Prágai Magyar Hirlap, 1927. március (6. évfolyam, 49-75 / 1383-1409. szám)
1927-03-05 / 53. (1387.) szám
w . 1027 március 5, szombat. iVMWH&eim. fcltamá a® ajánlatot, vagy a tárgyalások a legközelebbi uapókban negatív ere elmén y- nyeil zárulnának, ez esetben a szervezetek végrehajtják tervbevett ellenintézkedéseiket. Hogy ez az akció milyen természetű lesz , azt a szervezetek taktikai okokból titokban tartják. A vasutasok végleges döntése körülbelül szerdára várható. A postások is szolidárisak a vasutasokkal Prága, március 4. A Právo Lidu jelentése szerint a vasutasok bizalmijainak tegnapi plenáris üléséhez a posta- és távirda- alkalmazottak szövetsége egy átiratot intéseit, amelyben bejelenti, hegy Czaha dr. osztályfőnök megszakította a postaalkalmazot- tak szakszervezetével való további tárgyalásokat Ez azt jelenti, hogy a táviróalkabna- * ottak kívánságait sem fogadták el. Ezzel az állásfoglalással kapcsolatban a posta- és táv- lir daal kalmaz ottak szövetsége kinyilvánítja, hogy kénytelen lesz védekezni. Ugyanekkor b posta- és távirdaalkalmazottak a logtelje- eebb szolidaritásról biztosítják a vasutasok szervezeteit • —Timii A legfelsőbb bíróság helybenhagyta a Krepek-Lodgmann por törvényszéki ítéletét Brtinn, március 4. A brünni legfelsőbb bíróság tegnap és ma tárgvalta Lodgmann idr.-nak. a német nemzeti párt volt elnökének felebbezósét. amelyet az ismeretes Krepek— Lodgman-pör reá nézve elmarasztaló Ítélete ellen nvuitott be. Ma délelőtt a nagv port felvert ügvben kihirdették a végléges Ítéletet, amelv szerint a legfelsőbb bíróság Lodgman dr. fellebbezését elutasította és helybenhagyta a leitmeritzi törvényszék Ítéletét. Arcybasev meghalt • Varsó, március 4. Arcybasev, a neves orosz iró, akit néthánv nappal ezelőtt súlyos agyhártyagyulladásban a varsói katonai kórházba szállítottak, tegnap délután meghalt. A „Szanin“ iróia a legnagyobb nyomorban hunyt el. Arcybasev Petrovícs Mihály 1878-ben született Chovkovban. írói készsége már kora fiatalságában jelentkezett. Huszonhatéves korában adta ki első nagv müvét, a „Lande diák“-ot, egv Tolsztoj szellemében irt regényt. melvet a mértékadó kritika máig is a legjobb müvének tart. Három évvel később áelent meg legnagyobb elterjedtségre szert tett regénye, a „Sanin“, melynek vakmerő, az élet érzéki oldalait a legféktelenebb szabadossággal hirdető és túlságosan dicsőítő elvei szenvedélyes vitákat váltottak ki egész Európában és számos országban a könyv elkobzására vezettek. Arcvbasev későbbi müveiben teljesen elfordult az érzékiséget hirdető életideáliától és regényeiben meg novelláiban a másik végletbe: a legmélyebb pesszimizmusba sülvedt. Drámái: A féltékenység. A háború és Az ellenségek szintén az élet szekszuális problémáit tárgyalják. Arcybasev 1917 óta irodalommal nem foglalkozott és tisztán publicisztikai hivatásának élt. Mint iró kezdett mindinkább feledésbe merülni, mert könyvei, amelyek egy kétségtelenül nagv és eredeti tehetség határozott bélvegét viselik magukon, a mai kor óriási problémáin témájuk miatt kívül esnek. Az orosz forradalom óta egv varsói orosz napilapnak volt a munkatársa és állandóan a legharciasabb támadó cikkeket irta a mai orosz társadalmi rend ellen, amelyet pedig egy kis részben ő is segített megteremteni. __________________________ A vizsgálóbíró megkezdte Dúsak kihallgatását Pozsony, március 4. (Pozsonyi tudósítónk te- íefonjelentése). Dusek Károlyt, a pozsonyi teljhatalmú minisztérium sikkasztó fótisztviselőjót, mint azt tegnap jelentettük, Prágából átszállrot- ták a pozsonyi ügyészség fogházába, ahol Grimm dr. vizsgálóbíró tegnap a késő esti órákig kihallgatásával volt elfoglalva. Dusek megtört ember benyomását teszi s beismerő vallomást tett. Beismerte, hogy kártyaszenvedéli/e vitte rá a hivatalos pénzek elsikkaszt ásóra, de csak 40.000 koronáról akar tudni. *— A kártya volt oka mindennek, — mondotta, —• annyira rabja voltam ennmt a szenvedélynek, hogy nem is gondoltam arra, mekkora bajt hozok családomra. Csak vittem a pénzt onnan, ahol találtam s újból és újból a kártyaasztalnál ültem. Amennyire emlékszem, csak 40.000 koronát tett ki az összeg', amit hivatalomból elvittem. Nem igaz az, hogy többszázezer koronával károsítottam volna meg az államot. A kihallgatás befejezése után ismét cellájába kisérték Duseket s a vizsgálóbíró most szakértőkkel vizsgáltatja Jelül Dusek volt minisztériumi hivatalos könyveit, hogy azokból a sikkasztott összegek pontos nagyságát megállamlsák. Dusek felesége ma újból fel akarta keresni férjét a fogházban, de csak vasárnapra kapott engedélyi a beszélgetésre. Vakmerő bankbetörés Miaván Kirabolták a Slovenská Banka fiókjának pénztárát— A legmodernebb eszközökkel dolgozó tettesekben a pozsonyi nemzetközi betörőket sejtik Pozsony, március 4. (Pozsonyi tudósítónk telefonjelentése), Csak a napokban adtunk hirt arról a vakmerő betörésről, amelyet & prágai Intercontinentalé szállító cég pozsonyi Baross-utcai fiókjában követtek el eddig ismeretlen nemzetközi betörök, akik betörésüknél a legmodernebb eszközök* kel dolgoztak s a tett színhelyén egyetlen nyomot sem hagytak, ellenben félszázezer koronát vittek magukkal a vállalat legújabb tipusu vaspénztárából. A betörők kézrekeritésére a legerélyesebb nyomozást indították meg, de a kutatások eddig semmiféle pozitív eredményre nem vezettek. A betörőkét, úgy látszik, a rendőrségnek és csend- őrségnek széleskörű nyomozómunkája nem zavarja működésűkben, mert ma reggel távirati értesítés érkezett a pozsonyi Allamrendőrséghez Miaváról, ahol az éjjel vakmerő betörést követtek el * Slovenskd Banka fiókintézeténél és a betörés körülményei arra engednek következtetni, hogy itt is a pozsonyi Intercontinentalé betörői dolgozlak. A távirati értesítés szerint az éjjel folyamán ismeretlen betörők jártak a Slovenská Banka miavai pénztárhelyiségében s az ott talált hatalmas vaspénztárakat megfúrva, azokból 63 ezer koronát loptak el Munkájuk végeztével eltűntek. Teljesen ugyanazzal a módszerrel dolgoztak a betörők, mint Pozsonyban: gumikezlyüt használlak, úgyhogy egyetlen ujjlenyomat sem maradt utánuk, fúrási munkájuk is teljesen megegyező a pozsonyi betörésnél alkalmazott módszerrel « a tettesek után semmiféle bűnjel vagy nyom nem maradt. A csendőrség azonnal széleskörű nyomozást indított s még a hajnalban razziát tartott a környéken, de eredmény nélkül. A délelőtt folyamán több kihallgatást is eszközöltek 8 egyesek vallomása szerint tegnap délután két gyanúsan viselkedő fiatalembert láttak a bank helyiségei előtt fel-alá sétálgatni. Egyikük fekete hajú, barna bőrű, karcsú, magas fiatalember volt, a másik pedig szőke, tömzsi alakú. Bennük gyanítják a betörés tetteseit., mert a két idegen ma eltűnt a faluból. A csendőrség munkája most arra irányul, hogy ennek a két gyanús idegennek kilétét és jelenlegi tartózkodási helyét kikutassa. Három évig bezárva tartott lakásában egy budapesti asszony egy fiatalembert Rémregénybe Illő rejtély egy Kisfaludy-utcai lakásban K. L. joghallgató, a beteg vadember — Senki sem tudja, mi történt — A rendőrség megszabadítja a bűvös erővel fogvatartott rabot Budapest, március 4. Középkori rémregénybe, vagy a legújabb koT érthetetlen és pszihapaitologikus esetei közé illő rejtélyes eset tartja izgalomban tegnap óta az egyik Kisfaludy-utcai bérház lakóit. Egy idősebb asszony három esztendőn keresztüli a lakásán magánál tartott egy huszonötéves fiatalembert, akit végül is a szülei szabadítottak ki különös és furcsa rabságából. A maga nemében páratlan és rendik ivül i eset előzményei és részletei a következők : A Kislaludy-utca 28. sz. ház uj lakói Ezelőtt hat esztendővel, 1921 nyarán történt, hogy a Kisíaíludy-utoa 28. számú ház egyik lakásába beköltözött M. Gy. vidéki jegyző feleségével és két gyermekével. A jegyzőék néhány hónapig laktak csak a lakásban, helyesebben csak M. Gy. jegyző maradt rövid ideig Budapesten, mert a 'lakásba való beköltözés után nemsokára visszakapta elvesztett állását és gyermekeivel együtt ismét vidékre költözött. Felesége az első emelet hetes számú háromszobás lakásában maradt, ahol nyakkend őkészitő műhelyt rendezett be. Az asszony gond nélkül élt, mert a férje is állandóan segítette, az egyik szobát pedig állandóan kiadta. 1925 október havában egy hatalmas termetű fiatal pécsi születésű egyetemi hallgató, K. L. bérelte ki a szobát. A joghallgató otthonülő természetű ember volt és igy a folytonos érintkezés következtében barátság fejlődött ki közte és az asszony között. Röviddel a joghallgató beköltözése után feltűnt a házbeli efcnek, hogy M. Gy.-né hónapokon keresztül nem nyitja ki lakásának ablakait s a titokzatos emberek feltűnően kerülik az idegenekkel való érintkezést. A lakók sugdolódzni kezdtek és hamarosan hiTe terjedt, hogy M. Gy.- né fogva tartja a fiatal joghallgatót, aki félév alatt teljesen elvadult, haját és szakái lát megnövesztette, úgy hogy egy őserdőből szabadult vadember benyomását keltette. • A mende-mondák nyomán fantasztikus hírek kezdtek elterjedni a lefüggönyözött lakásban folyó dolgokról s a joghallgató egy'k ismerőse, aki szintén tudomást szerzett a titokzatosnak látszó esetről, értesítette a fiatalember szüleit, akik Pécsről nyomban Budapestre utaztak, M. Gy.-né azonban nem adta ki a fiatalembert. „Nem tudok ettől az asszonytól megválni*4 A (házban természetesen a szülők váratlan megjelenése és megmagyarázhatatlan távozása újabb anyagot szolgáltatott a legenda további szövéséhez. Hihetetlenebbnél, hihetetlenebb részleteket kezdtek mesélni a lefüggönyözött lakás rejtélyeiről, arra azonban senkjsem vállalkozott, hogy beleavatkozzék egy idegen család dolgaiba. Érthetetlennek tartották a lakók azt is, hogy a joghallgató szülei hazautaztak, nem léptek fel erélyesebben fiuk érdekében és nem kértek rendőri beavatkozási Néha egyébként me^tőrténtj hogy a talember elhagyta a lakást és eltávozott hazulról. Ismerőseinek, akik tudtak életéről és akiknek feltűnt az azelőtt daliás és elegáns fiatalember elhanyagolt külseje, K. L. kijelentette, hogy nem tud az asszonytól szabadulni. — Belátom — mondotta — borzalmas ez az élet, amit folytatok, de ez a nő a bűvkörében tart. Szuggerált, vagy hipnotizált, ón nem tudom, hogy mit csinált velem, az azonban bizonyos, hogy otthagyni. nem bírom. Más alkatommal meg igy fohászkodott: — Leszámoltam mindennel. Ha jót akartok velem, hagyjatok sorsomra, mert ha erőszakot alkalmaztok, hogy megszabadítsatok ettől az asszonytól, úgyis megölöm magam. K. L. ismerőseinek fele egyáltalában nem is hitt a szerencsétlen fiatalembernek. Azt hitték mániátikus, képzelt történeteket mesél el « elméje kezd elborulni. Mások viszont beszélgettek a dologról és megállapították, hogy az asszonynak valami uton- módon valóban hatni kellett az egyébként egészséges fiatalemberre, mert másként nem lehetett megmagyarázni, hogy mi készteti a rettenetes életmódra. Anyagi okai nem lehettek, mert a jómódú szülők megerőltetés nélkül elláthatták volna mindazzal, ami tanulmányai folytatásához szükséges volt. Megmaradt tehát feltevésnek az egyedüli lehetőség, hogy az asszony csakugyan hatalmában tartja a fiatal joghallgatót és ennek a titokzatos erőnek a birtokában azt csinálja vele, amit akar. Vissza az életbe Telt az idő s közel két év múlott el, hogy K. L. ezt az életmódot folytatta. Ez az önkéntes fogság, amely mögött senki által nem tudott titkok lappangtak, lassan deformálta a fiatalembert külsőleg is. Hatalmas alakja megrokkant, megsoványodott s hosszú sza- kállával és hajával ijesztően festett. Egy alkalommal azután maga is szökésre határozta el magát. A múlt év őszén, amikor már közel félév óta nem hagyta el a lakást, egy napon, amikor az asszony nem volt otthon, felfeszi- tette a rázárt ajtót, kitörte a hálószoba udvar ra nyíló ablakát és az est leple alatt megszökött. Útja egyenesen a pályaudvarra veze tett, vonatra ült és hazautazott Pécsre. A szülök boldogan vették tudomásul, hogy a fiú megszabadult az asszony bűvös varázsa, alól. A fiatalember egy-kettőre rendbe is szedte magát. Egy napon azután váratlanul megérkezett M7 Gy.-né. Találkoztak s a joghallgató most már a szülei háztól szökött meg, vissza Budapestre. Az életből vissza a fogságba, a titokzatosságba. Az asszony természetesen attól kezdve nem bízott a fiatalemberben és az eddiginél is szigorúbb fogságra fogta. Neim igen távozott el hazulról, ha pedig rövid időre mégis elment, most már a konyhába zárta a fiatalembert. A vadember A fiú visszatérése után hallatlan izgalom vett erőt a ház lakóin. Teljesen értetlenül ét megzavarodva állottak a megdöbbentően ( QGQQQQQGQOGQGOGQGGQGQGGGGGQö.'.’, I Timiim 8 § íj Ma délután ötórai tea. ? 8 Este fényes márciusi műsor. «5 9 o O © a © © o © titokzatos esettel szem'ben és mintán akadt egy lakó, aki állítólag szemtanúja volt azoknak az eseményeknek, amelyek a kripta- lakásban lefolytak, többen a rendőrség beavatkozásának szükségességét hangoztatták. Az izgalmak azonban megint elültek, míg végre a múlt héten az egyik lakó azzal állott ©lő, hogy értesítette K. L. szüleit. — Ne kérdezzenek — mondotta a kiváncsiaknak a lakó —, nem mondhatok semmit. Elégedjenek meg annyival, hogy én most már mindent tudok. Láttam, tegnapelőtt közelről láttam a fiatalembert. Amikor megpillantottam, meghűlt bennem a vér: egy őserdőből szabadult vadember állott előttem, a felismerhetetlenségig lesoványodva, eltorzulva és elvadulva. Megszólitottam, mokogott, azt hiszem, már beszélni sem tud. Félóra múlva zsongott az egész ház. Az izgalom annyira erőt vett a lakókon, hogy be akartaik törni a lakásba, mások pedig rendőrt akartak hozni, hogy az hatoljon be az asszonyhoz és szabadítsa ki a fiatalembert. A lakók az udvaron tanácskoztak éppen, amikor nem várt esemény történt. A kapuban egyszerre csak nagyobb társaság jelent meg, amely felment az első emeletre és megállóit a 7. számú lakás előtt. A lakók felismerték az idegeneket, az egyik K. L. édesapja, a másik a fiú édesanyja volt. Detektívek hatolnak be a lakásba Az egyetemi hallgató édesanyja és a vele levők erősen kopogni kezdtek az előszoba ajtaján, de semmi feleletet nem kaptak. Látták, hogy szépsze-révél nem tudnak bejutni a lakásba. Azonnal a főkapitányságra siettek, ahol a központi ügyeletén bejelentették az esetet és kérték a központi ügyelet vezetőjét, hogy adjon két detektívet melléjük, akikkel együtt, ha kell, erőszakkal is, felnyitják az ajtót. Nem sokkal később a detektivekkeí együtt újból megjelentek K. L. hozzátartozói a Kisfaludy-utcai házban és most már a ház- felügyelő jelenlétében a detektívek zörögni kezdtek az ajtón. Hosszas zörgés után az előszoba ajtaján levő ablakot M. Gy.-né nyitotta fel, aki meglepődve látta, hogy többen állnak az ajtó előtt. — Kit keresnek és mit akarnak? —: kérdezte az asszony. — Államrendőrségi detektívek vagyunk — mondották a főkapitányság emberei —, követeljük, hogy azonnal nyissa fel az ajtót. Az asszony eleinte tiltakozott az ellen, hogy felnyissa az ajtót, a detektívek azonban ekkor hozzáfogtak, hogy álkulccsal nyissák fel az előszoba ajtaját. Ettől azután az asszony megijedt, kinyitotta az ajtót, mire a detektívek, a fiú anyja, testvére és sógoruk beléptek az előszobába és behatoltak a lesüt éti tett szobába. Fojtogató, szinte kibírhatatlan levegő és a. sötétben is kivehető rettenetes rendetlenség fogadta a belépőket. A fiatalember a konyhában, egy széken ült és tunyán, üveges tekintettel meredt a belépőkre. Az anya, mikor megpillantotta a gyermekét, hangos sikollyal szivéhez kapott és elájult. Drámai gyorsasággal peregtek le ezután az események. A detektívek felszóli- tották a fiút, hogy öltözzön fel és kövesse őket. K. L. eleinte nem értette, miről van szó, nem akart engedelmeskedni, végül is a detektiveknek kellett erőszakkal felöltöztetni. A család ezután a közben eszméletre téritett anyával és a fiúval együtt elhagyta a lakást. A megdöbbentő és szinte hihetetlen eset háttere természetesen még nincs tisztázva. A fiút hozzátartozói nyomban vonatra ültették és hazaszállították Pécsre. A Kisfaludy- utcai ház rejtélye igy, ha nem is véglegesen, befejeződött: a közel három esztendőn keresztül rabságban sínylődő fiatalembert, hazavitték Pécsre, ahol valószínűleg gyógyittat- ni fogják, mert a külseje után azt a benyomást kelti, hogy tüdővészes. A ház lakói szerdán még mindig a legnagyobb izgalmak között tárgyalták a különös dráma részleteit, csak azt nem tudják, hogy M. Gy.-nére nézve lesz-e a dolognak folytatása s hogy a rendőrség tisztázni fogja-e a rejtelmes ügy titokban maradt eseményei!
