Prágai Magyar Hirlap, 1927. április (6. évfolyam, 76-99 / 1410-1433. szám)

1927-04-02 / 77. (1411.) szám

2 ^T«l5fOT-7V\A<VVaTt-HTlRT>3t> 1927 Április 2, szombat Az iskoiaügyi miniszter válasza Törköly szenátor két inter­pellációjára A rimaszombati diakmerénylet ufóbullámai Prága, március 31. Az iskola és nemzet­nevelési miniszter tegnap választ adott Tör­köly József dr. magrvar nemzeti párti szená­tor két interpellációjára. Törköly szenátor az egyik interpellációjában a vallásoktatásnak tarthatatlan állapo­tára mutatott rá. Az iskolaügyi miniszter erre az interpellációra a következő választ adta: _ — A vallásiamnak Szlovenszkó községi és polgári iskoláin való tanítása tekintetében az 1922 julius 13-iki 226. gy.-sz. törvény, ne­vezetesen ezen törvény 1—3. §§, 5. § 4. bek., 6. § 3. bekezdésének s az 1925. április 4-iki 64. gy.-sz. kormányrendelet, nevezetesen eme rendelet 1., 3., 5—9. és 13. §§-inak ren­delkezései vannak hatályban. Az iskola- és nemzet művelődésügyi minisztérium eme ren­delkezésekhez szorosan alkalmazkodik és sem egyesektől, sem az egyházi hatósá­goktól hozzá a népiskolai vallásoktatás tekintetében panasz nem érkezett El­lenkezőleg: előfordultak esetek, hogy az állami iskolai hatóság az egyházi hatósá­gokkal közbeniárt aziránt, hogy a vallás­tam órák betartassanak. A középiskolai, valamint a tanifóképezdei vallásoktatás­nak rendezésénél hasonló eljárás követ- tetik. Nevezett iskolákon a vallásoktatás leg­alább 20 tanulót számláló osztályokban, ille­tőleg különítményekben történik, az iskola- és nemzetmüvelődésügyi minisztérium azon­ban indokolt esetekben a vallástannak ön­álló oktatását, a tanulók kisebb száma mellett is engedélyezi, kiváltképpen ott, ahol az ugyanazon különítményben együtt, oktatott tanulók közti korkülönbség igen jelentékeny lenne. Az ügy ilyetén állapota mellett valami­féle intézkedés megtételére ok nincsen. A másik interpellációban Törköly sze­nátor a rimaszombati reálgimnázium nyolca­dik osztálya tanulóinak indokolatlan megbélyegzése ügyében fordult jogorvoslásért. Az iskoiaügyi minisz­ter erre az interpellációra a következőket válaszolta: — Az interpelláció azon revolveres me­rénylettel van összefüggésben, amelyet > Vá- lyi István, nevezett intézet VIII. osztályának tanulója 1926 julius 9-én az intézet igazgatója ellen állítólag azért, követett, el, hogy tőle jobb osztályzatot, kényszeritsen ki, jóllehet az intézet igazgatója őt semmiféle tárgyból nem tanította. A merénylet az igazgató nehéz se­besülésével s a merénylő Öngyilkosságával végződött. Az intézet, a temetésen részt nem vett, minthogy a tanári kar azt, az álláspon­tot foglalta el. hogy Vályi tettével oly kihá­gást, követett el. amelynek következménye a Bizalmatlansági indítvány a kormány ellen az alkotmány megsértése miatt Az Indítványtevő ellenzék a katonák választójogának meg­vonásában alkotmánysértést lát — Eredetileg vád alá akarták helyezni a Svehla-kormányt, de a cseh nemzeti szocialisták nem írták alá a vádindifványt — A megszavazott véderőjavaslatok Ugye még egyszer a plénum elé kerül — A Ház a jövő hét végén dönt a bizalmatlansági Indítvány fölött Prága, április 1. A hat véderojavaslatot a képviselőház megszavazta. A tárgyalások folyamán az ellenzéki szónokok azt állították, hogy a véderőjavaslatok nagyrésze ellen­kezik az alkotmányíörvénnyel. A szocialisták főleg a katonák választójogának a törvényét; tartják alkotmányellenesnek, mert hivatkoznak az alkotmánytörvóny azon paragrafusára, amely szerint az állam minden polgára aktív és passzív választójoggal bir. A kormány és a kormánytöbbség az alkotmányellenesség vádjára egyáltalában nem is reagált. A né­met szociáldemokraták most emiatt bizalmatlansági indítványt nyújtottak be a kormány ellen. A bizalmatlansági indítványt legalább száz képviselőnek kell aláírnia. A német szociáldemokratáknak sikerült a tegnapi nap folyamán 104 aláírást szerezniök. A bizal­matlansági indítványt az ellenzéki pártok közül egyedül a cseh nemzeti szocialisták nem Írták alá Benesre való tekintettel. Az ellenzék eredetileg vád alá akarta helyeztetni a Svehla-kormányt, de a vádindit- vány terve meghiúsult a cseh nemzeti szocialista párt elutasító magatartásán. A vád- indítvány benyújtásához ugyanis a -épviselők kétötödének aláírása szükséges 8 ezt a szá­mot az ellenzék csalás a nemzeti szocialisták csatlakozásával érhette volna el. így meg kellett elégedni a kisebb számú aláírást kívánó bizalmatlansági indítvány beadásával. A Ház minden valószínűség szerint aj'.’ hét végén fog dönteni az ügyben. A házszabályok értelmében a MzalmaíjTansági ftndli'tvámyt a házeíinöfeség a kezdeményező bizolt- Eügucík adja fei, amely nyolc napon belül kötele® a plémimnaík jel emtést tenni, A kezdeményező bi­zottság érdemben tárgyaljjá a jaivasllal'ot. A házsza­bályok 56. §-a megái lapítja, hogy egy bizalmatlan­ság megsaarázásához a jelenlévő képviselőknek egyszerű többsége szükséges. Ez a bizalma Hansági fodirtvány ismét próbára teszíi a mai kormánytöbb­séget, azonban előrelátható, hogy a kormány be budija rendelni a többségi pártok hozzátartozóit s meglesz az abszolút parlamenti többsége. Az eeet­bünügyi eljáráson jkivül az iskolai rendtartás 32., illetőleg 33. paragrafusai értelmében azonnali kizárás az intézetből, Az intézet igazgatója a tanulóknak a te­metésen való részvételt nem tiltotta meg, amidőn ebbeli szándékukat az intézet igazgatójánál bejelentették azzal, hogy a temetésen nem azért vesznek részt, mint­ha a tettet helyeselnék, hanem azért, mert az elhunyt iskolatársuk volt. Az in­tézet igazgatója, amint az a vizsgálat fo­lyamán megállapítást nyert, erre azt je­gyezte meg, hogy ez természetes. A te­metés napján egyes magvar nemzetiségű leánynövendékek (37 közül 15) az isko­lában fehér ruhában jelentek meg. A tanári kar. amelynek túlnyomó többsé­gét magyar nemzetiségű tanárok képez­ték. zárt tanácskozmányában abban ál­lapodott meg, hogy az illető leánynöven­dékek ezen magatartásukért rosszabb tel kapcsolatban a véderőjavastaftoik újból a pló- mun dó kerülnek, mert a bizaütaatlaaieági indít­vány beadódnak módjaikban lesz részletesen indo­kolni a javaslat benyújtását. Többségi körök azzal szeretnék élőt venni az ellenzéki akciónak, hogy a miniszterelnök maga, mgy pedig legalább a nemzetvédelmi mittteter. miég az indítvány tárgya­lása előtt szélükön fel a píémimban, cáfolja meg gz ellenzék állítását, hogy a katonáik választójogá­nak megvonásáról szóló törvény ellentmondásban van az alkotmánnyá!!. magaviseleti joggyei biintettessenek, ami mellett a' tanárok — szlovákok — és az . igazgató közbenjárására az alacsonyabb osztályok serdületlen leánynövendékei enyhébben lőttek büntetve. A tanári kar határozata meghozatalánál azon tekintet által vezettetett, hoev az ifjú­ság nevelése nemcsak elnézésen, hanem igazságosságon is alapul s hogy az erkölcsös ember részvétének ily módon soha kifejezést nem adhat azzal szemben, akt féíebardtíáriak, sőt felebbvalóiának életére tört. A büntetés által az illető leánynövendékek jövője ve­szélyeztetve nem volt,, mert az 1920—27. is­kolaévekben valamennyiéin az intézetbe fel­vétettek. A VIII. osztály tanulói sem lettek sem­miképpen megbélyegezve s az érettségi vizs­gálatot valamennvien sikerrel állották meg. Az ügy ilyetén állapota mellett valami­féle tn+érkedés felére ok nincsen. Benes, a bécsi lapkirály A Békessy-lapok után a volt Bősei-sajtó i? a prágai Orbis érdekkörébe került Béc*., április 1. (A P. M. H. bécsi tudósítójától.) A bécsi sajtó 'helyzete az utolsó években egyre .kéi- ségbeejtőbfoé válik. Nagy lapvállalatok egy- re-másra fizetési zavarok közé kerülnek és kénytelenek függetlenségüket a nagybankok kartelijének, avagy az iparosok szövetségé­nek anyagi támogatásáért eladni. Néhány erősen megalapozott újság kivételével az össze® lapok passzívak, aminek nagyiészfoen Bécs városi politikája az oka. A szocialista városi tanács különböző magas adók segítsé­gével igyekszik a polgári sajtót tönkretenni. Több régi napilap megszűnése küszöbön áll, mások pedig — amint már említettük — kénytelenek uj gazdákat keresni. Ezt a kö­rülményt Benes dr., a csehszlovák köztársa­ság fürge külügyminisztere, a legnagyobb titokban ügyesen kihasználta arra, hogy köz­vetve egy csomó lapot összevásároljon. Benes számára a lapvásárlásokat a bécsi Ve ma y-részv én ytá r sa ság eszközli. Ennek a nagy nyomdai vállalatnak részvény több sége már évek óta prágai politikusok és cseh bankok birtokában van. így egyedül a prá­gai Orbis-Verlag, Benes szócsövének, a Pra- ger Presse-nek kiadója, a Vemay-részvé- nyek egyharmadának birtokosa. A Vernay A.-G. tavaly ősszel, Békessv Imre szökése után, egy bécsi replámválla- Ipttal társulva, megvásárolta a Die Stunde cimü déli lapot; a Die Bőr se cimü tőzsdei, a Die Bühne színházi és a Die Spky.nx cimü rejtvény-hetilapokat. így kerültek Benes kezére Békessy Imre egykori lapjai. A napokban újabb tranzakció következ­tében Bősei sajtója is a Vernay tulajdonába ment át Benes igy tehát közvetve immár a következő lapok felett is rendelkezik: .Dér Tag (napilap), Dér Morgen (hétfői újság) és Dér Götz (hetenkint megjelenő élclap). Mi­vel bizonyos mértékig financiális ellenszol­gálatok fejében Sieghart lapjai (Neues Wie- >neT Tagblatt), Neues Wiener Abendblatt, Volkszeitung és Kleine Volkszeitung) is a cseh propaganda szolgálatában állanak, Be­nes Bécs lapkirályának tekinthető. • - 'üt A’ ' Társaskör téheA»adoii jo-bí­leunta. Tornaijáról" jelentük: A Hevessy László sajószámyai földbirtokos vezetése alatt műkőiŐ Sajóvölgyi Társaskör ezévben érkezett el fennál­lásának félszázados évfodulőjához, A kaszinó 1928-ban fogja megünnepelni fennálltának fei- •százados évfordulóját. xx Nem pénz 12 korona egy oly köny­vért, amely az egész családnak okoz nagy örömet. Siessen megvenni a Tapsifüles nyu­szikát! iG. K. Chesterton j j Srown páter újabb esetei (22) — A berendezés persze furcsa benyo­mást tesz — jegyezte meg a titkár. — Való­színűleg hallotta már Dániel Boon történe­tét és tudja, mért nem hagyhatjuk a főnököt sokáig egymagára. — De nincs most egyedül? — kérdezte Brown. A titkár ránézett komoly, barna sze­mével. — Negyedóra hosszat — mondotta. — Tizenöt percig a huszonnégy órából. Hosz- szaífcb ideig sohasem marad egyedül; , de kü­lönös, naponta negyedórára mindenáron ma­gában akar maradni. — Miért? — kérdezte a vendég. — A varázsserleg — mondotta a titkár, miközben élesen a pap szemébe nézett. Szája, amely élőbb komoly volt, keserű ki­fejezésre rándult. — ön talán már él is fe­lejtette a varázsserleget, de Merton soha meg nem feledkezik róla. Egyikünkre sem bízza. E’zárta a Bzoba egyik titkos zugába és senki sem tudja megtalálni. Ha mindnyájan kint vagyunk, előveszi. Kénytelenek va­gyunk erre a negyedórára egyedül hagyni és úgy sejtjük, hogy ilyenkor leborul a ser­leg előtt és imádja. Az egyetlen imádat, ameddig eljut. De a veszély tulajdonképpen nem is nagy. Ebből a házból valóságos csap­dát teremtetteim és még az ördögnek Is ne­hezére esne bejutni, vagy még inkább ki­menni. Ha ez az Atkozott Dániel meglátogat, hát esküszöm, hogy sokáig marad nálunk! Tizenöt percig úgy ülök itt, mint a gombos­tűkön s amint lövést vagy más gyanús neszt hallok, megnyomom ezt a gombot s a kert vasfalát azonnal villamosáram tölti meg. Aki át akar mászni rajt!; nyomban meghal. Különben lövésről sző sem lehet, mert ez az egyetlen bejárat s a belső szoba ablaka magasan a torony tetején van, a torony fala pedig olyan sima, mintha olajozva volna. Azonkívül persze mindnyájan jól fel vá­gjunk fegyverkezve. Ha Dániel a szobába jön, kezeskedem, hogy élve nem hagyja el. Brown páter szokásához híven elgondol­kozva pislogott a szőnyegre. Majd hirtelen megszólalt. — Valami eszembe jutott. De ugye nem veszi zokon? Tudniillik önre vonatkozik, — Kérem — felelte Watton — csak tes­sék. Miről van szó? — Az ön fejében csak egy gondolat van — szólt Brown —, ne haragudjék, de azt hi­szem, hogy ön inkább Dániel Boont akarja leteríteni, mint Brander Mertont megvédeni. Wilton összerezzent és vendégére me­redt; ajkán különös mosoly formálódott. — Miért gondolja? ... Honnan veszi? — kérdezte. — Azt mondta, ha lövést hall, a villa­mos áram segítségével megölheti az ellensé­get menekülés közben. Azt valószínűleg tud­ja, hogy a lövés halálos lehet főnőkére és Merton már régen halott, amikor a gyilkost elfogja? Nem úgy értem, hogy Mertont nem védi meg addig, amíg hatalmában van, de biztos, hogy a főnök személye csak másod­sorban kerül számításba. Az előkészületek komplikáltak — ön mondotta — s valószínű­leg öntől erednek. De ez az előkészület, ez a csapda is inkább a gyilkos elfogására, mint Merton megmentésére alkalmas. — Főtisztelendő uraim —■ szólt a titkár, akinek hangja megnyugodott —, ön átkozot­tul okos —, de valahogy más is. Mintha abba az embertípusba tartozna, amelynek az em­ber legszívesebben elmondaná a teljes igaz­ságot — különben úgyis el fogják önnek me­sélni, mert már régóta bosszantanak vele. Azt mondják, fixp. ideám ezt a gyilkost le te­ríteni — és talán Így is van. Valamit azon­ban elmondok Önnek, amit senki más nem tud. Igazi nevem John Wilton Horder. Brown páter bólintott, mintha minden világos volna előtte. A másik folytatta: — Ez a Dániel Boon nevű ember meg­gyilkolta atyámat és nagybátyámat. Édes­anyámat pedig tönkretette. Amikor Merton titkárt keresett, elvállaltam az állást, ügy okoskodtam, aíhol a varázsserleg van, ott előbb-utóbb a gyilkos is mutatkozni fog. De nem tudtam, ki ez a Dániel Böon és várnom kellett. Mertont Őszinte szivemből hűen akar­tam szolgálni. — Értem — szélt szelíden Brown páter — de itt az idő, hogy bemenjünk. — ügy van — felelt Wilton, aki ismét összerázkódott, amiből a pap azt következ­tette, hogy ismét erőt vett rajta bosszúvágya. — Igen tessék bemenni. Brown páter bement a belső szobába. Ami most következett, nem üdvözlés volt, hanem halálos csend. Egy pillanattal később a pap megint megjelent az ajtóban. Ugyanebben a pillanatban az ajtó köze­lében tilő néma őr is megmozdult — olyan volt, mintha egy óriási bútordarab hirtelen fölkelt volna. A pap tartásában volt valami, ami úgy hatott, mint a régen várt jel. Fej© az ablak fényében ragyogott, de arca ár­nyékban maradt. - • ,, .. — Most persze meg kell nyomnia a gombot — szólt Brown páter sóhajtva. Mintha Wilton egyetlen vad rántással fölébredt; volna töprengéséből. Fölugrott. Hangja csaknem sikoltásba csapott át. — Senki se lőtt! — kiáltotta. — Attól függ, mit ért lövés alatt — mondotta a páter. Wilton előrerohant s együtt értek a belső szobáiba* A hely aránylag kicsiny volt, de bútorzata pompás. Velük szemben nyitott ablak ájlt, a kilátás a kertre .ée az erdős sík­ságra nyílt. Az ablak közelében szék és kis asztal, mintha a fogoly az egyedülimaradás rövid örömében nem tudott volna betelni a levegővel és a napsugárral. A varázsserleg az ablak melletti asztal­kán állt. A tulajdonos vaiószinüleg a kedve­ző megvilágítás miatt helyezte ide. A fehér, vakító napfény sokszínű lángja változtatta a ragyogó drágaköveket, mintha a serleg maga lett volna a szent grál. Tényleg nagyszerű, megfigyelésre érdemes műkincs volt. D© Brander Merton nem nézte már. Feje a .szék támlájára hullott, hosszú, fehér haja csak­nem a földet súrolta és keeskeszakálla a mennyezetre meredt — nyakában hosszú, barnára festett, vöröstollu nyílvessző állt. — Hangtalan lövés —• szólt Brown páter csendesen. — Éppen a hangtalan lőfegyve­rek uj fölfedezéseire gondoltam. Persze a nyílvessző régi találmány, —- de épp olyan zajtalan. Egy pillanattal később megkérdezte: — Meghalt Mit csináljunk? A sápadt titkár hirtelen elhatározással Felegyen esődet t — Természetesen megnyomom a gom­bot — szólt — és ha ennyi nem elég, az er­dőkig üldözni fogom Dánielt, Meg kell ta­lálnom. — Vigyázzon, hogy ne ártson barátaink egyikének. Valahol a közelben lehetnek, tu­lajdonképpen hívni kellene Őket. — ők tudják, mi van a fallal — felelte Wilton — és egyikük sem fogja megkísérel­ni az átmászást •— kivéve, ha az egyiknek nagyon sürgős a dolga. Brown páter az ablakhoz ment, ame­lyen keresztül a nyílvessző a szobába jöhe­tett. Kinézett. Mélyen a kertben a sok virág­ágy mintha finoman színezett térkép lett volna. A tér mindenfelé oly üres volt, a to­rony oly magasan szökött az ég felé, hogy Brown páternek különös ötlete támadt ;

Next

/
Oldalképek
Tartalom