Prágai Magyar Hirlap, 1927. március (6. évfolyam, 49-75 / 1383-1409. szám)
1927-03-17 / 63. (1397.) szám
1927 március 17, csütörtök. Női divat F Először is borotválkoznia kellett. Napok óta nem akadt ráérő ideje, különösen a nyaka körül nőttek ki csomóban a szálak. Beugrott egy borbélyhoz, az nyakába kerített egy hatalmas kendőt s vad csapkodásokkal kezdte szappanozni a nyakát. A másik fülkében férfiakat szépített gyönyörűvé a Figaró s igy, ha gyors pillantást vetett valamelyik belépő a székeken ülők sorára, hamarjában azt hitte, csupa férfi foglal helyet a tükrök előtt Csupa rövidre nyírott, elválasztott frizura, kemény, kisportolt arc. A nő ajkán azonban virított a rúzs. Mig a nyakát borotválták, kezét a manikürös- nőnek nyújtotta, mozdulata szándékos unollság volt. Áztatta körmeit, kefélték, csiszolták vörösre és csillogóra. A haját uj formába kívánta nyiratni s fején, mint valami elhagyott pázsiton lengtek a hajszálak. Mindig rövidebben. A nyak hátul két nap múlva ismét olyan lesz, mint a borolválallan férfi álla: sörtés és kaparó. Nem baj. Legújabb flörtje — nem ideálja, csak flörtje, — úgyis ezzel sportol most: a tenyerét simítja végig borotvált nyakán. Kész van a borotválkozással, a nyírással, kezei puhán és ernyedten hullanak alá: kimegy. A tavaszi szél megcsapja az arcát, erről a kozmetikus jut eszébe, aki már egy hete nélkülözi. Beugrik a kozmetikusához s gyorsan gőzölteti, pdroltaija, dörzsölted az arcát, kínlódik és föl a legújabb amerikai módszerekben. Állának gömbölydedségét apró henger lapítja simává s az egészet befödi, megle- tejezi a porceildnnak legeredetibb felmázolása. Arcán eltűnnek á ráncok, igy olyan most, mint a viaszbábok a panoptikumban. Gyorsan rúzs, szemöldökfesték, szempillabarnitó, púder. Arcának már- virnyfehérségélöl most mélyen elüt nyakának eredeti kreol színe. Ujjal húzhatók meg a demarka- eionálís határok a festészet s az eredeti szín között. Most még gyorsan elrohan a tornaterembe, ott vnegzötyögtelik különféle rejtélyes masinákon, széles gumihengerekkel hengerelik végig, dögönyözik, forgatják. Boldogan állapítja meg az egyheti fogyást. így örök kövérségre Ítélt motelt nagymama sanda irigykedéstel nézi. Titokban besurran egy csemegeüzletbe, meri nem bírja már a nagy éhezést s női. következetlenségével idegesen, dugva táplálkozni kezd. Kétségbeesve érzi, hogy fokonkint hízik. Itt újra előszedi toalett-készségét, bepillant apró tükörébe, ami pder és russdoboz is egyúttal, magára lehel egy pici festéket & rohan tovább. Lábszárán finom selyemharisnua húzódik, cipőjét vastag hócipő fedi. Gyönyörű márciusi nap süt, bundajc: nagyon melegít. Gőzkazánban érzi magát, de még nem divat eldobni a bundát. Fejét viszont szürke szalmakalap diszili, mélyen a szemébe húzva, mint egy tolvajnő. Felugrik a barátnőjéhez, uzsonnái trics-tracs, barátnője tartja magát a tavaszi törvényhez, szobáiban már kellemes hideg van s ahogy most ül, határozottan dideregni kezd. Toalettjét, — amit tegnap levélborítékban küldött haza a szabónö, — fázósan húzná össze magán, de annyi rajta a kivágás, a mélység meg a rövidség, mint egy rövidtáv- futó világbajnokon. Fáznia nem illik, a cigaretta nem füt, a tea kevés. Gyorsan flörtbe kezd egy ásító léhütővel, aki azonban nehezen ugrik s csak motorbiciklijéröl tart hosszabb lejáratú előadást. Arra gondol, hogy a leányát hozhatta volna magával, akinek azonban a vőlegényével volt randevúja s most jut eszébe, hogy különben sem áll jól a bundájához a leánya tavaszi kabá'ja. Autó- kosztümön töri a fejét. — Édesem, acélkék Delage- kocsihoz milyen szín illenék leginkább? — de már késő, a férje kollegája eladta a kocsit s most nincs, kiében járjon. Mólóról dalkocsiba beülne, de nagyon ráz. Különben is, sportruhák tekintetében az idén nincs szerencséje, lám, elkészült a ski-dressze, hó pedig nem volt a Normafánál. No, természetes, úgysem kötött volna fel ski-deszkái, de nagyon előkelő lelt volna a fáradtat mulatni és ski-nadrágban táncolni a svábhegyi nagyszálló teadélutánján. Majd talán golfruhát ölt. Az a legelőkelőbb s golfozni sem kell tudni hozzá. Gyorsan elmondja húsvéti utazásuknak a tervét, —- igen, édesem, idén Olaszországba megyünk husvélra s az sem lehetetten, hogy átugrunk Nizzába, vagy Monte-Carloba, tudod, az uram nem szereli elmulasztani azt a pár arany veszteséget a ruletten, — de magában mér biztosan tudja, hogy Mátészalkára mennek Zsuzsi nénihez, brr... szörnyen unalmas leszl Sietve elbúcsúzik s belálogat még a szabó- nőjéhez, aki most készili a tarkavirágos selyem- pijamáját, — az ura ismét el fog képpedni a számlán, — s még néhány habkönnyű kombiné felöl érdeklődik tüzetesen. Lila, világoskék és halvány- rózsaszín, drapp csipkével. Végigfut még a cipőtervezeteken is, de már ezekre nem jut a konyhapénzből, a leánya úgyis szégyenli, hogy a vőlegényét nem hívhatja meg ebédre egy idő óta. Az ura úgy is szívesebben a bankban ebédel. Még egy farkaskutyát kellene beszerezni, vagy melyik is most a divatos kutya? Sietve rohan haza, nehogy elkéssék. A lépcsőházban összetalálkozik a fiatalokkal. A leendő vő bókot: — Ha nem ismerném a leányát, a mamáját venném el! — A leánya mellett olyan, mintha testvérek volnának. És ö a fiatalabb. Mert a leánya tűnik öregebnek, elhagyja magái s a szoknyája, haja is hosszabb. Beszalad a szobába. Egyideig a tükörbe néz s a sikeresen összeállított fiatalságot szemléli. Aztán gyors, erős elhatározással dobja le a ruháit. Lopva kutat a szekrényében s akkor diadalmasan, hangtalan örömmel húz elő egy régi, csipkés alsószok- ayát. S egy omlós, bő barhelslafrokot. Lassan mapára. veszi s hosszú, jóleső sóhajtással dűl végig ura irúaszlalszékében. vSzombathy Viktor. Szlovenszkó ügyvédei a bírói kar fizetési státusának rendezéséért A sziovsnszkól ügyvédszővetség parlamenti akciót kezdeményez — Államérdek a bírák anyagi függetlensége Prága, március 16. Szlovenszkói tudósítás alapján néhány hét előtt ismertettük már azt a memorandumot, amit a ..atasztrófális következményekkel fenyegető biróhiány kérdésében a szloven- Szkói országos ügyvédszövetség a törvényhozás faktoraihoz intézett. A politikai pártokhoz küldött nagyjelentőségű memorandumnak teljes szövegét ismerve módunkban áll most múltkori tudósításunkat kiegészíteni a memorandumnak még egy-két érdemleges részének az ismertetésével. így a memorandum rámutatván arra, hogy a bírói és a kisegítő irodai erők hiánya következtében Szlovenszkón a bíróságoknál a hát- rálékok rapról-napra szaporodnak — figyelemre méltó jelenségnek állapítja meg azt is, hogy a nép — amelytől pedig a demokratikus államban az egész hatalom ered — a jelenlegi áldatlan helyezetet az államfordulat előtti állapottal hasonlítja össze és hallani a népből hangokat., hogy a fordulat előtt a bíróságoknál összehasonlíthatatlanul jobb állapotok voltak. A bírói fizetésrendezés kérdésével kacso- latban a memorandum többek között a következőket mondja: A külön bírói fizetési státus sürgősségének meg van a sajátlagos demokratikus és jogi indoka és pedig az, hogy a bírái munka nehezebb, fontosabb, értékesebb, de felelősségteljesebb is, mint a többi kategóriájú államhivatalnoké. A bírók egyenesen rabszolgái hivatásuknak, amig más állami hivatalnoknak, de még a leginségesebb napszámosnak is a munka befejezése után meg van a mindennapi piherője, a bíró, aki gyakran egész vagyon felett, gyakran élet és halál felett Ítél, a munka tömege és a saját felelősségének nyomása alatt a hivatalos órákon kívül még otthon is dolgozik, gyakran éjjeli időben is, ami mellett a nős saját családi életét mérgezi meg, a nőtlen pedig a minimális társadalmi élettől fosztja meg magát. A működő bírák azon bírák helyett is munkálkodnak, kiknek állásai rendszeresítve vannak ugyan, de nincsenek betöltve s igy joggal illetné meg őket azon összeg, mely az állami költségvetésben az eddig még ki nem nevezett bírák (ilyen körülbelül 118 van) fizetési és járulékai címén fel van véve. Azon esetleges kifogás, hogy az állami költségvetésben nincs fedezet, nem állhat meg. Miután az állam alapja az igazság (justicia est fundamentum regnorum), az állam alapjának kiépítésére is kell lenni a költségvetésben fedezetnek. A szlovenszkói ügyvédszövetség kötelességének tartja e ténykörülményekre utalni, a politikai pártok figyelmét felkelteni és nyomatékosan követelni, hogy véglegesen el legyenek hárítva a bírói testületen elkövetett sérelmek, melyek kártékony hatással lehetnek az igazság megítélésének legfontosabb követelményeire. Ez pedig nem más, mint a függetlenség, a megbízhatóság és a hozzáférhetetlenség, melyek különösen fontosak ma, a háború utáni anyagias időben. Él-e még Anasztázia...? Berlini levél — A titokzatos leányzó — Hogy lett a névtelen kisasszonyból a cár leánya? — A cári nagymama azt mondja: talán, a többi rokonság megtagadja Anasztáziát — Szélhámosnő, vagy a világ legboldogtalanabb teremtése...? — Ki örökli a cár vagyonát? Berlin, március 15. Berlin egyik szenzációja ... Anasztázia. A cár harmadik leánykája, akit az orosz forradalom egyik legvéresebb éjszakáján átitólag féliholtan megmentett egy katona. Csajkovszky. Egy esti újság nap-nap után folytatásokban közli Anasztázia regényét. Kérdőjellel. Mert hogy valé-e, atmit a cár állítólagos leánya mesél, senki sem tudja. Százezrek ajkán él a nagy kérdés, vájjon él-e Anasztázia?... A társaságban, a bálokban, a szalonokban, a töras- asztaloknál zajosan tárgyalják a nagy problémát. Kopenhágában a cári nagymama (gyors egymásutánban jelentést kér a berlini követség révén Anasztáziáról. A darmstadti hesszeni hercegi család’ azonban, amelynek feje a meggyilkolt cárnőnek a fivére, felette élesen tiltakozik a feltalált és kitalált nagyhercegnő ellen. Tanuk jönnek és mennek, sorra jelentkeznek a cári gyermekek nevelője, a cári családnak egyik életben maradt komornvika és vizsgálják Anasztáziát, vájjon a valódi-e? A helyzet annyira bonyolult, mint egy jó dráma a negyedik felvonás végén. Hogy hogyan oldódik meg a csomó az ötödik felvonásban, egyelőre senki sem tudja. A dráma maga felette titokzatos módon kezdődött. Ezelőtt három esztendővel egy fiatal asszony Berlinben be le ugrott a Spree egyik csatornájába. Még élve kifogták, kórházba vitték, azután pedig az őrültek házába került, mert a beteg egyáltalában nem tudta megértetni magát senkivel. Azt hitték, hogy őrült. Feltűnt ugyan, hogy senki sem kereste, de végre is sok minden történik egy többmilliós városban. A hatóság napirendre tért a dolgon. Az őrültek házában a Senki kisasszony jártkelt, megtanult lassan németül, keveset beszélt, a nap nagyobbik felét az ágyban töltötte. Gyógyíthatatlan beteg, mondották az' orvosok ... Egy este az ápolónő észrevette, hogy valami mjiságlapot rejteget a vánkosa alatt. Elvette tőle, megnézte, egy képes lap volt, a meggyilkolt cári családot ábrázolta. Megkérdezte, hogy miért érdekli éppen az a kép. És lassan kicsalta belőle a szavakat, a világtörténelem egyik rémes eseményének részleteit, Anasztázia regényét. Azon a rémes éjszakán, amelyen a cári családot a vörös hadsereg tagjai halomra lőtték, volt az őrség között egy lettországi katona is, Csaij- kovszki. A holttestek összetakaritása köziben észrevette, hogy a cár egyik leánya még él. Elszaladt vele. Ismerőseivel, úgy ahogyan tudta, bekötötte a sebeit, kocsit vett és útra kelt zsákmányával Románia felé. Hogy hány napig, vagy hány hétig tartott az ut, Anasztázia nem tudja. Csak arra emlékszik, hogy rettenetes fájdalmai voltak. Hogyha állapoata rosszabbra fordult, egyszerűen befektet 'ék a hóba és addig dörzsölték tagjait, amíg szelíden el nem aludt. Végre elérlek Románia földjére. Útközben elfogyott gyémántjainak a java, a cár leányai fogságuk utolsó napjaiban ruháikba varrták ékszereiket, Anasztázia akkor gazdagabb volt, mint hitte ... Egy szép napon Csajkovszki, a megmeaitője, elvette feleségül. Az Isten házában a romén pópa maga húzta ujjá- ra a gyűrűt és az anyakönyvbe úgy irta be magát, hogy Anasztázia Romanow. Hogy hol történt mindez, nem tudja megmondani. Talán Bukarestben, talán másutt. Biztos adat nincs. Csajkovszki sem tudja megmondani, mert ez a bátor ember már elköltözött egy másik, boldogabb világba. A román kommunisták az életére törtek és elérték céljukat. Hogy hol és merre temették el, szintén elfeledte. Házasságukból gyermek is született, azt valahol Romániában gondozásba adták. Többet nem hallott róla. Férjének halála után annak fivérével Berlinbe jött, hogy német földön élő rokonait felkeresse. Részben gyalog tették meg a nagy utat, Berlinben megszálltak egy szállóban, hogy hol, nem tudja, csak arra emlékszik, hogy egy önfeledt pillanatban eltávozott, a városban kóborolt és kétségbeesésében a hullámokba vetette magát. Azután sokáig nem tudott semmiről, nem is akart tudni, emlékező tehetsége teljesen szünetelt, amig kezébe nem került az a bizonyos lap a cári családdal. Azóta lassan visszaemlékezik egyre- másra. Azonban ez az Anasztázia nem tud oroszul egy szót sem,, nem beszél angolul, pedig a cári család elsősorban angolul beszélt, csak németül tud valahogy, ahogyan a kórházban megtanulta. Az orvosok azt' mondják, lehetséges, hogy valaki oly rettenetes szenvedések közepette, amelyeket a cár leánya, az igazi, kétségkívül átélt, még az anyanyelvét is feledi. Mert nemcsak mellbelőtték Anasztáziát, de fejét be is verték puskatussal, kiverték a fogait és teljesen eléktelenitettók. A kérdés, vájjon szabad-e valakit kitagadni, mért sorscsapások elvették az eszét, valóban nem. probléma. A baj ott kezdődik, hogy Anasztázia csak arra emlékszik vissza, amit körülbelül mindenki tud, aki a cári család történetével foglalkozott. A jékaterinenburgi rémes éjszakának eseményeit is úgy adja elő, ahogyan az orosz akták révén többször megírták. Felismeri a bácsikat és a néniket a képeken és egyetlen vágya a cári nagymama színe elé kerülni, akit a legjobban szeret rokonai között. Kétségtelen, tud intim részleteket is, például, hogy a nagymama fekete ruhában szokott járni, hogy Olga néni, a cár nővére, felette kedves volt hozzá és sokat játszott a cári gyermekekkel, hogy szüleivel merre járt nyáron és télen, hogy Rasputint nagyra becsülték, de mindezt valaha megírták az újságok is bőven és akik ma Anasztázia mögött állanak, könnyen eláruih-dták neki. De ha azok jelennek meg betegágya mellett, akikkel valaha együtt élt, ha ugyan joggal Anasztázia Romanownak nevezheti magát, felette szűkszavú lesz, nincs semmi kérdezni valója es még nem akadt senki a régi letűnt Világból, akinek ölelő karjait felkínálta volna. Giiliard volt tanítóját nem ismerte fel, mert — valaha szak állt viselt és a cári család egyik volt lakájával szemben is felette tartózkodóan viselkedett. Giiliard állítólag nem volt abban a vélekedésben, hogy volt tanítványa ül vele szemben, a lakáj pedig, keservesen sirt. Istenem, mondotta, lehet, hogy Anasztázia a beteg, de esküdni nem mernék rá. Bizonyos, hogy külsejében van valami hasonlatosság, sőt magatartásában is, de amióta elkerültem Pétervárról, nagyot fordult a világ, óvatosnak kell lenni manapság, nagyon vigyázni kell, ha az ember valamit állítani akar. A szenzáció természetesen már rég az újságokba került, a nagymama Kopenhágában érdeklődni kezdett, elküldötték neki Anasztázia legújabb arcképeit, látta a szegény nyomorult asszonyt, aki valaha mint Anasztázia a kedvel1 je volt, szeme megtelt könnyel és azt mondotta, hogy lehet. Minden lehetséges a világon. Egy szavára a berlini dán követség gondoskodni kezdett Anasztáziáról, kórházból szanatóriumba vitték, nagynevű orvosok próbálják egészségét összefoltozni, emlékezőtehetségét felfrissíteni. Vizsgálják, vájjon a régi Anasztázia testi fogyatékosságából, a kis leányka soha sem volt egészséges, maradt-e valami, amiből meséjének igazságára lehetne következtetni? Az eredmény felette gyarló, mert Anasztázia ma oly környezetben él, csupa orosz menekült a társasága, akik ápolják benne a hitet, hogy ő a cár leánya, akik segítenek a maguk tudásából felfrissíteni emlékezőtehetségét és akik jól tudják, hogy nekik is jól fog menni a dolguk, ha Anasztázia valóban a cár leánya ... Szélhámosnő... lehet, de akkor ia a világ legboldogtalanabb teremtése, a feje csupa seb, fogát majd mind erőszakkal kiverték, a lába csupa seb, járni alig tud, a német szót csak úgy töri és ha negyedórát beszél, oly fáradt, hogy ájultan esik össze. Mit ér neki a világ minden pénze, amikor egészségét nem tudják visszaadni? Már sok minden másra is gondoltak. Arra is, hogy Csajkovszkiné, vagy Anasztázia, ha nem is a cár leánya, de bizonyosan az orosz felsőbb körökből származik, arra vall legalább is jó nevelést bizonyító magatartása és ki tudja, hol és mikor jutott a furcsa gondolatra, hogy ő a cár leánya. De még akkor is fölötte különös, hogy éppen az Anasztázia nevet választotta... De lehel az is, hogy sohasem járt orosz földön, hogy a román bolsevista küzdelmek egyik áldozata,, aki betegágyán gondolta ki Anasztázia meséjét. Kétségtelen, hogy a hatóságok és a rokonok hasztalan kutattak Csajkovszki után román földön, senki sem emlékezik rája, lehet, hogy élt, de lehet, hogy sohasem létezett. Csajkovszkiné, vagy Anasztázia, vagy Senki kisasszony ismeretlen utón jutott Berlinbe, hogy itt mint a cár leánya szerepeljen. Ezt a témát tetszés szerint lehet forgatni, mindenképpen érdekes marad. Emberi nézőpontból már minden megtörtént, hogy a szegény leány sorsán enyhítsenek. Gondja többé aligha lesz. A szanatóriumokban megpihenhet. Sőt élni és élvezni is megpróbálhat. így akarja azt a cári nagymama Kopenhágában ... Mert ez az öreg fejedelemmé, akit hazájából elüldöztek, akinek a fiát, menyét, unokáit, megvadult emberek halomra lőtték, azt mondja, hogy... mindez csak mese. Oly rossz emberek nin- osenek a világon. Az ő fia feleségével és gyermekeivel igenis él valahol Szibériában, a bolsevisták jól őrzik és talán még sokáig nem fogják elengedni. Ha Dánia emiatt nem akar Oroszországgal háborúba keveredni, az ő dolga. Anasztázia megszökött a kegyetlen fogságból, jól tette, most ápolják hűségesen, állítsák helyre az egészségéi és akkor ő is szemügyre fogja venni unokáját. Szóval, és ez a legfontosabb a cári rokonok nézőpontjából, a nagymama nem hisz szeretettéi halálában. És ha nem hisz, akkor nem is lehet a cári vagyont elosztani, a Londonban őrzött milliókat, amelyeket valaha a jövőre való gondoskodásból a cárok sorra elhelyeztek angol bankokban. Ezt az óriási vagyont egyelőre tehát jól őrzik. Ha azonban a nagymama egy szép napon örökre behunyná a szemét, akkor vagy a cári rokonok örökölnék a nagy vagyont, vagy pedig egyesegyedül... Anasztázia. Ha ugyan az igazi Anasztázia él ma német földön. Ez okból oly rettenetesen fontos Anasztázia problémája. Ha a nagymama meghal, milliók ura lesz, vagy vi9szataszitani próbálják majd oda, ahonnan jött... De a dán követség táján úgy beszélik, hogy Anasztáziának csodával határos meséje, ha nem is részleteiben, de a végső eredményben való, a cár leánya él. És Anasztázia az élő vádlója a cári család gyilkosainak,..
