Prágai Magyar Hirlap, 1927. március (6. évfolyam, 49-75 / 1383-1409. szám)
1927-03-06 / 54. (1388.) szám
;* - • - a '-rjjrjmmaaautmm 1927 márejfií (!-. rs ?/ >‘>u.n. MMÉgjÉgjfcáAHjáé *xtíÁaj*r. .uaemm Újabb állampolgársági zaklatások a zselizi járásban Oroszba, március 5. (Saját tudósítónktól.) Az illetőségi és állampolgársági fronton néhány hónap óta meglehetős csönd urlakodott s egynéhány állampolgársági ügy kedvező elintézése nyomán méltán megerősödött annak a reménye, hogy a nemzetiségi és polgári kormánykoalíció természetes velejárójaként a szloverszkói közigazgatási hatóságokban is felülkerekedik a jobb belátás s megszűnik annak a lehetősége, hogy „kétes illetőség" címén szlovenszkói őslakosokat zaklassanak és üldözzenek csak azért? mert magyarok. A bizakodást azonban — úgy látszik — ismét megcáfolják bizonyos események, ilyen sajnálatos esemény színhelye legújabban a zselizi kerület, ahol a kerületi hivatal isméi hozzálátott * „kétes illetőségű magyarok zaklatásához. A régi recept szerint ezek az évtizedek óta ittlakő „kétes illetőségűek" végzéseket kaptak a kerületi hivataltól, amelyben felhívják az illetőket, hogy 60 napon belül mutassák be magyar útlevelüket, vagy a magyar belügyminisztérium azon hivatlos határozatát, amely szerint Magyarországon nem bírnak illetőséggel. S a felhívás azzal a fenyegető szankcióval zárul, hogy máskülönben 60 nap múlva kitoloncolják az illetőket a köztársaság területéről. Hogy milyen felsőbb utasításra történt ez az újabb céltalan és indokolatlan zaklatási kísérlet, ezt a kerületi hivatal nem árulja el. Mindenesetre az ügyet magyar képviselőink meleg figyelmébe ajánljuk. Felhívás a katolikus magyarsághoz CsaHakózzunk a Szerafikus Szent Ferencrend jubileumi római zarándoklatához! A somorjaí egyházkerület iskolaszéki tanácsa kimondotta, hogy a Katolikus Nagybizottság azon legutóbbi határozatát, hogy a katolikus magyarság minél nagyobb számban zarándokoljon el a Szentaíyához, a maga1 részéről a legteljesebb mértékben felkarolja. Ehhez képest fölkéri a többi esperest iskolaszéki tanácsot és plébániát hasonló állásfoglalásra, egyben pedig a sajtó utján is a hívőkhöz fordul a következő felhívással: Szent Ferenc rendjének a magyar nép ezen évszázados barátjának folyó évi május hő 2-ik napján induló szeráfi zarándoklatához minél számosabban csatlakozzunk. Csatlakoznunk kell minél számosabban azért, hogy a hitegység forrásánál megerősödjünk, s egyházi ügyeink rendezésénél meghallgatást kérjünk. A résztvétel módozataira nézve a Szent Fe- íencrend szlovenszkói provinciájának közleménye irányadó. A somorjai egyházkerület iskolaszéki tanácsa. rÁ Szent Ferenc-rend szlovenszkói provinciájának közleménye a következő: A Szerafikus Szent Ferenc-rend szlovenszkói provinciája másodízben rendez jubileumi zarándoklatot, melyet a püspöki felettes hatóság az 1928. és 1927. évi szerafikus jubileum kezdete alkalmával engedélyezett. A menetrend a következő: Május 2-án indulás Pozsonyból Velencébe, ahol az első hosszabb pihenés lesz, onnan Porti- imculába és Assisibe, minderre három nap van számítva. Tovább Folignon keresztül Rómába, ahol a zarándoklók öt napig tartózkodnak és a iSzentatya kihallgatáson fogadja őket. Rómából .Páduába, ahol éjjeleznek s lehetséges lesz Páduán Szent Antal sírjánál szép ájtatosság elvégzése. A vasutigazgatőság megígérte, hogy lehetővé teszi csehszlovák vasúti kocsik alkalmazását oda és vissza. Uti-dij, teljes ellátást beleértve, Velencében gondolán, Rómában az autók dija is, összesen 1400 korona. Jelentkezni lehet 1927 április elsejéig a Szent Ferenc-rendi zárdákban és a „Öedok" menetjegyközvetiíő irodában, Pozsony, Hosszu-utca. A jelentkezés alkalmával 400 koronát, a hátralékot április 1-éig kell megfizetni —- Magyar—jugoszláv kuttuiiközeledés. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A Színpadi Szerzők Egyesületének Fészek-klubjában tegnap este díszvacsora volt, amelyen megjelent a jelenleg Budapesten tartózkodó Petrovits József jugoszláv közoktatásügyi államtitkár, a belgrádi Peri Club és a jugoszláv Akadémia elnökségi tagja, aki, jóllehet csak mint magánember volt jelen, mégis fölhasználta az alkalmat, hogy a budapesti hivatalos körökkel fontos irodalmi kérdések megvitatásával egyengesse a magyar—jugoszláv kul- fuTközeledés útját. Petrovits Heltai és Móricz között tilt a vacsorán, s hibátlan magyarsággal dis- feurált. szomszédaival. KANNIBALIZMUS Európa bünkrónikájában szomorú nevezetességre tett szert Szlovenszkó és Ruszinszkó, mert az utóbbi évek szenzációs bűnügyeiben, sej- nos, ezek a. szerencsétlen területek tartják a rekordot. Itt azután meg kell állami és meg kelf vizsgálni a szociológus nyugodt ítéletével és objektivitásával az eseményeket Az annyira gazdag bűnkrónikából különösen két nagy ügy ragadja meg a figyelmünket, az egyik a Reiniiz-komplexum, a másik pedig a leg- frisebb szenzáció: az abauj- és sárosmegyei an- tropofágia. A Beiniiz-bünügy tipikusan a mai kor szüleménye. A békeszerződések következtében eddig egységesen összefüggő gazdasági területeket választottak szét és az új államok mereven elzárták haláraikat a legális kereskedelmi forgalom elől. Ennek természetszerű következménye volt, hogy a határterületeken nagy mértékben fejlődött ki a csempészet, amely egész falvak, egész társadalmi osztályoknak exisztenciális alapjává fejlődött. A csempészek egész légiója járkált át vízmosásokon, temetőkön, rejlett ösvényeken egyik ország területéről a másikra és a határvonalak lehetetlen alakulása miatt az ellenőrzés szinte lehetetlenné vált. Hiszen Ha normális határfelügyeletre gondolnánk, akkor a költségvetésnek legalább harminc százalékát erre a célra kellene fordítani. A csempészel felburjánozása a kriminalitást rendkívüli mértékben megnagyobbította. Hiszen a csempészek nem útlevéllel utaznák, tehát hatói sági ellenőrzésük lehetetlenné vált. Elkövethetnek mindenfajta bűnt és a hatóságok megfeszített munkával sem jutnak nyomára. Ha pedig egy csempész eltűnik, ki tudja, hol veszett el. A határőrök pnffantották-e le, vagy pedig valahol a bankói erdőségekben telték el láb alól? Perforálódott Középeurópa talaja a bűn számára és Rei- nitz, aki legális kereskedelemmel soha életében nem foglalkozott, igy jutott arra a gondolatra, hogy áldozatait csempészutra csalja magával és majd elteszi őket láb alól. Sohasem derülhetnek ki ezek a sötét erdők mélyén elkövetett gaztettek, igy gondolta és valóban, talán még ma is űzné szörnyű gazságait, ha egy kis dolgon el nem csúszik. A nagybányai erdőben a meggyilkolt Grosz holttestének közelében maradt a gallérja. És igy megindult a lavina, amely végre is eltemette ezt a minden idők bünkrónikájában jelentékeny szerepet betöltő emberszörnyeteget. Ugyaenez a motívum ismétlődik meg a szep- si-i kannibál cigányok bűnügyében, amelynek olvasása alkalmával a legedzettebb idegrendszer összeborzad és hihetetlenül kérdezi: Lehetséges volna mindez? Lehetséges volna, hogy itt, Európa szivében éveken át egy emberfa,lka összeverődjék és exisztenciáját arra bazirozsa, hogy emberhúsból fog táplálkozni? Lehetséges, mert megtörtént. De hogy megtörténhetett, . abban elsősorban megint csak a kifejtett elem játszotta a főszerepet. A cigányok jól tudták, igy is vallották, hogy a csempészekre biztonságban vadászhatnak, ha el is tűnnek, nem keresi őket senki és a család is csendes megnyugvással veszi tudomásul valamelyik távoli faluban, hogy a családién tartó elkallódon valamelyik veszélyes vállalkozásán. Az emberiség őskorszaka támadt fel újból, halljuk majd sűrűn a megjegyzést a szlovcn- sslcói kannibalizmussal kapcsolatban. Oh nem, az ősember nem volt emberevő. A kezdetleges műveltségű ember inkább növényevő volt, fogazatának és emésztő szeneinek vizsgálata legalább is ezt mulatja. Csak akkor eveit, ha a táplálkozás szükségességéi érezte s még akkor is előbb denaturálnia kelteit az esetleges hustélelt főzés által, mely utóbbi eljárás elég késő eredetű. Elég határozottsággal mondható, hogy « kezdetleges műveltségű ember nem leheteti emberevö. Az emberevésnek kétféle fajtáját különbözteti meg az etnológia. 'Az egyik, amidőn az ember a táplálkozás szükségétől kényszerítve falja fel embertársát, ez az állati vagy ökonomikus emberevés, a másik, amely vallásos felfogáson alapul s ez a misztikus, vagy szertartásos emberevés. Ez az utóbbi fajta már a civilizációval lép fel, mért csiszolatlan kőkorszak emberének nem voltak vallásos képzetei. A vallásos ideák elfajulásával kapcsolatban jelentkezik a szertartásos ember evés és Strttbon, az ókor nagy geográfusa, meg Herodotos, a legnagyobb histórikusa megemlékeznek a szittyák és az írek antropofá- giájáról. A kannibalizmus szó Középamerikából ered. Á felfedező spanyolok ott magasan fejlett kultúrát találtak, az azték és inkákul furát, de a kariból: vallásos célból embertársaikat áldozatul hozták és húsúkat megélték. Kari,balizmus volna tulajdonképpen a, műszó s a kannibalizmus a hamisan kanibalnak‘ érteti szóból ered*. Ma már csak az Amazonas-terülelen élő nomád indusok és bolkudok, továbbá a Tüzföld lakói, Közép- Ausztrália és néhány óceáni sziget primitív lakói, a középafrikai nyam-nyamok és monbuttok eszik meg embertársaikat, hogy Vallásos ideáikat kielégítsék. Mert ezek a. primitív népek totemnek tartják az ember áldozatot és igy úgy hiszik, hogy a Hús magábavételével megszerzik a megölt ember szellemét is. Nos, a szepsi-i cigányok kannibalizmusa az emberevés borzalmasabb fajtája, az ökonomikus, nem pedig a misztikus. Ahogy Filkó Sándor, a bánd,a vezére mondotta: — Ne féljetek fiuk, ezentúl nem lesz semmi baj, mindig lesz, mit ennük! Az ökonomikus emberevés mindig olyan korszakok szomorú társadalmi kísérőjelensége, amidőn a háború és pusztítás szakad rá az emberiségre a maga, összes elrettentő következményeivel. A háború a köserkölcsiséget mindig megsemmisíti, hiszen legolcsóbb az emberélet, amelyet egyenesen mészárszékre visznek, azután meg olyan gazdasági nyomorúságot teremt, hogy egész társadalmi osztályok az éhhalál küszöbére kerülnek. A kulturált, a civilizált ember ilyenkor éhenhal, akinek erkölcsi érzéke megfogyatkozott,, lop, csal, szélhámoskodik, hogy kenyerét megkeresse, aki azonban kulturáltan és nem ismer más parancsot, mint a gyomorét, még az ökonomikus antropofágidig is eljut. A szepsi-i esel a legbeszédesebb kortörténeti dokumentum erre. Már ettek ezen a területen emberhúst és akkor éppen ilyen vad idők voltak erre. A tizenharmadik század derekán volt ez, amikor a ta-> iárjárás áradata zúgott végig a Duna-medencében és elsodort, elpusztított mindent. Olvassuk VI Rogerius mester náradi kanonoknak Carmen miserabilé-jét és oldalakat találunk benne, hogyan öltek meg és árusították ki mészárszékekben a védtelen embert. Hétszáz esztendő múlva újból feléledt ez a kor, amelyet Spengler íalán nem is ok nélkül nevez a nyugati civilizáció megsemmisiilési korszakának. Halál, a legszörnyübb halál, a megtorlás gondolata üli meg most a lelkeket, de azoknak, akik a társadalom bajait komolyan orvosolni akarják, nem szabad megelégedni ezzel a kegyetlen és egyszerű formulával, azon kell gondolkodniuk, hogyan kell társadalmi utón segítségére sietni a deldasszálódott néprétegeknek. A cigány- kérdés ötven esztendeje égető problémája a Duna- medencének, nemcsak a sátoros, nomadizáló, de a letelepedett cigányoké is. Az állami és társadalmi kulturmunkának ki kell terjednie ezekre a rétegekre is és a legkomolyabban kell foglalkozni a cigánykérdés radikális, humánus és ‘ célravezető megoldásával. Az ungvári cigányiskola csak érdekes kuriózum. A kérdésnek gazdasági oldalát ked megfogni és társa,dalmositani kell a cigányokat v. Elvégre ahogy Amerika társadalmo&itavi tőd a a maga indiánjait, ahogy a skaípoló szív,-indiának\ dédunokái egyetemi tanárok, orvosok és mérve- kök, úgy a cigányok is megnyerhefők n civih* záriénak. (V). aaauMKrr^ arai Amikor hivatalosan eltűnik a beadott „prihláska** Adalék a nyugdíjasok kálváriájához I ' . ■'■■■■ .' \f; ■ ' ' ‘"ri t Pozsony, március 5. Hogy a minisztériumok és egyól-talába# a közigazgatás menete lassú, azt minds-ulí tapasztalhatta, akinek e fórumokon bá-ií mily hivatalos ügye akadt. De különösen lassú a az eljárás, ha, nyugdíjügyről van szó. Ily esetekben a nyugdijáért -folyamodó tr| mind újabb mellékletet követelnek be és. j j neki, ha csak egy melléklet is hiányzik. 5D| megesik azután az a furcsa eset is, hogy mii benyújtott mellékletet követelnek újra, vay $ már beadott melléklet hiánya miatt érik a: nyugdijille tmény eit epedve váró szer encse lilén nyugdíjast hátrányos következmények;; Ily esetről értesültünk legújabban és szük- ségesenk tartjuk, hogy megemlékezzünk róla. Burgics Tivadar dr. pozsonyi.állami állategészségügyi tanácsosról van szó. 1924 ben rövidesen elbocsátották állásából azzal a megokolással, hogy külföldi állampolgár é$ nem jelentkezett az előirt határidőben végi legesitésért, vagyis, mert nem adta volna b$ a „prihláská“-t. Utóbb felhívást kapott, hogy- adja be kérvényét nyugdíjaztatásáért. R-4 ménykedve nyújtotta be tehát a kérvény| ámde súlyos csalódás érte. A földmüveié4 ügyi minisztérium pozsonyi expozitúrájátö| múlt év szeptemberében értesítést kapott,, hogy kérvényét elutasították, mert nem idei való állampolgár és a második ok szintén ai már ismert előző ok: mert nem adta be a „prihláská“-t A kérvény elutasításának tért meszelésen megvolt a kellemetlen követke menye: beszüntették Burgics eddig folyósított redukált nyugdi jill etinény e i nek kí i fizetését. A „priMáska" állítólagos be nem adási tehát minden bajnak oka, mert. az 1920 év 269. ez. törvény értelmében, ha ezt- benyújt • ja, akkor jár .neki nyugdíj, még ha magyar állampolgár is, legfeljebb a- jóval csekélyebb! magyar nyugdijat utalják ki. Érdekes és jellemző azonban ebben a*ji esetben az, hogy Burgics Tivadar dr. nem mulasztotta ol j a „prihláska" beadását, hanem 1920 junius 14-én, vagyis a m-egszaj bott határidőben azt rendesen benyújtottal sőt akkor véglegesítették is és egy évre rá]; előléptették a VII. fizetési osztályba. Mindég •nem történhetett volna meg, ha be nem adja] a „prihláská“-t. De ez a „prihláska" azutáni valahogyan — mondjuk igy — elbújt, vagy] az ügy előadója nem vette -észre, vagy találj megfeledkezett róla? Elég az hozzá, hogy egyszerre kisütötték, j hogy nincs. És nem kap nyugdijat. Burgics természetesen nem nyűgödül* bele ügyének ily különös módon való el-: intézésbe. Sikerült előkeriteuie az iratok! között bujkáló „prihláská“-t és reá hivatkoz-j va újra kérte ügye kedvező elintézését. EmJ 1926 októberében azt a stereotip értesítési kapta, hogy ,.nincs semmi ok az előző intézkedések * megváltoztatására". Burgics igénybe vesz ugyan minden rer-jí delkezésór'e álló jogorvoslatot, de ez egye-i lőre vajmi keveset, segít, mert tudjuk, hogyj! a jogorvoslati ut mily hosszadalmas. Azzal* természetesen nem törődnek hivatalosan, hogy nyugdíj nélkül miből éljen meg a nyugdíjas és — mint látszik — az sem okoz gondot nekik, hogy a fontos „prihláska" — amely szerintük nincs meg — megvan. A lényeg az, hogy nem folyósítanak nyugdijat és takarékoskodnak a nyugdíjon, holott talán másutt inkább és jobban takarékoskodhatnának. Ismételten ezt tanuljuk meg ebből a nem mindennapi „prihláska"-esetböl. Alapít™ 1796. Alapítva 1796. Horn Lajos utóda, Banská Bystrica Sziorenszbó legrégibb és legmoder- Köiörészelét,, • csiszolás fényezés, nebbfilbereDdezettkSipargyártelepe homokaagárvésés -rí Hány erével. Művészies kivitelű síremlékek Márvány-fllabástrom arnyök | j i\ i fflszéll karfák, kSsrobrck és csillárok, egyszerű, sima, Ú 4 k u 1 . , , _ , | 5 í. \ 1 minden könemben. valamint művészies szobrász | $ * \ 1 __ díszítésekkel ellátva, selyem j $ J \ i Bútormárványlapok. zsinór felszereléssel, nyugodt l % *\ 4, 1 — fényhatásuk folytán a jelen- i 4 * ! Kapcsoló táblák, kor legelegánsabb és lég- | % i előkelőbb világítói 1 * cl *Parművészeti munkák« y ö I Irószerkészletek, óratokok, _ 1 -Aai^ f hamutartók, szobor állványok Kérjen árjegyzéket 1 ^ l Kérjen árajánlatot. 1 1 v I Trágyázza a vetőmagot a vetés eíőtt I Olcsóbbá teszi a Megnagyobbítja a I ‘HP i trágyázást! a H&iVrWIIil W termést! 1 i | ................... természetes vetőmagtrágyával. 11 n ü Forduljon a helyi képviselőhöz, vagy FEKETE IMRE mérnök, PRAHA, Vinohrady, Slezská 4. számhoz. || <Oi Q p Az I ha-hoz szükséges mennyiség ára: Ke 48.— Nagy tételeknél kedvező fizetési feltételek. Megrendelésnél megadandó: növényfaj, terület, vetési idő. |
