Prágai Magyar Hirlap, 1927. február (6. évfolyam, 25-48 / 1359-1382. szám)

1927-02-08 / 31. (1365.) szám

#927 február 9, kedd. Ungváron nem jogosult a ruszin hivatalos nyelv Ungvár, február 7. (Ruszihszkói szerkesztőségünktől.) Az Élők forgására nagyon jellemző eset történt tegnapelőtt Ungváron. A tisztviselői létszáin- tpasztást ellenőrző bizottság, melynek veze­tője dr. Pavluk zsupáni megbízott, vizsgálat alá vette az ungvári városháza hivatalait ab­ból a szembontból, hogy eleget tett-e a város vezetősége annak a törvénynek, mely szerint 1924-től kezdve 1927-ig a tisztviselőknek évi tiz százalékát el keU bocsátani, hogy a tisztviselői lélszdmapasztás ténylegesen keresztülvüessék. A bizottság ezenkívül megvizsgálta a városi hivatalok működését, felülvizgálta az ügykezelést és a restanciákat A vizsgálat befejezésével — amely két napig tartott — ankétet rendezett a bizottság, melyen szóbakerült a városi hivatalokban használatos hivatalos nyelv ügye is. Általános ugyanis a panasz, hogy a vá­rosi kiadmányok, határozatok, vagy engedé­lyek csupán ruszin nyelven vannak szerkeszt­ve, még akkor is, ha azokat magyar felek szá­mára adták ki. A főjegyzői hivatal ezzel szemben a cseh hivatalos nyelvet használja az ilyen esetekben, úgyhogy magyar nyelvű kiadmány csak elvét­ve kerül ki az ungvári városházáról. Az an­kéten a város lakosságának nemzetiségbeli számarányát vették mértékül és megállapították, hogy az ungvári város­házán, tekintettel az itt élő ruszinok arányszámára, a ruszin nyelvet nem jo­gosan használják hivatalos nyelvül. Igaz, hogy az ankétnak ez a megállapítása írem hivatalos jellegű és igy nem lehet hiva­talos eljárás alapjául venni, annyi értelme azonban mégis van, hogy ebből folyóan a magyar hivatalos nyelv használata ép­pen a nyelvtörvénynek ide vonatkozó ren­delkezései szerint jogosult és a magyar jelekkel szemben egyenesen kötelező. Az ankét fenti megállapítása természetsze­rűen kínosan érinti a ruszin köröket, ám e tör­vény morális értelmében ez az állapot tényleg fennáll. Ungvár — a bevándorlottakat kivé­ve — alapjában véve mégis, csak magyar vá­ros volt, ezt a jellegét még a terrorisztikus eszközökkel végrehajtott legutóbbi népszám­lálás sem tudta eltüntetni. A létszámapasztó bizottság egyébként el­határozta, hogy a létszámapasztást a város szolgálatában álló régi, nyugdíjjogosultsággal teljes mérték­ben rendelkező városi tisztviselők és al­kalmazottak nyugdíjazásával fogja ke­resztülvinni. Szóval: ismét csak a régi, kipróbált.tiszt­viselők fognak a törvény végrehajtásának anyagául szolgálni. Csehszlovákiában 10 nap alatt 55 halottja vall a spanyoljárványnak Az egészségügyi minisztérium hivatalos Jelentése — Szlovén- szkén 9, Huszlnszkóban 15 haláleset történt Prága, február 7. A csehszlovák egész­ségügyi minisztérium szombaton adta ki hi­vatalos jelentését a spanyoljárvány január végi és február eleji helyzetéről: Eszerint Morvaországból újabban 18 halálesetről fu­tott be jelentés Itt 300 községben 6160 influ­enzás beteget kezeltek. Ebből 38% 4—16 éves gyermekekre esik. A többi megbetege­dés túlnyomóan nőknél fordult elő. A leg­több spanyol az oderfurti kerületre (1368) és Mahr. Ostraura (1145) esik. Sziléziában ugyanezen idő alatt 174 köz­ségben 4325 beteget kezeltek, amelyek köziül 11 haláleset történt. A járvány itt szünőfél­ben van. Szilovenszkó 34 kerületéből 197 község­ből érkezett be jelentés, összesen 7350 bete­get kezeltek és 9 halálesetet jelentettek. A nagyobb városokban a járványt sikerült eny­híteni. — Ruszinszkóbam 16 kerületben 128 községben 2332 beteget tartottak számon. Itt 15 haláleset történt és a járvány növek­vőben van. Prágában az elmúlt héten újabb két haláleset történt. Az egyik beteg tüdőgyulla­dásban, a másik pedig mellhártyalobban halt meg. Február negyedikéig a prágai kór­házakban 105 spanyolos beteget tartottak számon. Január 23—február 5-éig Csehszlovákiá­ban tehát összesen 55 halálos megbetegedés történt. Groiichmid Géza eperjesi beszéde a feer. ssoc. párt etaékl politikájáról Az‘eperjesi párivezefősé$ r@üdklv3ii ülése — A keresztény­sse-siöiists pÉrS a fesfivérp'ártok együttműködéséért — F!e?ssh- msam Gyuia az egységes szlovenszkói őslakos - politikáról Eperjes, február 7. (Saját tudósítónktól.) Az országos kéresz- tényszocialista párt eperjesi szervezetének vezetősége a napokban a szervezet rneg- , alakulásának hetedik évfordulója alkal- | mából ünnepélyes keretek között rendkívüli ! ülést tartott. Az ülésen a helyi párt vezetőség 'összes ‘tagjain, s a meghívott vendégeken kívül résztveítek Grcs&chmid Géza dr. sze­nátor, Wirth Gyula pártigazgató és Fleiseh- raann Gyula dr. főtitkár is. Az ülést lendületes beszéddel Dobrán- szky János esperes plébános, az eperjesi körzet elnöke nyitotta meg. Üdvözölte a pártszervezet nevében a megjelent vendége-, két té megemlékezett azokról, akik az eper­jesi pártszervezet megalapításában és hét­éves munkájában részt vettek. Rámutatott a keresztényszocialista párt eddigi közéleti eredményeire és a jövő feladataira, ki­emelve a keresztény erkölcsi elveket, amelyek a párt alapját képezik. Megemléke­zett a párt külföldön levő országos elnö­kéről, Sziillő Grézáról, köszönetét mondott Grossclimid Gézának, a párt szenátorának fáradságos’ közéleti munkájáért és Fleisch- mann Gyulának, aki a pártalaki.tás munká­latainál elsőnek ismertette meg az eperje­si ekkel a keresztény politika alap elveit. Javaslatára a pártvezetőség egyhangúlag bizalmat szavazott a párt képviselőinek és szená­torainak, mint akiknek eddigi politikai magatartását és működését mindenben helyesli, s e téren teljes erejével támo­gatja és táviratban üdvözölte a párt nagynevű országos elnökét, SrüIIö Gézát, aki fáradhatatlanul dolgozik, a szloveusz- kói őslakosságért s a külföldi fórumokon nagy sikerrel képviseli és védelmezi az itteni őslakosság, különösen a magyar kisebbség érdekeit. Ezután Grosschmid Géza dr. szenátor hosszabb beszédben ismertette a politikái helyzetet és a párt politikai magatartását Megemlékezett arról, hogy a csehszlovák kor­mány az utóbbi időben a nemzeti kisebb­ségek egyes pártjaival fölvette a tárgyalá­sokat. E tárgyalásoknak a csehszlovák kormány különösen külpolitikai jelentőségét tu­lajdonit, mert ezzel óhajtja dokumentálni a belső konszolidációt. Először a németek egy részével, majd a szlo­vákokkal állapodott meg. A németeknek azonban más érdekeik vannak, mint nekünk szlr^enszkóiaknak. Közöttünk elsősorban nagy gazdasági érdekellentétek állanak fenn. Sohasem vontuk kétségbe, hogy a németek­kel társult magyar nemzetieket teljes jó­hiszeműség vezeti működésűkben, dp mi nem tartunk támogathatónak olyan kormány- politikát, mely nem biztosítja intézményesen a kisebbségi jogokat. A pártok együttműködése tekintetében utalt az e tárgyban általa már ismételten el­mondottakra. A nemzeti párt egyes funkcio­náriusai részéről Kassán, Léván és másutt felvetett szemrehányást élékre épp ezek a tények, melyek a keresztényszocialista párt részéről az együttműködésre irányuló kez­deményezést bizonyítják, megadták már régen a választ. — Megyünk — úgymond — a magunk igazi utján. Küzdünk a békeszer­ződésekben biztosított s azok alapján kifej­leszthető jogainkért. A nagy figyelemmel kísért és lelkese­déssel fogadott beszéd után Szilágyi Gyula szlovák nyelven a szlovenszkói autonómia kérdéséről és a sárosi lakosság helyzetéről beszélt, amelyet nagy érdeklődéssel hatgatott a pártvezetőség. Ezután Fleischmanu Gyula dr. főtitkár szlovák és magyar nyelven szólalt fel. Rá­mutatott az egységes szlovenszkói politika szükségességére, amelyet a ker.-szoc. párt kezdettől fogva hangsúlyozott és hirdetett. Ennek fontossága latinosén ma volna nagy, amikor nemzetiségilég szét vagyunk Jo­géivá és olyan kérdések vannak napirenden — mint például a közigazgatási és adó­reform —, amelyek közös szlovenszkói kérdések s amelyekben együttesen kel­lene megvédeni Szlovenszkó érdekeit. — Ha mi ellenzéki politikát folytatunk — mondotta többek között —, ezt meggyő­ződésből és a helyzetszülte szükségből iesz- szük. A jó és helyes ellenzéki politika pozi- tive is több eredményt érhet e], mint egy bizonytalan, ingadozó kormánypolitika. A mindvégig érdekes és tartalmas gyű­lést több felszólalás után Dobránszky János elnök zárta be. .Spanyolnátha, Influenza, köhögés és Asthraa biztos ellenszere PULMOLAC (Ke. 15.—) Kérdezze meg háziorvosát Kapható minden gyógytárban •— Fölerakat: Vórös Pák gyógyiár, BrstSsSava Szánté György BÁBEL TORNYA A PRÁGAI MAGYAR HÍRLAP REGÉNYE (30) Miso mindennap újra szóbahozta a csehek beszélgetését. Végre az ispán retten­tő dühre gerjedt. —• Te büdös rabszolga, ha még egyszer kinyitod a pofádat, kor ékbetör etlek. Miso remegve mondta, hogy a várnagy jelenti, hogy ‘az adószedőknek segítségére adott katonák ma mind visszaérkeztek. Az ispán nem értette a dolgot. Felöl­tözött, megreggelizett, iközben elgondolkozott. Egyszerre felkapta a. fejét. — Te Miso, a őseiteknek igazuk van. A legény elbámult. Mikor az udvarra kimentek, a várnagy várta már az ispánt.. — Ispán uram, itt valami furcsa dolog történi — Tudom válaszolt az ispán. Az adósze­dők mellé adott fegyveresek visszajöttek, hololt máskor hónapokig a falvakban vannak. Ki bocsátott el benneteket? A fegyveresek az udvaron állottak. Más­kor csak a várnagynál kellett jelentkezniük, most csodálkoztak, hogy az ispán maga veszi őket számba. Egy tizedes az ispán elé állott ;fs megismételte a várnagynak tett jelentését. Elmondta, hogy a két adószedő sokat tanács­kozott egy harmadikkal, aki nemrégiben ér­kezett. Aztán egy dereglyére rakodtak* és mindenüket magukkal vivén, eltűntek Ko- 'iiárom irányában.. Az egyik pecér épen etetni vitte a két ■#a dk arölő molosszusi kutyát. Félfüllel hall­ón a 'tizedes beszédét, megállóit és elmondta ez ispánnak, hogy mint jártak a fasorban az. adószedőkkel. Az ispán nevetett. — Beste lélek, hát kém tudtál jobban ügyelni erre a két fenevadra? Aztán legalább jól megmarkolászíák azt a két cigányképüt? Nesze. Kis ezüstpénzt adott a pecérnek, aki­nek az orra még most is fel volt dagadva az ökölcsapásoktól. Nyoméban a másik pecér vezette a vizslafal kát. Az ő arca is kék-zöld foltokkal volt teli, az egyik szeme vérrel aláfutva, — Hát a te arcodat ki. festette tarkára? — János urfi és fők épen a Domokos­ba rátok uj főnöke. Amiért a vérebek adó­fizetői akartak . reggelizni. Hiszen úgysem hagytuk volna vastagjára kerülni a dolgot. Hirtelen diszkóit a fáikéval, mert a bástyák felől Jánost látta jönni az olasz építő­in esterrel. Az istállók felé vezette a barna­foltos, kom oly tekintetű vizslákat, amelyelv nemesebb ősökkel bírtak, mint a király vizslái. A másik pecér már karóhoz kötötte a két vérebet., úgy etette. Óriási nyers kus- daxab okai kaptak. A vizslák főtt marhahúst, amelyet a pecér előbb gondosan lehűtött. Mert a forró hústól megcsipásodnának. A jobbágyok kLmeredt szemekkel néztek a nagy hús-darabokra, ők bágyadtak voltak az éhség­től és amikor a két pecér figyelme egy-egy kerek szotgálőlány felé fordult, a jobbágy- gyerekek kezük kockáztatásával lopkodtak a kutyák elől egy-egy husdarabot. Gsodálatos- kép sohasem bántották őket a komolytekin­tetü, tarkapettyes vizslák. — Jó, hogy jöttök, kiáltott az .ispán már messziről János és az építőmester felé. Komoly beszédem van veletek. János merően a szemébe nézett a nagy- urnak, amikor a közelébe ért. Az ispán és a várnagy a bástyaterembe mentek velük. Urának egy intésére Miso is követte őket, útközben a Ceke agár is hozzájuk csatla­kozott. Amikor . letelepedtek egy ablak- méíyedésfbe, az ispán Misohoz fordult — Mondd osak el, mit beszélteik maguk között a cseh urak. Miso az utolsó szóig mindent eldarált, mint egy betanult leckét. — Hát ezzel még csak nem törődtem volna, folytatta az ispán, de az adószedők egyszerre eliszkoltak, még pedig fölfelé a Dunán. — Ez nekem is szeget ütött a fejembe, mondotta Ekecs. — Én meg épen azért jöttem, szólalt meg János, hogy elmondjam, mit hallottam tőlük. Eleidén nem sokat gondoltam vele, de aztán mégis csak elhatároztam, hogy beszámolok róla. Néhány napja a fasorban megmentettük Őket a Domokos .bárátok uj főnökével a vérebektől. Miután a pecérek nagyon jót mulattak a szorongatott embere­ken, alapos volt a gyanúnk, hogy ezek szánt- szándékkal eresztették nekik á dögöket. — Nekem akartak kedveskedni, szólt közbe az ispán és merően János szemébe nézett. — Mi nem tudhattuk ez1 mondta rövid hallgatás után János. Ezért jól el ís piiföltük őket. Amint alkonyattájbau innen hazafelé tartánk, útközben elébünk állott az egyik adószedő és szősz érint ezt mondta: — Ti jót tettetek velünk, Ben Kadutn ezt viszonozza, amint mindeD bántalmat is viszonoz. Meneküljetek velünk valami nyu­gati országba. Ma egy honfitársunk érkezett Ázsia nyugati részéről, aki útjában minden honfitársunkat értesítette .arról az elhárít­hatatlan veszedelemről, ami itt végigsöpör. A mongolok jönnek. Ti nem féltek tőlük, mert nem ismeritek őket. De ha láttátok volna a kinai falakat és Dseladdin szultán birodalmát, amelyeken ezek végiggázoltak nem maradnátok itt. — Hát hová a fészkes fenébe mennénk, y nevetett fel az ispán. De aztán hírtelén el­komolyodott és sokáig hallgatott. Végül meg­szólalt: — Itt éltünk és ha eljön a sora, itt ha­lunk. Nem vagyunk kóbor kutyák, mint a kunok, izmaeliták, zsidók és sza rácén ok. — Úgy bizony, mondotta Ekecs. Senkire se számítsunk, csak jómagunkra. Kihez is fordulnánk ebben a Bábeltornyában. János fülébe vágott a szó. Hogyan, hát mindenhol csali ebbe bottik? Mi ez? Valami csufondáros Ördögi kacaj minden emberi alkotásra? Minden emberi mű csak Bábel- tornya, amely égreiör és a sárban marad? Most újra és sokkal tisztábban bukkant fel benne az összefüggés Anzelmus mester temploma és az örökké épülő ország között. Hát nincs-e ez az ország is örökké, állványo­zás alatt? Hol ezt a határt, hol azt az intéz­ményt, törvényt., kell kifaragni, kiépíteni. Hol itt fenyeget a bedőlés veszedelme, hol ott. Az erők kiegyensúlyozása folyik az állványok alatt és a nézők szeretnék a csipkés és fen­séges homlokzatot kézszen látni nem sokkal az alapkő lerakása után. Vau-e befejezés és milyen ez a befejezés? Hiszen ha felépült az egész, jönnek az órák, napok és esztendők, mint uj ellenségek, jön az eső, a hó, a viharok és az állványok megint körülölelik a templo­mot, így tart ez hát időtlen időkig? — Nincs itt más teendő, mondotta Ekecs, mint nekifogni a várépiiésnek. Amint látom, ispán ur, te is ezt. akarod, ez okból .rendelted ide az építőket. Nekem az a nézetem, hogy a vízivárosi erődítéseket kell megkétszerezi1.i. Az építőmester elővette a vár tervrajzát, amit mindig magánál hordott. Rögtön látták, hogy a várnagynak igaza van. A várhegy a Duna felől megmászhatatlan, meredek szikla, amelynek egyenes folytatásai a bástyák. (Folytatjuk.) 2

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom