Prágai Magyar Hirlap, 1927. március (6. évfolyam, 49-75 / 1383-1409. szám)
1927-03-06 / 54. (1388.) szám
4 'T'KtOT-TVYAtíJAR-HIWiSB PÁRISI NAPLÓ írja: Mám Sándor *— Húshagyókedd — Párt*, március ©lején. MárdJ-Gras. A MontmaTtre legosucsosabb értején ülők, 180 méter magasságiban a tenger színe fölött, a Mául in de la Galette egy asztalánál és enapszot iszom egy vidéki jazz- band börgései mellett. Olyan ez a jazaband, mintha egy mozizongorista Szomory Dezső prózáját szeretné utánozni. De mit bánják ők, ez az ezer fiú és leány, itt a Montmartre ítetején, hogy milyen ez a jazzfcamd! Kell is nekik zene ehez az éjszakához, húshagyó kedd éjszakájához, amikor a hús láthatóan diadalát üld a hamu felett! Csörög a dhariesr tón, ami kitört itt ezen a tömegen, mint a középkor megszállott tömegein a vitustánc. l‘m gotma charleston... minden procikája él iujnek a teremnek. A hely nem „chic“. Átmenet a hal musette és a dancing között. Nem kell minden egyes táncért külön fizetői 25 centimes-ot ahogy ez a népfoálokon KBofeás (mégpedig tánc közben, a legtüze- »©bb forduló derekán hallgat el a zene, » inkasszálja a tulajdonos a hatosokat), — a belépődíjjal és egy pohár sörrel jogot váltott mindenki reggelig a dorbézolásra. A® ablakokból, lenn a mélyben, Paris fényeit látni. Messze és mélyen csillog az éjszakában a város, ma, farsang utolsó éjszakáján, talán idegesebb tüzekkel, mint különben. Ami először meglep, hogy nincsen egyetlen öreg ember a teremben. Huszonöt-harminc a maximális korhatár a fiuk között is. A leányok között sok a majdnem gyermek. A ruhákon mosolyogni és sdrni lehet. Négyféle kategóriában öltözködnek a hölgyek: 1. konfekció, 2. rnaöe homo, 3. a® ókkasiók, 4. a nagy és kis szalonok hatosos kiárusítása, a „sóidé". Ezek a légin eghatóbba>k, ezek az átizzadott, össze- fércelt, másTaszabott soMeruhák. Micsoda illúziók tapadnak egy ilyen ruhához, aminek „vonala" van, amit valamikor mamnequinek mutattak előkelő házakban meghívott vendégeknek, s amik százszor felprobálva, idegenen levetne, agyontépve, megtűzdelve, szine- hagyva, fakóan lebuknak egy napon ötven frankért a nagy szalon legkisebb midinett- gének a ruhatárába. Elzüllött grófnék ezek a tubák itt, s torzan megvalósított vágyak, — cafatjai azoknak- az álmoknak, amikkel ezek a leányok reggelenként az életre mosolyognak. Mert aboz, hogy ezt a jókedvet a teremben értékelni tudjuk, illik megcsinálni a résztvevőkkel az interjút. íme Simoné, nappal „második kéz Patou“-nál (a jóisten tudja, micsoda rangfokozat ez a varróleányok hierarchiájában), aki utánozhatatlan bájjal hajol meg a meghívásra, s „valami olcsót" kór, mikor helyet foglal az asztalnál. — Sokat dolgozik, kisasszony? — Tíz órát naponta, uram. De néha, hálistennek, vannak különórák is. — A kedves szülei hol élnek, kisasszony? — Szüleim gazdálkodók Norman diában, uram. Legyünk neveletlenek: — Meg van elégedve az állásával, kisasszony? — Istenem, uram! Boldog vagyok, hogy dolgozhatom. A munkanélküliség rendkívül unalmas, uram. Legyünk egészen neveletlenek: — Mennyit keres hetenként, kisasszony? — Száznégy frankot, uram. A (különórákért négy frank harmincöt centimes-ot külön. — Az összesen ... — Négyszázötven frank havonta, uram. Csendesen, illedelemesen mosolyog, ölében összetett kezekkel ü.1, azzal a varró- I eány-k ézt artás sál, ami valami megható igyekezettel mindig befelé fordítja az ujjak hegyét s ökölre szorítja a hüvelykujjat. A truha, ami rajta van, átmenet az alkalmi vétel és a made home között. Alkalmilag vette, aztán otthon kétségbesetten átvarrta, mert derékben szorított. Most van valami szelidi- itett ebben a ruhában, valami megtért... Kegyetlenül faggatom, s ő meglepődés nélkül, szorgalmasan, komolyan felel. Természetes, hogy ezekről a dolgokról beszélünk. Simoné, <n Patoutól, nem az utolsó operabálról szokott beszélgetni a gavallérjaival, hanem az életéről. Tehát hotelban lakik, mint mindenki, egy barátnőjével. Retten fizetnek egy szobáért, — mennyit? — sóhajt, ne is kérdezzem: hetenként 50 frankot... Gazember, mondom meggyőződéssel, s a hotelesre gondolok. Ezek szerint, a heti szobabér lefizetése után, marad Simone-nak egész hétre nem teljes nyolcvan frankja. Ebből tizenkétszer metrón kell utaznia, a® Hz frank, marad hetven. Ebből nyolcszor ebédelnie kell. Hol? A „Kis Vautel"-nél, nem ismerem? Ott van szemben a „Nagy Vautellel", ahol nyolcvan frank egy adag csirke. Simoné praeferálja a kis Vauiéit, ahol négy frank a prix fixes ebéd, diszkrécióra mért kenyérre! és borral. Az harminc frank, marad Simone-nak a hetvenből még negyven frankja, — megmérhetetlen pénz, ha úgy vesszük, hogy már minden megvan, csak éppen reggeli és vacsora és egy marii és egy rouge s egy darab szagos szappan hiányzik. No meg itt-ott egy ruha, egy harisnya, ugye Simoné?... — Igen, uram, — feleli csöndesen, derűsen, s mosolyog a nagy, fekete francia szemével. ügy ül itt, mint egy kis követ, büszkén, udvariasan, önérzetesen, kedvesen annak a száz és százezer fiatal párisi leánynak a képviselője, akik, mint ő, heti száznégy ért varrnak, árulnak, körmölnek ott lenn a fénylő városban egy fiatalságon keresztül, mindig „sikkesen" a rongyaikban, mindig berúgva a saját vérüktől, mindig szellemesen és tapintatosan és udvariasan egy fiatalság szomjúságain, mozivágyain s lassan mindent homályosan bepiszkoló csalódásain keresztül. Nézem őt, nézem ezt a bangóé termet, s egészen közelről őrint e® a kultúra, ami felszívódott már a századok * a® osztályok hajTulajdonképpen & második találkozásom volt a fontosabb, amikor Ady Endre özvegyét, aki ma Márífy Ödön felesége, a festőművész pesti, ötödik emeleten levő lakásának műtermében találtam meg- A® ateiier nagy üvegablakai a Dunára néznek, festőién, grandiózus képet nyújtva. Ott ült, az ablak előtti íróasztal mellett a fiatal, villogószemti asszony. Léda és Csinszka Ha nagyon banálisán gondolkoznék felőle, azt mondanám, ő az uj Lilla, a Szendrey Júlia, az uj Laborfalvy Róza. Pedig neki, aki csak az ámyékember-Adyhoz került, nem volt oly nagy szerepe Ady költészetében, mint ezeknek az asszonyoknak a maguk korában. Ady költészetében Lédának kétségtelenül nagyobb szerepe volt, de ez semmit sem von le Csinszka asszony egyéniségének különös érdekességéből. Pedig a külsejében nem „nagy nő" típus. Csak páratlanul nagy szemeiben van valami különös, szuggesztiv csillogás. Csak a modorában van valami végtelenül könnyed báj. És a lényében van lenyűgözően egyéni asz* szonyisága. öntudatos, biztos, közvetlen, őszinte .. . — Nem véletlen, hogy valósággal világokat rántottam magamra — mondotta öntudatos hittel — nem véletlen, hogy Ady Endre felesége lettem és Márífy Ödön felesége lettem és ki tudja mit hoz még az életem? ... Mindegy, hogy jót-e, vagy rosszat. Életet fog hozni, száz százalékos életet. Senvedést, örömet, — rendeltetésszerűen. Ne higyje, nem egyénies- kedés ez tőlem, nem szeretem az egyénieskedő nőket ... De kell, hogy varrni rendeltetése legyen minden embernek. Egyiknek fontosabb, másiknak kevésbé fontos. S rám — úgy érzem — sok mindet' vár az életemben . . . Lédáról — Nem becsülöm túl a szerepemet Ady életében. Tisztáulátó vagyok. Tudom, alig vagyok több Bandi életében, mint egy a sok közül. Vagy legfeljebb a második. Mert Léda az első. Ha Lédára gondolok, valahogy nem tudok igazi asszony lenni: nem vagyok féltékeny. Soha nőre nagyobb, k’sláryosabb lelkesedéssel nem tekintettem fel, mint Lédára. Minden művészetben meg tudom csodálni a nagy klasszist. Az asszonyiasság művészetében is. Ebben a nagy és nagyszerű művészetben is. Mert a nagy nők — nagy alkotók. Ilyen mgyklasszisu, alkotó egyéniség — Léda. Egy fiókbúi, gondosan csomagoltan előkerült Léda fényképe. Ami eddig tapintatból soha nyilvánosságra rém kerülhetett Ami egyetlen példány idegenek birtokában, mert Léda Adyval soha seholsem fénykéneztette magát. A fénykép, mintegy 18 év előtt készült, érett, 35—40 éves nőt ábrázol. Istenem, az idő nagyon tehk. Ady Endre most lenne 50 esztendős s Léda évekkel idősebb nála. Nézem a képet . . , Léda . . . Nagyarcu, markáns vonásu nő, mélyenfekvő, nagy szemekkel, okos hideg szemekkel, okos, magas szálcsövein keresztül ennek a népnek minden pórusába. Mi a kultúra, ha nem ez, ennek a Simone-nak a mosolya, modora, szavai, a kifejezésnek ez az ökonómiája, ez a tapin- tartós belenyugvás egy sorsba, ez a könnyű elégedettség, ez az élveznitudása a semminek, egy limonádénak, egy szallag színének, ez a megható praktikum, amivel úgy forgatják az életük olcsó szövetét, hogy mindig találnak valami színes mintát benne... Ebben a teremben, ahol ezer fiatal ember táncol és mulat, nincs egyetlenegy részeg ember. GharJestout táncolnak, s nem látok egy tossz mozdulatot, nem hallok egy tulbangos szót, • soha egy otromba megjegyzést. Valami naiv mosoly az, amivel egymásra néznek. Talán azért, mert fiatalok. Talán azért, mert ők a nép. Nem látok egy hamis pózt, egy erőltetett gesztust, — minden ízléstelenségében milyen 'kedves ez a varróleányelegancia, s a maga rossz Ízlésében mennyi meggyőződött eharme-al tudja hordani Simoné a ruháját, —■ nem, ó nem, nem bazilikák és nem képtárak, nem jogrendszerek és- nem egyetemék a® igazi kultúra, hanem az a titokzatos folyamat, arnikoT egy nép szelleme megtanítja igy beszélni, mosolyogni, viselkedni azokat a rétegeit, akik száznégy frankot keresnek hetenként... Elmosolyodom, mert arra gondolok, hogy mit szólna egy hazai ismerős, ha mardi- gras éjszakáján megmutatnám neki a moulin de la Galette bálját? 6 hallom, ahogy annyiszor hallottam, a hazai hölgy hangját: — Mondja kérem, hat hol van tulajdonképen az a híres párisi chic...? — Itt van, asszonyom. Itt, ebben a teremben. homlokkal, merész orral, hihetetlenül érzékeny, még a fényképen is szinte reszkető, érzékin* orrcimpákkal. A szája duzzadt e mégis nnmee ivelésü g az egész arcon valami neme# asszonyiság tükröződik, mely egyszerre fejez ki tartózkodást és bujaságot, uralkodó energiát és asszony! megadást, számitó okosságot éa szenvedélyes elfelejtkezést Két asszony egyetlen találkozása — Egyszer találkoztam életemben Lédával — mondotta élénk visszaemlékezéssel. — Fiatal asszony voltam s a külföldön utaztam Bandival. A találkozás véletlen volt És én nem féltettem a férjemet a régi szerelmétől Nem őriztem őt Sőt egyedül is hagytam őket. Mindig sok mondani valójuk volt egymás számára. És sok emlékeznjvalójuk. Nem féltettem őt, nem féltem tőle. És Léda végtelenül hideg volt hozzám és ma is korül, nem akar soha megösmemi. Az az érzése, valósággal rögeszméje, hogy Adyt én vettem el tőle . . . — És azért ma is a legnagyobb tisztelettel tekintek fel rá Kellően értékelni tudom, hogy mit jelentett Ady számára Léda. És tudom, mit jelentett az: Ady mellett élni, éveken keresztül bizonyosai sok szenvedéssel is kőzbe-kőzbe és nem csorbítani Ady tehetségét, hanem kiteljesiteni . * . Most itt él Gödöllőn, nem tudom mi van vele egyébként „Két asszony" Kezemben tartom a képet. Nézem* Aki zseni napsugarává tudott lenni, annak magárak is zseninek kellett lennie. S ma egy szomorú asszony szent emlékkel, egy nagy, elhivatott élet elveszett értelmével . . . Nagyon nagy csend volt a szobában. Egyetlen szót sem szóltunk, valósággal sejtelmes volt, mert talán egyszerre érezhettük meg Ady megdöbbentő sorait: És meghalok és semmi, semmi. Körülbelül két asszony fogja Észrevenni. Az egyik az édesanyám lesz, A másik meg egy másik asszony, Ki sirasson. Be szép lesz: egy idegen sírra Két asszony hordja a virágot És az átkot . . . Vájjon csendes délutánokon nem jelenik-e meg két feketeruhás asszony a Kere- pesi-úti temető Ady-siremléke előtt, két könvnyező, szomorú — öreg asszony . . . * » . . Előkerült a Vér és arany-kötet s Márffy Ödönné halk hangon, csendes, pátosznélküli visszaemlékezéssel elolvasta ezt a verset A hangja különös muzsikáju, száraz és mégis forró zengésű, keresetlen s mégis minden hangulat-nüanszban kifejező. ’ * Az Ady-interpreláció Arról beszéltünk milyen speciálisan művészi feladat Adyt szavalni. Mennyivel neheAdy Endre felesége — Lédáról Irta: Sándor Dezső. tWt március ű, vásárnap. klimatikus gyógyhely Fiume mellett. tlplis in i! iií. Tavaszi-szezon: Februártól—májusig. Fürdő-szezon: Májustól — októberig. 60 elsőrangú szálloda, penzió . és szanatórium. Fürdőzenekar. Összes nagyvárosi szórakozási lehetőségek. Tánc- sport, stb. Penzióárak (beleértve a szoba) 50 lírától kezdődően: Szállodák : Regina — Palace — Bellevue — Exeelstor — Qnarnero — Amália — Edén — Qnlalsana — Continental — Strandhotcl 40 lírától kezdődően: Szálloda-penziók: Brelner — Bristol ■ — Imperlal — Grandhotel Villa Jean> tte — Atlantlca — Ksplanade — Enrope ezelőtt Quit o Anguszt ™ Lulse — Restdenz — Savoy — Metropole — P nslon l.ederér — Aupusta (déli sIrand) — Vtctor t Illa Dr. Landr — Villa Fabri — Bausner — Mlran — Tauber (rituális) — Salus — Zawojsky — Milano — San Mártó Nettuno — Villa Stern (rituál s) 30 Urától kezdődően: Penziók: Sehlosser — PIÖbst — Riviéra — Wrns — Jolanda — Lunacek — Venezia Szanatóriumok: (különböző árak) Dr. Szegft szanatórium — Dr. Lakatos uj gyópyháza — Dr Mahler gyógyház-penziója — Ad latleá gyógyház — Dr. Horváth gyermekotthona Villa Flóra). zebb, vagy még inkább mennyire más, mint egyéb költemények interpretálása. — Igen, nehéz Adyt úgy szavalni, hogy abban minden benne legyen, amit mi kere- 1 síink s amit mi érzünk az ő verseiben. S én j megvallom, hogy magyar interpretálói között | érzésem szerint nincsen tán egyetlen egy | sem, aki minden szempontból kielégítő volna. 1 Az én megítélésem szerint — s ezt a vélemé- jf nyemet Révész Béla és Babits Mihály is meg- \ erősítették — egyetlen, fölülmulhatatlan, va- j lóban klasszikus interpretáló ja van Ady Endre- á nek $ ez — Conrád Veidt . . . — Az elmúlt télen Budapesten tartott egy önálló előadóestélyt s ezen bemutatott néhány Franyő Zoltán által fordított Ady-verset Hihetetlen hatással volt valamenyiünkre, akik közelállotlimk Bandihoz s ismertük s éreztük költészetének lényegét Ez a hallatlan intelligenciájú német filmművész azzal a benső reszketéssel, abban az ideges feszültségben adta elő Bandi verseit, ahogy ö irta azokat. Hogyan szavalta Ady Endre a verseit? — Bandi maga nagyon ritkán olvasta feli egy-egy versét De néha megtette s ekkor igazán megérezhető volt költészetének — abogv ő mondaná — leglelke. A kálvinista prédikátorok ösztöne élt benne, valóságos préd:kációs stílusban beszélt, valahányszor versét olvasta fel, azonban soha sem papos pátosszal, hanem valami predesztinációs nyugalommal. Conrad Veidt — a legnagyobb — Ez azonban nem jelenti azt, hogy ez az egyetlen módja Ady interpretálásának. Csak egy feltétel van: őszintének kell lenni. S akkor mindenesetre jó! Conrad Veidt például tá volról sem oly nyugodt az előadásában, mint Bandi volt. Ellenkezőleg, nála épp az a legkiválóbb, — amit sokan pedig nem szerettek — hogy természetéből kifolyólag túlzó, őszin-j tón, a saját leikéből beszél, mert közeliül Adyhoz, ő is szereti a narkotikumot, szüksége] van rá s ezzel a narkotikus önfeledkezésse, valósággal magából adja a legszubtilisebb költői gondolatokat. 14 Krudy-afférról Előkerülnek a régi fényképek. Nagy-nagy csomó. Conrad Veidt képe friss, az van legíe lül. Dedikációval ,meleg hangon: „Reá gon rlolva . . .“ S előkerülnek a Veress Pálné-ut cai lakásnak egyes felvételei, ahol Ady Endr életének utolsó éveit élte. A felvételen valósággal főúrinak Játszik a lakás. Fölvetem azt kissé kínos esetet, amidőn Krúdy Gyula egy cikkében megtámadta Ady Endrénét, hogy a a lakás, ahol a nagy költő meghalt, elhanyagol volt, piszkos, poros, a falakon pókhálók lógtál alá s a beteg szennyes ágyneműben ápolatla mii szenvedett s panaszkodott Krúdy Gyvlá nak. Annakidején Adyné erélyeshangu eáfo latot tett közzé a lapokban s Krúdy nem vea gált rá. Sőt e sorok írója, amidőn Krúdy Gyű Iával a közelmúltban beszélgetést folytatott erre a cáfolatra választ kért, azt a választ kap ta, hogy egy getleman nem hazudolliat mey egy hölgyet- Ha Adyné cáfol, akkor ő bele nyugszik. Csinszka mosolyogva, de kissé elfojtó! felindulással beszél az esetről: — Hála Istennek, kitünően funkción;' Krúdy Gyula fantáziája. Megírta az én ottho Hornnak a külsejét, anélkül, hogy vaia'v.i is ol(
