Prágai Magyar Hirlap, 1927. április (6. évfolyam, 76-99 / 1410-1433. szám)

1927-04-13 / 86. (1420.) szám

8 Mőí^észetiropalok fim<—i ag i — ............... Hozzászó lás képzőművészetünk válságához — A Kazinczy-Társaság nyilatkozata — A Kazinczy Társaság elnöksége a következő nyilatkozat közlésére kérte fel szerkesztőségünket: A Kassai Újság április 2. számában „A Szlo- venszkói Képzőművészek Egyesülete elnöksége" aláírással a fenti címmel egy cikk jelent meg, eb­ben a Szlovenszkói Képzőművészek Egyesülete el­nöksége a Kazinczy Társaságét is belevonja azon hírlapi polémiába, mely egyrészről a SzKE-ben helyet foglaló művészek, Gwerck Ödön és Tichy Kálmán, másrészről a SzKE igazgatója, Flache Gyula közt lefolyt s melybe két a SzKE-en kívül­álló keletszlovenszkói művész is beleszólt a K. U. március 9-iki számában s a belső tagok részéről megnyilvánuló bizalmatlanságot a SzKE vezető­sége iránt s a kemény kritikát, melyet, — ismét­lem, — a belső tagok gyakoroltak a SzKE szel­leme és vezetése fölött, magukévá tették. A Kazinczy Társaság a vita folyamán teljesen tartózkodó álláspontot foglalt el, mert úgy vélte, hogy a kirobbant elégületlensóg teljesen a SzKE belső ügye, melyet magának kell kitisztálnia. Ez nem jelenti azonban azt, hogy az ügyben teljesen érdektelen lett volna, hiszen a Kazinczy Társaság, mint jóváhagyott alapszabályokkal bíró egyesület, ha csak részben is, szintén képzőművészen egye­sület s igy nem lehet közömbös előtte az, hogy a pár excellence és országos jellegű SzKE hogy mű­ködik a szlovenszkói képzőművészet fejlesztése érdekében. De a testvéregyesület iránti loyalitásból nem akart beleszé'ni az éles vitába se pro, se kontra, mert nem akarta még jobban keverni a csávát s evvel esetleg hátráltatni azt, hogy a tagok részéről megnyilvánuló elégedetlenség, melyet letagadni nem lehet a mely tudíunkkal eliminálva ma sin­csen a SzK-ben magában simuljon el. Hogy most mégis állást foglalunk ez ügyben, annak oka kizárólag az, hogy a SzKE elnöksége aláírásával megjelent cikk azt egyenesen provo- ká’ja. Mert, — bár a kérdéses március 9-iki cik­ket úgy Halász-Hradil Elemér, mint a többi hat művész nem mint a Kazinczy Társa ág képzőmű­vészeti szakosz'ályának elnöke, illetve tagjai írták alá, de mint magánemberek s igy a SzKE részé­ről a Kazinczy Társaságnak a vitába való belevo- nása teljesen érthetetlen, — ha a SzKE magán­emberek privát véleményét a KT utján, mint an­nak tagjaiét, akarja elhallgattatni, úgy* jogunk van, sőt kötelességünk is a megtámadottakat, ha igaz­ságukról meggyőződtünk, megvédelmezni is. Egy egyesület működése fölött kritikát gyako­rolni mindenkinek joga van, nemcsak az- egyesü- lőziefett adatok alapján ezt megtették egy képző­művészek, — (hogy a SzKE előtt „teljesen isme­retlenek", az nem a művészekre diffamáló,' de az Egyesületre magára, mely a szervezés megkezdése előtt annyi fáradságot sem vett magának, hogy Szlovenszkó összes képzőművészeit kataszterbe foglalja s megismerje), — a belső tagok által szel- Eőzítet.et’t adatod-: alapján ezt megtették egy képző- művészeti egyesülettel szemben, egyáltalában nem minősíthető „szokatlan módnak", „felelőtlen meg- •nyila'kozásnak" és „illetéktelennek". Legyen szabad azonban, — ha már bíráknak szólított fel a SzKE, „az igazság elve alapján" — először rekapitulálnunk a hét művész cikkének tartalmát. Megál’apitja a cikk, hogy a SzKE-ben mindösszelő—16 müvésztag van, addig rajta kívül­álló van legalább 40, hogy az Egyesület öt év alatt körülbelül 100.000 koronára rugó szubvencióval nem tudott a szlovenszkói képzőművészet egyete­mének hatékonyan segítségére lenni, hogy az Egye­sület, bár országos jellegű, országos jelentőségűvé nem tudta kinőni magát, bár erre minden mód és eszköz a rendelkezésére állt, — hogy az Egyesület nemcsak, hogy pozitív eredményt nem ért el a temérdek pénzzel, de ennek elköltésén felül sú­lyos adósságokkal küzd. — hogy az Egyesület ügy­vezetésével maguk az Egyesület tagjai sincsenek megelégedve. S ebből a sok hibának megállapí­tásából vonja le következtetésképpen az egyesüle­tet reorganizálásának szükségét, hogy minden mű­vész tényleg oltalmat találjon benne s hogy mun­kája kulturmunka legyen. Kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a fenti súlyos vádakat sem Flache Gyulának a vita folyamán leadott védekezései nem döntötték meg, •sem a SzKE elnökségének legutóbbi nyilatkozata avval az egyszerű kijelentéssel, hogy „a közvéle­mény velünk foglalkozó állításai kivétel nélkül valótlanok", nem tudja megcáfolni. Mert: az, hogy a szlovenszkói művészek több­sége nincs bent az általános szlovenszkói jellegre 3zámot +artó egyesületben, ez igazság. Hogy az Egyesület gazdálkodása legalább is könnyelmű volt, hiszen a lapokban is közölt 1926. évi zárszámadás közel 24.000 K deficittel zárult, ez igazság. Hogy a SzKE, ami a működési körét és pár­toló testűtekét illeti, teljesen lokális jellegű, s igy „Szlovenszkói" jelzőjét eddig ki nem érdemelte, ez igazság. Hogy az egyesületi tagok körében ma is meg­van még az el égül ellenség, ez igazság. Miben á'litott tehát valótlanságot a „Hozzá­szólást" aláíró hét művész? És ezek alapján kép­zőművészek részéről nem teljesen jogos-e az a kívánság, még ha nincsenek is bent a SzKE-ben, hogy az egyetlen, kizárólag képzőművészettel fog­lalkozó egyesület rekonstruálod jók? igaza van a SzKE rlnekségének abban, hogy az Egyesületben nem lévő tagoknak joguk van oda belépni s nem hisszük, hogy a képzőművészek, akik nagyonis hiányát érzik egy az érdekeiket mindenben képviselő Egyesületnek, ne lépnének abba be, ha garanciát látnának az Egyesület ve­zetőségében arra, hogy a belépésük tényleg er­kölcsi és anyagi javukra szolgálna s hogy az ő belépésük elősegítené azt a tisztulási folyamatot, melyre a sz’ovenszkói képzőművészetnek, de ma­gának a SzKE-nek is föltétlenül szüksége lenne. Ha a szlovenszkói művészek túlnyomó több­sége nem lépett be az egyesületbe, annak két oka lehet, vagy az Egyesület nem kereste fel őket s így azok az Egyesületről tudomást nem vehettek, vagy bizalmat’anok voltak vele szemben akkor, mikor a vita folyamán, melyet — ismét le kell szögeznünk — a belső tagok kezdtek el, — nem a legkedvezőbb színben ismerték meg. Mindkét esetben nem a kivülmaradt művészek, de az Egye­sület a hibás. Mindezek után, a legnagyobb sajnálatunkra, ninc3 módjában a Kazinczy Társaságnak, hogy a maguk s nem a Társaság nevében nyilatkozó mű­vészeket elhaTgattassa, amint a SzKE elnöksége kivánná, sőt, semmi oka nincs arra, hogy Képző­művészeti Szakosztályának elnökét s a „Hozzá­szólást" aláíró többi tagjait cserben hagyja. — El­járásukat minden tekin.'etben korrektnek és tisz'a, igaz szándékúnak találja s velük teljes szolidari­tást vállal.' Evvel a nyiVkozattal, mellyel müvésztagjait védelmébe veszi a Társaság, nem akarja az amúgy is kiélezett helyzetet még jobban elmérgesiíeni. Ez nem lehet célja egy kulturegyesületnek, mely­nek feladata Szlovenszkó kulturéletében a békés együttműködést megteremteni vagy elősegíteni. Mivel Szlovenszkó majd minden művésze, — a SzKE tagjai is jórészt, — egyúttal a KT-nak is tagjai, a Kazinczy Társaság a béke s a helyzet tisztázása érdekében ezennel fölajánlja a szolgá­latát. Javaslatunk az lenne, hogy minden képző- művészettel foglalkozó kulturegyesület (a Jókai egyesület, a Pozsonyi Képzőművészeti Egyesület, a Szlovenszkói Képzőművészek Egyesülete és a Kazinczy Társaság) küldjön ki egy-egy művész- tagot egy közös ankétra, mely az elmérgesedett ügyet szanálja. — Természetes, hogy a SzKE bel­ső ügyébe nem akarna ez az ankét beavatkozni — ha a SzKE a helyzetével meg van elégedve, az az ő dolga, — de föltétlenül tisztázandó lenne a SzKE helyzete a többi miivészegyesülettel szem­ben, valamint Szlovenszkó közönségével szemben, mert az nem , egészséges helyzet, hogy a SzKE minden állami támogatást magának vindikál, ab­ból a többi alapszabályszerűen dolgpzó művész- egyesület nem részesül, viszont a SzKE a támoga­tás mellett sem képes országos jelentőségűvé ki­fejlődni s egészséges képzőművészeti életet kifej­leszteni. Nem az irigység beszél belőlünk, mert mi élünk és működünk a lehetőség határai közt, békében, minden külső támogatás nélkül is, de az igazság- és békeszeretet s a tiszta szándék vezet minket, hogy a szlovenszkói képzőművészet ügyét helyes irányba tereljük, ha a SzKE úgy akarja, vele, ha nem akarja, nélküle. Kassa, 1927 április 8. A Kazinczy Társaság vezetősége. Móricz Zsigmond és Simonyi Mária Losoncon Losonc, április 12. (Saját tudósítónktól.) Móricz Zsigmond és Simonyi Mária szombaton este tartotta meg lo­sonci előadását a városháza dísztermében. Soha nem tapasztalt érdeklődés előzte meg a müvész- pár megérkezését és az irodalmi estre szóló je­gyek már napokkal előbb elkeltek mind. A nagy­terem igy zsúfolásig megtelt, sőt igen sokan kint­rekedtek, akik azután azzal kárpótolták magukat némileg, hogy Móricz könyveibe autogrammot kértek, amit a nagy irő készséggel teljesített is. Az e3t azzal kezdődött, hogy Scherer Lajos tanár néhány közvetlen szóval kiemelte Móricz irodalmi jelentőségét, majd az est emlékére Lo­sonc magyarsága nevében átnyújtott neki egy művészi kivitelű ezüstbabérkoszorut, amit az iró látható meglepetéssel és örömmel vett át. Mikor Móricz Zsigmond elfoglalta az elő­adói asztalt, szűnni nem akaró, őszinte, meleg tapsvihar fogadta, amely után csöndben, hol ko­moly áhítattal, hol derült, jóízű kacajjal kisérték az iró minden szavát Különösen izzón hatottak az irodalmi csevegés formájában rajzolt képek Európa irodalmi életébőL „Az iró és az irás" cí­men adott szabadelőadása közvetlenségével még élvezetesebb volt Végül felolvasta „Két nemes­állat" cimü jóizü, népiesen magyaros, a humor és csattané érceikkel bővelkedő novelláját. Szám nem maradt szárazon, az egészséges és finom hu­mor, népies, de ízléssel kitermelt kómikum ál­landó derültséget keltett s a legmegátalkodottabb komolyságu pesszimista is annyit kacagott, mint még soha. Simonyi Mária férje müveiből előadta a Bán- hidy Mária c. balladát, Az elhagyott Psyche rész­letet az „Ámor és Psyche" mesejátékból és „Miüt a mezőnek virágai" cimü népies költeményt. Az előbbiekben a drámai és tragikus hangot, jj.ző levegőt varázsolta, a hallgatóság elé bársonyos, csengő hangjával, az utóbbiban a falu zengő ma­gyarságát, mély érzéseit csillogtatta. A halijaié-j 1927 április 13, Mérőn. ság szűnni nem akaró tapsviharral, számtalan kitörő ovációban részesítette a két művészt. Si­monyi Máriának Losonc magyar hölgyei nevében igen szép virágcsokrot nyújtott át Chlumeczky Bözsi. A magas színvonalú irodalmi estet egy elő nem készített barátságos összejövetel követte a Kalmár-vendéglőben, ahová a müvészpár vacso­rázni menü Móriczók tisztelői nagy számban gyülekeztek ott össze, ahol Sörös Béla ref. lel­kész, Simándy Pál és Somos Elemér mondottak magas számyalásu pohárköszöntőket, amelyek után a jelenvolt fiatalság táncra perdült és járta a késő hajnali órákig. A magyar akadémikusok igazán nagy kultur- hivatást végeztek, amikor az elárvult magyar vá/- rosokba elhozzák a magyar irás hivatottjait, akik pezsgő életet keltenek mindenfelé és áldásos esőt hullajtanak az elalélt, sivatagba szikkadt magyar­ság lelkére. Móricz Zsigmond és Simonyi Mária losonci szereplése még sokáig, igen soká fog élni a lo­sonciak lelkében. * (A Jókai Egyesület tavaszi tárlata.) Komáromi tudósítónk jelenti: A Jókai Egye­sület széprpüvészeti osztálya husvét első ün­nepén nyitja meg tavaszi kiállítását, melyen nemcsak a komáromi művészgárda vesz részt, hanem számosán Szlovenszkó müvészei közül. Megjelenne^ azok a komáromi művészek is, akik Budapesten vagy más fővárosban folytat­ják művészi tanulmányaikat A kiállitáson résztvesz Berecz Gyula komáromi szobrász is, aki azután Olaszországba utazik tanulmány­útra. A kiállítás rendezésén Harmos Károly vezetése alatt Lenhardt György, Nagy Márton és Berecz Gyula fáradoznak. * (A Mi Lapunk) áprilisi száma a napokban jelent meg. A friss és nagy gonddal összeállított ifjúsági lap e legújabb számából kiemeljük a vezető helyen lévő Reményik Sándor költemé­nyét (Egy eszme indul), Egri Viktor, a jeles szlo­venszkói magyar prózairó „A matróz" cimü no­velláját, Szalatnai Rezső versét (Alázatos vers a Názáreti Jézusról). Mátrai Guidó ebben a szám­ban fejezi be „Fiuk a Hányban" cimü érdekfe- szitő diákregényét, melyről Móricz Zsigmond, a mai magyar szépírás első mestere kijelentette, hogy oly jó ifjúsági elbeszélést, mint Mátrai regényét, Bródy Sándor „Egri diákok“-ja óta nem olvasott Igen érdekesen foglalta cikkbe Beet­hoven életének egy-egy jellemző vonását Karle Sándor (Apróságok Beethoven életéről). Bro- gyányi Kálmán Pozsony múltjáról irt cikket élve­zetes, áttekintő stílusban, Pozsony múltjából vett képekkel illusztrálva azt Arady Zsolt, ölvedi László és Klimits Lajos versei, Limbacher Rezső lendületes szavai a falusi regősmozgalomró! egé­szítik ki a lap irodalmi résiét. A „Cserkészet" rovatában beszámolót találunk a komáromi Jó­kai cserkészcsapat és a pozsonyi Kiskárpitok cserkészcsapat életéről. Az „Uj Könyvck"-ben Tichy Kálmán sajtó alatt levő könyvéről és Tóth Tihamér „A vallásos ifjú" cimü kétkötetes köny­véről kapunk ismertetést. Továbbá A Mi La­punk pályázatainak eredménye számol be a 3 pályázatról. A Fakadó Rügyek rovata bő teret nyújt az ifjúsági szárnypróbálgatásoknak úgy versben, melyek megillető kritikában részesül­nek, mint prózában is. A Hírek rovatában a bevezetőt a nemrég elhunyt pozsonyi örege;er- kész Lángh Tibor dr. emlékének szentelték. To­vábbá a diák- és cserkészéletet érintő események­ről jó tájékozást kapunk e rovatban. A Fejtörő rovat Csáder László szép fejlécével változatos és friss rejtvényekkel kedveskedik. A szlovenszkói és ruszinszkói magyar ifjúság egytlen laoja: a Mi Lapunk ma már nívós és a szűk szlovenszkói határokat is túlnövő nevelő és egységesítő men­talitású ifjúsági folyóirat. Nem csak tükre a szlo­venszkói magyar ifjúságnak, hanem szeme is, mely által lát és figyel. Határozott vonalú ön­álló fóruma, mely hosszú vajúdás után elérkezett oda, hogy felekezeti különbség nélkül végezze benső szellemi és külső formai, szervezkedési kibontakozását a közel négyezer szlovenszkói és ruszinszkói magyar középiskolai tanulónak. A lap megrendelhető: LuSenec-Losonc, Madach­ufea 11 sz. Scherer Lajos tanár-szeresztőnél. Prá­gában a Magyar Menzán, Pozsonyban Steiner és Szt. József könyvkereskedésekben. xx Kinek kell Kis Brehm? A földbirtokos­nak, gazdának, erdésznek, madárkedvelőnek, va­dásznak, állattenyésztőnek, tanárnak, egzőtikus or­szágok bámulóiának stb. stb. Mindenkit érdekel az adóreform, mely uj alapokra helyezi az adózást és uj eljá­rási módokat léptet majd életbe. A Magyar Nemzeti Párt ,az adóreform törvényének megszavazása után kiadja könyvalakban az adóreform népszerű ismertetését Akjk a könyvre igényt tartanak, jelentsék be szükségletüket a Prágai Magyar Hírlap kiadó­hivatalánál, Praha II., Panská 12., III. Az árát a Magyar Nemzeti Párt az önkölt­ségi árnak megfelelően szabja meg. J>zinHÁzzF,rra A POZSONYI MOZIK MŰSORA: REDOUTE: A cár kurírja. AD LÓN: A szent hegy. URÁNIA: A mannequin. TÁTRA: Novarro kadét. (Ramon Novarro). ELITE: A mannequin. AZ UNGVÁRI VÁROSI MOZGÓ HETI MŰSORA: Hétfő: Vigyázz Harry, légy résen. Kedd: Kohn és Kelly. Szerda: A jálékfeleség és Utazás a föld körül, Csi; örtök: Utazás a házasságba. Nagypénteken: (Nincs előadás.) Szombat: Ha a szerelem meghal. Vasárnap: Trallala hercegnő. Hétfő: Szálloda a házassághoz. (*) Zathureczky Ede áttörő sikere Hollandiá­ban. Zathureczky Ede, a kassai származású, ma már világmárkát jelentő fiatal hegedűművész, e télen tett'eleget katonakötelezettségének s igv ez a szezőn jóformán elveszett számára. Mindeneset­re dicséretükre szolgál elöljáróinak, hogy szolgá­lati ideje alatt is ^"^délvt ad'ak neki, hogy, leg­alább egy szerződésbeli köte1PzoH-érrp-^1- tegyen. így jutói ki pár napra Hollandiába, ahol több filharmónikus koncerten szerepelt zenekar kísérettel. Sikere általános és nem mindennapi értékű volt. A Geldersche en Nymeegsche Courant hozzánk jutott március 18. száma, Hollandia egyik legelőkelőbb zenekritikusának, Jeanne Landré- nak tollából hoz egy oly elismerő kritikát, ame­lyet a művész büszkén tehet oda az olaszországi, amerikai, bécsi, budapesti babérai mellé. - A Mende’ssohn versenymű rövid, de igen találó is­mertetése után kü’önösen azt emeli ki a kritika, hogy a fiatal művész hogyan tudta magát beleélni a mü hangulatába. „Mély bensőséggel és nagy hódolattal adta elő Zathureczky a mestermüvet, mely teljesen felolvadt a művészben, úgy tetszett, mintha egész lelkét betöltötte volna. A lélek he- gedüjátéka volt az. s a hallgalöság a lelkében an­nak visszhangját érezte meg. Az ilyen élvezetért a legnagyobb dicséret sem elég." A rövid, de nagysikerű turnénak különben abban is meglát­szik az eredménye, hogy Zathureczky a jövő sze- zónra igen kedvező feltételű szerződést kapott Hollandia összes nagyvárosaiban rendezendő mű­vészi körútra. A szlovenszkói magyar színtársulat műsora KASSÁN: Szerdán: Vigyázat, női szakasz. Csütörtökön: Peer GynU gSport^ . Megkezdődött a cseh aknamunka a Magyar Testnevelési Szövetség ellen Prága, április 12. Már régen hiányát éreztük annak a lecsépelt irredenta vádnak, amelyet a cseh sajtó évek óta minden egyes szlovenszkói és ruszinszkói magyar mozgalomnál felszínre hozott Ha ott lenn Szlo- venszkón bármily teljesen politikamentes, kultu­rális vagy sporttestület alakult, a cseh sajtó, kezd­ve a félhivatalostól egészen a kis délutáni és utol­só vidéki lapokig, mindjárt riadót fújt és hazaáru­lást látott az ilyen alakulatban. Az utolsó év po­litikai eseményei kissé elhallgattatták ezeket a rémlátomásokat és már-már azt hittük, hogy a belső Locarno nálunk is — ha nehezen is, de meg­valósul. Úgy látszik azonban, hogy tévedtünk. A köztársaság magyar sportéletében a kon­szolidáció egyik lényeges előrehaladását üdvözöl­tük a Csehszlovákiai Magyar Testnevelő Szövet­ség megalakulásában. Ez a testület ugyanazt a célt vette fel pro­gramjába, mint a Ceskd Obec és német Hauptausschuss für Leibesübungcn. Célja: Az összes sportágak feletti felsőbbséget ké­pezni, keresni a kapcsolatot a futball és az atlé­tika, az úszás és a vívás stb. között, hogy a köz­társaság magyar lakosságának testnevelése, az if­júság sportolása egységes alapon, rendszeres, cél­tudatos és eredményes legyen. örültünk annak, amikor láttuk, hogy a MTSz vezetőségében a leg­nyugatibb Pozsonytól a legkeletibb Nagyszőlősig helyet foglalnak a közismert sportklubok és neves sportemberek. Senkinek sem jutott eszébe ennek a szö­vetségnek megalakulásába bármilyen po­litikumot is belevinni. A szlovenszkói ha­tóságok, még az árgusszemmel figyelő szlovenszkói minisztérium sem tartotta indokoltnak, hogy ennek a nemes célú, tisztára sportszervezetnek megalakulása elé akadályokat gördítsen. Prágában azonban mégis akadt lap, amely fe­lelőtlen és magát talán magyarnak is nevező in­formátor adatai alapján, hatalmas cikkben azt Írja, hogy „a magyar irredentizmus Szlovenszkón egy testnevelési szövetség leple alatt ismét szer­vezkedik.“ A lap, amely ennek az alattomos és tendenciózus információnak teljes hitelt adott, a nemzeti szocialista pártból kizárt Stribmv exmi- niszter szócsöve: a Vecerni List. A kéthasábos cikk töbek között ezeket mondja: „1927 január 17-én megalakult Szlovenszkóban a Magyar Test­nevelési Szövetség. Az ügy egészen ártalmatlan lenne, hogyha a szövetség élén nem állanának olyan emberek, akiknek a csehszlovák közlársasdg elleni ténykedésük nem volna közismert."1 ■■ %

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom