Prágai Magyar Hirlap, 1927. március (6. évfolyam, 49-75 / 1383-1409. szám)

1927-03-20 / 66. (1400.) szám

Ij^A V ^ Wal számunk 16 oldal ^ ^ ^1400^820111 # ^aS^rBia*> * ^27 márC*US ^ Előfizetési ér: évente ^’fé|é^el50> A SzloveilSzkÓi eS rUSZÍnSzkÓi ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága II., Panská ulico negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre: .... 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiado­évente 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: pOLltlKQ.inQpiLQ.piQ Felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Panská ul 12/IIÍ.—Te­havonta 34 Kd. Egyes szám ára 1*20 Ke DZURANY1 LÁSZLÓ FORGACH GÉZA lefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha A véderőjavasíatok ; (fi.) Prága. március 19. lAíki még vissza tud emlékezni azokra a szen­vedélyes harcokra, melyek a budapesti és a bécsi parlamentben lefolytak, valahányszor a hadügyi kormány a véderő fejlesztését követelte, az cso­dálkozni fog azon, hogy akkor, amikor a csehszlo­vák kormány néhány igen fontos véderőjavaslatot terjesztett a nemzetgyűlés elé, a közvélemény alig- aüdg reagált a nemzetvédelmi •minisztériumnak köz­vetlenül a megvalósulás előtt, álló terveire. Még inkább csodálkozni kell azon. hogy mig a régi Osztrák-magyar monarchiában a parlamentnek minden hadügyi javaslatot hónapokig volt alkalma megvitatni, addig a csehszlovák kormány mind- üesze három-négy napot engedélyez a törvény- tvwáenak arra, hogy katonei programját, amely így közgazdasági és pénzügyi, mint politikai és kulturális szempontból óriási befolyást gyako­rol az állam életére, felülvizsgálja, megbírálja és szükség esetén módosítsa. A kormány a közigaz­gatási javaslatok által felidézett nyugtalanságot (LkaJmas eszköznek találta arra, hogy katonai ja- mslatá'iról elterelje a figyelmet és azokat a más- jtflé elfoglalt közönség háta mögött csempéssze be i törvénytárba. Az árgusszemü sajtó azonban jól igye! a kormány minden lépésére és még az rtodső pillanatban is kötelességének tartja, hogy i figyelmet felhívja a jövő héten tárgyalás alá Derülő javaslatok veszélyeire. Mikor a csehszlovák köztársaság megalakult, nindenjfelől megszólaltak a pacifizmus bűbájos íangu aeolhárfái. Még a hadiügymiuiszter is pa- sitfista vélt azokban a napokban, igaz ugyan, hogy Bak elméletileg, neon pedig gyakorlatilag, mint nagyar kollégája, aki a „nem akarok katonát átnil** bűnös . jelszavával minden éllen (állásra céptelenné tette a magyar hadsereget. A cseh­szlovák hadügyminiszter nem volt olyan dőre és 1920-ban. olyan törvényt fogadtatott el a forra- lainii neinzetgyüiőssel, amely szerint a tényleges ■ Bolgálat ideje 1906-fól kezdve 14 hónap lesz, ami :eljesen elegendő is, hiszen a világháborúban lát­juk, hogy a katonák kiképzésére sokkal kevesebb idő is elegendő volt. A köztársaság lakossága ezért teljes joggal elvárhatta, hogy a jelzett évben az eddigi 18 havi szolgálatot 14 hónapra fogják leszállítani. Ez a remény azonban nem teljesedett be. A nemzetvédelmi minisztérium ugyanis most azt kéri a nemzetgyűléstől, hogy a 18 havi szolgá­lat kötelezettségeit nem egy-két esztendőre, de bizonytalan időre hosszabbítsa meg. A német kor­mánypártoknak az a követelése, hogy az eddigi rendszer meghosszabbítása kifejezetten csak két esztendőre szóljon, nem talált meghallgatásra. Igaz ugyan, hogy a hadügyi bizottság ülésén Udr- sal miniszter ur ama reményének adott kifeje- aésí, hogy két esztendő múlva talán lehetséges lesz áttérni a 14 havi szolgálati időre, de egy mi­niszteri beszéd — mégha a bizottság jelentésébe ás veszik fel azt — nem törvény, nem jogszabály és ezért senkit sem kötelez. A miniszteri Ígére­tek értékét pedig az elmúlt esztendők során már eléggé megismertük. A magyarságnak nem érde­ke, hogy fiai négy hónappal tovább szolgáljanak ós nem érdeke, hogy a csehszlovák kormány a szomszédos államokat hadserege fejlesztésével nyugtalanítsa. Érthetetlennek és itelje-sitihetetlen- nek tartjuk a hadügyminiszter kívánságát már csak azért is, mert hiszen Franciaország, a konti­nens legmilitaristább állama is azzal a tervvel foglalkozik mostanában, hogy a tényleges kato­nai szolgálat idejét egy esztendőre szállítsa le. A hadügyminiszter ur a IS havi szolgálati idő fentartását azzal okolja meg, hogy a hadseregnek inai létszámát fönn kell tartani mindaddig, amíg legalább 8.000 továbbszolgáló altiszt nem áll ren­delkezésre. Hogy pedig minél több zupás őrmes­tert biztosítson a hadseregnek, a hadügyminiszter ur a továbbszolgáló altisztek számára egy csomó kiváltságot követel. Nyugalmas állásokat kivan föntartani az obsitosok számára és pedig nem­csak, — miként ez a régi monarchiában volt szo­kásban, — az állami és önkormányzati hivata­lokban, hanem még a magánvállalatoknál is. Az idevonatkozó javaslat szerint mindazok a válla­latok, melyekben az állam részesedik, vagy ame­lyeket az állam segélyez, a megüresedett állások egyharmad részét a zupás altisztek részére lesz­nek kötelesek fentaerfa-ni. Ez egyfelől oktroj a magánvállalatokkal, másfelől pedig méltánytalan­ság az amúgy is nehéz helyzetben levő magán­tisztviselőkkel szemben, akik ily módon at altisz­Olaszország és Jugoszlávia döntő harcra készül Albániában Rómából megkezdődött Belgrád ellen a diplomá­ciai manőver — Olasz Jegyzék Jugoszlávia céljairól — A Times óva inti Belgrádot — Mikor lép az első olasz katona balkáni földre? - A helyzet előzményei London, (március 19. A régi békeidőik tavasziam megszokott jejteniség volt, hogy a BaiUkáncxn zavarok támadtak. Vagy a kiiis bal­káni áMíaimok kiapitak össze és lázadásokkal, forradálimakkal igyekeztek könnyíteni forró I vérmérséMetütoön, vagy pedig a félsziget; körül lesben álló nagy tatalmák találtak odrot: a beavatkozásra és a- diplomáciai vitáikra. Évtizedekkel ezelőtt a Balkán födött két ér­dekcsoport rendelkezett. Egyrészt a an­archia, amely mögött ott állt a hatalmas Né­metország, másrészt a cári Oroszország, amelynek évszázados tradíció parancsolt in­tenzív balkiámjpoöiíikát. A kriimi bálbonm, Boiszni^ őlicupálásáin, az 1908-as és 1912-es háJborus veszedelmeken, az elisŐ és a máso­dik baflkámMJborun át egész a világháfboruig éppen a kis, műveletiem és bizonytalan kor- m‘"yu balkáni államok okozták a legtöbb bajt Európébain. Háború után az egész konti­nens ©libailkámáiasodott, de most, amikor Lo- cairno meghozta a béfceszerződiésiek utáni nagy feszültség enyhülését, isimiét a Balkán •kezd szerepelnj az európai bizonytalanság politikájának fékuszpontjaként. Oroszország és a monarchia eltűntek a porondról. Konstantinápoly meg a Boszporus nem problémák többé és Musztafa Kemal Törökországa Angóráig vonult vissza. A ve­szedelem az Aranyszarv mellékéről és Mace­dóniából nyugatabbra húzódott: Albániába. A monarchia és Oroszország örökét két más állam vette át: Mussolini Olaszországa, amelynek egyre növekvő feszitő ereje a nyugat felé irányuló terjeszkedés lehetetlen­sége miatt mindinkább a Balkánra orientá­lódik, és Jugoszlávia az első állam, amely a világháborúban nyert anyagi és erkölcsi tö­kével elég hatalmasnak meg erősnek érzi magái, hogy önálló balkáni és szláv politikát folytasson. A két hatalom diplomáciai hadakozása már évek óta tart, die egy-két esemény külö­nösen aiz. utóbbi időikben változtatta valóiban veszedelmessé a helyzetet. A kisantant agóniája Közéipeurópa háború utáni rendjének nagy garantálója a kisantant mesterséges és erőszakos alakulata volt. Aimig a háború utáni veszedelmek akutak voltak, ez a ter­mészetellenes és geográfiailag egyáltalán nem igazolt politikai egység ugy-ahogy meg tudta őrizni az egyöntetűség látszatát. Később azonban, amikor Magyarország ügyes politikájával kikerült a kezdetle­ges elszigeteltségből, amikor a nyugati hatalmak Locarnója folytán Franciaor­szágnak már nem volt létérdeke a kö­zépeurópai győző államok egységének föntartása és amikor az olasz-angol ki­békülés folytán Róma szabad kezet ka­pott a földközitengeri politikára, mind­inkább nyilvánvalóvá vált a kisantant gyengesége. Romániát lekötötte a besszarábiai kérdés, mórit elsősorban olyan politikát kellett foly­tatnia, amely Szovjetoroszországgal szemben eredményes legyen. Ez a politika kivezette Bukarestet a Duna medencéjének politikájá­ból és azokhoz hozta közel, akiik hathatós se­gítséget jelentették Moszkvával szemben, így lett Románi a olasz bar áttá. 1926 szeptember 17-én megkötötték az olasz-román barátságos szerződést, majd Spoleto herceg és később Badoglio olasz tábornok romániai utazásai még mé­lyebbre ágyazták a barátságot. Az eset­leg dubitáló Bukarestet végleg kibékí­tette Mussolini március eleji elhatározá­sa: az Í920 október 28-án kötött bessza- rábiai szerződés ratifikálása. Ezzel Olaszország elvitathatatlanul Románia pártjára állt és hátat fordított a Szovjet­nek. Románia meg volt nyerve és az eddigi két balkáni kisantant-állam — Románia és Jugoszlávia — közé Rómá­ból mély szakadékot ástak. Csehszlová­kia éppen távoli fekvése következtében quantité négligeable-nak számíthatott és sokkal fontosabb szerep várt a közelebbi Magyarországra, melynek barátságáért egyformán versenyzett Olaszország is, Jugoszlávia is. A kisantant tehát szébb omlott, mint ahogy éppen egy tegnapi cikkéiben szögezte lie vég­érvényesen a berlini Vossísche Zeitung. Prágából ugyan cáfolják a kisantant halálát, de e cáfcíat’cfkra vonatikozóan áll az, amit még az elmúlt hónapokban mondott a kis- amtantról Géniben, egy rendkívül szellemes európai látókörű újságíró: „A kisantant so­hasem létezett, azaz soha nem is haltat meg, tehát örökké él!" Olaszország sikerei Közben és Románia megnyerése után Olaszország folytathatta sikeres balkáni poli­tikáját. 1926 november 27-én megkötötte Al­bániával a híres tiranai szerződést, amely arra .jogosítja Olaszországot, hogy egy albá­niai lázadás esetén Achmed Zogu albán ál­lamfő megsegítésére katonákat száJlllitsou partra Valóméiban és Durazzóban. Kétségte­len, hogy Jugoszlávia nem nézhette szívesen az olasz sikert és a Urániái szerződésnek nagy jugoszláv belípoiitikaá krizis lett. a kö­vetkezménye. Az olaszbarát irány és Nin- csíos külügyminiszter megbukott, mig Rádiós vezetésével heves amtiappenini propaganda keletkezett és a jugoszláv hadsereget láza­sain fejleszt ették. A szenzációs olasz jegyzék Az előzmények után a szenzáció erejé­vel hatott ma az olasz kormánynak az a jegyzéke, amely szinte előre bejelenti, hogy a Balkánon a közeli szép tavaszi hetekben jelentős dolgok fognak történni. Napok óta uj albán forradalom előkészítéséről érkez­nek hírek s mig Belgrád szerint e forradal­mat agent provocateurségböl Olaszország ké­szíti elő, addig a római félhivatalos szerint I Jugoszlávia az, amely puccsot tervez Albá- l niában, hogy megbuktassa az olaszbarát j Achmed Zogut Más jelentések szerint Ach- J med Zogu, ez a titokzatos és kiismerhetetlen ' államfő, akit egyesek Mussolini megfizetett emberének, mások pedig napóleoni vágyak­kal telt fiatalembernek tartanak, Albánia királyává akarja magát koronáztatni s e célból kérte az olasz segítséget. Tény továb­bá, hogy Valónában és Tiránában olasz mér­nökök komoly katonai munkákat végeznek 8 néhány nappal ezelőtt százhúsz olasz tiszt érkezett az albán fővárosba, Achmed Zogu hadseregének kiképzésére. Az olasz kormány tehát tegnap jegyzé­ket intézett az európai kormányokhoz, mely­ben bejelenti, hogy információi szerint Jugo­szláviában komoly előkészületek folynak az Albániába való betörésre. Jugoszlávia meg akarja buktatni a mostani tiranai rezsimet és a tengerpartig akar előnyomulni. Ebbe Olaszország sohasem egyezhet bele és a tirá- nai szerződés értelmében az albániai lázadás legkisebb jelére csapatokat szállít a Balkán ra. A római kormány figyelmezteti tehát Európát, hogy Jugoszlávia kihívó magavise­letének komoly következményei lehetnek. Folytatás a 3-ik oldalon tekben igen veszedelmes, mert ‘kiváltságon kon- burrenseket kapnák. Semmi kifogásunk az ellen, hogy az állam saját hivatalaiban és üzemeiben előnyben’ részesítse az altiszteket, de határozot­tan tiltakoznunk kell az ellen, hogy a magánvál­lalatokra kényszerítőén rá kellően ki nem képzett elemeket. Ez az álláspontunk annál megokoltab'b, mert hiszen a továbbszolgáló altisztek között ma­gyarok nem igen lesznek. Hogy a keserű pilulát némiképpen megéde­sítse, a kormány az elmúlt, héten elhatározta, hogy egy újabb javaslatot fog a nemzetgyűlés elé ter­jeszteni, mely szerint a póttarfalék régi intézané- : nyét ismét életre keltik. Az évenként besorozott j újoncokból csak hetvenezren fogják a 18 hónapot leszolgálni, mig a többiek póttartalékba kerülnek. Hir szerint a tiszti vizsgát sikerrel letett újonco­kat még a tényleges szolgálati idő befejezése előtt alhadnagyokká fogják kinevezni. Addig, amig e javaslat részleteit nem ismerjük, nem áll módiunk­ban hozzá végleges állást foglalni és ezért sajná­latunkra csak azt állapítjuk meg, hogy a kormány az intelligencia érdekében semmiféle könnyíté­sekéi nem óhajt behozni. Ez pedig már csak azért is teljesen megokolt volna, mert hiszen azt az időt, melyet mások már kenyérkeresetre fordíthatnak, az érettségizett ifjúság egyesegvedül annak szen­teli hogy olyan ismeretekre tegyen szert, ame­lyekkel később az államnak és társadalomnak fog értékes szolgálatokat teljesíteni és amelyek segit­| ségével a katonai ismereteket is hamarább fogja, j elsajátítani. Ami pedig az alhadnagyé kinevezést illeti, ez igen szép újítás, de félünk tőle, hogy me­gint nem a magyar katonák javára fog szolgálni. Egyetlenegy javaslat van a négy között, me­lyet örömmel kell fogadnunk: azt, amely eltörli a tényleges katonák és csendőrök aktív és passzív- választójogát. Végrevalahára meg fog szűnni az az állapot, hogy a községi és egyéb választásokat az odavezényelt katonák szavazataival döntötték el ős az ő segítségükkel ismételten elérték azt. hogy ma­gyar községek képviselőtestületeiben is idegen többség terpeszkedett. Legfőbb ideje volt, hogy a kormány a demokráciának ezt a szégyenfoltját le­törölj* \

Next

/
Oldalképek
Tartalom