Prágai Magyar Hirlap, 1927. április (6. évfolyam, 76-99 / 1410-1433. szám)

1927-04-17 / 89. (1423.) szám

1927 április 17, vasárnap. mm Vnortríilrtrt JEGYZETEK írja: SehiipfHa Aladár Irodalmi béke Az irodalom körül meglehetős csönd van Bu- dapjsjen, a közömbösség köde kezdi .belepni, a M- _ keket, mintha a köeiömségaiefk' egyre kevesebb csziik- ; sége volna irodalomra, vagy mintha az írók egyre >Skevesebbet tudnának mondani a közönségnek. Ebbe a mozdulatlanságba némi mozgást hozott, be H Berzeviezy Albertnek a Kisfaiudy-Táreaság ünnepi •’iközgyűlésén 'az elnöki székből elmondott beszéde. Berzeviezy Ad vb61 indult ki s próbálta meg- l, arlla; Irani Ady jelentőségét. Tagad hat adan tény­ként állította fel, hogy Ady rendkívüli tehetségű költő volt, tehetsége a magyar -irodalom legkivá­lóbb költői közé emeli, de egyúttal súlyos megál­lapításokat mondott Ady politikai magatartásáról, környezetéről. Beszéde végén aztán, az irodalom ■kettészakadásáról beszélt, arról, hogy két irány — ahogy ő nevezi, a jobboldali és baloldali irodo­- -lom — mereven szemben áll egymással, alig vesz ■egymásról tudomást, vagy ha igen, csak elleneége- •eon. Megpendítette, hogy* ezen az irodalomra néz­ve káros állapoton változtatná kellene s mintegy ■ felajánlotta a békejobbot a baloldali irodalomnak. Egy pillanatra úgy látszott, mintha az érdekes : kezdeményezés rossz sínre tévedt volna. Berze- viczy beszédének volt egy passzusa, mely Ady po- litikai állásíoglalását a környezetének tulajdonl- 1 tóttá, mintha a költő az őt. körülvevő barátainak Bzuggeszűiéja alatt ütötte volna meg verseiben az ismert forradalmi hangot-. Mellesleg Berzeviiezy ezt • a környezetet, Ady baráti és írói körét állította úgy be, mint a forradalom, Trianon s az ezekkel j kapcsolatos bajok előidézőinek. Ez általánosság­ban fájt Ady hiveinek s köztük különösen azok­nak, akik egyrészt politikailag távol állottak Ady álláspontjától, másrészt a forradalom-mai sem am­pák kitörése élőit, sem annak kitörése után nem rokonszenveztek és abban semminemű részük nem is volt. Fenyő Miksa, Ady egyik legközelebbi bive, ;g'M csakugyan erős és bátor ellenforradalmi tevé­kenységet fejtett ki, e miatt — a Berzeviezy be­szédéből megjelent első s ma már tudni, hogy e-1­- torzított ujságközlemónyek hatása alatt — élesen vágott vissza a Kisfaludy-Társaság elnökének az egyik esti lapban. Erre a másik estilap liajszaezerü nköiói; kezdett Fenyő ellen egész odáig, hogy kö­vetelte a Gyáriparosok Országos Szövetsége igaz­gatói állásából való kiemelését. Az Akadémia kö­rül élő tudományos és irodalmi egyesületek tün- tetóssaerü felvonulást rendezlek Berzeviezy mel­le'!, üdvözölték őt, a jotbpárti lapok éles hangon Írtak a „baloldal i“ irodalom ellen, — köztük olyan irck is, akik időnként fel szokták keresni írásaik­kal ennek reprezentánsát, a Nyugatot. A Nyugat emberei némán álltáik a harcot, Fenyő Miksa maga kérte őket, hogy ne elegyedjenek., be'b az ügybe, melyet, az ő személyes ügyének tekintett. áfakor azután a lármának ez a része elcsende­sedett ö Berzeviezy beszéde teljes szövegében meg­jelent a Budapesti Szemlében, még mindig fenn­maradt a kérdés, begy mit válaszoljanak a fel­ajánlóit bélkeojárdáira. A válaszadásra Babits Mi­hály vállalkozott e válasza a Nyugat április 1-1 számában jelent meg. Határozottan és a formában konoMiánsan vitatja, hogy Ady és társai egyáltalán mean állnak tagadóiéig a múlttal és a hagyomány­aival szemben, sőt igyekeztek munkájukat a hagyo­mány gye kerethez fűzni, védi Adyt azokkal a vá­dakkal szemben, amelyek nem annyira a költőt, hanem a hazafit illetik, verseiből bizonyltja ma­kacs és fájdalmas magyarságát, elutasítja a forra­dalomra vonatkozó vádat s a felajánlott békejobbot elfogadja azzal a kijelentéssel, hogy „legyen bár valaki munkáink esztétikai értéke felől bármely véleménnyel, emberi er'lcölesünk komolyságát és hazafias szándékunk magátőMrtetődés'ét ne vonja kétségbe'1. A kérdéshez hozzászólt, e sorok írója is lénye­gileg abban az értelemben, hogy az irodalmi béke létrejöve'tél-e attól függ, hogy küszöböljék ki az irodalmi kérdések tárgyalásából a politikát, szün­tessék be az irók üldözését politikai magatartásuk, tmiat-t s Vívják meg az irodalmi vitákat méltó iro­dalmi eszközökkel. Mert a sokféle színű, sokféle világnézeteket tükröző irodalmi irányok nem je­lentenek baji, sőt az irodalom színesedését és gaz­dagodását jelentik s vitára, az eszmék súrlódására tmindig szükség van, a baj ott kezdődik, ahol ille­téktelen szem.H5on.tok és illetéktelen eszközök avatkoznak bele az irodalom életébe. Az érdekes disputa mcist itt tart. Hogy- mi lesz az eredménye? Ezt konkrét formában nehéz volna megmondani, mert hiszen irodalmi béke n-em képzelhető úgy, mint például politikai pártok kompromisszuma, melyben minden fél lemond programja egy részéről, vállalja a másik fél pro­gram-iának egy részét s egy közös programot álla­pítanak meg ilyen megegyezéssel. Ilyen kouipro- ■B»iBsgaBggmaB3m5nBMMJiua^3amTWB^ mnmnBPwawMg mtsszum nem 'képzelhető el. irodalmi kérdésekben, mert itt az elvi álláspont tiszta megőrzése min­denkinek lelki ügye s egy író sem állhat más vi­lágnézeti álláspontra, mint amit a szívó sugall neki. Egy eredményt lehet csak várni: hogy meg­szűnjék a kölcsönös merev szembenállás az ellen­tétes irányok közölt, ne maradjon meg az a bete­ges állapot, hogy amit az egyik fél csinál, azt a másik fél eo ipso elveteudőnek minősítse. Az én nézetem szerint az volna a fődolog, hogy keveseb­bet’ beszéljünk pártokról és irányokról, többet az Írókról és müveikről'. Az iró nem mint pártember írja verseit, drámáit, regényeit, nem egy párt­programot akar velük megvalósítani, hanem a maga legsajátabh egyéni felfogását a világról és éleiről akarja a közönséggel megismertetni. Min­den irót tehát önmagában kell megítélni és pedig irói tehetsége és müve esztétikai értéke szerint, tekintet nélkül arra, hogy tartoZik-e és milyen, párthoz tartozik. Ha idáig eljutunk, az irodalmi békét nem kell hangoztatni, nem is kell csinálni, meglesz az magától is. PÁRISI NAPLÓ írja: MÁRAI SÁNDOR — A csapóajtó — — Mondja, kérem, amikor az elmúlt hónap­ban legutoljára itt voltara, valóban házassági en­gedélyt adott nekem, vagy kutyabélyeget? — „Természetes, egész biztosan házassági engedély voh az“. — Úgy?! Nekem ugyanis azóta tisztára kutvaélelem van ’ Huzamosabb ideig készültem rá, liogy meglátogassam Balzac urat, a kitűnő regény- j irót, a fűszeres fiát; huzamosabb ideig ké­szültem reá, s ahogy előre sejtettem, nem ta­láltam otthon. Balzac ur Passyban lakik- A cí­me benne van, ha nem is a telefonkönyvber, de minden lexikonban. S mégis, milyen keve­sen látogatják: a „Balzac barátainak köre", néhány vasárnapi kiránduló, s nagyon kevesen a Párisi-járó idegenek közül. Balzac ur kiesik az idegenforgalom érdeklődéséből. Az előszo­ba vendégkönyve félig üres. Egypár angol, ta­lán féltucat magyar, a legtöbb aláíró nemet. Holott Balzac ur müve él, ma, közel száz év után is, azzal a különös szenvedéllyel él és hat ez a mii, amivel Íródott. Reggel tisztességesen felöltöztem látogatási ruhába, ahogy illik', mert egyrészt az ember úgy játsza el az életét, ahogy jólesik neki, másrészt kinek a tiszteleté­re húzzak sötét ruhát, ha nem Balzac ur tisz­teletére, akinek könyvei egyszer egy eszten­dőn át szórakoztattak? A ember tartja a maga Balzacját a házban, minden nagyobb meggyő­ződés nélkül, de fokozódó szeretettel. Közepes iró volt, de óriási erővel és szenvedéllyel volt az. Nem volt mély gondolkozó, de hihetetlen erővel tudta elgondolni azt, amit megismert s ami az eszébe jutott. A kortársait elképesztet­te, az utókort gondolkozóba ejtette egy olyan túlzásával a termékenységnek, ami csak a kí­vülállónak .imponál, a céhbelit mindig.gyanak­vásra ingerii. Nem lehet egészen büntetlenül húszezer oldalt Írni egy életben. Gyakran irt kényszerből, ipég. tö^bsgpr kés^^p]., igen gyakran megszokásból s rendkívül gyakran pénzért. Balzac, talán az .első nagyszabású re­gényírója az irodalomnak, aki, mint köztudo­mású, programserüen pénzért irt. Dosztojev­szkij néha megtoldotta tiz-husz Ívvel egyik regényét a kiadó tallérjai kedvéért, de nehéz lenne azt állítani róla, hogy akármelyik köny­vét is a honorárium csábalmái kedvéért építet­te fel; Balzac igen gyakran irt egész nagy kö­teteket kizárólag pénzért. 1810-ben a fölfede­zés, hogy az irodalom pénzthajtó, sőt adott kö­rülmények között sokpéuzthajtó mesterség, még uj volt. Balzac ur szeretíe a pénzt. Do de mit is szeretett volna, ha nem a pénzt, — pa­raszt volt, kisnemes, fűszeres fia, kövérterme- tü, sűrűvérü, szomjas, nyugtalan, türelmetlen, erőszakos, autodidakta s a restauráció utáni idők óriási üzleti lehetőségei lobogtak körülöt­te. az elpolgáriasodott Parisban, aminek fia volt. Adósságai voltak és tehetsége. Ezt a két veszedelmes végletet iparkodott egyensulyba- hozri az Írással, amiről az ő idejében derült ki először, hogy van olyan mesterség, ha nem is egészen olyan jó, mint a banküzlet. Balzac har­minc éves korára esik az irodalomnak ez a fölfedezése, hogy az irás mesterség is lehet, — nem csak nagy szellemek öncélú tevékenysége, vagy gazdag emberek játszadozása, hanem reális és majdnem tisztes mesterség, ami ép­pen úgy, csak valamivel rosszabban eltartja hiveit, mint a kereskedelem. Ha Balzac irt, többek között ezt a szempontot is szent előtt tartotta. Kora erkölcseit és komédiáit irta meg, tehát azt, amit maga körül látott Passyban, a Citében, a Faubourgokban; s azt, amit halott, amit az ölébe hordtak- Sokszor bizonytalan volt. Nagyon sokat tanult. Néha pletykákra bízta magát; gyakrabban s ez a veszedelme­sebb, a fantáziájára, amiből nem sok jutott ne­ki. Harminctól hetven éves koráig többet dol­gozott, mint élt. A Napóleon utáni időket már csak látta és hallotta; akkor dolgozott; nem ért rá, ezeket az időket meg is élni. Nagysze­rűen tudott megfigyelni, ami mindig feszélye­zi és sokszor eltereli igazi feladataitól a re­gényírót. De ha a korát megírta, úgy elsősor­ban a koráinak irta meg, nem az utókornak. Balzac az első iró, aki példányszámmal dolgo­zott. Tele volt adóssággal. A rue Raynouard 47-es szánni házban lakott, Passyban. Ez a ház nem valami m-uzeum, hanem kö­zönséges bérliáz- S nem is afféle pompázó la­kóház, mint Madame de Sévigné-é, akinek palotájában elhelvezóst nvert a Carnavalet­muzeum. Nem is családi ház, ha az utcáról nézzük, hanem kisebb bérház, baiahiakos em- pire-fronttal; egy szerény tábla s az iró fejé­rek gipsz-relief je jelzi, hogy itt tanyázott. A lépcsuház dohos. Ebben a furcsa házban a földszintről még közel két emeletet kell leidé mászni az udvarba, amíg a Balzac-szárnj hcz ér a vándor. Polgárok között lakott, egyszerű emberek között ért, csak egy kissé isoiáitan, mellettük, de nem velük; egy levegőt szívott velük, de másképen szívta. Az udvar végében áll az alacsony, föld­szintes traktus, ahol Balzac lakott, dolgozott, meghalt. Keskeny kert, a nagyvárosi élet luxu­sa, az épületrész szárnyasajtója' mellett. A kert kerítése mellől elég magasról látni Parist, — a kilátást Balzac idejében még nem zavarta az Eiifel-torory — s a lakásából egyenesen a kertbe léphetsz, ami tele van gyön'ge, nagy­város1, áprilisi nappal. Négy szobában élt Bal­zac. A szobák jórészt üresek- A dolgozóban egy XIII. Louis Íróasztal, egy berger-szék s egy könyvszekrény. Az emberiség minden nyelvén sorakoznak ebben a könyvszekrény­ben a fűszeres fiának könyvei s a tanulmányok, amilyet idegen nemzetek búvárai neki Szentel­tek. (Csak Balzac magyar kiadványai hiányoz­nak; a magyar k’adck nem tartották eddig ér­demesnek, egy-egy tiszteletpéldányt küldeni e szekrény címére a szerzőnek-) Az ebédlőben kegyelete® kacat, álmuzeális limlomok; nagy- irók ivópoharának jelentőségével hiszen mind tisztában vagyunk. A lakás szűk, de igényte­lenségében is . elegáns* a legiróabban iró-la- kás, amit valahol láttam. A kert, ez. a fény­űzés itt Paris közepén, ahol a telek ára az eget verdesi, talán kevesebbet ért Balzac idejében pénzértékben, mert különben, ahogy szerzőn-j két ismerjük, valószínűleg eladta volna. A! dolgozó szárnyasajtajából egyenesen a kertbe léphetett. A vidék ma is csöndes. Passy zegzu­gos terraszai alól idelátsz'k a Szajna. A szo­bák tárgyainak megvan az a szeuden Ízléste­len karaktere, amit a művészettörténet „1830“- as katalógusszám alatt könyvelt el — egy ha­nyagsága az Ízlésnek, ami hanyagságában is kecses tudott maradni. Az egész Balzac-ház- bau különben két részlet mond valamit Bal- zacról. Az egyik egy fotográfia, helyesebben egy dagüerroiypia után készült modem és jó kópia, Balzac 45. életévéből. A kép érdeke* azért is, mert a fotografálás vívmányának első példányai közé tartozik. S érzem rajta a gép sivár, de óriási erejű közlési fölényét: mennyi­vel többet mond ma ez a foto, 100 év után, az igazi Balzaeról, mint minden rajz, metszet é« olaj, amivel kortársai megörökítették voná­sait. Gyűrött, kissé szennyes ingben áll a ké­pen, kövéren, haragos és okos Szemekkel. A fej lágy és szenvedélyes. Egy polgáré, akinek volt bátorsága kasztja szórakozásain túl a ki­élés legmélyebb, legveszedelmesebb s kasztja által végeredményben az összes Szenvedélyek közül legjobban elitéit formáját választani: az írás élményét, abban a naiv hitben, hogy ezen keresztül módja álcád majd megközelíteni az élet irigyelt élményeit. Ez a fotó, s egy csapó- ajtó, ami a dolgozó s a háló között csigalép­csőn a pincébe s onnan titkos utón Passy egyik csöndes utcájára vezet, ma is legtöbbet mon­danak el Balzacról. Ezen a csapóajtón szökött meg időnkért a hitelezői elől, ha munkaköz­ben zavarták- Az ajtó körvonalai elvesznek a parkett kockamintái között. Ez a csapőajtó hozzátartozott Balzac éleiéhez. Ez az a furcsa ajtó a művész életében, amin át elmenekült a realitás nagyon is jogos számlái elől. *\z egyik iszik, a másik hazudik. Balzacnak reális csa­póajtaja volt. Ha zavarták, fogta a kalapját és elszökött sétálni Passy utcáira. * Ahogy ezt a csapóajtót nézem, eszembe­jut egy meglehetősen kiadatlan Balzac-adalék, amit, legyen bármennyire anekdota, nem hall­gatok el, mert kevesen ismerik. Véletlenül ol­vastam egyszer, jó régen már, a Bibiiothéque Naíonale valamelyik Balzac-monográfiájában Valahogy így ment: Balzac, az iró, pénzzel tartozott Fourniernek. a Péknek. Kétezer Tankkal, — nem zsömlyékért, hanem váltók éjében. Évek után. a gazdag pék egy reggel éjébe rakta kürtőkalapját és levizitelt Bal­zac urnái. *A pénzét kérte. Balzac urat ingben alatta, setét délben, a dolgozószobában; ez -gyszer nem ért rá, igénybevenni a csapóaj- ói. Az udvarias figyelmeztetésre Balzac inge­rülten válaszolt. Aztán.az asztalra csapott. Az­tán ezt mondta: „Figyelem, Fournier! Éjszaka a pun bátoruk történetét olvastam, ön pék és nem olvasta még a pim háborúk történetét. Én iró vagvok és olvastam. Ez a különbség ket­tőnk ko-étt, továbbá az, hogy Ön gazdag, m'g én adósa vagyok önnek kétezer frankkal. De a betű titokzatos dolog, Fournier, minden benne van; néha a szerencse s a gazdagság is, a kül­ső dolgok, a siker titka és a végtelen pénz is­iin ma éjjel a pun háboruk történetében azt olvastam, hogy az ó-korban létezett és virult Cártliago mellett egy vörösrézbánya, az ó-kor egyik legnagyobb bányája, amiről ma a kutya sem tud. A leirás elmondja azt is, merre fe­küdt: figyeljen ide: tehát mindjárt balra Carthago mellett, két napi járófcldre észak­nak. A bányát, mint Carthagot, időközben saj­nálatosmódon betemette a homok. De a róz, Fournier, a réz ma is meg van, a vörösréz, Carthagótól balra, csak meg kell keresni. A rég’ek nem csaltak; s a fö’d sem csal, soha. ön gazdag és élénk szellemű ember, Főimbe."-, mi lenne, ha társulna más gazdag és élénk szel­lemű franciákkal, s megkeresné.a punok re­zét? . . . Franciaország leggazdagabb embere lehetne . . . Látja, Fournier, a történelem az élet tair tómestere . . . Ce t erűm censeo: a jó tanács fejében eltéphetné azt a váltót . . .“ Szótt s hátradült ebben a kényelmetlen ka­rosszékben, gyámoltalanul mosolygott; csak­ugyan olvasott az éjjel valami ilyesmit. A pék is mosolygott, de lelkesen, megrázta Balzac kezét és elrohant. Egy hónap múlva írtban volt az expedíció Marseilleből egy hajón a tuniszi partok felé. A vörösrezet megtalálták. A csa­lád ma is egyike Franciórszág legnagyobb bányatulajdonosainak . . . Valahogy így megy az anekdota; bizonyos annyi, hogy Balzac, e jó üzlet után-, elégedet­ten maradt egyedül; a kezét dörzsölgeíte, el­gondolkozott a po'gárok hiszékenységén s elé­gedetten lemászott a csapóajtón át sétálni a- utcára. * Igen, ez a rejtett és ravasz ajtó mülirtv és világ, irás és valóság között, a menekülés, a félszeg és szégyellt, titkolt és kínzó, állandó menekvés csapóajtaja: ez Balzac ebben a ház­ban, ez az ő nyoma. Ez a csapóajtó, ami nélkü­lözhetetlen kellék kalandorok és irók házai­ban, valami megalázó és fölényes egyben ez az ajtó, valami leleplező és egyben igazoló. Mert alapjában mind anarchiáiban éltek, kivéve ta­lán az irodalom renté'seit, akik cellákban éltek. Távozni kell s automatikusan a csapóajtó felé indulok, — a ház gazdasszonya az, aki in- dignáltan visszaint s a hivatalos kijárat felé vezet. Uj repülógépviiágrekcrd Berlin, április 15. NewyoTki jelentések szerint két amerikai repülő, Chamberlain és Alcosfca megdöntötték az egyfolytában való repülés világrekordját. A repülők 51 óráig és 12 percig maradtak a levegőben. Ezalatt az idő alatt összesen 5700 kilométert tettek meg leszállás nélkül. Nagyarányú katonai szovjet- kémkedés Franciaországban Paris, április 15. Az Echo de Paris ma hosszú cikkben számol be arról a legújabb kémkedési afférról, amely napok óta izga­lomban tartja a francia közvéleményt. Ki­tűnt ugyanis, hogy Szovjefcoroszország hosz- szabb idő óta rendszeresen kémkedik a leg­lényegesebb francia telepeken és a kémke­désnek váratlanul kedvező eredménye is volt. A francia hatóságokat a kémek leleple­zéséhez a véletlen vezette. Rakovsky orosz nagykövet diplomáciai futára elvesztett egy csomagot, amely a rendőrségre került, ahol tevedésből felbontotfák. A csomagban olyan katonai okiratokat találtak, melyek csakis maga srác ga kato­natisztek árulása következtében in ihat­tak az orosz követség kezére. Azonnal megindították a nyomozást és két-három napi megfigyelés űrén sikerű’t a kémeket letartóztatni. A lap megboiráiik"-:- va beszél Rakovsky ügyvivőről, aki annyin ment, hogy a kémkedési áttér nyilvánosság ra jutása után még vissza is merte kérni t rendőrségtől a kompromittáló csomagé1 7 Finom iltes*©** í a Begszebö ajándék Weinstabl Móricz ékszerész Pozsony, Haíászkapu utca 2. szám.

Next

/
Oldalképek
Tartalom