Prágai Magyar Hirlap, 1927. március (6. évfolyam, 49-75 / 1383-1409. szám)
1927-03-27 / 72. (1406.) szám
6 «wawai-7VVA«^at»»mm. 1927 március 27. vasárnap. .■■'■■* •—••« - —n Sft'apról-napra BEETHOVEN Szellemarca magas ztosodik ki most ezen a héten a mindennapi élet Szürkeségéből s az egész világ a Honolulu szigetektől San-Franciscoig leborul a zene titánjának halhatatlan zsenije előtt. A világsajtóban oldalakat töltenek ki a Beethoven életéről, jelentőségéről Szóló cikkek, az egész kul- iurvilág Beeihoven-ünnepségeket rendez. Mindez azért lehetséges, mert Beethovenben most nem azt nézzük, ami akcidencia, hogy 6 is csak ember roll, tele hibákkal, erényekkel, még hozzá német volt, hanem azelőtt hódolunk meg alázatosan, amiben az Istenség müvét ismerjük meg, az ő örökérvényű teremtő zsenije előtt. Nem hiábavalók az ilyen egyetemes emberi ünnepek, mint aminőket egy Beethoven, Edison, Volta, Newton ünneplésére rendezünk, mert rávirrasztanak arra az őrök igazságra, amelyet Bábelnél felejtett el a gyönge ember, hogy az emberiség lelke egységes s az Istentestvériségre törekvő. A cél még messze van, de a nagy kilencedik szimfóniából már kicsendül a győzelem hite, a beteljesedés ígérete. MEGHATÓ LEVELET irt egy egykori szlovcnszkói katolikus lelkész, aki most Magyarországon lakik, egy budapesti napilap szerkesztőségének• A levélből közöljük a következő részletet: „Egy szlovák község híveinek lelkipásztora voltam hosszú éveken át s benső szeretőiben forroltam össze szlovákaj- ku híveimmel. Én is úgy jártam, mint annyi más magyar testvérem: — kiutasítottak. A múlt, télen nagybeteg voltam s betegségem kire valahogyan eljutott régi híveimhez. Ezektől az egyszerű, verejtékez munkából élő emberektől ma egy pénzzel bélelt levelet kaptam. A levél írója nehéz munkáskézzel, kusza belükkel ezt írja: — hallottuk, hogy súlyos beteg volt s tudjuk, hogy a hónapokig tartó betegség sok pénzbe kerül. Mindegyikünk — katolikusok és evangélikusok — adott néhány fillért s összegyűjtöttünk az ön számára kétszáz csehszlovák koronát. Arra kérjük, fogadja el ezt tőlünk olyan jó szívvel, amilyen jó Szívvel mi ezt. küldjük.** — Ehhez a levélhez igazán alig kell valami kommentár, hiszen minden szava annyi Szivjóságot, igazi keresztény szellemet, testvéri érzületet sugároz, hogy melegség ömlik el a szivünkön. íme, a szlovák és a magyar nép testvériségének újabb beszédes dokumentuma, amely bizonyságot hoz arról, hogy az ezer éve összeforrott néplelkeket semmiféle politikai erőszak és mesterkedés nem tudja elszakítani egymástól. És ha a közélet tribünjén olyan Szavak harsognak gyűlöletet, amelyek a magyarok fájdalmát a szlovák nép örömének mondják, az élet bizonyságot tesz amellett, hogy a nép lelkét a politi- a felhőtlen égbolt, gyűlölni népi tud és nemkai üzérkedés nem mérgezte meg, tiszta, minti zetlségre, felekezetre való különbség nélkül a Kriván csörgedezd vize, szép és derült, mint segít azon, aki bajba jutott. Fedák Sári amerikai útjáról, Mindszenthyről s az uj darabjairól Budapesti, március 26. Nemcsak az országnak, hanem kétségkívül Európának is egyik legérdekesebb asz- &zonyegyénisége Fedák Sári, pestieknek: a Zsazsa, a németnek die Fedák, az amerikainak: Missis Molnár, aki örökké lendületben lévő asszojiyi mozgékonyságával, agilitásával, találékonyságával soha ki nem fogy az eszközökből, hogy a világ érdeklődésének előterében ne tartsa magát. Uj s újabb ötletekkel tudja magát menedzselni két világrész között, csodálatos női ambíció g akaraterő állítja mindig a helyzet magaslatára, amit csinál: művészet, a reklám, amivel körülveszi magát mindig kitűnő s eredeti. Igen, a Zsazsa a kor egyik kiteljesedett grande-dame-ja, akciós lendületei búcsút mondtak a női passzivitás hagyományos elvének s bár cletefutásában itt-ott gáncs veti elé a lábát, a nagyszerűséget s a tudást nem vitathatjuk el tőle. Azonkivül ma talán Pest egyik legelfog- laltabb nője is: alig jött haza Amerikából, máris várta a Vígszínház egy uj darab főszerepével, s alig érnek szezon végére, ismét megy tovább, örökké nyughatatlan, örökké győzni akaró assronyi vére hajtja. A Sze- mélynök-utcai lakása s a Vígszínház közötti alig-távolság mostanában egyedüli útja, de kiszámíthatatlan még:s s a riporter, aki a lakásán keresi, biztosan a Vigszinház kis színészi ogadőjában akad beléje. Ott ülnek, Szerepekkel a kezükben, előkelő szinigárda, próbaszünet éppen. Mondhatnám: szinész-tizperc. —- Jöjjön, jöjjön f:am, Prágai Hírlap, — lobogtatja a szerepkönyvet a kezében, — no, üljön ide mellém, megférünk, két jóember, azt mondom magának, csak nem szabad szerénynek lenni, keressen engem, akárhol vagyok, csak kutasson fel s rontson be hozzám, manapság máskép nem megyünk semmire... Elmondta s egymásra mosolygunk. A riporter.' alig-alig kérdez, egy-egy szóval, Zsazsa asszonyé a sző. — Köszönöm, nagyon jól érzem magam, minden pesti ellenkező vélemény dacára. Hazajöttem Amerikából, de újra megyek vissza, ott nagyszerű. — (Mi az, amit é^ben most próbál, ez a szerepkönyv, művésznő?) — Ejnye! Hát tudja az ember az uj darabnak a címét s a szerző nevét? Nincs cime. Valaki megszólal a társalgóban: —- Angol cime: Mary, magyar cime még nircs. Gondolkoznak a szerző nevén. Rajnai Gábor végre előveszi a próbapéldányt s olvassa: •* — John Erviné ... Zsazsa asszony átveszi rögtön a szót: — Hát ez- így van. Gyorsan kell szinre- hozni, mert még ebben a szezonban Strong amerikai iró darabját is hozzuk- Strong kiváló ember, nagyszerű! Elsőrangú darabot irt nekem. Ott akadtunk egymásra, Newybrkban. A darab egy erdélyi magyar asszonyról szól, amerikai környezetben. — (Ismeri Mr. Strong a magyarokat?) — Nem ismeri. De ezt a kérdést egyszerűen oldottuk meg. Strong elküldte a darab pontos vázlatát, dia’ógizálás nélkül, azt Zágon István, ez a kitűnő szerző „megmagyarosít- ja*4 s az egészet Strong aztán átönti. így fog készülni ez a nagyszerű darab. Szentemberben már a rewyorki Broadway-n lépek fel vele. Először Itt Pesten, persze. — (Mi is az a Fedák Corporation?) — Ja! No. hát az egy szövetkezet, amelyik az én feléléseimet intézi Amerikában. Direkt Fedák Cornorésn. De ennek a keretében én magyar szerzőket is meg akarok ismertetni Amerikában, filmszöveg s szinpadi Szöveg utján. —■ (Amerika . . .?) Lelkesedni kezd. Szőke, rövid haja csak úgy lengi körül: — Amerika!! Finom, óriási, lüktető, ragy- szerü, gigantikus, szigorú, kemény, elszánt. Európára azt mondom: Kedves, elragadó, aranyos ... Szinte meg is játsza, amit mond. — (Indiszkrét leszek: Mindszenthy Tibor . . .?) — Na, igen! Most kellett volna a Broadway-n fellépnem, de, tudja, itthon Pesten már úgy kezdtek piszkolódni az ember ellen, hogy megharagudtam, egy délelőtt elintéztem Mindszenthy dolgát, leszerződtettem a First Nat'onal-höz, felültem az első hajóra s most itt vagyok. ÉSZAKNÉBLT LLöYfi BREMEN. UTAZNI SZÁNDÉKSZIK Eszak-Amerikába, Kanadába, Argen'inába, Braziliába, Uruguayba, Ke etázsiába, Ausztráliába avagy Afrikába? Kérjen költségvetést és tervrajzokat az ÉSZAHNÉMET ILQYD BREKIK vezé i ügynökség étöl PRÁGA, Bybernsfeá 8. Modern gőzhajók. Elsőrendű ellátás. Kitűnő és példás kiszolgálás. Hangosabb lesz: — Színésznek már nincs igaza, csak a színpadon! Mindszenthy? Jó helyen van ö! Fényes szerződés. Csak a nevével nem tud kijönni az amerikai, hiszen már a Tibornál is igy kezdi: Tájbr . . . Legszebb ortográfiává! eddig igy láttam Írva: Mr. Muidszetz de Vicze, ex licutenant de hussard... Na, mirdegy. Mindszenthy jó helyen van s már táviratozott is, hogy megkezdték az első felvételét. — (Tervek?) — Először ez a Mary. Aztán a Strong darabja. Nyáron: vidékre megyek ezzel a rendkívül érdekes darabbal. Hát mondja, nem a legnagyobb propaganda, amerikai Írótól, hogy magyar figurát ir? Ugy-e? Megyek utána Bécsbe, de aztán megint csak Newyorkba. őszkor a Broadway-n! Hát az: nekem, való világ! Komoly! Lehet dolgozni lelkiismeretesen. Beérkezhet az ember. Na, nem ezért mondom, mintha különös ambícióm volna, hiszen a karrierem már mégis csak megvárt csinálva, dehát, tudja, Amerika — az mégis .Amerika! Nekem való! — (Csehszlovákiába? — Lehet, hogy Bécsből felugróm Prágába, Ferenc Irta: Szabó Mária Ferencet várom. Most, hogy a nap lágyan simogatja a tavaszvárásíól remegő földet, hogy apró eizasaésedc, sóhajhoz hasonló életjeladások tolták be körülöttem a tőrt és az időt s hogy érzem a mindenen úrrá vált nagy várakozást: bennem is megmozdul a félig már elaludt vágy: Megadna egy szegénynél szegényebb és gazdagnál gazdagabb embernek azt, amit úgy, ahogyan ö szeretne, csak én adhatók meg neki JL mindeneég nagy, várakozó ereivel összelüktet az én szivem vére és szeretőről beszél. Nagy, szent szer éle tről, amelyet az adott át nekem, aM apja volt testemnek, lelkemnek egyaránt. Ő adta nekem a Ferenc iránt érzett nagy szereteket is. Ferenc koldus. Vak koldus.'. Öreg ember, — hatvanon túl tehet mér. Nagyon ©okáig nekem csak egy meghatóit mosolyt jelentett. Ezt a mosolyt évenként egysoer-tkítszer láttam,. — az Apám arcán. Ferencet magát sohasem láttam, — korán reggel jött mindig, amikor én még aludtam. De ha bejött az Apánk, hogy rendes szokása szerint elbeszélgessen velünk öltözködés közben, én megláttam az arcán, mielőtt szólt volna: ' — Itt volt Ferenc ... Soknt beszélt róla. Kevés ember foglalkoztatta úgy az ő áldott jóságul, szegényekért dobogó szívéit, mint ez a vek ember. Bámulta a derűs kedélyét, a sorsában megnyugvását és mindenek felett azt a nagy igyekezetni, ahogy széppé akarta tenni az életét ez a primitív ember1, aki pedig nem ismerte a szépet és nem ismerte a rutait. Legutoljára egy májusi reggelen éreztem meg! Most megint része volt abban a fájdalmas örömben, amelyet ez a vak ember hozott el neki időnként. Mosolygott a szája, de a jóságos kék szeme gyanúsan fátyolos volt, mikor bejött. — Ferenc , volt itt. Panaszkodott, hogy a kommunisták meg akarták fosztani a szabadságától, el akarták választani a ■ családjától. 1 Menhelybe akarták vinni. De ellentől!ott. Azt mondta: Neki ugyan senki sem dirigálja, miikor lássa a napot, miikor nem. Ö ugyan nem él fogságban. Csodálatos ember, —- mindig nézésről, látásról beszél. Pedig vakon született és semmi sem segítheti látáshoz, hiszen nincs SBemszerkézete... — Arra — mondtam és sietni; kezdtem az öltözessél —, keressük még Ferencet. -Úgy szeretném már ismerni! , . , — Már régebben elment. De azt mondta, hogy most hamarosan jön megint. Ka f onarühákat kapott az ősszel valakitől g' rejtegette egy jő ismerősénél a szomszéd faluban. Azokat akarja elhozni. — Ha jön, ugye, igazán felköti, Kisapátit? És megsimogattam a kezét. , — Fel, fel. . Mosolygott. Aztán árnyék suhant végig az arcán. — De hátha felizgat? Mert mindig ettől féltett. Ezért nem láthattam én. Ferencet. Ezért nem látam még balodat soha. S ezért nem volt szabad temetésre mennünk. Ha tehette volna, örökre elzárt volna bennünkri minden szomorúságtól A saját testével állott volna (közénk és a rossz közé és'százszorosán'szenvedett voltra mindig helyettünk. Legszívesebben örök szépségben tartott volna bennünket éis1 nem tudta, hogy nekünk 5 maga a nap, az áldott, tiszta szive az örökös napsugár. Hiszen szemének egy pillantása derült lopott a szivünkbe- és a sömoga'táisa meleget árasztott a lelkűnkön át. — Nem, kedves, — engem nem izgat fel Ferenc. Hiszen erős vagyok én! És Apa, drágám, hiszen maga mondja, hogy vigasztaló együtt lenini vele ... Ugve felkelt? — Fel. De nem került reá a sor. Sokkal előbb, mint Ferenc esedékes volt, elaludt ő maga. Mélyen. Olyan mélyen, hogy nem hallotta meg a lelkünk sikoltását. Nem ébresztette fel a szorosan összezárt ajkunk jajiszarva. Nem nyitották fel a szemét a mi véres, belül elsírt könnyeink sem. És én — elfelejtettem Ferencet. Elfelejtettem mindent, mindenkit, — magamat elsősorban. Csak ő élt bennem tovább, — 5, a halott. Vele beszélgettem, a hangját hallgattam és nagy fogadásokat tettem le az áldott kezébe, amellyé] olykor végig- simogatot a fejemen, a telkeimen, a szivemen. Olyan akarok lenni, mint te voltál. Jó. Csak jő, — semmi más. Nem nagy, nem híres, nem gazdag. Semmi más, csak jó. Mint te... És el akarok felejteni minden rosszat, amit velem tettek. El miég azt is, amit ellened vétkeztek. Kiirtom a sziveimből a boisirzut és jó alkarok lenni mindenkihez. Lesem a mások gondolatát. Másoknak adok oda mindent. Csak másokért élék. És... És én is megértem majd a ki nem mondott szóit, a be nem vallót vágyat is. Mint te... Ilyenkor mintha szelíd csók érte volna az arcomat. Melegség áradt jéghideg, alig dobogó szivembe. S az a különös zsongás, amely azóta kísért, elhozta hozzám az Apám hangját- Hallottam újra az utolsó szavait, amelyekről sem én, sem ő nem tudtuk, hogy utolsók: — Jó kisleányom vagy... Kint ültem a ház előtt, a szivemhez nőtt ház előtt, amelyben születtem. Ahol boldogok voltunk vele. Amelyet már nem nevezhettem otthonomnak. A lelkem teljesen elvált a testemtől. - Egyedül voltam és mégsem elhagyatva, — azzal voltam együtt, akivel együtt akartam" lenni. Mindig nehéz volt ilyenkor visszatérni a valóságba és most is, — ki tudja, milyen régen ugathattak már a kutyák, mikor ón felfigyeltem a hangjukra. Közönyösen néztem az ajtó felé. Megdobbant a szivem. Egy kis nyíláson először egv tapogatózó, imbolygó bot nyúlt be. A *bot keresete, kutatott a földön és oldalt egy kis magasságban, Aztán vékony kéz jelent meg az ajtón és kinyitotta. Végül belépett egy foltosruhás ember. Fal- felé fordított fejjel, halkan szólt oda a kutyáknak. Felugrottam, ösztönösen éreztem: Ez Ferenc! Akit vártam! Akit vártunk! És mentem elébe kinyújtott kézzel, mintha régen nem látott testvér elé mennék. Megfogtam a keskeny, száraz, szinte gyermekesen kicsi kezét és vezettem beljebb. Leültettem a lócára. Melléje ültem és vártam. Mindezt úgy tettem, mintha mozdulatok élednének bennem, amelyek eddig tudatosan nem voltak az enyémek. Mintha utánoztam volna valakit... És már tudtam: Nem én, — az Apám vezette most be a vak embert! így szokta vélt bevezetni. Halhattam. Nem mertem megszólalni. Féltem attól, amit majd ez a szerencsétlen mond. aki nem tudhatja, hogy nekem ő most egy beválic't iné rét. Hiszen szokatlanul korán keltem ma fel. És végighullámzott a fülemben az ígéret szava: Felkeltelek! Fel!... Ferenc letette a botot maga mellé. Elakasztotta nyakából a koOdustarisznyát és azt is letette. Mindezt úgy, mint aki megszokta, hogy igy tegyen. Arán összekulcsolta a kezét és nagyon halkan, kellemes hangon azt mondta: — Nem tudtam eljönni múlt vasárnap. Pedig mondta a p0punk: „Na, oda a nagy embere. Vasárnap temetik." Hát el is indultam én még egy órakor. De, hogy az a nagy jégeső jött, elmosta az utat- Tecoik tudni, — ilyenkor nem látok. Hát ott esteledett rám a másik faluba. Azután meg mán másfelé vitt az utam. Ide mán miinek is jöttem volna ... Hát csak most érkeztem ide ... Hallgattam tovább. — El akartam menni a ház előtt- Gopdo'jam, más itt engem úgy sem ismer, mért mindig korán á $ Trágyázza a vetőmagot a vetés előtt I | Olcsóbbá teszi a — m mm gm m gs*. §*& mm Megnagyobbítja a H? » A?°í9.R.^ •—> I ——-------— természetes vetőmagtrágyával. ——— p > . § Forduljon a helyi képviselőhöz, vagy FEKETE IMRE mérnök, PRAHA, Vinohrady, Slezska 4. számhoz. I Az 1 ha-hoz szükséges mennyiség ára: Ke 48.— Nagy tételeknél kedvező fizetési feltételek. Megrendelésnél megadandó: növényfaj, terület, vetési idő.
