Prágai Magyar Hirlap, 1927. március (6. évfolyam, 49-75 / 1383-1409. szám)
1927-03-22 / 67. (1401.) szám
ISBÍÜK héTent! ^.fé!é-"e-,150' A szlovenszkói es mszinszkói ellenzéki pártok ffn eszt5fét9:T *fá£,a negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: .. . .. ^ 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadoévente 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Panská ul 12/111.—Tehavonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke DZTJRANY1 LÁSZLÓ, FORGACH GÉZA lefon:30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha Hal számunk 10 oldal Giolitti mondotta hajdanában, hogy a monarchia és Olaszország csak állandó szövetségben, vagy állandó háborúságban élhetnek egymással. Nos, az 'Andrássy-féle szövetséget a D‘Annunzió-féle háború váltotta föl és a túl sok oldalról, megtámadott osztrák-magyar monarchia szívós ellenállás után elvérzett. Ámde korántsem szabad hinni, hogy Róma uralma ezzel a Caesá- rok uralmához vált hasonlatossá: az eltűnt monarchiának természetes öröké támadt a megerősödött Jugoszláviában. Az adriai tenger partvidéke is olyan, mint Ady Endre „dunai szégyenkaiódája", itt is nehéz megoldást teremteni és az itt élő államok már Pyrrhus király elefántjai óta halálos farkasszemmel néznék egymásra. Olaszország és Jugoszlávia sem élhetnek másként, mint szövetségben, vagy háborúságban. Az előbbit megpróbálta Nincsics, de bizonyos előfeltételek hiánya következtében a nagy intenzitással kezdett barátság, melynek csúcspontját az 1924 január 27-én kötött jugoszláv-olasz baráti szerződés jelentette, nem bizonyulhatott tartósrak. A nagyszerű olasz diplomácia megegyezett Angliával, Franciaországgal — és az olasz expanzió kelet felé szabad utat talált. Furcsa, de tény, hogy az uj olasz expanzióért nagyrészben Amerika felelős, mint any- nvi más uj lehetőséget kereső európai dologért. Olaszország {ulnépes állam, mely a háború előtt emberszelepeit Amerika felé nyitotta ki és a szegény olasz munkásság százezerszámra vándorolt a háború előtt a boldog óceántulra. Amerika most azt mondotta: elég — és az olaszok megmaradtak otthoni sűrűségükben, megfutni, vagy felrobbanni. Gyarmat nincs, a szaporaság nagy s ebben a tanácstalanul veszedelmes helyzetben éppen jól jött Mussolini, hogy zsenialitásával megreformálja az olasz sorsot. Az Apennini félsziget népe a háború előtt nem volt éppen európai magaslatokon. A forró naptüzésben élő Szapora, sűrűvérű tömeg a csendes befelézüllés állapotába került s a világon csak legyintettek, ha a római „erőről1'4 volt szó. Csaknem kinai tespe- dés és hindu nirvána jellemezték az idegenekből élő rendezetlen országot, a líra volt a legrosszabb pénz, ipar, kereskedelem idegen kézbe került, a vasutak általában a világ lég- j pontatlanabb és legpiszkosabb szállítóeszközé-! nek számítottak, a politika gyalázatos, a had-1 sereg rossz, a tripoliszi csetepaté csaknem j kudarc — egyszóval igen kétes értékű állapotok uralkodtak. Akinek nem tetszett, vagy aki nem bírta már, egyszerűen kivándorolt. A világ mosolygott és még az olasz hősiességről *em cirkáltak a kontinensen hízelgő mondások. Párisban történt például a háború előtt, hogy egy kabaréban olaszellenes gunydalo- kat érekeitek. Valaki megkérdezte a tulajdonost, nem fél-e a Párisban élő sok ezer olasz bosszújától. „Ó dehogy — felelte ez — három portásomat osztrák-magyar uniformisba bujtattam, azóta egyetlen digó se mer mutatkozni a kabaré táján." Ez a kis anekdota végtelenül jellemző a háború előtti Olaszországra. Azóta, hej, azóta ugyancsak megváltozott a helyzet! A világháború mindenfelé nagy regenerátornak bizonyult, főleg a román államokban, igy Olaszországban is sok ember elesett, a nagy komprimál tság enyhült. A nép megtanult seznvedni tűrni, dolgozni s a Yittorio Veneta utáni ide már egészen más olaszokat talált. Két-háron kapkodó, zűrzavaros év következett, állande veszedelmekkel, ide-oda lengéssel, az anarchia és a kommunizmus rohamlépésekber Nyomultak előre a Via Appián és döngetiék s §\>rum Romanum falait. Olaszország tekintő lye a káoszban egészei lehanyatlott s a vilá« lenézése talán akkor érte el tetőpontját, ami Shanghai hétfőn délben a kantoniak kezébe került Általános sztrájk — Az északiak hajnalban hirtelen kiürítették a várost — Az első angol-kantoni összetűzés — A hadihajók ágyúit a kinai városra irányították Pék ing, március 21. Az United Press jelentése szerint a kantoni csapatok hétfőn ciciben Iá órakor megszállták Shanghait. Ez a* idő európai időszámítás szerint hétfő reggeli öt órának felel meg. A városban leírhatatlan izgalom uralkodik. A kantoniak bevonulása előtt az északi csapatok ugyan kiürítették a várost, de kisebb-nagyobb csetepaték mégis előfordultak. A munkásság a reggeli órákban általános sztrájkot hirdetett. A külföldi hadsereget már tegnap este készültségbe helyezték és ma reggel megszállták a koncessziós város határait. A brit főparancsnok kiadta a rendeletet, hogy minden kinai katonát, aki a koncesszióba akar nyomulni, kérlelhetetlenül le kell lőni. A kikötőben horgonyzó hadihajók ágyúikat a kinai városra irányították. A kinai város pályaudvarát egyetlen pillanat alatt összelövik, ha erre szükség mutatkozik. A kantoni csapatok beözönlése csak vontatottan történik. Shanghai. március 21. Hétfőn délután 2 órakor véres összeütközésre került a sor a brit véderő és a kantoni katonák között. Az összeütközés alkalmával a kantoniak meggyilkoltak egv angol indiai katonát és két másikat súlyosan megsebesítettek. Vájjon a kantoniak oldalán folyt-e vér. eddig nem lehetett megállapítani. Az incidens a koncesz- sziós városon kiviil történt, de annak közvetlen közelében egy olyan utcában, amely egyearról biztosítják az angolokat, hogy a déliek nem fogják őket megtámadni. Ennek dacára az izgalom leírhatatlan. A nemzetközi telep magisztrátusa kihirdette a védelmi állapotot. Az önkéntes szervezeteket mozgósították. Egyetlen gyárban som dolgoznak s az üzletek vasredőnyeit leeresztették. A délután folyamán újabb angol haderőket hajóztak ki. Általános európai zűrzavar az olasz-Jugoszláv feszültség miatt Perlcs Jugoszláv külügyminiszter expozéja — A népszövetségi tanács összehívásának kérdése — Súlyos olaszellenes incidens a szkupstina mai ülésén — Mussolini mani- fesztuma — London meglepődött, Franciaország a német presztízs emelkedésétől fél Paris, március 21. Az az olasz jegyzék, amely pénteken este bejárta a világot, hihetetlen zavart és konsternációt okozott csaknem minden európai államiban. A szövetségeknek és szerződéseknek kusza láncolatában tulajdonképpen egy állam sem tudja, hogy hányadán van, a sajtót pedig a lehető legcllcntétesebb kombinációk járják be. Az olasz és a jugoszláv helyzet körülbelül világos. Olaszországban heves agitáció folyik Jugoszlávia ellen, de Jugoszlávia sem tartózkodik az uszítástól. Egyetlen ügyetlen szó, vagy mozdulat lángra lobb anthatja a Balkánt shiáha mondja a népszövetségi paktum 11. és 12. cikkelye, hogy „háborús konfliktus esetén mindenekelőtt a népszövetséghez kell fordulni", a lőporos hordó kikerülésével is fölroh banhat. A nagyhatalmak helyzete leirhatatlanul zavaros. Talán a világháború kitörése és a béke megkötése óta nem járta he annyi bizonytalan és ellentmondó jelentés a világot, mint a mai napokban. Főleg három város érdeklődik a balkáni konfliktus iránt: Róma, Paris és Berlin. A legnagyobb fejetlenség kétségtelenül a francia fővárosban van s az egymást kergető sajtókommentárok között senki sme igazodhat ki. A mai posta százával önti a táviratokat, a távirati ügynökségek oldalszámban adják ki a jelentéseket s az öles hírek között egyetlen olyan sincs, amely pozitívumot és komoly állás- foglalást jelentene. Már ez az ideges és kuszáit sa jtófölíordulás is méltóképpen mutatja a helyzet veszedelmes voltát. P&tri&s n@mgetkö*i vizssiáfóblzottséfio! kér Ha sorjába vesszük az egyes államokat, mindenekelőtt a belgrádi eseményekkel kell foglalkoznunk, mert itt történtek talán a tegnapról mára virradó időben a legfontosabb dolgok. Mint ismeretes. Róma körjegyzőkben tiltakozott a jugoszlá- vok állítólagos albániai fegyverkezése és a határ megerősítése ellen, s a belgrádi olasz követ a jugoszláv kormánynál is tiltakozott a jugoszláv katonai készülődések ellen. Ilyen körülmények között tartotta meg Peries külügyminiszter a szkupstina vanr i int ■! -t;—i—irm-mrnri-TOTT' ht ii, n i iLiiiTnBTBi—irt A jugoszláv külügyminiszter abból indult ki, hogy a kisantant válságáról szóló hirek Iégbőlkapottak és soha nagyobb egység nem uralkodott a három utódállam között, mint ma. A továbbiak folyamán egyenként vizsgálja Jugoszlávia és az európai nemzetek viszonyát s mint az a külügyminiszteri expozékban különben is szokás, — mindenfelé „jó viszonyt" és „barátságot" állapit meg. Többek között a magyar—jugoszláv viszonyt is kitűnőnek mondja. Végre, az expozé vége felé, Peucs rátérhetett a legújabb olasz konfliktusra is és nyilatkozata a lehető leghatározottabb cáfolat volt Jugoszláviában nem uralkodik katonai kaimarilia, a határ mentén nincs katonai készülődés, a jugoszláv hadsereget nem erősitik meg és Jugoszláviában nem izgatnak a fascizmus ellen. Különben a jugoszláv külügyminiszter fölszólítja Európát, hogy állítson összo egy semleges katonatisztekből álló bizottságot, amely a helyszínen megvizsgálhatja a tényállást. Különösen Pericsnek ez az utóbbi bejelentése keltett nagy megelégedést a szkupstina tagjai között. „Bordér® követ, es az olasz gazember még mindig itt van!” kor a felsosziléziai olasz delegált egy szép lengyel nő kegyeiért a sző legszorosabb értelmében Lengyelországnak csempészte oda a leggazdagabb szénvidéket. így jött Mussolini, a megváltás s ennek az embernek nagyszertis&ge iziben megváltoztatott mindent. „Ordire" lett a fascizmus jelszava s tényleg, a rend elkezdett uralkodni. Mussolini koncentrálta az erőket, kristályosította a lustákat, munkára nevelt és nagyhatalmat varázsolt Itáliából. Csak egyet említsünk: az olasz vasút, néhány évvel ezelőtt talán még a legrosszabb Európában, ma a legjobbak és legtisztábbak egyike. Vilóságos porosz ragyogás és berlini átütőképesség támadt s a németektől sokat elsajátított duce ugyancsak értette a dolgát. Akármit mondarak a. szocialisták: cppen Mussolini volt az, aki az első, valódi, erős? vágyott európai kollektivizmust megteremtette. A fiatal és elhasz- nálatlan olasz nacionalizmus utat talált és föl- tarthatatlan áradatban ömlött Mussolini után. Az egykori elposványosodott tó vize gátat szakított és malmokat hajtott. A rendben és a munkában fokozottan érződött az expanzió szükségessége. Most már nem volt tespedés, nem volt háború, nem volt kivándorlás, hova forduljon a rengeteg erő? Mussolini az utat is megtalálta. Gyarmat nem volt, Itália későn jött a múlt Század nagy osztozkodásában, nyugat felé és Afrikába pedig elzárta az utat Franciaország. Nos, Mussolini megtette a lehetetlent: a Földközi tenger kérdésében kiegyezett Angliával, megígérte, hogy nem tángálja Nagy Britár-ia egyiptomi érdekeit s ezért szabad, kezet kapott a Balkánon s tovább a Fekete tenger felé. Az első lépés Albánia, ahol máris beütközott az első akadályba, Jugoszláviába. Olaszország reméli, hogy az angolokkal, franciákkal, románokkal, magyarokkal és bolgárokkal kötött ügyes megegyezések után baj nem történhetik- Albánia függetlenségét ugyan garantálja a nagykövetek tarácsának 1921 november 9-én hcVott határozata, de ha Achmed Zogu Bég hívni ja az olaszokat, hogy megsegítsék az örökké lázongó Fan Noli katolikus püspök ellen, akit Jugoszlávia támogat, ők szívesen eljönnek- Albánia utóvégre már félig-meddig úgyis az övék, a petróleum és szénkoncesz- sziók mind, az albán nemzeti bank részvénytöbbsége olasz kézen van s a bank székhelye Rómában — Valona előtt, Sasseneo szigetén pedig nagy olasz flottabázis vár a római utasításokra. Mussolini okossá *és erőssé tette az olaszokat — vájjon mi lesz tavasszal ebboJ a féíremagyarázbatatlan erőből? ncsen az angol negyedbe vezet. Shanghaíban a hangulat csaknem pánikszerű s az angolok minden pillanatban várják a sztrájkoló tömeg támadását. Shanghai. március 21. A déli hadsereg első katonái benyomultak a kinai városba, mig az északi hadsereget lázas sietséggel szállítják észak felé. A központi postahivatalon már a katonai zászló lobog. Az utcasarkokon proklamációkat szögeztek ki. amelyek sárnap délutáni ülésén régóta várt expozéját, mely a hirtelen nagyranőtt olasz—jugoszláv ellentét miatt különösen nagy érdeklődésre tartott számot. A jugoszláv parlamentben ma délelolt kezdték ( meg a külügyi expozé vitáját. Előrelátható volt, hogy az elmérgesedett helyzet igen. heves kifáldásokra fog okot adni és tényleg történt is olyan
