Prágai Magyar Hirlap, 1927. március (6. évfolyam, 49-75 / 1383-1409. szám)
1927-03-30 / 74. (1408.) szám
4 1927 március 80, szerda A fecskék ilyenidőtájt, március utóján, valamikor pontosan megjöttek titokzatos, messzi nagy uljukról s vidáman beköszöntőitek elhagyott fészkeikbe és az újságok hiréli rovatába, amint ez a kisiskolás tankönyvekben írva áll. Ám néhány év óla, már, különösen a minap beállott tavasz elsó három nyárbaillő napján, mind kevesebb volt a visszatérő fecske és a költölehelle hiréli cikk. Ezúttal komoly egyetemi professzorok, nagyszakállu, de nagylu- dásu ornitológusok értekeztek hasábokon keresztül az elmaradt, kivesző fecskékről. Megállapításaikban feltűnő egyöntetűséggel szögezték le, hogy a fecskék pusztulását kél nagy ok idézte élő: a háború és a civilizáció. A hadak, tüzek és gázok által végigsepert vidékeken a fecskék tízezrei haltak hősi halált. Társaik pedig, amelyek virágzó otthont hagytak el ősszel és tavasszal visszatérlek ereszeik alá, a rombadőlt falvak és városok fölött hiába keringlek cikázva. Fészküket nem találták, vagy ha meg is találták, el nem foglalhatták, mert verebek, hangosak, harcosak, szemtelenek és kemény csőrüek telepedtek beléje, fte ami a legcsodálatosabb dolgok egyike s erre nem csupán a tudós ornitológusoknak kellene felfigyelniük: az a megállapUoli, mindenütt egyaránt észlelt tény, hogy a verebek, a háború újgazdagjai, nemcsak az elpusztított, hanem a megkímélt vidékeken is beültek a télen lakatlanul maradt fecskefésskekbe. Nem tudjuk, hogy az az általános bomlás, felborulás, katakliz- mus összevisszaság, mely ideient végbement, vájjon odafönt is lejátszódott-e és nem is sejtjük azt az emberi, aki magyarázatát tudná adni, hogyan volt lehetséges, hogy a tisztára aktviszlikusan élő madárvilágban felbomolják hirtelen és minden átmenet nélkül egy évezredes rend. A másik nagy gyilkos, a. civilizáció pedig, mely rohanvást halad a világ technikai kiépítése felé, szintén halomszámra öli a fecskéket. A nagy áramtelepek, az egész földel behálózó villanyhuzalók, halálos gőzöket okádó ipari és gyári üzemek, amelyek csábítóan kényelmes pihenőhelyül szolgálnak a vándorúién lévő, fáradt szárnyú fecskéknek, — orv vtonállók, gyilkos vendéglátók. Halálos vessejtők, melyeknek közelében ezerszámra hullanak alá a halálszagu és gyilkosintésü magasból a fecskék, — vidékeink szerelmesei, déli tájak és sósizü tengerek szörnyű rajongói, örök nosztalgidsak. A fecskék mindig is legbvsabb madarai, voltak az égnek, embersorsérte lények, kik otthont éviiének sárból, akaratból és szalmából, úgy hiszik, hogy örök időkre és családod alapítanak, kisszámút, nagyszámút, évek sorától függ, utak forgásától. Fel a magasba szállnak, sűrűn felröppennek élelem után. mert. élni csal- kell és közben folyton énekelnek, a maguk hangján, mely senki másé s csak nekik érthető és gyönyörű, a legzengőbb dal ezen a világon. Költők ők is, de dacosak, magukba élők, maguknak dalolók, dölyfös elefántcsonttornyosak. Mire eljön az ősz, felénekel bennük a vágy és a nyugtalanság, mint egy ezüst csengetyü, '— ki vágyott., elfele sóvárgott már, érti ez&, — mert nem szeretik a pusztulást látni, a lassú halált megélni, minden küllők ősi ellenségét, és mit lehet tenni, ha oly erősen, magáraira- gadóan húz a vágy az ismeretlen, napfényes, meleg, messzi tájak s a lengenek felé. Ez a menekülés a megszokott fészektől, ez a niyugia- lanság bennük, emésztő vágyódás és fölfelezengő ének, tavasszal pedig a visszatérés lelkendező örömbe, újbóli berendezkedések lázas öröme, tatarozó munka, friss széjjelnézés az temert vidéken: ez az embersorsverle költői bennük, ez a váltólázas élet, az elmenekülés az ismeretlenbe és a kanosszás megtérés a régi ismerthez, — ezért cikáznak el és vissza ezek a. meglelkezelt költők a fejünk felelt. De a gyilkos löporu, fojtógázu, fészekromboló, verébkonjunkluráju háború és a villanyos üiésü, kábítógősü civilizáció egyképpen öllé meg a világ költőit, akár a házak padlásszobáiban laktak, akár egy arasszal följebb, az eresz alatt. A mai emberiségnek nincsen szüksége rájuk, sem az egyikre, sem a másikra, károsan fölöslegesek. Az ember áthatolhatatlan páncéllal burkolta be magát, hogy ki se érhessen hozzá illetéktelenül és hívatlan s úgy hiszi, hogy a páncél a bévülröl jelentkező kiváltán illetéktelent is agyon tudja szorítani, acélos erővel legyűrni, — aztán útjára indította a pompás, nagyszerű tudását, alkosson és romboljon, teremtsen és pusztítson: sokszorozza meg az életet, mert kevés benne a kényelem, a kábulat, a hasznosság, a szédület és tizedelje meg az életet, mert sok venne a nyugtalanság, a gondolat, a memenlós rejtély és a. szenvedő lélek. Majd kinyújtotta karját balra és jobbra, előre és hóira, a páncélt, kifeszitetle és formálni kezdte, aztán zárlvonalu körbe szorította praga köré, mondván: ezen belül akar ö élni. De ebvfil a körből kirekesztette a költőket, akár a levegő aranyzöld rovarait hajszolják, akár az élet láthatatlan kék madarát, keresik tágranyitolt, messzire fellépett szemmel. Mert a ma emberének hasznosság és biztonság kell meg kábulat, amelyben alá lehet merülni, nyakig elmerülni, de nem hasogató nyugtalanság, ébresztő gondolat, emanáló lélek, még ha szép is, fenköll, holddal csillogó vagy nappal lángoló, hiszen a szép, a jó és a nemes te csak zavar, bolygat, nyugtalanít, megállásra késztet. Ha a költő valaha te a világ élő, fájdalmas lelJáismerete volt., tüzes fókusza, kitapintható sebe, úgy ma százszorta az, hahogy meztelen, véres, sebes és igaz. De a ma.i, emberiség, mely tudja, érzi ezt, hallja a költők páncél- verő ökleit, — körülbástyázta magái a tudásával, n hű szolgájával,: a technikai civilizációvál és azt akarja, leghőbb vágya., hogy ez döntően befolyá- 9 cd jé őt legjelentéklelenebb életfunkciójában te és i'.iiHljat az éleinek olyan szédületes tempóját, vont o biztos és praktikus civilizáció nagyszerű sokrétűsége, de a titokzatos, as elfpnőrizhetetfcn, idegen világok fényéi tükröző magasabbrendü megnyilvánulás már nyugtalanít és Szókrálesszel, ki a suttogó daimonról beszélt, ma kétszer is ki- üritlelnők a bürökpoharat. Az élet mechanizáló- dott, ezért kell a mámor, a kábulat, az alámerüPáris, március 29. A Mennyei Birodalom fiai büszkén vallják. bosrv kultúrájuk a legősibb emberi kultúra, de hogy a paradicsom kertje is a Meny- nvei Birodalom fiaival lett volna benépesítve. arról eddig még nem hallottunk. Egy neves amerikai történettudós röpítette világgá ezt a szenzációs véleményt, mint tudományos kutatásainak eredményét. Roy Chapman Andrews dr.. a világhírű prehisztórikus az il- hető. aki Mongoljába vezetett, expedíciói alkalmával talált dinozaurusztoiás leleteivel és egvéb csodálatos prehisztórikus leleteivel tette ismertté nevét a tudományos világ' körében. Roy Chapman Andrews dr. öt esztendőt töltött a Góbi-sivatag: homokmezőin s azt állítja, hogy ott volt az emberiség: bölcsője, következésképpen ott volt a mitikus paradiicsomkert Is. — Már a mi expedíciónk előtt — írja a tudós egyik amerikai folyóiratban közzétett emlékiratában. —- a tudományos körökben valószínűnek tartották, hogy az első emberi lény hazája Középázsja volt. Á tudományos világ előtt kétségtelen volt, hogy a jégkorszakban, amikor Európa és Amerika területeit hatalmas gleccserek borították. Középázsiában volt egv földterület. amely mentes maradt a jégtől, tehát az egyedüli hely volt a földön, amelyen élet virulhatottA történelmi leletek igazolták azt, a felfogást. hogy az Európa és Amerika közti földterület között, ennek mintegy közepén organikus élet, volt. ahonnét azután az emberiség és az állatvilág elterjedt, az egész föld területén. Ennek a magasabb organikus életnek kiindulási pontját minden bizonnyal Középázsiában kell keresnünk s kutatásaink ebben az irányban több értékes bizonyságot is szolgáltattak. Kaposvár, március 28. (Alkalmi tudósítónktól.) Néhány hete annak, hogy egy newyoiki kórházban szegényen és elhagyottan meghalt Rigó Jancsi a hírneves magyar cigányprímás, akinek regényes szerelmi históriáját az egész világsajtó éveken keresztül tárgyalta. A messze földön bekövetkezett halál hírére Kaposvárott egy düledező nyomortanya egyik kis, nedves szobájában hangosan felsírt valaki: Rigó Jancsimé, a romantikus hős első szerelme, törvényes felesége, született Simpli- c i u s - B a r c,z a Mariska, Felkeírestük ütött- kopott vityillójában Rigó Jancsimét. Az egykori fényes cigánydáma most — mint ő mondja — ebneveléssel foglalkozik, de valójában inkább koldulással tengeti életét. Mielőtt beszólni kezd, előszedi egyetlen megmaradt kincsét, a gondosan őrzött fényképeket és a leveleket. És meséli a régi, romantikus történetet: — ügy kezdődött: Szőlőgyörökben, gróf Jankovicbnál nagy vadászat volt. Itt muzsikált az édesapám, a megyeszerfe híres Simplicius Barcza József. És itt szedte föl a kis tizenuégyéves Rigó Jancsit, akinek a játéka megtetszett neki. Rigó Jancsi! Az összes holmija kopott hegedűjéből állt. Három év alatt egyik legerősebb tagja lett a híres Simplicius-zenekarnak. A bandával együtt ment el világot látni, Kint, a nagy világban egyre rohamosabban haladt előre, ő lett a banda lelke. Mikor visszatértek ide, haza, Kaposvárra, ünnepséggel várták őket az állomáson. Ekkor töltöttem be tizennegyedik évemet. S hazajövetelét követő második éjjel éjjeli-zene hangjaira ébredtem fel. Másnap apám, a gazdag cigányprímás elé állt a fiatal Rigó Jancsi és megkérte a kezemet azzal, hogyha nem adnak hozzá, otthagyja a bandát. Hozzáadtak. A megye tizenkét első gavallérja lés és az elárvult fecskefé&zketcben ezért jó a lármás verébhad, de az ember, ki ilyenformán a természettől elszakadt és a civilizációjával és övező páncéljával magdramaradt, nagyon egyedül lett, — elfordított fejjel és remegő kézzel bár, de megöli a vándorló fecskét és a csillagos homloka, istenbélyeges költőt. Árva Pál. A Góbi-sivatag többmillió évvel ezelőtt s a jégkorszakban sem volt elv terméketlen terület, mint ma. hanem oft számos erdő zöldéit, folvók és tavak tarkították, vagyis meg volt minden előfeltétele a szerves élet lehetőségének. Várakozásaink ellenére a sivatag homoktömegeiben számos dinozaurusz. masztodon s egvéb történelem előtti korszakból való ősállat csontvázát találtuk, többek között baluchitheriumtól származó csontokat is. Csodálatos ősszörnv volt ez, amelv a fák legmagasabb ágairól táplálkozott s legközelebb állott a mai lé és orrszarvú családjához. Ha ma élne ez az ősszörnv. egv emeletes ház tetején átnézhetne, mert magassága meghaladta a 17 lábat. A Góbi-sivatagon tehát már a legősibb korban gazdag állat és növéuwilág, szerves élet volt. amelv azután a középázsiai platóról, ennek fokozatos kiszáradása után nyugatra Európa, keletre Kína és Amerika felé húzódott és terjedt, el. Teóriánk most oda irányul, hogy a további fejlődés során ezen a helyen fejlődött az első emberi éle*, itt élt az első emberpár, mert számos nyomát találtuk annak, hogy Mongóliában már a régibb kőkorszakban, sőt minden valószínűség szerint még sokkal előtte éltek emberek. Egv emberi fogat találtunk nemrégiben alig negyven kilométernyire Pekingtől s ez minden bizonnyal a legrégibb emberi fos szi 1-1 el eb ami csak megerősíti azt a feltevésünket, hogy az első emberpár. Ádám és Éva kínaiak voltak. Ez az első emberpár nem barlangban lakott, mert azon a vidéken nincsenek barlangok, hanem a folvók és tavak vidékén laktak, bokrokból s galvakból készítettek maguknak menedéket, ügyességük is bámulatos volt már. amennyiben kőfegyvereket csináltak maguknak, amelyekkel a nagy alföldi sik hatalmas szörnyetegeire vadásztak s ellenük védekeztek. I Aztán elkísértem külföldi turnéjára. Voltunk Németországiban, azután Parisba érkeztünk egy szép nyári éjszaka. A Restaurant Pail- lardban cigányzene szólt. Ott ültünk a nagy- urak között. Jancsi hallgatta egy ideig a zenét, aztán elkérte a prímástól a hegedűt és húzta, a szivéből. Másnap ő muzsikált itt, vendégkép. Itt ismerkedett össze Chimay hercegnővel, aki ezután mindennapos vendége lett a mulatónak. Tizenkilenoéves voltam, féltékeny voltam, szenvedtem. Kihallgattam őket, amikor randevút beszéltek meg. Egy kis botrány is volt — minek is részletezzem ... Aztán már többet nem is tértem vissza a tiz szobából álló, fényűzően .berendezett lakásunkba. Mindenkitől elhagyatva Bécsbe utaztam, itt elfogyott a pénzem s gyalog vágtam neki Magyarország felé. Anyám mikor megtudta a dolgot, a fájdalom össze- törte, beteg lett, meghalt. Apám követte a halálba. Nem bírtam tovább az egyedüllétet, pénzzé tettem minden vagyonúnkat, utána utaztam Párásba. Beszéltem vele, de csak annyit mondott, hogy sajnálja, nem tehetett másképpen. Már 1914-et írtak ekkor. Az idegeneket kiutasították Párásból, s a hercegnő közbenjárására én az első kiutasítottak között voltam. Közben elment mindenem, szegényen maradtam. Végre 1926-ban leyelet hozott tőle a posta. A levél tele volt panasszal, és szemrehányásokat tett 'benne sajátra agának, hogy kalandos természete nem engedte öt mellettem nyugodtan élni. Száz dollár volt ehhez a levélhez mellékelve. — Boldog voltam, vártam, aztán halálhíre jött meg. Rigóné még sok emléket elevenít föl. Aztán igy folytatja: — Itt volt nálam Fedák Zsazsa, mikor a ,,Valentino“ úrral útnak indult Amerikába. Elbeszéltette magának Rigó Jancsi történetét, hogy talán egy filmgyár föl tudja használni. Nem tudom, mi történt ezzel is. Én most pörlöm a Jancsi csekély értékű hagyatékát, Egy eredményt már el is értem: Rigó Jancsi pákózdi szülőházát nevemre írhatom. Most folyik ez az eljárás, ő, szegény, a törvény által megítélt életjárandóságaimat sosem fizette m eg... Mesél-mesél s közben-közben könnyekkel a szemében néz Rigó Jancsi falon függő képére... A nizzai „fehér bál” jelmezei Nizza, március 29. A Cote d‘Azur ragyogó partvidéke májusi napfényben fürdik 3 a rózsák, szegfűk, cykla- menek milMárdjai teszik illatossá az ózonos, délszaki klímát. Nizza, a Tengeri Afpesek főhelye, a francia Riviéra gyöngye, még mindig telve van idegenekkel az utolsó szállóig s az a harmadáéiszázezer, jórészt angol és amerikai vendég, kit jó sorsa idehozott, boldog örömmel habzsolja az élet szépségeit, melyeket pazar bőségben, pompás szervirozással nyújtja nekik a mindig üde és mosolygó Nizza* A több kilométernyi hosszú, széles Pronie- nade des Anglais pálmái alatt a világ minden nemzetének elegánciája élvezi a tengerparton a simogató napfényt s ami Paris nagy divatter- meinek friss alkotása: itt látható az előkelő világ hölgyein. Paquin, Worth, Poiret stb. a francia főváros világhirességei külön szalonokat állítottak fel a. mondain vendégek kényelmére, kiknek a legkitűnőbb divatkreálók, legzseniálisabb „szabó művészek*' állnak rendelkezésre. Van. is munkájuk bőven. A Comrté des Fétes kimerithetlen lelemény- nvel állítja össze változatos havi programját, melynek vezető motívuma mindig ugyanaz: hogy pompázhat a nő újabb és újabb keretek között? Volt már az idén „lila estély**, krém bál“, rózsaszínű táncünnep, melyekhez fényben, pompában foghatót csak a párisi nagy Opera-bálok produkáltak. A legújabb attrakció, a fehér bál tegnap este zajlott le Mi-caréme ünnepén a Casino Munici- pal dísztermében. Erre a szezón kimondottan legnagyszerűbb báljára hetek óta lázas izgalommal készült a fürdővendégek arany ifjúsága s a bál sikere a várakozáshoz mérten is óriási volt. A komibé szigorú szabályai írták elő a hölgyek jelmezét, melynek anyaga csakis és csupán fehér selyem, vagy selyem szatin lehetett; más anyag, igy a fehér szövet is ki volt zárva. Díszítésül a Bittér, Iámé és gyöngy volt kijelölve, minden más tilos volt, úgyszintén a bőrcipő is. Képzelhető, hogy ennyi megkötöttség mellett mennyi találékonyságot, raffinériát és ügyességet kellett kifejteni a divatszalonoknak, hogy á megjelölt szűk határok között mozogva le helyt tudjanak állni A Casino díszterme újszerű elektrikus, fehér fényárban úszott s mesebeli ólővirág diszké- sekket, fehér parkettével, az elképzelhetetlen pompájú jelmezes hölgyekkel vakítóan fehér fényben káprázott. Itt voltak láthatók a földkerekség legnagyobb brüliánsai, legdrágább gyöngysorai s last nőt teást.: legszebb hölgyei. A zsűrinek kemény dió volt eldönteni, hogy kinek a jelmeze legszebb. A nagy jutalmat egy angol miss kapta a „Jet d‘eau“ nevű fantasztikus toalettjéért. Kettős, abroncsos alj ringott (szoknya helyett a török bugyogót viselő lábak felett s az ezüst abroncsokból, úgy a külsőből, mint a belsőből m égsz ám lálíhata Wa n ezüst selyem- zsinór csüngött mindegyiken két-három gyöngyszemmel. A fejdiszités süveg formájú volt, melyből hullámos, ezüst drótok ágaztak ki s ezekből ■ismét sujtásos, ezüst zsinórok csüngöttek néhány gyöngyszemmel A „Moisson des perles** is közfel tűnést keltett gyöngyökből álló, nagy, Semiramis-fejdiszé- vel. melybő? karhosszúságban ragyogó gyöngysorok hullottak alá. A két karhoz egészen a kézfejig szintén nagyobbodó s végül kissebbedő gyöngylánc volt erősítve, mely kitárt karoknál! denevér-szerű szárnyakat ábrázolt csillogó gyöngyből. A Pierrot és Pierrette-jelmezek, melyek minden téren divatosak, most is nagy számmal voltak képviselve dús eziistflitter díszítéssel s a Pisrrette-alj kivétel nélkül igen bő, harang alakú formát mutatott, gyakran betétekkel. Kitüntetést nyert egy párisi színésznő „Araignée** elnevezésű jelmezével melynek alja sok ezüst fonállal pókhálót mutatott, elől brilliánsokkal kirakott, nagy pókot ábrázoló csattal Szintén megtapsolták és kitüntették az „Eventail" jelmezt, is, melynek pápai triorét viselő tulajdonosa nem leplezte le intkognütójáf, A Pierrette blúz alatt az alj drá$a brüsszeli csipkékkel, ezüst szegélyekkel rendkívül ötletesen legyezőt mutató formában volt képviselve. Az egész fitter-, vagy egész tamé-kosztümök nem vehettek részt a versenyben, azért csak disz iíésül használnák a hölgyek. Feltűnő volt egy fehér Iáméból és flitterből kombinált Pierretfe- turbán. mély megnyúlva villogó álarcot képezett, alatta Stuart Mária-szénái selyem rüssök fogták körül a nyakat a széleken ragyogó ezüst diszi- ■léssel. Kedvesek voltak a bő. tunikás ara-b kámzsák is. V. B. — Prágában megszüntetik a ha zár d- aútónra fákat. Prága város tanácsa elhatározta. hoírv a kávéháziakban és vendéglőkben nem engedélvezi a hazárdjáték-automatákat. A kitiltott automaták helvébe betélam.oma- tákat h elveznek el. A betét autóm a fa-re n d- szer megvalósításával a Prága-Város; Takarékpénztárt fogják megbízni. hogy fásullak és érzékidének tegyünk az emberi léleknek az ö rejtelmes legmélyén fakadó, ■ ip- tvÁtiv eredetű megnyilatkozásai iránt. Bennünket i és tizenkét földbirtokos kisasszonya, élén ; Gosztonyi1 Tinivel, voltak a koszorúsaim. Már Ádám és Éva is — kínaiak voltak?! A Góbi-sivatagon volt a paradicsom? — Egy amerikai tudós érdekes cikke Rigó Jancsi özvegye Kaposvárott koldulásból tengeti életét Látogatás a híres cigányprímás törvényes feleségénél — Az özvegynek csak férje pákozdi szülőháza jutott — Fedák Sári filmre akarja vinni Rigó Jancsi romantikus életét
