. A darab magyar miliőben játszik, a vidéki magyar életet festi s .arról szól... Egyszerre abbahagyta Lengyel Menyhért. Várakozó pillantással tekintettem rá. De rövid szünet következett, az iró összehúzta a szemöldökét s aztán kedvetlenül mondotta: — Különben az még nem érett meg a nyilvánosság számára Még messze van a premiér. Még egyelőre üzleti titok. ITigyje el, okom van nem tulkoráu beszélni a téma tér veimről. Egyszer már megjártam ... Sándor Dezső. B. Palotai Boris verseiből: Szerelem Mini gallyakon fennakadt rongylahda olyan a szivem. Szél veri és himbálja kergetve tépi. Szabadítsátok ki gyöngéd ujjakkal hozzátok vissza nékem, hadd szárítom (melegre. Tudom messzire hajítom ismét mitsem törődve, ujjongón, gyerekmócLra! — Herjnye, a kirielejszomát, ihpgy ilyen cudarul -megjártuk... Hejnye ... kejnye!... Most már aztán megvan a baj! Rájuk kiáltottam: : . — Emelje fel mind a két kezét, akinek az élete kedves. Akinek lógva marad a karja, azt kérésziül lövöm. Az embereim ismerték a regulát. Mintha vezényszóra cselekednék, úgy kapta föl mind a két karját a levegőbe. Csak a folyton dör- mögő üreg jegyezte meg: — Nincs minálunk semmi fegyver. Nem vagyunk mi gonosztévők. Láttam, hogy fegyver csakugyan nincs náluk: de láttam egyebet is. A három ember képe fekete, mint a sze r ecsetté. Vastagon bekormozták az atyafiak. Már ekkor nem voltunk . magunkra. A lövöldözés lármájára felriadt a tanya népe és a cselédség, úgy, ahogy az ágyból kiugrott, szaladt ki az országútin nézni, mi történt. Intettem nekik, hogy csöndben legyenek, azután rászóltam a tolvajokra: — Most pedig vissza a tanyára’ Az öreg kelletienkedelt:-- Hát a szekérrel mi lesz? — Ne törődj vele!-- Hogyne törődnék az enyémmel! A kocsisomnak kiadtam az utasítást, hogy szedje le a szerszámot a meglőtt lóról, azután hajtsa vissza a szekeret a tanyába. Míg. ez a művelet tartott, az öreg megint megszólalt. Szemrehányó hangon mondta: — Nem elég, hogy a tekintetes ur megcsinálta a 'kárt, még ilyen paíáliát is csap! Hát mire való mán ez? Ráfogtam a puskát. — ÍNe feleselj! Indulj! Megindult a menet. Elől a három búza- tolvaj. Utánuk én, fölvont puskával. Nyomomban némán a cselédség. Leghátul a szekér; most már csak egy lóval. Hallottam, amint az egyik béresem csöndesen mondta: , — Ez már megint az öreg Buzsik, pedig még csak most eresztették haza. Az öreg a rövid utón ki nem fogyott a ghejnyé“-ből. Nem csinált belőle titkot, hogy a vállalkozás ilyetén vége igen kellemetlenül érinti. Egyszerre azután odavágta a szomszédjának: — Látóid, látod, milyen bajba hoztál en- gernet! De már erre a szomszédja se maradi némán. Érezhetően őszinte méreggel csapott vissza: — Ne gyalázatoskodjéik kend! Hiszen kend a szerzője az egésznek! Én tisztáiban voltam a helyzettel. A tapasztalt vén róka már „hárit'k A zsiiványbe- csület is hiányzik belőle. Hátraszóltam az egyik béreshez: — Szaladj előre a kiírthoz és — vizet a vályúba! ■ A tolvajokra is rákiáltottam: jg — A kúthoz! Egy perc múlva már ott is voltunk a kut- niál. A vályúban csillogott a frissen húzott viz. Ott megálltunk. Az öreg most egyszerre felém fordult és halkan, kissé megszeppent hangon kérdezte: — De hát mit is akar vélünk a tekintetes ur? — A becsületes ábrázatát akarom látni kendnek! — Azt igy . is láthatja a tekintetes ur. — De éu fehéren akarom látni! Nem ilyen kormosán! Az öreg most máT még csendesebben mondta: — Ne kívánja azt a tekintetes ur, hiszen semmi kárát sem okoztuk. Ott van a búzája: vegye ... Én nem kívánom a tekintetes űrét, a tekintetes ur se bántson minket!... Mire való ez az erőszakoskodás? Megint ráfogtam a puskát: — Rögtön mosdotok, vagy — lövök! Az öreg ledobta a kalapját, azután keseredett hangon még egy kísérletet tett: — Legalább ezeket a népeket tessék mán innen elparancsolni! Tagadólag ráztam a fejemet: — Becsületes embernek senki előtt sem kell restellnie a pofáját, huncut ember meg hadd restelje mindenki előtt! Egy,.. kettő .. És hogy végét vessem az alkudozásnak — puskacsővel mondtam a hármat. Belelőttem a levegőbe. graiifor a legjobb és legolcsóbb íMaSSZÍFOSJÖkéSZii- lék segítség nélkül használható. £3ájas©fSáS, reumatizmus sfb. ellen. A legújabb torv. védett találmány. üi*a csak SCI S®»— Ahol nem kapható, oda küldi , orthopád készülékek gyára, Prága, 151. Zitná 4/b. A lövés hangjára nagyot sikoltottak az asszonyok: a három fekete fej pedig locs- csanva merült a vályú vizébe. Mikor kiemelkedett belőle: fehér volt már mind a három. A bélesem jól mondta. Buzsik Koczi Mihály volt az öreg, vele a fia, meg a sógora. A cselédségben nagy sopánkodás támadt: — Óh, a vén bűnös!... Óh, a gyalázatosak! Keményen végigmustráltam a három embert, aztán rászóltam az öregre: — Hát csakugyan kendet tisztelhetem Buzsik Koczi Mihály!?... Egész famíliástul! A kiét fiatal lehanyatlott fejjel, némán, mozdulatlanul' állt, de az öreg egyszerre hátratépett, felszegte a fejét, bátran az arcomba nézett és kemény, szinte gőgös és fenyegető hangon szólalt meg: — Hát én vagyak!... Hát igenis, én vagyok!... Mindenki tudhatja, hogy ki vagyok! ... A tekintetes ur is tudhatja, hogy ki vagyok!... Én -a tekintetes urat bántani néni akartam, pedig a tekintetes ur nagy kárt csinált nekem! Vagyok az az ember, hogy ner i haragudtam volna meg érte, ha a tekintetes ur is emberségesen viseli magát! De ha a tekintetes ur igy bánt velem, most már én is követelem a magamét! Most mán én mondom, hogy gyerünk a törvény elébe! Most mán én mondom!,.. Majd ott megmondják, egy-két zsák búzáért szabad-e agyonlőni a szegény ember drága lovát!.... Most mán azt mondom, hogy'megfizeti azt a tekintetes ur!... Ha szépszerivel nem akarja, 7-sandárral vitetem be a tekintetes urat.. Megmutatom ... * A törvény előtt kemény csalódás 'rte> Buzsik Koczi Mihályt. A bíróság sehogy se volt hajlandó elfogadni az ő jogi felfogását. Ki is fakadt a vén bűnös, hogy „a törvény is csak az uraknak kedvez". Rásóztak megint egy porció pihenést a börtönben. | Pongyola xíí 5r.p£?'- Ke 29— | Kombiné Ke 39— i Pamutjumper színben KŐ 49i j 1 Kabátok minden árban Ke 129 t felfelé I RÓBERT EISNER PRÁGA, Jindr Sská 20. 9
